"Szerintem a ház szavunk belső fejlemény (is). Valójában a -hoz/-hez/-höz határozóragokhoz van köze."
Nagyon jól látod! A toldalékok valójában ugyanolyan gyökök, amik a szó elején is megtalálhatók, ill. olyan ősgyökök, melyek a gyökök alkotói.
A 'valamihez' jelentését a HAZA szóban is megtaláljuk. Hova megyünk? Haz-a...
"Az ÚESz-ből pedig megtudhajuk, hogy a hoz szavunk a húz igéből keletkezett."
Az ősember nem egyik szóból fabrikált magának egy másikat, hanem a meglévő, jelentéssel bíró hangokat (akkori értelemben szavakat) rakosgatta össze új jelentésű gyökökké.
Nem tehetett mást, mert ez volt az egyetlen TERMÉSZETES megoldás, mely mindenki számára érthetővé tette az új fogalmat. Ha meghallod, hogy 'fafűrész' azonnal tudod, hogy olyan fűrészről van szó, amivel fát lehet darabolni. Sőt, Te magad is így fejeznéd ki, mert ez a TERMÉSZETES, ez a logikus. Nem azt fogod keresni, milyen hasonló szóösszetétel van már, hanem azt, hogy érthető legyen amire gondolsz. Ezt pedig csak úgy éred el, ha olyan szavakat (egykor a szavakat helyettesítő hangokat) raksz össze, amelyeknek a jelentése valamimódon kifejezi a újonnan megnevezett dolog sajátosságait. Ebben a példában azt, hogy daraboló eszköz, azaz fűrész és azt, hogy fa darabolására alkalmas (lehetne az is, hogy fából van, - mint a fakalapács - de annak vajmi kevés értelme lenne)
Tehát a HÁZ, HÚZ, stb. gyököknél - és minden másnál is - a gyököt alkotó hangok (egykor szavak) jelentését kell keresni, mert akkor meg fogjuk érteni a gyök etimológiáját és keletkezésének mikéntjét.
"Tehát hozzám, a házam. Ebből pedig kiterjesztve értendően az élőhelyem, a hazám."
Az összefüggés teljesen világos, de egyik szótár sem tud a miért?-re választ adni.
A miért?-re itt sincs válasz. Mi az, hogy "főnevesülése"? A szó alkotójának eszébe nem jutott, hogy ilyen hülyeséggel foglalkozzon, egyszerűen összerakott magának a meglévő "szavak"-ból - azaz hangokból egy új hangsort / "összetett szót", amivel valami új, eddig meg nem nevezett dolgot akart kifejezni.
"Tehát a kota sosem volt ház értelmű magyarul, se szabályos hangmegfeleléssel, se anélkül. Mindig azt jelentette, hogy oda megyek haza, ami hozzám tartozik. A házamba."
Ez is egy 10 pontos észrevétel!!!
Már azért is, mert a finn HÁZ nem KOTA, hanem TALO!!! És miért TALO? Mert a T(a) hang a föld, talaj hangja, (ha valamit a földre teszünk, vagy esik az a T hanghoz hasonló hangot ad) s a házakat a talajba mélyítették hogy melegebb legyen. Az L hang pedig általában a levegő, a légies dolgok hangja. lásd a fel, (a levegőbe) lehel, lélek, liheg, libben, lóg, stb gyökökben. Tehát a kiásott föld helyét levegő tölti ki. Persze, lehet más magyarázat is az L hang jelenlétére, hiszen a FE-L párja az A-L, s így a T+A-L (O) gyökben ez a jelentése került be. Ezt már nehéz pontosan megfejteni, mert nem tudjuk őseink gondolatait rekonstruálni, de a hangok jelentése mindenképp irányadó.
MECUM: latinul velem, magammal -------- MAGAM szó van átírva, egy az egyben ott van benne a magyar ragozás birtokos jelzője is.
MEGISTANES: nagyok, előkelők valamely királyságban-------- MEGA szó NAGY . ISTANES az ISTENES. A szó végén toldalékol a magyar, a melléknévképzőnk jól látszik.
MERO: borivó---- azaz ez egy ital-MÉRŐ hely.
PHTHONGUS : hang--------- A PHT levételével ott lesz a HONGUS azaz HANGOS. Magyarul ragozva. A hang az képezve hangos lehet...
A magyar nyelv nem csak szóalaki, hanem egy értelmi struktúrális egység is.
Első sorban a belső viszonyrendszere a meghatározó.
A belsőfejlősésű szókincs struktúrális feltárása legalább olyan fontos lenne, mint a más nyelvekkel való kapcsolat.
Ezt pedig kifejezetten blokkolja a finnugor nyelvészet, sőt tagadja a gyökök teljes elutasításával.
pl. a hajnal szavunkra ennyi az infó: Örökség, finnugor, esetleg uráli kori tő, magyar képzéssel. A tőhöz vö. vog. (T.) khọj hajnalpír; osztj. (V.) kuńəl
Miközben mindenkinek érthető, ha a hajt igéhez kötjük az eredetét, kihajt, kinyílik, kihasad értelemben.
Elég, ha csak a hajnal hasadásra gondolunk.
Hajtás pedig a hajlítást, mint írányra vonatkozó fordítást jelent.
kajol ~ kajl(ik) meggörbül, elgörbül (1800: Márton J.: MNSz.NMSz.) lehetett. A szóvég -a (folyamatos) melléknévi igenévképző; vö. fura (→furcsa). A magyarázat nehézsége, hogy a kajla időrendben későbbi adatolású, mint a feltételezett alapszó. A kajol ~ kajl(ik) származékszó egy fiktív tőből. Ez a meggörbül, elgörbül, hajlik jelentésű tő esetleg a →hajt¹ szócsaláddal függ össze. A szóvég -l gyakorító képző. Ebben az esetben a kajol és a →hajt¹ szócsalád hajol tagja szóhasadás útján, párhuzamosan keletkezett megfelelői lehetnek egymásnak. A szó eleji k ~ h hangváltozáshoz vö. →homp, →huny stb. ∼ Idetartoznak: (R.) kajlós ökör görbe szarvakkal (1691: OklSz.); (R.) kajlad meggörbül, elgörbül
hajt.: [ugor *kujɜ- vagy *kajɜ-: hajt, űz
A fentebbi szóösszefüggés úgy tűnik, megvan még több fu nyelvben is.
EUGENEUS: nemes, nemes eredetű, jeles ----------------- Ez egy 2 szóból álló magyar elem, és újfent azzal fogunk szembesülni hogy a magyar nyelv ragozásával együtt van meg a szó nekik. Tehát nem gyöktől épített szava ezek, hanem az egy az egyben átvétel, méghozzá a ragozott szó van már átvéve.
Ugyanis az EU szókezdet az JÓ. A GENEUS meg annyit tesz hogy GÉNES. Összetett szóként EUGENEUS= JÓGÉNES. Azaz a jó génekkel rendelkező lesz nemes. A latin semmiféle gyöknyelvészetet nem ad elő, egyszerűen a már toldalékolt szavakat is úgy ahogy van átveszi, és ezt módosítja a saját hangzásai szerint. Így születik egy "idegennek tűnő" szó, vagy kifejezés, ami voltaképpen színmagyar elemek önkényes elváltoztatása és eltorzítása valójában.
Hát bennük van a magyar ragozás is rendszeresen, már abból főznek sok esetben. Máshonnan átvett szavakat módosít el egy úgymond sajátos stílusra, egy két latinos elemet a szóra dobva.
EVOCATIO és EVOCATOR: felhívó, lázító, kihívás, előhívás, idézés -----------------------------
Ez az egész EVOCAT annyit jelent : HÍVOGAT, a hosszabb szó HÍVOGATÓ -----EVOCATIO. Ezek ugyanazok itt, de megint azt figyelhetjük meg hogy az eredeti magyar ragozással vannak meg a "szavaik"))
Eléggé eltorzítva az alapszó is, a kezdő H hang önkényesen lehagyva a szóból, a --gat gyakorító toldalékunkat úgy látszik nagyon jól ismerik.)) Persze ez itt átírva CAT formára. A lényeg hogy egy toldalékolt magyar szó van átváltoztatva.
EXARETIO/ EXARIDUS : megszárad/száraz -------------------------- a gyakorlottabbak máris láthatják ebben amit kell.)) Magyarán mondva ezek az ELSZÁRAD/ELSZÁRADÓS szavaink 1/1 átvételei a magyarból, a nyelvünk ragozásai is szépen látszódnak.)) Így születnek latin szavak.)) Nehogy bárki azt higgye hogy ők az ősgyökből építkeztek, ugyan már. A konkrét készen lévő magyarul toldalékolt szóból főztek már. Eleve egy új nyelvről beszélünk, és egyre inkább látszik hogyan is készült ez el.
Az SZ hangunkat itt átírták egy szép nagy X hangra. XARIDUS---SZÁRADÓS. Lőn világosság, és újabb magyar szavak jönnek a felszínre.
Nem oly rég fúrtunk a latinban. Magyarul tettük meg. Akkor most faragjunk is egyet.))
FRAGOSUS : töredékeny, darabos, töredékes--------- FARAGÓS-os kicsit túltoldalékolva. Inkább 2x mint 1x sem.)) Jobb is biztosra menni.
FRAGMEN : letört darab -------- FARAG-VÁNY Csak ők farag-mény fejezik ezt ki.)) Mi figyelünk a hangrendre.
Most is kiválóan látszik, hogy magyarul már ragozott/toldalékolt szavak vannak "odaát" felhasználva. Csak kicsit ezek a szavak át vannak módosítva, kapnak egy amolyan "latinos beütést", hangzást és így kerülnek ki a világpiacra, és temérdek szavuk alapja a magyar nyelv...
Szerintem a ház szavunk belső fejlemény (is). Valójában a -hoz/-hez/-höz határozóragokhoz van köze.
Lám most is leírtam azt a szót, hogy "köze"... ugyanis így fejezzük ki, ha valami valamihez, valaki pedig valamihez tartozik. ha valami köt, az egymáshoz húz. Azaz hozzá tartozik. Hozzá húz.
Zaicz szótár szerint is a "hoz" önálló szói eredetű toldalék a hová kérdésre felelve külső helyviszonyt felyez ki. Válasz pedig: hozzá.
Az ÚESz-ből pedig megtudhajuk, hogy a hoz szavunk a húz igéből keletkezett. Ebből az önálló szóból lett a toldalék is.
Azt hiszem, kellően megalapotam etimológiailag, hogy ha hová kérdésre azt feleljük, hogy haza, valójában azt fejezzük ki vele, hogy arra helyre megyek, ami hozzám tartozik.
Tehát hozzám, a házam. Ebből pedig kiterjesztve értendően az élőhelyem, a hazám. Ha azt mondjuk, haza megyek, szűkebb, vagy tágabb kontextustól függ csak, hogy konkrétan haza, vagy a hazánkba. Nem lehet véletlen az sem, hogy a helyviszonyokra honnan, hol kérdéseket teszünk fel. Ugyanaz a tő eredet sejlik fel, mint a háznál. A hon szavunknak pedig igen sok köze lehet az ie. "home" szavakhoz. Tehát a ház és a hon egy eredetű nálunk is és ie. nyelvekben is. Csak nálunk kiterjesztett értelmet nyert. Szófajváltás. | ⌂ A →honn főnevesülése; vö. →haza
A kuta, kutrica, kunyhó és kút is! pedig a "köt-köz" szavakra mehet vissza. Érdekes, hogy két dolog között a köz egy hézagot is jelent, de éppen ezért van közük is egymáshoz. Tehát olyan dologot is, ami közre fog valamit. Általában ezt szűknek, szorosnak értelmezzük. Tehát ezek kis térhelyet, jelölnek.
Esetleg, de ez a kevésbbé valószínűbb szerintem, hogy a kunyhó, kuta- kota ténylegesen a kötéshez kapcsolódó jelentésű, mert az ie nyelvekben is vesszőből kötött viskót értenek alatta.
Nekem azonban a fentebbi elmélet gyanús, mert így pl. az ismeretlen eredetű kút, amely tényleg szűk (bár mély) helyet jelöl is értelmezést nyer, mégpedig magyarul.
Tehát a kota sosem volt ház értelmű magyarul, se szabályos hangmegfeleléssel, se anélkül. Mindig azt jelentette, hogy oda megyek haza, ami hozzám tartozik. A házamba.
Ez az ősnyevi eredet lényege. A szilárdan felhúzott ősnyelvi alap. Mint ahogyan a ház falát is szilárdan húzzuk fel és értelmesen!
Zaicz:
-hoz/-hez/-höz [12. század vége] Külső helyviszonyt kifejező, a hová? kérdésre felelő határozórag. Önálló szói eredetű
toldalék. A magyar nyelv kül.n életében az ugor kori *kuc alapalakra visszavezethető valaminek az oldala, széle
jelentésű ősmagyar *hoz főnév és az -á határozórag (latívuszrag) kapcsolatából kialakult ragos névszó az ómagyar kor
elejére elvesztette önállóságát, névutóvá lett, majd megkezdődött raggá válása. A hangsúlytalan szóvégre került -á latívuszi
"1: Ősnyelv alatt azt értem, hogy egykor valaha a történelem előtti időkben egy nyelvet beszélhetett az ember,"
Igen, nagyvonalakban... De hogyan "nézett ki" ez az ősnyelv? Voltak-e már toldalékok? Hány hangból álltak a "szavak"? Egyáltalán hogyan kezdtünk el beszélni, hogyan alakultak ki a gyökök, szavak? Kérdezem ezt azért, mert ez mind kikövetkeztethető a mai nyelvekből, és ha ezt megfejtjük, megértjük, akkor világossá válik az ősgyökök, gyökök azonossága, ill. hasonlósága más- és saját nyelvünkben is, sőt az is, mi okozza a különbségeket.
"Amit mondjuk a magyar őrzött meg leginkább változtatás nélkül."
Ebben nincs vita köztünk, csak annyi, hogy az ősnyelv nem magyar volt, hanem mindenkié, hiszen minden nyelv ebből fejlődött ki a maga logikai útját követve, amit az etnikai keveredések, közvetlen kapcsolatok, szétválások tovább tagoltak.
"Ami nálunk kezdő hanghármas, annak többnyire egy közösíthető jelentéstartalma lesz,"
Ez igaz más nyelvekre is ahol a mi gyökrendszerünkhöz hasonló alakult ki. Persze, a keveredések miatt sokszor csak töredékes szóbokrok maradtak fenn egy adott nyelvben,
"például épp a latinban néztem hogy ez náluk nem feltétlen igaz."
Ezt akkor lehetne egyértelműen kijelenteni, ha statisztikai módszerekkel - és nem csak ránézésre - bizonyíthatnánk, de egyikünk sem vette még a fáradságot, hogy minden azonos gyököt megszámláljon és összevesse a magyar, vagy latin nyelvben találhatókkal.
"Van AD szavunk és gyökünk, meg ÜGY szavunk és gyökünk. Mi ezt nem keverjük össze, ők igen. A magyar hangalakokat persze.))"
Nem tudom, mire gondolsz? Hoznál néhány példát?
Megnéztem a szótárakat és az AD jelentése mindkét nyelvben hasonló. A latinban is 'hozzáadás' jelentésű. - És egyikben sem találtam ÜGY-gyel kapcsolatos jelentését.
A magyar ÜGY-nek nincs a latinban AD megfelelője.
A latin 'ügy'-gyel nem tudok mit kezdeni, mert a latinban se Ü, se GY nincs, nem is tudok rákeresni.
" ...mitől válna szét egy egységes beszéd?... Leginkább arra tudok gondolni észszerűen hogy valami olyan a Földön bekövetkezett esemény/hatás, ami hosszabb ideig tartó kényszerű elszigeteltséget okozott az emberek közt."
Ehhez viszont először az egységes nyelv meglétét kell valahogy igazolni. Ezt csak úgy lehet, ha megpróbáljuk lépésről-lépésre rekonstruálni a nyelv kialakulásának menetét, ami ugye, a hangutánzó, érzelmeket közvetítő hangokkal kezdődhetett, amikből az ősgyökök, majd gyökök, ezek összerakásából a szavak alakultak ki.
A kezdeti állapot törvényszerűen majdnem azonos lehetett mindenütt, mert a természetes hangokat nem lehet tetszés szerinti hangokkal utánozni, és az érzelmek is azonos hangokkal jutnak kifejezésre.
A szétválás akkor következett be, mikor a meglévő ősgyököket (amelyeknek szükségszerűen több jelentése is volt) gyökökké rakták össze, mert ez a folyamat már egy adott terület gondolkodásmódjának, logikájának függvényében történt, hiszen egymástól több-száz-, vagy ezer km. távolságra levők nem beszélhettek össze. Így érthető meg az, miért vannak részben, vagy teljesen azonos gyökök (gyökvázak) különböző nyelvekben, és miért vannak egy adott fogalom jelölésére különbözőek még azonos nyelvben is.(lásd a tűz-pir, a for-pör, stb. gyököket. (az előbbi kettő teljesen különböző fonéma, mégis teljesen azonos jelentésű gyök/szó, míg az utóbbi kettőnek csak hasonló a hangalakja...)
"Később, mondjuk germán nyelven belüli változások, meg effélék, hogy van külön angol, német, holland, stb., ezeket meg simán okozhatta olyan igény, hogy "mi máshogy beszéljünk már mint azok" ,"
Ennek nulla a valószínűsége, ezért senki nem változtatja meg saját szavait, saját nyelvét, ellenkezőleg! Az angol nyelv nagyobbrészt germán, francia, latin szót tartalmaz. Miért? Mert az őslakosok ezekkel a népekkel keveredtek, éltek együtt. A mi nyelvünk is jócskán tartalmaz jövevényszavakat, melyeket a köztönk élők hoztak magukkal, vagy egyszerűen átvettünk, mint manapság tesszük a kapcsolatok révén.
"Az idegennek tartott szavaink jó része nem idegen valójában."
Persze, hogy nem, mert azok is az ősnyelvből származnak, így törvényszerű a hasonlóság. Ugyanakkor biztosan lehet állítani, hogy azok nem magyar szavak, mert az ősnyelv nem magyar volt, hanem mindenkié.
"Igen, sok mindent jelölünk meg egy hanggal, amit X dolog megjelölésére szolgál. De ez csak bizonyos környezetben működik így. "
Természetesen! Ez a körülmény pedig az ősember és környezete, mikor még más beszédelem (gyökök, szavak) nem álltak rendelkezésükre a gondolatok közlésére. Ui. mindent nem lehetett csak mutogatással kifejezni, hangok is kellettek hozzá.
"Sőt olyan szavaink is vannak, amelyek valóban kezdőhang= szó, és 3 ilyen hang önálló jelentésű szóvá válik a köznyelvben."
Így van! Pontosan úgy, ahogyan az összetett szavak is már mást jelentenek, mint az alkotói külön-külön. De a "képlet" ugyan az...
"Elég ha annyit mondunk hogy HÉV. Ez a vasúti jármű, ami a helyi érdekű vasút rövidítve, de már önálló szó, azt a bizonyos zöld vonatot jelenti. Ebben az esetben, ezt viszont hangsúlyozni kell, mert más esetekben ezen összetevő hangok már egy másik dolgot jelölhet meg és nagyon nem ezt. És ez a jármű HÉV egy hangalak az érzelem/indulat magas fokát kifejező HÉV szóval, aztán mégsincs túl sok közük egymáshoz, hiszen teljesen más úton épültek ezek fel..."
A példa jó, itt is van a hangoknak önálló jelentése: H, mint helyi, É, mint érdekű, V, mint vasút. Az is természetes, hogy a HÉV (indulat) azonos hangjai nem ezeket a jelentéseket hordozzák, mivel ez utóbbi szó hangjai az ősi nyelvben kialakult jelentésüket hordozzák.
Csak jelzem, a HÉV - ezt már kitárgyaltuk - H hangja (hű, hó, há, hí, stb) indulatot, nekirugaszkodást, meglepődést, stb. kifejező hang (többjelentésű ősgyök), a hőmérséklet kifejezésének általános hangja: hideg, hevült, hűs, havas, hív, ezekkel asszociálva érzelmek kifejezésére is használjuk: heves, hév, de más jelentésével is bőven találkozunk: Ház, híz(ik) hál, hány, hág, hám, hát, híg, hím, hit, hír, húr, hoz, hon, hit, stb... gyökökben. (Természetesen a gyök jelentését a további hangok is jelentősen megváltoztatják. Ugye, más a fatányér és más a fafűrész, hiába azonos az első szó jelentése, ugyanakkor a "hangok" (itt szavak) alapján rokon kifejezések, hiszen a 'fa' mindkettőben benne van és a jelentése sem változott meg, benne van az új (összetett) szóban is)
FORATUS: fúrás/fúrt ------------ Tehát ez a FURATOS szavunk 1/1 átvétele, színtisztán a magyar toldalékolás is jelen van. Ide tartozó a FORAMINATUS is ami kilyukasztott/kifúrt jelentésű.
Ez utóbbi lehet a FÚRÓMENETES dolog. FORAMINOSUS az lyukacsos. FÚRÓMENÉSES történésekből jött létre. Régen a FORO: fúr---- a konkrét hangalak FÚRÓ szavunkból.
FUCATUS : kifestett, bemázolt, elkendőzött, tettetett (dolog) ---------- Ez egy az egyben a FESTÉS szavunk átmódosított külsővel. E csak úgy U lesz. Az S hangunk helyére egyszerűen egy C került be.)) Micsoda kreativitás.))
FULGO és társai . FULGO: fénylik ---- FELGYÚ mi fénylik. A FUL az FEL. FULGUR: leütő villám------ FELGYÚL, őket kérdezzük miért írták át R hangra. FULGURATUS és FULGURITUS : villámtól sújtott/villám csapta-------------tehát FELGYULLADÓS , de már úgy elváltoztatva a hangalak, hogy már inkább a guritásra hasonlít.)) FULGURO : tündöklik/fénylik ------------FELGYÚLÓ fények kifejezést ma is használjuk, szépen ott vannak a magyar toldalékok is.
HÓRA és a HÓRÁK : Azaz ÓRA és ÓRÁK a HÓRÁK, a nappal felosztott óráit a hóráknak nevezett istennők oltalmazták a történetekben. Itt még mindenképpen meg kell említeni a HOROSZKÓP szót is, ami hisszük vagy sem, szintén színmagyar dolog, csak kissé módosított hangalakban van már. De a fentiek okán érteni fogjuk:
A HOROSZ az ahogy a fenti ÓRA (HÓRA) mintájára van itt is, de magyarul toldalékolva , hiszen ez már ÓRÁS lesz, a HOROSZ----ÓRÁS . A szó végi KÓP az KÉP. Nincs más dolgunk mint összerakni a készterméket: ÓRÁSKÉP a HOROSZKÓP. Régi szótárból: horoscopus: óramutató----- azaz ÓRÁSKÉPet ábrázol. Horoscopus 2 : születésóra, azaz a csillagok állása ezen órában .
Tehát a születéskori ÓRA csillagKÉPe lesz a HOROSZKÓPunk, és a szó pontos jelentése magyarul érthetően látszik, éspedig hogy ÓRÁSKÉP a dolog tisztán és egészen, magyarul van a HOROSZKÓP szó felépítve...
1: Ősnyelv alatt azt értem, hogy egykor valaha a történelem előtti időkben egy nyelvet beszélhetett az ember, vagyis azok egy nagy része. Amit mondjuk a magyar őrzött meg leginkább változtatás nélkül.
A gyökrendszerünk szervezettsége egészen magas szintű. Ami nálunk kezdő hanghármas, annak többnyire egy közösíthető jelentéstartalma lesz, például épp a latinban néztem hogy ez náluk nem feltétlen igaz.
Van AD szavunk és gyökünk, meg ÜGY szavunk és gyökünk. Mi ezt nem keverjük össze, ők igen. A magyar hangalakokat persze.))
Ez a nyelvek szétválása jó rég lehetett, még az írott történelem előtt bőven, de vannak erről emlékek , a Bábel tornya sztori ugye, meg a Biblia is így tartja. Persze a Bábel torony sztoriban nagyjából az egységes nyelv valamikori megléte, meg egy tényleg létező bazi nagy torony az minek tényleg valóságalapja lehet, és egy eléggé kiszínezett történethez adva mindez.
Nyilván ezt az égig érő tornyot nem feltétlen szó szerint kell érteni, legalább is ki az a barom aki egy ilyet a síkságon kezdene el, akkor már egy magashegységben több kilométer előnyből indulhatna el.))
De hát a Himalája tetején sem egyszerű a felhőkarcolók építgetése finoman szólva sem.))
De az a része valóságon alapulhat, hogy az emberek értették egymást beszédben egykor. Józan ésszel gondolkodva hogy mitől válna szét egy egységes beszéd?... Leginkább arra tudok gondolni észszerűen hogy valami olyan a Földön bekövetkezett esemény/hatás, ami hosszabb ideig tartó kényszerű elszigeteltséget okozott az emberek közt mondjuk, vagy a túlélők kisebb csoportjai közt. Vulkánkitörések, meteor becsapódás, jégkorszak, özönvizek, ilyesmik, aztán mikor újra találkozott a maradék embercsoportok kis egységei , akkor már olyan mértékű változások mentek végbe a kis csoportokon belül, hogy már nem értették egészen egymást. De ez olyan, hogy ez egy hipotézis, ami legalább adna magyarázatot az egészre. De ilyet bizonyítani, hááát na hogy is lehet.)) Logikusan tippelhetünk tényszerűen.))
Később, mondjuk germán nyelven belüli változások, meg effélék, hogy van külön angol, német, holland, stb., ezeket meg simán okozhatta olyan igény, hogy "mi máshogy beszéljünk már mint azok" , ezt az egészet lehet hogy a nyelvtanárok szakszervezete intézte.)) De egyszerűen az is magyarázat lehet, hogy X törzs külön nyelvre tartott igényt, simán akár ilyen egyszerű is lehet az ok.
Az idegennek tartott szavaink jó része nem idegen valójában.
Igen, sok mindent jelölünk meg egy hanggal, amit X dolog megjelölésére szolgál. De ez csak bizonyos környezetben működik így. Sőt olyan szavaink is vannak, amelyek valóban kezdőhang= szó, és 3 ilyen hang önálló jelentésű szóvá válik a köznyelvben.
Elég ha annyit mondunk hogy HÉV. Ez a vasúti jármű, ami a helyi érdekű vasút rövidítve, de már önálló szó, azt a bizonyos zöld vonatot jelenti. Ebben az esetben, ezt viszont hangsúlyozni kell, mert más esetekben ezen összetevő hangok már egy másik dolgot jelölhet meg és nagyon nem ezt. És ez a jármű HÉV egy hangalak az érzelem/indulat magas fokát kifejező HÉV szóval, aztán mégsincs túl sok közük egymáshoz, hiszen teljesen más úton épültek ezek fel...
Majd a 2280-ra írok még később. Latinban a magyar folytatás:
PANUS : FONni való gombolyag, csomó gyapjú, cséve. Illetve jelent kenyeret is.--------------- Mindez a magyar FONÓS szó átírásából. Simán P-re írták a kezdőhangunkat át. Biztos túl feltűnő lett volna ha az F meghagyják.)) És hogy hogy jön ide a kenyér?...
Nagyon egyszerű: FONÓS volt az is, fonták ezt is. Ma leginkább a fonott kalácsot ismerjük már. Kenyeret is fonták valaha, sütőkövön készült kenyérfonat ősi készítmény.
PARILITAS : egyenlőség, egyformaság ----- azért ezt a szót hozom a sokból, hogy jól látszódjon megint a magyar toldalékolás is. A magyar ragozás a mi sajátságunk, ergo nyilvánvaló hogy a latin az átvevő, hisz toldalékunkkal együtt van a szó megint ott, azaz ez a PÁROSÍTÁS szó csak el van torzítva a latinban a helyes hangalak. A PARITAS azt úgy mondanánk hogy PÁRÍTÁS, ami a mai fülnek furcsa már, de régen viszont még így is használtuk. A magyarul toldalékolás is megőrződött a nyelvünkből átvett szóban, akkor meg nyilvánvalóan az átadás-átvétel iránya a magyarból latin lesz.
Kristálytiszta, annyira látszik az egész. PÁRIZS is PÁROS. Ahogyan a görög PÓROSZ szigetpár is az.
NIHIL : semmi ------ NI a NE tagadószavunk. HIL meg a HELY szavunk. Azaz a NEM HELY-en lévő dolgoknak hűlt helye. Mi NEhol szót nem használunk (csak NÉHOL), de SEHOL szót viszont igen. A HOL a szóban itt is = HELY. SE HELY-en lévő dolgok sehol sincsenek. A nihil meg a NE HELY. Lehet ősidőkben ezt is használtuk. Ma beérjük a SE-HOL szóval bőven...
USTULATIO : perzselés, égetés, megégetés ----- azaz FÜSTÖLÉS, amiről itt szó van. Vagy ÜSTÖLÉS, most esik le hogy mi ez az ÜST dolog, mennyit agyaltam ezen egykor. Összefügghet ez a FÜSTtel...
"Persze nem csak a latinban. Nem véletlen jönnek elő nyelvészek hogy jajj most épp a töröktől akar származtatni, más a sumerben vette észre, más valaki ógörög eredetűre akar tenni, sőt ajmara indián nyelvvel is közösít valaki. Ott van a nyelvünk mindenhol. Na jó, sok helyen, így jobb és találóbb."
Nyugodtan mondhatod, hogy szerte a világban találhatók gyökök, sokszor szavak is, melyek azonosíthatók a magyar megfelelőivel, és sokszor egymással is... Ezen nincs vita köztünk. Még azon sem, ami a latinban százával hasonló a mieinkkel tartalmilag és alakilag.
A kérdés részemről úgy merül föl, mi ennek az oka? Hogyan lehetséges mindez? Mi voltunk ott mindenütt Izlandtól Jáváig, Afrikától Amerikáig, avagy mi gyűjtöttük be szavainkat tőlük? De mikor és hogyan történt mindez? Tudsz erre vonatkozóan elfogadható magyarázattal szolgálni? Vagy mit értesz az "ősnyelv" alatt? Hogyan alakult ki, és miért lett olyan változatos a különböző nyelvekben?
"Nem kell a magyart sehonnan sem eredeteztetni,..."
Ahogyan más nyelvet sem. Minden nyelv ugyan abból az ősnyelvből ered, csak az idő folyamán az etnikai keveredések, együttélések során kicserélődtek szavaik, s ezért a más logika szerint összerakottakkal együtt a sajátjuk már nem mutat olyan egységes nyelvi tömböt mint mondjuk a mienk... A mi nyelvünk is sok-száz idegen szót/gyököt tartalmaz.
"...ha ő maga az eredet, vagy ha épp ő áll a legközelebb az eredeti ősnyelvhez."
Én a vastagon kiemelt verziót tartom elfogadhatónak.
"T hang nem = TALAJ Senki nem nevez meg hangról fogalmat/fogalomkört."
Ne is haragudj, de ez csak és kizárólag a Te előítéletes véleményed...
Ott a kínai példa. Te is utánanézhetsz, nem kell nekem hinned, higgy a saját szemednek.
Ugyan miért nem? Mert Te nem tudod elképzelni? Vagy inkább nem vagy hajlandó elfogadni? Pedig sok tucat olyan fogalmunk van amit egy-egy betűvel jelölünk. P: mint parkoló, H: mint kórház (magyarul). I: információ... K a többesszám jele... (Ez is egy fogalom...)
"Meg ehhez nem kell sokat tenni csak átvenni a legrövidebb T hangosokat, és máris látszódik hogy ennek az egésznek nincs túl sok értelme."
Persze, hogy lehet olyan gyököket/szavakat keresni ahol a T hang jelentése nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető. Ez csak arra jó, hogy kifogásokat keressünk.
"A szavak nagy részének köze sincs ahhoz hogy TALAJ."
Egy részének... Legalábbis nincs kimutatható köze, mert nem ismert a T hang bekerülésének oka. Amúgy a nagyobb részének viszont kimutathatóan nagyon is sok köze van.
(Nem pont és kizárólag a talajhoz, hanem a földdel kapcsolatos fogalomkörhöz.)
Ezt már C-F is leírta... Csak ezeket valahogy nem olvasod, vagy, ha igen, figyelmen kívül hagyod.
BARCA: hajó --------- azaz ez a magyar BÁRKA szó, a szó végi magyar nyelvre jellemző képző már önmagában elárulja hogy átvétel 1:1 a magyar nyelvből. Értelmezni is mi tudjuk, hiszen a BÁRKA egy BUROK, ami véd minket.
Ezt muszáj írni, mert ismét előjön a TALAJ szó, ráadás ismét egy lapon vele a TALP és ALAP szavak is. Pedig komolyan mondom direkt nem ezzel akartam már foglalkozni, de ha már itt van előttem:
BASIS: talp, alap, talaj )) ------ természetesen a magyar nyelven kiválóan ismert BÁZIS szó alapján.
Ez most ami jön elsőre vicces lesz, sőt másodikra is. De harmadikra állítom hogy ez sem a véletlen műve:
BIBACITAS és BIBAX : iszákos/ részeges ------- Azaz BEBASZ(ítós) Jól bebaszitasz és bebax a civil.)) Úgy látszik régóta mondjuk ezt efféleképpen.))
Amúgy a sima ivás az BI-bo, a szó eleje tutira az hogy BE. Amit iszunk BE kerül a rendszerbe. Magyarul kerül BE.
Ez ami most következik, kiváló példa ismét a magyar szó ellatinosítására :
BIRSAGIUM : pénzbüntetés ---------------- AZ IUM szó végi rátét itt az egyetlen latin elem. De hát tök egyértelmű most is a figura, hiszen a BÍR és BÍRÓ és hasonló szavak azok magyarok mind. Sőt, kiválóan láthatjuk a szóban a magyar nyelv toldalékolását, a SÁG képzőt is. Letagadhatatlanul a magyar szó 1/1 átvétele magyar ragozással megőrizve, amire rádobtak egy latinos IUM toldalékot. Régi szótár szava ez még, ha valaki a maiban nem találná meg.
Ezek magyar szavak ellatinosítva. Egyértelműen látszik. Folytatom tovább ezek közlését, mert ha 4-et leírok, látok még 8-at ami még épp erre vár.)) És így tovább, annyi magyar szó van benne.))
Sok úgy eltorzítva már hogy fel sem ismerhető.
Persze nem csak a latinban. Nem véletlen jönnek elő nyelvészek hogy jajj most épp a töröktől akar származtatni, más a sumerben vette észre, más valaki ógörög eredetűre akar tenni, sőt ajmara indián nyelvvel is közösít valaki. Ott van a nyelvünk mindenhol. Na jó, sok helyen, így jobb és találóbb.
Nem kell a magyart sehonnan sem eredeteztetni, ha ő maga az eredet, vagy ha épp ő áll a legközelebb az eredeti ősnyelvhez. Szép számmal vannak már akik ezt így gondolják, kicsit sem elszigetelt gondolat ez már manapság. Bőven CZ-F előtt még az 1700-as években ez már többek által le van írva.
T hang nem = TALAJ Senki nem nevez meg hangról fogalmat/fogalomkört. Szavak nélkül meg se lehetne tenni. Visszamenőlegesen meg nem lehet elnevezni, mikor már rahedli szó eleve megvan a hanggal.))
Meg ehhez nem kell sokat tenni csak átvenni a legrövidebb T hangosokat, és máris látszódik hogy ennek az egésznek nincs túl sok értelme.
ÁT ÉT(kez) ÍT(él) ÍT mint igeképző ÖT ÚT (ebbe beledumálhatjuk) ÜT ITT : helyhatározó
OTT: helyhatározó TE: személyes névmás TI: személyes névmás TÓ (épp beledumálhatjuk) TŰ: ebbe sem beledumálható. TŐ (nem azért az, de dumáljuk bele azért) TATA (mint ember) TUT-aj : vízen megy ha valaki nem tudná.)) TÁT(og) : köze mi?...)) Ez 67% T a képző nélkül. ŐT : itt meg tárgyrag a T, nem talajrag.))
Vegyük már végre észre hogy ez a legrövidebb T hangosoknál sem áll meg, minek ezt erőltetni, a hülyeséget?... ! A szavak nagy részének köze sincs ahhoz hogy TALAJ. Ha a legrövidebb T hangosoknál sem áll meg az egész, meg a rövid 2 T szavaknál sem, akkor az ominózus megállapítás nem lehet jó, hát akkor ezeknél működni kellene erősen...
Fenntartom a korábbi állításaim TALAJ ügyében, mert bizonyítottnak látom minden pontját. Befejeztem erről a "vitát", mivel akkor is mellébeszélsz ha valami kimutathatóan létezik és tudni lehet a keletkezési módjáról.
Nyelvkutatásnak is két módja: 1:, valaki előre elképzeli azt, és mindenáron a prekoncepcióit akarja igazolni függetlenül annak valóságtartalmától ----- ez nem valós kutatás, mivel csak az őt igazolni látszó információkra figyel, a többit figyelembe sem veszi. Ebből lesz a megerősítési torzítás nevű jelenség.
2: vagy van olyan hogy a valós és a létező kapcsolatokat észrevesszük, és ha kimutathatóan létezik valami, akkor elfogadjuk annak a létezését. Hangvázak, gyökök azonosítható jelentései és stb... Ennek van értelme, a létező dolgok észrevételének, ez volna a nyelv kutatása, előre kitalált fantáziálgatásoknak és azok mindenáron való erőltetése számomra nem tartozik ide...
Kellenek az ötletek is, mert azokból van megoldás, de ha valaki inkább elnéz a tények mellett is akár, mert nem illik az előítéleteibe bele, akkor a fene ette meg az egészet, nem a valóságot fogja keresni, csupán az előre kifantáziált képzeleteit akarja ha törik ha szakad módon belebeszélni mindenbe. Az meg már nem az igazság keresése lesz...
Na ja... Pilátus meg nem is férfi volt, hanem nő. Poncius (Puncis) Pilátus... Csak a vak nem látja...:D
Félre a tréfával, az észrevételeid jók, csak ezek nem magyar, hanem latin szavak. A gyökeik pedig azért egyezhetnek, mert ők is ugyan olyan jelentésű hangokból rakták össze, mint mi. A világ bármely táján, bármely nyelvben nagy számban vannak olyan gyökök, melyek a magyarban is léteznek. Hogyan lehetséges ez? Arra már a legtöbben rájöttek, hogy itt valamilyen közös 'ősnyelv' lehet a háttérben, de senki nem tudta megmondani, mi is volt ez az ősnyelv tulajdonképpen. Nos, ez az ősnyelv a (hangutánzó) hangokra, ősgyökökre épülő "beszéd" volt, ami szükségszerűen közel azonos kellet, hogy legyen, azaz közel azonos hangoknak közel azonos jelentései voltak. Így értelemszerűen az ezekből összerakott háromhangú gyököknek is hozzávetőleg rokon jelentése kell, hogy legyen. Nem is beszélve azokról a hangokról (ősgyökökről) melyek önállóan élnek mai napig a nyelvekben, mint a T hang a kínaiban 'talaj', 'föld' jelentéssel...
"Világosan le van írva a 2248. számú írásban, hogy a magyar nyelvben a TALAJ szó 1787 előtt nem létezik leírva talajértelmű szóként,"
És? Kötelező elhinnem? Ez nem hittanóra, hanem egy vita...
"Nyilván mert itt született meg a szó a magyar nyelvben általa."
Ilyenkor (is) kell elkezdeni gondolkodni, s máris három fontos kérdés merül föl:
- Vajon 1787 előtt hogyan nevezte a földművelő azt, amivel egész életében dolgozott? - Nyilván volt rá szavunk, mivel szükséges volt a megnevazése annak, amit megművelt, ami az életet biztosította számára.
- Van e talaj értelmű más szóról a megelőző időből írásos emlék? - Ha nincs, akkor az idézett állítás bizonyítatlan, hiteltelen.
- Más, rokon és nem-rokonnak tartott nyelvekben miért szerepel az ő 'talaj' értelmű szavuk éppen a T, vagy TL hangvázzal? Vagy ezek most nem 'magyar' gyökök?
C-F is csak egy nyelvet - a mongolt - említ példaként az AL gyökre, a többi mind T _X hangvázúak:
"E szónak legegyszerűbb gyöke al, melyből p v. ap képzővel lett alap, t előtéttel: talp és talap, melyek azonban némileg különböznek egymástól. A mongolban ula am. talp (die Sohle). Egy eredetű és rokon fogalmú vele a, magyarban : alabor és talabor. Rokonok még Budenz J. szerént a finn talla valamire alkalmazott lap, lemez, az észt tol (Fusz-, Schuhsohle); Vámbéry szerént a csagataj tap (lábnyom), az oszmanli taban (talp)."
Ehhez tedd hozzá @merigazoi (2263) tucatnyi példáját, valamint az általam tett féltucat példát. (2268-69) ahol leginkább csak a T hang (+ magánhangzó) hordozza ezt a 'talaj' (föld) felentést! Ja, és a litvánban a teljes szó is megtalálható, mint tālajā...
Joggal tételezhető föl, hogy a 'talaj' szavunk (valamilyen T_L vázon) már évezredek óta létezett, és nem az AL gyökből alakult T előtéttel, mint azt C-F (és Te is) írja.
Ui. a T(a) nem előtét, hanem egy (föld, talaj) jelentésű hang, egy ősgyök, amihez valóban a szintén ősgyök (a)L hangot ragasztották. Így lett belőle a T_L hangváz, ami a dél-szláv és az ún. "finnugor" nyelvekben is megtalálható. Ugyanakkor a kínai nyelvben az ősgyök (T_) eredeti alakja is megtalálható méghozzá 'talaj', 'föld' jelentéssel! De ez valamiért téged hidegen hagy...
A TALAJ szónak TALP szóval annyi a kapcsolata, hogy az utóbbi is a T_L hangvázra épül, csak kapott egy P hangot toldalékként a P hang 'piillanatnyi', 'pontszerű' jelentésének megfelelően. Lásd: taPog, toPPan, tiPeg, tePer, taPos, lép, koPog, kaP, csePeg, rePed, stb...
--------- tehát mit is csinál másképp mondva?.... ADJA RÁ, a szavát ADJA RÁ. Mára már hogy ne legyen ez ennyire feltűnő, leszedték belőle az AD kezdést.)) Jó trükk. Az "eredetit" még magyarul érteni könnyen. Kiválóan látszik a magyar toldalékolás is az AD szó kapcsán.
MACELLARIUS : hentes---- azaz más néven MÉSZÁROS. Eléggé eltorzították a nyilvánvalóan magyar szót, de most ezt is felismerjük.)) Az SZ hangunk C-vé vált, ami R volt az megkettőzték L-re, magánhangzók bekeverve, a szó végén szintén kiválóan látszik a magyar toldalékolás. Tehát ez is a mienk eredetileg.
PARTIALITAS : elfogultság, részrehajlás--------- és a latinnak nevezett szó lesz magyarul a harmadik szinonima, melyet ma is használunk, azaz PÁRTÁLLÁS ez nálunk, másképp mondva és a "latinból" (miféle latin...) olvasva ez PÁRT-ÁLLÍTÁS, ők így tették össze. Valakinek a pártjára állásáról van szó. Ez egy színtiszta magyar összetett szó itt újfent. Nem mellesleg újra látható benne a magyar toldalékolás is, hiszen az ÁLL szóból ÁLLÍT és ÁLLÍTÁS szavakat a magyar nyelv hoz létre...
Világosan le van írva a 2248. számú írásban, hogy a magyar nyelvben a TALAJ szó 1787 előtt nem létezik leírva talajértelmű szóként, mert ez a magyar nyelv ismert és írott történetében 1787-ben tűnik fel elsőként Barczafalvi művében, melynek a címe "Szigetvárt klastromi története" . Ezt külön igazolja hogy ő maga a fordított művében magyarázza meg az akkor még a szélesebb közvélemény számára nem ismert szót, hogy mit kell érteni alatta. Nyilván mert itt született meg a szó a magyar nyelvben általa.
Továbbá nem sokkal későbbi 1800-as évekbeli nyelvtudományi közlemények majdnem mindanyian egybehangzóan állítják hogy Barczafalvi ezt a szót a TALP szó önkényes levágásából és a hozzátoldott ALJ szóból tette össze. Cáfolat nem hangzik el, legfeljebb valaki nem említi meg. Tehát csak azért nincs P hang a szóban, mert a TAL résznél lett elvágva a szó. Ennyi az oka neki. Továbbá arra is kitértem, hogy Barczafalvi jó eséllyel amúgy nem ő maga fedezte fel a TALP-ból létrehozott TALAJ dolgot, hiszen más nyelvekből is felismerni a gyanús kapcsolatot, erre nem csak én hoztam fel példákat, de az azték TLÁLPANTLI dolognál aligha kell egyértelműbb látható kapcsolat a TALP és TALAJ szóval kapcsolatosan. Tagalog nyelvben LUPA azaz a laposságot kifejező LAP gyökön van a szó.
De CZ-F "TALAP" cikkében a szót összehozza az ALAP szóval, amely T előtéttel lesz TALAP,, majd ez összehúzva később TALP. Én majdnem pont ezt mondtam, csak én már az ALAP szót is a LAP szó elejére toldásának tartom, már ezt az A hangot az elején. Továbbá írja hogy alapfogalomban egyeznek a TALP--TALAJ. Hát annyira hogy a talpból lett, csak ezt nem említi valamiért meg. Talán csak azért nem mert cirka 111 ezer körüli szócikke van, ilyen számtan mellett kimaradhat ez meg az.))
De gondolj amit akarsz, ez a dolog teljesen egyértelmű, és ezen biztosan nem vitázom már tovább, mert nekem teljesen megvan hogy mi ez...
van még a tlap (mancs) amit az angol forefoot-nak nevez (paw. amit amúgy ismeretlen származásúnak tartanak)
de akár az angolban
sole (talp)
Old French sole, from Vulgar Latin *sola, from Latin solea "sandal, bottom of a shoe; a flatfish," from solum "bottom, ground, foundation, lowest point of a thing" (hence "sole of the foot")
De Vaan has it from a PIE *se/ol-o- "place, habitation, human settlement," with cognates in Lithuanian sala "island, field surrounded by meadows, village;" Old Church Slavonic selo "field, courtyard, village," obsolete Polish siolo, Russian selo "village;" Old High German sal "habitation, room;" Old Norse salr "hall, room, house."
soil (talaj)
in Old French: 1. sol "bottom, ground, soil" (12c., from Latin solum "soil, ground;" see sole (n.1)); 2. soeul, sueil "threshold, area, place" (from Latin solium "seat," from PIE root *sed- (1) "to sit")
a türk nyelvekben meg egyértelműen van
talp : taban
talaj: topirag
finnben az alap jelent egyszerre talpat és alapot/lentet (ahogy egyébként sok nyelvben szinonima)
Itt sem találtam P hangot, vagy TALP-ra utaló hangsort.
Ellenben a 'talaj', 'föld' kínai megfelelője - ha egy (az első) betű jelentését nézzük - mindig a ti/di, esetleg tēre. Ez utóbbit v.ö. a magyar tér gyökkel.
Amit sorolsz, az pontosan azt támasztja alá, hogy a TAL(a)P szó az ALAPja (LAPja) az egész TALAJ dolognak valóban. Épp ezt, ami 1-2 napja még itt kőkeményen bizonygatnom kellett, pedig nyilvánvalónak látszik ez a kapcsolat. Őseredő egy hangutánzó elem, TIP-TOP tipegő-topogó események amit a talp tesz.
A világ másik felében az azték nyelvben is a TALAJ: TLÁLPANTLI . Itt már tényleg tisztán látható a TALP--TALAJ közvetlen kapcsolat.
Barczafalvi jó eséllyel ezekről már tudhatott, legalább is kinézem belőle hogy igen. Ettől függetlenül a magyar nyelvben ő honosította meg a szót a TALP+ALJ önkényes összevonásával. Mert az írott történelmünkben 1787 előtt talajértelmű szóként ez a hangalak egész egyszerűen nem kerül még elő, nem használták a szót, előtte nincsen leírva így ez. Másrészt meg a saját 1787-ben megjelent művében magyarázza a hangalakot meg, hogy mit kell érteni alatta, azaz ez egyértelműen azt jelenti hogy azon a ponton a nyelvünkben ez a szó nem ismert addig, különben bizonyosan nem volna szükség akkor bármiféle megmagyarázásra. Ez a magyar nyelvben ott született meg. Ettől még Barczafalvi tekinthette mintának a nemzetközi példákat, melyek alapján a talpból kreál talajt. Jó eséllyel ezt tette.
Ez az egész talp--talaj dolog is abba az irányba mutat hogy valaha egyetlen ősmag(yar) nyelvet beszélhetett az ember. De kismillió más példánkból is erre a következtetésre juthatunk, lehetett valaha egy ősi világnyelv...
"Tehát két dolog lehet: vagy az ÍRÓ szó hagyta el a kezdőhangot, vagy a már létező RÓ szó toldódott meg a szó elején egy Í hanggal. Ez esetben már szükségtelen lenne Ó toldás külön"
Kell az "ó" mert attól lesz főnév egyébként az ír és a ró az ige.
