Rhodától nem kell félteni az orgonát. Már tapasztaltam :-)
A Purplésok leginkább a régi progresszív zenét és jazzt szeretnek hallgatni. Ezt ők mondták. Ennyit a mostani zenéjükről. 68-69-ben nagyon progresszívak voltak, 70-72-ben is úgy ahogy. 73-74-ben nyomokban.
Továbbra is a legjobban javallt koncertfelvételeik:
1968 okt 18 San Diego, Purple Storm
1969 okt 10 Montreaux
1970 jan? Stockholm
1972 Made In Japan
na és mégegy, az utolsó előtti comehelles fellépés Stockholmban
Nem a cd, vagy videó, hanem az official bootlegből. Itt már Ricsi olyan elborultan játszott, hogy az fantasztikus! Ez a különbség egy művész és egy egyszerű iparos között.
Jól lement a koncert a Művészetek Palotájában. Igencsak bevált a Viscount DB5/142 összeállítás. Szépen szóltak Attila AF hangszerei is. Elég magasra lett téve a mérce, ámbár kissé újabb számokat vártak el, mint a fő profil, dehát ez van.
Ne ijesztgess Norbi!:-) Csak nem konyokol, vagy glissandozik rajta mint Emerson:-)
En ugy vettem eszre, hogy finoman csinalja azt a kezeivel, es nagyon kigyakorolta mar, hogy nem akad bele a keze...:-)
Majd esetleg megmondom Neki, hogy mint a himestojassal:-)
Lesz ra alkalom, mert bizony nemhogy az a megtiszteltetes er, hogy hetfon a hangszeremen jatszik, hanem meg mi hozzuk le kocsival Ferihegyrol vasarnap este Kecskemetre:-)
Vagy en ulok az anyosulesen, vagy Ő mogottem majd:-) Na ehez mit szótók?:-)
O.K.! Sima ügy lesz. Én egy kicsit féltem a billentyűidet. De hát mit számít is ha egy világhírű zenész játszhat rajta. Ez szerintem egy megtiszteltetés lehet számodra! [:-)
:-))) Jo lesz Őt hallgatni is!
Jo hogy jossz kicsi Lord koma! Kulonben a hatamon kellene vinnem a Hammond-ot!:-))
Ugy nez ki, hog ymar hetfon reggel 9 ora fele vihetjuk a faszekrenyeket!
Urak! Keszen all a hangszer a hetfoi Rhoda Scott koncertre!
Ugy meg lett specizve, hogy a hangzassal mindenki nagyon meg fog elegedni!:-)
Nem sok jegy van mar! Jojjon aki csak teheti!!!
Kecskemet, februar 27.-e!
Rhoda Scott Trio koncert
Jegyek a www.victoraudio.hu weblapon, vagy a 76/417 672 70/512 2889
szamon rakathatok felre!
Hammond organ forever!!!!
Valóban Okumoto. Abszolút nem tisztelem azokat, akik megfordultak a Pörpülben, kivéve a 68-69-es legénységet. A tekintélyelvet másnak hagyom :-) Van összehasonlításom, ugyanis a tőlük kb 60 db-os cd gyűjtemény eléggé átfogja munkásságukat. Vagy 25 évig szinte kizárólagosan ezt hallgattam.
Tizen-huszonéves koromban egyszerűen számomra elérhetetlennek tűnt a szintjük. Meg sem próbáltam nagyon játszani tőlük.
Harmincanosra volt egy cover bandünk vagy 25-30 számmal. Bloody Mary-nek hívták. Ekkor alaposan beleástuk magunkat és azonosultunk a játékukkal. Felismertük hogy nem elérhetetlen ez az előadásmód. Még az egyedi frazírjaikat is élethűen hoztuk. (volt gitárosom a mai napig 1/1 Blackmore minden tekintetben, én meg Lord természetét, útját követtem, kiszálltam a mókuskerékből)
A mostani negyvenes korszakra azonban már csak mosolygom az egyébként ízes, stílusos játékukat.
Azt viszont nem értem, hogy ha valaki egy rosszabb zenésztől hallja először a számot, nehezen fogja fel az eredetit. Ez nem diszkó. Airey és Morse egyszerű iparosok. Jól kezelik a hangszerüket. Aztán ennyi. De amit csinálnak az nem zene. Egyszerűen gagyogják a zenei metanyelvet. Minden érzelem, töltődés nélkül szépen sorba rakják az egymást követő hangokat és kész. Olyan mintha egy gép beszélne hozzád.
Lord, Blackmore meg teljes emberi személyiségét, érzelmeit beleadta, magyarán a hangszerével érthető nyelven, élőszóval közvetített nekünk. Mérhetetlen differencia.
Én se hallottam igazán élőben őket, mert a nyolcvanas évekbeli szintjük tiszta Rénbós volt, halovány árnyéka egy 70-72-es korszaknak, amiről szerencsére néhány videó fennmaradt. De nem is kell látni, csak egyszerűen odafigyelve hallgatni azt a sok régi koncertfelvételt. És utána kiröhögni a Soundboard szériacsomagot.
OK, tehtube. Félreértettük egymást, illetve én, Téged. Nem is ragozom tovább!
Viszont amit a DP Cover Band-ről írtál, abban bőven van igazság. Te szerencsésebb vagy, mert a '80-as években is láthattad őket élőben, én viszont (koromnál fogva) csak az új Purple-t ismerhettem így (live) meg és nem kevésbé szeretem, mint a régi Blackmore-ost vagy Lord-ost, amit csak felvételről láthattam. Nekem biztos egészen mást jelent (a cover bandbeli igazság ellenére is) a mai díppörpül, mint Neked. Aki Morse-tól és nem Blackmore-tól hallotta először a Strange Kind Of Woman-t, Bloodsucker-t, Speed King-et... etc. az sosem fogja megérteni azokat, akik a Mark II. felállásra esküsznek. ...én boldogan hallgatom a mai Purple-t is.
...és a legnagyobb tisztelet a DP-ben megfordult/játszó zenészeknek! (<- ezt hiányoltam anno a hozzászólásodból, de úgy látszik nem tudok a sorok között olvasni. Elnézést kérek!)
Igazad van Zsolt! Erre nem is gondoltam :-) A Hammondban is a párban lévő hangkerekek ugyanazok a hangok. Egyszer egy L100-on nem szólt két E. Mindjárt a vezetékezést, forrasztásokat vizslattuk, erre kiderült valami megrázkódtatás folytán a tekercs benyomódott a hangkerekekbe és azok nem tudtak forogni. Nosza, kipiszkáltuk azt és mindjárt mexólaltak az é-k! Becsületére Laurensnek, a TG semmilyen károsodást nem szenvedett, a sok finom kuplungszerkezet abszolút tolerálta ezt a durva bibit is.
Okumoto! Más tartalmat adsz a szavaimnak. Semmiféle pofáról nem említettem. Mosolyognak szépen, hozzák a sztárformát, csak tök ihlettelen, érdektelen amit csinálnak, ugyanis abszolút nem inspirálják egymást. Favágás. Persze, szeretne az ember ilyen "favágó" lenni, főleg ha a közönség oldaláról nézzük a dolgot. De gondold el. Igazából nem összeillő zenészek több évtizede ugyanazt a kb 20 számot játszák. Elég lehangoló, de ebből élnek. Ráadásul a legsikeresebb számokat a huszas éveikben követték el, de a mostani szólistáknak ezek mégcsak nem is a sajátjuk. Szerintem a mai Purple a legprofibb Deep Purple Cover Band. Szimpatikus, intelligens emberek, ami ritka az ilyen élvonalbeli zenészek között. Ezért is működnek jól a mai napig.
