„gentes, qui dicuntur Cozar”. Eredetét tekintve nemzetközi vándorszó, amely végső soron talán a török *qazar ’kóborló, nomád’ szóra vezethető vissza. Ennek végső töve a *qaz- ’kóborol’ igető, amely a kazah és a kozák népnévnek is a forrása (TESz.). Az utóbbi időben azonban RÓNA-TAS ANDRÁS kétségbe vonta e származtatás helyes voltát arra hivatkozva, hogy a török nyelvekben ennek az igének a népnévben látott jelentése nem mutatható ki. Egy néhány évtizede megtalált török nyelvemlékben viszont előkerült a kazár népnév minden kétséget kizáróan török alakja qasar formában (lásd még LIGETI 1986: 487–489). Erre alapozva ajánlja RÓNA-TAS az etnonimának végső soron a Caesar névből való új eredeztetését: a névből alakult cím iráni közvetítéssel terjedt el Nyugat-Ázsiában, s ez lehetett a vizsgált népnév közvetlen forrása. A törökök nyelvében egy iráni qesar formán keresztül qasar lett. És mivel a törökben az utolsó szótag magánhangzója a hangsúlyos, ezért a qesar > qasar változás teljesen szabályos. A török forma bekerült a mongolba is. Az elgondolás gyenge pontja az, hogy a qasar és a jóval többször előforduló qazar viszonyát nem magyarázza (RÓNA-TAS 1982, 1983, lásd még WOT. kazár)
a Névtelen jegyző szerint bihari vezér, a Tisza, Maros és Szamos vize s az Igfon erdeje közt levő terület ura volt s kazár népeken uralkodott. http://www.kislexikon.hu/men-marot.htm
A szövegkörnyezettől függően természetesen egy szokványosan hajlító indoeurópai nyelvben is esetenként megértenénk egy-egy hasonlóan rögzített szöveget – csak éppen nem a Ⅺ. illetve Ⅻ. századból valót ☹. Pedig a magyarban egy évezred alatt csak a legutolsó rag, a többes szám 1. személyt (1. plur) jelölő -mUk (U=u,ü) alakult át az m + U → U + m átvetése (metatézise), majd az m + k → n + k illeszkedése (a nazális asszimilációja) miatt -Unk-ká.
He? A germán és az indogermán eredetileg annyira hajlító nyelv, amennyire a magyar, mert ma a magyar kurvára az.
Látjumak: ez egy gót: wlait+ja vagy felszólító, vagy stativendung, de a felszólító gót, um, a helyes ragozás többes szám első személyben, ik, a gót uh, ik Verlaufsform.
A magyar nyelv hajlító nyelv lett a helytelen ragozások miatt.
"Magyar nyelvre tiltott, de mivel nem lehet letagadni, ezért a szótő megnevezést használják rá:"
Nem tiltott, csak hülyeség. Olvass már utána hogyan működik ez a sémi nyelvekben! A magyarban nincs olyan önálló elem hogy "ho" főleg nem úgy hogy ebből magyarázható a harisnyától az alkoholon át a bárkáig minden.
Van önálló elem, nálam legalábbis, egy Germagyarnál. A 21. században az a faszság amit itt leadsz elég röhej, a törzsi fordulat után, amit némelyek a nyelvi fordulatnak neveznek.
A kedvencem az er indogermán tő, ebből jön kausatívval az árt aztán g-val az irigy, argi, argjo, mert a szanszkrit argayati azt jelenti, hogy stürmt.
A 19. századi röhej nézet, mikor tárgyakból indultak ki, a törzsi fordulat elavult.
Te beszélsz összehasonlító nyelvészetről?
Hozzá fogsz szokni a 21. században, hogy törzsiesen gondolkodj, tehát ha van er tő, mert ezt lehet érezni, egy Magyar az érzi, egy Germagyar, akkor az ártot eszerint fogod értelmezni, ahogy az irigyet is.
Egyáltalán: beszélsz valamilyen nyelvet a magyaron kívül? :)
A magyar ezzel szemben agglutináló, finnugor nyelv. Ha olyan lenne, mint a sémi nyelvek, akkor a 'keres' ige tövét a k-r-s mássalhangzók alkotnák, és a ragozás úgy nézne ki, hogy a k-r-s mássalhangzók között folyamatosan változnának a magánhangzók. De a magyar nem sémi nyelv, ezért a 'keres', tehát a szótő végéhez járulnak toldalékok, a szótő pedig nem változik.
A magyar nyelv nem finnugor nyelv, hanem germán nyelv, germagyar nyelv.
A szótő pedig változik. A gyöknyelvészetet az indogermánra kell ráhúzni, tehát Carni hülyeségeket is beszél meg nem is.
Épp a germánból lehet a legtöbb egybefüggő gyökrendszert megállapítani.
A magánhangzók meg változnak, ahogy a germánban úgy a germagyarban is:
uer tő vagy re tő: őr, ír ér, ör,far, fer,
farkas: wargs, wargr
féreg: frige mai ír nyelvben is, a germánban is,
öről: wriwōn, ureu (csak germánban) wribbeln őröl a lét forma együttese
őrül: wóra
wreng, wrjitn: őrjön, örjít
irha: wrihan, wriha, befedni, burok,
ér+ték, érték: werdi(csak a germánban)
redő: wriþō
varsa: versóz, halászhaló, lehet germagyar? szlávban
orsó?
örvény mint warp, vagy a hwarwa
örjöng, irha érték, orsó: itt mindenhol változik a magánhangzó, mégis egy tövek.
Düh: dühöng, tombol, tobzódik, téboly, tév, dúl( ezek mind germán, tehát germagyar szavak és mindenhol változik a magánhangzó).
Pierre-François Bouchard fedezte fel ÁLLÍTÓLAG. Egy baj van csak vele, az állítólagos megtalálásáról nincs semmiféle korabeli leírás. "Egyszercsak" Bouchard megmutatta Menou tábornoknak. Előzmény semmi, leírás semmi, csak Bouchard puszta állítása, hogy ő úgymond megtalálta egy építkezés közben. Mivel ezután gyorsan visza kellett vonulnia Napoleonnak, ezek a "tudósok" is mentek vissza vele, a "megtalálás" körülményeit pedig lehetetlen volt ellenőrizni.
Champollion, aki eme kő alapján "fejtette meg" az egyiptomi írást (bár ma már köztudott, hogy semmit se fejtett meg), ismerőse volt Bouchardnak és gyanúsan gyorsan készült el a "megfejtéssel" (a megfejtés valószínűleg már rég kész volt, mire Bouchard megtalálta a követ, jóval később Champollion csak a nevét adta a "megfejtéshez", a kő megtalálásakor még csak 9 éves volt Champollion).
A britek akik végül megszerezték a követ, eleinte hamisítványnak tartották (minthogy az is), de mivel náluk került kiállításra, inkább hallgattak.
1994-1997 között bekövetkezett egy komoly változás a kormeghatározásban, nevezetesen, hogy egészen csekély szerves maradvány korát is meg tudták határozni. Például egy kő vésetében maradt földből is tudtak kort meghatározni. Nosza ezt az eredményt mindjárt ki is használták az Icai fekete kövekre: elkérték Cabrera egyik kövét vizsgálatra, a véseteket kitisztították és újravésték, majd megállapították, hogy a kő hamisítvány.
Namost volt olyan tudós is, aki igazi tudós volt szerette volna tudni, hogy a Rosette-i kő hány éves. Nagy volt a pánik, így a British múzeum 1998-ban lesikáltatta vegyszerrel a követ, hogy ne lehessen kormeghatározást végezni a vésetekben esetleg található maradványokon, csak olyan helyen nem takarították le, ahol véset nem volt, így a véset kora nem meghatározható.
A hős egy aspektusa kimaradt: az indogermán kēi megmozgatnit jelent, tehát a hős egyben erregt is, ahogy a nei, neit erregt és ebelőle jön a Neid és a Nándor,Nant, ahogy a brit niuch,ami hőst jelent. Az indogermán er-ből jön az irigy is, ami ugyanúgy jelenthet hőst.
Tehát a hős maga is erregt, miközben másokat is erregt.
hős – ‘életét sem kímélő bátor katona’; ‘csodálatos tettek végrehajtója ‹mesékben, regékben›’; ‘bátorságával és helytállásával példamutató ember’: a hétköznapok hősei; ‘irodalmi mű, film jelentős alakja’: regényhős; ‘‹régen s nyelvjárásokban› legény’; ‘‹melléknévként› bátor’: hős katona. Származékai: hősi, hősies, hősiesség, hősködik. Alighanem ősi uráli örökség: vogul kus (‘fiú, bubi kártyában’), szelkup kodzs (‘munkás, jobbágy’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A legrégebbi jelentés ‘ifjú’ lehetett: mind az aggok és hősek, férjfiak és asszonok (Szent Ferenc legendája); ebből alakult ki egyfelől a ‘legényember’, másfelől a ‘harcos, vitéz’ jelentéskör. A nyelvújítás korában a nyelvjárási szinten s már csak ‘legény’ jelentésben élő szót főleg Szemere s Kazinczy hozta divatba az irodalmi nyelvben mai, emelkedettebb értelmében.
Ez egy oltári nagy vadbaromság. Ráadásul a magyar nyelv nem finnugor, hanem germagyar.
Én az angol hǣs-t mondanám a hősnek, ami a hí, hív gyökből jön. A hív azt jelenti indogermánul hogy megmozgat, ebből jön a heissen, haita, Heißer.A hős tehát a hívó, az aki megmozgat, aki elől harcol az ékben.
Egy hős hív, megmozgat a népgyűlésben és megmozgat, hív a csatában, ő az első az ékben.
A hív szót nem parancsnak mondanám, nem megindításnak.
Magad mondtad, a gyök egy vélt elem, de attól, hogy te annak véled, még nem az. A "ho" nem nyelvi elem, nincs jelentése, főleg, ha beleveszed a "ha", "hű" etc dolgokat is. egyszerűen egy olyan tág betűkombináció, amibe mindent bele lehet magyarázni.
Az összehasonlító nyelvészet régen túllépett rajta, mert jobban és általánosabban magyarázza a nyelvek kapcsolatát struktúráját és fejlődését is.
A szóbokraid eléggé szelektáltak, csak a neked tetsző szavakat emeled ki, azokat is rosszul.
A hodály például a csak a merino juhokkal jelent meg a 19. században a magyar nyelvben, eleinte csak a birkakkal kapcsolatban es kesobb jelent meg a nagy befogadóképességű helység jelentése.
"Az építmény késői meghonosodását a hodály szó elterjedése is igazolja: 1838-ban fordul elő először. A hodály szó vándorszó, megfelelői ismeretesek a románban (odáie ’szoba, juhakol’), ukránban ( ’marhaakol a legelőn’); a bulgárban, a macedonban, a szerb-horvátban ’szoba, vendégszoba’ jelentésű. E szavak forrása lehet az oszmán-török oda ’szoba, kamra’ jelentésű szó. "
Talán neked, de a hodáj, ami j-vel van, egy ősgermagyar szó, a germán hudjó, hudaj. A hu vagy hütten-ből ered, nagy védett dolgot jelent, akár valami hodájt is, na igen azt, egy kastályt is, vagy akár csak egy Hüttet is.
Valami odu szóra visszavezetni, egy oltári nagy baromság.
ebből jön a hríma, ami harma, vagy helytelenül harmat, valszeg rokona a korom-nak, mert a hríma harma és korom is egyben
A ház, hodáj helyesen, hám, homályos egy tőből erednek:
germán hu tőből, mint hüllen:
héj: hyl
hüvely: hulwa
hám: hama
ház: hus
hús: hus
homály: humón, alkony, pirkadat
hodály: hudjó
akol: Skeula a hu ske változatából
A hánt és a háncs a germán skend tőből erednek, germán hensó a háncs, angol skinn.
A skend, a szak nd-s képzése, a szakad képzése.
A hajol és a hódol egy tőből erednek, az indogermán kel tőből, germán hel. A hel-ben az l s lesz, a hódol pedig aspirantos, a német hulden, vagyis hajódik.
A halom szó az indgoermán kele tőből ered, ami kiemeledinit, magaslanit jelent, ez a germán holm, mo képzéssel.
A halmoz inchoativ, a germán-német z.
A hó egy indogermán geie tőre megy vissza, ami a hibernál, a gammeln, zimankó.
Lehet, hogy ebből jön a hűl, kulen, kalen, kühlen, indogermán gel.
A hő sző, a germán hő, indogermán kai, haita, hőség, Hitze.
A hamis szó nem magyar, mert ez a hämisch, ami vagy a latin hamus, mint kampó, vagy a kam-ból ered, amiből jön a kampó. Mindenesetre, ha a latin hamus lenne, aból a germán hamiskót csinált volna, mert az a isch, így germagyarul hamiskó lenne.
A huny az nem más mint a germán hnai tő, ebből jön g-vel a hunyog, a neigen, ez azonos a hany-val.
A hullám a germán walmi vagy hwalmi, a vál, vált-val egytöves. Bár az igaz, hogy a holm egy mellékjelentése a hullám, vagyis a halom egy melékjelentése a hullám.
A horog szó egy indogermán ker, sker tőből ered, ebből van több a germagyarban. A germán hrug, hrung a szó.
Tehát azok amiket átvettem germygarok: harmat, harmi, horzsol, hri, a ház, hús, homály, humón, hám, ham, hama, hodáj, hudjó, hánt, skend, háncs, hajol, hnei, hódol, hulden, halom, holm, hullám, hwalmi, hő, hie, és a többi.
A hord szó lehet jövevényszó az örmény kisebbségtől, ami itt élt, mert az örményben a hord az hord
Csontváry Kosztka Tivadar, nem csak minden idők legnagyobb magyar festője, de egyben igazi látnok és zseni. Hadd álljon itt egy idézet tőle magától:
„Tikos társulatok alakultak Isten tagadására, a tekintély lerombolására. Titkos társulatok alakultak a fajok elhomályosítására, az egyéni képesség megakadályozására. Titkos társulatok alakultak az anyag felhalmozására, a hatalom megbénítására. Titkos társulatok alakultak a történelem meghamisítására, a fajbeli erény elpusztítására. Titkos társulatok alakultak a szeszes italok pártolására, az ember egészségének megrontására. Titkos társulatok alakultak a dohányzás meghonosítására, a nagymérvű húsevés fogyasztására. Titkos társulatok alakultak a tea, kávé, ópium, cocain és morphium forgalmára, telhetetlen kalmárok gazdagítására. De alakultak titkos társaságok az arany, gyémánt s minden érték lefoglalására és a kőszén elpusztítására. De alakultak társulatok emberhús vásárlására, az isteni teremtmény meggyalázására. Társulatok alakultak a fajtalanságra, a testi élvezet kihasználására. Társulatok alakultak a kenyér, zsiradék, a tej hamisítására s a liszt értéktelen osztályozására.
Miért nem vesszük észre, hogy százféle nyavalya van, mely a testet rágja, ami tulajdonképpen speciális európai betegség, ahol az emberek sarlatánok után indulnak, salvarsanokban keresik a gyógyulást, és napi eledelül használják az Isten káromlását és tagadását.”
Máskor is elkövették nyelvészeink azt a hibát, hogy bizonyos képzőket csak igékhez lajtstomolnak.
Ám a nyelv nem így működik. Simán működnek névszavakkal is.
Erre sem tér ki a tananyag, pedig jó volna!
Egy ismeretlen képzőt felejtettek el a nyelvújításkor, amikor csak igéhez kötötték.
-áj, éj képzők pedig a legősibb magyar képzők közé tartozik, olyannyira, hogy az MTA el sem ismeri, de én egy 1917-es MTA-s értekezésből bizonyítékot találtam tézisem igazolására.A főnévképzőknek két csoportja van: igéből főnevet képző, ide sorolják az -ely, ély, ály végződéseket is.az -aj, -ej FŐNÉVKÉPZŐ legtöbbször j: kacaj, zörej, dörej stb. • az -ály, -ély főnővképző többnyire ly: rejtély, veszély, szabály stb A NÉVSZÓBÓL FŐNEVET KÉPZŐnkhöz nem sorolják, pedig rengeteg ősi és nyelvújításkori ilyen szavunk van.Mindegyik névszói. A nyelvújításkor saját szabÁLY!! :))-aiknak mondtak ellent, amikor megalkották őket.
ricsaj – ‘lárma, zaj, kiabálás’. A szlovák ryčaj (‘rikoltozás’) átvétele; forrása a ryčať (‘ordít’) ige. Hangutánzó szó, s csak ezen a szinten rokon a magyar rikolt, rivall igékkel.
Egy elég nagy történelemhamisítás a ricsaj szót szlováknak venni, miközben a jegyekből épp a germagyarból ered.
reu, or tő:
ordít: rēotan
ordas
recs: reu, rösch
ricsaj: rūhjan
A ricsaj és a dörej megán viseli azt, hogy mindegyik a germánban egy jan-os ige, rúhjan, drunjan(dörren).
Ez a ja természetesen itt a jan-os ige után egy birtokos, gót ja.
Én természetesen a dörej helyett inkább a gót drunja, vagyis döreny vagy dörenyét pártolom.
A kacaj a köhög, kuh, keh germán tőből ered, aminek egy másik változata a kichern, keuchen.
Ugyan Gombocz helyett véletlenül Budenzet irtam, de teljesen mindegy, hogy az idézetet Budenz szövegeként nem érted vagy Gomboczéként. Gombocz azzal mentegeti a nyelvújítókat, hogy amikor összekeverik a denominális és deverbális képzőket, öntudatlanul a finnugor alapnyelv szellemében járnak el, amelyben az ige és a névszó szófajilag nem vált el, ezért nem lehettek külön deverbális és denominális képzők sem. Ez feltehetőleg irónia, de akárhogy is van, Gombocz megállapításának semmi köze ahhoz, hogy létezik-e a magyar nyelvben a halom főnévből képzett halmodzódzik ige. Nem létezik, mert ilyet olyan kompetens anyanyelvi beszélő nem mond, amelyiknek ki van a négy kereke.
Hát persze, vagy csak így akarták a maguk baromságát bevédeni. Általában a l vagy ly igéből van, mint a beng-ből, alapja a bán a bengály, vagy a sikk, sek-ből a sekély, sikla.
A ja előfordul adverbium-ből mint ab, apo, ami a német ab, az apad, és ebből az apjó, az apáj, de persze a hütten-ből a hodáj is.
Persze a gyökerük teljesen más, így Gombikácz vagy ki téved.
Természetesen nincs halmodzódik ige, azért írtam egyébként így zárójelesen halmo(d)zódik, mert a nyelvalakulás szempontjából viszont lehetne. Egyes szavaknál így is van. Sőt, ha így szoktuk volna meg, még halmodódik is lehetne. A képzők felépülése, ugyanolyan, mint pl. a gubó, gubódzik szavaknál.
Ha nem látod ezt be, a te bajod.
Érdekes, hogy a “holm” szavunkat szláv jövevénynek tartják de magyar kicsinyítőképzőnek a “d”-t, így lett holmod.
Elgondolkodtató ennek tükrében a beszéd szavunk, amikor a “besz” névtő önmagában is divatozott, nem valószínű, hogy a “beseda”-ból jön. Sokkal inkább, hogy a “d” képzője is magyar. Így lett beszéd.
A halom szó egy germán szó, tehát magyar szó. A h kentumnyelvi és germán, és magyar, germagyar, ez a magyar, a h a szlávba vagy a germánból vagy a germagyarból került, de itt a germagyarrról van szó, tehát épp az ellentétje a dolog, hasonlóan mint a murwa szó, ami megvan a szerben, de másban nincs, más szlávban és a merev rokona.
A magyar germagyar, tehát a murva, halom és még más szavak is épp a magyarból kerültek a környező nyelvekbe, mint az ín esetében, ami a cseh ínek, de eredetileg görög. Először magyar, germagyar jövevényszó volt.
Hasonlóan a cseh swoboda, ami épp a beszéd da, ada képzőjével van képezve. Ez a szó is a germagyarból került át a csehbe, mert a germánban megvan a Sippe, ezt a germagyarból a román is átvette.
Vegyük a szót, a hodájt, ez a germán hudjó, de ez is átement akkor a románba, a germagyarból, ez is h-s.
Amúgy jól mondod, a besz töve egy indogermán bah, ebből jön a bű és báj is, a magyarban germán, tehát magyar.
Európa egésze szégyellhetné magát a Trianoni nemzetgyilkossági bűncselekményért. Az egész háború csak egy álca volt, Magyarország megsemmisítésére. A degenerált habsburg család és a német császár is éppúgy része volt a háttéralkunak, mint Franciaország a 100%-os szabadkőműves kormányával.
Honnan lehet tudni? Kalapos Jóska és Katalin cárnő Második Bizánc tervének idején, amikor a Szent Koronát is meghamisították, egyes képeit bizánci uralkodókra lecserélve, Magyarországot pontosan, méterről méterre ugyanúgy akarták feldarabolni, ahogy az végül Trianonban történt. Ne feledjük, hogy 200 évvel Trianon előtt!
Véletlen? Ilyen véletlen NINCS. Európa akkor már aljas bűnözők markában volt, kormányai már akkor is úgy ugráltak, ahogy a bankárbűnözők fütyültek.
De lehetett-e tetézni a Trianoni bűnt?? Bizony lehetett!
A második világháború után a Benes dekrétumok kollektív bűnösnek kiáltották ki a magyarságot, minden alap és ok nélkül. Európa pedig ismét hallgatott.
Manapság pedig habzó szájú gyűlölettel éltetnek minden olyan filmet, könyvet, történészi megnyilatkozást, ami az egész holokausztot, sőt immár az I. és II. Világháború kirobbantását is a magyarság nyakába igyekszik varrni, komplett bűnös nemzetnek titulálva.
Az Unió mely olyan szavakkal dobálózik mint demokrácia, alapjogok, bevette táborába azt a két országot, mely alkotámányában őrzi, sőt dédelgeti a magyarság bűnös nemzetté nyilvánításának mocskos bűnét. Ezzel az Unió elismerte, hogy hajlandó tovább tetézni a Trianoni bűnt, és nincsenek gátlásai ezzel kapcsolatban.
Ha Európa azt hiszi, hogy ezt megússza büntetlenül téved. Isten ugyan nem ver bottal, de biztos vagyok benne, hogy Európa népei ezért a töbszörös bűncselekményért nagyon súlyos árat fognak fizetni. A fegyver, ami majd a büntetést végrehajtja, nem a magyarság kezében lesz. A degenerált, ostoba európaiakat egykori afrikai gyarmatlakóik fogják elpusztítani, amit meg is érdemelnek.
Kihez fognak imádkozni? Kitől várnak majd segítséget? Talán csak nem a magyarságtól mely évezreden keresztül volt a valódi kereszténység, valódi kultúra, a valódi értékek központja és Európa védelmezője, amelyet rútul cserbenhagytak, eltiportak, megaláztak, megtapostak, ahányszor csak alkalmuk volt rá?
A merevhez a szavakat, amikoet hozták semmilyen tekintetben se egyeztethetők a magyarral, a germagyarral.
A mered és merev, ami egyben a murwa a halálból erednek, mortas, de eredetileg épp az ellenkezője, ami a morzsolódó.
A többi szó is idetartozik.
Halni és ölni, annyi mint marcangolni, morzsolódni, így a hulla az merev, és mered.
A mongol szót nem tudom pontosan, ha tényleg azt jelenti, amit mondasz, akkor lehet, hogy az indogermán ster tőből ered. Ha egyszer van a durva szó belőle, mellette ebből van az ostor, illetve a dorong szó is, akkor ez a germán derm, m, indogermán m képzéssel, mint támaszt, támad, amik két külön tők.
mar1 – ‘‹állat› fogával tép’; ‘‹kígyó› méregfogával harap’; ‘marógéppel megmunkál’; ‘‹sav vagy lúg› roncsol’; ‘szúró fájdalmat okoz’: szemmaró füst. Származékai: maró, marás, mardos, mardosás, marakodik, marakodás. Ősi örökség az uráli korból: vogul mor- (‘törik’), osztják mori (‘reped’), finn muru (‘darabka’), szamojéd morei (‘széttörik’). A magyarban bizonyára ‘széttör’ ⇨ ‘szétdarabol’ ⇨ ‘‹foggal, körömmel› széttép’ jelentésfejlődés ment végbe. Lásd még marcangol, martalék, morzsol.
Azért témánál maradva, hogy ez mekkora történelemhamisítás. A mar töve az indogermán mer, mar, ami porlasztanit, örölnit, rabolnit, fognit jelent.
A marból: mozsár, morzsa, marcangol, murcás, markol, mered, merev.
A morzsa a Mörse, Mörser, a marcang a muriang,, ezek mind német hangzásúak, nem germagyarok.
A mered az a Mord rokona, mert meredít a Mord. A mered azért mered a mar-ból, mert halott.
A markol vagy a germán merk vagy egy mar+kó. A merev egyben a germán murwa, a serb. mȑva germán gyökerű, és mivel a magyar germagyar, ezért a magyarból ered. A wa nem csak főnévképző, hanem melléknévképző is, mint a fasuwa, a fösvény.
A mar, merev, murva, markol mered magyar szavak, mert nem németesek, a mozsár, morzsa marcangol és a murcás szavak pedig németesek, persze az első csoport germán, ezért magyarok.
Ma tudnánk a Mord szóra azt mondani, hogy meredít.
Ehhez jön a dermed szó, ami a germán derm, a der a ter, starr, m indogermán m képzővel derm lesz, derba vagy derwa, pedig a durva.
A sterben az lényegében a dermed. A sternja germán szó, ami adjektív megmutatja elég jól, hogy hogyan is jöttek létre a magyar nya melléknevek. Ez a szó magyarul dernya, ami szigorút jelent, a streng, a der tőből.
Az ölni, ami a germán wal jó plusz szó lenne ezek alapján a meredít illetve dermedít szavak.
