Hat nemtom ha azt mondjuk, hogy Bruce Dickinson hangja oregszik, akkor mit vartok Mistaune-tol akinek soha nem is volt ? Nekem bejon az uj lemez es kesz !: )
Igen, valóban észrevehetően rosszabb a hangja az új albumon, nem tudom, mivel tölti az idejét, hisz a focistától is azt várja el (joggal) az ember, hogy mindig a legjavát nyújtva törekedjen az ellenfél kapuja felé, így a pénzünkre évről évre igényt tartó együttesek munkájának is maximálisnak kéne lennie, amely tendenciának progresszivitást kéne hogy mutasson. És valóban elképzelhető, hogy jó lenne valaki Mustaine mellé, de inkább így legyen, mint hogy tanácsra Bon Jovi slágereket gyártson:)
gitározni sem gyakorol napi rendszerességgel, ezt most nyilatkozta nemrég az új album után megjelent számos interjúinak egyikében, már pontosan nem emlékszem rá melyikben. csak egy album készítésekor veszi kézbe a hangszert, meg koncerten.
Most makacskodni fogok. Pedig csak azért is nem. Lehetetlen.
Kb. olyan, mint az iskolában egy gyerek gyenge kettesre írja rendszeresen a tollbamondásos dogákat. Egy idő után meg egyszer csak megtáltosodik. Csak mert másik tanár mond tollba, mindjárt színjeles hibátlanra kezdi irkálni őket sorban. Azt állítaná, hogy senki nem segített neki, mindent ugyanúgy csinált. Elhinnéd?
Az 1990 előtti és utáni dobtémák nem azonos dimenzió. Kispolka vs. Ferrari. 2 év alatt, segítség nélkül, magától ennyit senki nem fejlődik. 1997-től 1-2 év alatt pedig nem felejti el a tudását egyik napról a másikra.
Shawn Drover is jól üt. Lehetetlen, hogy ennyivel rosszabb lenne, mint Menza. De az is biztos, hogy Broderick sem ilyen gyenge Friedman-hez képest. Mustaine pedig nem amnéziás. Valami mégis hiányzik. Logikailag adja magát: az emberi segítség hiánya. Az újkori Megadeth történetében SENKI nem segít Dévnek. Meglátszik az eredményen.
Ott van másik példának Mustaine vokálja. Régebben mennyivel jobb volt. Most mitől felejtett el? Amnézia megint nem lehet. Oké, az ember hangja változik. Meg ha nem gyakorol eleget, visszafejlődik valamennyit. De ennyire? Ennyire nem gyakorol? Régen mi volt más, amit most nem tud újra úgy megcsinálni egy kis gyakorlással és temérdek pénzzel?
Pedig! És ezt helyesen kell érteni. Én is így dobolok a legtöbb együttesemben, hogy előre fel van véve dobgéppel a cucc a zeneszerző által, én pedig kábé ugyanazt dobolom, csak még pluszba beleteszem az egyéniségemet. Na a Mega klassz felállásánál ugyanez történhetett, hisz hallhatjuk, hogy Menza keze/lába alatt a régi témák is máshogy szólnak. Neki egyébként külön hangzása is volt. Friedmannak meg pláne. (Amúgy épp Candlemasst hallgatok.)
Szerintem a sors hozta így Mustaine papának. Az a felállás sem volt technikailag jobb, mint a mostani. Inkább a klasszikus felállás emberileg segítette ődémonságát. Hozzáállás, tanácsok. Lehet előre meg volt írva, hogy előbb-utóbb eltaszítja magától minden segítőjét és újra sikertelen lesz. Relatíve sikertelen.
Ahogy írod. Az biztos, hogy a régi felállás az utolsó 2 albumot is sikerre vitte volna. Segítséggel, ötletekkel, ösztönzéssel. Nem hagyták volna, hogy Mustaine így összecsapja.
Simple: hiába mondod, hogy Mustaine megírta a dobsávot, odatette Nick Menza elé, aki eljátszotta és lőn világosság. Nem hiszem el. Mustaine papa előtte elég halovány dobtémákat írt. Menzának mindenképp szerepe volt abban, hogy a RIP-től fogva dobügyileg óriásit emelkedett a színvonal. Menza biztos odaszólt 1-2 dalnál, hogy figyelj már Dév, ilyet egy rendes dobos nem így üt, aztán dobolt néhány alternatívát, amiből Mustaine választott és azon indultak tovább. De Friedman-nek is lehettek megjegyzései. Szóval lehetetlen, hogy szinte minden dalt Mustaine írt teljesen, ötlettől a teljes kivitelezésig, míg a többiek csak gépek voltak, akik eljátszották a kottát.
A mostani és ezt megelőző felállás ezzel szemben pontosan ez utóbbit csinálja/ta. Mustaine megírja, odateszi, eljátsszák, felveszik, kiadják és ennyi. Csak gépek. Meg is látszik az eredményen. Ennek pedig semmi köze nincs ahhoz, mennyire jó zenészek.
Először is: Boldog születésnapot: ma 9 éves a topic! Vajon számított bárki is a nyitás környékén arra, hogy 9 év után még vadi új megadeth korongról fognak itt elmélkedni a fórumozók? Nem hinném...
A metallicás dologról meg annyit, hogy maga a mester volt aki kinyitotta a szelencét, hiszen idejekorán felismerte, micsoda marketing-értéke van a metallicás múltnak, mely akár pénzben is kimutatható. Úgyhogy hajrá mester, lehet megbírkózni a nehéz és sokszor rosszindulatú kérdésekkel is! Veled vagyunk!
A minap meg azon agyaltam, hogy ha a Mustaine-Ellefson-Friedman-Menza nem hullik darabokra, akkor így közel 20 év alatt micsoda albumok születhettek volna. Ez a fogat az utolsó 2 albumból is világrengető anyagot tudott volna kalapálni.
oh, azt tudom/tudtam/hallottam korábbi lemezein is, h mustaine előszeretettel használja ezt a technikát, meg rajta kívül sokan mások. csak felhoztam, mint példát, h az ilyen kis finomságok azok, amik meg tudják fűszerezni a dalokat. szóval, pick scratch. megjegyeztem, thanx!
Pick scratch a neve ennek a technikának. Emlegetik pick slide-nak is. http://www.igdb.co.uk/pages/techniques/pick_scratch.htm
Nem tudom magyarra hivatalosan minek fordítják. Én csak pengetőcsiholásnak hívom. A huzagolt húrokon húzgálni kell a pengető élét. Nagyon könnyű megcsinálni, de jó érzék kell hozzá, hogy jól szóljon, ne bénán.
Már a Good Mourning/Black Friday-ben (2:05), Bad Omen-ben (0:26-0:34), Into The Lung Of Hell-ben (1:18), Set The World Afire-ben (0:23) is volt ilyen fogás, de a Lucretia vége felé (3:34) is előfordul, meg kapásból a Skin O' My Teeth (2:26). Meg még egy csomó helyen. Talán nincs olyan album, ahol nem szerepel legalább egyszer. Lusta vagyok a tabokat végignézni.
Továbbra is tartom, hogy az Endgame khmmm "nem a legjobb" album. Vannak rajta jó ötletek, jó szólók, riffek. De az egész nem áll össze. Olyan, mintha kiváló kajákat/fogásokat közepesen elkészítve (felvéve) csak összekevernél és moslékot gyártanál. Mustaine vokálja meg a maradékot is lerontja :-(
Nem azt mondom, hogy a Metallicáról nem lehet megkérdezni. A Death Magnetic-ről én is megkérdezném, de csak mint kívülálló véleményére lennék kíváncsi. Nem a múlt miatti sérelmekre, hogy nab+, megint leköröztek, lúzer. Csak megkérdezném a riporter helyében, hogy mi Mustaine véleménye róla. Mint akármelyik más banda, akármelyik utoljára megjelent albumáról.
ez már örök téma úgy látszik. az októberi hammer world magazinban szereplő interjúban is megkérdezik mustaine-től, h hallgatta-e már a death magnetic-et. és az interjút nem egy nevenincs senki készítette vele, hanem mike wall. de egyébként ugyanebben az interjúban mustaine maga is elmondja, h ez az egész igazából újságírói kérdés dolga, és a sajtó fújja így fel az egészet.
egyébként először mustaine azt válaszolja a death magneticről, h jó lemez, de nem elég metallicás. aztán később korrigál, valami olyasmivel, h most mit mondhatott volna egy ilyen kérdésre? és a következő mondata, amivel zárul az interjú: (pontosan idézem) "Azt, hogy életemben nem hallottam még ilyen jó lemezt? Azt úgysem hinné el senki!"
azért ez elég nagy elismerés részéről, én úgy érzem.
a norvég interjú meg tényleg genyó módon van megvágva, nem is csodálom, h mustaine, ez az. azt meg végképp nem tudom, h van-e ennek valami technikai elnevezés olyanokat írogatott első reakciójában be a fórumba, h kórházban juttatom a csávót! :DDDD persze az már megint más kérdés, h nő volt az interjút készítő, meg utólag mustaine elismerte, h csak viccelt stb. :)))))))))))))))
Az ENDGAME meg nálam totál beérett, nálam is első helyen van, akár csak a hammer world októberi hangpróbájának a listáján! egyre több finom apróságot hallok ki, most még minden egyes meghallgatás után. jelenleg az a gitárrész (igazi csemege szerintem) jön be pl. 44 minutes-ben 1:01-nél a refrén előtt, ahogy szakaszosan végigtolja a pengetőt a húron. legalább is én úgy veszem ki, h ez a hang, ez az. azt meg végképp nem tudom, h ennek van-e vmi technikai elnevezése.
születésnapi fűrész: a RIP nekem azonnal tetszett. Nem kellett sok idő, hogy beérjen. Bár míg nem kezdtem el zenélni, sok részletre nem figyeltem fel. De az osztálytársam, aki először a RIP-et odaadta, neki ~14 évesen emészhetetlen volt. Azt mondta rá, hogy "sz@r és dallamtalan" :-) Szerintem a mai napig nem ért be neki... Régen rám is jellemző volt, hogy alábecsültem a korai albumokat a rossz hangzás miatt. Noha tetszettek akkor is. Ma már külön tudom választani a hangzást a zenétől, így objektívebben megítélve jobbnak tartom a korai felvételeket (1986-88), mint azelőtt.
Kivéve a KIMB-et, mert az hallgathatatlan szvsz. Eleve 8000 dolláruk volt, felét elanyagozták, 4000-ből azért kihoztak "valamit". Valami mosolyogtatóan amatőrt. Bár a 8000 se elég egy rendes felvételre. De leírásokból még sok érdekességet tudtam meg nemrég. A Peace Sellst is csak újrakeverték 1986-ban a Capitolnál, nem vették újra fel, ezért maradt Combat Records-os a minősége. Meg azt olvastam, hogy 1987-1988-ban még mindig tök amatőr volt a banda a stúdióban. Beállva jelentek meg a felvételen, fegyelmezetlenek voltak, csomó mindent többször kellett venni, a dobosnak betett, hogy a cineket a dobról külön vették fel, nem tudott vele mit kezdeni az amatőr baromja. Hihetetlen, mennyire rutintalanok voltak akkoriban. Egy profi eleve felkészülve megy a stúdióba, rutint alakít ki, igyekszik nem hibázni és mindenre nagyon figyel. Tudja, hogy remaster ide, vagy oda, a stúdiófelvétel az örökkévalóságnak szól, sose lehet elég tökéletes. Minden mm számít, stúdióidő baromi drága, nagyon észnél kell lenni.
Az interjú valami fos, hallgathatatlan (norvég) nyelven van, azt nem hallgattam meg. De abban igaza van, hogy nem kéne mindenkinek 'talicskáékkal baszogatnia. Elismeri azért, hogy ő sem kezelte jó, hogy így felhúzta magát. Bár a helyében én is mondtam volna a riporternek, hogy babám, ha még mindig ezen lovagolsz, akkor nem értesz a zenéhez, majd folytatjuk az érdemi beszélgetést, ha küldenek egy szakembert.
Nem is értem, hogy egy interjúhoz miért egy ilyen kis picsát küldenek, aki ismeri összvissz a Crush 'em-et és csak csesztetni tudja a másikat. Ha már az ember ilyen hírességgel (mert mégis csak az) készít interjút, a minimum, hogy érdekes kérdéseket állít össze, amik még nem voltak. Meg témához értő embert küldenek minimum.
hát izé. azon felül, hogy mustár mester bőven felülmúlja az általam ismert legnagyobb drama queent, azért valóban genyó módon lett összevágva az interjú. mindenki a 15 perc hírnevet akarj... most mustárt baszogatják a metálfirkászok. nyilván.
Ha jól emlékszem, nekem is a Countdown volt az első, pont akkor jelent meg, és csak a Metallica miatt figyeltem fel rá. Rögtön ezt követően másolták át nekem Takt kazettáról a RIP-et, és akkoriban, 12 évesen nem igazán tudtam vele mit kezdeni, bár a zenekar imázsa és a borító megigézett. Ezt követte a Peace sells, majd az első albumok, aztán a Youthanasia, és kb ilyentájt fedeztem fel először a RIP-et, rohantam is megvenni cd-n, és akkoriban úgy hallgattam, mint az IGAZI Megadeth lemezt. A teljes beérés azonban még vagy 10 évet váratott magára, 2004 körül ütött be, akkor fedeztem fel minden hang zsenialitását, azóta nem csak hallgatom, hanem meg is élem (még ha viccesen hangzik is) az album összes dalát.
Egy történet a RIP-hez:12 évesen utaztam Olaszországba nyaralni a családdal, buszon, és ezt az albumot hallgattam, és közben elaludtam (éjszaka volt). Azt álmodtam (a rádióaktivitás-logo miatt), hogy a buszon egy atomreaktor működik. 19 éve volt, de még most is emlékszem.
Annak egy jó szöveg és az idióta mű-őrület kihagyása kellene, de ettől még egy jó dal. Persze a leggyengébb a lemezen. Tényleg kegyetlen jó az az album. Egy másolt kazetta egyik oldalán elfért, a másikon a Marching Out volt Yngwie-től, az egyik kedvenc kazim volt, tényleg rongyosra hallgattam. Ma este meg is hallgatom, hurrá, alig várom.
Én is nem olyan túl rég hallgattam, előtte 7-8 évig valahogy nem került kézbe (winampba) és én is meglepődtem, mert tudtam, hogy jó, de hogy ennyire friss és frankó még most is, azt valahogy nem gondoltam volna. Be is dobom én is mingyár.
"Megadeth fan oldalakon megfigyeltem, hogy minden rajongó a Megadeth-nek azt a korszakát szereti, amit legelőször megismert."
Nekem a Countdown volt az első, de nem tartott sokáig belátni, hogy a Rust in Peace egyszerűen jobb lemez. A klasszikus felállás által elkövetett Rust-Countdown-Youthanasia trión kívül elég keveset hallgatom őket, sem a régebbi, sem a frissebb lemezek nem jönnek be annyira, mint ez a hármas.
Ez igaz. Nagyban függ ki mikor ismerte meg az adott zenét. De a nagy klasszikusok akkor is időtállóak. Aki ma hallgatja meg a Reign In Blood-ot, kb. ugyanúgy fogadja. Legfeljebb kicsit "dallamtalannak" és rövidnek tűnik neki, de semmiképp nem nevetségesnek. Semennyit nem vesztett a hangzásból (bár a remaster elkel) és az aktualitásból. Nem avult el, ha úgy tetszik. Felül azért felül lehetne múlni.
Míg pl. a Black Sabbath alap albumai mai füllel hallgatva lassúnak, lagymatagnak hathatnak. Főleg mai extrém metálhoz edződött generációnak.
A Megadeth-et 1992-ben ismertem meg a CTE-vel, de pár hónap alatt gyorsan bepótoltam a többi albumukat is másolt kazin. A RIP sokkal jobb, időtállóbb, előrehaladottabb zene, de a CTE jobban ki van dolgozva, fejlődésnek újabb állomásán van, hiába poppos. Ha a hangzástól eltekintek, a RIP veri bármelyik másik albumot. Megadeth fan oldalakon megfigyeltem, hogy minden rajongó a Megadeth-nek azt a korszakát szereti, amit legelőször megismert. Mindenhol a RIP, mint időtálló klasszikus a legnépszerűbb, de a legrégibb fan-ok mégis a Peace Sells-re/So Far-ra esküsznek, a 90-es évek generációja már CTE-Cryptic párti, az ezredforduló generációja Risk/TWNAH rajongó (nehéz elhinni, de van, akinek a Risk a non plus ultra!). Aki meg ezután ismerte meg őket, annak az új albumok jönnek be és csak értetlenkedve hallgatja a régebbieket. Szerintem erre Mustaine is rájött. Az új rajongói generációnak már a tökét sem érdeklik a 10-20 évvel ezelőtti dolgok, mikor még dinoszauruszok trappoltak az utcákon. Mustaine szerintem próbál az "újakból" megélni. Nekik minden vicc új. Nagyon kevés olyan rajongója van, aki a kezdetektől (KIMB/Peace Sells) kitartott mellette máig, mint pl. Mirrmurr. Metallica-nál uez a helyzet. Bár azért néha csillantanak is valamit régről, a régieket is visszacsábítandó.
Set The World On Fire jó album. Egy időben sokat hallgattam. Aztán kicsit beleuntam. De most hogy említetted, lehet előszedem újra.
Set The World On Fire! Annihilator 3. albuma, amin teljesen másmilyen zenét játszanak, de akkora riffek és dallamok vannak, hogy kész! Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ha nem is tudatosan, de nagyban függ az embereknél, hogy az adott kor, amikor megismerkedik egy albummal, az milyen. És ilyen asszociatív tetszés is marad benne. Úgy értem, hogy például el sem tudom képzelni, hogy aki ma hallgatja meg először a Reign In Bloodot, az milyennek tartja. Lehet, hogy nevetségesnek. Pedig az minden idők soha felül nem múlhatóan legdurvább albuma. Punktum.
Én úgy emléxem, hogy a Countdownt hallottam előbb, aztán a Rustot, és úgy is teljesen "kivoltam", hogy mekkora lendület, erő, ötletek, szólók, minden. Ez a mai napig tart. A Count már csak annak a sikernek a fényében levő kísérletezgetés. És ezt például pont a címadó dal demóváltozatából is lehet sejteni, hisz az még milyen dögös volt. Jó a váltás, de az ilyen kaliberűnél elgondolkozok, hogy vagy ez nem teljesen őszinte, vagy az előzőek...
Viszont az azért nem előítélet, ha valakitől várunk el valamit az addigiakat figyelembe véve. Az logikus elvárás. Az előítélet az lenne, ha azt mondta volna valaki az album megjelenése előtt, hogy: á, a klasszikus felállás nélkül nem csinálhat jó albumot a Mega. És pont ezért mondom, hogy amúgy nem rossz album ez se, de a Megától sokan mást vártak.
Egyetértek veled, de az egyhangúság jelzőt nem használnám. Bírom a Dawn Patrolt is. És az átalakulás szó helyett a fejlődést használnám, előbb vissza, majd jó nagyot előre. Tegnap haverom, aki egy kicsit szeret maradi maradni, no internet, no számítógép, egyből kijelentette, hogy kurva jó az új lemez, miközben lejátszottam neki. Csak azért írtam le, mert íme, az előítélet is simán átléphető.
Ha a megadeth 97-ben meghalt, akkor mi meg hullagyalázók vagyunk itt. Nem halt meg, csak átalakult. Most biztosan meg fognak egy páran kövezni, de számomra nem teljesen egyértelmű a RIP előnye a Countdown-nal szemben. Persze ez ízlés dolga, viszont akármennyire is jó RIP, mégiscsak egysíkúbb alkotás a 92-es folytatáshoz képest. Az egyhangúságot max a Dawn Patrol töri meg, ami rajtam kívül szerintem nem sokaknak jön be. Személy szerint nagyon várok már egy kiegyensúlyozott és igényes Countdown-os, Cryptic-es hangvételű albumot.
