Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Az amit a keresztánységben újjászületés élményének mondanak, az nem más mint hitből pszihológiailag való átélés...., vagyis érzéki csalódásnak mondanám!
Ennek a súlyosabb változata már a pszihiátriai eset....
Senki nem születik újjá...., az újjászületés asszociált fogalom!
Inkább tudatos szemlélet és vallás-filozófiai modelváltásnak mondanám...
Egyelőre félig, mert egyszerre az egész borzasztó hosszú. Bár ameddig eljutottam, az alapján nem tűnt érdemesnek folytatnom, annyira mások még az alapfogalmaim is. Úgy tűnt, az egész írás úgy hadakozik valami ellen, hogy nem is érti azok gondolkodásmódját, amit cáfolni igyekszik.
Lehet színnel is, bár én ilyen minimalista vagyok, de azért most odaraktam egy kis képet az idézetekhez. Az a jó ebben, hogy vég nélkül lehet csiszolgatni, és sose lesz tökéletes.
Kár fújni azokra, akik nem vetik el Pált, írtam eleget ezekre a tanokra, érdemi válasszal meg nem találkoztam, legfeljebb az derült ki, hogy fundamentális értelmezés-módszertani különbségek vannak. Egy szó, mint száz, nekem még nem sikerült egyetlen pontot sem mutatnotok, amiben Pál ellentmondott volna Jézusnak, ellenben az kiderült, hogy a velem vitázók vagy Jézus beszédeit nem is ismerik, vagy Pálét csavargatják ki a maguk vesztére, ahogy Péter meg is írta a második levelében, és közben észre sem veszik, hogy pont nem Pálnak, hanem Jánosnak mondanak leginkább ellent. Ha ilyen vitaképtelenek vagytok, akkor pancsoljatok csak nyugodtan tovább a gnózisotokban, és szőrnyűlködjetek tovább a keresztényeken!
Igen, a jószándék fura dolog. Viszont most én is jószándékból csináltam ezt, nézd meg, hogy tetszik-e.
Sajnos nincs most időm felrakni az egészet, mert más - bár összehasonlíthatatlanul unalmasabb - munkám van, de ha rendben van szerinted a külalak, akkor holnap felpakolom.
Léényegét tekintve nem annyira az a fontos, hogy a leveleket Pál írta, vagy valaki az ő nevében, hiszen a keresztények mind azt hiszik, a leveleket Isten írta, mert benne van a Szent Bibliában.
Ezért a fontosabb téma a mondanivaló, amelyet ha megértenek, bizonyítható, hogy nem istentől származik.
Kérdés, hogy Pál írta e a leveleket, amit az ő neve alatt fémjelzett az egyházi zsinat, hisz pl. 10 levelet Marcion adott közre... Honnan gyűjtötte össze, majd 100 évre rá....?
Sajnos leveleit meghamisítottaák, átírták és szándékosan félbeszakították mondandóit, azért, hogy átültesék egyféle szellemi dimenziókba a lényeges igazságot....
Pál több helyen kijelentette, hoggy ő magától mondja és nem Isten akaratát közli!
Pont ezt akartam megemlíteni a másik topikban, ahol arról volt szó, hogy a jószándék a lényeg, csak aztán lusta voltam szóbahozni: Pált a legnagyobb jószándék vezethette, de mégse biztos, hogy most annyira elégedett lehet, bárhol is van.
(U.i.: Nagyon klassz a honlapod, de ha megengeded, hogy beleszóljak: rakj az egész köré egy container div-et 80%-os szélességgel, és középre rendezve (margin: 0 auto), sokkal könnyebben olvasható lesz. De ha az a cél, hogy csak a legelszántabbak olvassák végig, akkor ne. :))
Pál esetében nem tételezek fel szándékos félrevezetést, de a félreértések vagy a tévhitek jelentősége igen nagy.
Különösen számára váratlan következményei miatt, hiszen a történelmi kereszténységünk alapjait Pál fektette le. A kereszténység kialakulásában azonban nem csak Pál a felelős, hanem maguk a keresztények is, akik viszont gondolkodás nélkül továbbítják hiedelmeit és kényszerítik a hívőket e szabályok szerinti életre.
Egyrészt mindig az itthoni szabad vallásgyakorlásból indulunk ki. Mi van az olyan országokban, ahol nincs választásod, mert ha megpróbálsz - láthatóan - másban hinni, meghalsz? (Vagy egy kis közösségben, ahol ugyanez megy, csak fizikai halál helyett lelki terror.) Ott tehát egy adott valláson belül kell megtalálnia mindenkinek a személyiségének megfelelõ alváltozatot.
Másrészt, ami jobban érdekel: vallásszabadság esetén éppen a személyiséged szabja meg, hogy miben fogsz hinni, nem? Van egy paletta, amin keresel neked megfelelõt, és ha megtalálod, akkor kiválogatod belõle azokat a tételeket, amik különösen illenek hozzád, és ezek segítségével fejlõdsz. Aztán rámondod, hogy a vallásod fejleszt téged, pedig valójában nem, hanem végig a te választásod volt minden.
Aki az ortodox kereszténységet választja ma Magyarországon (pedig választhatna bármi mást), annak valamiért megfelel ez a dolog, erre van szüksége. Nem hiszek a véletlenül belekeveredésben, vagy a kényszerpályában.
Inkább arról próbáltam írni, hogy egy ember életének a minõsége, és az õ környezetének a boldogsága nem attól függ, hogy az illetõ milyen vallást vagy filozófiát tart igaznak. Hanem egy valláson belül vannak mindenféle emberek, a legelavultabban és a legmodernebben egyaránt.
Még egy dolog. Az Apostoli tanítások topicod igen hasznos volt, de fontosnak érzem Pál okfejtéseinek a teljes megértését is ahhoz, hogy a magánlevelezésének értelme és jelentősége a maga helyére kerüljön.
A gyülekezeti elöljárók igen fognak ragaszkodni Pál leveleinek isteni kinyilatkoztatottságához, hiszen abban találni megélhetésük, vezetői pozíciójuk és érdekeltségük minden alapjait.
Ugyanúgy ragaszkodnak, ahogy a korai farizeusok ragaszkodtak és minden módon próbálták Jézust megfogni, hogy megélhetésüket és hatalmi helyzetüket továbbra is biztosítva lássák a nép előtt.
Nem egy uj és egy hagyományos vallás közötti különbség meghatározásáról van szó. Magáról a kereszténységről, és azokról a félreértelmezésekről, amelyek elhitetik az emberekkel, hogy jó úgy, ahogy a keresztények felfogják és csinálják. Lehet beszélni egyszerű és jóakaratú emberekről, ahhoz viszont még kereszténynek sem kell lenni.
Azonban a becsukom a szemem, nem gondolkodom, jót cselekszem ahogy az elöljáróim mondják, inkább a felelősség elhárításának a gyanúját meríti fel, hogy a döntést ne kelljen az embernek önmagának meghoznia. Óvatosan kell fogadni ezek bölcsességét, mert azonnal az alkalmazkodás mintaképeit fogják az orrod elé dörgölni.
Azonban a keresztények másfelől egy képet alkotnak a világ felé, amely viszont már tele van tévedéssel, ami ráadásul ki is mutatható. Ez így sokban tehet a világ hitetlenségéről is.
Ha pedig a keresztények maximálisan igyekeznek a biblia előírásai szerint élni, akkor a tévedés nem bennük születik, hanem átveszik. Magyarul Pál tévedéseit hit által átveszik, nem gondolkodnak az igazsága felől, időt sem hagy rá nekik senki. A világ pedig róluk alkot képet Istenről.
A legfontosabb feladatnak azt érzem, hogy Pál jelentőségét és tanítását MEGÉRTVE tudjuk megkülönböztetni Jézus tanításaitól.
Jézus tanítása nem olyan bonyolult, csak a jelentőséget kell neki visszaadni. Ha látjuk, hogy a sok félreértés, hamisság és megtévesztés milyen galibákat, konfliktusokat, és összetűzéseket tud csinálni, akkor az igazságról szóló tanításnak megnövekedhet a jelentősége, mert azzal a megteremtett zűrzavart szét lehet oszlatni.
Ami ilyenkor mindig eszembe jut, és el szokták felejteni a reformerek: ahogy a hagyományos vallást sem szabad(na) ráerőltetni mindenkire, úgy az újat sem szabad kikiáltani egyedüli jó értelmezésnek. Nagyszerű, remek emberek vannak, akiknek nem ártanak Pál levelei; hisznek az Újszövben úgy, ahogy az le van írva, kiolvassák belőle a jót, és élnek nyugodtan, van életbölcsességük és lehet hozzájuk menni tanácsért.
Sokaknak ez nem való, és új, "igazabb" utat keresnek. Hajrá és sok sikert - csak sajnos a mindennapokban valahogy nem szokott megmutatkozni ez a magasabb rendű tudás.
Nem az engedélyen múlnak a dolgok, hanem az emberek döntésein. Jézust is megfeszítettük, az ő "engedélye" nélkül.
Kétezer évig hagytuk magunkat ámítani, ugye nemcsak Pál levelein múlnak a dolgok, hanem akik felhasználják, most mi rajtunk múlik, lustaságból hagyjuk-e magunkat ámítani.
