"HARAP és HAL szavaink is könnyen indokolhatóak a jelenlegi magyar hangalakból,"
Amit leírtál tök jó, semmi kifogásom nincs vele szemben, én más oldalról próbálom az elmondottakat alátámasztani:
- A HARAP szó gyöke minden kétséget kizáróan a HAR- Tudjuk, hogy ennek jelentése nagy, magas. Aki valamit harap, annak nagyra kell nyitni a száját (nagyobbra, mint az, amit harap) így máris van egy jelentésbeli rokonság
- A HAR- gyök a HA- és az R hang (és persze azok jelentéseinek) összeragasztásából készült: Ugye, a kutya is valami hasonló hangot ad harapás, evés közben: ha...ha...ha... És ez természetes is, mert a H hang a száj kinyitásának következménye, ha erőt fejtünk ki. Az R hang pedig egy erőt, folyamatosságot demonstráló hang...
- A "halad" szónál hasonló a helyzet, aki halad, többnyire liheg, H hangokat ad ki. Ha...ha...ha.. (nem nevet, hanem liheg!!!)
Az L hang pedig egy kevéssé erőteljes, de ugyancsak hosszan tartó mozgást felez ki.
"Persze mindenféle bizonyítható átmenet nélkül hogy mégis hol kinél és miért is változott volna át az a hangalak."
Biztosan voltak, vannak hangváltozások a nyelvfejlődés útján, de amikor ezt törvényként kezelik, az már kiveri a biztosítékot. Ugyanis ha valami törvény, akkor legalább a nagy többségre igaz kell, hogy legyen (egyébként kivételnek nevezzük...:D)
Na, most: Ha a mi nyelvünkben változott a kota házra, miért nem változott a többi "rokon" nyelvben?
És a németek miért nem a kotából eredeztetik?
"Haus, neuter, ‘house, household,’ from Middle High German and Old High German hûs, neuter, which has the same sound in all Old Teutonic dialects; Modern Dutch huis, English house (to which husband, hussy, and hustings, are allied). Gothic *hus is found only once in gudhûs, ‘temple,’ literally ‘God's house' (for which Gothic razn is used; compare Rast), but may be also inferred from the borrowed term, Old Slovenian chyzŭ, ‘house.’ In the other Teutonic dialects it is the prevalent term, corresponding to German Haus. Probably cognate with Hütte, and like this term allied to a Teutonic root hū̆d, ‘to hide’ (Anglo-Saxon hŷdan, English to hide); hûsa- for hûssa-, hûþta-, literally ‘that which hides’?. See further under Hütte. Others connect Gothic hûs with Gothic huz-ds, ‘refuge,’ and Latin custos. In this case too the primary sense assigned would hold good."
(Haus, semleges, ’ház, háztartás’, a középfelnémet és ófelnémet hûs-ből, semleges, melynek hangzása minden ónémet nyelvjárásban azonos; Modern holland huis, angol ház (amelyhez férj, huss és husting rokon). A gótikus *hus csak egyszer fordul elő a gudhûs 'templomban', szó szerint 'Isten háza' (amelyre a gótikus razn használatos; vesd össze: Rast), de a kölcsönzött ószlovén chyzŭ, 'ház' kifejezésből is következtethetünk a többi teuton nyelvjárásban ez az elterjedt kifejezés, amely a német Hausnak felel meg. Valószínűleg rokon a Hütte-vel, és mint ez a kifejezés, amely a teuton hū̆d gyökhöz kapcsolódik, ’elrejteni’ (angolszász hŷdan, angol to hide); hûsa- a hûssa-, hûþta- szó szerint ’az, ami elrejti’?. Lásd még Hütte alatt. Mások a gótikus hûs-t a gótikus huz-d-vel, a „menedékhellyel” és a latin custos-szal kapcsolják össze. Ebben az esetben is érvényes lenne a hozzárendelt elsődleges értelem."
És természetesen a finn nyelvben sem lett belőle ház, hanem maradt KOTA.
"kota [from PFU *kota. Cf. Est koda (chamber), Kar kodi (house), Lap goahti (tent), Erz kudo, Mar kudo(hut), Mok kud (house), Hun haz] : hut, tent
"és onnan lehet tudni, az a valószinűbb, h az eredeti S, noha a súrol és szúr egy tőről fakad, de s-re és z-re vált szét"
Utólag nehéz megállapítani az elsődlegességet két rokon hang között, hiszen a hangképző szervek fejlődéstörténetéből ezt ma még nem igazán lehet megállapítani, s abból sem mindig, hogy melyik hangra volt korábban szüksége elődeinknek.
A mássalhangzók zöme hangutánzó, az SZ is és az S is.
Az előbbi a sziszegéshez, a szélhez köthető, ezek veszélyt, kellemetlenséget jelentettek, tehát fontos volt elődeink számára, hogy megnevezzék. Az utóbbi ugyancsak a szél hangja (süvít), s ez a hang az alapja a sír gyöknek is. Továbbá ilyen, vagy hasonló hangot ad ki két egymáson elmozduló szilárd tárgy. (súr(lódik)) Ez a hang is korán kialakulhatott, de miután a jelentése nem vonatkozott közvetlen veszélyre, így későbbinek tartom.
Szerintem az Sz hang kiejtése egyszerűbb, ezért is régebbinek lehet tekinteni.
A Z hang a repülő bogarak, rovarok hangját utánozza, az előbbi kettőnél bonyolultabb a képzése és a hozzáadott jelentése akár a rovarokra, akár azok mozgására értették kisebb jelentőséggel bírt őseink életében, ezért később is jelenhetett meg ez a hang.
(a súrol s-es változatainak földrajzi elterjedése is ezt a következtetést sugallja)
Ami azt az előbbiekben elmondottakat igazolja, hogy többféle rokon hang létezett, s ezeket vagy ide, vagy oda sorolták az abc megjelenésével.
Már a hozott példáidban is legalább kétféle S hang szerepel.
Ez egyébként az SZ hangra is igaz... Ott sem tisztán magyar Sz hangot hallani mindenütt.
"azért lóg ki, mert a πορφυρός jelentése lila, skarlát. (ami a piros szinonímája.)"
Rengeteg szó jelentése megváltozott az idő folyamán. Az eredeti jelentésük sokszor el is veszett.
Ugye, a bíboros azt jelenti - szó szerint -, hogy lilás. De ma már senki nem erre gondol, hanem egy főpapra.
"Pápaválasztó joggal rendelkező főpap." Írja a szótár...
Amit betekersz a csillár foglalatába világítás céljából (körte) szerinted ehető gyümölcs? - Itt még ismert a szó eredeti jelentése.
Azt már kevesen tudják, hogy szó szerint a 'piros' nem színt jelent, hanem azt, hogy tüz-es. - Itt viszont csak néhányan tudják az eredeti jelentést.
Az eredeti gyökök sokszor kapnak valamilyen "hozzáadott" jelentést, amit valamilyen közös tulajdonság alapján egy másik dolog megnevezésére is használnak. (a körte alakja, a tűz színe).
A bíbor eredetileg fehéret jelentett, egyben a hatalom, isteni szimbólum is volt, így a megváltozott hatalmi szimbólum (fehér » bíbor) a szó későbbi jelentését is módosította. Ebben az összefüggésben a szó valójában nem színt, hanem hatalmat jelent, de mivel újabban a hatalom színe a lila, így ennek a színnek is bíbor lett a neve. Ez egy egyszerű képzettársítás, ami igen gyakori a nyelvben.
A görög por- gyökkel alkotott szavak egyikében sem érezhető a pir-gyök (tűz, vagy átvitt értelemben a pir-os) jelentés, így okkal tételezhető föl, hogy nincs is közük egymáshoz.
Jó lenne tudni, milyen jelentése van a -fírósz utótagnak, mert abból sokminden kiderülne, de a Finály szótár nem jegyzi, a görög szótárban is csak egy másik szó a γλαφυρός utótagjaként szerepel elegáns, előkelő, élénk jelentéssel. A porfírosz szónak is van ilyen jelentéstartalma, amit ezek szerint nem a por-gyök, hanem az utótag hordoz. A por- gyök a többi szóból kiérezhető jelentést hordoz(hat), aminek semmi köze a PIR- gyökhöz.
"ha neked "a felsorolt szavak jelentéséből ez érződik ki", h a porfiros oda tartozik a kikötő, szoros, ajtó, folyam stb. jelentések közé, akkor én azt nem értem hogyan végeztél el bármilyen iskolát."
Valamit szögezzünk le! Nem az első eset, hogy személyeskedsz. Nagyon gyorsan szokjál le róla, mert nálam ez a vitakultúra nem nyerő. Vagy kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást és egymás véleményét, vagy itt és most végeztem a veled való beszélgetéssel. Ugyanis a sárdobálás nem ez én asztalom....
ennyi hülyeséggel már fölösleges vitatkozni. tele vannak a hozzászólásaid ostoba tévedésekkel, hazugságokkal és vak csőlátással, de pofátlan hazugságokkal is.
egyetlen mondatod se őszinte, meggondolt érvelés, hanem vak előítéletes süketelés.
"1. a mongol, oszét, számi alakváltoztatok beleillenek a már ismer R > Z hangváltásba (HAR > KHAZ), ugyanis a z sz c egymáshoz közel álló hangok"
De itt nem Z-C, hanerm R-Z hangváltozásra hoztál példát...
Szerintem itt hangVÁLTOZATról lehet szó. A H-KH viszont simán lehet hangVÁLTOZÁS.
"mivel ez mongol nyelv és a szólakok nagyon hasonlóak (khacakh és zukha) feltételezhető H : Z váltás"
Ez is inkább hangváltozat.
"3. (eléggé jogosan az is) feltélezhető, h a ha- ka- szókezdő, ugyanazt jelentő szavak is ugyanannak a szónak az ilyen-olyan változatai."
Ha a jelentésük azonos, akkor nyilvánvaló.
"van hap- hac- haf- han- hat- változat, ebből hangtanilag a -t -c lehet egy, a -p -f lehet egy, és van még a hap (a hap lehet esetleg a harap, h kiesett az R)"
A han-ról megfeledkeztél...
Amúgy csak akkor fogadható el a T-C, P-F, stb. változás, ha a gyökök jelentése azonos.
"hamár csak a számin belül olyan változtások vannak, h"
A számi nyelv(ek) nem egységes, valójában nem is egy nyelv... Így a különböző változatok előfordulása gyakori lehet.
"2. te azt hiszed akárhány hangot akármire átváltoztathatsz és aztán azt mondod rá, h az ugyanaz a szó? normális vagy??"
Nagyon okos barátom, ha valamit nem értesz, ne a másikat hibáztasd... Leírtam neked, engem a hangváltozások kevéssé érdekelnek, mert a szóalkotásban nem játszottak szerepet.
Én a hangVÁLTOZATokra fektetem a hangsúlyt, mivel ez az alapja a gyökök közötti különbségeknek.
És a hozzászólásom is erről szólt! Ha még nem esett le a tantusz...
Az ilyen hangVÁLTOZAToknak semmi köze a kiejtésbeli csoportosításhoz, más szóval a "rokon" hangokhoz, miután ebben az esetben a hangok JELENTÉSE okán kerültek a gyökbe.
Amiről Te beszélsz, egy teljesen más tészta. Röviden:
Különböző nyelvterületeken különböző kiejtési sajátosságok alakultak ki, különbözőképp ejtik ugyan azt a hangot. Korábban sem lehetett másképp, sőt! Azelőtt valószínűleg jóval több hang létezett, mint manapság. (ma kb 100-at tartanak nyilván) Ha egy korlátozott darabszámú abc-be kívánod beszuszakolni a száz-kétszáz hangot, akkor nyilván lesz olyan "köztes" hang, amit az egyik abc-ben az egyik, egy másik abc-ben egy másik "rokon" hanggal fogsz jelölni. DE! Ez az adott nyelvterület fejlődési sajátossága.
Ugye, mi is áttértünk a latin abc-re, amelyből a hangkészletünk harmada hiányzott. A kezdeti kaotikus állapot után jópár évtized múlva kezdett az abc a mai formájában kialakulni, s jelölni a hangok java részét. Azonban még így is maradt egy-két hang, amit nem különböztettünk meg, hanem egy kalap alá véve, egyetlen betűvel jelöltünk meg akkor, s ma már nem is teszünk közte különbséget.
Továbbá nem is értem, mit akarsz ezekkel a hangváltozásokkal, mert csak szóród ide a szavakat, - mint majom a lisztet - minden komment nélkül.
Mi okból, mi célból hozod ide ezeket? Mindenki tudja, hogy lehetnek/vannak ilyen hangváltozások, na és?
Kösz hogy ezt bemásoltad. Gyakorlatilag a korábbi érveimen felül Malonyai Dezső is azt igazolja hogy a "bíbor" az egy finom szövet, kvázi leggyakrabban ebből készült ruházat.
"Az Árpádok -korabeli oklevelekben találkozunk személy és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek : suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös)."
Erről beszélek az elejétől fogva. Ugye a bybur lesz a bíbor, a "barsun" alatt a BÁRSONY szavunkat kell érteni. Ja hogy az jóval későbbi ??? A szó akkor is itt van, bármire is mondtuk már létezett.)) Ezt nehéz volna másnak venni.
A "byssus" szót már írtam micsoda, finom pamut, vízi virág, és zákány a régi szótár szerint. Fehéret nem említ. A PURPUR dolgot már megbeszéltük hogy a PIRossághoz köthető.
A sumer hangalakok és a sumer ékjel olvasatok megbízhatósága olyan mint a mesében : hol volt hol nem volt.)) Figyelj, mikor 3 szakértő 4 félét mond, akkor valami nem kerek...
Továbbá ajánlom még figyelmedbe az "Arcanum /Kézikönyvtár/Magyar viseletek története/ IV. A középkori magyar viselet/Az Árpádok kora/ SELYEM. BÍBOR. BÁRSONY szócikkét. Így kezdődik, idézem :
"A ruha anyaga az előkelőknél selyem, bíbor és bársony volt,"
Tehát újfent ott vagyunk hogy ez egy anyag neve eredetileg. Itt sem színnév, mint a Biblia számos cikkében sem. Később színnév lett, ma már elsősorban így használatos. Szerintem ejtsük a témát, úgysem győzzük meg egymást. Igazából minél jobban belemegyünk a témába, én annál biztosabb vagyok benne hogy eredeti első jelentése a szónak a "finom anyagú szövet" , már annyi visszaigazolást találtam erről hogy nem lehet nem megadni ezt.
Ja és még valami : Bélának nulla köze van a "BELLUS" "latin" hangalakhoz, és végképp semmi köze semmi fehérséghez. Ugyanis Cz-F nem jött rá arra hogy mi is az a BELLUS. Nekem már sikerült rájönnöm, nemrég amúgy ezt le is írtam ide és teljesen egyértelmű a képlet, ez egy másik színmagyar szónak az átszerkesztett hangalakja.
BELLUS : nyájas, módos, szép, csinos, kellemes ------ Ez a már magyar nyelven készre ragozott BÁJOS szavunk lesz ! Így születnek latin szavak.)) Bizony, és ez szerte megvan a világon, az angolban ez módosul BEAUTY formára, fordíthatjuk BÁJÍTÓ hangalakra. De van BEAUISH is ami BÁJOS fordíthatjuk, ők ezen ma "piperkőcöt" értenek.
"Francia" BEAUTÉ (bájító) Iban: BAJIK Ido :BELESO (BÁJOS) Istriot: BALISSA (ez is BÁJOS) Spanyol/Olasz BELLEZZA is ugyanaz, csak ez már még tovább és még jobban el van barmolva, pedig egy magyar ragozott kifejezésből indulunk eleve. De még Mongóliában is megvan "BAJDAL" formában, náluk legalább a J hang megmaradt a helyén.
A "Tamil" szó még érdekes, bár az egy másik hangalak. De vajon melyik nyelvé, költői kérdés jön.)) Tehát a tamil szó az ALAKU pontosan. Ne feledjük, itt ahol nézem az a "quality of pleasing appearance" rovatban van, tehát a kellemes megjelenésről szól ez az egész dolog, és hát jó alak az egyik ismérve ennek...
""Hivatalosan" a bíbor színt a "kék és vörös közti árnyalat" határozzák meg. Ez sem fehér ezek szerint. Olyanról nem tudni hogy ezt fehérre mondták volna valaha is."
Nem figyeltél:
"A bibor szó régibb nyelvünkben valamint népünkben ma is hófehér értelmű; irodalmi nyelvünk pedig teljesen tévesen használja „igen piros” értelemmel.
- "Mert nem piros ám a magyar bibor, hanem fehér, («Az Árpádok-korabeli oklevelekben találkozunk személy- és helynevekkel, miket a korbeli ruha-nevekről vettek: suba, guba, palást, bybur, barsun, cuntus (köntös). A besztercei szójegyzékben (1410–1412) két szót találunk egymás mellett: az egyik byssus, mit a szójegyzék írója a byssus szó alatt bybur szóval fordított magyarra; a másik szó purpur, amit barsun szóval fordított le. A byssus régi latin szótárunk szerint: fehér szövedék, fehér szövet.») A sárközieknél ma is fehér a biborümög s a biborkendő."
(Malonyai Dezső: A magyar nép művészete IV. Kötet)
- "CzF.: Béla név: "Bélára nézve pedig figyelmet érdemlőnek tartjuk, hogy noha azt némelyek a szláv bél, bjél (= fehér) szótól származtatják, azonban föltalálható ugyanazon gyök a latin bellus, s ettől kölcsönzött franczia bel, olasz bello szókban is,"
- A sumer nyelvben a 'babbar' szó fehéret jelent
Három, egymástól független forrás igazolja, hogy a 'bíbor' eredetileg fehér szín.
Tehát kutyából azért nem lesz szalonna. Kotából sem lesz.)) Ház sem, mert az meg egészen más.
HARAP és HAL szavaink is könnyen indokolhatóak a jelenlegi magyar hangalakból, nem szükséges ezeket sem átváltoztatni. Mindkét szót a finnugor propaganda hazudja idegennek, újabban finomítva úgy divatozik a lobbi által ezt használni mint "örökség az uráli korból" )) Ja persze-persze....
Ezek itt H kezdőhangos gyökszavak eredendően. HARAP szó hangutánzó elemekből áll, van nekünk HAR gyökünk jelentős méretű szóbokorral. Talán nem véletlen. És van a roppanást idéző ROP szavunk is. A CSERÉP szót hoznám fel mintának, teljesen hasonló módszerrel készült. Valami ami cserren/csörren és roppan/reped, a két hangutánzó elem összetétele.
Ráadás a "harap" felhozott külhoni verzióinál némely esetben már első ránézésre is egy másik magyar kifejezés tűnik fel, amelyből az létrejöhetett. Például az észak számi "gáskit/ka-skit dolog erősen hajaz a magyar KISZAKÍT kifejezésre. Mintha épp ezt okozná egy kiharapás valamiből. De a KASAC és KUSAC féleségek is mintha a KISZAK(ít) dolgot mondaná.
De mondok olyat amibe 100 % biztos vagyok, például erről már írtam is nemrég mikor a latin szavakat vizsgáltam. Ezek a MORDERE és hasonló formák a magyar MARDAL átírása, igen például egy állat harapására ma is mondják hogy odaMARt. MARDALÓ. Tehát ez a MAR szóból származik és semmi köze hangalak tekintetében a HAR gyökszavunkhoz. Mert ez egy másik gyök, ne keverjük össze.
HAL szót mi biztos nem írtuk át K-ról, ez megint a finnugor propaganda manipulációja. Könnyen igazolható ez több oldalról is, mert az egész dolog lényege hogy mindig közlekedik, nem áll meg, azaz folyamatosan HALAD a HAL. RAG-AD mintájára képzett, ahol a RAG szó tömören is a ragasztást jelenti, csak ez szavakban ragasztás.
a HAL is ilyen dolog csak az a haladás viszonylatában. Ehhez van köze, és nem a hangmesterkedésnek. Így is írták ezt nagyon régen hogy HOLUDI is, teljesen egyértelmű hogy a HALadáshoz van köze. Ami meg HELY változtatás, helyre így kérdezünk hogy HOL, ez sem véletlen ám.
De erre még rá lehet erősíteni a legősibb halászóeszközzel, a HÁLÓ szóval is, amibe pozitív fejlemények esetén HAL kerül bele. Ez sem véletlen, ha itt bárki bármit is átírt az tuti hogy nem a magyar nyelv tette meg, mert a magyarban H-L vázon összeáll a történet...
"Van itt egy F-Z, vagy P-Z, vagy B-Z vagy V-Z, hangváltozás és máris ugyan az a gyök...:D.
Ezen az alapon kis átalakításokkal , átforgatásokkal bármely gyököt egy másikhoz hasonlóvá lehet tenni. Csak semmilyen bizonyíték nincs , ami alátámasztaná ezt a manipulációt. Ezzel a módszerrel csináltak a nyelvészek a kota-ból ház-at... És megcsinálták ! "
Igen, azt hiszem sikerült telibe találni ezt a megfelelő szóval hogy MANIPULÁCIÓ ! Ez a módszer erre épít és ez is a célja hogy bármiből bármit megállapíthasson. Persze mindenféle bizonyítható átmenet nélkül hogy mégis hol kinél és miért is változott volna át az a hangalak. Az egész valóban egy bűvészkedés és manipuláció, alátámasztások nélkül.
Gyakorlatilag a finnugorista szenny és hazugság propaganda eszköze ez, így ezekkel a sosem bizonyítható rejtélyes és szövevényes átváltozásokkal gyakorlatilag bármilyen hanghármasból bármilyen hanghármas létrehozható, viszont ez minden csak nem nyelvészet. Inkább bűvészet. És ezzel bármiféle bizonyítás nélkül XXX-ből YYY varázsolható. Lehet valaki ezt megeszi éppen.))...
egész más hangtani szabályszerűségek tűnnek ki a súrol kapcsán, mint amit találgattál (a török szürt-et nem találtad meg, csak az azeri szil-t? noha azt eltálaltad, az bizony R:L)
azért lóg ki, mert a πορφυρός jelentése lila, skarlát. (ami a piros szinonímája.)
ha neked "a felsorolt szavak jelentéséből ez érződik ki", h a porfiros oda tartozik a kikötő, szoros, ajtó, folyam stb. jelentések közé, akkor én azt nem értem hogyan végeztél el bármilyen iskolát.
mivel ez mongol nyelv és a szólakok nagyon hasonlóak (khacakh és zukha) feltételezhető H : Z váltás
3. (eléggé jogosan az is) feltélezhető, h a ha- ka- szókezdő, ugyanazt jelentő szavak is ugyanannak a szónak az ilyen-olyan változatai. van hap- hac- haf- han- hat- változat, ebből hangtanilag a -t -c lehet egy, a -p -f lehet egy, és van még a hap (a hap lehet esetleg a harap, h kiesett az R)
hamár csak a számin belül olyan változtások vannak, h
1. ez a közelébe nincs a pulda purka puas pulga pagla puvit puj féle hasonlóságnak, nem is említve a statisztikai mennyiséget... egy kis objektivitást a kreténségbe...
2. te azt hiszed akárhány hangot akármire átváltoztathatsz és aztán azt mondod rá, h az ugyanaz a szó? normális vagy??
3. a lényeg. legalább azzal legyél tisztában, h mit mondtál, miről volt szó!!!
p-b-f-v >> z -re nincs példa (csak az az 1 amit elméletileg feltételeztél, de ha találsz még ilyen törvényszerűséget lehetőleg e 2 nyelv között, akkor megfontolandó, hátha létezett ilyen)
Aranyfehér kifejezésünk egyszerűen nincs, legfeljebb a hibás gépi fordítások hoznak ilyet össze.
Az arany az nem is fehér persze. Mert ez sárga.
"Hivatalosan" a bíbor színt a "kék és vörös közti árnyalat" határozzák meg. Ez sem fehér ezek szerint. Olyanról nem tudni hogy ezt fehérre mondták volna valaha is.
A nap színénél meg senkit sem a tudományos meghatározása amivel foglalkozik, hanem az hogy milyennek látja azt. A légkör okán ezt az ember a Földről sárga színűként érzékeli, tehát akkor sárga és kész.
Egy kisgyerek is ösztönösen sárgára fogja rajzolni a napot, mert ilyennek látható a nap fotókon is valósan. Magyarázhatjuk neki a nanométer-hullámhosszakat ő akkor is sárgára fogja rajzolni és nagyon is helyesen teszi ezt.
Ahogyan az ég is kék, mert ilyennek látható. Az ég kék, a fű zöld, a víz nedves...
"és utána bizonyítod, h a por gyök (ill. annak tulajdonított szavak) nem a pir (piros) gyök. kész röhej."
A POR mióta PIR, vagy a PORos mióta PIRos? Vagy szerinted nincs különbség a PORol és a PIRul, a PORlad és a PIRkad között?
"azt nem veszed észre (ha tényleg nincs a görögben további piros jelentésű pur-/por-), h nem az a következtetés, amit te levonsz, hanem az, h a porfira por- lóg ki a többi por- közül."
Tényleg? Ez meg milyen logika? Felsoroltam majd' egy tucat szót, egyiknél sem érezhető a PIRos jelentés. A porfira miért lenne kivétel?
"aztán miért?"
Azon egyszerű oknál fogva, mert a felsorolt szavak jelentéséből ez érződik ki.
Bár ez egy hosszabb írás, én mégis egy dologra koncentrálnék először. Már csak hogy gondolkodjunk már egy kicsit ! idézem :
"van egy BABBAR-IGI szóösszetétel is, utána a francia megfelelője : blanc de l'ail. Ez pedig aranyfehéret jelent."
Mi az hogy aranyfehér?...)) Arany az nem fehér. Az arany az sárga természetesen. Még a fehérített sem lesz fehér, bár az már egy komoly beavatkozás eredménye. A francia kifejezés vége meg fokhagyma. Nem arany. Olyan mintha azt mondanám a tűzpiros Ferrarira hogy hópiros, nagyjából ilyen az "aranyfehér" kifejezés is szintben...
Annyit javítok hogy olyan hangmódosulás van amikor a már meglévő "régi" szóból lesz (annak közvetlen kapcsolata okán) egy új hangalak. De az ilyen esetek nem tekinthetőek "hangváltásnak" hiszen ilyenkor már nem ugyanazt jelenti a két hangalak, hanem a módosult szónak már lesz egy önálló jelentése. Tehát ilyenkor egy új szó van képezve...
Amikor nyelvészek és nyelvvel foglalkozók állítólagos mássalhangzócserés szópárokkal példálóznak, alaposabb vizsgálat után 10-ből 9-szer legalább arra kell jutnom hogy egészen egyszerűen csak különbözőképpen felépített szavakról van szó és nem "csak úgy" egy hangcseréről, aminek a nézetem szerint sincsen értelme egy alapnyelvben és ősnyelven belül értve. Pont
Ez hangsúlyos azért húztam alá, az ősnyelv elbarmolói már átírták a hangokat , de mi most ezzel a résszel ne foglalkozzunk, mert a már jóval utólag történtek az ősnyelvi gyököket sehogyan sem írhatják felül, mivel az már akkora egy kialakult rendszerként létezett.
A GUBBASZT---GUNNYASZT---GUVASZT hármas is csak látszólag és felületes ránézésre ugyanaz, három külön úton épült kifejezések. Ráadás az utóbbi szó a GUVASZT jelentésben is alaposan eltérő a másik két társától. Ez ma : kidudorodik, domborodik, előretör, kidülled. Azaz ez épp feltűnősködik a másik két társával szemben, akik inkább meghúzzák magukat.
És ami fontos hogy a GUVASZT régen hántolást jelentett, és ezen művelet okán simán lehet hangutánzó szó. A SUVASZT mintájára képezte a magyar a szót, amelyben a SUhogó hang a lényeg. A szóképzésből meg tudjuk állapítani a "GU" szótövet, hiszen a V itt már vendéghangként funkcionál.
A GUBBASZT---GUNNYASZT jelentésben valóban nagyon hasonló, szövegkörnyezetben akár cserélhető is.
Mégsem egy "oktalan" hangcsere van a két szó viszonylatában, kétféleképp épültek fel.
Tömören a GUBBASZT a GÖMBölyűség szava, a GUBÓ szóból megérthető könnyen. Viszont a GUNNYASZT szó régen bizonyosan GURNYASZT is volt használatos. Ez más akcentussal GÖRNYESZT, és meg is érkezünk a GÖR GÖRbeség gyökszavához . Összehúzza magát és GÖRNYED.
A "gömbölyű" és a "görbe" közt természetesen van rokonság ez nem is vitás, de korántsem azonos fogalmak ezek.
Van mikor X nyelvész totál összekeveri egymással a HÖRPÖL--SZÖRPÖL párost (is és még sok mást). Aki nem néz mögé, lehet simán elfogadja hogy "jééé csak egy hangcsere és ez ugyanaz" Egy frászt ugyanaz, csak az a közös bennük hogy mindkettő egy iváshoz köthető hangalak.
Hörpölés a HÖR-Pintés sajátos hangja. SZÖRpölés meg a SZÜRcsögés jellegzetes hangja. Mivel ez a valóságban is egymástól elkülönülve hallható egyedi hangjelenségek, így ez semmiképp sem keverendő egymással össze. Mert két más dolog. Eleve a SZÖRP szó főnévként a SZIRUP amivel közvetlen kapcsolata van mind hangalak tekintetében, mind jelentésben is.
Kiváltképp ha pont a "GAR" jelentésre vagyunk kíváncsiak. A legkézenfekvőbb magát a "GAR" önállóan is létező hangalakot nézni már akkor szerintem. Amiből kétféle is volt + GARA, GAROL szavak. Persze ezek nem illenek bele értelmileg a magyar nép neveinek a végére. Mert könnyen lehet hogy ott nem a "gar" az ami van eredetileg.
MAGYAR esetén biztos hogy GY, és régen gyakori volt a MAG-GYAR írás is. Gondolom praktikusan összeolvadt. HUNGAR/HONGAR esetén is erősen gyanús hogy eredetileg ez GY hangos.
Erre utal hogy Ázsiában sokfelé 2 G-vel írják , "heonggari" például Koreában is. Vagy az arabok is ilyen "ékezetes" G-vel írják, mintha jeleznék hogy ez itt bizony nem sima G hang. Ugye GY hangunkat többféleképp is feljegyezték, mivel idegenben ez nem volt használatos , a MAGYAR szavunknál is ezt láthatjuk többféleképpen lejegyezve...
