Igen jól látod te is a kettő közötti különbséget, nem hiszem, hogy alapfokú tanfolyamot kellene tartani, nem? :-))
Az egyik gyakorlatilag egy előtakarékossági forma, a nyugdíj akkor is az, ha a gyakorlati lebonyolítása felosztó-kirovó. A korábbi befizetéseiddel szerzel alapot arra, hogy később visszakapd, amikor már nem vagy aktív kereső. Szolidaritási alapokon is áll, tehát nem egyszerűen a korábban befizetett pénzedet kapod vissza, van minimum, van mindenféle számítási mód, és a megállapított nyugdjíat életed végéig kapod, nem addig, amíg fel nem élted az egykori befizetéseidet, és aztán nuku. Ennek ellenére az alapvető értelme ez. A manyuppal egyébként abszolúte semmi más célja nem volt az államnak eredetileg, minthogy a mindenkori felosztó-kirovó mellé nyilvánvalóan előre látható demográfiai okokból másik finanszírozási pillért tegyen, saját későbbi fizetési kötelezettségeit megkönnyítendő, és a kötelező befizetést pedig pont azért találták ki, hogy ennek a pillérnek a beindulását a saját eszközeivel (igen, pontosan, az állami pillérbe érkező befizetések egy hányadáról történő lemondással, ez volt a lényege) is támogassa. Hogy ez jó volt-e vagy sem, nyilvánvalóan vitatható kérdés lett volna, kellett is volna vitatni, és minden bizonnyal kellett volna rajta módosítani, ezzel mindenki egyetértett. Azzal nem értett egyett jószerivel senki, kivéve az ebből konkrétan profitáló államhatalmat, hogy ezt a már meglevő jogok és összegek beszántásával kellett megtenni, és nem úgy, hogy a jövőre nézve módosítunk valamit. Ez itt mellékszál, de lássunk azért tisztán. Egyébként ennek magántulajdon volta nem jelentette azt, hogy ne tudott volna pontosan elszámolni vele az, akinek kell, éppen ellenkezőleg, pontosan tudtuk minden évben, hogy mennyi fordult erre a célra.
A másik a mindenkori közteherviselés. Ezzel pontosan ugyanúgy el kell számolni, mint minden más adóval, és mindenki, cég, szervezet, egyesület és egyéb, aki a közpénzekből bármiféle elkölthető támogatást kap, az utolsó fillérig legyen köteles elszámolni vele, mindenféle bírósági hercehurcák mögé bújkálás nélkül, főleg, ha a terítéken fekvő kérdésben már született is ítélet (bár az, hogy a mi jogunk ilyen értelemben nem precedensalapú, ezt nyilván befolyásolja, ezt tudják kihasználni most Mészárosék is).
Közös nyilatkozatot adott ki csütörtök délután az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország.
Szerintük a tervezett változtatásoknak nem az a célja, hogy a társadalom számára átláthatóbbá tegye a civil szervezetek működését. Hozzáteszik, hogy a mostani kormánypártok által elfogadott törvény jelenleg is kötelezi arra a közhasznú szervezeteket, hogy nyilvánosságra hozzák a bevételeik mértékét és azt, hogy kik a támogatóik. Szerintük a civil szervezetek többsége a törvényben előírtnál is sokkal átláthatóbban működik.
„Az Igazságügyi Minisztériumban ma megjelenő civil szervezetek közül az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország Alapítvány elutasítja, és vitára alkalmatlannak tartja a törvényjavaslatot. Ezért arra kérik a kormánypártokat, hogy vonják vissza azt” – zárul a közlemény.
(ATV)
A Soros-féle "civilek" diktálni akarnak a demokratikusan megválasztott magyar kormánynak és követelőznek! Utasítják a kormányt akiket mi megszavaztunk és diktálnak! Kik vagytok ti? Megmondom én!
Ezek után én azt a következtetést vonom le , hogy ellenséges külföldi ügynökök vagytok , akik Magyarország ellenségei, tehát eképpen is kellene elbánni veletek! >:-I
Feltéve, hogy nem diszkriminálunk. Például, ha minden felcsúti kiadványra ezentúl rá kell írni, hogy a különféle cégekről miniszterelnöki zsarolással kikényszerített álönkéntes támogatásokból származik. Vagy ha például a CÖF minden kiadványára kénytelen lesz ráírni, hogy ő a Fidesz transzmissziós szervezete. Ha egyenlő mércével mérünk, akkor szerintem lehet tárgyalni róla.
Nem nagyon tudom, miért kellene ezt levezetgetned. Ez a TAO pont ugyanaz, mint például az SZJA-dból elkülönített egy százalék. Adó, vagyis per definitonem közpénz, ennél nem létezik közpénzebb dolog a világon. A jogszabályok, elősegítendő az adakozást, lehetővé teszik, hogy az adód egy részéről közvetlenül rendelkezzél, ne a költségvetés egészébe folyjon be, hanem megmondhasd, melyik támogatandó célhoz kerüljön közvetlenül. Ez azonban fél vonásnyit nem változtat azon, hogy az adódról, annak egy részéről van szó.
Egészen magától értetődik, hogy erről közpénzként kell számot is adni.
Egyik esetben az adóalany dönthetett, hogy a nyugdíjjárulék az államhoz folyjon be, vagy pedig magántulajdonná (ezt törvény mondta ki) alakulva, átutalja a munkáltatója egy nyugdíjpénztárhoz, ahol az az ő saját vagyona lesz, és senkinek semmi köze hozzá, hogy mit tesz vele.
A másik esetben az adóalany dönthet, hogy a taó-ja az államhoz folyjon be, vagy - közpénz jellegét megtartva (ezt bíróság mondta ki) - közvetlenül sportcélú támogatásként egy egyesület kapja meg, ahol nem magánpénzként költhetik.
A bíró biztosan nem gondolta végig.
Engem zavar ez a következetlenség: ugyanaz a metódus egyik esetben magántulajdont hoz létre, a másik esetben pedig nem veszti el közpénz jellegét.
Én általánosságban véve teljesen érdektelennek tartom, hogy egy szervezet (bérmelyik!) belföldről vagy külföldről kap-e támogatást, egy világ van, az ilyen felosztások ebben az esetben teljesen lényegtelenek, de ha az éves beszámolóban a törvényhozó kétfelé bontandónak ítéli, végül is, el lehet fogadni. Ennyi. De például az, hogy minden szórólapon vagy hirdetésen vagy kiadványon fel kelljen tüntetni, az komplett marhaság.
