meg a nagy tömegű objektunmról készült rádiótávcsöves képet
.
akkor troll módjárab bedobsz valami előrángatott kérdést, hogy hány központi csillag van, vagy valami hasonló értelmetlenség. aztán idelöksz valami olyan tohuva bohu szöveget, hogy:
"A galaxis középpontjában nincs egyetlen égitest sem. Foleg nem feketelyuk, mert ilyen állat nem is létezik. Viszont van valami sokkal érdekesebb a galaxis közepén, amit a csillagászok sem tudnak. Pedig egyszeru fizika."
.
A tudomány tényszerű megfigyeléseket prezentál, amit én itt bemutatok, te meg csak süket szöveget hasalsz ide, aztán még te kéred száémon máson a "konkrét választ".
Nevetséges.
Tudod, ez rohadtul nem úgy működik, hogy te kitalálsz valamit, hogy egy tudományos konszenzussal elfogadott elmélet tulajdonképpen marhaság, majd kevélyen hanyatt dőlve azt várod el mindenkitől, hogy neked bizonyítsa be, hogy nem az.
Ahelyett, hogy normális módon te bizonyítanál, ahogy az a tudományban elvárt módon működik.
Ami tényeket meg az ember idehoz, valami egymondatos süket troll szöveggel intézed el, valami értelmetlen kérdést odalökve.
Láthatóan a tudomány által megfigyeltek, és az azokból kiszámolt dolgok nem érdekelnek, vagy nem is tudsz ezekről, vagy úgy teszel, mintha nem is léteznének.
Amikor a nagy tömeg körül mozgó csillagok pályáiból kiszámolják, hogy azok egy 4,4 millió naptömeg körül keringenek, sőt, képet is kapnak róla, ami teljesen megegyezik egy fekete lyuk elméletben kiszámolt akkréciós korongjával, te úgy teszel, mintha ez az egész nem léteznek, és megpróbálsz továbbra is mindenkit ugráltzatni, hogyb tefenséged előtt produkáélja mindenki magát, vizsgázzon le mindenki, de még maga a tudomány is, hogy bizonyítson, és győzze meg tefenségedet... mert miért is?
Ki a francnak képzeled te magadat?
Mit képzelsz te magadról, ki a nyavaja vagy te, hogy magad semmit nem produkálsz, de valami hatalmas basa módjára trónon ülve, hanyatt dőlve követelsz itt mindenkitől bizonyítékokat arra, amit a tudomány már bizonyított, csak meg kellene ismerni ezeket az eredményeket, de persze azt játszod el, hogy ilyenek nem is léteznek, a tudás meg nálad van... csak hát nem írod le, mi is az, nem bizonyítasz semmit, csak hivatkozol valami fantazmagóriára, hogy majd, ha a világ elé tárod, lesz ám nagy csudálkozás, és akkor majd mindenki hanyatt esik a zsenialitásodtól.
Nevetséges.
Térj már magadhoz, ember.
Bizonyítanod neked kell, megvan ennek a szabályos, rendes útja-módja, vagy fogadd el, hogy a tudomány olyan terület, ahová neked nincs belépüjegyed, marad a képzeleted világa.
Mások vizsgáztatását meg jó lenne, ha egyszer és mindenkorra elfelejtenéd.
Kinek képzeled te magad, hogy ezt részedről jogosnak gondolod?
Rühellem az ilyen viselkedést, és mostanra elfogyott a türelmem, de nagyon.
"Bátor dolog úgy megkérdőjelezni elméleteket, modelleket, és új elképzelésekkel előjönni, hogy nem ismered az elmúlt száz év csillagászati megfigyeléseit."
Bizonyítékokat kértem, nem azt, hogy minősítgesd a kérdéseimet és a válaszaimat.
Oké?
Amiket itt felhoztál, azok közül egy sem bizonyítja a feketelyukak létezését.
"nem lathato entitas, ami a ter egy jol meghatarozott helyen, jol meghatarozott teruleten kitakarja a mogotte elmozdulo csilkagokat."
Honnan tudod, hogy mit takar ki, ha sem a feketelyukat nem látod, sem a kitakart csillagokat?
"egitestek mozgasa a lathato egitestekbol nem meghatarozhato, megis jol behatarolhato helyenlevo gravitacios kozpont korul."
És mi bizonyítja, hogy a gravitációs központ feketelyuk? Semmi.
"csillagok fenyenek elhajlasa egy jol meghatarozhato ponthoz kepest ahol egyebkent lathato objektum nincs, mikrohullamu ill nagy hullamhosszu em sugarzas olyan sugarzasi kozpontbol, ahonnan feny nem erkezik."
A fény már egy Nap tömegű égitest mellett is elhajlik a mérések szerint.
De vannak nagyobb tömegű kialudt csillagok is, amelyek nem láthatók, és elhajlítják a fényt. Ez sem bizonyítja a feketelyukak létezését.
Úriember leszek. Én nem minősítem a válaszaidat és a kérdéseidet.
"mik okozzak qzokat a hatasokat amiket ma a feketelyukaknak tulajdonitanak?"
Nagy tömegű kihunyt csillagok.
"mi lesz az egitestekbol ha eleg ideig gyujtik a gravitaciojuk altal az anyagot?"
Csillag lesz belőlük, majd haa kialszanak, akkor fehér törpe, barna törpe vagy neutroncsillag.
"miert nem latunk galaxis meretu bolygokat?"
Mert nincsenek.
"a gravitacio elvileg vegtelensegig novelik az egitestek tomeget?"
Nem növelheti a végtelenségig. Egyrészt mert elfogy a körülötte lévő anyag, másrészt, mert az égitestek mozgása ezt megakadályozza.
Bátor dolog úgy megkérdőjelezni elméleteket, modelleket, és új elképzelésekkel előjönni, hogy nem ismered az elmúlt száz év csillagászati megfigyeléseit.
"ez kb olyan hulye kerdes, mint hogy mi a bizonyitek a gravitaciora."
Szerintem nem.
A gravitációra számtalan bizonyíték van.
A saját súlyod, a szatyor súlya, amelyik húzza le a kezedet. A folyók vize, amelyek lefelé folynak. Newton almája, amelyik "magától" leesik a fáról. Stb, stb.
Mondjál néhány bizonyítékot a feketelyukak létezésére, légy szíves!
a galaxisok es minden csillagaszati objektum rendszer forgasat a kozponti egitest sajat etermezojenek (B reszecskek) forgasa hozza letre es tartja fenn.
minden P reszecske (elektron, proton, atommag) es ezek osszetartozo halmaza, ha a B reszecske mezohoz kepest mozog, akkor forgasba jon.
Legalább ne árulnád el a tudatlanságodat minden nap!
A természetben minden mozog, forog, rezeg.
Ilyen az anyag természete.
És ha valami akármilyen kis mértékben is forog, akkor ha összehúzódik, egyre nagyobb sebességgel fog forogni. Ezt nem én mondom, hanem a perdületmegmaradás törvénye.
"A galaxist nem a központi feketelyuka tartja össze, a mi Galaxisunk sem a központi feketelyuk köről forog, a saját tömege (a sötét anyaggal együtt) határozza meg a benne levő csillagok (és minden más anyag) mozgását."
Pontosan így van.
A galaxis középpontjában nincs egyetlen égitest sem. Főleg nem feketelyuk, mert ilyen állat nem is létezik.
Viszont van valami sokkal érdekesebb a galaxis közepén, amit a csillagászok sem tudnak.
„A csillagászatban az az érdekes, hogy a megfigyelő nem egy pillanatnyi képét, állapotát látja a világnak.
Minél távolabbra néz térben, az elektromágneses hullámok véges terjedési sebessége miatt időben is egyre távolabbra lát.
Így nem kell milliárd évekig végezni a megfigyelést, mert egyszerre láthatók a csillagok, galaxisok különböző fejlődési állapotai, keletkező csillagok, fiatal csillagok, idősebb csillagok, életük végén járó csillagok... és a galaxisoknál is ez a helyzet, sokféle van a katalógusban, 2., és 1. populációs csillagokkal, spirálok, elliptikusak, összeütközők, fiatalabbak, idősebbek...”
Az idézet számomra azt igazolja, hogy a TÉRIDŐ nem egy elméleti fikció, hanem a (fizikai) valóság része. Azzal, hogy egyszerre tapasztalunk különböző létállapotokat, különböző távolságokat, egy közvetítő fényközegnek a segítségével, amely a különböző rezgésállapotokat egyszerre tartalmazza, de a tapasztalás eszközeivel (szemünk, agyunk, detektorok) azok, kiszelektálhatók belőle. Ebből rakódik össze a valóságról alkotott képünk, ami szubjektív, mert (még szerencsére)
„A keringés és a forgás nyilván az eredeti, por-, és gázfelhőig vezethető vissza, ami kavarog, aztán egy része összeáll csillaggá, meg bolygókká... Közben a keringés, forgás természetesen alakul ki, számítógépes szimulációkkal a folyamat modellezhető.”
Az természetesnek tűnik, hogy egy por és gázfelhő forgásba jön a téridőben, mert van rá hely. De mitől jön forgásba egy elektron? (spin) Mitől kering valami (elektron) felhőként egy mag körül, amely magok maguk is forognak a saját tengelyük körül? Ezt is lehet számítógépen szimulálni?:-)
Mégpedig az, hogy amit most látunk 'az égen', az csak 'kérészéletű' megfigyelési időtartamunk (pár ezer év... ;) alapján kigondolt rend-szer, és amiről azt gondoljuk -mert pillanat-nyilag azt látjuk..-,"
.
A csillagászatban az az érdekes, hogy a megfigyelő nem egy pillanatnyi képét, állapotát látja a világnak.
Minél távolabbra néz térben, az elektromágneses hullámok véges terjedési sebessége miatt időben is egyre távolabbra lát.
Így nem kell milliárd évekig végezni a megfigyelést, mert egyszerre láthatók a csillagok, galaxisok különböző fejlődési állapotai, keletkező csillagok, fiatal csillagok, idősebb csillagok, életük végén járó csillagok... és a galaxisoknál is ez a helyzet, sokféle van a katalógusban, 2., és 1. populációs csillagokkal, spirálok, elliptikusak, összeütközők, fiatalabbak, idősebbek...
A megfigyelőnek egy ember életét sem kell évtizedekig végig követnie ahhoz, hoyg tudja, hogy néz ki egy csecsemő, hogy egy kisgyerek, egy nagyobb gyerek, egy serdülő, egy fiatal ember, egy középkorú, egy öreg, egy aggastyán... Mert egyszerre ott van körülötte mindegyik fázisa az emberi kornak, ha jól figyel, megláthatja.
