Nézzük ismét az axiómáidat:
1. A bűn megcselekvése lehetőségének, annak feltételeinek "elhatásáról":
Isten akkor teremtette az embert, amikor a gonoszra, a bűn elkövetésére kísértő Sátán már létezett. Azokat az embereket tiltotta el az élet fájától, akik a "Kísértő" által eléjük adott gonosz kívánság és a saját-, annak ellen nem álló TUDATOS akaratuk miatt követnek el bűnt.
Önálló tudat nélkülieknek (pl. csecsemők) nincsen lehetőség bűnt tudatosan elkövetni, azoknak nincsen lehetőségük a saját, még ki nem alakult tudatos akaratukat a kísértés mellé odatenni, hogy így valósuljon meg a bűnös cselekedet. Mert a bűn/vétek cselekvése tudatos cselekvést feltételez, Isten parancsolatának tudatos áthágását. Ezek a tudatlanok emiatt "győzedelmesek" maradnak, s kapnak a földről való testi elköltözésük után enni az élet fájáról.
Jézus többek között emiatt példálózik a gyermekek hitével, hozzáállásával, s emiatt beszél Pál "tudatlanság idejéről, amit elnéz az Úr" (Apcsel.17,30.).
Tehát ebben esetben a bűn elkövetésének lehetősége felemásan "hat el" az emberig, azaz nem "hatol bele", nem teljesül be, a bűn egyik feltételének, a tudat(osság)nak a hiányában. Ilyenkor a lehetőség elhatása nem hat el a lélek kárt vallásáig, az üdvösség megvonásáig. Tehát volna lehetősége bűnt elkövetni, de az elkövetett cselekedetet a tudatosságának a hiánya nem minősíti bűnné.
A tudat nélküli ember tudat hiányában tudatosan hinni sem tud, és nem tud hit és tudat nélkül hitbéli cselekedeteket sem megtenni. Emiatt nem a hite, s nem a hitét kifejező cselekedetei alapján lesz megítélve az utolsó ítéletkor.
Magyarán a bűn elkövetésének lehetősége önmagában "elhat", de nincs lehetősége hatni, mert a hatás egyik feltétele - a tudatosság - alapvetően hiányzik. Emiatt az összes feltétele a bűn elkövetésének a tudatlanhoz lényegében "nem hat el", nem tudhatjuk meg azt tehát, hogy miként döntött volna tudatosan a földről tudatlan állapotában elköltözött ember.
(ennél ez jóval bővebb téma, vannak speciális esetek az Igében, ezt emiatt mindig is jeleztem, amikor erről szóltam. de most ezekre nem térek ki, csak az általános elvet írom le.)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
3. Írsz itt 3 idézetet arra, hogy "az élet cselekedetek", s nem hit.
Én azt mondtam, hogy mindkettő, azaz azt, amit Jakab, hogy "a cselekedetekből lett teljes a hit". Te erre írsz ide Jézustól 3 idézetet, ami látszólag a cselekedetet önmagában hangsúlyozza, ahogyan Te azt állítod.
2 lehetőségem van arra, hogy bizonyítsam azt, hogy a Te állításod márpedig az, amit már elsőre is mondtam róla - felemás értelmezése az Igének, az Igéből, pl. Jézus tanításából csak az egyik oldalt mutatod be, s a másikról mélyen hallgatsz:
a, Például én is idézhetek Jézustól olyanokat, amelyek a hitet, mint akár önmagában elegendőt mutatják be. Merthogy az ezeket az igéket megtalálók gondolhatnák azt, hogy ezek annyira kategórikus kijelentések Jézustól, hogy nekik már nem is kell tovább kutatniuk az Írásokat, mert már ennyi elég Nekik az üdvösséghez. Holott pont ezen felületesség (és a Te felelütességed) miatt írt erről bővebben összevonva, értelmezve Jakab.
b, A másik lehetőségem az, amikor úgy idézek Neked Jézustól (és pl. Páltól Jakab mellett), amikor ez a két dolog összevontan szerepel a tanításában. Sőt, ezt kiegészíthetem azzal, hogy az általad már idézettről megmutatom azt, hogy ott Jézus bizony összevonja a hitet és a cselekedetet.
No nézzük e két lehetőséget:
a, "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik." - mondja Jézus tömören a Márk 16,16-ban.
"Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a Ti bűneitekben" (Ján.8,24.) - feddi máshol az embereket, s mond ki rájuk súlyos ítéletet a Belé vetett hit hiányára.
Egyszerűen annyi olyan Ige van, amely az Úrba vetett hitet önmagában mutatja elegendőnek, sőt, az örök élethez szükségesnek, hogy nem hiszem, hogy érdemes folytatnom a felsorolást. Emiatt inkább megmutatom a b, pontban, hogy a hit meddig elegendő önmagában, azaz mi miatt beszél itt Jézus a Belé vetett hitnek önmagában a cselekedetek nélkül is elegendő megtartó jellegéről, s mikor kell a cselekedet is mellé?
b, Idézed elsőre a Máté 7,21-et, s az összes többi idézeted is hasonló tartalmú, az Atya akaratának megcselekvőiről szól, nem véletlenül, hiszen az Írás fel nem bontható, csak megérteni kell benne a hangsúlyokat, ami most Neked láthatóan nem ment, mert kihagynád a hitet a cselekedetek elől-mellől. Nézzük a Máté 7,21-et bővebben és egy másik Igét Jánostól:
"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól...
Azért a gyümölcseikről ismeritek meg Őket.
Nem minden, aki ezt mondja Nékem: Uram, Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd Nékem ama napon: Uram, Uram! nem a Te nevedben ... ?
Valaki azért hallja én Tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom a bölcs emberhez... (Máté 7,15.20-22.24.)
"Ha pedig a Mózes írásainak nem hisztek, akkor mi módon hisztek az én beszédeimnek?" (Ján.5,47.)
Jézus folyamatosan arról tanított, hogy
- az Ő beszédei, megtett csodás cselekedetei nyomán Őbelé vetett hit alakuljon ki az emberekben,
- azaz ne valójában rossz gyümölcsöket termő hamis próféták beszédei, tanításai alapján, hanem az Ő beszédei, tanításai alapján mondják Őt "Uram, Uram"-nak az emberek,
- és a Tőle hallott beszédek alapján Őbenne hitre jutva cselekedje meg az Atya akaratát a hívő a mindennapjai során.
Jézus egy folyamatot ír le:
- hallani az Ő beszédét,
- hitre jutni,
- megcselekedni az Atya akaratát.
Jézus itt tehát következetesen tudatos hívőkről, már hitre jutottakról ír, s csak utána beszél az Atya akaratát tudatosan cselekvőkről!!! Hiszen csak az tud az Atya akaratáról, az Ő Uráról, aki hisz az Ő Urában, Atyjában! Sőt, még a hamis próféták is tudnak az Ő Urukról, azaz hívőknek, az Ő Urukban hívőknek mondják magukat, azaz a saját látásuk szerint Ők is "hitből cselekszik" azt, amit cselekszenek.
Emiatt bizony Jézusnál is következetesen megelőzi az Őbenne hitre jutás az Atya akaratának a megcselekvését!
Megígértem, hogy szólok arról, hogy akkor miért van többször megemlítve a Jézusba vetett hit önmagában, mint elegendő állapot az üdvösséghez.
Amiatt elsődlegesen, mert vannak sokan olyanok, akik akkor (pl. közvetlenül a földről való elköltözésük előtt) jutnak hitre, amikor már nem tudnak a hitükhöz illő cselekedeteket, megtermett jó gyümölcsöket ragasztani a hitük mellé. Emiatt küzdenek halálos ágyon fekvők lelki üdvéért, azok elköltözése előtt.
Pál (merthogy Ő is téma) erről az elvről így szól:
"Merthogy Krisztus Jézusban a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit." (Gal.5,6.)
Az a hit ér valamit, amely munkálkodik, cselekszik folymatosan a szeretet által. Pál zseniális tömörséggel fogalmazta meg a sikeres keresztényi hívő élet összes feltételét egyetlen Igében, zsidónak és nem zsidónak is egyaránt. Jakab ugyanezt az összevonást adja elénk, ahogyan Jézus is.
--------------------------------------------
Az eszkimó felnőttként csak részben van/lehet tudatlan állapotban Istenről, elsősorban inkább Jézusról, ahogyan az athéniak voltak (amely tudatlan állapotról az első pontban beszéltem), azaz nem tud teljesen tudatosan bűnt elkövetni, de a cselekedetei felnőttként már tudatosak. Ekkor az a tudatos cselekedeteinek a fokmérője, hogy az Istentől kapott szellemén keresztül a lelkiismerete él-e, s az összhangban van-e a gondolataival, s a megtett cselekedeteivel? (Róma 2,10-16.)
Ugyanis van az elődei által egy korábbi szövetsége Neki is Istennel, mégpedig a Noé szövetsége. Ezek betartását a lelkiismeret ma is közvetíti, azaz ha pl. nem gyilkol, vagy megmaradt a világossága a vér/lélek jelentőségével kapcsolatban, akkor jó esélye van arra, hogy a Jézusról tudatlan állapota, de az élő lelkiismerete vezérlete alatt megtett cselekedetei miatt megmenekül a lelke.
Azaz az eszkimó, ha már tudatos, azaz felnőtt emberré válik, ugyanúgy elkezdi keresni az Istent, hiszen az emberben az Istentől kapott szelleme vágyik vissza Isten jelenlétébe, az Istennel való közösségre. Azaz hitre kell jutnia Neki is Isten létezésében, s az elő lelkiismeretének kell vezérelnie a cselekedeteit. Ha így van, akkor jut az Ő lelke az üdvösségre, de ha tudatos cselekvővé válva nem keresi az Istent, és nem fogadja el a létezését, akkor nem az élő lelkiismerete fogja vezérelni a cselekedeteit, mert az élő lelkiismeret vezérlője az ember Istentől kapott szelleme, ami csak hitre jutva tud újból visszatalálni ahhoz (s vezetni az embert), akitől származik.
Mindemiatt a 3. axiómádat át kell fogalmazni, mert Jézus is, Pál is, Jakab is átfogalmazta:
Istenbe vetett hit és az Atya akaratának megcselekvése együttesen kell ahhoz, hogy az ember éljen.
Üdvözlettel:
vm
