Hogy finoman fogalmazzak, még egyszer nem kezdenék bele. :D Az biztos hogy ez túl fog élni engem is, meg hogy hosszú távon óriási melót vesz majd le rólam-rólunk, de ismeretség és segitség nélkül egy vagyon és rengeteg mászkálás lett volna. Halkan jegyzem meg, hogy a haver 9T-s gyári lumag hasítója meghajlott a gémje :D...
Jó ötlet, de picit félrevezető. Faipari szárításról szól. Meg kell őrizni az épségét. Ha neked csak kiszárítani elég, akkor nem kell párában tartani. Legyen vékony, esetleg csavard papírba és hadd menjen! Csak aztán ki ne gyúlladjon a sütőben.:D
Ebert egy alkalmasabb nedvesség mérős módszert ír le. Láncfűrésszel, hideg lánccal forgácsot gyártani az anyagból, mérni, sütőben szárítani sokat, majd újra mérni.
Vagy megmértem az egyik darab akácot, mikor decemberben hozták és ráírtam a súlyát. Megmérem majd most is, igaz, ebből csak %-ban kapom meg a száradást.
A napokban megérkezik egy nedvességmérő 0-100 % méréstartománnyal, megnézem hogy szárad az áprilisban hasogatott, elvileg optimális körülmények között szárított tölgyfa.
A szalonnasütési próba alapján már nem lehet túl nedves, bár a felső réteg eleve jobban szárad.
Most kezdtük el feldolgozni a tavaly ősszel hozatott 5 eköb tűzifát. Le volt takarva, de a rakás közepéről kivett tuskót mikor felhasítottam és beleszúrtam a nedvesség mérőt az is meg én is kiakadtam. Szóval majd egy év rönkben és még mindig vizes.
Feldolgozás után megy a végső száradási helyre a fedett szellős tárolójába. Jövőre már jó lesz. Az idényre van egy csomó 4 éves szárított fám.
Úgy egybe ,szumma tűnik nagynak az Én 5 T -s játékszeremhez képest,vagy nagyon előnyös a fotó. Gondolom a 1 m -s darabok is befoghatok, és gondolom az "erő vele van".
