A keresztezett nézés egy technika, annak nincs köze a képek elhelyezkedéséhez, a 3d nézőke nélküli vagy a trükkös 3d képek elővarázsláshoz szükséges. Viszont a helyes használati sorrend gyakorlati tény, bal oldalt a bal szem, jobb oldalt a jobb szem képe kell hogy legyen bármilyen technikával is lett fotózva. Nem tudom hogy az általad linkelt blog írója honnan szedte hogy fel kell cserélni, lehet a keresztezett nézésből vezette le. Szerintem nem annyira bonyolult ez, csak egyszerre került elő egy hibás képpár és mellé egy megtévesztő magyarázat. Megjegyzem az eredeti képpár is gyanus hogy utólag lett összerakva, az egyik kép külön is szerepel a dupla kép mellett: http://www.fortepan.hu/?view=all&lang=hu&img=149487 http://www.fortepan.hu/?view=all&lang=hu&img=149470 a villogós gif egyszerűbbnek tűnik, de egy vörös-kékre konvertált 3d kép sokkal élőbb és meglepő módon oldalirányú mozgásra is (látszólag) változik a kép.
Igazad van a sorrenddel kapcsolatban, nem néztem meg elég alaposan. Viszont a linkelt cikkben lejjebb olvasva is említik a keresztezett nézést és a párhuzamos nézést (meg többek között ezt az elterjedt színszűrős, színeltolásos anaglyphet, amihez a szemüveg kell), mint a sztereoképek megtekintésének lehetőségét. Ugyanezeket láthatod az angol wikis cikkekben is cross-eye view és parallel view (wall-eyed) néven. Nem akartam ennyire belemenni, nem értek hozzá, csak arra akartam utalni, amit már írtam is: amíg nem ismerjük a kép készítésének módját (két objektíves gép, két gép, egy géppel két fotó, tükrös előtét), addig nincs értelme helyes sorrendről beszélni.
Nem építész, de ma már mindenütt ezekkel az újra felhasználható elemekkel épülő a magas és alacsonyabb betonvázas épületekbe botlik az ember jártában-keltében. Ez a link felgyorsított tempóban mutatja "padlótól-padlásig" a munkafázisokat. Találkozol a faburkolattal (betonfal formázó) és csőerdővel (ideiglenes födémtámasz) is, ha jól koncentrálsz a filmre.
1972. március 15-én egyik műegyetemista, negyedéves kollégistát elkapták, mert egy zászlót valahonnan levett és azzal mászkált hajnalban. Emiatt ő a következő év március 15-én odakötöztette magát az árbóchoz és nem ment a többiekkel kocsmatúrára. (Később lehet, hogy éppen e 1972-es bátor zászlócipelését jutalmazták egy északi város közműigazgatói székével. Az 1994-es választás után ugyan partvonalra került, de 2010-ben ismét vezető lett. Elhíresült egy hangfelvétel, amin a közgyűlésen azt javasolta, hogy ne engedjenek be a városukba egy – nemrégen elhunyt – színészt annak származása miatt...)
A letartóztatottak különböző helyekről mentek a tüntetésre, de volt közöttük hat egyetemista is, akik miatt az illetékesek úgy gondolták, hogy itt komoly szervezkedés esete állt fenn. Valamennyiüket 30 nap Kistarcsa (vagy Tököl?) után elengedték és az egyetemre bízták a büntetést: csak egy évvel később diplomázhattak.
Biztos, hogy ez az ünnepi séta sokáig folt volt az életrajzukban. Még annak is, akinek az apja egy óriási tervezővállalat vezetője volt...
73-ban angyalbőrben voltam a kérdéses időpontban, de a 72-esen ott voltam. Ahogy az írva vagyon, úgy történt és hangzott... A 60as évekbeli rendszeres Verseny utcai lovasrendőri kardlapozást túlnyomó részben nem, de ezt megúsztam.
Az én időmben még normális iskola és munkanap volt március 15., később lehet, hogy lazítottak, de az már tapasztalataimon kívül esett. Viszont volt osztályterem díszítés, és megemlékezés. Igaz, ez utóbbi inkább "forradalmi tavasz" (?) név alatt futott és már. 21. is belemosatott. Az utóbbi kétszeresen is savanyú volt (1919 és 1944)...
Hidd el, nem vitatom, hogy a korban ez példátlan esemény volt. Viszont ahogy a cikkben le volt írva, az szerintem hiteltelen.
"1972. március 15-én – amikor már nagyobb tömegű megmozdulások voltak – a két harmadikos barátnő amolyan fiatalkori kíváncsiságból iskola helyett az utcán találta magát, és még koszorút is vittek magukkal. Úgy emlékszik, a tüntetésen mindenki a Nemzeti dalt szavalta, később pedig a „ruszkik, haza!" kiáltások jöttek. Mindketten meglepődtek a rendőrök erős fellépésén és az ifjúgárdisták sorfalán. Éva szerint az egyik postaforgalmis végzős fiút nem is engedték leérettségizni, amiért részt vett a megmozdulásokban. Nekik szerencséjük volt, senki nem tudta meg, hol voltak. A következő évben az iskola előrelátó volt: '73. március 15-én osztályok közötti versenyt rendeztek az 1848-as szabadságharcról, amin kötelező volt részt venni, így senki nem tudta elhagyni az épületet.
A Kádár-korszak nem szerette különösebben ezt az ünnepet: bár az 56-os követelések között szerepelt március 15-e nemzeti ünnepé nyilvánítása, megmaradt munkanapnak. "
Biztosan emlékszem, hogy bár munkanap, de általános iskolás koromban már tanítási szünnap volt március 15. (Ahogy március 21. is.) Ez már eleve nem stimmel. A koszorú még hagyján - az minden postaforgalmiban kéznél van -, na de hogy "ruszkik haza" a hetvenes évek elején? Hát, ezt erősen kétlem.
Azért az akkor nem mindennapi történés volt. Volt néhány kizárás az egyetemről meg még súlyosabbak is, mint Miklós írja. A Petőfi teret állítólag még éjjel is civil ruhás rendőrök vigyázták, nagy kokárdákkal sétálgatva a környéken. Én az estét a Karácsondi borozóban (aztán Gösser lett), majd a közeli Szarvas pincében töltöttem, és eléggé ellazulva vágtunk neki az éjszakának. Barátommal nekiindultunk a hídnak, hogy megyünk át a szoborhoz ünnepelni (semmit sem tudtunk az előzményekről, pedig a főnök ideges sietsége, ahogy zárta be a spalettákat a Kossuth nótára, árulkodhatott volna). Ha átérünk, és ott egy rendőr ilyen állapotban belém köt, annyit hőbörögtem volna, tán még ma is ülök. Szerencsére a lányok benyomtak minket egy taxiba.
A korabeli MTI szerint "többszáz felelőtlen elem" tüntetett, akik közül 41-et bevittek; az emigráns sajtó hetekkel később azt írta, "tömegtüntetések" voltak. Saját emlékem nincs, lévén első elemista, de a negyven centire ülő akkori ifjú apa képtelen kipréselni magából egy releváns emlékfoszlányt. A nyolcvanas évekbeli tapasztalásaim mégis azt súgják, nem úgy ment ez, mint manapság, hogy hohó, tüntetés van, ugorjunk le, álljunk be a menetbe. Ezért nem éreztem igazán hitelesnek a korabeli szakközépiskolás lányok ezzel kapcsolatos emlékét, de persze minden lehet.
Gondolom 1973-ra gondoltak, amikor valóban jelentős tüntetés volt, egy srácot le is csuktak azt hiszem két évre.
Szerintem a cikknek nem ez volt a fő bénasága, hanem hogy nem derült ki, ki fotózta a képet és hogy került az ecseri piacra? Mi nem egy ellenőrző könyvet kaptunk, hanem egy korabeli fotót az ellenőrő könyvről. Ki volt a kép szerzője?
Olyan lazán kapcsolódik, hogy majd' le nem szakad, de a nagymamámnak volt egy szomszédja, Rezső bácsi, aki minden héten totózott. És persze sosem nyert, vagy maximum valami aprópénzt. Ellenben folyton azon boszankodott, hogy "a Sanyi" bezzeg állandóan nyer, már megint tizenkettese volt. A nagyi meg is kérdezte, hogy miért nem csatlakozik hozzá, játszhatnának együtt.
- Na de Mártuska, hogy játszanék együtt azzal az emberrel, amikor az mindig olyan hülyeségeket tippel?
Akkor hasonló típusú játékkal találkoztam efjú koromban, vagy hatvan éve, ha nem több.
Teniszutánzat volt a sport... ahogy kinyitották a játéktáblát az asztalon, középen felállt a háló, és ahogy mondod, kaucsuk lapocskával kellett a korongot a háló felett a másik térfélre átjuttatni (pattintással). Ugyanazon szabályok szerint ment a játék és az eredmény számolása, mint a salakos nagytestvérénél.
(Sajnos nem találok képet róla, de megkérdezem öcséimet majd a nyáron, hátha megvan még náluk valahol.)
