Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Én nem ítélkeztem. Megítélni megítélek mindent, de elítélni nem ítélek semmit, mert az Isten dolga. Megítélnem meg kell mindent, mert az az én dolgom, de a végső döntést, az elítélést majd Ő mondja ki. Akkor sérteném meg az igazakat, ha a megítélést elhagynám, és akkor, ha elítélném Őket - Isten helyett.
Ha érted a különbséget, akkor érted, ha nem, akkor az a Te dolgod. Én leírtam.
Az pedig egyszerűen nevetséges és sértően általánosító állítás Tőled, hogy "Azért,mert a környezetedben senki sem igaz...". Ha Te ezt így látod, az szintén a te dolgod, az pedig, hogy e ezt a sértő megítélést valószínűsíted az "én környezetemre" - az bizony Téged minősít!!!
Te vizsgáld a Te környezetedet, én vizsgálom az enyémet. Én nem minősítettem a Te környezetedből mindenkit "nem igaznak", kérlek Te se tegyél ilyet az enyémmel kapcsolatban!
Rendben?
Az, hogy Te Salamont a Préd. 7,20. általa történt leírása miatt, Jánost az 1. Ján.1,8.10. általa történt leírása miatt "bűnös"-nek mondod, ahelyett, hogy annak tartalmát megértenéd - az a Te dolgod.
Annyiban a "mi" dolgunk ez csak, hogy ismételten látható, hogy Te
- nem fogadod el Isten Igéjének a tekintélyét,
- nem vagy hajlandó a gondolataidat az Isten Igéje felé alázattal odafordítani,
- a tanulmányozásában való restséged és alázatod hiánya miatt balgataggá, annak a lényegi dolgait fel nem ismerővé válsz, ahogyan az emmauszi tanítványok könnyen azzá váltak volna Jézus segítsége nélkül (Luk. 24,25.). Mert nem ismerték fel Jézus nevének leírása nélkül az ószövetségben leírt szükséges jelekből a szemük előtt évekig szolgáló, e jeleket betöltő Jézust Messiásként. Most Te sem ismerted fel emiatt, hogy Salamon és János miről írtak itt.
Mert sem János, sem Salamon nem azt mondta amit itt Te, hogy az "embertalapvetően hamisnak tartanák", hanem csak annyit mondtak, hogy nincsen olyan ember a földön, aki csak jót cselekedne és ne vétkezne. Emiatt nincsen olyan ember, aki mindig igazat, jót cselekedne. Ennnyiről beszéltek, nem többről.PONT.
Az már csak hab a tortá(do)n, hogy rólam úgy beszélsz, mintha én bármely magyarázatot bárkitől is átvettem volna. Leszögezem Neked is azt, amit másoknak már leírtam többször, mert ezt ezek szerint eddig nem tudtad rólam:
Én mindent alapvetően a magam igetanulmányozásából írok, azaz nem veszek elő semmilyen más forrást (tanítást könyvekből, kazettákból, stb...) egy-egy kérdés megválaszolásához, csak a Bibliát. Azaz Te Velem értesz egyet bármiben is, amikor egyetértesz és Velem nem értesz egyet bármiben is, amikor nem értesz egyet - nem felekezetekkel, bibliatanítókkal. OK?
Te amiatt nem válaszolsz érdemben, mert több ok miatt egyszerűen nem tudsz válaszolni.
Nem tudod beismerni sima tárgyi tévedésedet, inkább próbálod elkendőzni.
Nem tudod azt mondani az alázatod hiánya miatt például, hogy "bocs, tévedtem, hamisan állítottam azt, hogy az "Édenkertben nem köttetett házasság", és azt is hamisan állítottam, hogy egy ilyen tartalmú állításba "belereng a Biblia"."
Nem az Igéből meríted az alapfogalmaidat.
Nem az Igéből meríted az alapöszefüggéseidet.
Nem veszed észre elvakultságod és az igebéli tudatlanságod miatt, hogy az Igében Jézus is, Pál is (és mások is) több szinten beszélnek a testről.
Nem veszed észre, hogy van külön említve puszta fizikai test, és van olyan, amiben benne van a lélek, a szív, a gondolat, az akaratiság.
Nem vetted észre a dolgozatodnak az 1. Kor. 6-ot taglaló részében azt sem, hogy Pál a puszta fizikai testen kívűlre helyezte "minden bűn cselekvését"(1.Kor. 6,18.)!
Nem vetted észre azt, hogy amikor én a dolgozatodnak erre az ALAPhiányosságára felhívtam a figyelmedet, akkor Neked gyorsan le kellett volna Pállal kapcsolatban egy csomó konzekvenciát vonnod!
Nem vetted észre, hogy e felületességedből származó egyértelmű tévedésed miatt Pállal (és Jézussal) kapcsolatban be kellett volna látnod azonnal alapdolgokat! Bizony be kellett volna látnod azt azonnal, hogy mindketten valóban két szinten értelmezik a test és a bűn kapcsolatát!
Nem vetted észre, hogy mindketten az akaratisággal, gondolatisággal, lélekkel, szívvel rendelkező testi egészbe helyezik a bűn megcselekvésének lehetőségét, s nem a puszta fizikai testbe!
Nem fogadtad el a bűnnek az ószövetségben több helyen (azaz nem Pál által) definált fogalmát, ami bizony Isten kijelentett és az ember által megismeretett (parancsolatban, törvényben, lelkiismeretbe, szövetségben) akaratának a tudatos áthágását jelenti (Ezék. 33,14-16.).
Nevetséges ez a rúgodozásod Isten Igéjével szemben, s az abban definiáltaknak a Te általad (mindenféle igei alap felmutatása nélkül!) kreált fogalmakkal való helyettesítése szintén.
A "bibliai tényekre" pedig Te ne hivatkozzál!
Mert
Neked okozott gondot összekapcsolni az édenkerti kígyót a Jel. 12-ben és 20-ban leírt "ama régi kígyó" Sátánnal azonos fogalmával. Azaz Neked egyszerű szövegértési gondod van akkor, ha nincsen leírva az édenkerti történetben az, hogy az által a kígyó által bizony a Sátán szólt Évához.
Neked okozott gondot észrevenni, hogy más teremtményekbe is belement így a Sátán, s szólt rajtuk keresztül. Pedig erre is hoztam példát (Júdás, Péter).
Neked okoz gondot egyedül ezt összeadni, s levonni a Jelenések 12-ben megfogalmazott tanulságot, hogy bizony "ama régi kígyóban" abban az "édenkerti régi kígyóban" márpedig a Sátán volt.
Neked okozott gondot azt az egyszerű bibliai tényt elfogadni, hogy Éva is ismerte az egyetlen tiltó parancsolatot. Ennek általam történt bizonyítása után persze már az okozott Neked gondot, hogy az igebéli tévedésedet beismerd.
Neked okozott gondot a még létezésében meghalt szellemmel élő emberekről belátnod azt, hogy Jézus milyen szintű halál-állapotuk miatt nevezi Őket vajon sok helyen halottaknak (Luk.15,24.32.; Máté 8,22.; Jel. 3,1-2.)?
Neked okozott gondot az, hogy rájöjj, hogy ugyanezen embereket ugyanezen ok miatt nevezi halottaknak János is (1. Ján.3,14.) és Pál is (Ef. 2,1-5.).
Neked okozott gondot az, hogy rájöjj, hogy mindezen részben halott és élő állapotú emberek halott részének az AtyaIstennel-, az Ő akaratával szemben elkövetett bűnt/vétket írja az Ige mindegyik idézett helyen!
Te emiatt nem bizonyítottál semmit, csak azt, hogy nem csak Pált nem érted, s általános érvényű alapállításait hagyod könnyeden figyelmen kívül a dolgozatodban (1. Kor. 6,18-19.; Ef. 5,28-29.), hanem magának az Igének más tényszerű állításait is a bűnről, a Sátán személyéről, Éva szerepéről, a testnek, a halálnak, a létezésnek és az életnek az Igében egyszerű módon elénk adott különböző szintjeiről, a házasság fogalmáról, az "egy testté" levés fogalmáról, Jézus egyszerű definíciójáról Istenről, mint egyedüli jóról, s arról, hogy minden csak hozzá viszonyítva lehet jó e világban, stb, stb...
Szóval Te ne emlegess itt semmiféle Tőled származó igei bizonyítást, mert bizony adósa vagy e topiknak számos alaptévedésed tanulságainak nyilvános levonásával!
Ezek közül néhánnyal kapcsolatban (pl. házasság bizony köttetett az Édenkertben, Éva bizony tudott a parancsolatról, Pál bizony a bűnt a puszta fizikai testen kívűlre tette (1.Kor.6,18.), stb...) kezdetnek nyilvánosan vonj le itt konzekvenciákat, merthogy ezeket eddig elhagytad! Ha ezt megteszed, akkor lehet tovább folytatni a topikodat érdemben, azonban, ha ezeket az igebéli tárgyi tévedéseidet sem korrigálod, akkor nevetséges maradsz az ezekkel korábban szemben megfogalmazott állításaidnak az Ige által bizonyított tarthatatlansága miatt!
Üdvözlettel:
vm
(itt felvetettél még két dolgot (a "jó" fogalmának továbbvitelét, és a "tökéletesség" elérhetőségének kérdését), amivel most nem foglalkozom, mert nem vagyunk túl az előzményeken. Az előzményeket zárjuk le, vond le kezdetnek minimum azt a 3 tanulságot, amit a vastag betűs részben említettem, s majd utána menjünk tovább e kérdésekre. Mert Isten Igéje "kissé" mást mond ezekkel kapcsolatban is...)
A kívánsággal SEMMI BAJ. Az hogy kívánságod miatt gonoszt gondolsz felebarátod ellen cselekedni, az már baj.
Sajnos Pál megkavarta a fogalmakat, ami miatt nyitottam is ezt a topicot, részletes tanulmányt is nyilvánossá téve. A KÍVÁNSÁG NEM BŰN, akárhogy is szeretné Pál felfelőssé tenni. De ha gonoszt cselekszel felebarátod ellen, legyen oka tévedés, kívánság, bosszú, harag, hit által elfogadott nézet, felebarátodnak nem fog tetszeni.
Ne ítélkezz, mert megsérted a földön számdora ismeretlenül létező igazakat.
Azért mert környezetdben senki sem igaz, ne túlodz el az egész földre vonatkoztatva.
(Legalább hit által magukat igaznak képzelők lehetnek a környezetedben?)
Valakit igaznak tartani ha szerinted bűn, akkor én azt mondom valakit hamisnak tartani alapvetően, az is bűn.
Az Édenkerti történetek félreértelmezésében a keresztény vezetők az élen járnak. Pál nem magyarázza úgy a sztorit, ahogy ezek a vezetők meg merik magyarázni. Vélhetően te is tőlük vetted a magyarázatok jó részét.
Kezdjük azzal, hogy azért nem válaszolok mindenre mert nem akarok olyan hosszú értekezéseket csinálni a hozzászólásomból, mint ahogyan csinálod.
Kettő. Ha magadtól nem tudod észrevenni, hogy összes magyarázatod feltételezés, vagy az adott bibliai témában szóba sem kerülő érvekre hivatkozó elképzelés, még nem volna baj, ha senki más fel sem hívná rá a figyelmet. De mivel mondtam neked, bizonyítottam is és szándékosan bezárod a szemeidet a Bibliai tények előtt, továbbra is ragaszkodsz valamilyen kitalált összefüggés belevetítésébe minden bibliai témába, én nem erőltetem, hogy nyissad ki a szemed.
Ha Jézus mondatát arról, hogy senki sem jó csak az Isten, arra szeretnéd felhasználni, hogy minden jó dolgot, jó cselekedetet, jó fát és jó gyümölcsöt értelmetlenné tegyél, megpróbálhatod azt is.
Számomra az is többet jelent mint neked, hogy Jézus azt mondta, legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Ugyanis egy kereszténynek ez teljességgel lehetetlen.
1./ értem, csak azt nem, minek ehhez nagy és erős kard? Ráadásul, ezek szerint legalább három van belőle
2./ Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
2. Nem, a "kígyó" itt nem "segít" senkin, hanem éppenhogy egy megfeszítéssel megölni szükséges valóságot, az általa romlottá tett bűnös, vétkes emberi természetet jelenti. Itt a kígyó halott, megfeszített állapotban van, s abban is kell maradnia. Vele ellentétben Jézus nem maradt abban az állapotban, hanem feltámadott, s azóta is él.
Tévedéseidből úgysem fogsz megtérni. De, aki ezt olvassa, az legalább megérti miért nem.
3./ A 18-as vers, a következő kettővel egyetemben értelmezendő, lásd A.Cs. 28- 3/6.
( Így lesz emberből isten. )
4./ Merre található a második ég? Tejúton innen vagy túl?
Tehát ha elcsábítom a felebarátom feleségét (mindkettőnknek jól esik), akkor az Istennek tetszik? Vagy netán ezt mégis csak korlátozni kéne, mert a felebarátomnak nem esne jól?
Én egyébként sem tartok tételekbe szedett parancsolatot, így a tíz tételt sem. Aki ilyesmikre igyekszik, keressen magának valami írásmagyarázót, ne tőlem várjon ilyesmit.
Nem adok igazat neked a felebarátról sem a szamaritánusról, sem Jézusról. Te csak valami Istentől, Krisztustól idegen elvárással lépnél fel, és ennek érdekében tanítgatnál. Próbállak megismerni, és kétségeim vannak abból, amit látok (alább is írom). Hiába mondod, "ha megismersz", lásd, próbállak, és felelgetek neked, noha kétségeim vannak, mondom.
De nincs igazad abban, amit sugallsz, én látom jobban, én értem jobban. Pl. a zsidóról látszott, hogy zsidó, valószínűleg beszélt is vele a szamaritánus, nem csak úgy némán, ukmukfukk segített rajta. Tök értelmetlen, valószerűtlen lenne. Korántsem igaz, hogy mindenki feltétel nélkül felebarát, soha nem is volt, sem Mózesnél, sem Jézusnál. Jézus is egyszerűen elhajtotta a tőle kérő, de Izrael népétől idegen asszonyt, sőt, jött a beszéddel, nem való a fiaktól elvenni és az ebeknek adni. Csak amikor meglátta annak az asszonynak a hitét, és alázatát, akkor... Jézus sem sokat törődött Heródessel, Pilátussal, a világban élő emberekkel, stb., stb.
Úgy vélem, messze jobban értem és tudom, ki Jézus szerint a felebarát, és ki nem, nem értem, miért akarsz erről tanítani, vagy szokvány dolgokat hozni, mintha soha nem találkoztam volna ezekkel a gondolatokkal. Én viszont jobbat mondok, meggondolandót, sőt, próbáltat, működőt, igazat, és te meg sem gondolod, így hajtod el, és helyette hozod a közismertet, ami téves, ami nem működik, aminek sem Jézus, sem Mózes, senki becsületes ember meg nem felelt. Ez a fajta "vita" nem valami építő, nem is jó, ehhez nincs kedvem.
A lényeg:
Nem működik idegen embernél, hogy ripszropsz felebarátom lesz, ugyan miért is? Erre te ugyan nem tudsz bibliai példát, csak meglehetősen ostobán értelmezett, vagy félreértelmezett. Legalábbis általam el nem ismert bibliamagyarázatot.
A többire
Fogalmam sincs, mi az a megengedő akarat, szerintem nagy butaság, nyoma sincs a Bibliában. Ahogy az előíró óhajtásnak, elviselő rettenetességnek, és egyéb marhaságoknak sem.
Pál egyszerűen megátkozott bizonyos embereket (vagy akár angyalt is), és ezeket én is átkozottnak tartom, írtam is olykor e fórumra, ha Pál igaz, ez, vagy az az ember átkozott. Semmi megengedő akarat, meg egyéb mittoménmi nem jön itt be, igen, átkozott, vagy nem átkozott az ember, oszt annyi.
Az átokról
Én még nem átkoztam embert komolyan (népdalt énekeltem, de nem vettem komolyan). Pál, és a többi próféta dolga, kit átkoznak. De akiket Pál megátkozott, azokat átkozottnak tartom, és miért ne tartanám? Milyen alapon menteném fel őket? A felmentés is ítélet, nem az enyém az ítélet. Ha Isten szólna valaki ítéletéről, ha próféta lennék, közölném. De ki vagyok én, hogy amit Pál megátkozott, vagy más próféta, én az kétségbe vonjam?
Persze tudom, emberek összefognak gyalázni és megölni a prófétákat. Nem Pállal kezdték, hanem mind szinte így járt. Ti gyűlölitek Pált, mert ellenetek beszélt, ahogy a régiek is gyűlöltek minden prófétát, aki ellenük beszélt. Ez tipikus földhözragadt emberi viselkedés, ettől, hogy egymásra találtatok, hogy akár sokan vagytok, még nem lesz igazatok, mindig a prófétának volt igaza az akármekkora tömeggel szemben.
A szavakról (meggyőzés, győzködés, stb.)
A szavaimon meg ne lovagolj, ne kötözködj, mert rosszul teszed. Eléggé bőséggel írom, mit hogyan értek, ha ki- és el akarod forgatni, ha gumifogalmakat vezetsz be, amik hol ezt, hol azt jelentik, velem rossz lóra tettél. Most a meggyőzés, győzködés lett a gumicsont. Nos, ha belátom hibámat, annak semmi köze meggyőződésemhez, a meggyőződés egész más, biztos, a vélekedés is egész más, én vélekedéseimben tévedtem, meggyőződésemben még nem. Nem is mondok, csak egész kevés dolgot meggyőződésemnek, és mit sem érdekel, te hogy forgatod el. Ha te velem akarsz beszélgetni, kénytelen leszel az én fogalmaimat használni, legalább a hozzám való szólásodban. Én meg nem vagyok kénytelen a te fogalmaidat használni, mert nem kívánok veled beszélgetni. Csak az én fogalmaimmal. Különben nem. Sokat tettem azért, hogy viszonylag egységes, egyértelmű fogalomhasználat legyen, igaz, így is szememre vetették (tán joggal), sajátosan használok, helytelenül használok némely fogalmat. Igyekeztem hát még egyértelműbb, érthetőbb lenni, ennél tovább nem megyek.
Te Pált testvérnek mondod. Ez nem érv.
Nekem Jézus is testvérem, nem szégyell engem testvérének mondani. (Noha tudom, ég és föld a keze munkája. Azonban én a Benne hívő embert is igen hatalmasnak tartom, barátom, Isten fiának, keveset tudsz te rólam, úgy látom.)
Pál pedig egyértelműen megkülönböztette, mit szólt az Úrtól, és mit saját magától.
De látom, igen gyorsan feledted, Pál mellett nekem bizonyságom van. És ha valaki mellett bizonyságom van (legalábbis valamely beszédében), én ugyan nem törődöm szokásokkal, tekintéllyel, hallgatom őt, legalábbis azt, ami mellett bizonyságom van. És mivel sokat hallok, van erre fülem, nagy magabiztossággal vetek el híres-neves embereket, minden híres tanítót, Hagint, Derek Princet, akárkit. Pál mellett meg bizonyságom van, és ennyi. Pált te soha nem tudod kikezdeni nálam, senki nem tudja. Nem védem, nem érvelek, noha látom sok tévedéseteket. Felesleges, és istentelen titeket győzködni, inteni, veletek Pálról vitázni, mindemellett, ha Pál hamis, az őt követők igen nyomorultak. Én azonban nem vagyok nyomorult, egész más vagyok. És nem Pál követésével lett bizonyságom Pál mellett, nem választottam Pált, hanem ráismertem. Már csak ezért is reménytelen a próbálkozásod, elismerném saját ráismerésemről tévedtem, megtévedtem, kisiklottam, stb. Ami képtelenség, nyoma sincs, ezek a dolgok sokszorosan próbáltak sok-sok év alatt, igen biztosak, és élő, Istennel élő hittel, dolgokkal igazoltak, ugyan mit kezdhettek ti ki ebben? Esélytelen.
Nincs értelme annak sem, Pálé vagyok-e, nem választottam Pált, és ő sem engem, mondom, ráismertem. Szeretem, és nálam különbnek tartom irigylem is. Nem majmolom, de szeretem, és sok dologban egyetértek vele. Amiben meg nincs kijelentésem, hitem, abban meg bízom Pálban, mert próbált, mert semmiben hamisságot nála nem találtam, stb., stb. Erre a bizalomra is magamtól jutottam, nem engedelmességből, sem kiképzésből.
Remélem, megfeleltem. És vizsgálom, meg akarod-e érteni, mert ha nem, ha megint el- és kiforgatsz, afféle frocliembernek tartalak, leírlak, és akkor velem semmire nem mész.
Tudom, mert figyelemmel kísértem azt is, ezt is.
Írásom jelen esetben annak szólt, hogy itt, miután kifejtetted nézeteid, három rövid hozzászólással fejezted be produkciód, ahol jó keresztényhez illően Te sem fogadtad el a másik érveit. ( Te is ezt vetteted a szemére.)
Nem is ez a baj, hanem a gúnyos hangnemed, amellyel tetted ezt.
A legutóbbi példádról: Erre tobbe nem valaszolt, figyelmen kivul hagyta, ugy tett, mintha le sem irtam volna.
- válaszolt: a 740-esben, ahol valóban kitért az érdemi válasz elől, azaz mind a ketten csúsztattok.
Ő innen vette állítását valószínűleg: A "paráznaság" egy magyar fogalom. Az angol Bibliában helyette a következo fogalmak szerepelnek, amit a magyar egybevon, és így elmossa a különbségeket:
1) Házasságtörés 2) Prostitúció 3) Szexuális erkölcstelenségek (fajtalanság, vérfertõzés, aberrációk)
De, Te is tévedsz. Hiszen a magyar fordítás erre: fornication ezt mondja: elsőként -fajtalankodás, ( emberrel, mert az álattal történőre más szót használnak) majd -paráznaság,
Viszont, a magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen és kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük paráznaságnak, és valóban körülményes angol megfelelőt találni, hiszen szláv eredetű jövevényszó.
Valójában a Bibliában legjobban a hűtlenség kapcsán kerülhet szóba, akár egy személy, akár egy csoport, akár egy nép válik hűtlenné Istenhez.
Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak megítélésében, hogy mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis paráznaságnak. Legalább olyan sokféle gondolkodás található a keresztények között is, mint a világban.
A Bibliában pedig pld.: a héber nyelv eredeti jelentése szerint pontosabb volna a fordítás akkor, ha az lenne írva, hogy Ne légy házasságtörő! - a Ne paráználkodj! helyében.
A farizeusok korabeli tanítása szerint a paráznaság tilalma csak a külső cselekedetekre vonatkozott, szerintük csak egyetlen módon lehetett paráznává valaki, ha tiltott szexuális cselekményt követett el. Ezzel ellentétben Jézus azt akarta világossá tenni, hogy a paráznaság az ember szívében kezdődik, és csak ezt követi majd később a cselekedet
A Szent Írás paráznaságon a nemi érintkezés azon formáit érti, amelyeket törvény tilt. A törvény ezennel nem a világi rendszabályokat jelenti, hanem a szigorú és felette részletes regulát, amit Isten a Sinai hegyen Mózesnek kinyilvánított.
Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az o felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna no. Ha valaki az o atyjának feleségével hál, az o atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok. Ha valaki az o menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok. És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonnyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok. És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tuzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás. Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg. Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja ot: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak, vérök rajtok."
Jézus másként értelmezte ezeket: mert a házasságtörés, vagyis a paráznaság lényege abban áll, hogy csődöt mond a hűség, és ennek kibontakozása a szív mélyén indul meg és teljesedik ki. Mivel a házasság szövetségkötését a szívükkel írják meg az emberek, ezért a szív hűtlenségével ez az írás mindjobban elhalványul.
Ugyhogy a "ciki" te vagy eppen, es rettenetesen "pofatlan" is, mert ugy vadoltal meg, hogy nem gyozodtel meg az elozmenyekrol, hanem csak ugy erzesbol.
Erre a "segítős" hozzászólásodra írok én is Neked egy kis "segítséget":
1. Igen, az Úr harcol a kígyóval, a Sárkánnyal, azzal a szellemi valósággal, amit ezekben a megfogalmazásban gyakran használ az Ige a Sátánra.
2. Nem, a "kígyó" itt nem "segít" senkin, hanem éppenhogy egy megfeszítéssel megölni szükséges valóságot, az általa romlottá tett bűnös, vétkes emberi természetet jelenti. Itt a kígyó halott, megfeszített állapotban van, s abban is kell maradnia. Vele ellentétben Jézus nem maradt abban az állapotban, hanem feltámadott, s azóta is él.
3. Igen, Jézus maga mondja, hogy látta a Sátánt levettetni az égből.
4. Van valóban olyan értelmezés ezen ige alapján, hogy a Sátánnal a bukása után a Vele egyet értő, s addig szintén a mennyben lakozó szellemi lények, angyalok közül mintegy egyharmadnyian vettettek le. A Jel. könyvében (12. fejezet) itt még lejjebb, a 2. égből a földre vetésükről van szó, ami csak az idők legvégén lesz meg. Jelenleg a lakozásuk helye a 2. ég.
Ezek szerint Te besorolod Hóseásnak az édenkerti történethez fűzött magyarázatát a "keresztény magyarázatok" közé? Merthogy Ő is fűzött biza "magyarázatot" az édenkerti sztorihoz, már Pál előtt, azt is biza "szövetségáthágása, hűtlenül cselekvése" miatt Izraelhez hasonlóan, vétkezésnek minősítve (6,7.; 8,1.). Azaz az "élen" már itt sem "Pál áll"...
Persze megjegyzem, hogy Salamon is fűzött hozzá magyarázatot, merthogy szerinte Isten az embert eredetileg "igaznak", "jó"-nak teremtette (erről írtam az előbb bővebben), de az ember keresett magának részben magából származó "kigondolást" Isten gondolata helyett (Préd.7,29.). Emiatt Ő is kénytelen-kelletlen be kell, hogy lássa, hogy a sok, nem Istentől származó kigondolás miatt immár "nincs egy igaz ember is a földön, aki (csak) jót cselekedne, és nem vétkezne"(20.).
Jé, már Hóseás is csak legfeljebb második...
Persze ne feledkezzünk el Mózesről sem, aki maga írta le az egész történetet, parancsolatostul, annak áthágásával, kiűzetéssel, stb, stb... Ne feledkezzünk el arról, hogy Ő is kötött szövetséget Istennel, és biza neki is csak a diktálás elfogadása jutott (lehet, hogy nem tudott olyan jól Istennel alkudozni, mint Ábrahám...). Mégis szövetségnek nevezte a parancsolatok betartására kötött megállapodást. Már Hóseás előtt jóval szövetségnek minősítette a diktált parancsolatok betartását is!
Mennyi "helytelen" és "keresztény" értelmezés, de úgy látom, hogy a nagy versenyben Pál biza lemaradt a "keresztények" "éléről"!
Mindezt persze csak a "pontosság" kedvvéért írom, hogy még kik is azok a "keresztények" "pontosabban" Pálon kívül, akik még szintén "értelmezik az édenkerti történetet"...
Nem látom, miért érdemelnéd ki, amit a szamaritánus adott az izraelitának. Ha te számomra nyilvánvalóan Istené lennél, felebarátok lennénk. Nem tagadlak ki, csak nem ismerlek. Írtam több helyre, felebarátom, aki Istené, aki Istent szereti, aki lelkiismeretes, stb. Esély van rá, hogy azok lehetünk, de sok pusztán megvallásos embert is ismerek, nekem a megvallás, bemondás nem elég. Nem tudom, ki kell-e érdemelni, nem kell. Van, akiről meglátom, felebarátom, és van, akiről nem. A többségről nem. Csak kevésről. Így az emberek többsége nem felebarátom.
Az nem tetszik, hogy te átfogalmazod, amit írok, és így cikizel. Jócskán tévedek én, tévedtem is, és sokakkal ellentétben be is ismertem tévedésemet, meg is köszöntem, ha kiigazítanak. Csak hitbeli dologban, és ítélőkémmel nem tévedtem. Ha egyértelműen leírom, miben, akkor miért terjeszted ki? Mi a célod? Csúfolni akarsz, vagy cikizni, vagy mi? Látod, okkal van fenntartásom azzal, te felebarátom vagy-e, mert nem egy dologban azt látom, szándékosan "fogalmazol" úgy, hogy rossz színben tüntess fel. Ez nem felebarátság, ez valami más.
Arról, hogy meggyőzés a cél:
Nem, én nem csípem, ha itt valaki túlságosan is meg akar győzni bárkit. Ha ettől szócső lesz, ha kizárólag egyesélyes a dolog, azaz vagy ő meggyőz, vagy semmi, de, hogy őt győznék meg eredeti szándékaival ellentétes dologról, az aztán biztos nem. Szóval legyen partneri, két, vagy többoldalú a dolog. Más szóval is mondhatnám: ne saját előre elhatározott célja lebegjen a szeme előtt, és így nem figyel senkire, csak a céljára. Legyen társ, partner.
Még egyszerűbben is mondhatom: az igazságot keresse, és ne saját kinyilatkoztatását lökesse ide. Az igazság pedig lehet, hogy a másik embernél van. Erre adjon esélyt, ezért vizsgáljon, tudakozzon, és becsületesen döntsön. Azaz tanuljon másoktól, ne csak tanítson.
Én sokat tanultam fórumtársaktól, e fórumot meg éppen ezért értékesnek tartom.
Engem pedig hiába noszogatsz, győzzek meg, stb. Deklaráltan nem térítek, nem hirdetek, nem tanítok, nem győzködök. Hiába noszogatsz arra, amiről mondtam, hogy nem teszem. Vigyázok arra, áttételesen se győzködjek, ne térítsek, nem burkolom be, nem sumákolok, ha nem győzködök, akkor semmiképpen nem győzködök. Nem feladatom az evangélium sem, és még egy csomó dologtól független vagyok, amivel meg szokták kötni a kerókat. Engem ugyan nem.
Azonban, gondolom, elég sok embert nyertem meg Krisztusnak, nem is én, csak az én dolgaimat látva inkább kedvük, vágyuk lett Hozzá. Nem vagyok gyümölcsök, valódi tanúság híján, és általában nem akarok megfelelni a szokásos keró elvárásoknak. A nálam különbet, előttem járót meg követem, győzködés, felszólítás nélkül. Amíg elöljáróm. Mert nekem az az elöljáróm, aki előttem jár, nem az, akit mások kineveztek akárkik elé. Villámló, azt vélem rólad, nem ismersz, nem is vagy rám kíváncsi, általánosságokkal, szokvány dolgokkal jössz hozzám, amikkel nem jönnél, ha kicsit is ismernél. Nem baj ez, de tudd, többé ilyen részletesen nem felelek neked, alig írok magamról többet neked. A szokvány elvárásaidat (irgalmas szamaritánus, felebaráti, netán testvéri szeretet, keresztény viselkedés, stb., stb., stb.) meg nekem hiába szegezed, én elég sajátos keró vagyok, és inkább vállalom, hogy nem is vagyok az, de szabadságomat ki nem kémlelik, emberi elvárások, szokások engem el nem kapnak.
Máshogy is mondom, ha tőlem többet akarsz tudni, kénytelen leszel olvasgatni utánam, mert alig fogok válaszolni neked, ha azt véled, neked mindent újra leírok.
Kezdjük azzal, hogy Te semmire nem világítottál rá az itteni vitáinkban, csak arra, hogy alap dolgokat nem értesz az Igéből. Erre nagyonis rávilágítottál.
Most legutóbb is számos pontban mutattam meg az Ige alapján az igebéli tévedéseidet, mert
- bizony ádámék szelleme el lett választva Istentől,
- bizony a Sátán szimbóluma volt a kígyó az Édenben,
- bizony házasság köttetett már az Édenkertben is,
- bizony a szövetség lehet diktatórikus is,
- bizony Éva tudott Isten parancsolatáról,
- bizony a "ketten lesznek egy testté" kijelentésben az "egy test" nem a születendő gyermeket jelenti,
- bizony Isten parancsolatát tudottan és valóságosan nagyon is áthágták az Édenben ádámék!
BIZONY.
Ahelyett, hogy most ezeknek a valamiféle cáfolatát próbálnád megfogalmazni - veszed a bátorságot, s azt írod, hogy Te valamire is rávilágítottál volna az eddigi vitánk során! Pedig inkább az látható, hogy bármelyikhez is nyúlok az állításaid közül - szinte egyik sem tartható Isten Igéje alapján (és nem "képzelgés" alapján mondom ezt!!!)!
Először a másik által cáfolt állításaidat próbáld megvédeni, s csak az után vonj le bármiféle tanulságot! De ebben az írásodban egyetlen általam az előbb leírt állításomat nem cáfolod, hanem levonsz az ujjadból szopva egy - a cáfolatod hiány miatt - alaptalan állítást, mondván:
"Te rávilágítottál bármire is az én írásaimban".
Nosza, gyerünk, világítsd meg az előbb általam "bizony"-nyal kezdett 7 állítást, s azok hamis voltát, mert, hogy ezt vártam válaszként, s nem üres, alaptalan öntömjénezést!
Egy dologhoz szóltál egyedül hozzá az állításaim közül, ezt "megvilágítom" jobban számodra, mert látom, hogy Neked most gondot okoz az általam leírt magyar szöveg egyszerű értelmezése is, s inkább nevezed emiatt "képzelgésnek", mint hogy vennéd a fáradtságot a kibontására!
Pedig egyszerű, nagyon egyszerű:
1. Azt írtam kezdetnek, hogy "Jézus szerint egy a jó, az Isten."
Ha nehéz számodra az ezt alátámasztó Igét és szövegkörnyezetet kikeresni, akkor segítek, ezt az Őt "jó mesternek" nevező gazdag ifjú felé definiálja Jézus pl. a Luk. 18,18-19-ben. Mivel ezt az igét a topikban korábban már idéztem hivatkozva, emiatt most nem írtam le az idézet helyét, csak annyit, hogy Jézus mondta ezt a definíciót. Remélem idézetmegjelölés nélkül is elhitted, tudtad, hogy ezt Jézus definiálta ilyen tömören!
2. Azzal folytattam, hogy "Magyarán minden hozzá viszonyítva jó, vagy nem jó, azaz gonosz".
Ez amiatt egyszerű tovább következtetés, mert Jézus is azt mondja, hogy CSAK EGY jó van a világban, az Isten. Márpedig, ha CSAK EGY jó van a világban, akkor minden más hozzá viszonyítva jó, vagy rossz! Jézus arra hívja fel a gazdag ifjú figyelmét, hogy ha Őt, Jézust a gazdag ifjú "jónak" ("jó" mesternek) nevezi, akkor az csak Istenhez viszonyítva lehetséges, mert CSAK EGY örökérvényű, állandó JÓ van a világban -, az pedig Isten.
Miután ezt írtam le kezdésnek, abszolúte nem érthető és döbbenetes az első kifogásod, kérdésed, mégpedig ez:
"Ha csak egy jó van, s az maga az Isten, mi módon mondja Isten a teremtett világra, íme igen jó vala?"
Nézzük sorjában:
a., Jézus definícióját tagadod, vagy elfogadod igaznak?
b., Ha elfogadod igaznak (amit remélek, bár ebből a kérdésedből úgy tűnik, mintha vitatni mernéd!), akkor egyetértünk ebben, mint alapban, s megnézhetjük közösen, hogy "mi módon mondja Isten a teremtett világra, íme igen jó vala?"
c., Oly módon mondta ezt Isten a teremtett világra, ahogyan én írtam, ugyanis - "hozzá viszonyítva JÓ" a teremtett világ, hiszen Őmaga teremtette azt, sa teremtésétIsten magához, azaz az egyedüli JÓ-hoz viszonyítva minősítette a teremtés végén. Márpedig Isten "jót" teremt minden esetben, mert Ő maga csak "jó" (s "nincsen benne semmi hamisság" - írjam, hogy honnan idéztem, vagy elhiszed így bemondásra is).
d., Ilyen módon az első emberre is azt mondta Isten, hogy "jó" ((1.Móz.1,31.), sőt, egyenesen az Ő (jó) képére és hasonlatosságára is lett egyben teremtve az ember(26.)).
-----------------------------------
A következő kérdésed, felvetésed is amiatt tükröz kétkedést, mert egyrészt nem értelmezted az írásomat alaposan, másrészt hiányos az igeismereted:
"Milyen fa az, aminek a gyümölcsében az van elrejtve, nehogy Ádám megtudja, hogy Isten az jó, meg igaz, a Sátán meg gonosz és hazug?"
Nézzük ezt is sorjában:
a., A válaszomban leírtam, hogy csak "egyelőre" (azaz nem örökre!) voltak Ádámék eltiltva a tudásnak egy szintjétől.
b., Isten "jó" voltáról volt már "tudásuk", mert azt megtapasztalta az ember nap mint nap. Nem voltak gondjai, minden rendben, zökkenő- és problémamentesen ment az életében.
c., Azt is leírtam, hogy az eltiltott tudás arra vonatkozott, hogy az ember egyelőre ne tudjon egy olyan dologról, amely előtte és nélküle történt meg.
d., Emiatt ádámék csak a jóról tudtak egyelőre, a gonoszról lényegileg még nem. De arról már tudtak, hogy a "jó"-ban tapasztalt életből ki lehet kerülni valamiféle "halálba", ha Istennek a parancsolatát áthágják.
e., A "gonosz"-ról csak annyit tudtak, hogy van valami ilyesmi fogalom, merthogy annak a fának a névadója az általuk megtapasztalt "jó" mellett. De a lényegét, az előzményeket nem tudták.
f., Amiatt nem voltak eltiltva véglegesen a jó és a gonosz tudásának a fájáról, mert csak egyelőre nem voltak elég erősek több információ befogadására. Ahogyan Jézustól is a tanítványok kérték azt, hogy "növelje a hitüket"(írjam az igét, vagy jó így bemondásra is?) - itt is egy ilyen folyamatot kívánt Isten ádámékkal elindítani. Ugyanez a Jézus felé jelzett tanítványi szükség zajlik le a keresztényi hívő életben is nap mint nap, Isten csak addig engedi a Sátántól kísértetni az Ő felé tiszta, egyenes szívvel forduló hívőt, amennyit elbír a hívő abban a hitállapotában (igét írjak erre, vagy ismered ezt az igazságot is?), de a hívőknek folyamatosan kell törekedniük a nagyobb hitre jutásban, ahogyan Jézus tanítványai. Így lesznek egyre terhelhetőbbek újabb és mélyebb kijelentésekkel. Megjegyzem, erről Pál is többször beszél, nem csak Jézus...
Magyarán minden benne hívő embert csak annyi informácóval terhel meg Isten, amennyit elbír, s erről az elvről írtam én is előbb. Mert mi nem tudjuk kikutatni Istennek a végére mehetetlen igazságait, tudásának gazdagságát, de feladatunk az, hogy törekednünk kell a minél jobb megismerésére. Ádámék nem jutottak el arra a teherbíró szintre, amivel már Isten adta volna meg nekik a jó és a gonoszról való tudást, hanem hamarabb el akarták venni maguktól az általuk még el nem hordozható mélységű tudást.
Mert bizony mai ésszel is sok embernek egyszerűen elképzelhetetlen, hogy miért lázadt fel a Sátán és birodalma a Teremtőjükkel szemben. Az EGY JÓ-val szemben miért hoztak létre egy másik királyságot, egy olyat, ami szükséges módon CSAK rossz lehet, hiszen nincsen benne semmi az "EGY JÓ"-ból! Tényleg szinte felfoghatatlan, mert valóban
Ismét látszik, hogy vagy az igeismereted hiánya, vagy csak sima szövegértési hiányosság (merthogy arról írtam Istenhez viszonyítva lehet számos dolog "jó" a világban, pl. nagyrészt az általad kérdezett "teremtett világ" is még jó) gátol meg Téged abban, hogy alap igazságokra magad is rájöjj az Igéből. Az persze ismételten csak hab a tortá(do)n, hogy egy csomó más állításomra nem reagáltál érdemben.
No nem baj, elég legyen az most, hogy ezt az egy összefüggő állítást a jó és a gonosz tudásának fájáról jobban megértsd! A többi 7-tel hogy fogsz-e foglalkozni később, vagy (remélhetőleg) elfogadod azokat - ez már a Te dolgod.
Tudod, sok, hosszu vitaink voltak takaritoval, s rendre, minden olyan esetben, mikor megfellebbezhetetlenul bebizonyitottam, hogy amit allit nem igaz, soha nem ismerte be tevedeset, soha egyetlen kerdest le nem zartunk. Nem egy, es makacsul tobbszor feltett kerdesemre egyszeruen nem valaszolt, mert tudta, ha valszol, romba dolhat rogeszmeje. Csak a legutobbi pelda:
Takarito kijelentette, hogy a "paraznasag" kifejezes magyar talalmany, egyetlen mas Bibliaban ilyen kifejezes nem talalhato. Erre en egyertelmuen bebizonyitottam, hogy az angol nyelvben egy az egyben ilyen ertelemben hasznaljak, es ugyanolyan magyar forditasban szerepel. Erre tobbe nem valaszolt, figyelmen kivul hagyta, ugy tett, mintha le sem irtam volna.
Ugyhogy a "ciki" te vagy eppen, es rettenetesen "pofatlan" is, mert ugy vadoltal meg, hogy nem gyozodtel meg az elozmenyekrol, hanem csak ugy erzesbol.
Hát én itt nem bonyolódnék az újjászületések igazolására, mint ahogy sok ezoterikus ezt gondolja.
A szükséges dolog abban áll, hogy a hamisságok már annyira megkötözték a világban felnőtt és a világ elvárásai szerint i szerepeket játszó embert, hogy a gyökeres változáshoz szükséges erő már megfogyatkozott. Amikor az Isten kicseréli a szívünket úgymond hússzívre, megindulhat egy olyan változás, ha avalaki akarja, hogy életét és cselekedeteit az újonnan nyert szeretet erejére alapozhatja.
Ha azonban a hamisságok felderítése helyett a saját testével kezd bonyodalmas harcba - ahogy Pál szeretné - , a hamisságokra nem tud fény derülni. Nem tanul meg különbséget tenni az igaz és hamis között, ezért megmarad az esély hogy megértés nélkül hit által fogadjon el további hamisságokat.
A test sanyargatása vagy az igazság keresése az bizony két út. Az egyik egy önfegyelem útja ahol a gondolkodás hit által fogadja el az egyre szaporodó igei nézeteket, miközben a test kívánságai állandó elfoglaltságot jelentenek a küzdelemben, a másik pedig az élet és isten akaratának megismerése és megértése, amelyben bizony a tapasztalatok fogják helyreigazítani a hamis nézeteinket és meggyőződéseinket.
A gondolkodás felébresztése nem istenellenes dolog, ahogy Pál képzeli. Pont az lenne az ember segítsége arra, hogy a rátukmált hamis hiteket meg tudja különböztetni a valóságtől. Jézus is szeretné ha megértenénk a tanításait, sokszor az volt a problémája hogy értetlenek voltak a tanítványai is. Az igazi ellenség nem a test és a kívánságok, hanem a sötétség és a tévedések. A tudatlanság és a balgaság olyan félreértéseket, kihasználásokat, konfliktusokat hoz létre, amely megszaporítja az emberek sérelmeit és szenvedéseit. Minél nagyobb a sötétség, annál rosszabbul látja az ember a különbséget az igaz és hamis között. Minél nagyobb a világosság, annál jobban kiderül a különbség Pál tanításai és Jézus tanításai között is.
Az ujjászületett ember tud már növekedni bölcsességben és erősödik lélekben, ahogy Jézus is gyerekkorától foglalatos volt ezekben.
Elolvastam szólásaid, villámló, el is gondolkodtam rajta. Azon, ha te valóban alapító tagja vagy egy pálista gyülekezetnek, miképp fordíthatsz hátat Pálnak? Pált szóljátok (ő írta a fél Újszövetséget), képzitek a sok ifjat, és azon munkálkodtok, ez mind inkább előbbre jusson.
Ha te más felismerésre jutsz, tartoznál odamenni mindazokhoz, akiknek hintetted a rizsát, gyerekek, hamisat hirdettem, hamisra vettelek rá benneteket!!!! Más az igazság!!!!
Ha ezt nem teszed, nem vagy felebarátom, de még tisztességesnek sem tartalak.
Ha megteszed, nem vagy testvérem, de felebarátom lehetsz. Mert felebarátom lehet minden lelkiismeretes ember, ha hívő, ha nem, ha más hiten van, de őszinte, becsületes.
Mindaddig, amíg nem világos hogy nem a bűntől, hanem a büntetéstől lehet valakit megszabadítani, a megigazulás sem lesz elég világos. A bűnből megtérni lehet, de nem úgy hogy a Krisztusban való hit által elfogad önmagáról egy megigazult képzetet, hanem úgy, hogy változtat az életén. Ha a mérce a törvény akkor ha eddig törvény ellenesen élt akkor megtérés után törvény szerint fog élni. NEM LEHETETLEN a megtérés, semmilyen misztikus elfogadás, megváltó nem kell hozzá, egyszerűen meg kell bánni az embernek a bűneit. Ezért már Keresztelő János megtérést prédikált, pedig a folyónál nem kellett sem a keresztbe vetett jit, sem a Krisztus vére, sem egy megváltó nem kellett hozza, hanem a megtéréshez illő gyümölcsök megcselekvése. Nem azért prédikált sem ő, sem a próféták a megtérésről, mert lehetetlen volt, mint ahogy Pál szerint lehetetlen a törvénynek engedelmeskednie a testnek. NEM IGAZ!
A probléma azonban az, hogy a törvény a zsidóknak adatott, és csak Keresztelő Jánosig volt érvényben. A pogányok megtérése nem a törvény betartására vonatkozik tehát, inkább Jézus tanításainak a megtartására vonatkozik, tehát egy átadott életet jelent és semmi köze a Mózeshez.
A megigazulás ennélfogva a hamisság cselekedeteinek elhagyását jelenti az igazság keresése és megismerése által, tehát egy Isten kereső és megértő életet jelent. Azonban Pál filozófiája ezt teljesen semmissé teszi. Semmi cselekedet, magad tekintheted magad igaznak, ha hiszel a Krisztus Jézus kereszthalálában és kegyelmében.
Például a parázna nő esete nem a bűnre hanem a bűn büntetésére vonatkozik, amely fogalmakat Pál sorozatosan összekavar. A büntetést meg lehet bocsátani és ezáltal elengedni. Jézus tehát bocsánatot hirdet.
Pál az engesztelő áldozat meghirdetésével keresztül húzta Jézus megbocsátásról szóló tanítását. Pál valóban azt hirdeti, hogy az engesztelő áldozat elfogadásával bocsátja meg Isten a mi bűneinket. Jézus tanításával ellentétesen. Jézus az Isten bocsánatát a mi irgalmasságunktól teszi függővé, tehát attól hogy ha mi nem bocsátunk meg az ellenünk vétkezőknek, a mennyei atyánk sem bocsát meg mi nekünk. Ha Pálnak igaza lenne, akkor Jézus is a saját engesztelő áldozatát hirdette volna.
Hogy Jézusban higgyj és üdvözülsz, az arra vonatkozik, hogy aki hisz neki, az is cselekszi azokat a dolgokat, amit ő TANIT, nem pedig azt jelenti elfogadja az ő engesztelő áldozatát, ahogy Pál tanít.
Tehát nem én csűröm csavarom a dolgokat, hanem Pál nem értette meg Jézus tanítását, Péter pedig nem értette meg Pál elképzeléseit, amiért is nehezen érthetőnek tartja. Pedig nem nehezen érthetőek azok, hanem csak nyitva kell lenni az olvasó szemének a megértésükhöz.
Nem, barátom, rajtam rendre erőt vett szellemem. Én Csia Lajostól eltérően (akit nagyra tartok, mire jutott lélekkel, szellemel, stb. kapcsolatban) értelmesnek tartom a szellemet, aki értelmet is közöl az emberrel (a lélekkel, értelmével).
Szóval volt, amiben hitre jutottam értelmem, tanultságom, minden ismeretem ellenére. Innen veszem, meg számtalan megfigyelésből (a nagy dolgok mindig a szellemben dőlnek el), amit mondok. Ha pedig ez olykor előfordul, az ember nem tartja oly sokra értelmét. Később azonban értelmem is gyönyörködött, mikor megértettem, hogy van magyarázat.
Házi feladatként kapod, hogy kiolvasd szólásaimból, mivel kapcsolatban is írok.
Azt meg egy pillanatra se véld, hogy értelem nélkül lennék, arról írok, éppen azt mondom, meglehetősen sok értelmem van, így én aztán nyugodtan mondhatom, kevés az értelem a szellemhez képest. Nálam ez nem mentség.
Még egyet mondok. Tőlem te nem épülsz, nem fejlődsz, semmit be nem építesz, nem hasznosítasz. vagy én leszek a te szemedben nagyon bolond, vagy te teszed magad nagyon bolonddá, de hasznodra semmiképpen nem lesz ez a mi "párbeszédünk". Ebben biztos vagyok. Közeledni semmit nem fogunk egymáshoz.
Nem azt mondtam, hogy a szellemet alázod, meg, hanem a termékét. Azaz elárulom, az értelemre gondoltam, mert látom nem jött be.
Mégeygszer mefgogalmazom,világosabban:
Hogyan tud az értelmed gyönyörködni a szellemben, aminek a termékét - ami maga az értelem - te megalázod?
Persze az is igaz, hogy ha az értelmet megalázod, ami a szellem terméke, akkor a szellemet is megalázod. Akkor pedig miért gyönyörködsz benne?
Ha nem törődnék senki feleletével akkor minek válaszolok rájuk? Miért állítasz olyanokat, amiket itt a fórumon lehet látni, hogy másképp vannak?
A topicot pedig azért nyitottam, hogy közösen előbbre jussunk egy témakör megvilágításában. Ennek hozzászólásához, persze a hozzászólóknak meg kellene érteni miről van benne szó. Ha valaki nem érti amiről szól, gondolod, tud érdemlegesen hozzászólni? Ha valaki nem olvasta el, meg tudja egyáltalán érteni miről van benne szó? Ha nem érted miről van benne szó, mi bajod az írójával?
Nem tartalak felebarátnak. Ha te Piszterrel, vagy Takács Ferenccel felebarátságban vagy, velem nem. Én őket alkalmatlannak tartom a vezetésre, nem elöljárók, aki előtt járnak, az más úton jár, mint én.
Ismeretlen embert egyébként sem tartok felebarátnak, legalább valamit ismerjek belőle, tetteiről, stb. Bemondásra némi hitel jár, legalább annyi, ne tagadjam, de tanúságot sem teszek mellette, amíg nincs mit tanúsítanom.
Remélem, őszinte válaszommal nem bántottalak meg!
Nálad nem tartom kizártnak, hogy felebarátopm lehetsz, de most nem tartalak annak.
Nem tartom szubjekívnek a felebarátságról való ítélőkémet, még soha nem tévedtem ebben, legfeljebb udvariasságomat bántam meg, hogy nem szóltam idejében. E fórumon is szóltam, kiről nem ismerem el, hogy egy hiten lennék, és ebben sem tévedtem, még ha egy időre rendes ember megpróbált keró lenni, így sem. Én afféle nagy elhatárolódó vagyok, a Hgyből is annak szentségtelensége miatt mentem ki vagy 10 éve (jóval a BAGY szakadás előtt). Hitbeli dolgokban, a saját hitemet illetően, vezetésemet, stb. meg meglehetősen magabiztos vagyok, mert még soha nem tévedtem. (Párszor felírtam ezt a fórumra).
El nem ismerem szubjektívnek, ítélőkémet, ha kérdezted, majd, ha csak egyszer is tévedek vele, akkor elgondolkodok, hátha olykor...
CSerfa
U. I. Takácsról nem tudtam régebben, mi van, azóta hallottam egyes dolgait, és társa Piszternek. Piszternek meg nem kellett volna mások elé állni, vagy 8 éve írom róla, alkalmatlannak tartom vezetésre, stb., jobban tette volna, ha elmegy dolgozni, és adósságait megadja.
Személyesen egyiküket sem ismerem.
Az lenne ám a nagy durranás, ha te lennél együkőjök, vagy nagy haverjuk, de án állom, amit mondtam. Igaz, ki vagyok én, hogy az én véleményem sokat számítana? Vedd, hogy csak leírtam, azért, mert kérdeztél.
Egy párszor már rávilágítottam arra, hogy minden igemagyarázatod hemzseg a képzelt és az idézett Bibliai szövegkörnyezetbe egyáltalán nem illő nézetektől, amelyeket egy abszolút kitalált összefüggésekben való hittel építgettél ki.
A jó és gonosz tudásának fájáról adott magyarázatod éppen olyan kitalált mint az összes többi Édenkerti verziód.
Azt mondod: Jézus szerint egy a jó, az Isten. Magyarán minden hozzá viszonyítva jó, vagy nem jó, azaz gonosz. A Sátánról szintén maga Jézus mondja, hogy a hazugásgnak-, az igaztalanságnak az atyja, s nincsen benne semmi igaz. János mondja azt róla, hogy kezdtettől bűnben leledzik, s aki bűnt cselekszik, az is a Sátánból van... Mert többek között mindezen alapok tudása volt a jó és gonosz tudása fája gyümölcsében elrejtve, s ennek a megtudásától tiltotta el egyelőre (!) ádámékat Isten.
Ha csak egy jó van és az maga az Isten, mi módon mondja Isten a teremtett világra, íme igen jó vala?
Milyen fa az aminek gyümölcsében az van elrejve, nehogy Ádám megtudja, hogy Isten az jó, meg igaz, a Sátán meg gonosz és hazug?
Én nem akarom takaritót semmiről meggyőzni. Esélyt adok ugyan (én elgondolkodnék a helyében azon, amit CSerfa ír), de nem sokat remélek. Azt sem tagadom, takaritót meg is kívántam jelölni, volt róla véleményem, és ezt jeleztem, olvashatóvá tettem. Ilyesmiért is járok (véleményem közlésére) a fórumra ugyanis.
Küldetéstudata másnak is van e fórumon, tekintsd csak meg prklht-t, azt is, vele hogy beszélek. Nem a küldetéstudattal van a bajom. Prklht tisztességéről meg vagyok győződve, takaritoéról nem. Nem azt mondom, tisztességtelen, nem becsületét vonom kétségbe, de tisztességesnek sem tartom, annyira nem figyel másra. Lehet, hogy nem tehet róla. De ha valaki betegsége miatt ájultan, semmiről sem tudva létezik, arra sem mondják, hogy tisztességes.
Másképp mondva, van, aki másra is kíváncsi megpróbálja megérteni a másikat is, stb. Ezt tartom tisztességesnek, ha küldetéstudata van, akkor is. De aki másról nem vesz tudomást, aki előtt saját célja, egója, felismerései, stb. mindent elhomályosítanak, az bizony nem tisztességes. Ha áldozata valamilyen betegségnek, akkor betegnek mondom, nem tisztességtelennek. Szerintem rosszabb a tisztességtelen, mint a betegség, egyikből ki lehet gyógyulni, vagy tüneteit kezelni, visszaszorítani.
Nem tudom, tisztességtelen-e, vagy beteg, ami takarito fogyatékossága. Még azt is lehet, hogy igen nagy mértékű butaság, Salamon szerint bolondság, vagy mi. De, hogy semmiképpen nem jó, nem kell az ilyennel vitázni, és erre inteni mást, abban biztos vagyok. Ilyesmiért írtam, amiket írtam.
