"Egy angyallal az egyik vállon, egy ördöggel a másikon, S az utóbbi jó tanácsa, amit megfogadok. Egy kis bűnnel meghintve, így élek én, Amikor a világ alszik, én ébren vagyok.
Koszos kockámat gurítva Csak követem az ördög tanácsát. Elfogadom a szerelmedet, s a jókívánságom az, amit hátrahagyok, De a kártyában, abban sohasem csalok.
Így tényleg azt hiszed, hogy te vezetsz, Amikor tangót táncolunk a parketten. Csak azért, mert a lábam rejtve van. Az én kezem az, ami körbeforgat, Azután az lök ki az éjszakába.
Koszos kockámat gurítva Csak követem az ördög tanácsát. Elfogadom a szerelmedet, s a jókívánságom az, amit hátrahagyok, De a kártyában, abban sohasem csalok.
Lehet, hogy a korábbiakban félreérthető voltam, én Mike Batt-et nagyon tehetséges zeneszerzőnek tartom, annak ellenére, hogy Katie mostani lemezére kevesebb tőle megszokott színvonalú zenét írt. De itt van például egy korábbi, talán kevésbé ismert száma két előadásban, Katie Melua énekli az egyiken, és Agnetha Fältskog a másikon. (Eredetileg Mike Art Garfunkel lemezére írta).
Felállítottam egy saját sorrendet a Pictures számai között, legfelül a kedvencek, alul a kevésbé tetsző számok. Egyrészt feltűnően sok Melua-zene van az elején, másrészt azért az első helyre kénytelen voltam Mike Batt-től az IYWS-t odatenni, mert bár érzek benne egy kis "gagyiszerű" dolgot, de annak nagyon jól van megcsinálva. :) Leonard Cohen nyilván nem került volna az utolsó helyre, ha perfekt lennék angolból, és a szám hallgatása közben tökéletesen érteném a szám szövegét - és ha maga Cohen énekelné, nem Katie. (A Mary Pickford esete pont fordított, az lentebb lenne a sorban, ha nem Katie énekelné.) Gondolom, másnak egészen más a véleménye az új lemezről, de az enyém is változhat, hiszen a számok nagyobb részének csak az első percét ismerem.
1. If You Were A Sailboat (Mike Batt) 2. Dirty Dice (Katie Melua/Andrea McEwan) 3. What I Miss About You (Katie Melua/Andrea McEwan) 4. Perfect Circle (Katie Melua/Molly McQueen) 5. It's All In My Head (Katie Melua/Mike Batt) 6. Mary Pickford [Used To Eat Roses] (Mike Batt) 7. Ghost Town (Katie Melua/Mike Batt) 8. If The Lights Go Out (Mike Batt) 9. What It Says On The Tin (Mike Batt) 10. Spellbound (Katie Melua) 11. Scary Films (Mike Batt) 12. In My Secret Life (Leonard Cohen)
A szerencsés britek szombaton már a kezükbe vehették az első single-t, amiről az első - címadó - track már közismert, de hogy a többit mikor és hogyan ismerhetjük meg mi, földi halandók, arra nagyon kíváncsi vagyok. :)
1) If You Were A Sailboat (Mike Batt) 2) Junk Mail (Mike Batt) 3) Straight To DVD (Mike Batt/Katie Melua) 4) This Year's Love (David Gray)
A cikk KT Tunstall Drastic Fantastic c. lemezéről szól, mint már korábban írtam, az a megjegyzés csak egy mellékes lesajnálás volt. De ha már, akkor én inkább azt írnám, hogy Mike Batt utazik a kellemes háttérzenében, bár még ez sem lenne teljesen igaz. Néha egészen jó számokat tud írni, van olyan dala is, amelynek még a szövegét se nagyon kritizálják. :)
Sokmindenben igazat adok neked ebben az ügyben. Szerintem ha azt a vonalat folytatta volna amiről beszéltél, talán már előrébb tartana. Amitől félek, az hogy eltűnik a süllyesztőben. Volt már ilyen sajna. Fiatal még, és a menedzserek azonnal kihátrálnak mögüle ha már nem látnak benne elég pénzt.
A koncertjein a számok nagyon sokszínűek, ezért nem egészen értettem az Origo Zene rovatában leírtakat ("háttérzenében utazó csaj"). A saját dalai nem tartoznak a vidám kategóriába, de ott vannak Batt slágeresebb dalai, a legtöbb könnyedebb is, bár például a The Closest Thing..., vagy méginkább az It's Only Pain egészen jók, komolyabb dalok. És végül ott vannak az egyéb szerzők legkülönfélébb számai a koncertek programjában, például az I Think It's Going Rain Today (Randy Newman), az On The Road Again (Jones-Wilson /Canned Heat/), a klasszikus Blues In The Night (Arlen-Mercer), vagy újabban a Fancy (Bobbie Gentry), a prosti ballada. Az új album - félek - nem lesz olyan ütős, mint az első kettő, mert Mike Batt nem erőltette meg magát különösebben, a Mary Pickford a Nine Million Bicycles-el egyszerre íródott, de nem került rá a második albumra. Az If You Were a Sailboat számomra kicsit csalódás volt, mert annyira könnyű darab, annyira túlontúl slágeres, kommersz, hogy nekem ez már gyanús. Azonnal belemászik az ember fülébe, de hiányzik belőle valami plusz, valami, ami például a biciklis dalban megvolt. Batt többi dala a lemezen meg a felejthető kategóriába tartozik, bár lehet, hogy ha a dalokat a teljes hosszukban meghallgathatom majd, megváltozik a véleményem. Amit a legjobban hiányolok, azok Katie teljesen egyéni hangú, belűlről jövő dalai, az olyan dalok, mint az I Cried for You vagy az I Do Believe in Love. Amikor a What I Miss About You koncertverzióit meghallottam, ahol Katie a zongoránál ült, egészen feldobódtam, azt gondoltam, hogy ha ilyen dalok, vagy még ennél is jobbak lesznek az új lemezen, akkor az nagyon jó album lesz. Végül is Katie zenéi az új lemezen nem rosszak, de tényleg olyanok, mintha különféle filmekhez írta volna őket, különböző stílusban. Jók, de nem azok a tőle megszokott "heart to heart" dalok, inkább stílustanulmányok. De ennek ellenére továbbra is azt mondom, hogy most mindenképpen Katie írta az értékesebb zenéket a lemezre. Az ő dalai esetében is kíváncsi vagyok, hogy a teljes verziók megismerése mennyire változtatja meg a véleményemet. Az mindenesetre sajnálom, hogy nem tették fel a lemezre a WIMAY zongorás verzióját is. Mindenesetre pár újságcikkből kiderül, hogy Katie-nek az album, a nyári koncertek, és az első single-höz készített videoklip befejezése után volt egy kis depressziós időszaka, gondolom ez részben megszokott és érthető egy nagy munka befejezése után, amin már többé nem lehet változtatni, jobbítani. Az viszont biztos, hogy egyes újságírók az ezen időszakban tett nyilatkozataiból egész kis vihart kavartak, és megpróbálták Mike-al összeugrasztani őt. A cikkekből azt hozták ki, hogy Katie nem elégedett az új albummal, hogy túl sok kompromisszumot kellett kötnie Mike Batt-al, és hogy általában nem az ő, hanem Mike akarata érvényesült, még az első single-re kerülő dal kiválasztásánál is. És hogy Mike dalaival sem elégedett, mert számára túl könnyedek, nem olyanok, amiket szíve szerint feltett volna az albumra. Az visoznt egészen biztos, hogy a negyedik albumon már egyedül, illetve más partnerekkel fog dolgozni, Mike csak az Executive Producer lesz. Ha addig nem dönt másként, nem megy el például egyetemre, ahogyan azt már régen tervezi, szünetet tartva a zenei pályáján. Ez persze valószínűtlen, mert már szervezik a 2008-as nagy koncertkörutat, és egyébként is öt lemezre szóló szerződése van Mike Batt cégével, a Dramatico-val. Katie-t mostanában erősen zavarja az, hogy folyamatosan reflektorfényben él, és azt nyilatkozta, hogy a legjobban azt sajnálja, hogy olyan fiatalon ismerték meg, amikor még maga sem ismerte igazán saját magát. Azt azért remélem, Katie nem lep meg minket egy nagy "coming out"-tal, bár erről is cikkeztek egyes újságok az elmúlt hónapokban. Ilyen remélhetőleg csak a Buffy sorozatban történhet, Katie nem Willow Rosenberg, és Luke Pritchard nem Oz, és egy nagy szakításnak nincs ilyen drasztikus hatása. :) Katie szerintem 2003-ban, 2004-ben állt legközelebb az "ún. igényes közönség" elvárásaihoz, amikor is egy finom jazz-es zenekar játszott mögötte, és maga is ebben a stílusban énekelt, abszolút kontrollált hanggal, énektechnikával. Azóta egyre poposabb, rockosabb, a zenekara néha szinte elnyomja a hangját, és sokszor már ő sem ügyel annyira arra, hogy például éneklés közben ne fogyjon el a levegője a sok ugrándozástól. De ez nem is lehet másként, ha az ember a kis koncert- termeket felcseréli a többezres szabadtéri koncertekre, ott más módon kell szórakoztatni a közönséget. Főleg az olyanokat, mint például a Bade Rock fesztiválon, ahol késő estére (amikor Katie sorra került) már igencsak be voltak b..va az emberek. Ilyenkor aztán kérlelheti a közönséget, hogy legyenek csendesebben, mert vannak dalok, amelyek csak így lennének élvezhetők...
Nem szeretnék vitatkozni... illetve azért hozzátenném, hogy a tényleg meglévő komolyabb dalok mellett azért ha valaki megnéz egy koncertjét, azért nem az a búval...szott típusú előadó. Arra akartam célozni hogy vajon átmegy e Katie azon a határon, amin akkor szoktak az előadók, amikor már elég sikeresek ahhoz hogy megtehessék hogy azt írnak és azt játszanak amit ők akarnak, attól függetlenül mit szeretnének a rajongók.Céloztam is erre egy előző írásomban. (füstös jazz). Ha átlépi ezt a határt, akár megszerezheti magának az ún. igényes közönség kegyeit is. Persze ehhez kellenek jó dalok, és olyan stílus, amit az a közönség befogad. Most nehogy nekem ugorj, most sem játszik igényelen zenét, de ez még nem a csúcs, ahova elérhet. Szerintem.
Na, ezt elírtam, természetesen nem "The Closest Thing The Crazy", hanem "The Closest Thing To Crazy" a dal címe. Erről jut eszembe, ez az új album, a "Pictures", még mindig nem a Katie által évekkel ezelőtt viccesen beígért "The Closest Thing To Atonal" című album. Itt a saját kísérletező kedvére és a bátorságára utalt, de ezt az albumot eddig valószínűleg Mike Batt nem engedte elkészülni, a lemezeket inkább telepakolta a saját dallamos, slágeres dalaival, amelyek a középkorú német háziasszonyoknak is nagyon bejönnek. Még szép, hiszen az ő pénze van benne a Melua-projektben. :)
"Na, akkor most emósodik Katie, vagy marad a vidáman daloló madárka? :-) Bírom ezeket az egymásnak ellentmondó kiszivárogtatásokat..." /TTibike/
Mikor volt Katie Melua csak egy vidáman daloló madárka? Vagy ahogyan az Origo Zene rovatában egy mellékes megjegyzésben írják, egy "kellemes háttérzenében utazó csaj?" ("Tunstallnak viszont minden adottsága megvan ehhez. Főleg azért, mert jóval több van benne az olyan, kellemes háttérzenében utazó csajoknál, mint Katie Melua vagy éppen Dido..."). Katie saját dalai eddig többnyire nem vidám dalok voltak, a Faraway Voice, a Belfast, a Downstairs To The Sun, az I Cried For You, a Spider's Web, az I Do Believe In Love, a Piece By Piece... Eddig a saját szerzeményeihez a szöveget is ő írta (kivétel a Jack's Room, a Joan Of Arc And Jack The Lad, és a Half Way Up The Hindu Kush, amely dalok Batt-el közös szerzemények), részben ezek miatt a szövegek miatt kedvelem Katie-t (meg a zenéje miatt, meg a hangja miatt, meg a kinézete miatt, meg a viselkedése, a természete miatt :) ), de bármilyen meglepő, ő egy intelligens nő, nem egy "vidám madárka". ------------------------------------------- "And I don't believe that in space The only life is here on Earth How could we be the only race That loves and hates 'til death from birth ..." /I Do Believe In Love/ ------------------------------------------- "And I'm divided between penguins and cats, But it's not about what animal you've got, It's about being able to fly, It's about dying nine times..." /Belfast/ ------------------------------------------- "If a black man is racist, is it okay? When it's the white man's racism that made him that way, Because the bully's the victim they say, By some sense they're all the same.
Because the line between, Wrong and right, Is the width of a thread, From a spider's web. The piano keys are black and white, But they sound like a million colours in your mind.
I could tell you to go to war, Or I could march for peace and fighting no more, How do I know which is right, And I hope he does when he sends you to fight. ..." /Spider's Web/ ------------------------------------------- Kár, hogy újabban már tehernek érzi a szövegírást, és az új lemezén már csak egy szöveget jegyez, a Spellbound szövegét írta saját maga, a többi szerzeményénél szövegírókkal dolgozott, Mike Batt-al, Andrea McEwan-el, és Molly McQeen-el. Bár itt a Perfect Circle esetében számomra nem világos, hogy mennyire különült el a zene és a szöveg megírása, ki mennyire volt ezekben benne. Mindenesetre ez a szám, amit Molly-val együtt jegyeznek, eredetileg Molly McQeen lemezére készült, de aztán nem került rá, de Katie szereti, ezért van rajta a Pictures albumon.
Az új albumon elég meglepő módon jobb zenéket írt, mint Mike Batt, bár a Batt-dalok közül a Mary Pickford - Katie hangjával - nagyon szépen szól, az If You Were A Sailboat pedig ugyanúgy nagy, "húzó" sláger lehet, mint az előző lemezeken a szintén Mike által írt dalok, a The Closest Thing The Crazy, és a Nine Billion Bicycles volt. (Számomra az IYWS már túlontúl is slágeres, túlontúl egyszerű, fülbemászó, de az előző kettő különlegessége nélkül.) Viszont Katie hat szerzeménye közül öt kifejezetten jó zene (kivétel a Spellbound, ez egyáltalán nem fogott meg egyelőre), és ami igazán különleges: Katie itt mintha stílusgyakorlatokat végezne, kísérletezne, mert ezek a számok egymástól teljesen eltérő jellegű zenék. A Ghost Town ragge jellegű, a Dirty Dice latinos, mexikói beütésű, a What I Miss About You leginkább a Too Much Love Will Kill You című Queen dalra hasonlít, bár annál dühösebb dal, a Pirfect Circle esetében a ritmusa fogja meg azonnal az embert, az It's All In My Head egy csendesebb, melankólikusabb szép szám, még ez hasonlít a legjobban a korábbi Melua dalokra. Mindenesetre a korábban említett két Batt-számon kívül a többi Batt dal minőségben szerintem most Katie zenéi mögött marad. És végül érdekes módon engem a legkevésbé az In My Secret Life, a Leonard Cohen feldolgozás fogott meg, a többihez képest unalmas zene, persze ebben a dalban a szöveg a lényeg. Az album elkészítését bemutató videók közül nekem a legjobban a What I Miss About You riport tetszik, ahol Katie a studióban az üvegfal mögül rendezi a Mike Batt karmesterkedésével készülő zenekari felvételt, és éppen elmagyarázza Mike-nak, hol szúrta el Batt és a zenekar a dolgot, hol játszottak mást, mint amit kellett volna, és utána Mike csak annyit reagál halkan kb., hogy "ez igaz, valóban". :) Nem tudom, gondolta-e Katie 2003 tavaszán, amikor a blogját elkezdte írni, és amikor éppen a barokk összhangzattan vizsgáját tette le az iskolában, hogy pár év múlva a keyboard-os, gitáros dalszerzőből igazi zeneszerzővé válik?
Na, hát ennyit a vidáman daloló madárkákról, és a kellemes háttérzenében utazó csajokról. :)
A kis Katie Melua még Grúziában, a tanárnő mellett ül középen, piros harisnyanadrágban:
Katie Melua mai közleménye a Mike Batt-el való további együttműködéséről:
"Mike and I are not "splitting" up - this story has been blown out of all proportion!! When Mike and I started working together I was fresh out of school and he had been songwriting for 40 years. We always had a plan that as time went on, and I learnt more and more, Mike would take more of a back seat with regards to the writing and producing and I would be writing more on my own, or with other songwriters. I wrote with two other writers on the new album, Pictures, which was a new experience for me but one which was enjoyable and successful I believe. Both Mike and I feel that as and when I start work on the next album Mike’s involvement will be as my manager and the executive producer, rather than hands on in the studio and writing the songs. Mike has dedicated the last 4 years to my career and I’m sure he has other stuff that he wants to do that is nothing to do with me! Mike is my manager and chairman of Dramatico, the record company that I am signed to. We have a very strong working relationship, one that I am proud of and one that allows me to develop as an artist in my own time and in my own way."
Nem talált, nem telefonhangnak kellene. Csak szerintem Katie pár számát elég jól lehetne zongorára/szintetizátorra alkalmazni, én viszont túl amatőr vagyok ahhoz hogy csak hallás alapján menjen a dolog, ilyenkor 1 midi-változat sokat szokott segíteni. A google-keresés volt nekem is az első dolgom, ez a fórum-beírás meg a második. Azért kösz!
A "Katie Melua Forum"-on Mike Batt pár perce lényegében megerősítette, hogy a dalok írásában, és a lemezek készítésében folyatott eddigi nagyon szoros együttműködésük megszűnik Katie-vel, aki ezután más szerzőtársakkal és más producerekkel dolgozik együtt, de Mike marad az executive producere, tanácsadója, és továbbra is ő adja majd ki a lemezeit a Dramatico-nál. Az új lemez, a "Pictures" elkészítése során szerinte nem "veszekedéses viták", csak "megbeszéléses viták" voltak közötte és Katie között, és a kapcsolatuk, az együttműködésük továbbra is megmarad, bár már nem a régi formában, így ő is több időt tud fordítani az egyéb dolgaira. Vagyis egyáltalán nem cáfolta, csak tompította, finomította a híreket.
"... Incidentally, the fact that she and I are calling it a day for a while as writing partners is great for both of us, - it will freshen things up, give me a rest from it and an opportunity to do some more projects and achieve other musical things I want to find time for, - and she'll enjoy adventures with other writers and producers. I'll still be her manager, executive producer (supervisor of albums), advise her and issue her records on Dramatico. It makes perfect sense and will be a new step forward for us both. As for the guy in the Telegraph who quoted her or said that there are lots of arguments about what we record, it's rubbish. I can't remember one argument about what we record, ever. Discussions, yes, but not arguments. Our relationship has always been based on giving each other lots of trust and freedom.
Thanks for being interested. Hope you like the album.
Lényeg az, hogy Katie, akinek ma van a 23. születésnapja, kiharcolta magának a művészi függetlenséget, a sokkal nagyobb szabadságot - bár azt nem hiszem, hogy Mike szó nélkül tűrné, ha a következő lemezt Katie teljesen eladhatatlanná akarná formálni, de miért is tenne ilyet? :)
Nekem eddig még soha eszembe sem jutott Katie Melua dalait midi formában hallgatni, de a Google a "katie melua midi" keresésre biztosan ad találatokat, bár az, hogy mennyi közöttük a használható, kérdéses lehet. Gondolom, telefonhangnak kellhet az ilyen izé, én más értelmét nem látom. Katie hivatalos weboldalán le lehet tölteni csengőhangokat, pénzért, de azt is csak UK területről. Szóval csak azért írtam, nehogy azt gondold, hogy nem olvasta el senki a beírást. :)
Katie Melua ma huszonhárom éves, és az utóbbi időben az új album megjelenése kapcsán megjelent hírekből, nyilatkozatokból egyre nyilvánvalóbb, hogy lezárult az életében egy szakasz. Bár nagyon hálás Mike Battnek azért, amit az elmúlt években tett, és csodálatos dalszerzőnek, zenésznek, producernek tartja, mára már teljesen világos, hogy Katie és Mike zenei világa teljesen elvált egymástól, Katie felnőtt, és már nem tud (és nem is akar) többé alkalmazkodni Mike Batt könnyed, slágeres, játékos szövegű, néha kissé túl slágeres és túl "fecsegős" dalaihoz, szövegeihez. A Pictures munkálatainál komoly feszültségek, viták adódtak abból, hogy milyen dalok kerüljenek a lemezre, mert Katie a látszólag vidám témákból is sötétebb árnyalatú dalokat írt, Mike pedig - Katie külön kérése ellenére is - végül a sötét témákat is játékosan, vidáman írta meg. Katie nyilatkozata szerint büszke arra, amit elért, amit ketten elértek az elmúlt években, de kényelmetlennek érzi a róla kialakult képet, a "bájos, egyszerű, szép szomszéd kislány" szerepét, aminek mindig meg kellene felelnie, és szerencsétlennek érzi, hogy a világ még azelőtt ismerte őt meg, mielőtt ő igazán megismerhette volna saját magát. A pályáját szeretné az alapoktól újrakezdeni, szeretné a saját zenéjét csinálni, és még arra is gondolt, hogy megváltoztatja a nevét, de ezt azután elvetette, mint túlontúl "színpadias" gesztust. (Talán nem véletlen, hogy a Pictures "iTunes digital album" verziójában van egy plusz track is, az "Under The Cherry Moon", annak a Prince-nek a szerzeménye, aki valóban átesett anno egy névváltáson.) Nyilvánvalóan voltak vitái Mike Battel arra vonatkozóan is, hogy mi legyen az első single, amit kiadnak az új albumról, és amihez az első videoklip elkészül. Ebben a vitában Mike Batt győzött, aki a saját "nagyon slágeres" dalát (If You Were A Sailboat) tartotta a legjobb választásnak - valószínűleg nem utolsó sorban - marketing szempontokból. Talán igaza volt, de az is valószínű, hogy ez a dal áll a legtávolabb a lemezen Katie zenei ízlésétől. Az első lemezén még csak kettő, a következőn négy saját dala volt (ugyanannyi, mint Mike-nak), a legújabb albumon már hat Katie Melua szerzemény van, bár itt már csak egy dalnak írta saját maga a szövegét, mert elmondása szerint ez nehezebben megy neki, mint a zeneszerzés, és sok időt vesz el a zenétől, ezért inkább együtt dolgozott és dolgozik igazi, az ő világához közel álló szövegírókkal. Katie bejelentette, hogy bár továbbra is marad a Dramatico-nál, Mike-al megegyeztek, hogy a dalok megírásában, a lemezek elkészítésében ezután kizárólag az ő irányítása érvényesül, és megszűnik az eddigi igen szoros együttműködése Mike-al a kreatív munkában. Világos, hogy mára előállt a "két dudás nem fér meg egy csárdában" helyzet, két kreatív, irányításra törekvő személyiséget nem visel el többé a lemezkészítő munka. Azért remélhetőleg Mike Batt, mint producer továbbra is az eddigi intenzitással fogja segíteni a lemezek népszerűsítését, promotálását, eladását, a koncertek szervezését. A 2008-as ("Pictures") koncertkörút szervezés-tervezés alatt áll, állítólag hamarosan bejelentik. Kérdéses, hogy Katie Melua későbbi lemezei mennyire lesznek eladhatóak, hiszen az eddigi eladási sikereihez jelentősen hozzájárultak Mike Batt igen slágeres, bár sok kritikus által "könnyűnek találtatott" dalai, és a tömegekből mennyien lesznek kíváncsiak Melua saját, sötétebb jellegű dalaira. Nyilvánvaló, hogy ha Mike nem írta volna meg a "Nine Million Bicycles In Bejing" című számot, Magyarországon még ma sem ismerné senki Katie Melua nevét, és Katie Angliában is egy Mike Batt dallal (The Closest Thing...) futott be az elején. Bár maga Katie a blogjában 2003-ban, az első lemeze megjelenése előtt azt írta, hogy ő nagyon boldog és elégedett lesz az életben, ha lesznek helyek, ahol akár csak pár ember előtt elő tudja majd adni a saját dalait, és így el tudja juttatni másokhoz a zenéjét, a gondolatait. Valamint az első lemeze sikere után azzal tréfálkozott, hogy ő annyira szereti a zenei kísérletezést, hogy elhatározta, a következő albuma címe "The Closest Thing To Atonal" lesz, de reméli, a lelkes hallgatósága akkor is mellette marad. Ezt - ami azért nem volt teljesen tréfa - azonban eddig nem volt alkalma kipróbálni, mert Mike gondosan ügyelt rá, hogy jó, de eladható "termékeket gyártsanak", elvégre a saját pénzéből rengeteget "fektetett be" a "Melua-project"-be. Vajon mit fog tenni ő és a Dramatico, ha Katie a következő albumát tele akarja majd pakolni az "I Cried For You", "Belfast", "I Do Believe In Love", "What I Miss About You" és "It's All In My Head" jellegű dalokkal - de Mike könnyed húzóslágerei nélkül?
Lekésni a vonatot minden reggel 8.52-kor, A te csészédből kortyolni a kávét, Megosztani titkokat, melyeket, úgy hittük, senki más nem tud, Ez az, ami hiányzik tőled.
Az új út, amit a szerelem láttatott meg velem, A félénk, széles mosolyod, amikor megkérdezted, akarom-e a kulcsodat, Az a mesteri mód, ahogyan öleltél, Ez az, ami hiányzik tőled.
A ragyogó mosolyoddal belopózva tűzbe hoztál, Az új autódban veled maga volt a szabadság, És ha igaz, hogy a szerelem vak, én készségesen vak voltam, Elérted, hogy elhittem, nekünk lehet, és lesz jövőnk.
A mód, ahogyan azt mondtad, én nem lennék senki önmagamban, A szokásod, ahogy eláztattad magad túlárazott kölnivízzel, Az, ahogyan lekapcsoltad a világítást, amikor pedig tudtam, hogy otthon vagy, Ez az, ami nem hiányzik tőled.
Lefogadom, hogy úgy használod a fáradt varázsod, mintha új lenne, Ugyanolyan gyorsan hajtasz, melletted azzal az újjal, És ő bolondul elhiszi, hogy ő a kevés szerencsés közül a legutolsó, Kíváncsi vagyok, vajon rájön-e, hogy hazugságban él, ahogyan én rájöttem.
Az, hogy egyedül magamban kételkedtem, amikor veled voltam, Ahogy szintén tévedtem, amikor vártam valamit az élettől, A szakértelmed, ahogy tönkretettél mindenki előtt, akit csak ismertünk, Ez az, ami nem hiányzik tőled."
(Katie Malua/Andrea McEwan - What I miss about you)
*******************************************
Katie Melua - What I Miss About You - Dresden 21.07.2007 http://www.youtube.com/watch?v=tPK4rRa_qlo
Katie Melua - What I Miss About You in Berlin 23.07.2007 http://www.youtube.com/watch?v=-Oixsuu7EHY
Katie Melua - What I Miss About You (interview): http://www.youtube.com/watch?v=gzmP5PyLyr0
A berlini koncerten Katie változtatott a szövegen, a harmadik versszakban a "You stole in with your starry smile excited me" sor helyett ezt énekelte: "I beg you using your weary magic excited me", utalva a későbbi ötödik versszak első sorára: "I bet you're using your weary magic like it’s new". Kérdés, mit szól ilyenkor Andrea McEwan ? :) Valószínűleg nem tévesztés volt, mert egyértelműen "beg"-et mond az elsőben, nem "bet"-et. A drezdai koncerten még az eredeti szöveget énekelte, ezt még hallani a felvételen, a szigorú biztonsági ember csak ezután kapcsoltatja ki a gépet.
1. Mary Pickford (Used To Eat Roses) (Mike Batt) 2. It's All In My Head (Katie Melua/Mike Batt) 3. If The Lights Go Out (Mike Batt) 4. What I Miss About You (Katie Melua/Andrea McEwan) 5. Spellbound (Katie Melua) 6. What It Says On The Tin (Mike Batt) 7. Scary Films (Mike Batt) 8. Perfect Circle (Katie Melua/Molly McQueen) 9. Ghost Town (Katie Melua/Mike Batt) 10. If You Were A Sailboat (Mike Batt) 11. Dirty Dice (Katie Melua/Andrea McEwan) 12. In My Secret Life (Leonard Cohen)
És csak a "Pictures" "iTunes digital album" változatánál:
Megújult a katiemelua.com (Katie Melua The Official Website), feltették 58 dal szövegét (köztük az új számokét), és a honlap az új lemeznek megfelelő Pictures-arculatot kapott.
Megvan minden dvd a hölgytől, természetesen, mint minden rendes rajongónak. Így aztán van összehasonlítási alapom. Megjegyzem, a kedvencem a Spider's web .c dal. Mondom én nem aggódom a jövő miatt. Ha netán eltűnne a süllyesztőben a hölgy, (nem hiném) akkor is amit eddig letett az asztalra azzal már rengeteg kellemes percet okozott százezreknek. És ez mind megmarad cd-n, ill. dvd-n. Ezer britney és száz shakira nem ér fel vele. Uff. ui.: látom telibe lőttem a dűne dologgal...
Dűne univerzum? Hm. Esetleg erre gondolsz? http://patreides.netlight.hu/nov5.php http://patreides.netlight.hu/nov5b.php ( http://patreides.netlight.hu )
Hiszen éppen most szervezzük Katie Melua arrakisi fellépését, persze egy gondosan kiválasztott harkonnen-mentes, és a Shai-hulud által sem háborgatott területen, a sivatag egy félreeső pontján. Katie itt valószínűleg "visszamegy" majd a "szerre", csak fű helyett persze a fű-szer kékíti majd a szemét. :) Meg még egy link az offtopic témához: http://f451.pozor.hu/regeny/dune.zip És egy "ontopic": http://patreides.netlight.hu/guernica.php
Meghallgattad a 2004-es turné befejező állomásán (Fairfield Halls Croydon, 2004 március 18.) készült felvételt az "On The Road Again" című koncert DVD-ről? Ennél szerintem soha nem fog jobb koncertet csinálni, már csak azért sem, mert a kísérőzenekar és a koncertek stílusa is teljesen megváltozott, populárisabb lett. És mélyülő hang témában a Call Off The Search című számot az első lemezről, azt, amit Katie 18-19 évesen énekelt fel? Itt volt igazán mély és érdekes a hangja, azóta ezt a fajta hangot szinte soha nem használja (még most a Mary Pickfordban is csak alig).
Az új stílus egyik csúcsa szerintem mindenképpen a 2006-os sopoti koncert volt, a Nine Billion Bicycles, vagy a Spider's Web talán itt szólt a legjobban - nem kis részben Frank Gallagher köszönhetően, aki keyboard-okkal, valamint síppal-dobbal-nádihegedűvel :) színesítette a hangzást.
A mostani nyári koncertturnén ez nagyon hiányzott, a tavalyihoz képest elég puritánul szólt az egész (Frank Gallagher most már nem játszott velük, nem tudom, miért), bár azért persze most is volt pár jól sikerült szám (Blues In The Night, Halfway Up The Hindu Kush, Fancy, I Cried For You, I Think It's Going To Rain Today), illetve inkább az az érdekes, ami nem volt olyan jó, sőt: például a Thank You Stars, a Crawling Up A Hill előadása szerintem kifejezetten gyenge volt (az az erős kakofon kezdés a szám indításánál, amit ott produkáltak a rotterdami koncerten, jaj!), de a Spider's Web sem volt így az igazi. Az egyik új szám, a What I Miss About You viszont kifejezetten jó volt, nekem ez a koncertverzió (Katie a zongioránál, nem pedig gitárral) kifejezetten tetszik. A The Closest Thing To Crazy végefelé Katie eghy részt teljesen megváltoztatott dallammal énekelt, az ott szerintem nagyon jó volt. Egyébként is szeret kísérletezni, csak én azt nem szeretem, hogy a nagyon jól sikerült dolgokat is szívfájdalom nélkül hagyja el egy későbbi koncerten.
Ahogy például a 2004-es Fairfield Halls koncerten a My Aphrodisiac Is You című dalban a "Don't smoke no grass Or opium from old Hong Kong That hubble-bubble Just makes me see you double All night long" rész végét megoldotta, az fantasztikusan jó volt, a zenekar tagjai felnevettek közben, meg szerintem mindenki más ma is, aki meghallgatja. És mégis szívfájdalom nélkül dobta el azt a megoldást, szerintem azóta sem énekelte azt a részt úgy.
De legalább lemezen, bitekben-bájtokban megmarad. :)
Szerintem nem olyan rossz a helyzet, amilyennek lefested... amit lehet én is meghallgatok Katie-tól. Amiben igazad lehet, az az hogy a hangja érik, de ezen még az isteni tehetségek sem tudnak változtatni. Nekem pl. a Piece by piece dvd az etalon, persze nem az izgés-mozgás miatt. :-) És nekem nagyon bejön a kicsit mélyebb hangfekvés, egyszer talán füstös jazzeket fog énekelni Katie, mondjuk 40 körül...
