A Magyar Rádió honlapjáról, a Bartók Rádió műsorában volt 11.17.-én este fél 8-tól, a Zeneakadémiáról közvetítették. Utána Beethoven IX. volt, ha jól emlékszem.
A minap hallottam először Racmaninov: IV. e-moll Moment Musicaux-át, és nekem hihetetlenül tetszett. Meghallgattam kb. 3-4× egymás után, és legalább 10 percbe tellett mire magamhoz tértem.
Az egyik francia nyelvű svájci rádióban van (volt) egy olyan műsor, amelyben ugyanazon zenekari/kamaradarab vagy operaária három interpretációjáról kellett megmondani a játékosoknak, hogy ki játszotta/énekelte. Egyfajta ki nyer ma, de kicsit talán nehezebb. Persze megmondták a három lehetőséget.
Én sajnos nem hallottam a műsort, de egy komolyzenerajongó rokonom felvett pár részt még a 80-as években, amikor kint élt, és így utólag játszhattam is. Nem volt egyszerű, mert például (ki hinné!) Alfredo Kraus és Pavarotti nagyon hasonlítanak hangban.
Kedvenc francia mûsoromat hallgatom (France Musique: "Pavé dans la mare"). Öt zenekritikus hasonlit össze itt öt zenei interpretációt. A végén egészben hallhatjuk, amit a legjobbnak tartanak. Bartók Concertoja a mai program. Donáti, Solti, Fischer Iván, Reiner Frigyes és Pierre Boulez... Fischer Iván "gyôzött" a Fesztivál Zenekarral (!)
Egy hiba csuszott be: nem a férje az Aulnoy báró, hanem nyilván az apja lehetett. Az utált férj a Vendome herceg inasa, Franćois de la Motte. (Persze ez csak érdekesség, semmi, de semmi jelentôsége nincs :).
A "Ludanyó meséit" Charles Perrault irta. Ravel két olyan mesét is feldolgoz, amelyeket más irt. Az egyik a "La Belle et la Bźte", (szerzôje Jeanne-Marie Leprince De Beaumont), a másik a "Laideronette Impératrice des Pagodes", (szerzôje ez a bizonyos Marie-Catherine Le Jumel de Barneville, baronne d'Aulnoy). Alant kalandos élete van leirva: öt gyereket szült férjének, Aulnoy bárónak, akit utált, és hogy megszabaduljon tôle, gyilkossággal hamisan megvádolt. Kiderült a "turpisság", ezért elôbb Angliába kellett menekülnie, majd Spanyolországba ment. XIV. Lajos megbocsát, és ekkor letelepszik Párizsban, ahol irodalmi szalont tart. Egyik kezdeményezôje a tündérmese-divatnak, ami akkortájt divik Párizsban. (Végül vastagon szedve találod mesekönyveinek cimét. A "Pagodák hercegnôje" eredeti cime "A Zöld Szerpentin")
Ezt találtam Neked a guglival (a mese eredeti cime "Le Serpentin vert"). Ha nem érted, szivesen leforditom... vagy forditok belôle.
Marie-Catherine Le Jumel de Barneville, baronne d'Aulnoy est née à Barneville dans l'Eure en 1650. Le 8 mars 1666, à l'âge de seize ans, elle épouse François de la Motte, valet de pied du duc de Vendôme. Il a quarante-six ans. Elle aura de lui cinq enfants. Décidée à se débarasser d'un mari qu'elle déteste, elle l'accuse de crime. Mais la supercherie est vite découverte, et Madame d'Aulnoy doit d'abord se réfugier en Angleterre pour fuir la justice. De là elle gagne l'Espagne, où elle rend à la cour de France de menus services. Sur ces expériences elle fera paraître en 1690 Mémoires de la cour d'Espagne, suivis de la Relation du voyage d'Espagne (1691). Elle obtint le pardon du roi Louis XIV, vraisemblablement en servant ce souverain en qualité d'agent secret. De retour en France en 1685, elle ouvre un salon littéraire à Paris, fréquenté par la société mondaine, et publie un recit romanesque qui connait un immense succès : Histoire d'Hippolyte, conte de Douglas (1690). Autres succès retentissants : ses Mémoires de la cour d'Espagne (1690) et sa Relation du voyage en Espagne (1691), où l'on trouve le conte de fées qui donne le coup d'envoi à la « mode des contes de fées » qui fera fureur jusqu'aux dernières années du siècle : l'« Histoire de Mira », qui reprend le thème de Mélusine.
C'est en 1697 que paraît l'ouvrage qui la rend célèbre, Les Contes des Fées, suivi en 1698, des Contes Nouveaux ou les Fées à la mode, publiés chez Barbin, contiennent des récits célèbres : Gracieuse et Percinet, L'Oiseau bleu, La Belle aux cheveux d'or, Le Prince lutin, L'Oranger et l'Abeille, Le Rameau d'or. Ces ouvrages sont d'abord destinés aux enfants. Madame d'Aulnoy meurt le 14 janvier 1705 dans sa maison de Paris.
Ha jól látom, több mint egy éve szerepelt ez az opera a topicban, így azért nem olyan jogos a felvetés. Bajazzókból és Kékszakállúból vagyok egyébként különböző szereposztásokkal jól feltankolva. :) Most az Operaház fantomja megy mögöttem.
