nem tudom. lehet, hogy igazatok van, mindenesetre én eddig az öreg asztalosoknál (már nem él egyik sem) csak azt láttam, hogy reggel kinyitotta a műhelyt, bekapcsolta a melegítőt és délután kikapcsolta. Az enyvet egész nap melegen tartotta, hogy bármikor tudjon vele dolgozni. Nem forrt, természetesen, de 60 fok alá biztos nem engedték soha, mert hidegen nem tapad eléggé. AH maradt, akkor szombaton kiöntötték, hétfőn meg kezdtek új adagot...
Ez a repesztés tényleg baromi ronda, bár mint dekorációt elfogadom. :)
Nekem ezzel az egész "öregítéssel" (persze a restaurálást kivéve) az a bajom, hogy minek? Ha én most csinálok egy dolgot fából, az miért baj, ha látszik rajta, hogy most csináltam? Ha pedig már használom 10 éve, akkor az lesz természetes, hogy az is meglátszik. Öregszik a fa, színeződik/érik, stb.
Használni még én sem használtam fára, ( a nyers fa látványához nem szoktam nyúlni ) csak érdekelt, hogy vajon kisérletezgetéssel, házi olcsóbb módszerekkel elő lehet-e állítani az üzletekben méregdrágán árult felületkezelő cuccokat. Vannak olyan felületek ahol borítással v. más módon azért takarni kell. Menet közben jöttem, rá, hogy felülrepesztőként is működik a dolog.
Nagyjából jól, annyi kiegészítéssel, hogy az első lakkozás (ez válasz GPF első kérdésére is ) nem annyira célszerű, inkább a kétszeri ragasztólakkozást javasolnám. Az első funkciója az, hogy ha a fr. beivódna a fába, legyen minek repeszteni. Egyébként a Henkel féle farag. hatásában nagyon hasonlít a deku lakkragasztó egyben készítményhez, egy vízzáróvá száradó lakkszerű réteget képez. Tehát azzal is lehet. Azért javasolnám első rtg.-nek nem a lakkot, mert könnyen lehet, hogy a túl síkos felületen a fr.-t nem tudod egyenletesen elkenni. Ha van még kérdésed, gyere át a papíros topikba, mert itt ez úgylátom off. Bár ma már csk késő este leszek.
Azt hiszem, itt lehet nálam a különbség, eddig a melegített, majd kihűlt enyvet használtam, nyilván emiatt volt kevésbé ragaszkodó.
A ~60 fok net-info, talán a ragasztástechnikánál(?) olvastam, kb. azt, amit Rferi is leír.
Halálosztó!
Kár a régi mesteremberekért:(
Aynadit!
Eszméletlen vagy:))))
Nebamun!
No, ezek az effektek nem is valók szép fafelületre, nem az asztalosipar eszköze, hanem a hobbiterületre való, kiegészítő-kezelésre:)
Más:
Itt olvastam Erzsébeti pácolásáról (bő lé - majd visszatörölni). De az alkoholos fapácot hogyan kell szépen felhordani? Mire ott a visszatörléshez érek, nem párolog el a szesz? Nem lesz foltos a felület? Eddig csak kis felületet pácoltam, ott nem volt gond, de pl egy nagyobb táblánál (asztal), hogyan lesz egyenletes?
Mivel másabb a szeszes pác, mint a vizes? Én csak azt tudom, hogy a szeszes jobban fed (pl.OSB-re csak az mehet), és a szeszesre csak vizes lakk kerülhet.
Mi van a porpácban? Csak pigment? Mert akkor azt lehet helyettesíteni porpigmenttel is, nem? Abból lényegesen nagyobb a színválaszték, mint pl. az áltelem kedvelt (és elérhető) Perlából...
Ez is csak egy felületi technika, a sok közül. S úgy van vele, mint minden mással, hogy lehet ízléstelenül és ízlésesen csinálni... A nyers fa látványát semmi sem múlhatja fölül !
Akkor gyakorlatilag az van, hogy van egy mintás felületem (fa erezete pölö), azt akarom repesztett hatásúvá tenni.
Lelakkozom, átlátszóval.
Aztán megy rá a repesztőcucc, amit nem várok meg, míg teljesen megszárad.
Aztán megint lelakkozom, de muszáj akrillal, mert azzal működik a repesztőcucc.
Aztán ez megreped, de alig látni, ezért egy sötétebb anyaggal átmegyek rajta, de rögtön le is törlöm, hogy csak a repedésekben maradjon benne.Ezáltal viszont az eredeti mintát látom, de repedezett sötét színű "minta" van felette.
Nem tudom ki hogy van vele, de ez a repesztés nekem gusztustalan. Ennek aztán tényleg nincs köze az eredeti fafelülethez, még a vastag öntött lakknál is kevesebb.
De elismerem a létjogosultságát, ízlések és pofonok.
Fafelületű hatást az un. felülrepesztőkkel tudsz elérni. Ezt most nem írom le, a deku topikban bőven ki van vesézve. Csak röviden: itt két lakk reped egymáson, és a átlátszatlan repedéseket vmilyen színes pasztával, v.krétával kell kiemelni. Az én módszeremmel is lehet ilyet: Faragasztó (v. plextol) felületet beken, érintésszárazra hagy, majd akrillakk. A hőkezelés sokat segít. Megjelennek a repedések, amiket az előbb említett módon kell kiemelni.
Amit leírtál a 2. lépésnél fontos, hogy a faragasztó (polivinil-acetát) ne száradjon meg, mert az vízállóvá szárad, így az már nem fog sehova repedni.
3. lépésnél a válasz: tapasztalatom szerint a vizes lazur nem jó, mert itt pont az akrill tulajdonságok repesztenek. Tehát a felsőnek ami reped, akrilnak, kell lennie, vagy festék v. lakk. Sőt az akrillakkok sem egyformák, van olyan amelyik annyira "lakkos" (gyorsan összefüggő zárt, sík, fényes felületet alkot, nem tudom másképp leírni) , hogy az már nem képes repedni. A hobbiboltos akrillal próbálkoztam, az jó.
Illusztrálásnak az elmondottakra:
Első kép: faragasztó+akrillakk
Második kép: plextoll+akrillakk
A kböző intenzitású repedések a kenési vastagság függvénye. Sajnos afotók nem alegjobbak, de látható, hogy az első esetben "faszerű" repedéseket, másodikban inkább "töredezett"-eket kaptunk.
A készen vett enyvet nem ajánlatos sokat melegíteni, csak éppen annyit, amennyi elkerülhetetlenül szükséges.Veszít a ragasztóképességéből, ha sokáig tartják melegen, és a meleg növekedésével is csökken az ereje.
Az persze más, ha te állsz neki enyvet főzni, mindenféle dolgokból, amiből szokták, de akkor gondolom nincsen szomszédod...... :)))))))
Olyan élő szobafestőt sem találtam, aki tudná, hogyan kell enyvet használni festéskor:(
En lattam. (sajnos azota mar nem el) A klasszikus szobafestes, amikor nem diszperzios festeket hasznalnak, hanem mesz alaput, az egy kicsit muveszet. Minden vackot tesznek bele, annak alapjan is hogy milyen a fal, mivel volt elotte festve, milyen az idojaras, stb. Amit nekem elarult az az enyv es a kenoszappan. Tuti vannak masok is. Annyira feltette a titkot az oreg, hogy a segedeinek (tanoncok) nem arulta el, amig meg nem gyozodott rola, hogy tenyleg igazi szakemberek lesznek. Inkabb adott bekevert anyagot ha a tanulo hetvegen fusizni akart, de a titkot nem mondta el.
Ez a 60 fok honnan jött? Az enyvet főzni szoktuk. Ilyenkor nagyon büdös, bár van aki kedveli.
Kell egy duplafalú edény, a két fal közé víz, a belsejée meg enyv és víz. Jó sokáig kell forralni az egészet, és forrón kenni, hogy a fa rostjai közé is bemenjen.
Ha megszárad nagyon kemény réteget ad, teljesen kiszáradva töredezik, azaz kedveli ha van egy kis páratartaléma a elvegőnek. Ha leöntöd valamivel, még nem fog "olvadni", bár a tartós nedvesítést nem kedveli...
Vigyázat: létezik csontenyv (ez lesz kemény száradás után, és apró gyöngyök formájában árulják), bőrenyv (ez nem keményedik meg annyira) és halenyv (ami tulajdonképpen ahalak úszóhólyagjából készült és ez a legbüdösebb). Ez kifejezetten rugalmas marad kötés után is, ezért lehet pl íj készítésnél használni).
Nő létemre a repesztés tetszik, de egyetlen bútornak, azaz bútornak átszó tárgynak sem estem még neki.:)
Rferi!
Ez lesz az. Itt is híg enyv volt, abba kevertek temperát, azzal kenték le a restaurált bútor karfáját (ez a Spektrumos-restaurálós műsor volt).
Én csak azt nem értettem, hogy az enyv a legkisebb nedvesség hatására is "olvadni" kezd, emiatt gondoltam, hogy valami különleges eljárás, vagy más előkezelés után használták az asztalosok.
A műsorban nem volt szó utólagos felületkezelésről, ami ugye csak oldószeres lakk lehetett volna - az viszont nem ment volna a restaurált tárgyhoz...
Ráadásul, nekem volt olyan, hogy az enyv letöredezett a felületről, annak ellenére, hogy más esetben, ugyanaz az elegy nem jött fel.
Ragasztáshoz hogyan kell előkészíteni az enyvet? Feloldom-melengetem-nem nagyon, mert 60fok felett veszít a ragasztóképességéből. Ennyit tudok. Van más fontos apróság?
Olyan élő szobafestőt sem találtam, aki tudná, hogyan kell enyvet használni festéskor:(
Ciberemarci!
Köszi a linket, eddig csak a csont- és bőrenyvet gyűjtöttem be, a halenyv drága volt:)
Azt nem tudod, hogy melyik enyvet használják a restaurátorok?
Diszkréció? Késő:)))
Amúgy a repesztés külföldön most nagyon kedvelt a Faux Finish-ek közül:)))
Bocs, ha ez egy kicsit off, de az enyv&asztalos összefüggésekről máshol nem tudok kérdezni.:)
Amúgy nagyon tetszettek a lakkrozásokról szóló írásaitok, nekem sokat segítettek.
Én már repesztettem festéket fán, de akkor a hobbiboltban kapható repesztőlakkot használtam. Az alapszín bármi lehet, szerintem világos lakk is.(Nem csak akril)
A lakk felfelé repeszt, ez azt jelenti, hogy a felette lévő réteget repeszti, ez csak akril lehet. ( Kipróbálva)
Így viszont egy bútort felületkezelni nagyon drága lenne, ezért én egy tv-műsorból azt az ötletet kaptam, hogy repesztőként ki lehet próbálni a HALOLAJAT. Ez nem tudom, mi, még azt mondták róla, hogy nagyon büdös.
Pasi létemre egy kicsit nekem is tetszik a repesztő lakk.
Foglaljuk akkor össze:
1 lépés: alapszínnel lekenni, azt megvárni míg megszárad. (Kérdés: lehet-e ez színtelen lakk?)
2 lépes Színtelen, faragasztóval bekenni, megvárni míg megszárad.
3. lépés lehetőleg akril festékkel bekenni és nézni míg meg nem repedezik. (Kérdés: lehet-e ez vizes lazúr?)
Ha a két kérsésemre a válasz igen, akkor sötétebb, világosabb töredezettséget lehet elérni a fán. Ez már izgat.
Ez lényegében az a módszer, amit a papíros topicban Aynaditti leírt. Az a saját kísérletei alapján született meg. Azzal az eltéréssel, hogy a 2 lépésben nem hagyja teljesem megszáradni a ragasztót, csak hogy "húzzon meg". A 3. lépésben meg rásegít hajszárítóval.
Sziasztok, én egy érdeklődő nő vagyok, aki már régóta olvas benneteket, de most nem tudom visszatartani a bennem felmerülő kérdést, miért nem jó ezt nők közelében alkalmazni? Mert lesikálják? Vagy miért?
Nem biztos, hogy csak ragasztásra jó az a festett enyv!
Nekem volt a kezemben olyan stelázsi, ami nagyon gyanus volt! ÉS szép is!
Nagyon úgy tűnt, hogy enyvbe kevert diólevélfőzettel kenték át párszor, szép színe volt, és több helyen is megpróbálták a rovarok megrágni, de mindegyik megdeglett 5mm után! :))
Nem_állítom_hogy_az_volt_, de nagyon gyanus volt már akkor is!
Úgy nézett ki, intha nagyon híg lett volna az enyv, amivel kenték.
Azután még a szobafestők is használnak enyvet falfestésre......
Néha összekeverik csiszolatporral, és akkor kissebb réseket, lyukakat be lehet tömíteni vele. (elképzelhető, hogy pácot kevertek bele, hogy ne üssön el a ragasztás/tömítés a pácolt fa színétől? nem tudom...)
Az enyv állati eredetű ragasztóanyag. Manapság szintetikus ragasztókat használnak, azonban restauráláshoz enyvet szoktak alkalmazni.
de ha kezzel huzom elvagja az ujjam, ha fogoval, akkor meg szejjelporlad a kemenyfem lapka. asszem a rongyba teker, megrancigal jon. ha az sem, akkor a lazan anyagba kuld.
Egyszerűen ki kell húzni. Jártam már így én is, már azon gondolkodtam, hogy nem menetes-e, vagy ilyesmi, de megnéztem egy másik szerszámot és látni való volt, hogy sima szára van. Hát erősebben húztam és kijött. Később mondott valaki olyat, hogy letekert anyával, minimum fordulatra állítva kicsit rányomva egy darab fára egy pillanatra megindította és ahogy az anyagba belekapott, megforgott a perselyben és utána áramtalanitott állapotban már simán ki tudta kézzel húzni.
