Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Jó volt ezt olvasni, ezek után biztosan felveszem a PIM-et a meglátogatandók listájára, már Csimpolya írásai is felkeltették a figyelmemet. Mondjuk én kivárom a rosszabb időt, és összekötöm egy rövidke őszi városi sétával.
Egyáltalán, számomra olyan öröm volt hétköznapi, fürdőző, mókázó embereknek látni a híres, ikonikussá vált írókat, költőket.
Igen, leemelni a piedesztálról, és úgy nézni esendőségükben, hétköznapiságukban. Ezt az élményt legerősebben a Babits házban éreztem, különösen a beszélgetőfüzetek olvasása közben.
Folytatom, mert kicsit hosszúnak tűnt egy hozzászólásban leírni mindent,amit meg akarok osztani.
A kép-mutogató - Arany János és a spritizmus. Nagyon megörültem ennek a pici (két kis terem) kiállításnak, főleg azért, mert eszembe nem jutott Arany János kapcsán ez a fenti fogalom. Aranyt én mindig is racionális embernek láttam, akadémiai főtitkár (titkár?), nem gondoltam volna, hogy ő ebbe az asztaltáncoltatós világba belekóstol. El kell azt mondani azért, hogy saját bevallása szerint szkeptikus volt. Egressy Gábornál vett részt néhány szeánszon Jókaival együtt, egy alkalommal Petőfi szellemét is megidézték. A kép-mutogató ballada fogja keretbe az egészet, ennek illusztrálása homokrajzolós képekkel történik, fantasztikusan és maga a vers is fantasztikus, nem nagyon ismertem eddig, vagy ha tanultam is róla, kiröppent a fejemből. Homály, misztikum, megőrülés, tragédia, minden van benne.... És végül idéznem kell Juliska sírkövére írt sorait, nagyon megindító:
" Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi útakon, Egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk!"
Egy nagyon kedves fiatal hölgy volt az Arany Jánosos kiállításnál a "teremőrnéni", aki felajánlotta, hogy végig vezet a palota néhány termén, merthogy a jegyemben ez is benne foglaltatik (800 ft!) Fél órásnak ígérte a vezetést, végül egy óra lett belőle, csak én voltam a "paciens" és nagyon kellemesen elbeszélgettünk, miközben ő vázolta a palota és a Károlyi család történetét, a különböző érdekességeket. Gyönyörű a díszterem, ahol eredeti a kandalló, rajta faragott karvallyal (amiből-akitől (?) a Károlyiak a nevüket eredeztetik), ehhez az a legenda fűződik, hogyha valaki megsimogatja, szerencséje lesz, én megtettem:) Érdekesség, hogy gróf Károlyi György az 1838-as nagy árvíz idején a díszteremben helyezte el és élelmezte az otthontalanná vált embereket. Egyébként Károlyi György szinte mindenben "benne volt", amiben Széchenyi is. A palotát meglátogatta Mária Terézia és férje, de Liszt Ferenc is vendégük volt. Van olyan terem, melynek mennyezetén Lotz Károly freskója van a 9 múzsáról, ez nem ide készült, egy másik, lebontásra ítélt palotából hozták át 1942-ben. A zeneterem Károlyi György feleségének Zichy Karolinának budoárja volt, aki testvérével, Batthyány Lajos feleségével Antóniával sokat tett a nemzet ügyéért. Még Petőfi is verssel adózott nekik. Van egy kis télikert,de a házi kápolnából, amit egy folyosószakaszból alakítottak ki, mára csak a gyönyörű, szlavón tölgyből faragott mennyezet és ajtótokok maradtak.
Egyébként a palotát a 2000-ben befejeződött rekonstrukció során állították helyre korabeli fotók és leírások alapján.
Egyszóval várakozáson felül nagyon csodás délutánom volt és csak bíztatni tudok mindenkit a Petőfi Irodalmi Múzeum látogatására ! :-)
Tegnap végre kultúráztam és a kánikula ellenére csodás délutánom volt!
Miután szabadságon vagyok és délelőtt megcsináltam az egyik, régóta halogatott itthoni teendőmet, azt gondoltam, megjutalmazom magam egy kis délutáni múzeumozással. Még a hőség sem tartott vissza, mert légkondis közlekedési eszközök és légkondis múzeum "állt rendelkezésemre." :)
A Petőfi Irodalmi Múzeumba mentem, ahol a Balatoni nyár, írófényképek az 1950-es,60-as,70-es évekből kiálllításra voltam kíváncsi, de ennél hála istennek sokkal többet kaptam.A jegyvásárlásnál megláttam egy másik érdekes kiállításról szóló prospektust - A kép-mutogató - Arany János és a spiritualizmus - és rögtön tudtam, ezt is megnézem.
Az írófénykép-kiállítás 3, viszonylag könnyen, hamar végig járható kis terem, de ennek ellenére hosszú időt el lehet tölteni itt. Van egy játék is, meg kell keresni 9 kakukktojás képet, vagy legalább hetet, egy papírlapra felírni névvel-e-mailcímmel és ha szerencséje van az embernek, kisorsolják és megnyeri a kiállításról kiadott albumot. A kakukktojás lehet az,hogy nem írót-költőt ábrázol a kép,vagy nem nyáron készült illetve az időhatáron kívül esik a készítés. Én találtam legalább 7 kakukktojást (pl. Makk Károly és Bacsó Péter filmrendező vagy 1949-ben készült fotó vagy az egyik képen Alfonzó, stb.), így kíváncsian várom,hogy szerencsés leszek-e. Néhány tárgyi emléket is elhelyeztek (Illyés hajóskapitányi sapkája, Mészöly Miklós napszemüvege, Bertha Bulcsu horgászigazolványa stb.) és rengeteg, a képeken szereplők által a Balatonról, a tájról, nyárról írt vers, próza is gazdagítja a kiállítást. Örkény vicces leveleket írogat házigazdájának, Lipták Gábornak, amiben kioktatja, hogy valamit rosszul csinál fényképezésnél, mert ő (Örkény) eléggé csúnya lett a képeken. Örömömre találtam egy fotót Szabó Magdáról és Szobotka Tiborról, egy vitorlás fedélzetén vannak megörökítve. Egyáltalán, számomra olyan öröm volt hétköznapi, fürdőző, mókázó embereknek látni a híres, ikonikussá vált írókat, költőket. A sok irodalmi idézet közül engem legjobban Jékely Zoltán Balatoni elégiájának részlete ragadott meg, én ezt nem ismertem. Most ideidézek egy részletet:
"Dühöng a szél, tombol a Balaton, téged kereslek minden tarajon; a tenger éppen így vajúdhatott, mikor Vénusznak életet adott! Kagylót nyitok meg, a kezem remeg: minden szép kagyló Téged rejteget, minden kagyló a szerelem maga, meg nem szegett lányságod záloga.
Somló, Csobánc, Tátika, Szigliget – romablakból kis kendő integet, a víz felett hintázva-álmatag szellem-fehér sirályok szállanak. Megálmodott, sohasem teljesült szerelmek, véres hullámba merült vágyak a mélyből fel-felsajganak – A mi szerelmünk is legenda csak."
Két évvel ezelőtt kivívtam egy kirándulócsoport elismerést, mert az egyik szlovákiai barlangban végig rövid ujjú blúzban jártam, holott volt nálam egy kendő, viszont nem éreztem szükségét annak, hogy használjam.
Hétköznap vagy hétvégén akartad a Frida Kahlot megnézni? ( Mikor kanyargott a sor? ) Barátnémmal hétköznap gondolunk menni, hátha akkor kevesebben vannak.... Kanyargó sorba a Galéria előtt utoljára egy Munkácsy-kiállítás kedvéért álltam,de az viszonylag gyorsan haladó sor volt,nem kánikulában,hanem kelllemes napsütésben és a sorból be lehetett szaladgálni a mellékhelyiségbe, ha szükséges volt:)
Csimpolyának a hőséghez: én mindig mondogatom, hogy előbb indulnék el nyáron is Skandináviába turistáskodni, mint olasz, spanyol vagy görög tájakra.
A fényképezés csodás lett! Tényleg nincs kedvem kimozdulni, legföljebb vásárolni megyek, nincs messze a bolt.
A Mesterségek Ünnepére azért készülök, ha hinni lehet az időjósoknak, akkor "csak" harminc fok lesz. Azt olvastam, hogy a nyugdíjas jegy 1500, de ha a Nemzeti Galériába is be akarok menni, akkor 1700. Ez nagyon jól hangzik!
20-án Csepelen lesz olyan rendezvény, amit szeretnék megnézni, szeptember 6-9 között borünnep, szintén a Várban. Ezt viszont meg kell gondolnom, mert elég húzós az ára.
Már gondolkoztam, hogy írni kéne, mert teljes szomjúság nem volt. Mi voltunk a Várban, megnéztük a Vártörténeti Múzeumot, ahová még eddig nem keveredtünk be. A földszintről lefelé és felfelé is két szinten (összesen őt szinten) látogatható a kiállítás állandó és időszaki jelleggel. Túlzottan nem hozott lázba, de egyszer megérte elmenni. Ami meghatott (nem is tudom ez a legjobb kifejezés rá), az a torzó kiállítás, ami egy 15. században beomlott várbéli pincerendszerből került elő a múlt század végén. Tetszett még a középkori kályhakő kiállítás, az ilyen mázas darabok amúgy a kedvenceim, egy kettőt simán hazavinnék, aztán majd a felhasználását kitalálnám. Az emeleten volt a várost építő mesterek és építészek a 19-20 század fordulóján, használati tárgyakkal; lent a mínusz szinteken meg eredeti állapotában középkori pincék, cellák, kiszolgáló egységek. Lehet, hogy nem is volt ez annyira nem jó, az igazság, túl akartam lenni, hogy mehessünk a Frida Kahlo kiállításra. Aztán amikor kimentünk a déli hőségbe és megláttuk a sort a MNG előtt, elment a kedvünk. Azt későbbre halasztottuk. Így aztán tulajdonképpen, egyik helyen sem voltunk valójában. Azt hiszem, az elsőben jobban jelen kellett volna lenni.
Itt ülök a számítógép előtt és folyik rólam a víz.... Úgyhogy ez tényleg befolyásolja a kultúrprogramokat. Erről a filmről én csak hallottam, mégpedig Ragályi Elemér operatőr beszélt egyszer róla, mivel hogy ő fényképezte.
Úgy látom, némi kultúrszünet. Nálam is, mert ha meleg van, nem szívesen mozdulok ki hazulról. Ezért egy filmről akarok írni. Erre is véletlenül találtam rá, odatévedtem és ott is maradtam. A címe Kukoricasziget, és olyan emberi történet, ami megragadta a figyelmemet. Érdekes módon alig-alig beszélnek benne, ennek ellenére a helyzet nagyon is érthető és drámai.
Augusztus-szeptemberre már szinte teli az előjegyzési naptáram, addig is igyekszem felkészülni.
Igen, ez is így volt, még hozzá olyan írónő, aki feminista (vagy ahhoz közelítő) eszméket hirdet és egyszer csak kiderül, hogy ő bizony házas, mert a férje nem vált el tőle a 15 során. Teljes hitelvesztés, miközben Nóra új életét íróként egyedül álló/elváltként kezdte.... És mivel abban a korban a válást egyszerűen és minden bonyolultság nélkül férfi kezdeményezheti, hát megkéri Torvaldot tegye meg ezt a szívességet. Aki viszont más okból kifolyólag, de nem teheti meg...
Igen, nem nagyon várható el, hogy vlaki kibújjon a bőréből- Azt olvastam, hogy Nórából írónő lett, ez is érdekes ötlet. Maga a folytatás engem kissé a Kramer kontra Kramer alapötletére emlékeztet.
Gyanítom, hogy a szerző túlzottan XX-XXI. századi fejjel gondolkodik. A XIX század végén, a XX. század elején egy felső középosztálybeli nő általában szoptatós, majd később szárazdajkát fogadott, még később nevelőnőt, illetve bentlakásos iskolába adta a fiát-lányát. Nóra is egy darabig eljátszadozhatott a gyerekkel, ha nyűgös lett, vagy hisztizett, leadta a dajkának.
Meg volt a Nóra 2. Kaptam egy fajta narratívát, hogy mi történt Nórával, miután maga mögött hagyta gyerekeit, férjét, látszólagosan jól berendezett, ámde kiszolgáltatott életét. Hogyan sáfárkodott a lehetőséggel, mit nyert mit veszített, miként igyekezett felépíteni az új életét. Illetve, ahogyan a darab is kezdődik, mi történik, amikor 15 év után a legtermészetesebben kinyitja azt a bizonyos ajtót, és ott találja a dadát, aki feláldozta az életét és saját gyerekét, hogy felnevelje Nóra gyerekeit. Pfff.
Szinte már kápráztatóan őszinte a darab, kiesik minden manír, megjátszás, huza-vona, hazugság, képmutatás és ez a sok őszinteség igen meglepő volt. Nóra nem kertel, 15 év után megvallja, szívességért jött vissza, nem játszik a szavakkal, magára gondol, magát helyezi előtérbe, még ha ezzel további fájdalmat is okoz férjének, lányának. Egy Kováts Adéllal készült interjúban olyasmit olvastam, hogy ő a gyerekét elhagyó anyával semmilyen módon nem tudott azonosulni, ezért inkább a női önérvényesítést, függetlenedést igyekezett kihangsúlyozni. Kb ez a vonal volt erősebb, a lányával való szembenézés sokkal megviselősebb volt, mint a férjjel. Tartogat sok meglepetést a szembenézés, és a vége igazán realista, semmi cukormáz, érződik, hogy a ma problémái körül forognak a dialógusok, monológok, minden szereplőnek volt igazsága. Csankó Zoltán, Bodnár Erika és László Lili.
Szerintem is fontos :) Ha bemegyek valahova, szinte az elsők között térképezem fel, hol milyen lehetőség van.
Keresgéltem a neten az előzményekről, de nagyon kevés információt találtam sajnos. Ez a kiállítás már volt egyszer 5-6 évvel ezelőtt, és a külföldi turisták körében is népszerű volt, akkor a Vörösmarty téren volt, most a Király utca elején. Igen, vannak szép számmal "hívószavak" hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Helyszínen vettük meg hétköznap, akkor talán kevesebben vannak, hétvégére talán érdemes jegyet foglalni, 10-12 fős turnusokat indítanak, és nincs az, hogy nyomában vagy az előző csoportnak vagy a nyakadban liheg a következő. Szerintem jól megcsinált kiállítás, azt is megfigyeltem, hogy amikor szobai zajok vannak, akkor a fülesben másodpercre pontosan akkor lesz csend, vagy akkor szólal meg az animátor. Tervezés, vezérlés (is) tökéletes. Tényleg nem tudok negatívat mondani, meg amúgy is inkább arra figyelek, amit elhozhatok. Otthon volt olyan érzésem, hogy több rövidebb filmet láttam.
Már sokat mondtam így is, de lesz meglepetésben részed bőven :)
Akit meg rémiszt a rémségek birodalma - mintha Csimpolya mondta volna -, ezek után még jobban távol tart :)
Köszi ezt a WC-s infót is, fontos! :-) Nem tudom,hogy külföldi vagy magyar a kiállítás alapvetően,csak arra gondoltam, hogy ha magyar, akkor a cinkotai is belefért volna, ha külföldi, akkor természetes, hogy Báthory Erzsébetet mint "hívószót" beletették, mert a magyarok is ismerik meg talán külföldön is ismert a története.
Ezek szerint ti a helyszínen vettétek meg a jegyet?
Még egy technikai dolog, szerettünk volna jegyváltás után toalettre menni, a biztonsági őrtől azt a tájékoztatást kaptunk, hogy a kiállító térnek nincsen mosdója, használjuk az épületben lévő fizetőst. Hát használtuk, mert ugye a komfort érzés mindenek felett. És amikor beengedtek az előre regisztrált időpontra, derült ki, hogy van. El nem tudom képzelni, hogy ne tudtak volna róla.
Báthory Erzsébet története emlékeim szerint - de majd most már biztosan jobban fogod figyelni a narrátort, mint én - úgy hangzott el, mint egy monda. De ez csak olyan mintha érzés nálam.
Rengeteg sok az információ. Szerintem azért választottak nemzetközi hírű ügyeket a szervezők, rendezők, történészek, kutatók és még ki tudja kik vettek részt a tervezésben, mert külföldi érdeklődésre is számítanak.
Köszönöm a részletes beszámolót Magdolnnának, még inkább kedvet csinált a dologhoz! Én valószínűleg a kis színházi retikülömmel megyek, amibe egy pénztárca,telefon, zsebkendő, bérlet fér, azt már csak nem kell letenni.... Egy dolgon azért megakadt a szemem és az elmém, ez pedig Báthory Erzsébet ügye. Nem biztos,hogy ő sorozatgyilkos volt, lehet,hogy egy korabeli koncepciós per áldozata lett, amivel a birtokait akarták megszerezni. Legalábbis valahol ezt olvastam. De csalogatónak persze mindenképpen jó az ő ügye.... Ha már magyar sorozatgyilkos, lehet,hogy inkább ezt az elég nagy port felvert cinkotai ügyet kellett volna feldolgozni. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_B%C3%A9la_(sorozatgyilkos)
És akkor egy kis kedv csináló a Murder kiállításhoz, mert hogy érdemes megnézni.
Technikailag úgy kezdődik a kiállítás, hogy minden nagyobb táskát le kell adni a ruhatárba, ezt nem vettem jó néven, mert ugyan az enyém nem volt nagy, egy szokásos női táska, de a biztonságiak szerint meghaladta azt a méretet, ami a biztonságos közlekedést lehetővé teszi a rémségek sötét, szűk birodalmában. Szerettem volna magamnál tartani, lévén benne van kettőnk összes irata, kulcs, bankkártyák, a pénz ilyenkor talán kisebb súlyú, de nem maradhatott nálam.
No, ennyi apró bosszúság után a 12 fős csoport – ennyi a maximum létszám, amit egy animátor visz a túrára – kapott egy általános tájékoztatást, hogy mit kell tenni, ha valaki rosszul lesz, bármilyen fóbiája felszínre tör, hogy fotózni, fogdosni tilos stb. Csak szerény véleményem, hogy ez is a műsor része, mert mindenki tudja, hova jön, mire vált több ezer forintos jegyet. Ezek után kaptunk egy egy fülest, amiből jött a tájékoztatás, hogy majd éppen hol járunk, mit látunk, véres történetek a legkegyetlenebb sorozatgyilkosságokról.
Nyitásként beléptünk egy sötét liftbe, ahol már az elején suttogja a narrátor titokzatos hangja, hogy most lesüllyedünk poklok poklába és nem tévedett, koponyákkal kirakott barlangba bejáratához érkezünk, ahonnan 21 tematikusan berendezett szoba várja a látogatókat.
Az első szoba egy sejtelmes helyiség, ahol Báthory Erzsébet fürdik szűzlányok vérében, budoár, kéj, fájdalom, szenvedés szobája, különböző effektek segítségével élővé varázsolódik a szoba (ez máshol is így lesz), szűzlány holteste lóg a mennyezetről, miközben csurog a vére a kádba, persze a látvánnyal óvatosan bánnak a rendezők, hagynak a képzeletnek is munkát. Most hogy visszagondolok a történetekre, ez maradt meg legintenzívebben bennem.
Következő helyszínen Vlad Tepes karóbahúzási módszerei kelnek életre, miközben a hang fülbe mondja az idevágó vérfagyasztó történelmi eseményeket. Nézek és hallgatok, és közben egy pisszenés el nem hangzik a csoport egy tagjától sem, láthatóan mindenki belemélyül ebbe a világba.
Sok érdekes megvalósítással lehet találkozni, beültetnek egy moziszerűen berendezett szobába (pont 12 szék van) és üveg fal mögül végignézünk egy villamosszékes kivégzést. Egy másik helyen hűtőkamrába vezet az út, hőmérséklet lecsökken és emberi maradványok nyomait látjuk; egy Moszkva környéki erdőbe lépve fák tapithatóan, alattunk az erdő talaja, szemben vetítve a végtelenbe nyúló táj, ahol a holttestek heverhetnek. Megjelenik a Bárányok hallgatnak c. film inspirációját adó gyilkos, Ted Bundy szörnyűségei, Hasfelmetsző Jack szobája, az Amerikát félelemben tartó bohócgyilkos, aki fiatal fiúkkal fajtalankodott, mielőtt válogatott kínzásokkal végzett velük; nem sorolom tovább, mondjuk a látványt jobban nem akarom visszaadni, de az biztos, hogy nagyon életszerű.
Volt ahol a díszlet között lehet sétálni, kis zseblámpával (ezt a helyszínen kapjuk) bevilágítani ide oda, titkos fiókokba, illetve volt, amit kordon mögül lehetett szemlélni. Több szobában volt olyan érzésem, hogy filmet nézek. A rendezők az összes érzékszervet megcélozták, volt páravetítés, filmvetítés, hőmérséklet változás, mozgó viaszbábúk, fény hang effektek stb. Még egyet azért, a végén van egy utazás, ahol lanovkával megyünk az Andok hegyeiben, ez is igen realisztikus volt. Ami még az fokozta a jelenlét borzongatását, hogy nem lehet látni, egy adott helységet hol hagyunk el, hol vannak titkos ajtók, Az, hogy egy helyiségben mennyi időt töltünk, a narrátor elbeszélése diktálja. Rengeteg a vizuális élmény, meg az információ, nevek, helyek.
No, a végén egy zöld madárcsicsergős szoba – ha valaki túl komolyra vette a tárlatot – lenyugvásra, tanmesével, miszerint senki sem születik gonosznak, a körülmények és a közeg….
Igyekeztem rövidre fogni ezt a rengeteg sok ingert.
