Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Igen pesti vagyok. Egyre inkább a 650-es tetszik jobban, nem is a hangszer már a kérdéses inkább az anyagi oldala. A 650-es mellett csak kb. 20-30 órára elegendő pénzem marad a zongoratanárra és egy fél évig biztosan nem is lesz több az erre fordítható keret és ezt nagyon karcsúnak érzem. Általában az élet más területein a tanulásba fektetett összeget fontosabbnak vélem mint az eszközre fordítottat. Ha így nézem akkor P35, viszont ha 20-30 óra egy tanárnál elég arra, hogy kapjak annyi ismeretet amivel már tudok otthon magam is gyakorolni és majd csak akkor menjek tanárhoz ismét ha lesz újra rá pénzem, akkor már a 650-et venném. Na de ezt egyedül nem tudom megítélni, hogy mire elég 30 óra. Szóval keresek egy tanárt, beszélek vele is és majd csak utána veszek hangszert. Megkeresem ezzel kapcsolatban a zeneiskolákat is, ahogy ajánlottad.
Ha pesti vagy nincs gond tanárt találni, sőt érdemes a zeneiskolákban ajánlást kérni, mert a magánzók közt vannak lehúzósak is!
Igen, jól látod a döntés a tiéd mit választasz, de érdemes a nevesebb hangszerboltokban is szaktanácsot kérni! Pl Pesten a Tajti vagy az Eldorádó elég felkészült és elfogulatlan szakembereket alkalmaznak akik úgy be tudják mutatni a teljes kínálatukat akár, amiben egy zenetanár se biztos hogy jártasabb, hiszen ezen eladók is tanult zeneértők jobb helyeken. A vidéki viszonylatot sajnos nem ismerem ilyen szempontból. Azonban mikor én tanultam anno és lett volna a DGX képességeivel 20 éve is hangszer, egy percig nem gondolkoznék, persze van akinek egy kisebb, olcsóbb hangszer is bőven elég. Azonban ha szeretsz különböző hangszerek hangzásaiban és eleve ízléses zenei aláfestésben, kísérettel szórakozni, abban nem fog kárpótolni a kisebb tudású hangszer, lévén 10-15 hangszíne nem állhat szembe a nagyobb tudású több 100 variációjával. Ilyen értelemben valóban hogy korábbi kérdésedre is válaszoljak, a DGX egyben egy szintetizátor is, de nem csak az, egy zongora is mellette s első sorban az.
Köszönöm a válaszokat. Arról már lekéstem, hogy gyerekként tanuljak zenélni, így most felnőttként teljesen kezdőként, mindenféle zenei ismeret nélkül állok neki tanulni. A célom egyelőre az, hogy elinduljak, csupán a magam szórakoztatására szeretnék játszani. Nagyon szeretem hallgatni a zongora hangját (az akusztikus és az elektromos zongoráét is) és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy de jó lenne ha én is meg tudnám szólaltatni legalább egyszerűbb dallamokkal, legyen az akár klasszikus vagy modern. A hétvégén elég sokat olvastam a digitális zongorákról, teljesen megértem azokat akik a mai napig a klasszikus hangszerre voksolnak, viszont számomra az én esetemben még így is a digitális tűnik a jobb választásnak az elinduláshoz. Nyilván szeretném minél olcsóbban megúszni, de van az a határ ami alatt már a spórolás a tanulás rovására megy. Úgy látom valahol a P35 árszintjén van. Ebben is ott a klasszikus és az elektromos zongora hangszín, a kalapácsmehanika. Amiben még nem sikerült döntenem, hogy a DGX-650 ártöbblete megéri számomra vagy sem. Mármint ez az összeg ha jól számolok kb 30 óra zongoratanárnál. Viszont a 650 esetén már több helyen írták, hogy szebb a zongora hangja, kissé csábít a digitális kijelző ami rögtön kottázza amit játszok, vagy fordítva, megjeleníti azt amit játszanom kell. Vannak beépített dalai, meg ott az oktató funkció. Ezek olyan jónak tűnnek, de, hogy valóban annyira jók mint gondolom, azt sajnos nem tudom és helyettem se fogja tudni senki megmondani. Az se segít ha bemegyek egy boltba és ott megnézem, mert csak miután már elkezdtem tanulni és eltelt némi idő akkor fogom látni nekem mennyire hasznosaki. Persze ezen kívül még ott van az, hogy a 650 esetében van állvány, az ilyen típusú a P35-höz kb. 30 ezer. Papíron ugye mindkettő 6W-os hanszórókat kapott, de mindenhol azt írják a 650 sokkal jobban szól, gondolom komolyabb került bele. Laikusként kicsit úgy látom a 650 a tudásához, szolgáltatásaihoz képest jobb ár/érték arányt képvisel mint a P35. Még nem döntöttem el, nem akarom elkapkodni. Meg még tanárt se találtam, megvárom azt is ő mit fog javasolni. Ami még felmerült bennem, hogy lehet zongorát tanulni úgy, hogy nincs saját hangszer? Mármint lehet és megéri ilyet bérelni? Mert valamilyen hangszer az kell, ha nincs min gyakorolnom gondolom felesleges is elkezdeni.
Mindent a helyén kell kezelni elsősorban azt mondom! Nyilván ha valaki tanulni akar, az egy JÓ! tanárhoz is kénytelen elmenni, lévén biztos alapok kellenek hogy egy adott szint fölött már valaki az önálló gyakorlásra és tanulásra képes legyen felügyelet nélkül (leszámítva persze az őstehetségeket). Az más hogy a tanár is ajánlani fog hangszert, de legtöbben elégedettek ott is a Yamaha hangszerekkel. A kalapácsmechanikája nyilván a legolcsóbb kategória, de azt nem árt tudni, hogy pl az 500 ezres MOX8, MOXF8 hangszerek is ezt tartalmazzák, melyek igencsak profi kategóriák ha úgy nézzük hangzás és szolgáltatás oldalán. Ezen kívül sok más Yamaha modelben is megtalálhatók ezek a GHS jelzésű mechanikák, az ún. kabinet vagy magyarosabban "bútor zongorák" tekintetében is. És szerintem egy könnyen játszható, tanulásra alkalmas mechanika. A drágább GH mechanikák lomhák, nehezebb érzetűek ehhez képest a Yamaha más modelljeiben és a GHS azokkal szemben valóban változó súlyozású, nem csak a leütésérzékelésben van elektronikusan szabályozva, effektszerűen.
Zenetanár ismerősömnek 640 van, neki nagyon bevállt az oktatásban! Tanítványoknak pendrivera feljátsza a tananyagot és tökéletesen kezeli a DGX a kottát. Ami esetleg gondot jelenthet az a mindenfajta kókányolt, innen-onnan netről levadászott midi fájlok megjelenítése, mely egyrészt nem megfelelő formátumúak a DGX számára, viszont van benne olyan funkció is, amivel a szóló sávot ki lehet vállasztani és ezt is csak a jóval drágább masinák tudják.
A kottakép sztem lehet megfelelő méret abban a távolságban, mert aki 1 méterről játszott már állványra kitett kézzel írt kottából, az sincs beljebb ilyen téren. A nyomtatott kottából viszont itt is lehet ugyanúgy gyakorolni, tanulni a hangszeren. Talán az igaz, hogy elkezdeni tanulni nyilván nem egy képernyőről fog az ember először, de kis idő múltán is fontos eszközzé válhat, ha pl. saját gyakorlását rögzíti az ember a hangszeren és nem csak hallva, hanem látva is az eredményt, ellenőrizni tudja rajta magát. Ilyenekre kell gondolni, nem arra, hogy a hangszer majd a tanár helyett lesz a tanárunk és magától le is ültet minket hogy ezt tessék megtanulni. ;) Ezért írtam hogy mindent a helyén kell kezelni.
Vannak benne továbbá előre gyárilag felvett klasszikus darabok amikkel nem árt mindenkinek megismerkedni aki zongorát tanul, márcsak technikai okokból sem, a zenei lexikalitásról nem is beszélve. Ebben is sokat segít a DGX, hisz a dalok saját tempóra lassíthatók/gyorsíthatók, sőt a kisebb egységekben való tanulásukat, gyakorlásukat is rendkívül segíti a hangszer. Nem hülyék azok a japánok, a Yamahának meg kiváltképp sok éves oktatói tapasztalata van és világszerte használják zeneiskolák a módszereiket és tananyagaikat. Ezzel nem ajnározni akarom, csak azért írom le, hogy rendkívül előremutató az oktatási szemléletük és így láthatja az is aki kezdő a témában, mitől ad többet ez a márka ezen a szinten. Nyilván más oldalról rengeteget lehet őket vitatni is, de ez most nem ide tartozik.
Én azt mondom, lehet olcsón beruházni egy P35-be tanulást elkezdeni, de később úgy is érezni fogja aki komolyan veszi, hogy 2-3 év után egy fejlettebb hangszert kívánna és akkor cserére szorul esetleg, még egy DGX adott esetben akár örök darab is lehet.
Más mondjuk ha valaki csak klaszikus zongorát akar tanulni, de annak talán nem is érdemes digitális hangszerbe beruházni, a zenetanárok is jobbnak vélik (persze sokan még maradiságból is), ha pianínón tanul az illető, az ott elvárt hangképzésnek megfelelően.
Digitális hangszer leginkább olyanok számára javasolt, akik tánczenét, jazzt, könnyűzenét akarnak játszani és adott technikai szint elsajátítása után már nincs nagy szükség úgymond "balettozni" tanulni a billentyűkön, mint a komolyzenészeknél, illetve mobilis akar lenni a hangszerrel ha fellépései volnának.
Ezeket tudom 20 év zenei tapasztalatából mondani, persze ez csak egy vélemény a sok közzül, de talán ér valamit. ;)
A DGX-650 egy remek hangszer, ebben az árban biztos nem találsz jobbat. Ha csak és kizárólag zongoratanuláshoz kell, akkor viszont nem biztos, hogy megéri megvenni, mert a mechanikája ugyanaz, mint P-35-é, és az jóval olcsóbb, igaz állvány nélkül. Persze ha szeretnéd egy kíséretautomatikás szintetizátor funkcióit is kihasználni egyben, akkor a DGX-650-et válaszd.
Jómagam maximálisan meg vagyok vele elégedve (amire és amiért vettem mind tudja), viszont szerintem az oktató funkció nem sokat ér, egy tanárt semmiképpen sem helyettesít. Ha már tudsz zongorázni, akkor nyújt egy kis segítséget, de semmi több. A kotta megjelenítésével kapcsolatosan az a véleményem, hogy egy kb. 10x10-es (nem mértem le pontosan de kotta olvasásához nem túl nagy) kijelző fölé görnyedve nem igazán lehet gyakorolni, nem is értem, hogy mi a lényege, hiszen van hozzá kottatartó, amiről sokkal könnyebben lehet hangjegyeket olvasni. Nem beszélve arról, hogy nem is mindegyik kottát jeleníti meg tökéletesen.
Amúgy nagyon sok funkciója van amikkel remekül lehet szórakoztatni magunkat és másokat is, nálam ez néha sajnos a zongoragyakorlás kárára megy... :)
A DGX széria egy olyan igen kedvező árfekvésű hangszer, mely tudásával teljesen egyedi a piacon! Kiváló a tanuláshoz mert az írt oktató funkciók és kottázási lehetőségek pont ezt a célt szolgálják ráadásul nagyon hatékonyan! Ezen felül amit tud, gyakorlatilag a Yamaha drágább, 3-400 ezres árú, de kisebb 5 oktávoshangszereivel vetekszik amit igazán én sem értek hogyvan, de tény.
Teljes zenekari kíséretet biztosít ritmussal, szólamokkal mely nem csak a gyakorlást könnyíti meg pl ütemtartás címen, de szórakoztat is egyben, ellenben egy üres metronóm kattogással, ami egyébként ugyanúgy megtalálható ebben is. A csavar ott van hogy ez a hangszer akár hosszú éveken át is biztosíthatja hogy az ember egy adott tanulási szint felett örömből muzsikálhasson akár önmaga szórakoztatására, vagy másoknak bulit csinálva szemben pl egy szóló zongorahangszínnel működő P35-el hacsak nem kifejezetten aklasszikus zene a cél. A DGX leginkább tánczenéhez kiváló, de sokkal szebb a fő zongora hangszíne is emellett és a hangszórórendszere is komolyabb. Csak ajánlani tudom az áráért pedig kiváltképp!
A Yamaha DGX-650 az digitális zongora vagy inkább szintetizátor? Zongoratanuláshoz keresem a számomra megfelelő digitális zongorát. Odáig már eljutottam, hogy 88 billentyűs kalapácsmehanikás legyen ha a zongoratanulás a cél. Akusztikus zongora, pianínó az egyelőre nem jöhet szóba. Néztem a Yamaha P35B-t is amiről már olvastam pár helyen, hogy kezdéshez ajánlják. Viszont mivel egyelőre még laikus vagyok nem tudom, hogy pl. a DGX-650 az nyújt e annyival többet egy kezdőnek a tanulás során mint amennyivel drágább a P35-nél? Azt látom, hogy jóval több funkciója van de, hogy ezekből mi az ami igazán hasznos azt nem tudom megítélni. Pl. számít ezen a szinten egy kezdőnek, hogy az egyik csak 32 a másik az 128 polifóniás? Az, hogy a kijelzőjén tud kottát megjeleníteni az gyakorlati szempontból hasznos? Vagy a beépített oktató funkció ér valamit? Ilyen kérdések merülnek fel bennem, ha ebben tudnátok segíteni azt megköszönném.
Hello holovicc! Te véletlenül nem a Davidovics vagy a Hitspaceből? ;)
Igazán dícséretre méltó a Kurzweil jelen törekvése, csak szerintem kicsit érdekes hogy eddig meg aludtak és eszenciálisan a K2000 szériát adták el újabb és újabb köntösben. (lásd. K2500, K2600, PC3 stb) Lehet itt amúgy büszkén mindenféle csoda DSP-kre mutogatni, jellemzően senki nem ez alapján választja a hangszereit és főleg itt nem a digitális zongorákat. Mint írva vagyon, a Forte egy béta cucc jelen pillanatban, millió feletti áron. Ennek itt mikroszkópikusan elenyésző a piaca, mint ahogy V-pianot sem sokan vettek szerintem az országban, nem nem mert szar, hanem mert drága! Ehhez kapcsolódóan, a Roland amúgy nem is dobálózik hiper-gyors és új fejlesztésű DSP-k reklámozásával, náluk az eredmény önmagáért beszél ha valaki próbálta, hallotta már (én többször is!). A V-piano ugyanis egy egyáltalán nem bagatell dolog. A szakmában nincs rá példa a Viscount cégcsoport által is csak jóval később kifejlesztett és legalább olyan drágán árazott Physis Pianon kívül, hogy olyan akkurátus modellezést nyújtson paraméterezhetően, mint a V-piano. Ellenben a Physis nem is abban a verzióban, hanem sokkal mesterkéltebb és butább hangzással került forgalomba, mint ahogy először bemutatták! Ebből következtően a V-piano jelenleg ellenfél nélküli. A szoftveres megoldások, mint Pianoteq is messze lemaradnak a Rolandtól, aki azért nem ma kezdte a fizikai modellezés történetét, gondoljunk csak a VK7-re a 90-es évek derekén és jópár gitár/erősítő szimulációra! A történetben tehát jóval korábban már elegendő DSP kapacitás állt rendelkezére, amivel meglehetett jóval bonyolultabb kérdéseket is oldani, mint amire a Kurzweil ma lövi el a töltényeit. 16GB minta kijátszása? Ehhez nem kell hiper-multi-DSP vagy FPGA vagy bármi, ehhez memória kell legtöbb, tudjuk ezt a PC-k laptopok világából is, ahol a giga könyvtárak 10-14 éve piacon vannak. Mást meg mit kell tudjon egy hangszer? A midi 30 éve teszi a dolgát és ahogy egy M1-el lehetett 1991-ben már muzsikálni (példa rá a fél zenei sztárvilág), azóta a PCM playing alapú hangszerek, zongorák egyáltalán nem igényelnek akkora űrkorszaki fejlesztéseket, mint amivel a Kurzweil ma nyomul. Ebben az olvasatban pont az jön le, hogy ők csak jóval hiperebb hardverrel tudják még csak MA azt megoldani, amit mások évek óta rutinszerűen nyomnak (ott a Yamaha Motif XF a Flash playinggel, ott a Korg Kronos az SSD-vel...).
Mégegyszer kérdem: mit csináltak 20 évig Kurzweilék, miért fakó, kopott, ósdi zongoramintákkal tömték az újabb modelljeiket? Oké hogy ott a VAST szintézisük, de az nem akusztikus vonalra gyógyszer és ellenben bitang nehéz megérteni és programozni, ráadásul JÓL programozni! Nézd csak a Korg Kronost! Ott van értelme a DSP növelésnek, ellenben intuitív hatalmas displayen tudod programozni. A Kurzweil ebben is a 20 éve divat volt 240x64 képpontos monokróm csík kijelzőt tolja a vásárlóinak (legalábbis a PC3-ig ez van ha jól tudom), de miért is ha annyira úttörő a fejlesztésekben???
Szóval nehéz ügy ez, a mundért védeni de nem sok értelme van. A piacnak elenyésző része vesz Kurzweil terméket akár csak a Yamaha dolgait nézve is, ami már csak a zeneiskolák jó részénél állandóan megtalálható és akkor még csak egy márkát említettem!
Azt se feledjük, a Kurzweil évekig halott volt, adták vették és olyan jellegű gyártási, szerelés-minőségi problémákkal küzdött mondjuk a K2000, 2500 között, ami egy gyártóra sem volt jellemző azelőtt. (MEO-n átment zárlatos, kontaktos alaplapok, töredező kalapácsmechanikák, akinek volt Kurzweile, biztos emlékszik a gyakori szervízlátogatásokra!)
A PC-s hangkönyvtárak kitárgyalása úgy érzem nem itteni téma, de röviden, a világ nagy része VST-zik, a vasak visszaszorultak, tehát ez újabb hamis dolog hogy semmire nem jók és hibásak lennének...
Hangminták felvétele: a Rolandnál is így reklámozták a Fantom X-ben debütált negyed hangonként, 4 dinamikán mintavett nagyzongora hangot, elkövetője Dan Blessinger (Martinsound - USA), mely elsőnként volt elérhető szintiben ilyen részletességgel a korábbi 3 minta / oktáv szokáshoz képest, viszont minderre elég volt 64MB a Rolandnak tárolásilag, az is 16bit/44.1kHz-re számolva! (Jellemzően amúgy 50%-os PCM mintatömörítés bevett a szinti technológiáknál ma.) Nyilván a PR sem utolsó tényező az efféle dolgoknál mellesleg, gondoljunk csak PC vonalon az Abbey Road Studio nevével fémjelzett Kontakt könyvtárakra stb...
Ha hozzátehetem, a szakma sok hangmérnök kiválósága terén, akusztikus reprodukciókban feltétlen Prof. Keith O. Johnson neve a legpatinásabb, érdemes utánaolvasni! http://www.referencerecordings.com/about.asp Pl. csinált a Native Instrumentsnek is szimfonikus könyvtárat.
A többivel többé kevésbé egyetértünk. Főleg abban hogy mindenkinek az egyéni ízlése a mérvadó, érdemes tehát próbálgatni a hangszereket.
Jelen pillanatban digitális szintetizátor architektúrában a Kurzweil toronymagasan az élen van: az egyedüli cég, amelyik szó nélkül belerakta a csúcs szintetizátorában is használt saját fejlesztésű "MARA" chipjét. Az összes konkurens gyártó a szekrénykivitelű zongorájába olcsóbb hardvert és gyengébb hangszíneket tesz mint a profi szintijeikbe, ezt érdemes rögtön az elején leszögezni. A MARA-ról annyit, hogy ez egy FPGA, nem pedig egy DSP. Számítási teljesítményben a Yamaha chipje jön utána, annál kb 2.5x gyorsabb, a sor végén a Roland.
V-Piano és virtuális szintézis: jelenleg elég gyerekcipőben jár a fent említett amúgy is szegényes számítási teljesítmény miatt, de perpillanat ennyit tudnak a chipek. Nagyon hangzatos, de a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hamar kipukkadt a lufi: továbbra is a PCM-es megoldásokat részesítik mindenhol előnyben. A virtuális zongora vs. PCM zongora közti különbség az, mint mondjuk egy számítógéppel renderelt főhős vs egy kamerával felvett színész. A humán érzékelés ennél fejlettebb perpill.
Gigás zongoraminták PC-n: jellemzően amatőr módon, alacsony szinten felvett, rendkívül pazarló, nagy hangmintákról beszélünk, melyekkel a zongoraszerű játékot sem sikerült megoldaniuk, nemhogy a hangzást. Hibás következtetés az, hogy a régi streaming technikák vs. az új zongikban levő technikák eredmény szempontjából hasonló színvonalúak lennének.
Szóval jelenleg a PCM technika az abszolút favorit. A "verseny" pedig arról szól, hogy ki tudja szebben, ízlésesebben felvenni a zongorahangot, ki tud hozzá passzosabb mechanikát tervezni.
A Kurzweil MP szériában a PC3-as csúcsworkstationök "Triple Strike Piano" mintáját adják a brutális Mara chippel (V.A.S.T. !!!!). Szerintem kissé túlzás ennyire szofisztikált hardvert tanuló hangszerbe tenni, de ha belefér, legyen. Most pedig jön a CUP110, ami a nemrég megjelent Kurzweil "Artis" színpadi zongora vadi új német nagyzongora hangját nyújtja "szekrény kivitelben": New York egyik legkirályabb koncerttermében található hangszert vett fel egy erre specializálódott hangmérnök és zongorahangoló csapat (akiknek ez a specialitása, őket hívják drága lemezek felvételének készítésére is). Nemcsak hogy jól szól, de rendkívül bájos is, rendkívül jó érzékkel és ízléssel felvett, nagyon drága hang, azonnal odaszögezi az embert a hangszer elé. Tény ugyanakkor, hogy a Kurzweil nem él azzal a gyakorlattal, hogy évente firssíti a szintijükben levő zongora hangját: csak akkor adnak ki újat, ha sikerül jobbat csinálni az előzőnél. Ahogy a 70-es évkben is léteztek már csodálatos zongorafelvételek, úgy elképzelheti bárki, hogy a csodás hangzás nem feltétlen a modern technikától függ (itt jegyezném meg, hogy a számítógépes szerkesztőket leszámítva a mai napig a 60-as 70-es évek stúdióberendezései dominálnak, ezek a legkeresettebbek). Többen megkérdőjelezik, hogy a modern elektromos hangszerek hoztak-e bármiféle valódi fordulatot vagy fejlődést.
A nyers technikai rész nem vita téma, mert tényekkel nem vitatkozunk. Nem is traktáltam volna az érdeklődőket, ha nem került volna elő olyan komment, mely rossz következtetéseket von le. De ne technikai tények alapján döntsünk, végtére is zenéről, szépségről van szó. Az ízlés pedig privát kérdés, én sem vagyok kíváncsi más véleményére, hiszen magamnak veszek hangszert. Mindenkinek javaslom, hogy saját maga próbálja ki a zongorákat, és ha határozott önálló véleménye alakul ki, nem kell bedőlnie fura mendemondáknak.
Alább pedig egy videó a Kurzweil MP-20-ról, lehet hallani mennyire jól működik a hang akár egy laptopról hallgatva is, és hogy milyen csodásan tud élni az előadó a hangszerben rejlő dinamikatartalékokkal:
ui: a Kurzweil Forte áprilisban / májusban lesz kapható. Próbáltam és döbbenetes élmény rajta játszani beta ide vagy oda. Valóban kevesek hangszere lesz, de egy ilyen kaliberű gyártónak mint a Kurzweil muszáj villantania olyat, amivel mindenkinek odaver "mindegy mennyibe kerül" alapon.
A hangminta ami bennük van ill. lesz az Artistól nevezhető másnak, így a kabinet zongora vonalon majd a CUP110-et kell ezügyben keresni. Az új Forte meg 2 napja van bejelentve és még annyira friss hogy csak very béta! Ellenben milliós árával nem lesz "a népek zongorája". Gyakorlatilag Roland V-piano kategória és még a fizikai modellezést se tudja mint a Roland, ugyanúgy a gigás zongoramintákkal nyomul mint már 10 éve a pcn divat. Ezért kár ilyen árat kérni, persze kell a sztároknak is valami, hát ez majd az lehet...
Az MP20 hangkeltése is egy meglehetősen friss fejlesztés. Azt látom, hogy nálunk azok a zongoristák, akik körbepróbálnak egy csomó digitális zongorát, a Kurzweilnél kötnek ki a végén.
A kérdező mint ha nem ezeket emlegette volna! Persze ezek 20 év után az új fejlesztéseik zongorában, viszont minden másba a K2000 idejéből való piano ROM mintái találhatók évek óta amit már a Casio, Orla, Hammingway is túllépett
Személy szerint én amúgy az Artist élőben is kipróbálva nem estem hasra a 2 gigás zongorájától. Egy Nord Piano, Yamaha CP5 stb még most is megszólják
ne haragudj már, miket nem írsz!? 20 év lemaradás? A Kurzweil pillanatnyilag az Artis és különösen a Forte révén ismét diktál, a többiek meg szájtátva néznek.
Alapvetően mindkét modellnél a teljesítmény / ár viszony rendben van, tehát melléfogni nem fogsz egyikkel sem. A billentyűzetek is korrektek, ebben az árfekvésben mindenképpen rendben vannak. A hangzásban és a szolgáltatásokban vannak különbségek, ezeket egy személyes kipróbálás során igazából felderíteni, meg eldönteni, hogy neked melyik mekkora súllyal esik latba. Innentől tényleg a "kinek a pap, kinek a papné" elv érvényesül :)
Árban nincs nagy eltérés (375 vs 400 ezer Ft). A Roland -nak szimpatikus az a tulajdonsága, hogy MIDI file-ból lehet tanulni (állítható sebességgel). A Kurzweil itthon kevésbé elterjedt márka, lehet, hogy az is tud ilyet.
Tanácsokra lenne szükségem, hogy melyiket válasszam (most úgy gondolom, hogy nagyjából mindegy)
Roland RD-300SX patika állapotban, eredeti adapterével, profi konténerben eladó. Ez így együtt 200e Ft, tok nélkül mehet a hangszer 180e-ért. Cserebere, beszámítás pl ezekre: Korg: Triton Classic, Trinity; Roland D-50, A33, A37, Yamaha DX7, Kurzweil PC88, stb..
Szeretnék (nem, amúgy nem szeretnék, csak muszáj) megválni nagyon szeretett Yamaha DGX 640-esemtől. Tisztában vagytok vele mit tud a hangszer és az árával is.
Várom az érdeklődök megkeresését e-mailben vagy telefonon:
A Yamaha kiállította az új P255-ös digitális zongoráját, mely a ma divatos szintetikus, elefántcsont hatású billentyűborítást, 256 hang polifóniát!!! és a legújabb fejlesztésű Pure CF Sound Engine hangelőállítási rendszert kapta, a felsőbb kategória GH mechanikája mellett, kiegészítve számtalan szolgáltatással.
Másodikként a Roland előrukkolt egy középkategóriás szinti-workstation sorozattal, melynek nagyobbik FA08-as példánya Ivory Feel G billentyűzettel, szintén a kalapácsmechanikás hangszerek sorát bővíti, de igazából jóval többet nyújt egy szimpla digitális zongorától, mint az előbbi Yamaha P255.
Nemrégiben kaptam ajándékba egy Yamaha Clavinova CLP-920 digitális zongorát. Sajnos a billentyűzet elég rossz állapgy otban van, 8-10 billentyű beragad, egyesek azt mondják, hogy eltörtek. Tudja-e valaki, hogy kihez kell fordulni ilyen problémával, mennyibe kerülhet egy felújítás, egyálltaán megéri-e foglalkozni vele.
Eladó a képen látható ORLA Digitális zongora, a hozzá külön vásárolt zongoraszékkel és zongora állvánnyal. Szép állapotban, természetesen minden gomb, kapcsoló és billentyű működik. A zongora 2008. 12-ik havi vásárlás de csak egy tanévet lett használva, azóta letakarva pihen. Papirjai, leírásai használatija megvan. Nagyon szép hangzása van.
Irányár: 90000Ft Érdeklődni privát, vagy 06 harminc 334nulla469
Szia! Nem ismerem ezt a típust, de általában nincs jó véleményem a Casiokról. (buta hangzás, rövid lecsengésű hangok - cserébe olcsó, de csak némelyik!)
Azt szoktam mondani, azon az áron érdemesebb egy új Yamahában gondolkodni, pl. P35. De ha klasszikusabb formájú, ún bútor vagy kabinet zongora a keresettebb hogy a szoba hangulatához is illeszkedjen, ott is van választék, természetesen a design felárát megfizetve! Yamaha, Kawai a két márka amivel érdemesnek látom foglalkozni e téren, ezeket érdemes a boltokban előbb kipróbálni, mielőtt leragadnánk egy típusnál! A Roland már drágább (pl. F20), a Korgok meg szintén kívánnivalót hagynak manapság, de talán ott még egy akciós SP250-et lehet hogy érdemes bevállalni. Ilyenkor azt is nézni kell, később mennyire adható, cserélhető el és a bevett típusok nagy valószínűséggel kelendőbbek is lesznek, mert ismerik sokan.
Segitségeteket szeretném kérni:szeretnék a lányomnak venni egy használt digitális zongorát.Amit kinéztem az egy CASIO AP-45 120.000 FT ért. Érdemes és szabad ezzel a tipussal foglalkozni? Várom a segitségeteket!
sziasztok, szeretném eladni Yaaha P-90 típusú digitális zongorámat. Billentése, hangja nagyon jó, nagyon szeretem ezt a hangszert, viszont sajnos el kell adnom.
4 fokozatban állítható billentés (hard, medium, soft, off (az off állítható)
3 karakteres kijelző
24 hangszín: Grand Piano 1, Grand Piano 2, E.Piano 1, E.Piano 2, Clavichord, Harpsichord, Vibes, Guitar, Church Organ, Jazz Organ, Strings, Choir, Wood Bass, E.Bass (és még egy variáció mindegyikhez)
effektek (reverb (4), chorus (4), brilliance)
felvételi lehetőség (2 sáv)
metronóm
belső zenék (demók, zongoradarabok)
transzponálási lehetőség (-12; +12)
hangerő-csúszka
brilliance-csúszka
dual és split üzemmód
az effektek állítható erősségűek
RCA-kimenet; L és R kimenet, 2 db fejhallgató-kimenet, MIDI in-out, to host kimenet
windowshoz és mac-hez közvetlen csatlakoztatható a to host-on keresztül
Amit kapsz:
-Yamaha P-90 digitális zongora
-kottatartó
-használati utasítás (magyar)
-táp (nem eredeti, de megvan az eredeti, csak az kontaktos)
• Akusztikus zongorahangszín-minták gondoskodnak a valósághű hangzásról, miközben aYamaha AWM-hanggenerátor rendszere minden hangszín tökéletes visszaadását teszilehetővé.
• A négy fokozatban beállítható, billentésre érzékeny billentyűzet árnyalt játékot teszlehetővé.
• Dual üzemmódban két hangszínt szólaltathatunk meg az egész billentyűzeten.
• Split üzemmódban két hangszínnel játszhatunk a megosztott billentyűzeten.
• A sustain pedállal a zongorahangszíneknél valósághű, akusztikus hangszerhez hasonlórezonanciahatást érhetünk el.
• A különböző tempóban beállítható metronóm megkönnyíti a zenedarabok begyakorlását.
• A billentyűzeten játszottakat felvehetjük egy két sávos digitális felvevő berendezéssel.
• Sokoldalú MIDI-funkciók gondoskodnak arról, hogy a hangszert különböző MIDI-konfigurációkban alkalmazhassuk.
• Beépített computer-modem segítségével a hangszert közvetlenül csatlakoztathatjukszemélyi számítógéphez, így zenei szoftvereket is használhatunk.
