Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Meg volt a Nóra 2. Kaptam egy fajta narratívát, hogy mi történt Nórával, miután maga mögött hagyta gyerekeit, férjét, látszólagosan jól berendezett, ámde kiszolgáltatott életét. Hogyan sáfárkodott a lehetőséggel, mit nyert mit veszített, miként igyekezett felépíteni az új életét. Illetve, ahogyan a darab is kezdődik, mi történik, amikor 15 év után a legtermészetesebben kinyitja azt a bizonyos ajtót, és ott találja a dadát, aki feláldozta az életét és saját gyerekét, hogy felnevelje Nóra gyerekeit. Pfff.
Szinte már kápráztatóan őszinte a darab, kiesik minden manír, megjátszás, huza-vona, hazugság, képmutatás és ez a sok őszinteség igen meglepő volt. Nóra nem kertel, 15 év után megvallja, szívességért jött vissza, nem játszik a szavakkal, magára gondol, magát helyezi előtérbe, még ha ezzel további fájdalmat is okoz férjének, lányának. Egy Kováts Adéllal készült interjúban olyasmit olvastam, hogy ő a gyerekét elhagyó anyával semmilyen módon nem tudott azonosulni, ezért inkább a női önérvényesítést, függetlenedést igyekezett kihangsúlyozni. Kb ez a vonal volt erősebb, a lányával való szembenézés sokkal megviselősebb volt, mint a férjjel. Tartogat sok meglepetést a szembenézés, és a vége igazán realista, semmi cukormáz, érződik, hogy a ma problémái körül forognak a dialógusok, monológok, minden szereplőnek volt igazsága. Csankó Zoltán, Bodnár Erika és László Lili.
Szerintem is fontos :) Ha bemegyek valahova, szinte az elsők között térképezem fel, hol milyen lehetőség van.
Keresgéltem a neten az előzményekről, de nagyon kevés információt találtam sajnos. Ez a kiállítás már volt egyszer 5-6 évvel ezelőtt, és a külföldi turisták körében is népszerű volt, akkor a Vörösmarty téren volt, most a Király utca elején. Igen, vannak szép számmal "hívószavak" hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Helyszínen vettük meg hétköznap, akkor talán kevesebben vannak, hétvégére talán érdemes jegyet foglalni, 10-12 fős turnusokat indítanak, és nincs az, hogy nyomában vagy az előző csoportnak vagy a nyakadban liheg a következő. Szerintem jól megcsinált kiállítás, azt is megfigyeltem, hogy amikor szobai zajok vannak, akkor a fülesben másodpercre pontosan akkor lesz csend, vagy akkor szólal meg az animátor. Tervezés, vezérlés (is) tökéletes. Tényleg nem tudok negatívat mondani, meg amúgy is inkább arra figyelek, amit elhozhatok. Otthon volt olyan érzésem, hogy több rövidebb filmet láttam.
Már sokat mondtam így is, de lesz meglepetésben részed bőven :)
Akit meg rémiszt a rémségek birodalma - mintha Csimpolya mondta volna -, ezek után még jobban távol tart :)
Köszi ezt a WC-s infót is, fontos! :-) Nem tudom,hogy külföldi vagy magyar a kiállítás alapvetően,csak arra gondoltam, hogy ha magyar, akkor a cinkotai is belefért volna, ha külföldi, akkor természetes, hogy Báthory Erzsébetet mint "hívószót" beletették, mert a magyarok is ismerik meg talán külföldön is ismert a története.
Ezek szerint ti a helyszínen vettétek meg a jegyet?
Még egy technikai dolog, szerettünk volna jegyváltás után toalettre menni, a biztonsági őrtől azt a tájékoztatást kaptunk, hogy a kiállító térnek nincsen mosdója, használjuk az épületben lévő fizetőst. Hát használtuk, mert ugye a komfort érzés mindenek felett. És amikor beengedtek az előre regisztrált időpontra, derült ki, hogy van. El nem tudom képzelni, hogy ne tudtak volna róla.
Báthory Erzsébet története emlékeim szerint - de majd most már biztosan jobban fogod figyelni a narrátort, mint én - úgy hangzott el, mint egy monda. De ez csak olyan mintha érzés nálam.
Rengeteg sok az információ. Szerintem azért választottak nemzetközi hírű ügyeket a szervezők, rendezők, történészek, kutatók és még ki tudja kik vettek részt a tervezésben, mert külföldi érdeklődésre is számítanak.
Köszönöm a részletes beszámolót Magdolnnának, még inkább kedvet csinált a dologhoz! Én valószínűleg a kis színházi retikülömmel megyek, amibe egy pénztárca,telefon, zsebkendő, bérlet fér, azt már csak nem kell letenni.... Egy dolgon azért megakadt a szemem és az elmém, ez pedig Báthory Erzsébet ügye. Nem biztos,hogy ő sorozatgyilkos volt, lehet,hogy egy korabeli koncepciós per áldozata lett, amivel a birtokait akarták megszerezni. Legalábbis valahol ezt olvastam. De csalogatónak persze mindenképpen jó az ő ügye.... Ha már magyar sorozatgyilkos, lehet,hogy inkább ezt az elég nagy port felvert cinkotai ügyet kellett volna feldolgozni. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_B%C3%A9la_(sorozatgyilkos)
És akkor egy kis kedv csináló a Murder kiállításhoz, mert hogy érdemes megnézni.
Technikailag úgy kezdődik a kiállítás, hogy minden nagyobb táskát le kell adni a ruhatárba, ezt nem vettem jó néven, mert ugyan az enyém nem volt nagy, egy szokásos női táska, de a biztonságiak szerint meghaladta azt a méretet, ami a biztonságos közlekedést lehetővé teszi a rémségek sötét, szűk birodalmában. Szerettem volna magamnál tartani, lévén benne van kettőnk összes irata, kulcs, bankkártyák, a pénz ilyenkor talán kisebb súlyú, de nem maradhatott nálam.
No, ennyi apró bosszúság után a 12 fős csoport – ennyi a maximum létszám, amit egy animátor visz a túrára – kapott egy általános tájékoztatást, hogy mit kell tenni, ha valaki rosszul lesz, bármilyen fóbiája felszínre tör, hogy fotózni, fogdosni tilos stb. Csak szerény véleményem, hogy ez is a műsor része, mert mindenki tudja, hova jön, mire vált több ezer forintos jegyet. Ezek után kaptunk egy egy fülest, amiből jött a tájékoztatás, hogy majd éppen hol járunk, mit látunk, véres történetek a legkegyetlenebb sorozatgyilkosságokról.
Nyitásként beléptünk egy sötét liftbe, ahol már az elején suttogja a narrátor titokzatos hangja, hogy most lesüllyedünk poklok poklába és nem tévedett, koponyákkal kirakott barlangba bejáratához érkezünk, ahonnan 21 tematikusan berendezett szoba várja a látogatókat.
Az első szoba egy sejtelmes helyiség, ahol Báthory Erzsébet fürdik szűzlányok vérében, budoár, kéj, fájdalom, szenvedés szobája, különböző effektek segítségével élővé varázsolódik a szoba (ez máshol is így lesz), szűzlány holteste lóg a mennyezetről, miközben csurog a vére a kádba, persze a látvánnyal óvatosan bánnak a rendezők, hagynak a képzeletnek is munkát. Most hogy visszagondolok a történetekre, ez maradt meg legintenzívebben bennem.
Következő helyszínen Vlad Tepes karóbahúzási módszerei kelnek életre, miközben a hang fülbe mondja az idevágó vérfagyasztó történelmi eseményeket. Nézek és hallgatok, és közben egy pisszenés el nem hangzik a csoport egy tagjától sem, láthatóan mindenki belemélyül ebbe a világba.
Sok érdekes megvalósítással lehet találkozni, beültetnek egy moziszerűen berendezett szobába (pont 12 szék van) és üveg fal mögül végignézünk egy villamosszékes kivégzést. Egy másik helyen hűtőkamrába vezet az út, hőmérséklet lecsökken és emberi maradványok nyomait látjuk; egy Moszkva környéki erdőbe lépve fák tapithatóan, alattunk az erdő talaja, szemben vetítve a végtelenbe nyúló táj, ahol a holttestek heverhetnek. Megjelenik a Bárányok hallgatnak c. film inspirációját adó gyilkos, Ted Bundy szörnyűségei, Hasfelmetsző Jack szobája, az Amerikát félelemben tartó bohócgyilkos, aki fiatal fiúkkal fajtalankodott, mielőtt válogatott kínzásokkal végzett velük; nem sorolom tovább, mondjuk a látványt jobban nem akarom visszaadni, de az biztos, hogy nagyon életszerű.
Volt ahol a díszlet között lehet sétálni, kis zseblámpával (ezt a helyszínen kapjuk) bevilágítani ide oda, titkos fiókokba, illetve volt, amit kordon mögül lehetett szemlélni. Több szobában volt olyan érzésem, hogy filmet nézek. A rendezők az összes érzékszervet megcélozták, volt páravetítés, filmvetítés, hőmérséklet változás, mozgó viaszbábúk, fény hang effektek stb. Még egyet azért, a végén van egy utazás, ahol lanovkával megyünk az Andok hegyeiben, ez is igen realisztikus volt. Ami még az fokozta a jelenlét borzongatását, hogy nem lehet látni, egy adott helységet hol hagyunk el, hol vannak titkos ajtók, Az, hogy egy helyiségben mennyi időt töltünk, a narrátor elbeszélése diktálja. Rengeteg a vizuális élmény, meg az információ, nevek, helyek.
No, a végén egy zöld madárcsicsergős szoba – ha valaki túl komolyra vette a tárlatot – lenyugvásra, tanmesével, miszerint senki sem születik gonosznak, a körülmények és a közeg….
Igyekeztem rövidre fogni ezt a rengeteg sok ingert.
Már elérhető közelségben van a nyári szabadságom (azért még néhány hét hátra van addig, de már látszik az alagút vége:), az ugyan nem biztos,hogy utazom-e valahova, de azt már elkezdtem tervezgetni, hogy mit fogok megnézni Budapesten.
Bevallom,hogy a Murder kiállítás ötletét Magdolnnától elloptam, ez lesz az egyik. A másik, amit szintén Magdolnnától csenek, az a Vendéglátóipari Múzeumban általa megnézett tárlat, meg az állandó kiállítás,amit emlegetett. (Erőt veszek magamon és a szabim ideje alatt elmerészkedek a munkahelyem környékére.) A napokban nyílott Frida Kahlo-kiállítás a galériában - érdekel ez a különös, szomorú sorsú nő és a képei is. A következő tervemet azt hiszem, mintha említettem volna itt, ez pedig a PIM-ben a magyar írók fényképei a balatoni nyarakról. Valamint már meg kellene néznem végre a Szecesszió Házát is, amiről talán Zsanna és Csimpolya is írt....
Egyelőre ennyi, de ötleteket szívesen fogadok !:-)
Én szenes vasalóval voltam így... kirakta valaki a lépcsőházba a szemetes tetejére... de én most kenyérért megyek... a spárba nem cipelem... mire visszaértem (kb 10-15 perc) lábakélt....
Szépen felújítottam volna, aztán kint vagy a faházban használtam volna. Hátha egyszer nem leszek nyuszi. Viszont szereztem egy ősrégi csepel bicikliről - olyan nagy fekete vasdarab, igazi drótszamár - egy berozsdált csomagtartót, szépen rendbe tettem és mos kint felszögelve virágtartónak használom, futómuskátli ereszkedik le, szintén valami 80 év körüli csuporból.
Ma reggel, ahogy jöttem dolgozni, egy öreg háznál lomtalanítás volt, a konténer tetején meg ott virított egy thonet szék, látszólag teljesen használható állapotban. Ha lett volna merszem, megállok és berakom a csomagtartóba. Jártam már így 1-2 éve, és akkor is az történt, mire erőt gyűjtöttem, hogy akkor most lekapom a szemét tetejéről, már valaki megelőzött.
Miután elég sok könyvtár bezár augusztusra, beterveztem, hogy olyan saját könyveimre kerítek sort, amit mindig halogattam. Ráadásul minden utcasarkon kihelyezett antikváriumba lehet botlani, és ekkora kísértésnek képtelen vagyok ellenállni.
Azt sejtettem, ha a Kereskedelmi Múzeum megközelítése nem túl szerencsés, akkor ez még inkább kiesik. Fent van a hegyen, nem is tudom, megy-e oda busz. Vannak ilyen elszórt gyöngyszemek a városban. Szivacs módra szívtam a hangulatot odafent és ez annak is köszönhető, hogy tényleg ennyire periférián van.
Egyszer jártam csak a Kiscelli múzeumban, egy barátnőm babakészítéssel foglalkozik, és neki volt bemutatója. Sajnos, pont a város másik felén van, órán lemért három és fél, rosszabb esetben négy óra az oda-vissza út. Egyszóval, ez már kirándulás, még akkor is, ha éppen nincs minden második út lezárva.
Hétköznap érdemes a BKV hajókra felülni, jó rá a sima bérlet. Délelőtt leginkább a kutya sincs rajta... néha belehúznak, de legtöbbször az is séta hajó tempó.
Csodás volt a vízen utazni, és nagyon régen nem láttam már így a várost!
Ezt én is szeretem. Legutóbb Esztergomból jöttünk a városba hajóval, kb szűk négy óra a menet idő és úgy elrepült, hogy észre sem vettük az időmúlását, végig a Dunakanyaron, gyönyörűséges panoráma mindenfelé, lentről nézve valóban egy másik arcát mutatja a város is, a táj is.
