Bár, ahogy visszaolvasom csakcsendbennt harmadik ferdítésében benne van ez a wei wu wei vadállati brutalitás... :) Akár a gyerekdalban... :) (Én viccként ismerem.)
nem szeretnék ízetlenkedni, de a valóságban szerintem békula uraság (aki a koncentrációtól némult csak el) jóízüüen elfogyasztaná a mi kis éji-légi-varázs-parázs balettáncosunkat...:)
No, erre én is rátátottam a szám, nem is tudom, miért, de valahogy nagyon hálás téma...:) Köszönet érte...:)
Villőtáncot lejt
szentjános-sereg báva
békahad előtt...
------------------------------------
Szentjánosbogár
lámpás, éj vizén itt-ott,
fel-felvillanó...
Szentjánosbogár
lámpás, csöpp békák száját
szélesre nyitó...
Szentjánosbogár
lámpás, éj szövetére
csillagot szóró...
Szentjánosbogár
lámpás, vízi világban
utat mutató...
------------------------------------
És, bár ez aztán tényleg nem haiku, eszembe jutott egy végtelenségig variálható gyerekdal, amit már magam se tudok pontosan, mert a szájtáti porontyaimnak mindig másképp énekeltem: a szélesszájú kisbéka. Nem tudom, ismeritek-e:
Én vagyok a szélesszájú béééka,
hát te ki vagy, s mit eszel?
Én vagyok a loncsosbundás faaarkas
és pipihúst, meg libahúst eszem.
Na, ez így megy, találkozik a békánk ezzel-azzal, bemutatkoznak, mit esznek, stb, míg a végén:
Én vagyok a szélesszájú béééka,
hát te ki vagy, s mit eszel?
Én vagyok a hosszúcsőrű góóólya
és szélesszájú kisbékát eszem.
Mire szájat összecsücsörítve kell éneklés nélkül motyorogni a gyereknek, hogy:
Húl lútsz tu utt szúlusszújú kusbúkút...?!
:)
No, ez a fölvezetés csak a következő, legújabb verszaknak szólt:
Zümmögő táncra
Néma ámulat csillan
Békaszemeken.
*
Egyszerűen olyan szépek ezek a japán gondolatok, hogy nemcsak a békákba szorul a kuruttyolás, hanem valahogy az emberben is bennakad a pillanat, amikor elolvassa őket.
"A kósza gondolat tetszett, van úgy, hogy nincs tovább belőle"
Van.:) Azt hiszem amúgy, adott esetben a kósza volt hangsúlyos, a gondolat igazából hangsúlytalan...:)
De ennyi szót ez a szöveg se ér, - viszont ebben a kósza gond-olat dologban pl. érzek valamit, ami mégis, határozottan keleti és talán említésre méltó: A semmiségek észre- és szemrevételezése... Magunkra, ember-voltunkra, gondunkra/gondtalanságunkra alkalmazása... Csak úgy...
--
Nem hozzám kell igazodni... Én alapvetően nem vagyok egy idegbeteg csiga... Ha a többiek bírják az iramot, és te élvezed, tök jó, én meg itt-ott be-bepötyögök valamit, ha ideérek.
Gondoltam, hogy ez így kényelmesebb neked... De azért jó tudni, hogy lehet számítani rád, ha fordítási gubanc van. Szeretem mind a hármat, annyira mások, pedig megtartják az alaphelyzetet! Egyébként van kisfiad?
A kósza gondolat tetszett, van úgy, hogy nincs tovább belőle, csak nem voltam biztos, hogy ez a gond. A pergő ritmus nem mindig lesz garantált, szemezgessél belőle. Valahogy arra gondoltam, minél több kerül föl, annál biztosabb, hogy találtok olyat, amit nem tudtok szó nélkül hagyni. Most nekem jól esik az 'egy nap-egy hai' és elég sokat ültem gép előtt a héten, de mindig várok legalább két hozzászólást, mielőtt továbblépek. Legyen ez több?
Mondtam, hogy félrement...:) De igazából, ha nem is haiku, meg nem is japános, - nekem ez így most épp megáll. Inkább tekintsd futó ritmusnak, kósza gondolatnak, dallamtorzónak, mint bármiféle versnek...:)
A 7-7-es hosszabbítást ismerem, be is vetem időnként, meg az ikerhaiku variációt is, ha indokoltnak érzem. Itt, most, azt hiszem, nem érdemes két szótagnyit se változtatni...
(Nem voltam gépközelben, - de tudtommal:) azért nem tűntem el. Viszont meglepett, ezalatt hány haival léptetek odébb...:) Nekem kicsit pergő ez a ritmus, szeretek elidőzni 1-1 hangulattal, már ha egyáltalán itt vagyok. Jövő héten pl. várhatóan nem leszek.)
