Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
1. Akkor hogyan rontotta meg a kígyó Éva eredeti kívánságát, ha még nem evett a fáról?
Kérdésedet megelőzve, én állítom, hogy sem az Isten nem teremtette romlottnak Évát kívánságaival együtt, sem a kígyó nem rontotta meg Évát kívánságaival együtt.
A jó és gonosz tudás fájának a gyümölcse megronthatta volna Éva kívánságait, de erről meg nem szól az Édenkert sztori.
2. Tudom, hogy például a jelenések könyvében azonosítja az író a kígyót meg a Sátánt. Ha nem volna mégis különbség a kettő között, akkor Mózes is Sátánt említett volna az Édenkert sztoriban. De mivel VAN KÜLÖNBSÉG, amit nem akarsz talán észrevenni, Mózes éppen azért nem Sátánról, hanem kígyóról beszél, mégpedig minden mezei vad legravaszabbjáról.
3. Igen a szövetség kétoldalú, de amit állítasz, de az Édenkertben diktatórikus volt az Isten parancsa. Nincs szövetség. Amit állítasz, hogy Ádám megismerte és abban megállapodva elfogadta Istennek a rá vonatkozó egyetlen parancsolatát, egyetlen törvényét, egyszerűen kitalálás. Semmi ilyesmiről szó sincs az egész Édenkert sztoriban, hogy Ádám bármibe is bele egyezett volna. Sőt ha megfigyelnéd, -mégegyszer megemlítem - Isten csak Ádámnak mondta el ezt a parancsot, hisz akkor még ÉVA MEG SEM VOLT TEREMTVE.
A házasság Édenkertben való megkötése pedig akkora belemagyarázás, hogy belereng a Biblia is. Minden házasság emberi és papi vagy isteni vagy állami szertartáshoz kötött fogadalomtétel.
4. Próbálj elszakadni az áthágás önmagában levő bűnének a fogalmától. Ha nincs MIT áthágni, hiába hág át bármit az ember. Az áthágás akkor bűn, ha azt törvény definiálja és bünteti.
5. Nem lehet megállapítani a Bibliai leírásból, hogy a kígyó tudta volna a jót és a gonoszt. Éppen úgy beszélgetett Évával, ahogy Éva is vele, inkább az látszik a történetből, hogy a beszélgetés idejéig SENKI NEM EVETT A JÓ ÉS GONOSZ tudásának a fájáról. Ha a kígyó evett volna, Isten már rég számúzte volna, de legalább megemlíti. Tehát amit mondasz, megint csak belemagyarázás.
Arra megint felhívom a figyelmet, hogy kérdésben nincs állítás. Azért kérdés. A kérdés után kérdőjel van az állítás után pont. Legylább ennyit figyelembe kellene venni.
6. Amit megint kitaláltál az élet és halál szintekről és hogy ezek miatt szintek miatt a kígyó (tehát nem Sátánt említ ott a Biblia, szeretném, ha pontosan fogalmaznál mások meg nem tévesztése miatt) meg az Isten elbeszélt egymás feje felett, honnan szedsz ennyi képtelen magyarázatot, rejtély. Ne hozd ide a bukott angyal magyarázatot, mert a kígyóról a történet azt mondta, hogy egy mezei vad volt, amit az Isten teremtett, nem pedig bukott angyalt emleget.
Látható az okfejtáseidből, hogy addig a Biblia nem lesz érthető valaki előtt, amíg inkább hisz a belemagyarázatokban, mint a saját szemének.
Most mutasd meg, hogy az 1 Mózes 1-től a 3. fejezetig hol van szó bukott angyalról.
7. Megint azt mondom, hogy a halál ilyetén belemagyarázása történetbe nem igaz. Senki nem halt meg az Édenkertben, és senki nem is ölt meg senkit az Édenkertben, és semmilyen része sem halt meg senkinek az Édenkertben. El kell olvasni egyszer azt a történetet úgy, ahogy le van írva. Nem semmi dolog, ha valakinek a karja odalesz. Az se semmi dolog, ha a lába odalesz. Hát akkor már hogyne említené meg a Bibliai történet, hogy valakinek a valamicsodája meghalt, ha az megtörtént volna?
DE SEMMILYEN HALÁL NEM TÖRTÉNT AZ ÉDENKERTBEN. Olvasd el ismételten.
8. Mint a 7 pont.
9. Nem volt a tékozló fiú történetben az atyának semmilyen akarata. Ha lett volna, akkor említette volna a történet. Amit az atya egyáltalán tett, az az volt, hogy a fia kérésére kiadta az örökségét. Olvasol te bármilyen akarat tolmácsolását az atya szájából ezen közben? Ha pedig nem, ne hivatkozz rá. És nem halott életet élt, hanem dorbézoló életet távol az atyjától. Vétkezett az atyja ellen, mert semmivé tette a vagyonának a rá eső részét, vétkezhetett az ég ellen, mert biztos nem szép dolgokat támogatott a pénzével, de itt nem merülnek fel a fiú tudtára adott akarati kérdések. Úgyhogy amit állítasz ismételten belemagyarázás. Mondta az atya valahol, hogy "azt akarom..."?
Jézus sehol nem tanított a halott állapotbeli élésről. A halálról minden esetben csak példázatban beszélt, de ha nem érted a példázatát, inkább ne magyarázd bele Pál leveleit.
Természetesen a hirdetőkre szórja Pál az átkot, itt amit lényegnek gondoltam maga az átkozódás.
Az evangéliumokból engem inkább a mondanivaló érdekel, ugyanis abban találtam életbölcsességhez vezető jelzéseket.
Nem mintha más tanítóknál nem lenne életbölcsesség, azonban a jelző kövek sűrűsége és fajtája Jézus tanításaiban határozott eredményre tudnák vezetni az odafigyelőt.
Még mindig nem érted a tékozló fiúról szóló tanítást:
Aszondod, hogy a fiú szted "szó sincs ebben a példázatban az Atya akaratának a nem követéséről, tudatos elfordulástól az Atya parancsától... nem volt mit megszegni, az Atya nem parancsolta meg, hogy mire költse a fia vagyonának ráeső részét".
1. Az Atya a fiát neveli. Elé ad a nevelésében addig, amíg a házában van parancsolatokat, az Ő akaratát, mint követendőt, sőt már azt is, hogy mire költhet, költsön a vagyon kiadása előtt pénzt (ez utóbbit vette túl szigorúra a nagyobbik fiú, aki a vagyonát még ki nem kérve még az atyjával lakott).
2. Márpedig a jóra és igazságra nevelés célja az, hogy a fiaknak jó és igaz mintát adjon, amit KÖVETHESSENEK ahhoz, hogy ugyanolyan jó és igaz szinten élhessenek, mint Atyjuk.
3. A kisebbik fiú idő előtt (a bátyját megelőzve) kívánta átvenni az örökséget. Az Atya ezt megengedte Neki, azaz a szabadságában nem korlátozta.
4. Az Atya házában nem az volt a minta, amit a kisebbik fiú megtett a kikért örökséggel:
- nem költöttek paráznákra,
- nem tékozoltak,
- nem dobzódtak,
- nem emésztették a vagyont, hanem gyarapították.
Az Atya akarata az volt, hogy ne ezt tegyék a gyermekei, hanem az addigi mintáját kövessék, de nem akadályozta meg erővel a gyermekeit abban, hogy mást tegyenek, mint amire Ő nevelte Őket.
5. Emiatt a tékozló fiú az atyai mintától, az atyjának a rá vonatkozó tökéletes akaratától eltérése, s annak nem működése döbbentette rá arra, hogy az Atya akarata
- jó és
- igaz volt,
- s azt áthágva, az nem követve követett el vétket.
6. Emiatt a vétkét az Atyja és az ég ellen elkövetett cselekedetekként definiálta (Luk.15,18.21.).
7. Az "Atya parancsolatainak az áthágása" volt bizony a vétke a kisebbik fiúnak a nagyobbik fiú szerint is (29.). Ezt nem tagadta az Atyja a válaszában felé sem, hanem a megbocsátás és az új életre jutás szükségességével, örömével szembesítette válaszában.
8. A tékozló fiú bizony a halálból támadt fel, mivel halott volt élőként Jézus leírása szerint. Ahogyan azok az emberek is, akik Őt nem hajlandóak lemondások árán követni. Nincsen itt szó semmiféle átvitt értelemről, ez egy folyamat, ami az "élő és halott" állapotból, az AtyaIsten előtt nem "teljes cselekedetek miatti "halófélben" létállapotból (Jel. 3,1-2.) indul ki, s jut a bűn miatt egészen halott (de továbbra is a Sátánhoz hasonlóan létező) állapotig.
9. A Jelenések könyve pedig amiatt iratott, hogy
- boldogok legyünk akképp, hogy
- olvassuk,
- hallgassuk,
- megtartsuk (1,3.).
Nyugodtan olvasgasd, hallgasd, és tartsd meg a mostanra vonatkozó igazságait, mert akkor leszel boldog. Persze Jézus és János szerint...
10. Kain már tudott a bűnről, amikor Istennel beszélt, Istennek nem kellett magyaráznia számára azt fogalomként. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a szülei már elkövettek bűnt. Isten definiált számára a szívének állapotát látva a szívek vizsgálójaként egy általa megkívánt, addig meg nem tett újabb cselekedetet - bűnként. Kain ezt az újként kijelentett akaratot nem követte, majd a bűnös tette után ezt hazugsággal, újabb bűnnel tetézte.
11. Érdekes, hogy te intesz engem a testről szóló különböző szintekre, holott én csak azt mondom, ami az Igében van erről a fogalomról.
Azonban Te magad is elgondolkodhatnál azon, hogy egy sima darab hústest önmagában nem cselekvőképes, ahoz akarat, azaz lélek kell. Márpedig az Igében a lélek szinonimája a vér, s az biza a testen belül van. Ahogyan a szív is, az elme is.
Magyarán egyszerűen van olyan, amikor az Igében használt "test" fogalom csak puszta fizikai testre vonatkozik (pl. 1.Kor.6,18.), amin kívül van a bűn cselekvése, mivel az akaratiságot, tudatosságot is tartalmaz,
s van amikor bizony a testen belülre kerül a bűn fogalmának értelmezése mind Jézusnál, mind Pálnál. (Máté 5,228-30., vagy Róma 8, Gal, 5,19-21.).
12. Mivel Ádáméknak mondatott egyértelmű parancsolat, emiatt Nekik adatott 1 db. törvény. Ezt hágták át, az ez alapján a parancsolat alapján kötött szövetséget.
13. Kain a szívében Isten által meglátott és számára nyilvánvalóvá tett tiltást hágta át tudatosan, az azon való uralkodás helyett.
14. A mózesi törvény csak széles körben nyilvánvalóvá tette a szívben már Noéig is (mert Ő is kapott parancsolatokat, törvényeket, nem csak később Mózes!) jelenlévő gonosz és jó kívánságokat, amik megfoganva vagy bűnt szültek, vagy nem.
15. Lót is a maga jó lelkiismeretéből mondta a homoszexualitást "gonosz cselekedetnek", s a megromlott lelkiismeretük miatt mondták a Lót által gonosznak nevezett tettet jónak a szodomaiak, s saját "törvényükbe" illőnek.
16. Tehát Isten akaratát a jó lelkiismeret ápolásával lehet és kell követni, s a rosszat a jó lelkiismeretből is fel lehet ismerni, ahogyan Lót azt felismerte arról szóló (mózesi) törvény nélkül.
Erre válaszolok rövidebben, hátha nem nyomok meg valami billentyűt véletlenül közben, s így végre megérkezik ide, ahova szánom...
1. Éva eredeti kívánságát nem neveztem romlottnak, hanem "megromlottnak". Vagyis nem neveztem eleve romlottnak, ahogyan Te itt visszaadtad. Pál is ugyanilyen értelemben beszél róla. Amikor először említettem ezt napokkal ezelőtt, akkor is így írtam róla, s most is.
Nem Isten rontotta meg Éva eredeti kívánságát, hanem a kígyó, a Sátán.
2. Az a beszélő kígyó az bizony a Sátán volt maga. Így van ez biza, mert "a nagysárkány, ama régi kígyó, aki nevezetik Ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész földkerekséget elhiteti..."(Jel.12,9.).
Bizony "ama régi kígyó", az elhitette akkor is az embert, s azóta is az egész földkerekség emberei közül sokakat. Úgyhogy vagy Isten (Bálám szamaránál), vagy a Sátán nyitja meg az állatok száját, de nem nagyon beszélnek azok csak úgy maguktól, hanem csak amiatt, hogy elhitessenek valamit az emberrel. Akár jót, akár rosszat. Emiatt biza mind Jézust, mind Évát ugyanaz kísértette.
3. Ádámnak bizony volt szövetsége Istennel, azaz Hóseás nem "fogalmazott félreérthetően". A szövetség attól érvényes szövetség, hogy két fél nyilvánosan kinyílvánít egy közös akaratot, s annak a közös akaratnak a megcselekvésében megállapodnak. Ez megtörtént az Édenkertben, Ádámék megismerték és abban megállapodva elfogadták Istennek a rájuk vonatkozó egyetlen parancsolatát, egyetlen törvényét.
A házasságról sem beszél általában az Ige úgy, mint szövetségről, de ennek ellenére azt is "szövetségnek" mondja Malakiás (2,14.). Vagy esetleg szerinted Malakiás is "félreérthetően fogalmaz"? Megjegyzem, ez alapján egy másik szövetség is köttetett az Édenben, mégpedig a házasságé.
4. Hóseás emiatt példaként Ádámot a szövetség áthágására, a hűtlenül cselekvésre hozza fel, mint az így vétket, bűnt Iraelhez hasonlóan elkövetőt. (Hós. 8,1.) Hóseás szerint nem az a lényeg, hogy mi az Istennel kötött szövetség tartalma, hanem az, hogy az áthágás, az ahhoz hűtlenül cselekvés, az ily módon vétek (8,1.) és bűn elkövetésének ténye egyezik meg Ádám és Izrael esetében.
5. Éva látta a kígyót úgy, aki azt mondja, hogy ha pl. az ember eszik a jó és a gonosz tudásának a fájáról, akkor nem hal meg, sőt, eközben a jót és a gonoszt is tudni fogja.
Éva nem tudta addig a jót és a gonoszt, de a kígyó láthatóan tudta, s láthatóan nem halt bele ebbe a tudásába fizikailag, hiszen mozgott, beszélt, létezett.
Éva azt nem vette figyelembe, hogy éppen a fáról evés hiánya miatt nem tud mindent, s a kívánt tudást Istentől kellene kérnie, s nem Isten által eltiltott módon.
Nem vette figyelembe, hogy ha a kígyó tudja a jót és a gonoszt, akkor annak a látszólagos létezése lehet a halál állapotában létezés annak ellenére, hogy még létezik, mozog, beszél, stb...
Nem vette figyelembe, hogy a kígyó már az első kérdésében is valótlant állított Isten akaratára vonatkozóan, s azt elferdítve adta vissza.
6. Éva nem vette figyelembe, hogy a kígyó állításával "Bizony nem haltok meg" ott áll szemben Istennek a korábbi, szintén határozott állítása "bizony meghalsz!".
Ekkor egy embernek biztos tudás híjján dönteni úgy kell, hogy megkérdezi a feleket ismét, hogy tartják-e az állításaikat, s mire alapozzák azokat, merthogy a két állítás között alapvető, antagonisztikus szembenállás van.
Ezt pedig csak úgy lehetséges feloldani, hogy Isten és a Sátán más élet és halálszintre alapozta az állításaikat, más élet- és halálszintről beszéltek. A Sátán a maga által akkor élt, bukott, Isten (örök)életet adó jelenlététől elválasztott életét kínálta fel Évának, mint "életet". Márpedig az nem volt már azonos szintű élet az Éváékéval, hanem az már a halál árnyékában, a teljes elmúlást ígéretként ítéletben megkapott élet, létezés volt.
Ezekről a különböző szintekről Éva az evés hiánya miatt még nem tudott, és sajnos a tudatlanságán nem úgy lett úrrá, ahogyan kellett volna, azaz szembesítette volna a két állítást megfogalmazó személyt, s állításaikat, hanem sajnos úgy, hogy visszakérdezés nélkül áthelyezte a bizodalmát Isten ígéretéből a Sátán ígéretébe ("elámulva" annak ígéretén, 1.Móz.3,13.).
7. Éva és Ádám a halálnak ugyanabba az állapotába kerültek, amiben a Sátán már akkor benne volt.
A létezésük megmaradt, de Istentől, az igazi, az örök "Élet"-től, annak forrásától, az örök élet fájától el lettek a lényük választva az Isten parancsolatának, kijelentett és általuk elfogadott akaratának, szövetségének, egy szem törvényének az áthágása, azaz a bűnük elkövetése miatt.
8. A Sátán által eredményesen megkísértett, megrontott kívánság megfogan, s bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz - Jakab megfogalmazása szerint (1,12-15.).
Ez a halál érkezett meg azonnal Éváékhoz is, azaz az a szint, amiben a Sátán maga akkor is volt, a halál árnyékában leélt későbbi életük azonnal kivitte Őket egy más szintű létezésbe, a halál árnyékába.
9. A tékozló fiú is a bűnt azzal cselekedte, hogy eltért az Atyja jó és tökéletes akaratának megcselekvésétől. A fiú maga mondja magáról, hogy "vétkeztem Atyám az ég ellen és Te ellened.", vagyis a saját szavainak megfogalmazása szerint is a lényeg az volt, hogy Ő a vétket követett el, s azt azzal követte el, hogy eltért az "ég és az Atya" akaratától, s attól "elköltözött, más vidéken élte" a korábbitól más szintű, "halott" életét.
Ádáméknak is elkellett költözniük "más vidékre" és az Atyának a tökéletes akaratán kívül kellett bűnbánatra jutniuk a vétkükkel, bűnükkel kapcsolatban. El is jutottak arra, több mint száz évvel később (1.Móz.4,26.), s akkor Ők is remélhetőleg visszatértek a halott állapotukból az Isten nevét, akaratát újból segítségül hívó, azt követőbe, az igazán élőbe.
Sajnálom, hogy Neked Jézusnak a bűn miatti halott állapotról szóló története belemagyarázásnak tűnik a bűnt cselekvő emberek állapotába, de hidd el, nem én írtam azt oda, hanem Jézus mondta a bűnben élő embert ezzel a példázatával halottként létezőnek. Az egész példázatot azzal kezdi ugyanis, hogy milyen az, amikor valaki a bűnéből megtér, s bizony a bűnös állapotot Jézus maga azonosítja halottállapottal, s a megtért állapotot Ő maga azonosítja már a földi életre vonatkozóan feltámadott állapottal.
Szia Amida!
(1) Fogalmam sincs. De azt gondolom, ha megvan az ideológia, találni hozzá igét.
(2) Nincs szükség sem antijudaizmusra, sem Krisztológiára. Szeretetre van szükség. De, ezt tenni, - és nem mondani - a legnehezebb.
A Vatikán, idejétmúlt intézmény, amely ma ( és jó ideje ) már többet árt, mint használ. Pál nem fordult meg, pusztán integrálni szerette volna a pogányokat egy könnyített judaizmusba, de nem értette Jézus tanítását és annak lényegét.
A népirtásról mindig azok tehetnek, akik elkövetik. Azok magukévá tehették volna az igazi Jézusi eszméket is, de választhattak így is, és rosszul döntöttek.
Nem szeretek ezzel foglalkozni, mert mindig általánosítunk, és egyénekre lebontva csak Isten ismeri az igazi mozgatórugókat.
prklht
Elnézést, a megkésett válaszért, de elsiklottam felette:)
1.Krisztus evangéliuma megfogalmazás, nem biztos, hogy ugyan azt jelenti számomra, mint számodra.
Az örömhír, az első időkben rövid, és pusztán a feltámadás tényére szorítkozott. Később, mikor Pál is részt vállalt ennek a terjesztésében, már a kezdeti hitvédelem szükségéből fakadóan, a tanult személyek, összefüggést kerestek az ószövetségi helyekkel, és ezekből vonták le a következtetést: Jézus a Messiás.
- Pál nem az evangéliumokat átkozza még akkor sem, hanem azok terjesztőit.
- Másrészt, amennyiben mégis így fogjuk fel, nem tudhatjuk, hogy az egyéb örömhírek terjesztői, nem tévesebb következtetésre jutottak, mint Pál.
- És még mindig marad korábbi, egyszerűbb feltételezésem: Pál követői kiegészítésével van dolgunk, amely az Ő idejükben már meglévő egyéb evangéliumokra vonatkoztattak.
2. Hát mindenkit én sem ismerek:-) De, mondjuk úgy nem került még napfényre. Persze, attól még lehet jó pár.
Viszont, önmagában teljesen jelentéktelen és eredménytelen, ezért szükséges előbb – utóbb a világosság…
Nekem - most zongozázni sem tudnám - hgy egy keresztény - igaz teljesen újszer - topikban megétés is összejöhet, hiszen vsz. tudod, hogy nehezen fogadom el összességében. Ami és akik itt írnak, azonban már valami újdonsággal isszolgálnakszámomra. Ezért möst valami kérdésemet szeretném megfogalmazni és megkérnélek arra, hogy majd írj erről véleményt.
(1) Része van-e az antijudaizmus és antiszemitizmus elméleti legitimációjában a keresztény egyházak ama hitvallásának, hogy nem adatott üdvösség semmilyen más névben, mint a Názáreti Jézus (messiási) Krisztus-nevében (vö. ApCsel 4,12)? (2) Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy antijudaizmustól mentes krisztológiának?
Amit az (1) pont alá tettem, az csak úgy valami. Azonban a (2) pont tartalmával tekintetbe kellen venni Pál leveleinek tartalmát.
Valmi nagyont "durvát" mondanék.
A vatikán nem más, mint egy olyan fiókszervezet - Jézus keresztényi látása miatt - mely Izrael Istenének hatálya alá van helyezve.
Valószinűleg tudosai ennek tudatában is voltak és vannak, és valószinűleg ezért nem kegyelmez a kereztényi szeret a zsidóknak. És én azt gondolom, Pálnak ebben nem csekély szerepe van, hiszen - talán a tudattalana miatt - arra kényszerült, hogy megfordulását igazolja.
Nem valami szépen tette ezt, mert genocidium, lett a vége.
Amikor Éva kivánságát romlottnak nevezted aminek következtében evett a fáról, ez nem jelent mást, mint hogy Évának Isten adott romlott kívánságot. Egyébként mi rontotta volna meg, amikor még nem is evett a fáról? Ezért állításodban benne van, hogy eleve romlottnak kellett lennie Évának.
Ne hivatkozz folyton Sátánra, amikor a Biblia kígyóra hivazkozik. Biztosan van oka rá, még ha nem is érted. Tudom, hogy több helyen azonosnak jelentik ki a kígyót és a Sátánt a Bibliában, mégis van különbség a megfogalmazásban, különben nem különböztetné meg a Biblia sem a fogalmakat. Különböztesd meg tehát te is. Éva a kígyóval beszélt, Jézust pedig a Sátán kísértette meg.
Ádámnak nem volt szövetsége istennel, míg Izraelnek volt. Ezt is kérném megkülönböztetni, még ha Hóseás félreérthetően fogalmaz is, a hűtlenség miatt példaképp említve Ádámot.
Amit mondasz a későbbiekben Éváról, puszta mese. Miből állítod, hogy látta Éva, hogy a Sátán (szó nincs a sztoriban Sátánról) él egy olyan létformában, amelyben már evett a jó és gonosz tudásának a fájáról? A kígyóról, hangsúlyozom a kígyóról levont Évabeli következtetéseid abszolut mese szint. Ezeket NEM LÁTTA Éva a kígyóról, egyszerűen azért engedett a SAJÁT csábításának, mert a kígyó kijelentette, hogy nem fog meghalni.
Kérdésben soha sincs hazugság, joga van a válaszadónak kiigazítani. Éva meg is tette. A kígyó állításai pedig miért nem voltak igazak?
1. "Bizony mondom nem halsz meg" - nem haltak meg aznap.
2. "Olyan leszel mint az isten jó és gonosz tudója" - olyan lett, ezt MAGA ISTEN is megerősíti.
Az a bizonyos "A halál pedig az általam (és Jézus által) leírt módon bekövetkezett a szellemükben, lelkükben" mondat pedig sehol nem stimmel az Édenkert sztorival, SZÓ SINCS SEHOL RÓLA! Muszáj egy kereszténynek mindenbe BELEMAGYARÁZNI valami olyat aminek a gondolata sincs felvetve?
Sajnálom, hogy nem tudok neked igazad adni, de mindig másról beszélsz, mint amit az írás valóban mond.
Itta tékozló fiú esete. Szó nincs a példázatban az atya akaratának a nem követéséről, tudatos elfordulásról az atya parancsától, és hogy mennyire távol állnak ezek a kijelentéseid az igazságtól, leírom ide a példázat megfelelő helyét a helyes megértéshez:
Lukács 15,12-13
És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
Semmit nem követelt meg a fiától az atya a példázat szerint. Nem volt mit megszegni. Sőt az atya a fia kérésére odaadta neki az öröksége rá eső részét, hogy kezdjen vele amit akar, ugyanis NEM PARANCSOLTA MEG, hogy mire költse.
A fiú megértve saját romlottságát, megtért belőle, is visszament atyjához, aki meglátván őt annyira örült, mintha a halálból látta volna feltámadni. Aki ehhez egyebet hozzá tesz, az megérdemli,. hogy egy Páli gyülekezetben elöljárónak kenjék föl.
Mivelhogy képtelen vagy a testet testnek venni a lelket léleknek, mivelhogy azt mondod: több szinten kell beszélni a testről, javaslok egy áthidaló megoldást. Ami a testen belül nem stimmel nevezzed romlottságnak, ami a testen kívül nem stimmel nevezzed bűnnek. Merthogy képtelen vagy megközelíteni a bűn fogalmát Pál zavarai miatt a törvény oldaláról, ahogy már sokszor megpróbáltam elmagyarázni.
Mert bűnnel felfesleges foglalkozni, ha nincs büntetés, és büntetéssel felesleges foglalkozni, ha nincs rávonatkozó törvény. Ezt a kört Pál teljesen tévesen kezelte le a leveleiben, és ezt szükséges minden kereszténynek átlátnia.
Az engedelmesség csak az ószövetség idején, és csak Izraelnek és csak a Mózesi törvények betartására vonatkoztatható. Jézus szabadságot hozott, amelyben az Istennell való kapcsolat átváltozott a szolgai engedelmességből az Atya fiúi kapcsolatra, amelyben az fiúnak megvan a szabadsága, mert képes már önmaga különbséget tenni az igaz és hamis között, nem kell neki parancsolgatni.
Maga Pál, aki nem a kedvencem a tévedései miatt, IS hivatkozik arra, hogy nem a szolgaság lelkét, hanem a fiúság lelkét adja Isten, Jézus óta.
A törvénynek magának a tiltásnak nincs semmi értelme, HA NEM KÖVETI A TÖRVÉNY MEGSZEGÉSÉT BÜNTETÉS. Abszolút rossz megközelítése a dolognak, hogy ha az engedetlenség oldaláról közelítik meg a kérdést. Egyetlen büntetést sem azért szabnak ki, mert valaki a törvénynek volt engedetlen, hanem a törvény által megjelölt cselekdet elkövetésének a súlyossága alapján ítélik meg a BÜNTETÉST.
A CSELEKEDET alapján, nem az ENGEDETLENSÉG alapján. Ismét megfogalmazva a törvény a bün büntetésének a mértékét meghatározó parancsuralmi rendszer. De mit kezdesz vele egy olyan országban ahol a bocsánat az alapvető hozzáláás a vétkes cselekedetekhez? Nemde érvénytelenné tesz minden törvényt?
A szófogadás, meg a feltétel nélküli engedelmesség, csak a nagyon kis gyerekeknek szólhat, de az embernek meg kell tanulnia önállóan megállnia a helyét az életben és az Isten előtt.
Hogy annyira megköveteled az engedelmességet, és mindenki számára kötelezni szeretnéd, ezért még az igét is felhasználni próbálod, gyanússá teszi a dolgot, hogy nem vagy-e elöljáró és veszni érzed a juhaidat. Amelyek valójában az Isten juhai lennének. Miért nem engedhető át a juh az elöljáró kezéből az Isten kezébe? Tudom, hogy találni rá igei helyet, ami igazolja a fizetős elöljáró jogossá tett vezetői/szolgáló posztját, de azt nem fogod Jézus tanításaiból kiigazolni, hogy az ő kezéből kivegyen az elöljáró bárkit is a maga megélhetésének a biztosítására.
Mert csak az elöljárók igénylik az engedelmesség tanítását, hogy a juhok gondolkodás nélkül tegyék meg azt, amit ők mondanak. Ahogy Pál mondja hajoljatok el azoktól, akik nem engedelmeskednek a mi levél általi tanításunknak, az ilyenekkel együtt se egyetek. Valójában ez a gondolkodás nélküli vak követés igényét támassza a megtévesztett gyülekezeti tagok elé, amelynek vége az adományok bőséges aratása.
:-) ugyan mit köszönsz?
Tévedtem, még annyi sincs:)))
Ami nálam szolga és nálad szabadság az ugyan az valóban, mert mindkettő a választás szabadságából következik. Eggyet gondoltunk…
Enyém a megtiszteltetés:-)
prklht
Teljesen igazad van, félre értettem a kérdésedet, s biza össze kevertem a két fát. Én mindvégig az "élet fájáról" írtam, arra gondoltam, ahhoz idéztem sorra az Igéket, a Te kérdésed meg valóban a jó és gonosz tudásának fájára vonatkozott!
Átnézem újból az eredeti felvetésedet, s megválaszolom holnap újfent azt (reggel írok csak újból).
Rendben?
Bocs a tévedésért, s amiatt, hogy ezzel az írásoddal most hiábavalóan fáradtál az én kapitális félreolvasásom-értésem miatt!
Ez a nüansz viszont az, hogy nálad a szoga nálam meg a szabdság.
De még azt is értem - mert megkötözöttségben vagy a "tökletesedésben" hogy Te azt szolgának nevezed, mert értem mire gondolsz. Én ugyan azt merem szabadságnak nevezni.
Az életnek része a befejezés, ami a halál. Lásd élővilág. Sem nem hisznek, sem nem bűnösek, mégis élnek és meghalnak.
A hitnek annyi köze van csak az élethez, amennyiben a természetes halálon túlmenően okozunk elhalálozást, ami a tényleges bűn, akkor a Jézus beszédeiben való hit eljuttathat minket ahhoz, hogy egy olyan országban éljünk, amelyben nem teremtünk MESTERSÉGES (amit nevezhetsz bűnnek) halált okozó körülményeket.
Az ember a gonoszságával jóval nagyobb pusztulást hoz létre, mint az természetesen lebonyolódna. Ezért a hit segíthet bennünk abban, hogy Isten akaratát cselekedve ezekből a gonoszságokból megtérjünk, és az életet a maga természetességében tudjuk élni.
Mindaddig, amíg nem érted a halál jelentőségét és okát, ne sürgess abban, hogy mínősítsem az élet jelentőségét.
"Nincsen semmi bűn a jó és gonosz tudásának a fájáról való evésben, s nem amiatt tiltotta el Ádámékat az abból történő evésből, mert azzal Ádámék bűnt követnének el, hanem amiatt, mert a másik fáról evést tiltó parancsolat áthágásával, s így bűn elkövetésével a jogosultságukat veszítették el az abból történő evésre. "
Ezzel elárultad, hogy fogalmad sincs arról, hogy mi a jó és gonosz tudásának a fája. Kettő. Amit leírtál semmi köze a történethez. Sem bűnt nem említett az Isten, sem jogosultságok elvesztését, sem összefüggésbe nem állította Isten a parancsolat áthágását, és a fáról való evést, tehát amit leírtál merő kitalálás. Gondold át mégegyszer.
A továbbiakban taglalt bűn állapotba kerülés, az örök élet fájáról való evés JOGÁNAK elvesztése, mind belemagyarázás a történetbe. Miért nem lehet egy történetet legalább úgy felfogni, ahogyan le van írva, különösen akkor, ha ki szeretnéd színezni?
Mégegyszer az Isten NEM ÁDÁMÉKNAK tiltotta meg a fáról való evést, hanem CSAK ÁDÁMNAK mondta. Akkor még Éva MEG SEM VOLT! Hogyan szegte meg Éva a parancsot például, ha csak Ádámnak adott Isten tiltó parancsot?
Azzal,. hogy folyamatosan ismétled, hogy DE BŰNT KÖVETTEK EL, DE BŰNT KÖVETTEK EL, attól még sem a bűn állapotába kerülés, sem a jogosultság elvesztése nem lesz igaz, mindegyik kitalálás marad.
A Jelenések könyve olyan szimbólikus képhalmaz, hogy addig senkitől nem fogadok el belőle bermilyen igazolást vagy magyarázatot, ameddig mindent belőle helyesen értelmezni nem tud. A Jelenések könyvével azonban ebben a topicban egyáltalán nem kívánok foglalkozni, mert szimbólumrendszere bármilyen kitalálás igazolására tud nyújtani megfelelő igehelyeket.
A vicc az, hogy olvasni könnyű, de megérteni nehéz:
Az életben van benne: a jócselekedet és a halálban van benne: a rossz cselekedet.
Olvasd: És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
- HIT neki? Azt gondolják sokan: igen. Miközben:
- Monda Jézus: Vegyétek el a követ.
- Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.HIT neki? Nem. Ki hit Neki?Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszék vala. – akik elvették a követ: mert nagy szentségtörés volt ez akkor, komolyan büntették. Mégis névtelenek maradtak az akkori igazi hívők…
Nos erre mondom, az életben van benne a jócselekedet, mert mondani mindent lehet.
De a jócselekedet, a gyümölcséről ismerszik meg.
Példával illusztrálva:
A közösség imádkozik. Jó cselekedet? Általában igen, de, ha rossz célért?
A közösség adakozik. Jó cselekedet? Általában igen, de ha rosszra fordítják?
Ezért nem kell Istenre hivatkozni, mert az tudja, mi van a szívünkben, és ennek megfelelően tekint ránk:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
Ez a írásod is döbbenetesen felületes! Nincsen időm hosszabb válaszra, csak néhány kérdéssel figyelmeztetlek néhány hiányosságodra, hogy átgondolj egy-két dolgot:
- Mikor és hol neveztem én "Évát eleve romlottnak"?
(Neveztem a kívánságát megromlottnak, de nem "eleve romlottnak". Persze, ha bizonyítod az idézeted állítását, akkor rendben, korrigálom magam. De, ha ezt értetted félre, akkor Neked kell korrigálni magadat.)
- Ádám nem csalatott meg a Sátántól, hanem Éva csalatott meg a Sátántól. Éva maga mondja ezt magáról, s Ádám maga mondja magáról, hogy Ő Éva miatt hágta át az Istennel kötött szövetséget. Így van, Pál is, Mózes is, Hóseás is és én is csak ennyiről beszéltünk.
- Éva amiatt hitt a Sátánnak, mert látta, hogy a Sátán is él egyfajta létformában, s nyilván Ő is evett korábban a jó és a gonosz tudásának a fájáról, amire éppen Évát buzdította. Éva valóban hitt a Sátánnak, de elé volt adva korábban egy másik hit is, Istenbe vetett hit. Az egyiket elhagyta, s lépett a másik felé. Mivel nem tudott még a bűnről, s látta, hogy a Sátán is "él, létezik" még, emiatt azt gondolta, hogy Ő és a Sátán azonos szinten léteznek, "élnek", s emiatt nem tudta, hogy a halál nem a testében fog bekövetkezni, hanem a lelkében, szellemében.
- A Sátán "nem csupa igazat mondott", ez egy szintén óriási tévedés:
"Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról sem egyetek?".
Ezt a vaskos hazugságot még Éva is kijavította. A halál pedig az általam (és Jézus által) leírt módon bekövetkezett a szellemükben, lelkükben - ahogyan a Sátánnál. emiatt ez az állítása is hazugság volt. Ráadásul a testükben is bekövetkezett később, úgyhogy arra is mondatott aznap halálos ítélet ("porrá leszel")!
Egyelőre ennyi hiányosságodra hívom fel a figyelmedet, mert nincsen több időm.
Leírod először azt, hogy nincs szükség az axiómádhoz odatenni semmit "minősítőjelzőt", aztán pedig Te magad teszel oda egyet, azt, hogy "jó", imígyen kiegészítve immár az önmagában meg nem álló definíciódat:
"Mert az élet jócselekedetekből következik."
Aztán írsz arról, hogy mi önmagunk ne minősítsünk, mintha én nem ugyanerről írtam volna! Hiszen én csak annyit kérek kezdettől fogva, hogy a "jó" minősítő jelzőt olyasféleképpen tedd be a definíciódba, ahogyan az az Isten Igéjében szerepel, azaz mindig Isten akaratának megcselekvéséhez kötötten.
Mert "nincs senki "jó", csak egy - az Isten." (Luk. 18,19.)
Hát emiatt kérem, könyörgöm, hogy az egyetlen igazán "jóra", az "Istenre" való utalást tedd kérlek a cselekedetek minősítése mellé nyilvánosan is az eredeti axiómádat megváltoztatva, azaz ne csak így stikában változtatgasd meg a "jó" szóval!
Ezzel hozzászólásoddal most csak szűkebben foglalkozom, mert olyan szinten felületes, hogy az számomra döbbenetes. Egyszerűen nem tudom, hogy van-e értelme Veled viatkoznom, mert olyan dolgokat tagadsz le, amelyeket leírtam, s olyan dolgok felett siklasz át, amelyek igazán fontosak.
1. A bűn fogalma egyszerűen az, ha valaki Isten Vele megismertetett akaratának nem engedelmeskedik, az Ő rendeletét, parancsolatát, törvényét, szövetségének tartalmát áthágja.
Így definálja Isten Igéje számtalan helyen, s ezzel a tartalommal definiálta maga Jézus is. Számtalanszor leírtam ezt (ma délelőtt ismét) számtalan Igével alátámasztva. Ennek a fogalomnak az elismerése helyett Te az első pontban más dolgokra helyezted most is a hangsúlyt, amelyek most nem olyan lényegesek, mint ennek a fogalomnak a tisztázása. Ezt az alap fogalmat fogadd el, ezt vizsgáld (merthogy ez ennek a pontnak a témája), s akkor van értelme továbblépnünk érdemben a kapcsolódó témákra.
2-4. Végre eljutottál arra, hogy szerinted is "valóban Jézus maga nevezi a fiút meghaltnak...".
Ez a lényeg, s most már vedd észre azt is, hogy amiatt nevezi Jézus halottnak, mert "vétkezett az Ég ellen, és az Atyja ellen". Magyarán a vétek, a bűn, az Atya akaratának a nem követése miatt nevezi halottnak. A Jézust nem követők szintén nem követik az Atya akaratát, emiatt nevezte Jézus az Őt lemondások árán, teljesen odaszánt szív nélkül nem követőket szintén halottaknak.
Mindkét példázatban tehát a halott állapotot a Atya akaratának, vagy az azt kijelentő személynek a nem követése, az attól való tudatos elfordulás, azaz a vétkes, bűnös állapot okozta Jézus leírása szerint.
Az Atya természetes, hogy örül a megtért embernek, hiszen "nem örül a bűnös halálának", hanem emiatt értelemszerűen minek örül? A bűnös megtérésének! Erről az örömről ír az Ige itt is, és más helyeken is. Erről az egy, a bűneiből megtért ember feletti mennyei örömről szól maga Jézus is a történet elején (Luk. 15,7.10.). Egyértelmű tehát, hogy a bűnök választották el addig az Atyától a fiát, s egyértelmű, hogy a bűnök miatt nevezte Őt Jézus halottnak, s egyértelmű, hogy a bűneiből való megtérés miatt "támadt fel" újból az életre. Mindeközben egyértelműen fizikai testében még végig élt, azaz a fizikai teste nem volt halott, hanem a fizikai testében benne lévő lélek és szellem volt halott állapotban.
Pál is emiatt a testben lakozó léleknek és a szellemnek a halott voltáról beszél mind a Róma 8-ban, mind az Ef.2,1-5-ben. A testben lakozó lélekbe, szellembe bekerült bűn miatt a halott szellem és lélek az Isten jelenlétéhez, az Ő szellemi valóságához való meg/visszatéréssel újulhat meg, támadhat fel, lehet újra élővé. Az újszövetségben pünkösd óta a megtérést az ember testében lakozó halott lelkének, szellemének a (Szent) Szellem általi megújulása követi. Így lesz újra élő lélekké, élő lelkűvé a halál árnyékából kikerült, korábban halott lelkű, szellemű ember.
Ez van az újszövetségben Jézus és Pál leírása szerint az életről és a halálról.
5. Letagadod ebben a test fogalmait taglaló pontban azt, hogy én írtam volna arról, hogy a Róma 8-ban is ír Pál a testről. Pedig mind a Róma 8-at, mind a Gal. 5,19-21-et magam is említettem példaként arra, hogy ott egy másik szinten beszél a testről, nem arról, mint az 1.Kor. 6,18-ban!
Te pedig ahelyett, hogy észlelnéd végre magad is a különbségeket a szövegkörnyezetekből, s végre elismernéd, hogy mind Pál, mind Jézus hol az
- egyik szinten (puszta fizikai test) beszél a testről,
- hol a másik szinten(lelket, szívet, elmét, gondolatiságot, akaratot magábanfoglalóról),
ehelyett "cáfolatként" leírod Nekem az általam Feléd külön megemlített Róma 8-at Páltól! Hiszen én magam hoztam fel az 1. Kor.6,18-tól eltérő test-értelmezésre Páltól a Róma 8-at példaként! Erre Te itt mintegy újként említed, mintha én nem szóltm volna róla!
Ez miféle érvelési, cáfolati szint?
Semmilyen, emiatt kérlek arra koncentrálj ebben a pontban, amiről szól - a test fogalmának az Igén belüli többszintű értelmezéséről. Mert Jézus is, Nemo is, és én is ezt bizonygatjuk már Neked régóta, miszerint van
- "test", és
- van "ennél több" test! (Máté 6.25.)
Az első nem ad helyet a bűnnek, a bűn azon kívül történik (1.Kor.6,18.), a másik ad helyet a bűnnek, mert magában foglalja a szívet, a lelket/vért, az elmét, a gondolatiságot, az akaratot, s az elkövetett bűn miatt az egész testet megfertőzteti. (Máté 5.28-30.,Máté 5,23. - Róma 8., Gal. 5,19-21.).
Testvéreim, elmondom tehát ismét:
Az élet nem hit, hanem cselekedetekből következik
A minősítő jelzők szükségképpen feleslegesek. Minden e mellé tett szó és fogalom felesleges, mert csak a káoszt és megnemértést növeli, tévutakra vezeti az amúgy is becsapott embereket.
Miért? Mert az élet – jócselekedetekből következik!
Miként a halál, szükségképpen a rosszakból.
De mi ne minősítsünk, mert értékítéletünk lehet rossz, míg Istené mindig Igaz…( pusztán láthatjuk a gyümölcsökről )
A hit lufi.
Mert miként a zsidók azt hitték, elégséges Istenüket elfogadni a Törvény betartásával – azaz hitükkel és cselekedeteikkel – úgy tévednek a mai keresztények, mikor azt hiszik elég elfogadni Istent Jézus Krisztuson keresztül, és cselekedeteket mellétenni: ima, tized, stb.
Nincs így. Mert Isten csak és kizárólag a cselekedeteket nézi, az elárulja ki miben hisz.
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
- egy szó sincs arról amit mondasz, önmagában elegendő hitről!!! Amiről szó van:
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.
Mi a parancsolata? – azt betartották a farizeusok is, de
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
- Jól vésd az eszedbe, az ördögök köztünk vannak, és megváltozhatnak a cselekedeteik által, miként a foirdítottjára is ismerek példát..:
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Megáll
Ne nevezd Isten teremtményét eleve romlottnak. Az Éva kvánsága nem volt romlott, sem semmi miatt nem romlott meg. Vagy egy eleve romlott Évát teremtett az Isten Ádámnak?
Ádám pedig akkor sem csalattatott meg, ha egyszer a te Pálod is azt mondja. Sem közvetlenül, sem közvetve. Bűnt ellenben lehet cselekedeni felbújtásból, tévedésből, gonoszságból, de Ádámra nem áll a megcsalattatás, Pál szerint.
Hagyjuk a kísértés elméletedet, mert amúgy is hagy kívánnivaló maga után. A lényeg a tájékoztatás, hiszen a kígyó kijelentette, hogy nem halnak meg, ahogy az Isten mondja. Éva azért szakított a fáról, mert ezt elhitte. Nem is haltak meg aznap.
Ha azt hiszi el, hogy aznap meghal, Éva nem is evett volna a fáról, hiába volt kedves a szemnek.
Ráadásul a kígyó csupa igazat mondott.
1 Nem halnak meg mondta, nem is haltak meg az Isten állítása szerint aznap. Éltek vagy 900 évet.
2. Olyanok lesznek mint az Isten, jó és gonosz tudói. Olyanok is lettek, ezt maga Isten erősíti meg: 1 Mózes 3,22: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közûlünk egy, jót és gonoszt tudván.
2-3.
Ha Ezékielnél vagyunk és a törvénynél, akkor maradjunk is annál. Az Édenkertben semmilyen törvény nem volt megszabva. Izrael kapta az első törvényt - amiről Ezékiel beszél - Mózesen keresztül. Mózesig maximum gonoszságról beszélhetünk, vagy engedetlenségről, de törvényről nem.
Hóseás is Mózes törvényéről beszél!
Mint próbáltam egyszer elmagyarázni, parancsolat nem csak bűn elkövetését tilthatja meg. A parancsolat áthágása ennél fogva nem mindenképp jelent bűn elkövetését. Az Édenkertben semmilyen "törvény" nem uralkodott, Mózessel érkezett törvény Izrael részére. Izraellel lett tehár szövetség kötve. A pogányok például nem "áthágták" isten rendelését, hanem pusztán gonoszságaikat lehet felróni.
Az első bűn elkövető tehát Káin, mindaddig, amíg be nem bizonyítod, hogy az engedetlenségükkel követtek el bármilyen bűnt Ádámék. Mégegyszer mondom az engedetlenség nem minden esetben bűn! Mégegy példa, hogy jobban értsd ne olyan biblikusan, mert abból nem sokat lehet megérteni. Ha neked gyilkosságot parancsolnak, de te nem követed el, akkor bűnt követsz el? Ezen rágódj egy picit...
Amida!
Én pedig értem, amit Te mondasz, és látom, hogy egy másik nézete a valóságnak. Csak nüaszok a különbségek közöttünk.
Mindig merész voltam, kivéve, mikor tele lett a …-)
Itt ne is, már megbeszéltük, hogy eljön az ideje:))
Üdvözlöm a barátnődet, mindenkinek más segíthet, de a lényeg az mindig egy.
A mestereken való átlépés után, aki valóban túllép rajtuk, az rájön: szolga…
p
Ebben a hozzászólásban van egy másik tévedésed is:
"A "Ne ölj" parancsolatban nem az engedetlenség a bűn, hanem a gyilkosság" - írtad.
Ez nem így van, mert számtalan esetben öltek embereket Isten későbbi parancsolatára az Istennek e korábbi parancsolatát látszólag áthágva pl. Izrael fiai. Mert Istennek a lényeg "az engedelmesség, a szófogadás" (1. Sám.15,22.), még ha az látszólag emberölést is jelent (33. vers).
Isten az emberöléstől nem úgy tiltotta el az ószövetségi embereket, ahogyan Te itt írod, azaz az elsődleges mindig az aktuális parancsolatainak be-, vagy be nem tartása volt. Az Isten akaratában lévő harci cselekmények ekkor bizony nagyonis fontosabbak voltak a "Ne ölj" parancsolat formai betartatásánál. Mert a bűnös emberek közül bizony sokakat megöltek akkoriban, Isten akaratát teljesítve.
A lényeg az Istennek való "engedelmesség, a szófogadás" Isten Igéje szerint. Akkor nem követ el bűnt az ember.
Ne kerüld meg az egyik dolgot, hiszen két hibát adtam eléd! Először legyünk túl a fontosabb, nagyobb hiány elismerésén, aztán érdemes rátérni az első mondatrészre. Mert, ha a nagyobbik hiányosság elismerésére sincsen hajlandóság, akkor nem érdemes tovább menni a "hit"-vitában.
"Az élet nem hit, hanem cselekedetekből következik"
axióma önmagában a csupán "cselekvő" ember cselekvésének nem minősítése miatt azt sugallja, hogy a rossz cselekedetekből is "élet" következik.
Márpedig a rossz cselekedetekből "halál" következik, azaz nem "élet". Emiatt kell ellátni ezt a kijelentést sürgősen a cselekedetet minősítő jelzővel!
