„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Abszolút külsőségközpontúak. Mivel a külső jelek számukra a rendes viselkedést jelentik, az erkölcsös életet, így ez talán a legképmutatóbb csapat, melyet csak egyes újprotestáns csoportok múlnak felül. Gyakorlatilag úgy kell öltözni, mint egy rendes üzletember, mosolyogni kell mint egy gyorséttermi alkalmazott, s folyamatosan nyájasnak kell lenni.
Aki szervezett, az egy szimpatikus ember volt. Nálam jóval idősebb bácsi, s még lehetett vele beszélgetni nem-vallásos ügyekről is. Az emberke a Don-kanyarban volt harcos, 1942-1953 között a gulágban "üdült", s voltak érdekes történetei erről.
De ő se tudott meggyőzni a végén. Sajnos persze aztán minden kapcsolat megszakadt vele, peidg nem jehovás témákban jó lett volna még eszmét cserélni.
De magyarul ez problémás, mert magyarul az "evangélikus" szó foglalt, így nevezik a hagyományos lutheránusokat. Míg angolul nem gond, mert ott a lutheránusok Lutheran néven emlegetik magukat.
A protestantizmus sajátossága ez az osztódás a végtelenségig.
Tulajdonképpen előbb jött Luther bácsi, aki elhitte saját magáról, hogy okosabb az apostoloknál.
Aztán jött Calvin, aki "rájött": Luther túl katolikus.
Majd még azok, akik szerint Calvin se volt elég kemény.
Majd jöttek az angolok, akik az egészet ötvözni akarták.
S mind a 4 irányzat aztán szülte folyamatosan a maga reformereit.
Talán furcsán hangzik pont tőlem, de ebből a válogatásból mág a metodisták a legnormálisabb csoport. Mármint tanításban, mert külsőleg ők is rettenetesek.
Lassan ezt a káoszt kezdték megunni az emberek a XIX. századi Amerikában, s megszületett a "protestánsellenes protest", azaz "menjünk vissza a kezdetekhez" című lemez. Tulajdonképpen a mormonizmus is ennek egyik szélsőséges vadhajtása, pont ahogy a jehovizmus meg az adventisták vadhajtása.
S ennek a folyamatban a legutolsó állomása a XX. sz. második felében az amerikai Evangelical mozgalom. Mely ma Amerikában messze a legnépszerűbb. Gondolom, te is itt vagy lelkes tag.
Rájuk jellemző: szószerinti Biblia-értelmezés, gazdasági liberalizmus, etikai konzervatívizmus, erősen átpolitizáltság, kreacionizmus, keresztény cionizmus.
A protestantizmus több száz irányzata (oké, mondjuk ezekből nagy irányzat mondjuk 20 van) a sola scriptura miatt van: mivel a scriptura nem egyértelmű, így ha sola az alap, akkor elev számtalan értelmezés lehet.
A nem-protestáns részben, azaz a hagyományos kereszténységben jóval nagyobb az egység. Van ma tulajdonképpen 4 irányzat, s ezek között az eltérés 4-5 kérdés, zömük olyan szintű, hogy magyarázni se könnyű.
Pl. a katolicizmus és az ortodoxia között van 5 eltérés, ezek közül 4 megoldható könnyedén. Az egyetlen valós és megoldhatalan eltérés a római pápa szerepének témája.
"Egyszer még tagejölt is voltam, még a 80-as évek végén, jártam a szabványos felkészítőjükre, ez a nagy piros könyv fejezetenkéti áttanulását jelentette. "
Hogy keveredhettél ilyen piszkos ügyletbe?
Én csak HGy-ben voltam 14 évig, az semmi ehhez képest.
Akiket én ismertem azok 90+ %-a ez volt: árvagyerek, faluról feljött segédmunkás, ex-drogos, félanalfabéta, stb. Egyszer láttam egy diplomás nőt náluk, persze ő vezető beosztásban volt.
Az egyetlen, ami sajátos náluk: nem pofáznak bele a nők öltözködésébe. Pedig az amerikai szektáknál ez általános, hogy tiltják a nőies külsőt. Évekkel később beleütköztem egy jehovista éves gyűlésre menő tömegbe a metróban, még sminkelt, ékszeres nők is akadtak köztük, kifejezetten szépen öltözve. El se hittem volna, hogy jehovisták, ha nem lett volna a kezükben kötegnyi jehovista brosúra.
Egyszer még tagejölt is voltam, még a 80-as évek végén, jártam a szabványos felkészítőjükre, ez a nagy piros könyv fejezetenkéti áttanulását jelentette.
Aztán a 10. fejezet körül kirúgtak (összesen 30 fejezet volt, ha jól emlékszem), mert belátták: makacs ember vagyok, nem vagyok hajlandó elfogadni az egyetlen igaz egyházat.
De akkor is, meg aztán is sokat tudtam meg az egész szubkultúráról. Pl. volt egy emberke, aki nyíltan ki is mondta, hogy a kiváncsiság bűn, azaz ne akarjunk sokat tudni, s dolgoknak utána nézni meg végképp hiba. Akinek ugyanis nem elég, amit az Ébredjetek! és az Őrtorony ír, az előbb-utóbb a Sátánnál végzi!
Szóval ott mindenre a következő magyarázatlánc volt:
- mert ezt írja a Biblia,
- igen, nem ezt írja a Biblia, mert azt meghamisította a római pápa és a bizánci császár,
- hibás a fordítás, csak az ÚV fordítást kell nézni,
- igen, van ellentmondás, de ez csak látszólagos, Jehova felkentjei (így nevezték a legfelsőbb vezetőséget) tudják mi a megoldás, nekünk meg hinnünk kell nekik,
- ha valaki mégis ellenérvel adatokkal, az kevély ember, Sátán küldöttje, ilyennek nem szabad még köszönni se, nemhogy beszélni vele.
S mutatták eredményeiket, melyek egy rész TÉNY volt. Lásd volt egy homokos drogos srác. Prostituáltként "dolgozott", a pénzből drogozott, így szedte őt össze 2 jehovista misszionárius. Abbahagyta a homokozást, a drogozást, szereztek neki egy állást, befogadták egy lakásba, majd szereztek neki albérletet 2 hónap múlva. S ez mindenképpen eredmény: lehet hogy szar dolog jehovista szektásnak lenni, de biztosan jobb, mint drogozni és prostituálódni a pályaudvari vécében.
Szóval óvatps vagyok a szektaellenességgel. Sokszor láttam: megszabadul valaki egy szektából, majd leesik a szakadékba.
Pl. a mormonizmusból kiábrándultakból szinte mindig agresszív, harcos ateista lesz.
Az roppant jól érzékelhető csakugyan, hogy a hibás életvezetés révén sokakat hülyítenek meg.
Amikor likas a szoc.háló, rengeteg az alkesz, a mélyszegénységben élők, a herbások és narkósok, mivel az oktatás nem látja el megfelelően a feladatát, sokan maradnak magukra a társadalom kihívásaiban, a közösségek felbomlanak.... Akkor könnyebben kaparintják meg a "lelkeket".
A krízis területeken tartózkodók szabad prédái a hülyítésnek.
Legyen az hajléktalan, krónikus beteg, fogyatékkal bíró...
Az én sztorim:
Egy barátomnak "barátságos" focimeccsen eltörték a karját. Egyedül élt, nem volt segítsége. Párszor meglátogattam, vittem neki élelmet, italokat.
Egyszer ott leltem nála a J.T.-s szomszéd asszonyt, aki a mosás és vasalás terén segített neki, miután a drótkerítésen keresztül látta a begipszelt kezét.
Szóba elegyedtem vele, és kiderült alapvető bibliai ismeretei sincsenek, és semmi módon nem képes a mesében való hitét összevetni az iskolában szerzett ismereteivel, noha "érettségizett". A férje börtönbe került, és a J.T. segítette albérlettel őt és 4 gyermekét.
Tőlem tudott meg olyan dolgokat, hogy "teremtés napjai" miért kétségesek korunkban, vagy a 10 parancsolat kétszer készült, és miért nem lehet J.K. születési idejét meghatározni...
Értetlenül fogadta, hogy én, mint hitetlen, több ismerettel bírok a Biblia, és egyáltalán az ókor történelméről.
Távozásom után, a barátomnak felvetette, többet kéne beszélgetnie velem, hogy megleljem a helyes utat és hitre jussak.
A barátom mosolyogva mondta neki, hogy inkább az a veszély áll fenn, én hatok rá, így bölcsebb, ha kerüli a találkozásainkat.
Ez nem szeretem vagy nemszeretem kérdés. Ángélusul: evangelical. Szokták magokat olykor evangéliumi vagy még inkább teljes evangéliumi keresztényeknek is hív(at)ni...
Alapvetően szociális kérdés és sok más nem-vallási tényező is számít.
Nem lehet úgy vallást terjeszteni, hogy az nem passzol az emberek érzéseihez, vágyaihoz, egyéb elképzeléseihez.
A mormonok fő baja, hogy se nem szekta, se nem normál egyház, a 2 között vannak, így pont nem elégíti ki az embereket. Plusz túl amerikai az egész.
A mormonok megfeleltek egy adott helyzetnek, a XIX. sz. első fele Amerikájának. Ma nincs modanivalójuk. A legtöbb új tag azért lép be, mert ki akar vándorolni Amerikába, majd rájönnek, a mormonizmus ebben nem fog nekik segíteni, s ki is lépnek.
Az átlag magyar új tag: egyetemista lány, aki így akar amerikai férjet szerezni. Nem vicc, láttam.
A jehovisták viszont mindig alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz. Legfeljebb a képeskönyveik naív Disney-stílusú ábráin érződik az amerikai eredet, de egyébként semmi. Plusz ők képesek lemenni a szegények, vidékiek, műveletlenek közé. Meg eleve az van, hogy teljes világképet adnak, abszolút fanatikus zárt rendszert, ami sok kríizishelyzetben lévő embert képes bevonzani.
Az átlag új magyar tag: segédmunkás, volt árvagyerek, ex-drogos, jellemzően szerény műveltséggel. Pár évvel ezelőtti élményem: már vezetői pozícióban lévő magyar jehovista azt se tudta hogyan kell helyesen ejteni a szektaalapító nevét, azt, hogy Charles Taze Russell úgy mondta, hogy "kárlesz táce ruzel".
