Ha Ronnie nyugodtan, tiszta fejjel, nyomás nélkül tud az asztalhoz állni, akkor baromi nehéz lesz megállítania bárkinek. De ha ez a nagy nyugalom meg "visszaajátékszeretetéhezdegyorsan" attitűd úgy fog megjelenni, mint tegnap (vízivás üvegből, játék közben croissant zabálása, már vártam mikor gyújt rá, vagy bont egy sört:)), akkor még lehetnek gondok.
Livestreamról nemtudok, de elvileg a tvants segítségével lehet nézni az eurosportot. Tegnap leis töltöttem, de csak az eurosport logo jelent meg hanggal! Tavasszal még működött.
OSullivan claims he has rediscovered his "love of snooker" and was in ebullient mood after knocking in breaks of 136, 51, 107, 51 and 67 to easily see off Gray in Aberdeen. "I want to be aggressive like Billy the Kid," said world No 3 OSullivan, runner-up in last years Grand Prix. "You look at all the great sportsmen - Steve Davis, Roger Federer, Tiger Woods, Michael Schumacher and Phil Taylor are all aggressive. "They know to play a defensive game. I know how to play a defensive game, Ray Reardon has taught me that, but I dont intend on having many scrappy matches. I wont stop playing aggressively. "Ive been playing poorly for the last 10 or 11 years. I remember winning as a kid with effortless ease and thats how I need to play. I can do that if I play this type of game. I can go through players and win without it feeling like Ive had to work for it. Its kind of come easy to me. "A lot of snooker players are too intense and serious. You can catch it off them, its like a lurgy which goes around. I want to be laid back and just enjoy it. "Im not in this for trophies or the money, Im in this for the love. That means more to me. Its just the beauty of the game. "My game needs to be a little bit stronger, but Im really not worried whether it comes or not. Im going out there to enjoy it and take that enthusiasm and that love for the game I had as a kid." Neil nem parázik (nagyon helyes): Meanwhile, Aussie ace Robertson came from 2-1 behind to end Normans chances. Bristols Norman knocked in breaks of 44 and 59 to edge ahead. But the Melbourne Machine was up to the task and reeled off the next two frames to re-establish his advantage. Norman rallied to draw level, but with breaks of 56 and 75 it was Robertson who made sure of victory. "Overall Im not too happy with the way I played, but Im definitely looking forward to playing Ronnie," said Robertson. "I think Im one of the few players who can beat him even when hes playing well, providing my long game is working and Im scoring well." Robertsons win has seen him reach his sixth ranking event quarter-final, but he is yet to reach a semi. "It doesnt bother me at all," added the world No 13. "I think its a good sign if you keep getting to quarter-finals. "Eventually Ill start to break through. Ive lost a few close ones, but its definitely not a stumbling block."
Perry az apai örömökről (is):
"I worked hard on my game before the baby was born but I did next to nothing after that," said former European Open finalist Perry. "I was shocked to get through the group stages because I played badly in my first two matches and got a bit lucky. "Since then Ive gone from strength to strength and tonight was my most complete performance for a couple of seasons. I was in control of myself and I felt solid. "I feel very relaxed because I know that if I get knocked out Ive got a big smile waiting for me at home. It hasnt really sunk in yet that Im a dad, Im sure it will when the nappies and sleepless night kick-in! I want to be spending every minute at home but Im here to work." As for his match with Cope, Perry added: "Hes a frightening player because hes fearless with no battle scars. He plays a modern, attacking game and Ill have to play just as well as I did tonight to beat him." Cope sem szívbajos: Cope is through to his first ranking tournament quarter-final and is understandably pleased with his work to date. "Im playing better and better," he said. "It was a bit of a scrappy match tonight, the table was a lot faster than the ones Im used to. But Im chuffed to be through to the quarters for the first time and Im looking forward to it."
Csak mellékszálként, de Jamie Cope formajavulása megér pár szót. O'Sullivan szinte feltörölte vele a snookerasztalt, aztán lök egy maximumot, továbbmegy a csoportból, a nyolcaddöntőben meg egy sima 5-0 Milkins ellen. Most a 147 dobta így fel, vagy Ronnie ellen volt nagyon megilletődve? Rejtély. De egy újabb érv az újfajta lebonyolítás mellett. Ha nem ez a rendszer van, lehet, hogy nem lélvezhetnénk most a játékát és egy 147 is kimaradt volna azon szerencsések életéből, akik látták a kamera nélküli asztalon, melynek következtében, mi, egyszerű tévénézők, lemaradtunk róla:)
Tudod, abban az időben még nem volt kábelünk és elsős, vagy másodikos gimisként a suli könyvtárában néztük néha a meccseket, miközben a "nagy" negyedikesek "szakértettek":))) Például Dragora egyáltalán nem emléxem. Amikor igazán ment neki, egy meccsét sem láttam sajnos.
Ja. Ugyenakkor meg kell hagyni, hogy Perry brillirozott. Doherty meg mindig csak "kis hijan" talalt magara, es betett par kenyszeritetlen gikszert, raadasul eleg kritikus helyeken...
Es a francba, hogy holnap delutan lesz a jo meccs. Nincs valahol stream?
Sztem pusztán a szinvonaltól függ - minden korszaknak meg vannak a maga nagyjai és lehet bennük is szeretnivalót, elismerést kiváltót találni.
Bár talán annak is köze lehet a dolognak, hogy maga is játsza-e az ember az adott játékot...vagyis a személyes sportélmény.
Felhoztátok a teniszt, én Boris Becker hatására szerettem meg a játékot, majd ütőt is ragadtam és 5 éven át teniszeztem egyesületi szinten, aztán végül 14 évesen sajna abbahagytam, de jó alapot adott és később a többi generáció játékát is szívesen néztem (Agassi, Courier, Sampras, Ivanisevic, Rafter, Henman, Federrer).
A Forma 1-ben nálam is Mansell volt a király és utána már engem sem érdekelt annyira (ugyebár itt a személyes sportélmény értelemszerűen nem adatott meg, max annyiban, hogy egyszer kimentem a Hungaroringre:). Senna halála után pedig végképp kiestem a képből. Igaz, Schumi kvalitásai valamennyire visszahozták az érdeklődésemet, de a 10-20 évvel ezelőttihez képest olyan unalmasak a versenyek, hogy pl. az idei magyar nagydíj élményszámba ment - sajnos ez csak az üditő kivétel.
Aztán pl. a fociról ne is beszéljünk, még akár 10-15 éve is jó volt kimenni egy meccsre, ma már...(bár egy évtizede is már csak a Fradiban volt potenciál, mindegy más téma:)
A snookert mindig csak laikus szemmel követtem, először úgy 10-15 éve White, Davis és Hendry játékára figyeltem fel, később pedig az "újakéra", Hunter, Stevens, O'Sulliven,...
Szóval sztem mindig lehet találni olyan vkit, aki vmiért szimpatikus lesz - igaz, a fentebb felsorolt sportágakban is valahogy egyre kevesebb az igazán nagy egyéniség/karakter...
Haaat jo kerdes. 2 eve mikor ujra ratalaltam a snookerre, szinte minden meccset neztem, amit csak adtak (jo, meg kellett ismerni a jatekosokat, el kellett donteni, hogy kit szeressek:), most mar nem akarok egesz nap a TV elobb ulni, es csak azoknak a meccseit nezem, akiket szeretek (Davis, Hendry, White, Doherty, Higgins, Ebdon, Lee...). Lehet hogy ha ok befejezik, nem fogok tobb snookert nezni, ez majd elvalik:)
"A teniszt én a Sampras - Courier - Chang érában követtem leginkább."
Chang neke is bejött.
"Ez abból is látszik, hogy mikor én először láttam snookert még a megboldogult Screensporton 15 évesen, James Watana volt a kedvencem a focista hajával:)))))"
Kár hogy ilyen későn kezdted csak nézni. :)
Még a Screensport létezése előtt is voltak jó meccsek. Az antennarendszerünkben németül ment a Eurosport.
Ha a Whirlwind játszott, minden 5-8. mondata az volt a szpíkernek "brutal spiel". :))
Veled ertek egyet ebben a kerdesben, en is sokkal szivesebben nezem a "nagy neveket", mint Cope-ot, Ding-et, meg mittudomen melyik tejfelesszajut:) Es pont ezert tetszett nagyon ez a lebonyolitasi forma, ami eddig volt, mert akik mar elertek valamit a sportban, bizonyos elojogokat kierdemeltek, es ha mondjuk osszehoznak egy katasztrofalisan rossz szezont, akkor sem kell mindent a nullarol kezdeniuk, hanem azert jobb esetben a legjobb 16 vagy 32 kozott maradhatnak (aztan ha osszehoznak meg egyet, akkor mar ugysem segit sez sem). Mert azert ezek a regi nagy bajnokok igenis erdeklik az embereket, es nekik van igazi kozonsegvonzo erejuk. Peldaul Ronnie-nak van, de ha mondjuk 10 ev mulva mar neki sem megy igazan a jatek, valoszinuleg akkor is nepszeru lesz, es kell egy kis "segitseg", hogy a legjobbak kozott maradjon:) Na jo, lehet hogy o pont nem fog addig jatszani, tehat nem a legjobb pelda, de elmeletben legalabb ertitek, hogy mirol beszelek:) Persze tetszett a csoportmerkozeses lebonyolitas is, jo otlet lenne ha ezen az egy tornan megtartani ezt, de a tobbin nem kene eroltetni:)))
A teniszt én a Sampras - Courier - Chang érában követtem leginkább. Most már egyáltalán nem érdekel. A snookerhez érni kell én azt hiszem. Nem elég hozzá egy fellángolás, amit egy kedvenc játékos vált ki az emberből (mint például nálam Clyde Drexler az NBA-nél). Ez abból is látszik, hogy mikor én először láttam snookert még a megboldogult Screensporton 15 évesen, James Watana volt a kedvencem a focista hajával:)))))
Nehogy azt gondold, szerintem barki jarhat igy egy ido utan. A F1-et en Senna halalkor fejeztem be, azota talan ha 1 futamot vegigneztem, amikor Villenevue megnyerte a VB-t, de azt sem biztos hogy az elejetol. A tenisz pedig immar 16 eve az eletem resze, de miota Agassi visszavonult, egyszeruen nem tud erdekelni az egesz. Persze ez meg nagyon friss dolog, valtozhat, de teny, hogy azota egy meccset sem neztem meg. Szoval en magam sem tudom, hogy mi lesz, nem gondoltam volna, hogy ez megtortenhet, de jelenleg csak a snooker kot le.
Szerintem ez nem a sikeressegtol fugg (persze attol is, de egy bizonyos szinten tul), hanem inkabb attol, hogy ki milyen beallitottsagu. Lehet hogy Hamilton a frame megnyerese utan ugyanugy koncentral tovabb, es direkt hajt a 100-as breakekre, Williams meg mar nem torodik vele, es hacsak nem lehet szaznegyvenvalamennyi, akkor csak ellovoldozi oket.
Ha a magas breakeket nézzük "manapság" magasabb a színvonal, mint régebben. Nézd meg mennyi centuryje van Davisnak, Taylornak, White-nak, Parrotnak és mennyi O'Sullivannek, Higginsnek, Williamsnek. Hendryt nem írom, mert ő inkább köztes állapot a manapság és a régebben között.
"mi azt elemeztük milyen gyengén játszott Stephen, a kommentátorok meg utólag azt mondták magas volt a színvonal, majd minden frame-ben minima half-centuryt csináltak..."
Az első fél évtized ami alatt snookerközvetíéseket néztem, sohasem volt olyan, hogy akkor tapsoljanak, ha valaki breakben eléri az 50-et. Csak a 100-ra.
Manapság meg... :(
És ehhez vegyük még hozzá, hogy az zseb száját is bővebbre vették ezen új "tapsolási rendet" megelőzően.
