Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Máté evangéliumában, amikor Jézus arról beszél, hogy több a test mint az öltözet, akkor a testet nem a "nem fizikai testtel" vetette össze, hanem az öltözettel.
Amikor azt mondja, hogy nem több az élet mint az eledel, akkor arra gondol, hogy az evésen kívül egyéb dolog is lehet az ember életében, például gondolkodás, vagy szeretet. De nem "nem-fizikai test".
Jézus egész végig úgy beszél az emberről, mint kerek egész, akinek van teste, és akinek van szíve. Csak ezt úgy szeretnétek kitekerni, hogy Pál tévedéseit is meg tudjátok magyarázni, de nem fog menni.
Lélekről beszél Jézus, de a "nem fizikai testről" egy helyen sem tesz említést.
A két szintű tested pedig még Pálnál sem fordul elő, csak a hústest és a lélek szembenállását állítja. Ez pedig milyen kitaláció, hogy van egy test, egy nem fizikai test, egy lélek és egy szellem? Ujabb részekre nincs szükségetek, hogy igazoljatok bármilyen tévedést Páltól?
Tehát nem történt meg az a kijelentése az Úrnak, hogy amely napon eszik Ádám az élet fájáról, azona napon meghal, hiszen élt még legalább 900 évet.
Sajnálom, ezt nem lehet semmiképp kimagyarázni, mert akár a teste, akár a lelke (vagy szelleme) halt volna meg, az "élőlény ember" maga meghalt volna. Egyike a másik nélkül ebben az életben nem tudna élni.
Ha pedig Jézus azt mondja, hogy a testet is meg lehet ölni, meg a lelket is lehet veszíteni, akkor melyik halt volna meg az Édenkertben?
Jézus sehol nem mondja, hogy a lélek meghal. Azt viszont mondja, hogy lelkében KÁRT VALL, ami persze nem ugyanaz.
Még részekre bontva sem szerepel egyébként a Bibliában az a fajta megemlítés - a Páli leveleket kivéve - hogy tudna élni az ember olyan módon, hogy vagy a teste, vagy a lelke, vagy a szelleme halott lenne.
Vagyis az Édenkertben semmilyen része nem halt meg az Ádám élőlénynek.
Az "Úr kijelentése" szavakra nem én hivatkozom, a Bibliában benne áll. Miért ne mondhatnám azt, ami a Bibliában benne van, ha benne van?
"Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod."
Ezt a mondatot te alakítottad át, vagy valamilyen speciális Bibliából vetted? A legtöbb fordítás meghatározza a halál idejét is, mégpedig ant a napot, amelyiken eszik a jó és gonosz fájáról. A fenit megfogalmazásból ez a határozott időpont megjelölés HIÁNYZIK, és ezért semmiképp nem kerül a mondat alapján Isten olyan helyzetbe, hogy állítani lehessen róla egy megtévesztést.
Ti ezt mondjátok: Miért nem bűnhődik a fiú is az apa bűne miatt?Ez a fiú törvény és igazság szerint él, minden rendelkezésemet megtartja és teljesíti, ezért élni fog.
18,20
Annak kell meghalnia, aki vétkezett.A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel.
18,21
De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg.
18,22
Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog!
18,23
Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.
18,24
Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!
18,25
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
18,26
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
18,27
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
18,28
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
18,29
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!
18,30
Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az Úr. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt.
18,31
Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza?
18,32
Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!
Különbözőek, mert a testbe belefújt, Istentől származó (meg)elevenítő szellem tette az embert élő lélekké (s nem élő-lénnyé, ahogyan egyesek írják). Jézus is következetesen megkülönböztetve beszél e két valóságról. Persze lehet, hogy Neked Jézus bibliai könyvekből idézett szavai is csupán holmi üres "keresztény teológia", mert azok biztos "túlbuzgó" tanítványok ide-odaferdítései. Ahogyan János jelenései is csak egy "öreg ember háborús hangulatú gondolatai" - ugye?
Merthogy volt már vitánk kettőnknek korábban itt a fórumon nem csak az eredendő bűnről, hanem a Biblia egyes könyveinek ihletettségi szintjéről is, meg a kanonizációjuk helyes vagy helytelen voltáról. Most sem fejezed be úgy látom az eredendő bűn kifejtését (a minap megfogalmazott külön kérésem ellenére sem), s gondolom ezt az idevetett megjegyzésedet sem fogja követni érdemi érvek sokasága.
Mindegy, ismerjük egymást már egy ideje, kedves Serenic!
Kedves Serenic!
A Szellem és Lélek különbségéről sokat lehetne beszélni, miként más jellemzőiről is az emberi testnek (hús, bűnös, érzéki stb.), tudatnak, vagy egyéb hozzánk kötődő megnyilvánulásnak.
Azonban, és itt jön a lényeg:
Aki a Biblia talaján állva mutatja meg a Teremtés történetét, az maradjon Isten Igéjénél.
Ne válogasson abban, ne saját szájíze szerint ollózzon össze, olyan kitalációkat, amelyeknél különbet már évezrede megálmodtak! (És fogja rá, hogy az az igaz.)
Vegyük elő a könyvet:
Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.Így lett az ember élőlénnyé.
Hány dologból állította elő az embert a Jóisten?Kettő, due, zwei, és még sorolhatnám.
Aki vak és süket, annak hiába mondod, hogy nem halt meg aznap az első emberpár, az úgyis rávágja: meghalt. És ezzel a maga részéről elvégezte a dolgát. Felesleges minden szó
Kedves Serenic!
A Szellem és Lélek különbségéről sokat lehetne beszélni, miként más jellemzőiről is az emberi testnek (hús, bűnös, érzéki stb.), tudatnak, vagy egyéb hozzánk kötődő megnyilvánulásnak.
Azonban, és itt jön a lényeg:
Aki a Biblia talaján állva mutatja meg a Teremtés történetét, az maradjon Isten Igéjénél.
Ne válogasson abban, ne saját szájíze szerint ollózzon össze, olyan kitalációkat, amelyeknél különbet már évezrede megálmodtak! (És fogja rá, hogy az az igaz.)
Vegyük elő a könyvet:
Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába.Így lett az ember élőlénnyé.
Hány dologból állította elő az embert a Jóisten?Kettő, due, zwei, és még sorolhatnám.
Aki vak és süket, annak hiába mondod, hogy nem halt meg aznap az első emberpár, az úgyis rávágja: meghalt. És ezzel a maga részéről elvégezte a dolgát. Felesleges minden szó
"- pusztán fizikai "test"-ről, (amely ételt, italt, öltözetet kap)
- s a "test"-ről, mint a látható "testtől többről" "
...és közben hozzátehetted volna akár, hogy ráadásul az emberi lénynek (:bár a többi élő szervezetnek is:) több teste van, az "anyagi" test körül több burokként helyezkednek el a sokkal finomabb rezgésű testek, mind más funkcióval. A glóriát nem más, hanem ennek jelzésére használják hosszú ideig az egyházi képzőművészetben. Késői változás az, hogy csak a "szentek" kapnak glóriát.
( :A vita elkerülésére: ezek a finomabb rezgésű testek az anyagiban is benne vannak, és fungálnak, csak a szélső határuk a külső körvonal:)
A teremtés körülményeinek és így a több szintű életnek a jobb megértése érdekében leírok neked még néhány gondolatot:
Az 1. Móz.2,7-ben leírt teremtési folyamat során az emberbe Isten a maga szelleméből lehellte az "életnek lehelletét", s így lett az élettelen testből élő lélek, azaz így lett az embernek lelke is, a teste és a (szintén ekkor megkapott) Isten lényegéből származó szellem (ruach) mellett.
Emiatt az ember
- test,
- szellem és
- lélek.
Ebből egy az, ami azonos lényegű a Teremtőjével - a szellem, azaz nem a lélek, mert Isten Szellem, azaz nem lélek. Ezt többek között Jézus is kijelenti kategórikusan a Ján. 4,24-ben (a fordításban persze a "lélek" szó eredetileg "szellem"-et jelent. Károlinak erről a sajnálatos következetlenségéről úgy láttam, hogy tudsz.).
Emiatt beszél Jézus is arról, hogy az ember hívő életét nem az ember testének, vagy lelkének kell vezetnie, hanem a szellemének kell erősnek lennie, s akkor tud megállni a különböző szinten érkező kihívásokkal szemben:
"Mert a szellem ugyan készséges, de a test erőtlen." (Márk 14,38.)
Azaz az ember szellemének kell vezetnie az ember lelkét, testét, s nem a léleknek, mert a szellem azonos lényegű Istennel, s nem a lélek. Mert Isten Szellem (nem lélek!)!
Ha nem fog válogatni az Igében, akkor meg is fogja érteni, hogy milyen módon halt meg aznap Ádám és Éva. Ebbéli remény miatt írok Neki erről bővebben, meg amiatt, hogy ne nevezzen önkényesen "meg nem történtnek" egyes igéket a Bibliából!
"A test valójában akkor piszkolódik be, ha kosszal, sárral megdobálják. Jézus mondja is, nem a koszos kézzel való evés fertőzteti meg az embert.
Attól pedig nem koszolódik össze a test, ha az ember vétkezik" - állítod.
Vedd már észre bitte, és fogadd el, hogy Jézus is bizony következetesen két szinten beszél a "test"-ről!
- pusztán fizikai "test"-ről, (amely ételt, italt, öltözetet kap)
- s a "test"-ről, mint a látható "testtől többről".
Éppen amiatt, mert "több az élet, a testnek az élete, hogysem eledel, öltözet". Ezt a kettősséget elemzi a Máté 6-ban mindvégig, azaz nem tagadva, hanem megkülönböztetve jelemzőkkel ezt a kettősséget!
- az egyik szintnek csupán eledel, ital, öltözet elég,
- a másik szintű testnek "világosság, tisztaság kell a bensejébe", ami bizony emiatt a lelket, a "szívet" (21.vers) magában foglaló "test"-et jelzi!
Jézus mindkét szintű testről beszél következetesen! Emiatt beszél mindkét szint tiszta és beszennyezett állapotáról is, de következetesen "testnek" (vagy pl. edénynek) nevezve továbbra is azt!
1. Magyarán az első szintű test valóban "akkor piszkolódik be, ha kosszal, sárralmegdobálják." Ezt nem tagadta senki.
2. De a második, "ennél több" szintű testnek a tiszta vagy bekoszolódott állapotáról bizony okként nagyonis a bűnnel kapcsolatban szól Jézus is:
"Ha pedig a Te szemed gonosz, a Te egész tested sötét lesz." (23.)
Márpedig a "gonosz" állapot a bűnös állapotot jelenti, azaz a "tiszta szem", a tiszta, "világos test" (22.) a nem gonosz, a nem bűnös, azaz a vétkekkel, bűnökkel össze nem koszolt "test" állapotának a jellemzője.
A "sötét test"-et pedig bizony a "gonoszság", a bűn, a vétek koszolja össze Jézus szerint is, attól lesz piszkos, sötét, - azaz hamis az általam idézett állításod!
Itt biza a szívet is, a szemet is az ember "testének" részeként írja le Jézus, s bizony emiatt a "test" részeként kell tekinteni rájuk más helyeken is (Márk 7. 20-23.; Máté 15,17-20.), , hiszen a "test"-et teszik világossá, vagy sötétté a "gonosz gondolatok" és megtett bűnös, gonosz cselekedetek.
Pál csak a gonosz célú, Isten által nem megengedett kívánságokat mondja gonosznak, ahogyan Mózesen keresztül is csak a gonosz célú kívánságoktól tiltotta el az embert az Úr, azaz nem maguktól a kívánságoktól! Isten meghatározta azt, hogy melyeknek gonosz a célja, s Jézus ez alapján magyarázza kissé bővebben pl. a 7., "ne paráználkodjál" és az utolsó parancsolat kapcsolatát a Máté 5-ben.
Itt pont arról beszél Ő, hogy a paráznaság bűne már akkor is megvalósul, amikor azt az ember "csak" kívánság szintjén engedi be magába. Amiatt valósul meg elkövetett bűnként, mert ennek a tartalmú, azaz emiatt nem megengedett kívánságnak a tiltását is tartalmazza az utolsó parancsolat.
Jakab is csak a gonosztól kísértés formájában érkező, Isten által nem megengedett "kívánságok megfoganásáról és bűnt szüléséről beszél, ami lelki szintű "halált" nemz" az Ő megfogalmazása szerint is (Jak.1,13-15.), az 1.Móz.2,17-tel és Pállal, Jézussal teljes összhangban.
Pál szerint is egyébként az menekül meg ettől, akiben a szeretet ott van teljességben, mert szte is a szeretet az alapja mindennek (pl. 1.Kor.13,13.), annak megfelelő tanusítása pl. betöltése az egész törvénynek szerinte is.
Ezt nem is értem, hogy miért hozod ide, hiszen Pál igen sokat ír a szeretetről, mégpedig teljes összhangban az Igével.
Tegyük fel tehát, hogy elfogadod az 1. Móz. 2,17-et "megtörténtnek".
Én (is) azt mondtam a 215-ben, hogy azon a napon nem halt meg Ádám és Éva - fizikailag. Azaz nem testi szintű halál következett be az életükben, hanem az (örök) életet adó, biztosító Teremtőjüktől elszakadt a lelkük, szellemük, ami így kikerült Isten teljesen közvetlen jelenlétéből.
Azaz a bűn cselekvése az ember lényegét, a lelkét, szellemét választja el Isten életet adó jelenlététől. Emiatt mondja azt Jézus, hogy nem a test halála a lényeges, hanem az ember lelkének, bensejének az állapota, annak a gyehennára, a kárhozatba kerülése, vagy nem kerülése:
"És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10,28.)
"Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom Néktek, kitől féljetek:
Féljetek azoktól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom Néktek, ettől féljetek!" (Luk.12,4-5.)
"Mert aki meg akarja tartani az Ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az Ő életét Én érettem, az megtartja azt.
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, Őt magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?" (Luk.9,24-25.)
"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az Ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az Ő lelkéért?
Mert az embernek fia eljön az Ő Atyjának dicsőségében; és akkor megfizet mindenkinek az Ő cselekedete szerint." (Máté 16,26-27.)
Tehát Jézus is következetesen különbséget tesz a lélek és a test életében a lélek életének elsődlegessége között. Mert a korábbi bűnös életüket "én érettem", azaz Jézusért "elvesztők" megnyerik a "lelkük" életének "váltságát" (ezzel persze a testükét is majd a feltámadáskor, romolhatatlan testben). Mert a "lélek életéneka megnyerése" a lényeg Jézus szerint is, azaz a fizikai test elpusztításakor, elpusztulásakor a lélek további sorsa a fontos, s ezt a sorsot kell a földi élet során előre Jézus váltsága általi nyereséggel biztosítani.
Tehát Jézusnál nagyon is felmerül a lélek halálának, azaz a "nem fizikai halálnak" a fogalma, s biza nagyon is külön kérdésként a "test", a fizikum halálától! Mózesről nem is beszélve...
Ádám és Éva pedig biza nagyonis áthágták Isten parancsolatát (ez a parancsolat meg lett fogalmazva a 2,17-ben, s Ők áthágták.PONT), s a lelkük került ki Istennek a lelkük számára is örök életet adó jelenlétéből. Mert a lélek örök élete az elsődleges, a lélek befolyásolásáért, az Istentől elválasztó bűnbe vagy Isten jelenlétébe visszatéréséért megy a harc itt 2 királyság (Istené és az e világ fejedelméé, a Sátáné) között Jézus szerint is (plusz adalék erről a Ján. 8,42-45.).
Az élet fájától amiatt távolította el Isten az embert, mert annak gyümölcse a lelküket újból megnyert, a bűnből megtért, a bűn felett "győzedelmes" teremtményeknek jár. Erről szól a Jelenések könyvében Jézus (pl. a 2,7-ben).
Bevallom az nagyon megdöbbentett, hogy először letagadod a megtörtént voltát az 1.Móz. 2,17-nek, majd utána kioktatsz engem egy 30 verssel későbbi, általad azt érdekes módon "megtörténtként" kezelt igével kapcsolatban, mondván - "Miért nem olvassátok el rendesen a történetet?"
Nyugodj meg, én elolvastam a történetet - nem egyszer. Te pedig légyszíves olvasd hozzá pl. a Jel.2,7-et, s az 1.Móz 2,17-et megtörténként, s rájössz, hogy az "életfája" annak nyújt "örök életet", aki "megtér" a bűnből, s így "győzedelmes" a bűn felett, s "nem vall kárt a lelkében", s megnyeri Jézus váltságát, a így az örök "élet fájáról ehet".
Ádámék a bűnbeeséskor egy időre (Jézus megfogalmazását erre használva) a "lelkükben kártvallottak", s volt olyan idő (minimum 105 év - 1.Móz 4,26. és 5,6.), amikor ez évszázadokig eltartott, azaz "Úr nevét nem hívták segítségül" akár ilyen hosszú időn át!
Az, hogy ádámék miként végezték be a földi pályafutásukat, azt én magam nem tudom, de az biztos, hogy Noé születéséig egyre romlott a helyzet, s csak egyre kevesebbek tértek vissza az Úr nevének segítségül hívásához.
Magyarán az a "győzedelmes", az "nyeri meg a lelkét", aki "megtér a bűnből, s az kap enni az élet fájáról" - Jézus szerint is. A lélek életét kell biztosítani tehát Jézus szerint is, mégpedig ebben az üdvösségi korban Isten Szent Szellemének a vétele és vezetése által. Ez a szellemi szintű kormányzás, vezetés biztosítja Istennel a szellemünknek, a lelkünknek a tartós kapcsolatot, újbóli Vele való együtt járást, s a bűn nélküli, jó gyümölcsöket termő megtért életet, ami által a lelkünk megmenekül a kárhozattól, a haláltól, s jogosult lesz az élet fájáróli evésre.
Sajnos Te sem gondoltad át, a történet lényegét és egyéb aspektusait.
Ehhez ismerni szükséges az eddigi okoskodásokat, majd elővéve józan eszünk, elég értelmünket használni, és nem már rég beporolódott elgondolásokat, vagy mai tökéletlen tanítói – hatalmat építő – értelmezéseket elfogadni. A Te esetedben pedig ragaszkodni egy kifejezéshez, elutasítva a történetből következő egyértelmű tanulságot.
A két megjegyzés bizony szembeállítható. - "azon a napon meghalsz" és "nehogy örökké éljen"
Mivel az örök élet, ellene mond a halálnak.
Miről is van szó? Az ember testét Isten teremtette, de lelkét magából adta. Ha az ember lelke Istentől való, akkor az örök. A test lehet csak mulandó.
Tehát az egész történet pusztán csak az ember testével foglalkozik, mivel a lelkével – szellemével nem teheti ezt. Amennyiben elfogadnánk azokat a feltételezéseket, amelyek a szellemi halálra vonatkoznának, megkérdőjeleznénk Isten mindenhatóságát, tökéletességét.
Természetesen ezek a magyarázatok mindig Istenre hivatkoznak és mindig ellentétesek kijelentésével.
Mivel Téged Isten beteljesületlen kijelentése érdekel:
Mózes, vagy aki, nevében leírta ezeket a sorokat, ismerte a babiloni történeteket, ezért ebbe beleszőtt aitiologikus, paradigmatikus, és didaktikus funkciókat is.
Tehát az ember teste számára az életet – örök életet – annak fájáról történő gyümölcs evés adta. (Párhuzam: Gilgamestől a kígyó elrabolja az élet füvét.)
Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
Látható, hogy egyértelmű parancsot kapott, és az is, az örök életet, a megfelelő fáról történő evés biztosította, hiszen erre utal:
Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen,kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Azaz: a tudás és az örök élet teszi egyenlővé Istennel, ami ha belegondolunk így is van. Mi különböztetne meg más minket Tőle?
Miért nem halt meg aznap az emberpár?
Mert Isten könyörületes, és megváltoztatta elhatározását, halandóvá tette ugyan az ember testét, - elszakítva az élet fájától, - ami ezt lehetővé tette:
Isten büntetése: 3.14-től 3.24 -igen, ennyire egyszerű.
A lelkünk pedig örök, mert azt Istentől kaptuk, és hozzá tér vissza.
Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.
Nem vagy korrekt,mert Te magad 5-ször idézel a topikindító hosszabb írásodban Mózes könyveiből, azokat az "Úr kijelentésének, szavának" állítva, imígyen:
- 1. Móz. 6,3-at ezzel a kommentárral "Pál elfelejti az Úr szavait...",
- 2. Móz. 23,7-et úgy kommentálva, hogy "Kijelentette az Úr...",
s ezen felül a könyveinek legelejéről is, az általam idézett, de általad "meg nemtörtént"-nek nevezett vers (1.Móz. 2,17.) után következő 14. verset, az 1. Móz. 3,6-ot, valamint még a 2. Móz. 20,17-et és 23,7-et!
Ne tedd magad kérlek azzal nevetségessé, hogy sorra idézel Mózes könyvéből, azt az "Úr szavának, kijelentésének" mondva, s közben "meg nem történt"-nek mondasz önkényesen e könyvekből más által itt idézett másik igét!
Ne nevezd "meg nem történt"-nek tehát az 1.Móz.2,17-et, hanem próbáld megérteni azt a különbséget, ami a bibliában leírt kétféle szintű "halál" (elsősorban "fizikai" - 1.Móz. 6,3. és Isten (örök) életet (meg)adó, teljesen közvetlen jelenlététől elválasztott, "szellemi" 1. Móz.2,17.) között van!
Azaz olvasd el alaposan ismét az ezt már szűken elemző 215-ös írásomat, és úgy reagálj arra, hogy vedd figyelembe, hogy az 1. Móz. 2,17. is biza "úgy történt meg",ahogyan ott le van írva, s biza az szintén "az Úr szava, kijelentése"!!!
Ha ilyen alapon "válogatsz" az Igében, ott leírt egyes verseket "meg nem történt"-nek nevezve, majd a szinte mellette lévőt bőszen az "Úr szavaként, kijelentéseként" idézve, akkor nagyon öncélúan vizsgálod azt - finoman szólva.
Ne tégy így, fogadd el nyugodtan azt az igét is "megtörténtként", még ha egyelőre nem is tudod beilleszteni az eddigi elképzeléseidbe. Én segítek akár Neked is a beillesztésben -, mert én ezt a verset pl. be tudom építeni könnyen a látásaimba. De olyat semmiképpen ne tégy, hogy "meg nem történt"-nek nevezed, mert akkor hiteltelenné, öncélúvá válik az abból a könyvekbőli minden idézeted!
Ha elfogadtad ezt az igét "megtörténtként", akkor érdemes tovább mennünk.
Nézd ha valaki azt moindja neked, bizony mondom aznap meghalsz, de nem halsz meg, akkor szerinted megtörtént?
Most aztán kezdheti minden okos a kicsavarást, meg a magyarázkodást, meg az okfejtést, meg a képletes beszédet, meg a belemagyarázást, de akkor sem halt meg Ádám aznap.
Te ilyeneket mersz ide leírni bibliai idézetekről, hogy "az a bizonyos mondat először is nem történt meg"!?
Hoppá, ha Te így állsz Isten Igéjéhez, akkor naddon másik hajóban evezünk! Én aszittem, hogy ez egy komoly topik, s a Bibliát igaznak tekintő emberekkel vitatkozom. Olyanokkal, akiknek pusztán Pállal van bajuk, de hogy Mózes írásaiból is tagadnak, az igencsak meredek!
Mondd már meg bitte, hogy "nem történt meg" még ezen kívül a Bibliából, vagyis mely mondatok, könyvek gázosak még számodra?
Mert így ez a topik egyre komolytalanabb lesz, s én megszoktam Nemocapnál tavaly a Pálról szóló vitánkban, hogy csak Pál írásait vitatja, s a többit érdemben nem vitatta!
Azt tudom, hogy a teológia megkülönbözteti a "halálos bűn"-t, és "bocsánatos bűn"-t, de a Bibliában erre a megkülönböztetésre, honnan veszed az utalást?
