Itt sem találtam P hangot, vagy TALP-ra utaló hangsort.
Ellenben a 'talaj', 'föld' kínai megfelelője - ha egy (az első) betű jelentését nézzük - mindig a ti/di, esetleg tēre. Ez utóbbit v.ö. a magyar tér gyökkel.
Amit sorolsz, az pontosan azt támasztja alá, hogy a TAL(a)P szó az ALAPja (LAPja) az egész TALAJ dolognak valóban. Épp ezt, ami 1-2 napja még itt kőkeményen bizonygatnom kellett, pedig nyilvánvalónak látszik ez a kapcsolat. Őseredő egy hangutánzó elem, TIP-TOP tipegő-topogó események amit a talp tesz.
A világ másik felében az azték nyelvben is a TALAJ: TLÁLPANTLI . Itt már tényleg tisztán látható a TALP--TALAJ közvetlen kapcsolat.
Barczafalvi jó eséllyel ezekről már tudhatott, legalább is kinézem belőle hogy igen. Ettől függetlenül a magyar nyelvben ő honosította meg a szót a TALP+ALJ önkényes összevonásával. Mert az írott történelmünkben 1787 előtt talajértelmű szóként ez a hangalak egész egyszerűen nem kerül még elő, nem használták a szót, előtte nincsen leírva így ez. Másrészt meg a saját 1787-ben megjelent művében magyarázza a hangalakot meg, hogy mit kell érteni alatta, azaz ez egyértelműen azt jelenti hogy azon a ponton a nyelvünkben ez a szó nem ismert addig, különben bizonyosan nem volna szükség akkor bármiféle megmagyarázásra. Ez a magyar nyelvben ott született meg. Ettől még Barczafalvi tekinthette mintának a nemzetközi példákat, melyek alapján a talpból kreál talajt. Jó eséllyel ezt tette.
Ez az egész talp--talaj dolog is abba az irányba mutat hogy valaha egyetlen ősmag(yar) nyelvet beszélhetett az ember. De kismillió más példánkból is erre a következtetésre juthatunk, lehetett valaha egy ősi világnyelv...
"Tehát két dolog lehet: vagy az ÍRÓ szó hagyta el a kezdőhangot, vagy a már létező RÓ szó toldódott meg a szó elején egy Í hanggal. Ez esetben már szükségtelen lenne Ó toldás külön"
Kell az "ó" mert attól lesz főnév egyébként az ír és a ró az ige.
"De a többi példámnak ehhez semmi köze, azokban nincsen Ó toldás, azokban a szó eleji toldás látszik,"
Ezek nem szó eleji toldások, hanem háromhangú gyökök alkotásának eredményei. Az igaz, hogy van/volt IL ősgyök, amihez több más hangot tettek (B-IL, V-IL, NY-IL, SZ-il...). Jelen esetben eléje, mert ezekkel a különböző hangokkal az IL ősgyök különböző tulajdonságát jelölték. De lehet fordítva ia,
Pl. B-IL fordítottja a LI-Ben, LE-Beg, LO-Bog, Hangváz: B_L ť L_B
A V-IL fordítottja a LE-Vegő, LE-Ves, LE-Vél... Hangváz: V_L ť L_V
A NY-IL fordítottja a LE-N, LE-Nge, LE-Ndül, LA-NYha... Hangváz: N(y)_L ť L_N(y)
SZ-IL fordítottja a LE-SZ, LI-SZt, LE-S... Hangváz: S(z)_L ť L_S(z)
Két hangot (A és B) kétféleképp lehet összerakni attól függően mit kívánunk kifejezni, melyik hang jelentésére tesszük a hangsúlyt, s melyiknek lesz módosító szerepe: A-B és B-A.
Az elsőesetben az A-nak, a másodikban a B-nek van módosító szerepe.
"A FEL kijelöli az EL helyét, szűkíti az értelmet. Tehát van FEL gyökünk, de az őse az EL, ebből származik EL. EL de hova?... EL--és BEL, innentől az EL már BEL (ülre) mutat, kijelöli az EL helyét valamennyire..."
Így van! Azzal a nem elhanyagolható kiegészítéssel, hogy nem egy, hanem mindig két ősgyökünk volt amiket összeraktunk. F(e) és (e)L, B(e) és (e)L
Mert ugye, a FEL gyöknek is van fordítottja: LEF(etyel) LIFeg...
Miféle jelentése?. Azt jelenti amit hallunk belőle. Nem véletlen így nevezzük: HANG Mást "jelent" ha múlt idő jele és mást ha dalolászik valaki hogy TRATTARATTA.
ÚSZ(ik) 1. Ez is gyök, a vízben történik. 2. K előtéttel K-ÚSZIK. Ez már az úszáshoz hasonlító mozgástípus, de ez már stabil terepen történik meg. Ahogyan a CS-úszik is ebből van.
Ezt követően a CS_SZ nyugodtan válhat újabb gyökké. Senki se tiltotta meg neki, azzá is vált : CSISZ-ol, CSÚSZ-da, CSOSZ-og, CSÚZ-li és a többi. A szó elején történő toldalékolás nem mond ellent a gyökvázaknak, sőt támogatja azt. Csak némi időrendi különbség van köztük.
És miért azok a CSUSSZ hangjai ?... Egyértelműen hangutánzó céllal, ha bárkinek minimális nyelvérzéke van, ezt észre kell vegye. Elég egy CSISZ-olást végrehajtani, épp ezek a CS_SSZ féléket fogjuk hallani.
EZ itt is a "jelentése" az egésznek, szükségtelen bonyolult, szövevényesen elvont , spekulatív jelentéseket mögé magyarázni hogy miért kapott az ÚSZ dolog egy CS előtétet. Azért hogy hangjelenséget ábrázoljon. És később (!), hangsúlyozom később a gyökvázon a CS_SSZ már úgy mond csúszóértelmű szavak közös gyöke lett. Egy hangutánzó gyök lett...
"A Ró és az Ír az tiszta ősgyök, ugyan az csak az Ír meg van fordítva. A toldalék az "ó" és nem az "í""
Majdnem igaz!...
Ha két szót összerakunk, akkor az első szó leszűkíti a második szó értelmezési tartományát, jelzi, hogy hogy valamilyen tulajdonsága alapján ragadjuk ki a többi közül.
Pl. a VASBETON: olyan beton, amelyik vassal van megerősítve. Nem akármilyen, hanem vassal megerősített. Viszont a BETONVAS olyan vas, ami ezt a szerepet tölti be a betonban. Nem akármilyen vas, hanem olyan, amit direkt erre a célra gyártottak. Így az első kifejezés a betonra vonatkozik, a második pedig a benne található (bele való) vasra. Tehát az összetett szó jelentése jelentősen megváltozik.
A gyökalkotásnál ugyan ez a képlet: RÁZ-ZÁR, TÉR-RÉT, TÚR-RÚT, stb...
A RÓ(v) is olyan, mint egy összetett szó: R-Ó(v), és az ÍR is: Í-R. A fenti példához hasonlóan itt is megváltozik a gyök jelentése.
A T hang jelentése volt terítéken, s nem az ALAP szó... Ne keverd ide...!
"Mindkét irányban told a magyar nyelv. RÓ ige, majd Í-RÓ,"
Nem told, csak a gyökök végéhez. Kivéve a felsőfok jelét, az igekötőket és az idegenből átvett prefixumokat...
A RÓ és az ÍR két külön szó. AZ ÍRÓ az ÍR toldalékolt változata: ÍR-Ó. Olyan, mint a RO(v)-Ó.
"EL, és ebből F-EL. Meg B-EL."
Ez rendben van, mert így alkottunk háromhangú gyököket.
"EGYesül--VEgyesül, vagy ÚSZIK majd K-ÚSZIK. De a CS-ÚSZIK szónak is ez az előzménye. Sőt a M-ászik is ebből van, csak itt Á magánhangzóval. ALAPZAT--TALAPZAT És sorolhatnám."
Ezek nem szó- hanem gyökképzések. EGYťV-EGY, ÚSZťCS-ÚSZ, K-ÚSZ, M-ÁSZ. Ezek is két ősgyökből összerakott gyökök. A hangvázuk CS_SZ, K_SZ, M_SZ. Vagy most már a gyököket, gyökvázakat is tagadod?...
"A szóképzésünknek többféle módja van, nem egyetlen sablont követ."
Egyetlen sablont követ, s ez a következő: Egy- kéthangú ősgyökökből alkotott háromhangú gyökök, ezekhez ragasztott (toldalékolt ős- vagy háromhangú gyökök sorozata.
Az ÍR(ó) és a RÓ szó nyilvánvalóan kapcsolódik egymáshoz mind jelentés tekintetében, és mind hangalak tekintetében is. Mind a kettő szó még az író emberi tevékenység azon szakaszában született meg, mikor még nem papírra írt a civil, hanem bevésett és bekarcolt szövegeket hozott létre.
"Eredeti értelménél fogva hangutánzó, s karczolást, perczegést , karczolva perczegve metszést jelent ..."
Tehát két dolog lehet: vagy az ÍRÓ szó hagyta el a kezdőhangot, vagy a már létező RÓ szó toldódott meg a szó elején egy Í hanggal. Ez esetben már szükségtelen lenne Ó toldás külön, mivel a RÓ már tartalmazza ezt. A két szó gyöke azonos, a két szó jelentése is a papírra írás előtt egy voltaképpen. Akkor meg nem lehet két külön gyöke. A gyök az ER (ERŐ) lehet, mivel az ÍR szó nem csak az írással kapcsolatos hanem van GYÓGY-ÍR szavunk is, ami teljesen egyértelműen bizonyítható,és kimutathatóan GYÓGYERŐ volt megnevezve még nem is oly régen. Tehát az ÍR az ER(Ő), legalább is itt bizonyosan ez.
Ahogyan a bekarcolt és bevésett jelekben is ez lehet a lényege az őseredő hangutánzó megjelenítésen felül. Bár azt nem tudom melyik szó a korábbi, az ÍR(ó) vagy a RÓ, azaz itt a szó eleji toldás sem biztos hogy áll, de hogy összetartozó szavak, az nálam nem kérdéses.
De a többi példámnak ehhez semmi köze, azokban nincsen Ó toldás, azokban a szó eleji toldás látszik, CZ-F is kismillió példával mutat be ilyet. Az ILLEG szóból lett a BILLEG , az ILL gyök vett fel többféle kezdőhangot is, ha B akkor BILL-EG, de van ILLAN --PILLAN(t) is, meg ILLAN--CSILLAN, ILLAN--VILLAN, ezeknek az ILL a gyöke mindnek az illanás gyökszava adja fő értelmét, a többi pontosítja ezt.. Ugyanezen logika az EL szónál is. A FEL kijelöli az EL helyét, szűkíti az értelmet. Tehát van FEL gyökünk, de az őse az EL, ebből származik EL. EL de hova?... EL--és BEL, innentől az EL már BEL (ülre) mutat, kijelöli az EL helyét valamennyire...
Ott a szóban hogy ALAP. Okkal van benne. Mindkét irányban told a magyar nyelv. RÓ ige, majd Í-RÓ, ILLEG később B-ILLEG. De ILLAN--VILLAN is ilyen. EL, és ebből F-EL. Meg B-EL. EGYesül--VEgyesül, vagy ÚSZIK majd K-ÚSZIK. De a CS-ÚSZIK szónak is ez az előzménye. Sőt a M-ászik is ebből van, csak itt Á magánhangzóval. ALAPZAT--TALAPZAT És sorolhatnám. A szóképzésünknek többféle módja van, nem egyetlen sablont követ.
"Azaz jobbról balra épült a TALAP. LAP---ALAP----TALAP végül. Annyira logikus, hogy tudom emiatt már hihetetlen.)).."
Egyáltalán nem logikus, mert a szavak megalkotásának sorrendjét azok használatának szükségszerűsége szabja meg. Más szóval, egy szót akkor alkottak, mikor arra szükség volt.
A LAP szóval az ősember nem tudott mit kezdeni, mire használt volna? Semmi szüksége nem volt rá. A TA hangutánzó szóval ellenben ki tudta fejezni azt, amire akkoriban szükségszerűen gondolt, történetesen a talajra, arra helyre ahol élt, tevékenykedett.
"Igen régi írások szerint is a TALAJ mint szó, a TALP és az ALJ szó összeháziasítása, ezek által lett."
Ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a TAL-aj és a TAL-p szavak gyöke egyaránt a TAL, sőt még meg is erősíti, mi pedig a TA és AL ősgyökökből lett összerakva.
Nem az számít, hogy milyen, már kész szavakból készült a talaj szó, hanem az, mi a gyöke!!! És a gyöke akkor is a TAL, ha fejed tetejére állsz... Függetlenül attól, honnal került oda.
Barczafalvi nyilván tisztában volt ezzel, s nem véletlenül a TAL-p gyökét (TAL) használta fel a TAL-AJ szó megalkotásakor.
LAP szóból indulunk. Ebből lesz egy már szűkebb fogalom az ALsó LAP, így lőn ALAP szó, kezdetben ALLAP írva, tehát ez igazolható is játszi könnyedséggel. És később ez vett fel a szó elején T hangot és lőn TALAP szavunk, ami összehúzva és tömörödve TALP. ALAPZAT---TALAPZAT a sorrend. Nincs itt TA gyök, nem is önálló egység a szóban, ráadásul a legkésőbbi hang rátét ez benne a T hang. Balról jobbra épült a szó fel, már korábban is világosan látható rövidebb értelmes szavakból.
TALAJ szón meg hiába hőbörögsz, talán inkább tudni kéne a szó valódi hátteréről valamicskét, ahelyett hogy mindenféle ősember fantáziákat, meg Yeti képzelgéseket vinnénk bele a dologba. Néha a fantáziálgatások mellett azért jó tudatában is lenni 1-2 dolognak.)) Ez egy kimutathatóan "új" szó, lehet tudni hol született meg, lehet tudni még azt is hogy ki által született meg, sőt még a pontos évszámot is megmondom neked hogy mikor íródott le ez először és megmondom még azt is hogy melyik irodalmi műben kerül ez felszínre.
Igen régi írások szerint is a TALAJ mint szó, a TALP és az ALJ szó összeháziasítása, ezek által lett.
A szó készítője egy bizonyos Barczafalvi Szabó Dávid, aki Kazinczy kortársa és iskolatársa is volt. Barczafalvi a nyelvújítási mozgalom egyik legelső és legaktívabb embere volt.
Szóval Barczafalvi sok-sok szót létrehozott, a nagyobb részük nem terjedt ugyan el, de még így is elég sok igen, amelyeket ma is használunk, sőt napi szinten is. Például a ZONGORA szó is az ő alkotmánya, és a mostani példaszavunk is, ez az ominózus TALAJ. A szó 1787-ben tűnik fel, a saját művében amit ő maga írt meg. Tehát nem a Yeti írta azt a könyvet, világos ez?...)) A könyv címe : "Szigetvárt klastromi története"
A saját művében vezeti elő a saját új szavát. Gondolom az ilyen egyértelműen alátámasztható, és kimutatható dolgok már kevéssé érdekelnek majd téged. Mert így nem tudod az ősemberes sztereotípiát fújni, inkább letagadod még a valóságot is. De akkor kérdem én, mi értelme vitázni így?... Egyértelmű dolgokon nem fogok, teljesen értelmetlen.
TALP szó már az írott történelmünk óta létezik, TALAJ meg 1787-ben lett megalkotva épp részben a talp által.
És ennek első értelmezése a "ház földje" volt még mindössze...
"ne feledjük hogy a latin nyelv egy viszonylag új dolog a nyelvek tengerében, és még kósza gondolat sem volt a kialakulása, mikor ezt használták már világszerte."
Erre miből következtetsz? Az a nép, mely i.e. 800 körül a Tiberis folyó környékén letelepedett éppúgy beszélt valamilyen nyelvet - s minden bizonnyal a sajátját - mint mi, a honfoglalás előtt, vagy bármely más nép... A latinok elődei is egykorúak velünk miután ők is az ősember leszármazottai, így törvényszerűen nyelvük eredete sem lehet későbbi.
Ha bármilyen irányú átvételről beszélünk, igazolni kell, hol és mikor éltünk egymás közvetlen közelében. Ugye, a német jövevényszavaink a köztünk letelepedett németajkú lakosság és az O.M. Monarchia közvetítésével kerültek nyelvünkbe. Minden átvétel csakis szoros együttélés, vagy más rendszeres kapcsolat, de leginkább etnikai keveredés eredménye lehet.
Tehát a kérdés az, hol, mikor álltunk kapcsolatba a latinokkal?
"Ősi megnevezésű földrajzi nevekben már ott vannak ezek a gyökök, meg a legrégebbi nyelvekben is jelen."
Ez természetes is, hiszen a nyelvek elkülönülése előtt már volt a hangoknak hozzávetőleg egységes önálló jelentése amiből a gyököket megalkottuk. A gyökalkotás viszont a nyelvi elkülönülés kezdeti fázisa, hiszen területenként más és más ötlet alapján rakták össze a hangokat, jóllehet többségében azonos hangokból. Így törvényszerű, hogy szerte a világban találkozunk hasonló, netán azonos hangsorú és hasonló jelentésű gyökökkel.
"TALAJ : ősembernek ehhez a szóhoz annyi köze van mint nagymosásnak az agymosáshoz. Kábé.))"
Az ősember nem toldalékolt, így ez semmire nem bizonyíték, teljesen fölösleges vele foglalkozni a gyök hangjainak eredetének vizsgálatakor.
"A szó első fele az hogy TALAP , ami szintén rövidült menet közben TALP formára."
Egy frászt! Hol van a TALAJ szóban P hang? Sehol.... Akkor minek kevered ide a TALPat?
A szó gyöke a TAL Ennyi és nem több. Ez két, a TA és az AL kb egykorú ősgyökből áll.(VAlószínűleg az AL a későbbi)
"A T hang szerintem egy hangutánzó elem,"
Így van, s miután ez volt a legrégebbi eleme a szónak így ebből kell kiindulni, nem pedig az ALAPból. Már azért sem, mert az ősembernek semmi szüksége nem volt az ALAP szóra. Úgy sem tudta volna semmire sem használni, mert a környezetében semminek nem volt alapja.
Egyébként is, az ALAP szót a nyelvújítók alkották, noha a szó gyöke az AL és a toldalék is már régen ismert volt azelőtt is. Erre utal a korábbi ALLAP változata.
Az alap szónak etimológiai szempontból vajmi kevés köze van a TALAJ szóhoz. Max. az AL ősgyök azonossága révén van köztük kapcsolat.
"És a TALAJ így a TALP és az ALJ szó hibrid szava lett, de ez már szinte egy újkori szó, ősemberek még hírből sem hallottak ilyenről, nemhogy ők találják még ezt ki.)"
Az ALJ(a) valóban egy ősi gyökszó, de nem lehet ősibb a TA ősgyöknél, mivel az előbbi már összetett gyök, amit az AL és a J(a) vagy (a)J ősgyökök összeragasztásából képeztek.
No, és az ember már akkor a talajon és a talpán járt, mikor még beszélni sem tudott, így a józan ész is azt diktálja, hogy ezeket a fogalmakat alkossa meg először, és jelölje meg azzal a hanggal, amivel a 'talaj' hangját utánozták, ez pedig a T(a) volt.
"De maga a T hangunk is hangutánzó (is), annyi más dologgal kapcsolódhat,"
Természetesen, hiszen nem csak a talajra leejtett, letett tárgyaknak a hangja, hanem sok más jelenség is ad hasonló hangot.
Amíg idegenkedsz ettől a hétköznapi ténytől, nem fogod megérteni, hogy miért van egy hangnak több jelentése. Ezzel együtt azt sem, miért nem lehet egy hang jelentését egyetlen szóval kifejezni.
"azaz ne skatulyázzuk be csak egy dologra a T hangot se,"
Ez a Te szokásod, - már ne is haragudj - Te szoktad a különböző gyököket egyetlen jelentéssel felruházni
Én ezen a KÖR (K_R) dolgon már nem vitatkozok, ez egy ősmag(yar) gyökelem és szó is egyben, ne feledjük hogy a latin nyelv egy viszonylag új dolog a nyelvek tengerében, és még kósza gondolat sem volt a kialakulása, mikor ezt használták már világszerte.
Ősi megnevezésű földrajzi nevekben már ott vannak ezek a gyökök, meg a legrégebbi nyelvekben is jelen.
TALAJ : ősembernek ehhez a szóhoz annyi köze van mint nagymosásnak az agymosáshoz. Kábé.))
Ez egy viszonylag új szó, még Rákóczi Ferenc is csak a földön tudott járni, de talajon még nem. Ugyanis ekkor még a szó sem létezett. Ez két már korábban létező szó összeháziasítása. 1: TAL(A)P 2: ALJ
Valamikor az 1700-as évek vége felé rakhatták ezt össze nagyjából. Nézzük a TAL-AJ szó második felét először: Ez az ALJ szó benne, hogy valaminek az alja ez. Kezdetben ez ALY végződésű volt, mint sok más szavunkban is így jelöljük a J hangot, mikor az LJ J-re hasonul akkor LY lesz.. Itt később szintén olyan történt, ami szerinted nincs, hogy kiesett az L, és tömörödött a szóelem. Ráadás az Y is J lett. Tehát újfent ilyen történt, és már sokadjára kimutathatjuk hogy ez egy gyakori létező jelenség.
A szó első fele az hogy TALAP , ami szintén rövidült menet közben TALP formára. Újabb nem létező tömörödés, egy szóban kettő is van tessék.)) Aztán még simán le is vágtuk a szót és így kerül be a a talajba hogy csak a TAL rész ment be, ez is egy létező szóképzési módszer Na de a TALAP szó sem úgy indult, hogy TA. Ebben semmiféle TA ősgyök nincsen, már sokszor mutattam hogy a magyar nyelv mindkét irányban toldalékol, és most sem a szó végén toldalékolt, hanem annak az elején. Konkrétan a szókezdő T hang nem az első indulóelem ebben a szóban, hanem épp ellenkezőleg, az utolsóként rákerült toldóhang ez a T hang lesz jelenleg. Nem ebből indulunk. Itt végzünk !
TALAP szóban már ott az ALAP, és az ALAP szóban már ott van a LAP. LAP laposságot kifejező gyökszó itt ami az igazi szótő ! És a toldások a szó elejére kerültek. 1. toldás: LAP kifejezés szó elejére kap egy AL toldást. AL gyök gondolom tudjuk mi, az ALulra mutatás gyökszava. Innentől fogva már nem csak egy általánosan bárhol lévő LAP-unk van, hanem kijelöltük hogy ez van AL-ul. Ez az AL-LAP, ma ALAP. Az alul lévő lap ez már.
Ami igazolható is, mivel valaha ez még ALLAP is volt így dupla L írva, és így láthatjuk is ennek a nyomós okát.
Tehát van már ALAP szavunk, amit szó végén is toldalékolunk, mert a változatosság gyönyörködtet. És ebből már volt olyan hogy ALAPZAT. Igen, ez már a TALAPZAT előzménye, szinte majd ugyanazt is jelentik.
ALAP szóra került rá a legvégén a T hang. Így lett TALAP, mára TALP rövidülve. A T hang szerintem egy hangutánzó elem, ami a tipegős-topogós T hangot hivatott tán ábrázolni, amit a talp ad ki járáskor.
De ez a T csak a legvégén került oda, már előtte is értelmes szavak vannak az AL-LAP (ALAP) és ezt megelőzően LAP formákban meg. És a TALAJ így a TALP és az ALJ szó hibrid szava lett, de ez már szinte egy újkori szó, ősemberek még hírből sem hallottak ilyenről, nemhogy ők találják még ezt ki.))
De maga a T hangunk is hangutánzó (is), annyi más dologgal kapcsolódhat, ebből csak egy lesz a sokból a talaj. Tűznél sütés paTT-ogás, Természetben is van kaTT-ogó hang, üT-ő hang, csaTT-anó hang, ami egy kiterjedt gyökké vált csit-csat-csát-cset-csut és fordítottja a tacs-tocs-tücs(ök mondjuk) , azaz ne skatulyázzuk be csak egy dologra a T hangot se, a talaj is ennek ugyan a része, de közel sem az egésze...
"Lehet hőzöngeni hogy a CULUS azok odaát micsodák ma, csak hát mind valami KÖRÖS dolog lesz, ez az alapértelme. És magyarul.))
Igen, ez a véletlen műve.))"
Értem én, hogy szeretnél minden idegen szóban magyar eredetit látni, de ez nem kívánságműsor. Éppen akkora esélye van annak is, hogy a latin K_R, KR gyökcsalád a sajátjuk, mint ahogyan a K_R a mienk egymástól függetlenül. És ugye, a KR nem a mienk, hanem nagy valószínűséggel az övék...
"De CIRKULÁL is KÖR(ös)KÖRÜL, ezt jelenti."
Ők meg azt mondják: a KÖRÖSKörül azt jelenti, CIRKULÁL...
"Írd meg már ezt a TALAJ dolgot hogy pontosan hogy nevezte el az ősember ! A folyamatát is."
Viszonylag egyszerű:
Adott egy még beszélni nem tudó emberféle, melynek agytérfogata nagyobb volt a majmokénál, és emberszerű tulajdonságokat kezdett mutatni a kétlábonjárástól az eszközhasználat kezdetéig. Miután már a főemlősök is kommunikáltak egymással különböző technikák - többek közt hangok - segítségével, joggal tételezhető föl, hogy a nagyobb agytérfogat és a hangképző szervek morfológiai változása az emberszabású közös ősnél differenciáltabb hangképzést tett lehetővé. Ez az időszak 2-6 millió évvel ezelőttre tehető.
A használati eszközök alkalmazása, a közös munka, majd a tűz ismerete már kifejezetten "igényelte" az egyásközti gondolatcserét. Ehhez pedig a hangok tűntek a legmegfelelőbb eszköznek. Eleinte csupán saját érzelmi állapotukat, akaratukat tudatták a többiekkel, veszélyre hívták föl egymás figyelmét, idővel egyes természeti jelenségek, állatok hangját utánozva tudatták társaikkal mire is gondolnak. Ez az időszak akár több-millió évig tarthatott, de a végefelé kialakulhattak az egy-két hangú ősgyökök, amelyek valamilyen jelentést hordoztak, amik által azonosítani tudták a dolgokat
Ebben az időben sokféle hangot használhattak a különböző embercsoportok fejlettségük, adottságaik függvényében. (Kb. fél- egy millió évvel ezelőtt.)
A földre eső, vagy letett, ledobott tárgyak a kiejtett T hanghoz hasonló (TA) hangot adnak. Ezt a hangot használhatták a föld (talaj), illetve az ezzel kapcsolatos cselekvések, történések, tárgyak együttes megnevezésére. A különbségtételt valószínűleg testbeszéddel, illetve a hang kiejtésének variálásával oldották meg.
Az eszközkészítés, a tűz ismerete, a közös munka, a kommunikáció és egyéb más hatások az agy rohamos növekedését, a hangképző szervek további formálódását eredményezték lehetőséget biztosítva egyszerű három hangból álló hangsorok kiejtésére és megértésére, ami a közlendő pontosítását és a gondolatok szélesebb körének átadását tette lehetővé. Mindezt az egy-két hangból álló, jelentéssel bíró ősgyökök kombinálásával érték el, ahogyan mi is tesszük az összetett szavak megalkotásakor. Ez az időszak néhány száz-ezer év lehetett.
A T(A) ősgyökhöz ekkor ragasztották az L hangot amivel az előbbi lágyságát puhaságát kívánták érzékeltetni. (a talaj egy lágyabb, puhább szerkezetű anyag a kőnél.)
Ezzel párhuzamosan több, más dolgot is megneveztek hasonló módon.
Az egy-két - és háromhangú gyökök további kombinálása (a toldalékolások) a tagolt beszéd megjelenésének időszaka.
"A TOL meg földön, vízen, levegőben. Egyaránt lehetséges. TÚL-megy minden határon hogy csak a földön lehessen.)) Ne csak a talajon keressük, kicsit lépjünk TÚL ezen. "
Az ősembert mindenek előtt saját közvetlen környezete érdekelte, s ez a talaj volt. Vajmi kevéssé érdekelhette, hogy hol és mit lehet még a talajon kívül tolni, mikor a legfőbb gondja az volt mikor egy nehezebb tárgyat arrébb akart mozdítani s ehhez segítséget kért ...
Nem kell mindjárt a legbonyolultabb, legszélsőségesebb élethelyzetekre gondolni, mikor még csak a legegyszerűbbek megoldása is kihívás volt számára.
Ezeket már 100x átvettük. KÖR magyar szó, K_R az ismertetőjele. Mert a KER-EK forma is az. Meg sok más is az. A latin ezt a szót sok mással egyetemben a magáévá is tette, és ő is használja. Eltorzítva. CIR-CULUS a mai neve, ez annyit tesz hogy KÖRKÖRÖS , még a magyar toldalék is szépen látszik a végén. Egy szóban kétféle kör is van, nagyon tudnak torzítani.)) Nagyon belejöttek ebbe, de hát rengeteget gyakoroltak. De a CIR-cum szóból látszik hogy a CIR már az önálló KÖR, hiszen utána toldalékol.
Lehet hőzöngeni hogy a CULUS azok odaát micsodák ma, csak hát mind valami KÖRÖS dolog lesz, ez az alapértelme. És magyarul.))
Igen, ez a véletlen műve.)) Tele van ilyen véletlenekkel ez a világ.)) Meg a latin, meg az ógörög is.
Biztos nem hallottál még a latin K-C átírásról. Ilyen komoly ez a vita akkor.)) Láttál már akár csak 150 éves latin szótárt?... Számolgasd már benne a K-kat.)) Amúgy is CIRCULUS, aztán meg azt mondja hogy "szörkjulusz", ide jutott a szavunk el. Ez már durva torzítás, főleg kiejtésben. Ezért nem ismerik már fel. De CIRKULÁL is KÖR(ös)KÖRÜL, ezt jelenti.
Igen, látom már megint mindent tudsz az ősemberről így 2024-ben. Szerintem elég hihető ez.)) Ha rendelkezel valami eltitkolt eddig még senki által sem ismert leletegyüttesről, azt tegyük már ki. Mert így a szellemi pallérozódást illetően igen erős kihívásokkal néz most szembe az emberiség, húzd már elő azt a szótárat , de még a jégkorszak előttről ha lehet.))
Persze tudom az ősember nevezte el szerinted a TALAJ-t a T hangról. Ez jó, komolyan mondom. Jó a műsor. Akkor ez arra lesz bizonyíték hogy az időutazás létezik.)) Vagy valami másra lesz bizonyíték.
Írd meg már ezt a TALAJ dolgot hogy pontosan hogy nevezte el az ősember ! A folyamatát is. Kíváncsi vagyok már mi jön.)) Ha lehet becsüld meg a korát is. Már amennyire ez lehetséges.(?) Elég egy történeti korszak, mármint hogy még ezek gibbonok voltak szerinted, vagy már hasonlítottak emberre kicsikét esetleg.)) Aztán majd írom én is hogy mi ez, atomjaiból kirakva, minden részletét megindokolva. A YETI -ről mindent megtudunk, hogy talajon vagy földön járt é szívesebben, vagy hogy mennyire volt ügyes és talpraesett vagy mikor a fáról ugrott akkor csak úgy elgurult vagy esetleg a talpára esett.)) Megfogjuk ezt tudni, már aki még nem esetleg.
A TOL meg földön, vízen, levegőben. Egyaránt lehetséges. TÚL-megy minden határon hogy csak a földön lehessen.)) Ne csak a talajon keressük, kicsit lépjünk TÚL ezen.
Az angol WARM az a germán nyelvekben következetesen V hanggal kezd, vagy simával, vagy dupla W-vel, de simán lehet hogy átírták valaha. Máshol is van hasonló, például örmény nyelven JERM, ami nagyon ugyanerre hajaz. Vagy az ógörög T-HERM. Viszont van egy másik tábor, nem is annyira K hanggal ejtve/írva hanem G-vel:
Hindi, ami írva lett két szó is rá : Garam és G-arma formában G ejtve.
Asszámi: Gorom
Kurd: Germ
Urdu: Garm
Zazaki: Germ
Ez sem egy hűű de mekkora csoport, viszont az látszik hogy egy dolog lehet a V hangos germán társaival. Hát 100-ra most meg nem mondom melyik az eredetibb, de az utóbbira voksolnék amiatt hogy itt jóval különbözőbb nyelvek mondják "ugyanúgy" ezt a szót.
Magyar "meleg" is kilóg ebből a hűű, meg hóó, meg húú--hőő dologból, talán csak azért mert erre nem kell úgy ösztönösen azonnal reagálni, mint a többire, ez még épp jólesik az embernek.
Még plusz néhány "hasonló" HÓ a nagyvilágból:
Görög: C-HI-ÓNI H-val ejtve.
Héber: S-HÉ-LEG erős nyomott H-val ejtve
Lao: HI-MA
Malajálam : HI-MAM
Szanszkrit HI-mA ---- a Himalája is a HÓ hazája ugye.
Maori: HU-ka
Nepáli: HIŰ
Szingaléz : HIMA
Telegu : HI-mamu
Thai: HI-ma
Hawaii: HAU ---- még ott is van HÓ.))
A török és rokonnyelvei használnak "kar és kor" kiejtési formákat, időnként Q kezdőhanggal, ez már valami másból van, aligha a fenti HÓ lesz...
"A változás a KÖR-ből mehetett végbe a latin nyelvben"
Miért tételezed fel? Mi van, ha a CIR-ből ment végbe a változás? Hasraütésszerű feltételezéseknek nincs helye még egy fórumon sem.
"Nekünk nem is nagyon van más KRÁ indítással, a KRÁKOG jut eszembe,"
Éppen ez a bizonyíték arra, hogy mi vettük át, mivel a latinnak jóval több KR gyökkel alkotott szava van.
"de az is egy hangutánzó szó, az biztosan nem a KÖR szót rejti magában."
Lehet a véletlen műve is ebben a szóban az alaki egyezés, minden esetre a CR latin gyök megfelel a mi K_R gyökünknek :
crater = kör tér
crates = sövény, azaz kerítés
crabro = ismételten
stb.
"A latin nyelvnek viszont a KÖR szót a felhasználható hangjaik hiányában esélye sem volt így lejegyezni,"
Te most viccelsz? Mit nem tudtak volna lejegyezni? Van K hangjuk? Van. Van R hangjuk? Van. A gyökváz pedig K_R
"így ilyeneket csináltak mint CIR"
Áruld el, mi ezzel a bajod? Ez nem K_R gyök? Dehogynem... Akkor most mi a gond? Az, hogy "c"-vel írják a K hangot? Ha magánhangzó van utána akkor C-nek ejtik? Na, és? A németek "v"-vel írják és F-nek ejtik, vagy "sch"-val írják az S-t.
"Mondjuk a CIR esetén legalább hangátvetés nincs a magánhangzóval kapcsolatban."
Megint blöffölsz:
cribrum = rosta
crimen = vád, bűn
crinalis = hajszalag
crispus = göndör
crispo. = forgat
crista. = sisakforgó
stb...
"Ezen kívül nem tudom mi motiválta még a latint hogy másítson. "
Ha nem tudod, akkor miért tételezed föl? Mi miért nem másíthattunk?
Számodra miért nem fogadható el, hogy egyikünk sem másított?
"A TOL dologról jut még eszembe, hogy hajóban evezve a vízen is tolhatjuk magunkat, vagy kívülről a csónakot is. "
Mi igen, mert nekünk VAN csónakunk, de az ősembernem NEM VOLT! És ő leszarta, hogy mi lesz évezredek múlva...
És a madár szárnyával sem foglakozott, mert örült, hogy a számára sokkal fontosabb dolgokat meg tudta nevezni.
