Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Nénda, takaritó, neked milyen gondolataid vannak! Erre jó felelni :)
Nos, én nem megalázom a szellemet, hanem inkább alázatos vagyok a szellem előtt (lelkem az). Mert tudd, én oly hatalmasra vélem az ember szellemét, hogy azt vélem, sokan, akik megsejtettek valamit belőle, Istennek képzelik. Óriási, összehasonlíthatatlanul nagyobb az ember szelleme a lelkénél, és mint a nagyobb szolgálja a kisebbet, ha a léleknek erre van szüksége, és ezt egyáltalán észreveszi. De úrként szolgálja, mert nagyobb, és nem valamiféle mitugrászként, nemigen hat a lélek akarattal, szándékkal a szellemre. Persze sokan mesterkednek ez ügyben, errre van sok mágia, meg természetvallás. Mert felettébb nagy élmény lehet a szellem egész kicsi megnyilvánulása is.
Takarito, veled más játszik, a szellemhez neked nem sok közöd van. Neked más a bajod... Te egyszerűen képtelen vagy mást felfogni, csak a magadé felől gondolkodsz. Senkire nem is vagy kíváncsi, kérdésed sem kérdés, így mit sem törődsz senki feleletével.
Ebből látszik, hogy megértés nélkül dobtok ki az ablakon igazságot a hamissággal együtt.
Nem lehet pedig semmit megérteni, ha nem ismerik meg. De a keresztények még Pál tanítását sem ismerik, hiszen olyan magyarázatokban hisznek, amelyek alapja vagy ezoterikus, vagy misztikus, vagy teológikus, de maga Pál is csodálkozna rajta ha hallaná.
Én olyan keró vagyok, aki korántsem szeret mindenkit. Én felebarátaimat szeretem, és testvéreimet. Másokat csak kicsit, távolról, ill. minél inkább felebarátaim.
Nekem azonban kevés felebarátom van, a lelkiismeretes emberek, és ezek kevesen vannak. Azaz nem mindenki felebarátom, nem mindenkit szeretek, és nem vallogatok olyasmit, amit te megszoktál a keróktól. Ne is kérd rajtam számon, amikre ők vállalkoznak. Tudd, Jézus egyetlen parancsolata az volt, tanítványai úgy szeressék egymást, ahogy Ő szerette tanítványait: Erről ismeri meg őket mindenki, ahogy egymást szeretik. Érted? Erről ismeri meg őket mindenki, ahogy egymást.
Aki mindenkit szeret, inkább nem szeret senkit, azt sem tudja, mi az, összekeveri a szeretet nevű érzéssel, és felindulással, stb., stb. Tőlem ilyen "szeretet" képmutatást ne várj.
Nem, én sem szóltam hozzá érdemben. Nem is vagyok rá képes, hiszen hogy vitázzam azzal, akivel elhatároztam, hogy nem fogok,
Azt meg sajnálom, hogy az igefórumon kitörölték takarito topicját. Ezzel tartoztam, mert írtam, hogy ott felelnek neki. Feleltek is, de kurtán-furcsán, ez a hír tehát hozzátartozik az igazsághoz. Meg az is, szerintem az igefórum alkalmatlan a vitára, én ott nem is vitázom, nem most véltem ezt így, kezdettől fogva így látom.
Pompano meg, gondolom, nem lenézi takaritot, hanem haragszik rá, vagy hogy. Mert takarito is bosszantó módon nem vesz tudomást emberek érveiről. Neked tán inkább takaritot kéne intened, nem lovat adni alája. Nem gondolod?
Igaz, én is adom a lovat a kerók alá, ne vitázzanak takaritóval. De Salamon nálam előbb adta, azaz ez nálam hitbeli dolog, így, ha esetleg kifogásolható is, jobbat nem tudok. Mert az még kifogásolhatóbb, ha valaki igazsága biztos tudatában szanaszét szedi ellenfelét, megalázza, vagy oly nyilvánvalóan diadalmaskodik rajta, hogy csak na. Szóltam ilyesmiért már testvéremre, általam becsült emberre, ne tegye ezt, így elveszi ellenfele minden méltóságát. Jobb előbb abbahagyni a vitát ha így tekintjük, akkor is, és mit tagadjuk, takarito nem komoly ellenfele a keróknak (nem nekem, mert én hitvédő vitákba nem szállok). De az is ciki, hogy takaritóról így beszéljek saját topicjába. Sehogysem lehet jót tenni e dologban, sehogysem születhet ebből jó. Hagyni kéne a fenébe, és ráhagyni, így látom.
Igazad lenne, ha sértegetni akartam volna. Kérlek, olvasd el jobban szólásomat, és meglátod, nem sértegetni akartam. Őszintén nem! Vannak olyan emberek e fórumon, akik betegek, pszichésen, és tisztelem, becsülöm, szeretem őket, sőt, volt, hogy tanácsukat kértem, sőt, segítségüket, mert enyéimnek is lehet olyan gondja, ami hasonló. Teljes értékű életet lehet élni, ha kezelést, gyógyszer kap az ember, és így megszünteti, csökkenti a betegség tüneteit. Sajnos igen közeli emberen láttam azt is, mi lesz vele, ha nem szed gyógyszert, ha kéne, ha pszichiátriai eset. Komolyan mondom! Egész családom megszenvedte ezt, feleségemről van szó. Takarito módszere, meggyőződése, felfogása pedig meglehetősen tipikus, ismert, jellemző. Ha csak téveszme, abból sem jön ki egykönnyen, és egymaga semmiképpen. Tekintsd csak meg, egyre hatalmasodik rajta a küldetéstudat. Ha utánam néznél, meglátnád, a fórumprófétákkal nem így beszéltem, senkivel, aki erősnek vélte magát, én fórumkodásom elejétől (8 éve) a fórumpróféták ellen léptem fel. Takaritoval ehhez képest kíméletes vagyok, és ha nem fogadja meg tanácsomat, sem lépek fel ellene.
Ha pedig bemutatkozásomat is elolvasod, rájöhetsz, én aztán semmiképpen nem vitáznék takaritóval hitbeli dolgokról, tök logikátlan, értelmetlen lenne. Hiszen tagadja a fél Újszövetséget! Dehogy akartam vitázni takaritóval!
A lehető legnagyobb pofátlanság, amit csinálsz.
Miközben Vámmentes, Cserfa, Semsei Ferenc érdemben szól hozzá a témához, addig Te a másik lenézésén és csúfos megjegyzéseken kívül mást nem mondasz.
Jellegzetes főfarizeusi álláspont a Tied, megérdemled, ha azt mondják neked, hogy még önálló gondolatod sincs, bebifláztad, amit kaptál, és azt o....d vissza. Mindenesetre m.....s dolog ciki, amit művelsz
Ezt a hozzá(d)szólást még megírom, de nemigen folytatom érdemben, mert egyre inkább látom, hogy sűrűsödnek a Benned lévő igebéli tudatlanságoknak a megnyilvánulásai. Egyre mulatságosabb dolgokat állítasz a tudatlanságod, a felszínességed, s az alázat hiányából fakadó vakságod miatt.
1. Az édenkerti sztoriban bizony "FELTÉTELENÜL szó van ejtve" a bűn miatti meghalásról, merthogy ádámék ugyanabba a szintű halál állapotba kerültek, mint a Kísértőjük. Direkt leírja az Ige, hogy a testük, lelkük életben maradt (ám az is megkezdte egyébként a romlását), s direkt leírja azt, hogy a teremtésükkör beléjük az Isten lényegéből, a Szelleméből szellemet lehellve életet adó Szellemtől, Isten lényegétől el lettek fizikailag választva a kiküldetéssel.
Az, hogy Te nem fogadod el, hogy az emberbe és más teremtményekbe is élő szellemet adott Teremtőtől elválasztott szellem az éltető forrásától való elválasztása miatt a halálnak egy állapotába jut, abba, amelyik még nem elmúlással jár, hanem létezésében megmarad -, az a Te hibád. Emiatt is komolyan mulatságos az az állításod, hogy "szellemük nem lett elválasztva az éltető Istentől", hiszen az Ige maga írja, hogy az egész lényükben ki lettek küldetveIsten közvetlen jelenlétéből. Emellett az Ige maga írja, hogy sokáig nem hívták segítségül az Úr nevét, azaz nem keresték a kapcsolatot az Ő szellemének jelenlétével (1.Móz.4,26.). Komolyan mulatságosak az ilyen állításaid, nem csoda, ha sokaknál kiverted a biztosítékot a napokban. Én is emiatt neveztem a minap az egyik írásodat butaságokkal telinek.
Az, hogy Te minden "létezést" önmagában azonosítasz a valódi-, az Istenből származó "élet"-tel - a Te hibád. Mert bizony nem minden létezés jelenti azt a szintű életet, amit Istennel él az ember. Emiatt mondja az Ige a különböző szinten megélt létezésekre, hogy "jobb egy nap a Te házadban, mint ezer a gonosz sátorában" (Zsolt. 84,11.). Merthogy nem lehet összehasonlítani az Életet, a halál árnyékában élt élettel, ami csupán létezés.
Az, hogy nem veszed észre, hogy az Atyától elválasztott, testében-lelkében még élő, cselekvő bűnös emberről ugyanilyen értelemben beszél "halott"-ként Jézus a tékozló fiú esetében -, az a Te hibád (és más helyen is, és János is, és Pál is, és...).
E pont végén pedig felvetsz egy kérdést, a jó- és gonosz tudásával kapcsolatban. A "keresztény teológiáknak ennek mibenlétéről fogalma sincs" - szerinted.
Hogy ezt miért mondod - nem tudom. Az sejtem, hogy Te nem ismered a "keresztény teológiákat" erről, de azt nem sejtem, hogy mit akarsz ezzel kapcsolatban lényegében mondani, sejtetni.
Jézus szerint egy a jó, az Isten. Magyarán minden hozzá viszonyítva jó, vagy nem jó, azaz gonosz. A Sátánról szintén maga Jézus mondja, hogy a hazugásgnak-, az igaztalanságnak az atyja, s nincsen benne semmi igaz. János mondja azt róla, hogy kezdtettől bűnben leledzik, s aki bűnt cselekszik, az is a Sátánból van.
Szóval nem értem, hogy mit nem értesz ezen, vagy szerinted mit nem értenek ezen a keresztény teológusok, teológiák? Mert többek között mindezen alapok tudása volt a jó és gonosz tudása fája gyümölcsében elrejtve, s ennek a megtudásától tiltotta el egyelőre (!) ádámékat Isten. Erről azonban tudtak a mennyben, erről az általános tudásállapotról ír az Ige az 1. Móz.3,22.-ben.
2. Teljesen felesleges külön említeni a kígyó és a Sátán azonosságát, hiszen egyértelmű, mert
- Isten nem kísért gonosszal (Jak.1,13.),
- az állatok önmaguk nem kísértik az embert,
- a Sátán kísérti az embert,
- "ama régi kígyó"-nak nevezi direkt a Jel. könyve a kígyót, direkt kiemelve a Sátán 4 különböző megjelenési formája mögött az azonos szellemi tartalmat,
- még így sem teljes a felsorolás, hiszen nem veszi hozzá pl. az "oroszlán"-t, holott azzal is szimbolizálja a Sátánt több helyen az Ige (pl. 1.Pét. 5,8.),
- a kígyó más módon máshol is a Sátán akaratának a szimbóluma, pl. ott, amikor a bűnös emberi természetet megfeszített kígyó jelöli, pl. Mózesnél, és az erre utaló Jézusnál. Erre a bűnös, Sátán által uralt emberi természetre utal Jézus, mint megfeszítendő, megölni szükséges valóságra (Ján. 3,14.). Ezt vastagon félreértve írt Neked erről "segítségként" nagyon mulatságos dolgokat Prklht.
Megjegyzem, nincsen minden részlet minden helyen külön-külön leírva egy-egy történetben az Igén belül, hanem az Igét egészben kell olvasni, s a részleteket az egészből, s az egészet a részleteiből meg- és felismerni. Erre buzdította Jézus az emmauszi tanítványokát, hogy ne legyenek balgataggá az írások tanulmányozásában való restségük miatt. Merthogy Őróla, s az Ő szolgálatának általa betöltött szükséges jeleiről írtak Jézus szerint a próféták Mózestől kezdve végig. Erre visszakérdezhetne bárki - hol van leírva Jézus neve az ószövetségben?
Sehol, mert a rá utaló jelekből kellett Őt felismerni, s nem a nevéből. Ahogyan a Sátánt is a rá utaló jelekből kell beazonosítani az Igében.
3. Ebben a pontban (is) nagyon elvetetted a sulykot.
A mózesi törvények is diktatórikus törvények. Isten le-"diktálta", s Mózes közölte ezt a diktátumot a néppel. A nép pedig átnézte, s azt mondta, hogy jó rendben, elfogadjuk. Nem volt "második forduló" a tárgyalásokban, hanem csak az első "diktálás". Érted?
Ugyanez zajlott le ádáméknál is, diktátálás, s annak az el-, vagy el nem fogadása.
Mindkettőben az volt a közös, hogy az embernek olyan rendeléseket adjon Isten, amelyek betartásával biztosított lesz az örök élete, fejlődése, s "ÉLJEN ÁLTALA".
Ádámék még nem tudták volna elhordozni a gonoszról való tudást a bukás okainak, folyamatának tudása nélkül, mert nem nézték végig a Sátán lázadásához vezető egész folyamatot. Ezt a folyamatot a mennyben lakozó szellemi lények végig nézték, emiatt Ők tudtak a jóról és a gonoszról, Ők fel voltak készülve annak a tudására, hiszen maguk is döntöttek egykor arról, hogy a Sátánnal tartanak-e vagy sem!? Ádámék ennek a tudásnak a befogadására még nem voltak felkészülve, e felkészületlen állapotuk miatt lettek egy időre eltiltva annak a fának a gyümölcsétől.
A mózesi szövetség a bűn és az Isten természete különbözőségét elénk adó tudásnak, az örök élet biztosítására kötött szövetségnek egy újabb szintje volt, amelyet megelőzött a korábbi, egyszerűbb szövetségeknek egy fejlődése, egyre több dolgot szabályzóvá válása (Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Jákóbbal köttetteké).
Megint csak az egyszerű tévedésbeni belátásod helyett a tudatlanságodból és a felületességedből fakadóan mulatságos módon vádaskodsz, hiszen a tiltó parancsolat megtudásáról Éva maga mondja azt, hogy "azt mondá az Isten". Teljesen mindegy, hogy azt Ő Ádámtól vagy magától az Istentől tudta meg, hiszen a lényeg az, hogy Éva azt általa tudottként említi. Én emiatt csak azt állítottam, hogy "Isten megismertette Évával" is a parancsolatot, s Te ennek a megismertetésnek a tényét akartad azzal letagadni, hogy "a parancsolat kimondásakor Éva még nem volt megteremtve" (445.hsz-od.). Én pedig erre a kapitális ferdítési szándékodra reagáltam azzal, hogy biza Isten (vagy Őmaga, vagy Ádámon keresztül, tökmindegy!) bizony nagyonis tudottá tette - az első kimondásakor még valóban nem létező - Évával is ezt az egyetlen parancsolatot!!!
Most már remélem érted és elfogadod azt, hogy Éva nagyonis tudott a parancsolatról. Vicces, hogy milyen alap dolgokkal nem vagy tisztában!
A következő kapitális vádaskodó tévedésedre ("A házasság Édenkertben valómegkötése pedig akkora belemagyarázás, hogy belereng a Biblia is" - idézve szintén a 445 .hsz-odból) adtam kielégítő magyarázatot, mivel láttam, hogy a "házasság" alapfogalmával sem vagy tisztában. Azonban Te a tévedésed beismerése helyett máris mismásolva, "inkább, arra akartam helyezni a hangsúlyt"-dumával kezded a válaszodat, ahelyett, hogy elnézést kérnél amiatt, mert engem hamisan és sértően vádoltál azzal, hogy olyat írok, amibe "belereng a Biblia".
A "két test egyben létéről", meg annak a születendő gyermekhez való viszonyáról pedig nem nyitok vitát, mert egyszerűen itt is alap dolgokkal nem vagy tisztában. Egyszerűen gyerek nélkül is egy testté lettek ádámék az Édenben, nincsen semmi külön ilyen kitétel hozzátéve Isten ígéretéhez sehol az Igében. Jézus sem említ semmi ilyen kitételt a Máté 19-ben, amikor erről szól bővebben, hanem Ő maga is a házasság megkötését nevezi az egy testté lét alapjának. Sőt, Ő "egybeszerkesztett" testnek nevezi a házasfeleket, amit nem szabad embernek elválasztania (6.vers). Magyarán nem említi, hogy a két test egybeszerkesztése, egy testté válása gyermekben nyilvánulna meg. Beszél arról is, hogy az egybeszerkesztett, eggyé vált testet egy módon ketté lehet választani, a paráznaság oka miatt. Egy gyermek testét nem lehet "ketté választani", ha csak úgy nem, ahogyan Salamon nem engedte...
Döbbenetes szinten nem értesz dolgokat az Igéből.
4. Megint csak ámulok a merészségen, ahogyan próbálsz Isten Igéjének következetesen ellentmondani. Honnan veszed erre a bátorságot?
Hamis állításaidra pedig már írtam cáfolatot az előbb, de oly könnyedén siklasz át felettük, hogy az döbbenetes!
"Ha nincs mit áthágni, akkor hiába hág át bármit az ember" (445),
"Sőt, azt sem mondta az Isten, hogy "ha áthágod a parancsaimat, akkor meghalsz"" (állítottad itt, a 460-ban).
Én már a 452-ben leírtam a 445-re cáfolatul, hogy:
"Tehát volt mit áthágni ("azt parancsoltam, hogy ne egyél arról" - mondja az Úr (1.Móz.3,17.). Ezt át lehet azzal hágni, hogy esznek arról. Márpedig ez történt.)."
Márpedig ennek a parancsolatnak az áthágására Isten azt ígérte, hogy "mely napon eszel arról, bizonnyal meghalsz"(1.Móz.2,17.; 3,3.).
Magyarán Isten nagyonis mondta azt, hogy, ha ezt a parancsolatot áhágja az ember, akkor meghal azon a napon, s bizony emiatt a parancsolat miatt volt is mit áthágni. Azaz mindkét állításodat már cáfoltam az Igéből idézve (1.Móz.3,17.) a 452-ben, de itt ismét felbukkant egy újabb hamis formában. Isten igéje pontos, és cáfol Téged, akkor is, ha arról Te nem vagy hajlandó tudomást venni! Azaz ezek az állításaid Isten igéje alapján tényszerűen - HAMISAK!
Ismét csak többszörösen bizonyított ezek alapján, hogy Isten Igéjét nem ismered kellően, sem az abban rejlő igazságokat, sem az összefüggéseit. Az azonban megdöbbentő, hogy egyértelmű bizonyosságokat igyekszel tagadni, s a másiknak a Biblia által megalapozott véleményét Te nevezed a "Bibliát megrengető" hamisságnak. Az pedig csak hab a tortá(do)n, hogy ilyen sértés és a hamisságod nyilvánvalóvá tétele után nem vonod le a sértő és hamis vádad miatti belátással és elnézést kéréssel a tanulságot!
Ha ilyen magatartással állsz pl. hozzám, akkor ki fogja komolyan venni a véleményedet a fórumon, ki kíván majd egy tévedéseit be nem látó emberrel szóba állni érdemben?
Vitázva senki, egyetértve pedig a hozzád hasonló véleményt képviselők. De ez utóbbi nem nagy elismerés...
Dehogy ragtam at magam a te "tanu!manyaidon", nem bolondultam meg ! Felredobod a masik erveit, melyek ellene mondanak rogeszmeidnek. veled keptelenseg a dolgok vegere jarni, ugyhogy -mondom- a megoldas: vita befej, azt kesz !
Egyebkent -ha nem is attol igaz valami, ha sokan mondjak- de te el sem gondolkozol azon, hanyan mondjak: ciki, amit muvelsz !
Neked ökörség, Serenic, én pedig már nem egyszer írtam, a Biblia ismerete nélkül is meglehetős ismeretem volt, és ismert is lettem erről.
Hogy engem nem érdekel, ki miről akar meggyőzni, aki nem akar meggyőzni, akár kis gyermek is, ilyentől sokat tanultam. A legtöbbet Petike fiamtól tanultam hitbeli dolgot, Serenic, Serenic, alaposan mellélőttél, mint oly sokszor. Csak éppen gyűlölsz, barátom, és lecsapsz, anélkül, hogy értenéd, megértenéd, mit is mondok. Nem megy ez neked. Ahogy az sem, hogy engem elkapj, csak belebuksz. Nyugodtan olvashatod akár az összes szólásomat, kereshetsz rá ismerőst, bárkit (volt, aki írt e fórumra, akkor ismert engem, mikor még nem voltam hívő), el nem kapsz, hitemben, vallásomban nem látsz ellentmondást, csak te nem értesz, csak te vagy értetlen.
A pontjaidra:
A b) pontban nem magasztalom magamat. Barátom, előbb legalább azt olvasd el, amit te írsz, és majd akkor szedd pontokba a dolgot, ha képes vagy ezt értelmesen tenni.
Addig a pontjaid mit sem érnek, ilyen silányan ne utánozd a nagyokat :)
Nem értesz te semmit. A szellem ellen nem sokra tartom az értelmet. Egyébként meg egyáltalán nem vagyok értelem híján, meglehetősen sok értelemmel vagyok megáldva, kevés ember pirongathatna engem e tekintetben. Így én nyugodtan mondhatom, amit mondok, mondom is. Igaz, a szerénység nem valami erős oldalam, legalábbis ilyenek olvastán egyáltalán nem tartanak annak azok, akik nem mondhatják, amit én egyszerűen kimondok.
Lám, azt sem vetted észre, hogy az értelem gyönyörködhet a szellemben. Oly sokat nem veszel észre, hanem annál sajnálatosabb, egyből ugrasz valamit mondani a Bibliából. Szinte lihegsz ezért. De barátom, elég messze esel, hogy engem taníts a Bibliából, ezt komolyan mondom.
Te nem figyelsz arra, amit a másik mond. Bőven kiderült ez, te minden érv ellenére ragaszkodsz ahhoz, amibe fogtál. Nem vagy te kíváncsi csak arra, hogy támasztják alá, amit te mondani akarsz.
Te nem figyelsz az emberekre, csak hozod, csak hozod a magadét.
Én pedig figyelek az emberekre, noha figyelmemhez képest elég keveset szólok.
Engem pedig nem érdekel, ki hogyan és mit akar elfogadni, nem érdekel, ki milyen meggyőző. Ha akármilyen értelmes lennél, akármilyen értelmesen is akarsz akármit is megmutatni, bárki így akar megmutatni bármit hitbeli dologban, engem mit sem érdekel. Az én hitem nem elfogadáson, sem belátáson nem múlik, nem én választottam, nem én döntök, az értelmet soha nem helyezem a szellem elé. Nem érdekel, ki hogyan érti a Bibliát, nem a Biblia értéséből származik a hitem, stb., stb.
Ha bárki bárkit rávesz értelemmel, beláttatással bármire, az szerintem nem hit, csak okoskodás, hitetés, akármi.
Neked pedig nyilvánvalóan fogalmad sincs arról, mi az, ha valaki mellett bizonyságot tesz a szellem, mi is a kijelentés, és gondolom, semmilyen valódi istenélményed nem volt. Ezért reméled, győzködéssel, okoskodással valamire mehetsz.
Akinek meg van ilyesmi, nem értelméből szerezte, a szellem messze több az értelemnél, a szellemmel szemben az értelem nemigen hat, igaz, az értelme gyönyörködhet a hitében.
Én inkább a felvetett témakörök MEGÉRTÉSÉT tűztem ki célul, mert azt látom, hogy igei nézetek hit által való elfogadása bizony félreértésekhez vezet. Szerintem körös körül látható, hogy a keresztények között állandó az egyet nem értés, pontosan abból fakadóan, hogy ki mit ért félre a Bibliából.
Topicom célja, hogy Jézus tanításait és Pál tanításait alaposabban megértsük, hogy a köztük levő eltérések kiderülhessenek.
De ha ujjal mutogatnak egymásra a hozzászólók, nem segítik azzal a témakörök megértését.
Megérteni pedig egy módon lehet a dolgokat, ha odafigyelünk arra, amit a másik mond.
Sokat megértettem a topicodban. Sokat tanulok e fórumon. Sokfelé tanulok, itt is. Ezért járok ide.
De a te "kijelentéseid"-ből nem tanulok, azt semmiképpen, amit te akarsz mondani. Mást tanulok, azt, hogy hogy kell bánni emberekkel, hogy mennyire igaza van Salamonnak, Pálnak, Jézusnak. Nem azt tanulom, amit besózott, magukat elhívó emberek nekem tanítani akarnak. Nem önjelölt prófétáktól tanulok, amit tanulok, azt általában nem akarják tanítani. Így sokat tanulok olyanoktól, akik nem is tudnak rólam, nem is gondolnák, hogy tőlük lehet tanulni. Aki meg tanítani akar engem, akár a fejére és állhat, ilyen embertől hosszú ideje nem tanulok, egy ilyenről nem tudok, hogy előttem járna. De sokat tanulok kis gyermekektől is akár, csak a híresneves emberek, önjelölt próféták, meg egyéb istenemberei azok, akik velem nem mennek semmire.
E fórumon meg minden prófétának ellenálltam, te se vedd a szívedre. Csak nem gondolod, hogy Isten bármilyen prófétát küldene e fórumra prófétáli? Én nem gondolom, és bizony, ...
Rendben. Megértettem, hogy nem tartasz engem atyámfiának sem testvérnek.
Azt is megértettem, hogy betegnek tartasz.
Azt is megértettem, hogy ostobának tartasz.
Köszönettel vettem azért hozzászólásaidat a topicomon, bár semmit nem szóltál érdemlegesen a topichoz hozzá a rám vonatkozó jelzők megállapításán kívül.
Honnan veszed, hogy társalkodom, azaz társad lennék, te meg testvérem (lásd alább, miről beszélek)? Egyáltalán nem. Lásd, Titanillának sem vagyok társa (pl. vele sem beszélek többé semmi hitbeli dologról), deklaráltam különböző hitünket. Ez egyáltalán nem azt jelenti, a világból kimentem volna, a világ embereivel, vagy a más hitűekkel nem szólnék. Hanem a világban élek, és a világ embereivel beszélek, velük, velük dolgozom és élek. Tudd, Pál is beszélt a világ embereivel, más hitűekkel, sőt, még hitbeli dolgokról is beszélt velük, vagy nekik (lásd Athénben). Csak éppen nem volt társuk. Ahogy én sem. Miben nem volt társuk? Hitben. Egyetértésben. Lásd, én még sok magát kereszténynek mondó embernek sem vagyok társa, sőt, a Hgyből is kimentem vagy 10 éve, mert szentségtelennek tartottam, másokat is elhagytam, szentségtelenekkel nem vállaltam a társaságot.
Takarito, velem rossz lóra tettél, ha belém akarsz kötni.
De csakugyan, takarito! Te akarsz rajtam számon kérni bármit? El nem kapsz engem, rajtam fogást nem találsz.
Hanem a te ostobaságodra ékes példa, még a közvetlen szövegkörnyezetet sem nézed (nem is szoktál hozzá az ilyesmihez), hogy ott testvérről van szó. Azzal ne társalkodjunk, azaz ne legyünk társai, azaz ne keveredjünk össze vele (ne legyünk vele közösségben), érted? Áááá, dehogy érted, ugyan mit is értesz te? Csak azt érted, amit akarsz, ahogy te akarod, és semmi mást nem értesz. Semmi jelét ennek nem is adtad.
Feleltem egy vádadra, noha ordít, semmit nem tudsz rólam, rám egyáltalán nem tekintettél, így ítélsz. Feleltem egy hitbeli tévedésedre, hogy mennyire nem érted az egyszerű szöveget sem. Nem kell mutogatnom téged, tévedéseidet, bőséggel mutatták neked, veled senki semmire nem ment. Egyszer én is megtettem, ennyi elég.
Nos, takaritó, én többé nem felelgetek neked, vádadra sem, hordj csak össze bármit rólam, nekem nem árt. Én nem ártani akartam neked, amit akartam, leírtam, de még tartoztam ellened való tanúságommal, hát ez is megvan. Képtelennek tartalak ugyanis, hogy bármi tévedésed belásd, hogy a mostanit belássad, és ezt a tévedésedet ugyanott (azaz itt) elismerd, magadat helyreigazítsd. Gondolom, azt teszed, mintha mit sem írtál volna. És így lesz (lett) a dolog részemről teljes.
Tudd, Jézus is mondta másra, bolond, sok helyen nevezték bolondnak a bolondokat.
Tudd, én is neveztem néhány fórumtársat bolondnak, okkal, és tartom, vállalom ember és Isten előtt.
Tudd, téged nem neveztelek bolondnak, többszörösen mellétrafálsz. Prklht-t pl, bolondnak tartom (aki nem féli az Istent), de nem betegnek.
Titeket összehasonlítva, te egész rossz lennél prófétának is, se szeretet, de még jóindulat sincs benned, egy szikrányi sem. Te csak magadét hozod, míg itt egy páran legalább azt a jót szeretnék közölni, amit ők találtak. Nem a maguk dicsőségére csak, hanem mellette őszintén igyekeznek azt a jót megosztani, amit találni vélnek. Nem csak prklht, de még páran így vannak, és ha hamisnak is tartom őket, de becsülöm, kedvelem is őket, szívesen találkoznék is velük. Te viszont szegény vagy, benned semmi jót nem találok. És semmi szellemit, még bennük igen, ha én más szellemmel is vagyok ...
Abban meg egészen biztos vagyok, neked semmi közöd sem Istenhez, sem kijelentéshez, sem igazsághoz, de még hitető szellemhez sem. Nálad más van.
Veled pedig jószándékkal szóltam, ha netán meginognál, kétségeid lennének, tán segítségért fordulnál. Értelemmel, ismerettel könnyen diadalt aratnék rajtad, de fel sem fognád, ahogy azt sem fogod fel, hogy másnak igaza van veled szemben.
Most is azt találod ki, erőt akarok rajtad venni. Nem törődsz vele, mit akarok, azzal törődsz, ami benned ébred, te nem a másik emberre vagy kíváncsi, hanem csak arra, benned mi ébred. Rendre átléped fórumtársaid érveit, gondolatait, képtelen vagy tudomást venni a valóságról, kóros ez... Nem vitázni kell veled, éppen nem. Arról sem kell veled vitázni, hogy kell-e veled vitázni. Nem tudom, ezt képes vagy-e felfogni. De leírni leírom, mert aki veled sokat vitázik, bevallom, csökken a szememben, mert a hitét fogom kétségbevonni, ugyan milyen ember az, aki ilyen ellenfelen gyakorol, mint te? Nos, akármilyen ember, hozzám kevesebb köze lesz, erre jutottam, ezért írok, nem azért, hogy téged győzzelek meg.
Ilyen gondolataim támadtak néhány szólásod miatt. Többet ennyit sem kívánok szólni sem veled, sem rólad, engem akárminek állítasz be, akármilyen érvet nézel ki a nagy fekete könyvből. Egyszer leírtam, nem is ismételgettem magam, mondom, sem meggyőzni, sem legyőzni semmiről nem akarlak, amim volt, elmondtam.
Apróságok.
Nem a kívánság által jött be a világra a bűn, hanem a hazugság által. Nem a kívánság fogan a méhében, és bűnt szül, hanem a hazugság fogan a méhében (ész) és bűnt szül.
A hazugságok és gonoszságok választanak el az Istentől. A hazugság félreértést szül, a félreértés konfliktushoz vezet, amely vége sérelem, bánat és szenvedés.
Részletes tanulmány: http://jezusvagypal.extra.hu
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka -azaz üres-, méltó a fõtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére
Ezt Jézus mondta. Melyik keresztény kívánja megcáfolni?
Ha én beteg vagyok, hogy szemeik megnyílásával próbálkozom a vakoknak, mennyivel betegebbek azok, akik megvakítani próbálják azokat, akiknek a szeme még esetleg nyitva van?
Én Semsei után nétem be ide, és láttam, takarító már Isten küldöttévé nőtte le magát.
Ám kettőnk közül te vagy a betegebb, ha azt tekintjük, ki hány topicban van. Elég csak rádtekinteni. De ez nem betegség, azt nem így mondják, inkább ürességnek. Szóval legfeljebb hiánybetegség, ha már betegséget keresünk, hiáníbetegségnek tűnnek ezek a te tüneteid. Neked hiányszik, te nem találtál, csak dumálsz valamiről, emberekre (igazolásukra, elismerésükre) van szükséged, egyébként nincs semmid, sem alakod, sem formád, sem tartásod. Te nem találtál, hát szeretnél tartozni valakikhez, így egyeseknek akár be is nyalsz az évek során, hol ennek, hol annak.
Ez a testetöltés. Megérni. Reife ist doppelte Jugend. Ripeness is all. A Corpus. A Szóma. A nép. Az Egyház. Az ígéret és a lehetőség és a tehetség és a képesség és a tulajdonság és az egyéniség megvalósulása
"A filozófia sok ezer éve a phainomenon és a noumenon viszonyáról gondolkozik. Az érzékelhető látvány és a láthatatlan lényeg. De nincs lényeg látvány nélkül, és nincs phainomenon noumenon nélkül. Mert a látvány tömény lényeg. Ahogy a test tömény szellem. Ez itt, ahogy mi élünk, mint minden szavahihető gondolkozó mondja, az eredeti testnek elég rossz és rongált alakja. De valódi testünkről mindnyájan tudunk. Különösen a nők. Számukra a szerelem, vagyis az intenzív érintés, vagyis megszólítás nagy pillanataiban ez az igazi test, ez a mirákulum, ez az üdvtest meg is valósul. A Corpus. A Szóma. A Mária-test. Az autentikus test. Amikor az van, ami látszik és az látszik, ami van. Megvalósult, vagyis üdvözült, vagyis istenivé lett. Mert Isten az egyetlen valóság, the divine is only real. A bolondok azt hiszik, hogy üdvözülni annyi, mint a testet levetni. Senki sem üdvözülhet teste nélkül. Megvalósulni éppen ez. Átvalósulni. Ez a metanoia. Magamban és magamon a megváltás műveletét alkalmazom, itt, a gyümölcsórán, a fűben, az almafa alatt. Különös alkímia ez. Átvalósulni. Egyre inkább megnyílni, és magamat a fény számára hozzáférhetővé tenni azzal, hogy almát és szőlőt és diót eszem. Érlelődni. Ripeness is all. Lényemet ebbe a forró üstbe dobni, ami ma ez az apokalyptikus világ, és benne főni és helytállni és egyre személyesebbé lenni és egyre megszólíthatóbbá és érzékenyebbé, és az autentikus lét mellett tanúskodni." (Hamvas)
Cserfának meg mindenütt kell lenni! Lehet gondolkodni ki betegebb?
Amida
A hústestet - mint szimbólumot - nem Pál találta ki, hanem a görög nyelvi szimbólumrendszer része. Tehát a hústest maga a gyönyörök helye a görög nyelvben. Ha Pál nekik a gyönyörök helyéről akart beszélni (nem a fizikai testről), ezt a kifejezést kellett használnia, hogy akiknek írta megértsék. Ezért amikor a fizikai testről akart beszélni, alapvetően más kifejezést használt. Mely szónak (szóma) olyan jelentése is van, "anyagi", azaz ez rendszerint a fizikai testről szól.
Jézus is használt szimbólumot. Csak az izrael által értett nyelvi szimbólumrendszert használt. "A szív teljességéből szól a száj". A szív hiába a kardia szóval van használva a görögben, nyilvánvalóan nem a fizikai szívről beszél Jézus sem, mert annak nincs semmi köze a beszédeinkhez.
Tehát légy következetes! Vádold meg Jézust is, hogy meghasonlott és ott tartunk, amit én is mondtam! Nem a názáreti Jézus Krisztusról, Megváltóról teszel bizonyságot, hanem hamisen tanúskokdsz Róla.
