arga Csaba (1945-2012) világhíres rajzfilmes háttérrel foglalkozott nemzeti írásunk eredetével is.
Varga Csaba
Varga Csaba, a hazafi, 1945-ben egy Somogy megyei kisközségben, Mezőcsokonyán született. Pécsett matematika-rajz szakon szerzett tanári diplomát. Kiváló matematikus, rajzfilm-rendező és magyar nyelvkutató. Zsenialitását jelzi, hogy amibe belekezdett „arannyá vált a kezében”. Nevéhez fűződik legfőképpen a magyar ősműveltség, a kárpát-medencei nyelv és írás kutatása, valamint Auguszta gyurmafigurája, és számos nemzetközileg is elismert rajzfilm. (2000-ben a 15 legmeghatározóbb filmes között tartották számon.)
Varga Csaba a legismertebb magyar írástörténész. Legmaradandóbb eredményeit származásunk, ezen belül pedig nyelvünk és írásunk vizsgálatában mutatta fel. Tudta, hogy a magyarság több tízezer éves kultúrája, hagyományvilága óriási értékeket hordoz; sőt ezen túl népünk úttörő szerepe a fejlett szintű, beszélt és írott ősnyelv megteremtésében is vitathatatlan.
Kutatásaira alapuló jól átgondolt, logikus elméletében rámutatott arra, hogy az írás során használt jelrendszer az egyszerűből halad a bonyolult felé, ezzel elveti a hagyományosan elfogadott írásfejlődési modelleket, melyek szerint a korábbi képírások, piktogramok fokozatos egyszerűsödésével alakult volna ki a mai írás. Elméletének kialakításában szigorúan logikus matematikai gondolatmenetre épít.
Más kutatók által is alátámasztott, aprólékos, pontos felvetése szerint az írás alapjai az öreg kontinensen alakultak ki több mint 35 ezer évvel ezelőtt, és egy már kész írásrendszer jutott el a Közel-Keletre 6000 éve. Ennek egy eredeti verziója maradt meg a Kárpát-medencében, amit székely-magyar rovásírásként ismerünk. Ezzel is alátámasztja több ezer éves ittlétünket. Magyar Adorján nyelvész kollégájának szavaival élve: „Nem jöttünk mi sehonnan sem!
Megállapítása szerint minden írások alapja az ősi rovásírás, és azok közül is mindenek felett a kárpát-medencei. Kimutatja, hogy még az egyiptomi írás is ebből alakult ki, akárcsak a legrégibb kínai írás. Mindehhez egyszerű mértani logika és szellemi szigorúság kellett, mély lelemény és a jelek olyan értése, amelyhez csak a matematikát is tudó vérbeli grafikus ért.
A ma magyarnak nevezett nyelvet már eleink is beszélték – igaz akkor még nem magyarnak hívták, mert ez egy ősnyelv, – az ősnyelv – az Isten által teremtett nyelv. Gyöknyelv, egy szerves egész. Ebből alakulnak majd ki sorban „szellemi lerombolódással” az európai nyelvek. Ugyanakkor a mi nyelvünk maradandó, időtlen. A szókincsében „nyugatosított” magyar nyelvben mindvégig ott „parázslik” a háttérben a változatlan magyar nyelv, a nép nyelve.
Ahogy Varga Csaba is megfogalmazta: „Úgy tűnik, mintha minden egy pontba tartana, visszafelé a múltba. Sőt, valóban úgy fest, hogy minél régebbre érünk, annál nagyobb az egységesség. Mintha elegendő messzeségbe jutva egyetlenegy műveltségbe záródna össze minden. De mintha szétszaladt volna a ménes.”
Fennmaradt írásos nyelvemlékeink ezer évre is – szinte változatlanul – visszavezethetők. A Tihanyi alapítólevélről (1046), a Halotti Beszédről (1200) és az Ómagyar Mária-siralomról (1300) teljes biztonsággal állítható, hogy nem ezek nyelvezetéből „fejlődött” ki a mai magyar nyelv. Sőt e három nyelvemlék még egymással sem egyeztethető össze, az ezekben található magyarnak tartott mondatok elhalt nyelvi mellékágak, vagy magyarul alig tudó külföldiek írása. A fellelhető egykori írásos emlékeink helyett a Magyar Tudományos Akadémia finnugrista nyelvészei mégis ezek mellett állnak ki, ezt sulykolván bele az iskolapadokban ülőkbe. Sőt a tudományos hatalom Vargát „dilettáns, délibábos nyelvészkedőnek”, amatőrnek bélyegezte, továbbra is fenntartva finnugor származásra építő nyelvi eredetünket, a szomszédos népektől átvett jövevényszavak hangoztatását.
A hivatalos álláspont ellenére állítható, hogy az egykor még közös ősnyelv a magyar nyelvben maradt fenn a legtisztább állapotában, a magyar lényegében a nyelvek ősével azonos. A magyarok logikus gondolkodása, találékonysága nyelvünknek ebből az ősi szerkezetéből ered. Nem hiába vagyunk a Tudás népe, a feltalálók népe.
Legjelentősebb munkájában A magyar ész-ben is erre figyelmeztet: merjünk magyarok lenni! Ez az egyetlen út a szellemi sikerességben. Nyelvünknek és műveltségünknek köszönhetően gondolkodásunkat az szabja meg, hogy a jobb agyféltekénk irányít a bal felett, aminek köszönhető a bölcselet, a tisztánlátás, a szárnyaló gondolkodás, a távolabbi összefüggések felismerése. Mi a teljességből indulunk ki, ellentétben a nyugati világ öncentrikusságával és birtoklási vágyával, így értetlenül sodródunk a számunkra teljesen idegen, fordított, szenvtelen gondolkodású világban. Magyar anyanyelvünk sokkal könnyebben tör a lényeg felismerésére. Ennek egyenes következménye a Földet ellepő, az emberiség életét megkönnyítő magyar találmányok sokasága.
Írásában felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar nyelvtant a magyar nyelv, nem pedig idegen nyelvek szabályai szerint kellene tanítani. Sajnos iskoláink a sajátosan magyar, ősidőkből hozott szellemiségét igyekeznek elfeledtetni, pótolva az idegen nyelvekből átvett szerkezetekkel, eltérő szabályokkal.
A kutató 2012-ben bekövetkezett váratlan – sokak által nem természetesnek tartott – halála lesújtotta a hazafias tábort, pótolhatatlan űrt hagyva maga után.
Varga Csaba matematikus, Balázs Béla – díjas animációs filmrendező, nyelvész, nemzetépítő őskutató munkássága a magyarságtudományban tovább él, csillaga fényesen ragyog a Csillagösvényen és utat mutat minden hazában és nemzetben gondolkodónak. Tevékenységével magasabb szintre emelte a magyar nyelv történetét, ezzel együtt a magyarság eredetét is.
F
ok:
kívánok: gép
Kedves Zoltán, kellemes hétvégét kívánok