Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Azt sejtettem, ha a Kereskedelmi Múzeum megközelítése nem túl szerencsés, akkor ez még inkább kiesik. Fent van a hegyen, nem is tudom, megy-e oda busz. Vannak ilyen elszórt gyöngyszemek a városban. Szivacs módra szívtam a hangulatot odafent és ez annak is köszönhető, hogy tényleg ennyire periférián van.
Egyszer jártam csak a Kiscelli múzeumban, egy barátnőm babakészítéssel foglalkozik, és neki volt bemutatója. Sajnos, pont a város másik felén van, órán lemért három és fél, rosszabb esetben négy óra az oda-vissza út. Egyszóval, ez már kirándulás, még akkor is, ha éppen nincs minden második út lezárva.
Hétköznap érdemes a BKV hajókra felülni, jó rá a sima bérlet. Délelőtt leginkább a kutya sincs rajta... néha belehúznak, de legtöbbször az is séta hajó tempó.
Csodás volt a vízen utazni, és nagyon régen nem láttam már így a várost!
Ezt én is szeretem. Legutóbb Esztergomból jöttünk a városba hajóval, kb szűk négy óra a menet idő és úgy elrepült, hogy észre sem vettük az időmúlását, végig a Dunakanyaron, gyönyörűséges panoráma mindenfelé, lentről nézve valóban egy másik arcát mutatja a város is, a táj is.
A Kiscelli Múzeum látogatása úgy kezdődött, hogy hallottam, meghosszabbították a Játékkiállítást – egész pontosan a társasjáték kiállítást, ami kb 2-300 éves múltat ölel fel. Ezek a játékok (is) belesimultak az adott kor kultúrájába, történelmébe, tükrözték szokásaikat, társadalmi hovatartozásukat.
Ez közepes érdeklődést váltott ki belőlem, viszont annál jobban lenyűgözött a kiállítótér, aminek az 1700-as évek második felében épült templom belső maradványa adott otthont. És innentől vált igazán izgalmassá a múzeumi séta. Egy teremtőr nagyon készségesen mesélt a trinitárius kolostor, templom és az ezeket körbevevő hatalmas park történetéről, építéséről, az idők során bekövetkezett funkció váltásokról.
Volt itt hadikórház, menhely, szükséglakások sora stb. Érdekesség, hogy az épületegyüttest a múlt század fordulóján az az osztrák bútorgyáros (Schmidt Miksa) vásárolta meg, aki Mágnás Elzát felemelte az olcsó örömlány sorból és nagyvilági/Félvilági nőt faragott belőle, viszont ez sem mentette meg, hogy az évtized legjelentősebb gyilkossági ügyének főszereplőjévé váljon.
No, akkor vissza a kiállításokhoz, mert hogy több is található. Van egy kortárs fotórész „Csöndesen” címmel, amivel most sem tudtam mit kezdeni. Sorry az alkotóktól. Aztán kezdődött egy Budapest történeti kiállítás, sok sok korhű bútorral, berendezési tárggyal, festménnyel és fotók, grafikák segítségével betekintést lehet nyerni, milyen is volt az Andrássy út vagy egynémely monarchia-béli épület, utca és egyéb közösségi tér. Ennek záró akkordja egy céhláda kiállítás, szép míves, igényesen megmunkált, faragott darabokkal, mely a céhmester legfontosabb kincseinek, mint mesterlevelek, fontos iratok, pecsétek, igazolások és értékek tárolására szolgált, ennek kinyitása ünnepi alkalommal volt egyenértékű. Aztán maradva a régiségeknél, gyönyörűséges cégérek következtek sorban. Mennyivel díszesebbek, beszélőbbek voltak, mint a mai neon reklámtáblák akár szolgáltatás, akár kereskedelmi tevékenység hirdetéséhez.
Tovább menve egy 1800-as évek eleji biedermeier berendezésű teljes patikabelső a belvárosból, majd egy sokkal nagyobb térben a pesti nyomdászélet elevenedik meg a maga 100-200 évvel ezelőtti valójában, újságokkal, napilapokkal kiegészítve a nagy fekete, néhol mozdonyméretű gépeket. Összességében egy nagyon színes és sokrétű kiállítás együttes tekinthető meg, szépséges a belső udvar is (eltekintve a felújítási munkákkal járó sitt halmazoktól), illetve a külső park sétautakkal, padokkal, tűzrakó helyekkel, állítólag a szabályos dimbes dombos domborzat a főváros agyagbányászata idején alakult ki. Szinte hullámzik a táj.
Bár vacsora után vagyok,de ez a borókapálinkás szarvasborjús étel megmozgatta a fantáziámat, szívesen megkóstolnám.... :)
Tavaly részt vettem egy sétahajókázáson Budapesten, ahol volt egy kis ismeretterjesztés, a két parton látható épületek valamint a hidak tekintetében.Egy órás,nagyon kellemes program volt - kivéve,hogy egy lánybúcsús társaság ezt a hajót nézte ki pezsgőzése színhelyéül, s kissé hangosak voltak, néha alig lehetett érteni a szöveget, pedig a fülesen jött ....
Az elmúlt évek során mentem hajóval Százhalombattára és Vácra is, egész más nézőpontból látja az ember a várost, a tájat, a hidakat....
A mai napon is sort kerítettem némi turisztikára. Olykor nem is rossz a saját városomat felfedezni. Egy csónakban evezünk címmel volt egy rendezvény a MÜPÁ-ban és a Várbazárban, a kettőt ingyenes hajójáratok kötötték össze.
Szerencsére így mindkét hely könnyen megközelíthető lett számomra, ezért aztán el is mentem, noha kissé aggódtam, hogy meleg lesz. Az is lett, de a Duna elől mindig fúj egy kis szél, és mondhatom, nagyon jólesett!
A MÜPA előtt koncert, pont akkor fejezték be, amikor odaértem, így erről nem tudok beszámolni. Volt viszont olyan, hogy hangszersimogató, nos, ez érdekes volt még számomra is. A tibeti hangtálat kipróbáltam, de nem volt hajlandó hangot adni. A dorombot meg sem próbáltam, viszont nagyon megtetszett egy, határozottan UFO kinézetelű nemtudommicsoda, ezen hangrések voltak, ütögetni kellett, és nagyon szépen szólt. Ez a kóstolgatás a gyerekek kedvence volt, át is engedtem nekik.
Amikor hajójáratról olvastam, akkor sétahajóra, vagy legalábbis olyasmire gondoltam. Miután vagy ötven éve nem voltam ilyenen, megörültem a lehetőségnek. Aztán meglepődtem, mert egy motorcsónakba kellett beszállnom, ez némi segítséggel sikerült, bár a kecmergés pontosabb kifejezés lett volna.
Viszont amikor már benn ültem, semmiért ki nem hagytam volna! Csodás volt a vízen utazni, és nagyon régen nem láttam már így a várost!
Megérkezve egy lezárt utcában találtam magam, nagyszámú, gyerekeknek szánt elfoglaltsággal. No meg jó sok olyan sátorral, ahol a V4 csoport ételeiből lehetett kóstolgatni. A szlovákok étlapját elhoztam, van egy csodásan hangzó benne, éspedig Borókapálinkás szarvasborjú terrine bárányhússal, juhtúróropogós. Nem kóstoltam meg, amit kissé sajnálok. Legalább annyi eszem lett volna, hogy veszek egy kapros-brindzás pogácsát!
Nem volt, viszont miután kinézegettem magam, sokallni kezdtem a napsütést, nem nagyon volt árnyék. A hajókázást rövid gondolkodás után elvetettem, túl sokan álltak sorba, maradt a villamos. Ez sem volt rossz, hiszen ritkán járok a Vizivárosban.
Igen, akkoriban még forgótárcsás mosógép volt, eleinte szép szögletes, Viszont ezeket kalapáccsal is alig lehetett agyonverni. A centrifuga is mekkora öröm volt!
Érdekes véletlen, hogy nemrégiben vettem egy könyvet az utcai antikváriumban, Pusztai Pál )ő Jucika apja) rajzaival. Érdemes lenne megnéznem a kiállítást, de olyan helyen van, hogy hiába vagyok pesti, másfél óra oda, másfél óra vissza az út, nagyon el kell szánnom magam hozzá.
Érdemes időt szánni, az egész épület kényelmesen bejárható egy másfél óra alatt és akkor láttad a Krúdy szobát is, amiről elfelejtettem írni, de akkor majd valaki pótolja :)
Nekem az otthonka gyerekkori feeling, anyu, ha a munkából hazament, ezt húzta magára. Szerettem az illatát, mert anyuszagú volt. Most kötényt viselek - meggymagozáskor különösen -, de kerítést is ebben festettem, piros pettyes kötényben :)
Annál is inkább, mert a múzeum közelében dolgozom.... Egyáltalán, a Vendéglátóipariban mindig érdekes dolgok vannak.
Csak amikor szabadságon vagyok, valahogy nem akaródzik a munkahelyen közelébe jönni, olyankor szeretem jó távol tartani magam.
Ui.: A keverőtárcsás mosógép nálam még használatban van és számomra az otthonka sem idegen szó, női felmenőimnek voltak ilyen ruhadarabjai; ha kényes konyhai műveletet végzek (mint pl. meggymagozás), akkor felöltöm magamra, igaz ebben az öltözetben senki se lát ! :-)
A látogatás apropóját a most megnyílt időszaki kiállítás adta, nevezetesen a „Mit vásárolt Jucika? Nők a szocialista reklámban.”
Természetesen előtte többedjére végig sétáltunk az állandó kiállítást is - ha már ott vagyunk -, ami az elmúlt két évszázad fejlődését, változásait mutatja be a kereskedelem világában. Igen hangulatosra berendezett tárlatok (leginkább egy angolkerthez tudnám hasonlítani a titokzatosságát) tekinthetők meg, volt olyan érzésem, hogy én most visszamentem az időben 80-100-120 évet és vásárolok, kimért csokoládét, méterárut, drogériás terméket, a készruhákra őszintén szólva nem vágytam.
És akkor az emeleti kiállítás 1947-től kb a nyolcvanas évek végéig a nők mindenféle, kezdetben kevésbé nőies szerepekben, mint pl az erős, izmos munkásasszony vagy a traktort vezető, arató, országot építő elvtársnők reklámplakátokon, fotókon, filmeken bemutatva.
Csak a rend kedvéért, ez a nagy emancipálódás nem járt együtt az otthoni közös teherviseléssel; a házi munka, sikálás, gyereknevelés kizárólagossága a nőket illette meg. Könnyítésként kiváló minőségű mosószappan, caola és fabulon termékek állnak rendelkezésre bőre őre megőrzésére.
Jucika a hatvanas évek vége felé már mosógépet is vásárolhatott (azt hiszem akkor még csak keverőtárcsás létezett) saját dolga megkönnyítésére. Úgy tűnt, az olcsó bóvli áruk elárasztásával ügyesen lehetett tompítani a minőségi termékek iránti hiányérzetet. Ahogy megyünk előre az időben, a munkásruhás otthonkás nőket felváltják a mélyen dekoltált miniszoknyás, farmernadrágos nők, akik szintén eszközei a fogyasztás manipulációjának (ma sincs másképp ez).
„Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor többet. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet…..” - recept a nyolcvanas évekből. Vitrinekben tárgyak, használati eszközök, szobabelsők. Összességében egy érdekes, mosolyogni való múlt idéző kiállítás.
Lehet, hogy képzelődöm, de a vőlegény mintha kissé vonakodott volna…
A vonakodásról jut eszembe, hogy ismerősöm lányáék szervezték az esküvőjüket elég szerénytelen módon, és a vőlegény egy sor dolgot ráhagyott a menyasszonyra, ami nem is volt szembetűnő, mert én is úgy gondolom, hogy a nők jobban bírják és élvezik a készülődést, szervezkedést, dekoráció ruha virág torta pompa miegymás, hogy miután minden együtt volt és a legtöbb dolog kifizetve vagy foglalózva, a vőlegény száján kicsúszott, hogy ő most ezt még nem akarja....
Nagy élvezettel olvastam már múlt éjszaka a beszámolóid! :)
Őszintén szólva, vártam és számítottam is rá, igen kellemes volt.
Sajnos, a múzeumi nap/éj számomra foglalt volt, teljesen másfelé jártam. Viszont, 3 esemény megosztásával készülök, ha időm lehetővé teszi, illetve a Murder c. kiállítás megnyitott, korábban írtam, megnézem :)
Sokszor olvasom különféle internetes oldalakon, fórumokon, hogy valaki "ilyen hosszúúúúú" (adott esetben csupán egy rövid bekezdésnél több) szöveget nem tud olvasni. Én nem ilyen vagyok, szeretek hosszan olvasni (és időnként írni is). Úgyhogy ne fogd vissza magad:)
