Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Köszönöm a részletes beszámolót Magdolnnának, még inkább kedvet csinált a dologhoz! Én valószínűleg a kis színházi retikülömmel megyek, amibe egy pénztárca,telefon, zsebkendő, bérlet fér, azt már csak nem kell letenni.... Egy dolgon azért megakadt a szemem és az elmém, ez pedig Báthory Erzsébet ügye. Nem biztos,hogy ő sorozatgyilkos volt, lehet,hogy egy korabeli koncepciós per áldozata lett, amivel a birtokait akarták megszerezni. Legalábbis valahol ezt olvastam. De csalogatónak persze mindenképpen jó az ő ügye.... Ha már magyar sorozatgyilkos, lehet,hogy inkább ezt az elég nagy port felvert cinkotai ügyet kellett volna feldolgozni. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_B%C3%A9la_(sorozatgyilkos)
És akkor egy kis kedv csináló a Murder kiállításhoz, mert hogy érdemes megnézni.
Technikailag úgy kezdődik a kiállítás, hogy minden nagyobb táskát le kell adni a ruhatárba, ezt nem vettem jó néven, mert ugyan az enyém nem volt nagy, egy szokásos női táska, de a biztonságiak szerint meghaladta azt a méretet, ami a biztonságos közlekedést lehetővé teszi a rémségek sötét, szűk birodalmában. Szerettem volna magamnál tartani, lévén benne van kettőnk összes irata, kulcs, bankkártyák, a pénz ilyenkor talán kisebb súlyú, de nem maradhatott nálam.
No, ennyi apró bosszúság után a 12 fős csoport – ennyi a maximum létszám, amit egy animátor visz a túrára – kapott egy általános tájékoztatást, hogy mit kell tenni, ha valaki rosszul lesz, bármilyen fóbiája felszínre tör, hogy fotózni, fogdosni tilos stb. Csak szerény véleményem, hogy ez is a műsor része, mert mindenki tudja, hova jön, mire vált több ezer forintos jegyet. Ezek után kaptunk egy egy fülest, amiből jött a tájékoztatás, hogy majd éppen hol járunk, mit látunk, véres történetek a legkegyetlenebb sorozatgyilkosságokról.
Nyitásként beléptünk egy sötét liftbe, ahol már az elején suttogja a narrátor titokzatos hangja, hogy most lesüllyedünk poklok poklába és nem tévedett, koponyákkal kirakott barlangba bejáratához érkezünk, ahonnan 21 tematikusan berendezett szoba várja a látogatókat.
Az első szoba egy sejtelmes helyiség, ahol Báthory Erzsébet fürdik szűzlányok vérében, budoár, kéj, fájdalom, szenvedés szobája, különböző effektek segítségével élővé varázsolódik a szoba (ez máshol is így lesz), szűzlány holteste lóg a mennyezetről, miközben csurog a vére a kádba, persze a látvánnyal óvatosan bánnak a rendezők, hagynak a képzeletnek is munkát. Most hogy visszagondolok a történetekre, ez maradt meg legintenzívebben bennem.
Következő helyszínen Vlad Tepes karóbahúzási módszerei kelnek életre, miközben a hang fülbe mondja az idevágó vérfagyasztó történelmi eseményeket. Nézek és hallgatok, és közben egy pisszenés el nem hangzik a csoport egy tagjától sem, láthatóan mindenki belemélyül ebbe a világba.
Sok érdekes megvalósítással lehet találkozni, beültetnek egy moziszerűen berendezett szobába (pont 12 szék van) és üveg fal mögül végignézünk egy villamosszékes kivégzést. Egy másik helyen hűtőkamrába vezet az út, hőmérséklet lecsökken és emberi maradványok nyomait látjuk; egy Moszkva környéki erdőbe lépve fák tapithatóan, alattunk az erdő talaja, szemben vetítve a végtelenbe nyúló táj, ahol a holttestek heverhetnek. Megjelenik a Bárányok hallgatnak c. film inspirációját adó gyilkos, Ted Bundy szörnyűségei, Hasfelmetsző Jack szobája, az Amerikát félelemben tartó bohócgyilkos, aki fiatal fiúkkal fajtalankodott, mielőtt válogatott kínzásokkal végzett velük; nem sorolom tovább, mondjuk a látványt jobban nem akarom visszaadni, de az biztos, hogy nagyon életszerű.
Volt ahol a díszlet között lehet sétálni, kis zseblámpával (ezt a helyszínen kapjuk) bevilágítani ide oda, titkos fiókokba, illetve volt, amit kordon mögül lehetett szemlélni. Több szobában volt olyan érzésem, hogy filmet nézek. A rendezők az összes érzékszervet megcélozták, volt páravetítés, filmvetítés, hőmérséklet változás, mozgó viaszbábúk, fény hang effektek stb. Még egyet azért, a végén van egy utazás, ahol lanovkával megyünk az Andok hegyeiben, ez is igen realisztikus volt. Ami még az fokozta a jelenlét borzongatását, hogy nem lehet látni, egy adott helységet hol hagyunk el, hol vannak titkos ajtók, Az, hogy egy helyiségben mennyi időt töltünk, a narrátor elbeszélése diktálja. Rengeteg a vizuális élmény, meg az információ, nevek, helyek.
No, a végén egy zöld madárcsicsergős szoba – ha valaki túl komolyra vette a tárlatot – lenyugvásra, tanmesével, miszerint senki sem születik gonosznak, a körülmények és a közeg….
Igyekeztem rövidre fogni ezt a rengeteg sok ingert.
Már elérhető közelségben van a nyári szabadságom (azért még néhány hét hátra van addig, de már látszik az alagút vége:), az ugyan nem biztos,hogy utazom-e valahova, de azt már elkezdtem tervezgetni, hogy mit fogok megnézni Budapesten.
Bevallom,hogy a Murder kiállítás ötletét Magdolnnától elloptam, ez lesz az egyik. A másik, amit szintén Magdolnnától csenek, az a Vendéglátóipari Múzeumban általa megnézett tárlat, meg az állandó kiállítás,amit emlegetett. (Erőt veszek magamon és a szabim ideje alatt elmerészkedek a munkahelyem környékére.) A napokban nyílott Frida Kahlo-kiállítás a galériában - érdekel ez a különös, szomorú sorsú nő és a képei is. A következő tervemet azt hiszem, mintha említettem volna itt, ez pedig a PIM-ben a magyar írók fényképei a balatoni nyarakról. Valamint már meg kellene néznem végre a Szecesszió Házát is, amiről talán Zsanna és Csimpolya is írt....
Egyelőre ennyi, de ötleteket szívesen fogadok !:-)
Én szenes vasalóval voltam így... kirakta valaki a lépcsőházba a szemetes tetejére... de én most kenyérért megyek... a spárba nem cipelem... mire visszaértem (kb 10-15 perc) lábakélt....
Szépen felújítottam volna, aztán kint vagy a faházban használtam volna. Hátha egyszer nem leszek nyuszi. Viszont szereztem egy ősrégi csepel bicikliről - olyan nagy fekete vasdarab, igazi drótszamár - egy berozsdált csomagtartót, szépen rendbe tettem és mos kint felszögelve virágtartónak használom, futómuskátli ereszkedik le, szintén valami 80 év körüli csuporból.
Ma reggel, ahogy jöttem dolgozni, egy öreg háznál lomtalanítás volt, a konténer tetején meg ott virított egy thonet szék, látszólag teljesen használható állapotban. Ha lett volna merszem, megállok és berakom a csomagtartóba. Jártam már így 1-2 éve, és akkor is az történt, mire erőt gyűjtöttem, hogy akkor most lekapom a szemét tetejéről, már valaki megelőzött.
Miután elég sok könyvtár bezár augusztusra, beterveztem, hogy olyan saját könyveimre kerítek sort, amit mindig halogattam. Ráadásul minden utcasarkon kihelyezett antikváriumba lehet botlani, és ekkora kísértésnek képtelen vagyok ellenállni.
Azt sejtettem, ha a Kereskedelmi Múzeum megközelítése nem túl szerencsés, akkor ez még inkább kiesik. Fent van a hegyen, nem is tudom, megy-e oda busz. Vannak ilyen elszórt gyöngyszemek a városban. Szivacs módra szívtam a hangulatot odafent és ez annak is köszönhető, hogy tényleg ennyire periférián van.
Egyszer jártam csak a Kiscelli múzeumban, egy barátnőm babakészítéssel foglalkozik, és neki volt bemutatója. Sajnos, pont a város másik felén van, órán lemért három és fél, rosszabb esetben négy óra az oda-vissza út. Egyszóval, ez már kirándulás, még akkor is, ha éppen nincs minden második út lezárva.
Hétköznap érdemes a BKV hajókra felülni, jó rá a sima bérlet. Délelőtt leginkább a kutya sincs rajta... néha belehúznak, de legtöbbször az is séta hajó tempó.
Csodás volt a vízen utazni, és nagyon régen nem láttam már így a várost!
Ezt én is szeretem. Legutóbb Esztergomból jöttünk a városba hajóval, kb szűk négy óra a menet idő és úgy elrepült, hogy észre sem vettük az időmúlását, végig a Dunakanyaron, gyönyörűséges panoráma mindenfelé, lentről nézve valóban egy másik arcát mutatja a város is, a táj is.
A Kiscelli Múzeum látogatása úgy kezdődött, hogy hallottam, meghosszabbították a Játékkiállítást – egész pontosan a társasjáték kiállítást, ami kb 2-300 éves múltat ölel fel. Ezek a játékok (is) belesimultak az adott kor kultúrájába, történelmébe, tükrözték szokásaikat, társadalmi hovatartozásukat.
Ez közepes érdeklődést váltott ki belőlem, viszont annál jobban lenyűgözött a kiállítótér, aminek az 1700-as évek második felében épült templom belső maradványa adott otthont. És innentől vált igazán izgalmassá a múzeumi séta. Egy teremtőr nagyon készségesen mesélt a trinitárius kolostor, templom és az ezeket körbevevő hatalmas park történetéről, építéséről, az idők során bekövetkezett funkció váltásokról.
Volt itt hadikórház, menhely, szükséglakások sora stb. Érdekesség, hogy az épületegyüttest a múlt század fordulóján az az osztrák bútorgyáros (Schmidt Miksa) vásárolta meg, aki Mágnás Elzát felemelte az olcsó örömlány sorból és nagyvilági/Félvilági nőt faragott belőle, viszont ez sem mentette meg, hogy az évtized legjelentősebb gyilkossági ügyének főszereplőjévé váljon.
No, akkor vissza a kiállításokhoz, mert hogy több is található. Van egy kortárs fotórész „Csöndesen” címmel, amivel most sem tudtam mit kezdeni. Sorry az alkotóktól. Aztán kezdődött egy Budapest történeti kiállítás, sok sok korhű bútorral, berendezési tárggyal, festménnyel és fotók, grafikák segítségével betekintést lehet nyerni, milyen is volt az Andrássy út vagy egynémely monarchia-béli épület, utca és egyéb közösségi tér. Ennek záró akkordja egy céhláda kiállítás, szép míves, igényesen megmunkált, faragott darabokkal, mely a céhmester legfontosabb kincseinek, mint mesterlevelek, fontos iratok, pecsétek, igazolások és értékek tárolására szolgált, ennek kinyitása ünnepi alkalommal volt egyenértékű. Aztán maradva a régiségeknél, gyönyörűséges cégérek következtek sorban. Mennyivel díszesebbek, beszélőbbek voltak, mint a mai neon reklámtáblák akár szolgáltatás, akár kereskedelmi tevékenység hirdetéséhez.
Tovább menve egy 1800-as évek eleji biedermeier berendezésű teljes patikabelső a belvárosból, majd egy sokkal nagyobb térben a pesti nyomdászélet elevenedik meg a maga 100-200 évvel ezelőtti valójában, újságokkal, napilapokkal kiegészítve a nagy fekete, néhol mozdonyméretű gépeket. Összességében egy nagyon színes és sokrétű kiállítás együttes tekinthető meg, szépséges a belső udvar is (eltekintve a felújítási munkákkal járó sitt halmazoktól), illetve a külső park sétautakkal, padokkal, tűzrakó helyekkel, állítólag a szabályos dimbes dombos domborzat a főváros agyagbányászata idején alakult ki. Szinte hullámzik a táj.
Bár vacsora után vagyok,de ez a borókapálinkás szarvasborjús étel megmozgatta a fantáziámat, szívesen megkóstolnám.... :)
Tavaly részt vettem egy sétahajókázáson Budapesten, ahol volt egy kis ismeretterjesztés, a két parton látható épületek valamint a hidak tekintetében.Egy órás,nagyon kellemes program volt - kivéve,hogy egy lánybúcsús társaság ezt a hajót nézte ki pezsgőzése színhelyéül, s kissé hangosak voltak, néha alig lehetett érteni a szöveget, pedig a fülesen jött ....
Az elmúlt évek során mentem hajóval Százhalombattára és Vácra is, egész más nézőpontból látja az ember a várost, a tájat, a hidakat....
A mai napon is sort kerítettem némi turisztikára. Olykor nem is rossz a saját városomat felfedezni. Egy csónakban evezünk címmel volt egy rendezvény a MÜPÁ-ban és a Várbazárban, a kettőt ingyenes hajójáratok kötötték össze.
Szerencsére így mindkét hely könnyen megközelíthető lett számomra, ezért aztán el is mentem, noha kissé aggódtam, hogy meleg lesz. Az is lett, de a Duna elől mindig fúj egy kis szél, és mondhatom, nagyon jólesett!
A MÜPA előtt koncert, pont akkor fejezték be, amikor odaértem, így erről nem tudok beszámolni. Volt viszont olyan, hogy hangszersimogató, nos, ez érdekes volt még számomra is. A tibeti hangtálat kipróbáltam, de nem volt hajlandó hangot adni. A dorombot meg sem próbáltam, viszont nagyon megtetszett egy, határozottan UFO kinézetelű nemtudommicsoda, ezen hangrések voltak, ütögetni kellett, és nagyon szépen szólt. Ez a kóstolgatás a gyerekek kedvence volt, át is engedtem nekik.
Amikor hajójáratról olvastam, akkor sétahajóra, vagy legalábbis olyasmire gondoltam. Miután vagy ötven éve nem voltam ilyenen, megörültem a lehetőségnek. Aztán meglepődtem, mert egy motorcsónakba kellett beszállnom, ez némi segítséggel sikerült, bár a kecmergés pontosabb kifejezés lett volna.
Viszont amikor már benn ültem, semmiért ki nem hagytam volna! Csodás volt a vízen utazni, és nagyon régen nem láttam már így a várost!
Megérkezve egy lezárt utcában találtam magam, nagyszámú, gyerekeknek szánt elfoglaltsággal. No meg jó sok olyan sátorral, ahol a V4 csoport ételeiből lehetett kóstolgatni. A szlovákok étlapját elhoztam, van egy csodásan hangzó benne, éspedig Borókapálinkás szarvasborjú terrine bárányhússal, juhtúróropogós. Nem kóstoltam meg, amit kissé sajnálok. Legalább annyi eszem lett volna, hogy veszek egy kapros-brindzás pogácsát!
Nem volt, viszont miután kinézegettem magam, sokallni kezdtem a napsütést, nem nagyon volt árnyék. A hajókázást rövid gondolkodás után elvetettem, túl sokan álltak sorba, maradt a villamos. Ez sem volt rossz, hiszen ritkán járok a Vizivárosban.
