Egyébként az izraelita - filiszteus háborúk története a Bírák, Királyok és Krónikák könyveiből viszonylag jól végigkövethető, természetesen izraelita szemszögből nézve az eseményeket.
A filiszteusok népe nagy valószínűség szerint az Égei-tenger medencéjéből, azon belül is Kaftor szigetéről származott, ami minden valószínűség szerint a mai Krétával azonos.
Az ún. tengeri népek inváziója vetette őket Palesztina partvidékére. Az óegyiptomi forrásokban is szerepelnek a támadó tengeri népek fölsorolásakor 'plst' tetragrammaként.
Az ő nevükből származik a Palestina (Palesztína) országnév.
A régészeti leletek tanúsága szerint mintegy kétszáz évvel a Józsué-féle honfoglalás után telepedtek meg a palesztin tengerparton.
Előttük itt kánaánita néptörzsek éltek, többek között az óriás termetű Anák-fiak.
Ezeket részben elűzték, részben beolvasztották.
Ismerték a vasgyártást, míg a korabeli zsidók még nem.
Állítólag egy jó ideig a zsidók is tőlük szerezték be a vasfegyvereket és vasszerszámokat, de aztán az izraeliták is megtanulták a vasolvasztást.
Öt városállamot hoztak létre, ezek a zsidók ellen vívott háborúk idejére többnyire szövetségre léptek egymással.
A zsidókkal vívott háborúik váltakozó kimenetelűek voltak: nagy győzelmek és nagy vereségek egyaránt előfordultak.
Egy alkalommal még a zsidók szent frigyládáját is sikerült elrabolniuk.
Egy Dágon nevű halfarkú bálványt imádtak, amelynek legnagyobb temploma Ashdodban volt.
Ezt a templomot a fogságba ejtett izraelita Sámson ledöntötte a tartóoszlopok kidöntésével.
A zsidóknak soha sem sikerült végleges győzelmet aratniuk a filiszteusok fölött.
A filiszteusok az ószövetségi kor nagy részében fönnmaradtak, aztán az asszír-káld-óperzsa birodalmak idején fokozatosan beolvadtak.
Nyelvükről semmi biztosat nem tudunk, talán Kréta prehellén nyelvével rokon nyelvet beszéltek.
Szerintem sem, bár mindkét népről elég keveset tudunk.
A Biblia szerint egyébként ez a két népcsoport Lótnak a saját lányaival folytatott vérfertőző kapcsolatból származott.
Amennyire én a csekély tudásom alapján meg tudom ítélni, a moábiták és ammoniták inkább az északnyugati szemiták azon csoportjához tartoztak, mint a héberek és az arameusok: tehát a városias civilizációk peremterületén élő nomád-félnomád népességhez.
Egyébként az ún. "moábita kő" révén ismerjük a moábiták írását és nyelvét: nyelvük a szemitológusok szerint csak nyelvjárási szinten különbözött a korabeli óhébertől.
Az ammonitákról a Biblia tükrében semmi jót nem lehet elmondani: elsőszülött gyermekeiket rendszeresen föláldozták egy Milkom nevezetű vérszomjas istenségnek...
Amennyire én tudom, a korabeli régészeti feltárások még elég hiányosak.
A korabeli kánaánita (ún. ókánaánita) városállamok közül Ugarit a legjobban föltárt, ráadásul itt egy sor feliratos agyagtáblát találtak.
Ezeket a feliratokat egy olasz nyelvész fejtette meg, a nyelvet elnevezte ugaritinak vagy ókánaánitának.
Némi meglepetésre ez az északnyugati szemita nyelv sokkal kevésbé tér el a biblikus óhébertől, mint azt a kutatók előzetesen gondolták volna.
Némi szépséghibája a dolognak, hofgy Ugarit a későbbi Izrael területétől némileg északra feküdt, Fönícia területén.
Silberman és Finkelstein könyve azt állítja, hogy a kánaániták főleg városlakók voltak, míg az izraeliták a letelepedés előtt félnomád állatartók, de hogy ez mennyire jelenik meg a régészeti hagyatékban, őszintén bevallva nem tudom.
Nem tudom, hogy Mózesnek volt-e írásos beszámolója, mindenesetre, ha volt is, eléggé átdolgozták a későbbi időkben.
A Tóra összeállítása a - nem ortodox - íráskutatók szerint a Kr.e. VIII. században kezdődött meg és Jósiás (Yoshiya) király idejében nyerte el végleges formáját.
(a szeretett iránti erőteljes vágyakozás misztikus képzeteket okoz, olyanná teszi látni azt, amilyen a maga valójában esetleg nem is, stb. blablablabla :)
Hatszázezer felnőtt férfi az szerintem minimum két, de inkább két és félmilliós össznépességet jelent....
Csakhogy ez képtelenség persze, hisz :
- a munkaerő ekkora csökenését Egyiptom és gazdasága nem viselte volna el, mindenképpen bazi nagy háborúhoz vezetett volna, amine sok nyoma lenne a forrásokban (1 sincs), ráadásul a Galgadio áéltal megadott 2 időpont tán az egész egyiptomi történelem csúcsa
- sok helyütt felmerül, h egyáltalán Egyiptom lakossága meghaladta-e a 2,5 M-t
- Izrael viszonylag terméketlen térsége ennek csak töredékét tudta el tartani.
Mózesnek nem volt beszámolója. Nem azért hívják Mózes könyveinek, mert ő írta őket. Ezek jelképekkel teletűzdelt történetek, amelyek a vallást és a társadalmi rendszer alapjait hivatottak megerősíteni. Egy nomád nép letelepedése ugyanis rengeteg belső konfliktussal jár, ezért is valószínűsítik, hogy az első írások az izraelita államalakulatok megalakulásakor keletkeztek. De ettől még az évszázadokkal azelőtti történeteknek lehet valóságalapja, és speciel pont ezen diskurálunk.
A hitbeli kérdések megvitatására van másik alfórum.
