Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
embert - s ez meg az "optimalis" szellemi keresö! Ez meg a "jobbik eset." Ez meg
nem az a fajta viselkedes, amikor egyeni, vagy csoport erdekek menten, a
"közössegem presztizse", "igazsaga" mellett kardoskodom, önervenyesitesi
törekveseimet kenetteljes szavak möge rejtve! Mert az mar a jol ismert
"hetköznapi vallasossag", amikor igeidezetekkel akarjuk palastolni belsö
szegenysegünket, felve az alapos önvizsgalattol, s annak beismeresetöl, hogy
alapjaiban kell megvaltoznunk, megtisztulnunk!
"Meggyözni" valakit csak a sajat igazunkrol lehet - amint irtam - ekkor pedig mar nem AZ Igazsagrol folyik a szo! Epp ezert gyanus, ha valaki
meggyözni akar. Az Igazsagnak nincs szüksege arra, hogy pro es kontra erveljenek
mellette: az Igazsag vagy jelen van abban, aki beszel rola, vagy nincs! Ha morzsanyi kis szikra formajaban is de ki kell, hogy sugarzodjon, "kell hogy erzödjön"
azon, aki beszel rola. Nem veletlen a jol ismert mustarmag hasonlat.
Akkor pedig mar igen el kell gondolkodnunk, amikor valakinek vallasbölcseleti enciklopediat kell irnia, meg tonnanyi Biblia, stb. idezetet ahhoz, HOGY BESZELJEN ARROL, AMI MEGNYILVANULT BENNE! Ö ettöl meg jo uton jarhat, az Igazsagot
kutathatja...de nagyon sokara fogja meglelni. Az Igazsag, es önmaga helyett ui.
mindig idezeteket fog talalni, megokolasokat, elmes szabalyokat! A szeme elött
van amit keres, de megse latja!
(Cucucu, ha gondolod irhatsz emilt es akkor hosszabban is beszelgethetünk...)
Nincs engedmény, nem kell magyarázat, és nincs alku.
A Bibliában egyetlen egyszer sem említik a tudatot, aki hozzá tesz az íráshoz… azok régen a farizeusok voltak, - Jézus igazi ellenfelei - ma pedig a modern farizeusok, akik kiolvassák a nekik tetsző elgondolásokat, mint elődeik.
Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat."Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz."
Miként a szamaritánus nem volt a zsidó-Istenben hívő, úgy az eszkimónak is elég a cselekedetek. (Mert Istenben mindenki hisz a lelke mélyén.- aki tudatán van.)
Nagyon fontos bizony az a nap, már csak azért is, mert a zsidó írásmagyarázat szerint az ember teremtésétől a kiűzésig, egy nap alatt zajlott le minden.
A felelősség mértékének kérdése emberi gondolat. Ha már egy kicsi rossz van benned, nem mindegy mekkora a felelősség?
Nem pályázok semmire. De főleg azért nem, mert megtérésről én nem beszéltem, csak megbánásról.
Kezdetben csak annyit mondtam: megváltoztatta döntését, az okokat és miérteket úgysem tudjuk.
Kisharsany: "Tudtak a farizeusok, irastudok, h. szavak szerint nem gyözhetnek!"
Nem mintha a szavak szerint "gyözni" lehetne!! Mit kell gyözni, vagy kit?
Egymas meggyözesetöl vajon valtozik valami is a bensönk tekinteteben?
Tisztabb leszek egy kiados adok-kapok utan? Vagy jol megveregethetem a
vallam, s hizhat az önbecsülesem: "hogy en miket nem tudok a
Bibliabol!" Az üdv, megszadulas, nem intellektualis harc kerdese! Az Igazsagrol
nem lehet "vitazni", csak egyeni nezetekröl, jol felfogott erdekekröl, stb.
Az Igazsag letezik - ezt erezzük mindnyajan! Mivel pedig ez szellem es lelek
igazsaga, nem kepezheti intellektualis vita targyat! Bensöleg kell birtokolni
valamit is abbol az igazsagbol, amiröl beszelek! Ez a bensö birtok, Isten-
ismeret a legnagyobb ajandek, amit a tiszta szellemi uton jaro "INGYEN
KAP" cserebe, amiert "alabbszallt", s ekkor tiszta vagyai, kivansagai megtisztitott szivet HÜEN TÜKRÖZIK! Ahhoz, hogy a Letezö Legtisztabbrol
valami fogalmam legyen NEKEM is tisztulnom kell, MINÖSEGILEG kell valtoznom, ugy közelitenem hozza! Ha öszintebb, tisztabb kivansagokkal,
vagyakkal a szivemben elek, s igy bensöm, lelkem egy nyitott könyv MINDEN ES
MINDENKI SZAMARA, ha nincs takargatni valom, görcsösen vedelmezendö
allaspontom, (rögeszmeim!)...akkor maris többet tettem, mintha könyvtarnyi
teologiai ertekezest összeirtam volna! Az Igazsaghoz SAJATMAGAMON KERESZTÜL
VEZET AZ UT!
A lenyem VALOSAGA, melyben megnyilvanulhat akarcsak egy szikranyi is az ahitott
Tisztasagbol, Igazsagbol "erösebb erv az iteletkor", mint barmilyen anyagi aldozat,
tized, huszad, stb. !! A sziv tisztasagahoz elengedhetetlen a GONDOLKODAS megtisztitasa: ezt jol tudtak meg az öskereszteny, es egyes közepkori közössegek
is, ehhez jarult a tiszta eltevitel (logikus etkezesi szabalyok: "nem szennyezem
magam bizonyos elelmiszerekkel, ha nem muszaly"!), stb.
Mellesleg a sziv tisztasagat az egyes ösi vallasok Halottas könyvei is
hangsulyozzak: az egyiptomi hagyomanyban pl. a halott lelket egy tollpihevel
merik meg egy merlegen. ("Megmerettetett es gyengenek talaltatott! - nem
zsido-kereszteny "talalmany" tehat ez sem.)
Az Igazsag vagy megnyilvanult magamban valamennyire, vagy nem. Ha viszont
nincs jelen, akkor kar helyette BARMIT is vedelmezni! Valamennyire hasonlatossa kell lennem ahhoz, amiröl nyilatkozom.
Az Igazsagrol hogy nyilatkozhatnek, TISZTA SZIVBÖL, ha nem nyilvanult meg
bennem? Ha viszont egy szikranyi is feltarul belöle valaki bensöjeben
MINEK KELLENENEK A HIVATKOZASOK, IDEZETEK?
Mert nezzük is a gyözködest, az "agyak harcat"! Idezetek az egyik oldalon -
idezetek a masik oldalon... Akkor ez a "szelleminek" beallitott "vita" miben különbözik pl. a "hus-marha tenyesztesröl" szolo vitatol?? Vagy a kvantum-elmleti
EZ PUSZTAN VALLASI VITA! Nem erröl szol e a törtenelem mar 2000 eve? S tudjuk,
hogy e törtenelem sok lapjat bizony verrel irtak tele, melyek eppen az elterö magyarazatokbol, vallashaborukbol fakadoan a Biblia, Isten stb. neveben törtentek!
Nincs vajon eleg szomoru tapasztalat a szövegmagyarazas, gyözködes teren?
Akkor most vazoljunk fel egy idealis esetet: a vitazo felek, csoportok MEGEGYEZNEK, egyik elismeri a masik igazat (ez mar eleve szomoru, ha a sajat igazsagat kellett vedelmeznie, de spongyat ra!). Nos, tehat az egyik versenyzö meggyözte a masikat mert ne szepitsük, akar Isten igejeröl folyik a vita, akar Balint Gyuri bacsi tavaszi kerti tanacsairol a VITA az VITA, ervek feszülnek egymasnak
tezis, antitezis...filozofalas! Tehat egyezseg született: a gyöztes felnek hizhat a
maja, mert a masik fel "beadta derekat", vagy elismerte a masik igazat, stb.
Lezajlott az elmebajnoksag...DE MIVEL LETTÜNK VAJON GAZDAGABBAK?
KÖZELEBB VITT MINKET, EGYENI LELKEKET AZ IGAZSAGHOZ? TISZTABBAK,
ALAZATOSABBAK LETTÜNK VALAMENNYIRE IS TÖLE? Persze hogy nem. A feladat ui. a szellemi uton haladva NEM INTELLEKTUALIS, felszines, hanem BELSÖ, ÖSZINTE FELADAT! A FELADAT MI VAGYUNK! Ez a legnehezebb, de legigazabb feladat, nehez vele szembenezni, de ezrt igaz: mert VALOS ÖNMAGUNKROL SZOL, nem agyalasrol, kenetteljessegröl, stb. Magunkat kell megjavitani, nem a környezetet befolyasolni, gyözködni, stb. Befele kell figyelni, nem kifele! Valodi önismeretböl fakado tudatossag, es nem kifele iranyulo tudalekossag! Ezoteria, nem exoteria.
"Szülessen bar Krisztus ezerszer Bethlehemben - ha Benned nem, megis elvesztel."
(Angelus Silesius közepkori nemet misztikus, költö)
Megjegyzem, én nem "nyilvánítottam az embert eredendően bűnösnek", ahogyan Te itt írod rólam! Olvasd el bitte, hogy mit írtam válaszként Prklht-nek az ezt taglaló egyik axiómájára ("Alapjaiban egyetértek..." kezdettel)!
Megjegyzem, Jézus a bűn által ilyen Istentől elszakadt, "beárnyékolt, besötétedett" állapotba került lélek szükséges meggyűlöléséről szólt a Luk. 14,26-ban az Őt követni akaróknak.
Ebben az értelemben mondta magát Jézus
- útnak,
- igazságnak és
- életnek.
Mert van a halálnak, a sötétségnek is
- útja (pl. Jer. 21,8.),
- önjelölt igazsága,
- kvázi élete, létezése.
Az egyikből át lehet lépni a másikba, már a földi élet során is. Minden "átlépés" együtt jár az ember lelkének megváltozásával.
- "Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az Ő atyjafiát, A HALÁLBAN MARAD."
"Aki azt mondja, hogy világosságban van, és gyűlöli az Ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van." (1.Ján.3,14.; 2,9.)
- János a halálról itt mint állapotról ír. Olyan emberek állapotaként írja le, akik léteznek, kvázi "élnek", de nem azzal az élettel, ami Istenből származik:
"Mert Nálad van az élet forrása; a Te világosságod által látunk világosságot." - írja a zsoltáros a 36,10-ben.
- Ézsaiás összegzi mindezt:
"A nép, amely a sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékánakföldében, fény ragyog fel felettük!" (Ésaiás 9,2.)
Magyarán az Ige az Istentől elszakadtan élő, lakozó embereket a
- halálban maradóknak,
- a sötétségben lévőknek,
- a halál árnyékában lakozóknak írja le.
Vagyis az Isten világosságától, a belőle kijövő élet forrásától elszakadt ember már itt a földi létezése, lakozása, "kvázi" élete során is már átkerült a halálba, annak a jelenlétébe, árnyékába, s az amiatt az "árnyék" miatt keletkező tartós sötétségbe!
Ennek az az oka, hogy a halál egy önálló szellemi valóság, amelynek be lehet úgy kerülni a jelenlétébe, hogy az ne okozzon elmúlást, hanem csak egy állapotváltozás jöjjön létre az emberben lelkében.
Gondolkodj el ezeken a képeken (amelyből még számtalant ír az Ige az ember földi életére vonatkozóan), mert az Ige többféleképpen ír a "halál"-ról, mint ahogyan Te gondolod, láttatod, s annak valóságát gyakran többféle szinonimával (sötétség, "halál árnyéka", stb...) helyettesíti, de mindez általában ugyanazt a szellemi tartalmat, valóságot jelöli.
Ádámék lelke János leírása alapján a halálba került, és másokhoz hasonlóan a "halálbanmaradt", mindaddig, amíg meg nem tértek, s át nem mentek ismét "a halálból azéletbe", a "halál árnyékából a világosságra".
Pál nem veti meg a testet, hanem már következetesen úgy ír arról, hogy annak a Szent Szellem uralma alá kell kerülnie. Jézus szolgálata alatt nem beszélhetett bővebben a Szent Szellem által uralt testről-lélekről, mert még csak Ő volt tartósan a Szent Szellem uralma alatt.
Tekintsd meg azért, hogy Pál is milyen szép képpel írt időnként a testről, mert biza kijár annak is érdem:
"Úgy kell a férfiaknak szeretni az Ő feleségüket, mint a tulajdon testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti.
Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, amiképpen az Úr is az egyházat." (Ef.5,28-29.)
Pál leírása szerint
- senki nem gyűlöli a saját testét, hanem mindenki
- szereti,
- táplálgatja,
- ápolgatja azt.
Tehát Pál "nem veti meg a testet", hanem az annak megfelelő, helyén való szintre kerülő gondozására szólít fel.
Ez sajna igaz. Jó esetben Isten szelleme vezeti az ember gondolatait, rossz esetben más szellemi valóság befolyásolása miatt megromlanak azok - Éváéhoz hasonlóan.
1. A bűn megcselekvése lehetőségének, annak feltételeinek "elhatásáról":
Isten akkor teremtette az embert, amikor a gonoszra, a bűn elkövetésére kísértő Sátán már létezett. Azokat az embereket tiltotta el az élet fájától, akika "Kísértő"által eléjük adott gonosz kívánság és a saját-, annak ellen nem álló TUDATOS akaratuk miatt követnek el bűnt.
Önálló tudat nélkülieknek (pl. csecsemők) nincsen lehetőség bűnt tudatosan elkövetni, azoknak nincsen lehetőségük a saját, még ki nem alakult tudatos akaratukat a kísértés mellé odatenni, hogy így valósuljon meg a bűnös cselekedet. Mert a bűn/vétek cselekvése tudatos cselekvést feltételez, Isten parancsolatának tudatos áthágását. Ezek a tudatlanok emiatt "győzedelmesek" maradnak, s kapnak a földről való testi elköltözésük után enni az élet fájáról.
Jézus többek között emiatt példálózik a gyermekek hitével, hozzáállásával, s emiatt beszél Pál "tudatlanság idejéről, amit elnéz az Úr" (Apcsel.17,30.).
Tehát ebben esetben a bűn elkövetésének lehetősége felemásan "hat el" az emberig, azaz nem "hatol bele", nem teljesül be, a bűn egyik feltételének, a tudat(osság)nak a hiányában. Ilyenkor a lehetőség elhatása nem hat el a lélek kárt vallásáig, az üdvösség megvonásáig. Tehát volna lehetősége bűnt elkövetni, de az elkövetett cselekedetet a tudatosságának a hiánya nem minősíti bűnné.
A tudat nélküli ember tudat hiányában tudatosan hinni sem tud, és nem tud hit és tudat nélkül hitbéli cselekedeteket sem megtenni. Emiatt nem a hite, s nem a hitét kifejező cselekedetei alapján lesz megítélve az utolsó ítéletkor.
Magyarán a bűn elkövetésének lehetősége önmagában "elhat", de nincs lehetősége hatni, mert a hatás egyik feltétele - a tudatosság - alapvetően hiányzik. Emiatt az összes feltétele a bűn elkövetésének a tudatlanhoz lényegében "nem hat el", nem tudhatjuk meg azt tehát, hogy miként döntött volna tudatosan a földről tudatlan állapotában elköltözött ember.
(ennél ez jóval bővebb téma, vannak speciális esetek az Igében, ezt emiatt mindig is jeleztem, amikor erről szóltam. de most ezekre nem térek ki, csak az általános elvet írom le.)
3. Írsz itt 3 idézetet arra, hogy "az élet cselekedetek", s nem hit.
Én azt mondtam, hogy mindkettő, azaz azt, amit Jakab, hogy "a cselekedetekből lettteljes a hit". Te erre írsz ide Jézustól 3 idézetet, ami látszólag a cselekedetet önmagában hangsúlyozza, ahogyan Te azt állítod.
2 lehetőségem van arra, hogy bizonyítsam azt, hogy a Te állításod márpedig az, amit már elsőre is mondtam róla - felemás értelmezése az Igének, az Igéből, pl. Jézus tanításából csak az egyik oldalt mutatod be, s a másikról mélyen hallgatsz:
a, Például én is idézhetek Jézustól olyanokat, amelyek a hitet, mint akár önmagában elegendőt mutatják be. Merthogy az ezeket az igéket megtalálók gondolhatnák azt, hogy ezek annyira kategórikus kijelentések Jézustól, hogy nekik már nem is kell tovább kutatniuk az Írásokat, mert már ennyi elég Nekik az üdvösséghez. Holott pont ezen felületesség (és a Te felelütességed) miatt írt erről bővebben összevonva, értelmezve Jakab.
b, A másik lehetőségem az, amikor úgy idézek Neked Jézustól (és pl. Páltól Jakab mellett), amikor ez a két dolog összevontan szerepel a tanításában. Sőt, ezt kiegészíthetem azzal, hogy az általad már idézettről megmutatom azt, hogy ott Jézus bizony összevonja a hitet és a cselekedetet.
No nézzük e két lehetőséget:
a, "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik." - mondja Jézus tömören a Márk 16,16-ban.
"Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a Ti bűneitekben" (Ján.8,24.) - feddi máshol az embereket, s mond ki rájuk súlyos ítéletet a Belé vetett hit hiányára.
Egyszerűen annyi olyan Ige van, amely az Úrba vetett hitet önmagában mutatja elegendőnek, sőt, az örök élethez szükségesnek, hogy nem hiszem, hogy érdemes folytatnom a felsorolást. Emiatt inkább megmutatom a b, pontban, hogy a hit meddig elegendő önmagában, azaz mi miatt beszél itt Jézus a Belé vetett hitnek önmagában a cselekedetek nélkül is elegendő megtartó jellegéről, s mikor kell a cselekedet is mellé?
b, Idézed elsőre a Máté 7,21-et, s az összes többi idézeted is hasonló tartalmú, az Atya akaratának megcselekvőiről szól, nem véletlenül, hiszen az Írás fel nem bontható, csak megérteni kell benne a hangsúlyokat, ami most Neked láthatóan nem ment, mert kihagynád a hitet a cselekedetek elől-mellől. Nézzük a Máté 7,21-et bővebben és egy másik Igét Jánostól:
"Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól...
Azért a gyümölcseikről ismeritek meg Őket.
Nem minden, aki ezt mondja Nékem: Uram, Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Sokan mondják majd Nékem ama napon: Uram, Uram! nem a Te nevedben ... ?
Valaki azért hallja én Tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom a bölcs emberhez... (Máté 7,15.20-22.24.)
"Ha pedig a Mózes írásainak nem hisztek, akkor mi módon hisztek az énbeszédeimnek?" (Ján.5,47.)
Jézus folyamatosan arról tanított, hogy
- az Ő beszédei, megtett csodás cselekedetei nyomán Őbelé vetett hit alakuljon ki az emberekben,
- azaz ne valójában rossz gyümölcsöket termő hamis próféták beszédei, tanításai alapján, hanem az Ő beszédei, tanításai alapján mondják Őt "Uram, Uram"-nak az emberek,
- és a Tőle hallott beszédek alapján Őbenne hitre jutva cselekedje meg az Atya akaratát a hívő a mindennapjai során.
Jézus egy folyamatot ír le:
- hallani az Ő beszédét,
- hitre jutni,
- megcselekedni az Atya akaratát.
Jézus itt tehát következetesen tudatos hívőkről, már hitre jutottakról ír, s csak utána beszél az Atya akaratát tudatosan cselekvőkről!!! Hiszen csak az tud az Atya akaratáról, az Ő Uráról, aki hisz az Ő Urában, Atyjában! Sőt, még a hamis próféták is tudnak az Ő Urukról, azaz hívőknek, az Ő Urukban hívőknek mondják magukat, azaz a saját látásuk szerint Ők is "hitből cselekszik" azt, amit cselekszenek.
Emiatt bizony Jézusnál is következetesen megelőzi az Őbenne hitre jutás az Atya akaratának a megcselekvését!
Megígértem, hogy szólok arról, hogy akkor miért van többször megemlítve a Jézusba vetett hit önmagában, mint elegendő állapot az üdvösséghez.
Amiatt elsődlegesen, mert vannak sokan olyanok, akik akkor (pl. közvetlenül a földről való elköltözésük előtt) jutnak hitre, amikor már nem tudnak a hitükhöz illő cselekedeteket, megtermett jó gyümölcsöket ragasztani a hitük mellé. Emiatt küzdenek halálos ágyon fekvők lelki üdvéért, azok elköltözése előtt.
Pál (merthogy Ő is téma) erről az elvről így szól:
"Merthogy Krisztus Jézusban a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit." (Gal.5,6.)
Az a hit ér valamit, amely munkálkodik, cselekszik folymatosan a szeretet által. Pál zseniális tömörséggel fogalmazta meg a sikeres keresztényi hívő élet összes feltételét egyetlen Igében, zsidónak és nem zsidónak is egyaránt. Jakab ugyanezt az összevonást adja elénk, ahogyan Jézus is.
--------------------------------------------
Az eszkimó felnőttként csak részben van/lehet tudatlan állapotban Istenről, elsősorban inkább Jézusról, ahogyan az athéniak voltak (amely tudatlan állapotról az első pontban beszéltem), azaz nem tud teljesen tudatosan bűnt elkövetni, de a cselekedetei felnőttként már tudatosak. Ekkor az a tudatos cselekedeteinek a fokmérője, hogy az Istentől kapott szellemén keresztül a lelkiismerete él-e, s az összhangban van-e a gondolataival, s a megtett cselekedeteivel? (Róma 2,10-16.)
Ugyanis van az elődei által egy korábbi szövetsége Neki is Istennel, mégpedig a Noé szövetsége. Ezek betartását a lelkiismeret ma is közvetíti, azaz ha pl. nem gyilkol, vagy megmaradt a világossága a vér/lélek jelentőségével kapcsolatban, akkor jó esélye van arra, hogy a Jézusról tudatlan állapota, de az élő lelkiismerete vezérlete alatt megtett cselekedetei miatt megmenekül a lelke.
Azaz az eszkimó, ha már tudatos, azaz felnőtt emberré válik, ugyanúgy elkezdi keresni az Istent, hiszen az emberben az Istentől kapott szelleme vágyik vissza Isten jelenlétébe, az Istennel való közösségre. Azaz hitre kell jutnia Neki is Isten létezésében, s az elő lelkiismeretének kell vezérelnie a cselekedeteit. Ha így van, akkor jut az Ő lelke az üdvösségre, de ha tudatos cselekvővé válva nem keresi az Istent, és nem fogadja el a létezését, akkor nem az élő lelkiismerete fogja vezérelni a cselekedeteit, mert az élő lelkiismeret vezérlője az ember Istentől kapott szelleme, ami csak hitre jutva tud újból visszatalálni ahhoz (s vezetni az embert), akitől származik.
Mindemiatt a 3. axiómádat át kell fogalmazni, mert Jézus is, Pál is, Jakab is átfogalmazta:
Istenbe vetett hit és az Atya akaratának megcselekvése együttesen kell ahhoz, hogy az ember éljen.
Csak az erőszakos fegyveres harci eszközök nélküli módszerre kívántam helyezni a hangsúlyt
Az egész zsidó főpapság, a farizeusok az írástudók mind zavarba lettek hozva, és valóban azért nem tudták azonnal kinyírni Jézust, mert felettük is volt egy nagyobb hatalom. Ezért kellett cselhez folyamodniuk.
Nos...., Jézus idejében a farizeusi rendszer el volt nyomva....., hisz a szadaceusok voltak hatalmon, no meg azok akik a római helytartótól vették súlyos aranyakért a titulusokat, papságokat és a főpapi hivatalt, mert volt olyan vásárló, aki egy napig volt főpap, de a címet megtarthatta élete végéig!
Jézus senkit nem hozott amúgy zavarba, főleg abba a zavargós időben...., az egy másik dolog, hogy az írók milyen modelt, avagy zsidóságott akart beállítani a képbe....
"Azért Jézus egy egész hatalmi rendszert zavarba hozott, fegyver nélkül!"
Nos ez azért nem stimmel! A kardnál csak egy élesebb fegyver van: A SZÓ !
És Jézus evvel "hozta zavarba" a farizeus hatalmi rendszert. Mert az emberek a gondolataikat ekkor már csak szavakal tudták egymás tudtára hozni. (:nem úgy mint "Bábel" előtt:) És tudták, hogy "szavak szerint" nem győzhetnek.
Elmondom egyben az egészet, kicsit széttördelődött.
Természetesen aznap, sőt ez nagyon is fontos.
A feleősségmegállapítás azonban nem annyira jelentéktelen gondolat, hiszen pont ez a tevékenység határozza meg egy bűn elkövetése esetén ki és milyen mértékben felelős egy bűncselekmény létrejöttéért?
Felelősség nem mindenkit terhel, hanem azt, aki elkövet egy bűnt.
Ha pedig annyira pályázol egy beismerésre, akkor neked is be kell ismerned, hogy nem volt az Édenkertben megtérés.
Vagyis isten nem azért változtatott a döntésén, ahogy azt kezdetben meghatároztad.
A feleősségmegállapítás azonban nem annyira jelentéktelen gondolat, hiszen pont ez a tevékenység határozza meg egy bűn elkövetése esetén ki és milyen mértékben felelős egy bűncselekmény létrejöttéért?
Felelősség nem mindenkit terhel, hanem azt, aki elkövet egy bűnt.
Azt gondolom, mindent elértem, amit szerettem volna: elismerted, hogy megváltoztatta döntését, - tehát nem hazudott – a felelőségről vitázhatsz, de vannak olyan bűnök, amelyért az össze elkövető halált érdemel. És közben megint pontatlan vagy: Nem haltak meg… aznap.
Felelősség mindenkit terhel, kit ezért, kit azért.
