Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Csak a jövő héten fogok újra írni, de akkor is már csak úgy, hogy a magam részéről egy-két írással, de mindenképp lezárom az itteni vitáimat, akár megegyezéssel, akár anélkül.
Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, és szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot.
1 Királyok 3,6:
És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az õ királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik
Én itt nem "magyaráztam" semmit, hanem lényegében csak leírtam az 1. Sám. 15-ből néhány igét. Azok magyarázzák magukat.
Sámuel meg is aszongya Saulnak, hogy éppen azzal vétkezett, hogy nem engedelmeskedett Isten újabb parancsolatának, annak, amiben aszonta Neki az Úr, hogy a ( korábbi "ne ölj" parancsolat ellenére) minden embert öljön meg e csata során és utána az ellenségei közül.
Van benne definíció pl. a bűnre is, s ír arról is, amin Te itt olyannyira értetlenkedsz (22-24.versek).
Protestálj hát Sámuelnél, meg a parancsot adó Istennél!
Tehát az engedelmesség a törvénynek nemcsak a törvény parancsolataira vonatkozott, hanem a törvény által megszabott büntetések végrehajtására is vonatkozott. Ugyanis a törvény értelmetlen az általa megszabott büntetések végrehajtása nélkül.
Azért látod ellentétesnek a törvénnyel Isten időszaki ölési parancsait, mert nem értetted meg, hogy a büntetés a törvény része. Tehát amikor az ölésre a parancsot kiadta az Úr, akkor a büntetés végrehajtására adott ki parancsot az Úr, ami tehát a törvény része volt. Nem volt Istennek "önkényes", vagy "aktuális" rendelése, csak azért, hogy ugráltassa engedelmességi vizsgáival Izraelt. SZERZŐDÉSE VOLT! Nem szeghette meg sem ő, sem Izrael a vonatkozó szerződés törvényeit!
A törvény azonban büntette nem csak a bűnök elkövetését, hanem az Istennek törvényben megszabott külön rendelkezéseinek való engedetlenséget is. Nem általában az engedetlenséget büntette, hanem a megszabott rendelkezések be nem tartását, megszabott büntetésekkel, például a szent sátor körüli ceremóniák előírásainak a megszegését.
A szolgai szerződésben foglalt engedelmességi fogadalomból kiindulva nem szabad általános bűn elméletet csinálni az engedelmeskedésből, ahogy Pál is szeretné. Isten nem önkényúr, hanem értelmes szöv etséget kötött Izraellel, ami az ő életét és bővölködését jelentette, nem pedig Isten ugráltatási igényeinek a kielégítését. Ha az engedelmességi kérdést ennyire maximálod, óhatatlanul is zsarnokként állítod be Istent, ami 1. nem igaz, 2. rosszhírét kelted 3. nem is aktuális hiszen már az engedelmesség ideje is elmúlt, mert Jézus eltörölte a szolgaság lelkét, és a Fiúság lelkét hozta magaával, aki által Istent Atyának tarthatják.
Korábban állítottam, hogy nem volt lehetetlen a törvény betartása sem, ahogy Pál apostol siralmai ábrázolják. Sokan be is tartották, azokat meg áldotta az Úr. Sőt azt is állítottam, hogy akik néha napján elestek és vétkeztek, maguk bizonyították, hogy életük más idejében maradéktalanul betartották a törvényt, tehát betartása ABSZOLÚT lehetséges volt.
Sőt Izrael megtérése is az Úr áldását vonta maga után, mert bizonyította Izrael, hogy az Úr törvényei betarthatóak.
Takarito, jobban tennéd, ha végre olvasnád is a Bibliát.
Akiket te felsoroltál, azok közül egyről sem említi a Biblia, hogy igaz volt. Aztán van olyan köztük, akit te igaznak mondasz (a Bibliától függetlenül), noha tudjuk, hogy nem volt igaz. Dávid nem volt igaz, de még cselekedetei szerint sem, legfeljebb egy időre. A magjának ígéret csak ez. Dávid gyilkos volt, így Jézus családfájában is Uriás felesége van említve, Isten (és a családfa lejegyzője) nem ismerte el Dávid feleségének a gyilkossággal szerzett asszonyt.
Általában is összevissza írsz, tök függetlenül a Bibliától, és úgy állítod be, mintha a Bibliában meg lehetne találni, amiket mondasz. Van, amit meg lehet, és van, amit nem, tökmindegy, ha mondasz valamit, az vagy bibliai, vagy nem. Nem igei, amit mondasz, csak mese az, emberi vélekedés (még okoskodásnak sem mondanám).
Csak pár mondatodra tekintettem, és hemzseg a tévedésektől,
Takarito, neked meg kéne tanulni egy nagyon fontos szót, azt, hogy szerintem. És sűrűn alkalmazni, vagy odaírni szólásaid elejére, minden csak szerintem, feltételezésem szerint, esetleg, talán, stb. Próbáld ki, menni fog!
Ilyen rengeteg tévedéssel, megbízhatatlan igazságtartalommal neked semmi alapod van kijelentőmódban beszélni, de ha feltételezéseidet, vélekedéseidet szólod, ahhoz jogod van, az nem gond. Csak a nagy biztos arccal hirdetett rengeteg tévedés ciki.
1. Sajnálom, hiszen a házasok arra esküsznek amit látnak arra vonatkoztatva amit nem látnak, tehát párjaik jövőbeni állapotát, felfogását, hozzállását, egészségi és szellemi változását rózsaszínbe maguk által kicicomázva.
Ennélfogva NEM LEHET érvényes Isten előtt, marad tehát érvényessége papiros forma mindaddig, amíg ki nem derülnek a tényleges változások, és el nem válnak.
Jézus megmondta, ne esküdj.
Salamon megmondta, jobb hogy ne ígérj, mint ígérj és ne teljesítsd.
Isten pedig egybe tudja kötni a szíveket minden féle eskü, házassági ceremónia, és papírforma nélkül. Vagy papirfoma mellett. Tehát a papirfoma nem számít.
A páros élethez nem szükséges semmi eskü, bár lehet kötni, semmi házasság bár lehet kötni, semmi ceremónia, de meg lehet ünnepelni. Ádám és Éva egy pár volt, házasság, eskük, és ceremóniák nélkül.
2. Ezt a vonaladat nem értem, hiszen nem vontam kétségbe, hogy a Mózesi írásokban és a próféták írásaiban volt szó Őróla.
3. Nem azt állítottam, hogy Éva nem ismerte a jó és gonosz fájára vonatkozó tiltást, csak azt, hogy csak Ádámnak volt megparancsolva, hiszen Éva akkor még meg sem volt teremtve. Éva mondta is a kígyónak, hogy tudomása szerint nem lehet enni a jó és gonosz fájáról.
Ha kétfelé akarod osztani az ide írogatókat, hát jobb, igazságosabb lenne a Jézusosok, és Antipálosok.
Ne feledd, Pál Jézus apostola, nem hamis apostol, mint az ide írogató némely antipálista. (Tudod, ha a Biblia igaz.) Aki tagadja Pált, tagaja azt is, aki őt küldte. Hiába dumál bármit is.
1. Hogy a lelket lelki testrésznek hívod, attól még nem válik testté, éppúgy a szellem sem hogy szellemi testrésznek hívod. Ezeknek szerintem a testrészi megfelelője egyébként a szív (lehet vér) és az elme.
Az ember fizikai központjának emlegetése szerintem felesleges, márpedig azért mert bibliai alapja nincs, orvosilag pedig gondolom most nem akarunk okfejtésekbe bonyolódni.
A Máté idézet a 15,18-20:
A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.
Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert
pedig nem a szívbe helyezi a gondolatiságot, hanem a gondolkodás alapjaként az érzéketlen szívet nevezi meg, ahhoz, hogy egy gonosz gondolat megszülessen. De a gondolkodás maga nem a szívben történik. Ugyanúgy lehet a gondolkodás alapja a szeretet is, és akkor "jó gondolatok" származhatnak a szívből.
Jézus nem a testnel több testet emleget a Máté6,25-ben, hanem az öltözetnél több testről beszél. Egész okfejtésed ennélfogva felesleges körbenjárás.
Máté 6,25:
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Teljesen felesleges erőltetned a két szintű értelmezést itt Jézusnál szó nincs róla.
Az életet az eledelhez, a testet az öltözethez viszonyítja, semmilyen két szintről nincs szó. Ha jól szeretnéd érteni ezt az igehelyet közelítsd meg az aggodalmaskodás oldaláról, meglátod egész más fényben látod meg a mondanivalót. Sőt az életet sem a testhez viszonyítja, úgyhogy az is erőltetett összefüggés a hozzászólásodban.
2. Egyszerűsítem a dolgot, a gonosz kívánság nem bűn, hanem gonosz cselekedet utáni vágyakozás. A bűn az amikor az atyafi ellen mégis teszel egy lépést.
Az Isten elleni bűnnek beállítani azt amit egyébként az atyafi elleni bűn lehetne, de még el sem követték, messze menőkig téves következtetés.
Bármit áthághatsz képzeletben egyetlen Mózesi törvény sem ítél el érte. Jézus pedig a Mózesi törvénynél jobbat hozott, történetesen a büntetés helyett a megbocsátást helyezte előtérbe. Miről beszélsz akkor?
Semmit ne nevezz Isten elleni bűnnek, ami atyafi elleni bűncselekményt jelent. Isten ellen a Mózes törvényeinek megszegésével vétkezhettek, de a Mózesi törvény ideje lejárt. Miért erőlteteted az emberek ellen elkövetett bűnöket Isten elleni bűnként megfogalmazva? Isten majd gondoskodik arról, mit tartson ő ellene elkövetett bűncselekménynek, de azt majd ő közölni fogja veled. Miért téveszted meg a keresztényeket olyat állítva, amit az Isten nem követelt meg?
Péter nagyon erősen lehetett Pál befolyása alatt, hiszen a bűnnel telhetetlen jelzőket Pál szerette a pogányokra ráaggatni azért, hogy az engesztelő áldozatot el tudja velük fogadtatni. Jézus azonban nem az áldozatért térített, hanem a bocsánatért. Péter, mivel nem értette sem Jézus tanításait, sem Pálét, ezért Pálnál is kisebb jelentősége van. (Lehet, hogy ez a szerencséje) A fő okos természetesen Pál.
A kívánságokat továbbra sem tartom bűnnek, hanem az atyafiak elleni vétkeket tartom bűnnek. A "gonosz kívánság" szintén nem bűn, hanem "gonosz kívánság", a paráznaság is csak elképzelés mindaddig, amíg nem követsz el bűnt az atyádfia ellen. Ha Mózes nem kövezi meg a szívében paráználkodót, miért gondolod, hogy majd az Isten megkövezi. Sőt Isten nevében állítasz olyat, amit ő nyilvánosan a paráznaságot elkövetett nőnek is megbocsátott, roszz hírét keltve az élő Istennek.
Miért hirdetsz Isten büntetését akkor, amikor Jézus megbocsátást hirtdetett, én mostanáig nem fogom fel. Nem akarsz megtérni?
Nem egy példa van az ószövetségben, akik igazaknak számítottak az Úr szemében, Séth, Énokh, Ábrahám, József, Sámuel, Dávid sorolhatnám. Sőt még az sem bizonyítja a törvény be nem tarthatóságát, hogy némely isten előtt jeles férfiú elbotlik, és valamilyen alaklommal vétkezett az Úr előtt. Ugyanő be is tudta bizonyítani akár az eset előtt, akár utána hogy KÉPES a törvény betartására, amiért is megáldotta az Úr.
Nem azért volt bűnbak, mert tudták, hogy nem képesek a törvény szerint élni, hanem azért mert tudták, hogy képesek a törvény szerint élni, mégsem cselekedtek a törvény szerint. Az Úr SOHA nem kérte senkitől számon azt a dolgot, amiről tudta, hogy képtelen megcselekedni. Ennél fogva Pálnak még a kiindulópontja is hibás.
Az Isten nem a hitük miatt tartotta meg az embereket, hanem hitük és igaz cselekedetük miatt.
Pálnak azért volt szüksége az áldozatok emlegetésére, hogy az engesztelő áldozat elképzelését valahogy igazolni próbálja. De eleve rossz az igazolási módszer, hiszen nem a fizikai képtelenségük miatt nem cselekszik az ember a törvény szerint, hanem mert képes lenne, de nem teszi.
A fizikai képtelenség a törvény betartására még a BTK számára is felmentő körülmény, hát még az Isten előtt.
Ne gyere ismét a "Ne ölj" példával, mert azt már elmagyaráztam Neked korábban, hogy az Istennel ez alapján az Ige alapján (is) szövetséget kötött emberek
- pl. az izraeliták később számos esetben öltek, azaz látszólag áthágták ezt a parancsolatot csatákban, királyok, próféták utasítására, stb. (vagy akár saját maguk a próféták, pl. Sámuel az 1.Sám 15. 33-ban),
- azaz mindig az volt a lényeges a mózesi törvények betartásakor, hogy Isten adott-e újabb, a korábbit egy időre felülíró kijelentést (pl. 1.Sám. 15,3 - "öld meg mind a férfit..."), vagy sem?
- emiatt mindig az aktuális rendelést kellett "engedelmességgel, szófogadással" betartania az embernek (22. vers)!
Azaz nem az emberölés volt ekkor sem a bűn, hanem az Istennek való engedelmesség, szófogadás megtagadása. Emiatt Saul maga is definiálja a bűnt, vétket, az Úr szavának megszegéseként (24-25.).
Lassan ideje lenne már elfogadnod a bűn/vétek az igében itt (is) előadott definícióját! Írtam erről neked korábban, itt ír Neked alaposabban ismét az Ige, s bizony nem az "ölés" volt itt a bűn/vétek, hanem éppen az, hogy nem ölt Saul!
Értsd meg, és fogadd el, ezt mondja Neked Isten Igéje!
Pál apostoli gondolatot sugall, hogy a törvényt nem tudja senki betartani
Hozhatsz példát az Ószövetségből, hogy ki tartotta be a törvényt:)
A szerződés számos okból megszűnhet, de nem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy a szerződés tárgya is megszűnik. Ha megszűnik, beszélhetünk érdekmúlásról, pl., de ha továbbra is létezik, a szerződés még mindig megszűnhet.
A mózesi törvények egy jelentős része az áldozatokról szól. A főpap minden évben egyszer bement a entek-szentjébe, és bűnért való áldozatot mutatott be. A bűn-bak is tőlük ered, merhogy a nép bűneit egy birkára "ruházták át". Amikor betartották a törvényt, többek közt a bűnért való áldozatok rendjét is betartották, mivel tudták, hogy nem képesek bűntelenül élni, azaz, vétenek a törvény ellen.
Isten NEM ADOTT az embernek eleve teljesíthetetlen feladatot, hiszen ez már a tisztességes szerződés kötésének a tényét is megkérdőjelezné.
Nem volt teljesíthető, ezért volt szükség az áldozatokra. Bár Pál is írja, ettől még igaz /:))))/, hogy akiket Isten igaznak tartott, azokat a hitük miatt tartotta annak. /Talán Énok egy bizonytalan e témában, mert róla csak annyi van, hogy Istennel járt..../
1. A házasság bibliai fogalmában nincsen benne az "esküvő" kifejezés. Ha Te ezt beleteszed, akkor az az Ige fogalmától több. Azaz sem én, sem az Ige nem teszi bele az "esküvő" kfejezést a házasság fogalmába.
Amiatt nem teszi bele, mert nem az "esküvő" szertartásán, hanem az "eskü"-n van a hangsúly az Igében. Márpedig az "eskü" kimondásához nincsen szükség holmi "esküvő"-i szertartásra, megy az anélkül is az Ige szerint. Nincsenek papok, vagy állam által tartott "esküvők" leírva az Igében a házaaságkötések említésekor!
"Lakodalom", "menyegző" van említve, de nem szükséges feltételként, hanem csupán mint nagy mulatságként, ami valóban kísérheti ezt az "eskü"-vel történt szövetségkötést ünnepként. De nem feltétele az "esküvő-lakodalom-megyegző a házasság esküvel való megkötésének Isten Igéjében!
Ezt adja elénk az Ige szükséges minimumnak, azaz teljességgel mindegy, hogy Te vagy én mit mondunk. Olvasd a Bibliát, és fogadd el ezt. Emiatt lett férj és feleség Ádám és Éva, mindenféle leírt "esküvő" nélkül. Márpedig, ha valakit Isten férjnek és feleségnek tekint, akkor azt ember ugyanmár bitte ne tekintse nem annak, ne tekintse már bitte nem házasságot kötöttnek!!!
2. Jézus azt mondta, hogy az ószövetségi írások szívből történő "elhívése" által, meg lehetett már akkor is találni a bizonyságot arra, hogy azok Őróla szólnak, Őfelőle írattattak meg elsődlegesen. Ezt azonban csak azok az emberek tudták meglátni, akik a Mózestől és minden prófétáktól fogva írtakat nem csupán betűnek, hanem az örök életre, s az Isten ígéretére, a Messiásra elvezető vezérfonalnak látták. (Luk. 24, 25-27.)
Ilyennek látta Simeon és Anna is, mert a szívük alázatos volt Isten felé, s emiatt vezette Őket a Szent Szellem már pünkösd előtt is. De az írások valódi megértéséhez már Mózes idejétől fogva is alázatos, körülmetélt, nem megkeményedett szív kellett, s az Igét a szívben, s nem az elmében kellett - volna - hordozni (5.Móz.6,5-6.; 30,6.).
Magyarán Jézus szerint mindazok, akik nem értették meg a Mózestől és minden prófétáktól fogva Őróla írtakat - kemény volt/maradt a szívük. Azaz nem Isten Igéjében, az óbb szövetségben volt a hiba Jézus messiási voltának fel nem ismerésekor, hanem a megkeményedett emberi szívekben.
3. Az Édenkerti sztoriból itt csak annyit emlegettem, hogy Te tényszerűen rosszul állítotad azt, hogy Éva nem ismerte volna az egyetlen parancsolatot, mert a kimondásakor még nem volt megteremtve. Én e hsz-omban emiatt csak arra reagáltam és azt bizonyítottam, hogy Éva nagyonis ismerte és tudta az egyetlen Nekik szóló parancsolatot, mert arról maga számolt be a kígyónak Isten által mondottként.
Csak ennek a sima tárgyi tévedésednek a belátását vártam volna ebben a pontban, egyelőre nem többet.
Ebből a hsz-odból a többire az előbbi írásomban reagáltam.
Prklht távolléte idejéig a Te írásaidra reagálok elsősorban.
1. Nincsen "nagyobb test és kisebb test" önmagában véve, nincsen kisebb, vagy nagyobb térfogatú test, én nem ilyesmiről beszélek Neked kezdettől fogva.
Van azonban "test", és annak részei, kar, láb, fej, stb... Ez a fizikai test, anyagoknak az olyan összessége, amely ezekből a külsőleg látható részekből áll össze.
Belül azonban otthont ad más részeknek is.
- további fizikai testrészeknek (máj, vese, tüdő, lép, gyomor, stb...),
- az elmének, ami szintén egy fizikai testrészben, az agyban lakozik. Ez agy pedig a gondolatiság, akaratiság központja is egyben,
- a lelki testrésznek, a léleknek, ami szintén egy fizikai testrészben lakozik, a vérben. A lélek azonban szintén kapcsolatos a gondolatisággal, az akaratisággal, a kívánságok megfogalmazásával,
- a szellemi testrésznek, ami szintén benne van az ember bensejében, de szorosan véve nem köthető egyetlen fizikai testrészhez sem,
- az ember fizikai központjának is otthont ad, a vérkeringést, a létezését emiatt fizikailag is fenntartó szívének, ami azonban nem csak fizikai szintű központja, hanem szintén gondolatiság, akarat, kívánságok megfogalmazása jellemzi (Máté 15,18-20.).
Tehát mindezeknek otthont ad a fizikai, puszta test, azaz nem nagyobb térfogatú a puszta fizikai test a testi egésznél, de mégis "több" annal, ahogyan Jézus mondja a Máté 6,25-ben. Azzal több, hogy a puszta fizikai test szükséges ellátásán felül fogalmaz meg kívánságokat, gondolatokat, akaratot a testi egész az ember egésze számára. Emiatt nevezik "testi természetnek" a Jézus által mondott "több test"-et. Ami fizikailag ugyanakkora, de mégis több. Emiatt beszélt Ő is két szintről.
Magyarán nem nevezhetem "embernek" a puszta fizikai testet, mert nem az, hiszen Jézus megfogalmazása szerint "több annál" az ember testben leélt "élete", mint a testének eledellel, itallal, öltözettel való ellátása. Emiatt beszél Jézus itt a test sötét és világos állapotáról alaposabban, mert sem a puszta fizikai test, sem a testi egész, azaz a "testi természet" nem lesz sötét, vagy világos az étel, ital, és öltözet Neki kijáró megadásától, hanem a szívben gyűjtött lelki, szellemi kincsekből lesz világos, vagy sötét az ember testi egésze.
Értsd meg Jézust, és fogadd el ezt a látását!
2. A kívánság bizony lehet bűn.
- a Máté 5,27-30-ban Jézus világosan kimondja azt, hogy az asszonyra gonosz, parázna kívánsággal való ránézéssel már létrejön a paráznaság bűne a szívben. Nagy tévedésben vagy azzal, ha azt mondod, hogy a bűnt a felebaráttal szemben cselekszi az ember.
NEM, a bűnt az ember a szövetségében a másik féllel szemben, Istennel szemben cselekszi. Emiatt nem szükséges az, hogy megtegye a felebarátjával szemben, hiszen nem a felebarátájával, hanem Istennel szemben követett el bűnt!
- A 10. parancsolatban ugyanez van leírva. Ott sem kell elkövetnie a felebaráttal szemben a gonosz kívánságot tevőleges cselekedetben, hanem elég a szívben elkövetni. Mert a felebarát csak a tevőleges cseledetetet látja, de az emberrel szövetséges Isten a szíveket is látja, sőt azt kifejezetten kutatja, s emiatt meg tudja állapítani azt, hogy a 10. parancsolatot áthágta-e a szövetséges embere, vagy sem?
Magyarán, ha Isten parancsolatát áthágod, akkor Isten ellen vétkezel, nem szükséges ahhoz tevőlegesen vétkezned a felebarátod ellen is (pl. itt, azaz a kívánságok esetében, de hozhatnék más, ezer ilyen közvetett vétkezésre példát a mózesi törvényekből. Minden az a közös, hogy nem irányul közvetlenül felebarát, embertárssal szemben, de mégis bűn Isten szerint. Mert az Ő rendlkezésének az áthágásával valósul meg, Ő a sértett fél, nem ember.).
- "akiknek szemeik paráznasággal teltek, bűnnel telhetetlenek...," - írja Péter az "egyenes utat elhagyott", bűnnel telített emberekről. Itt is a még csak látásban, szemben, kívánság szintjén megfogant gondolatot minősíti Péter paráznaságnak, s így a bűnnel telhetetlen ember egyik bűnének (2.Péter 2,13-15.). Nem véletlenül beszél Péter sem végig ebben a részben a "testi kívánságok" gonosz részéről (18.). Mert van a testnek gonosz, s nem gonosz, azaz jogos kívánsága, szüksége (pl. a már említett étel, ital, öltözet, stb...).
Magyarán Isten bünteti azt, amit a BTK nem. Ha gondolatban, a szívében valaki megkeféli a felebarátja asszonyát, de valóságban nem teszi meg, azt Isten ugyanúgy paráznaság bűnének mondja, mintha megtette volna tevőlegesen is, mert Ő a szíveket vizsgálja és minősíti, amit sem ember, sem a BTK nem lát és emiatt nem is minősít.
Te azonban ezt lásd, és értsd meg!
3. Ezt csak úgy lehet betartani, ha az ember teljes szívéből Istenhez megtér és megkapja Istentől a Szent Szellem támogató jelenlétét, azaz ismét Istennel jár, mint egykor ádámék az Édenben. Ekkor újból Isten Szelleme fogja az emberi egészet, a teste természetének az egészét is irányítani. Jézus emiatt mondja azt, hogy a Szent Szellem vezeti majd el Ő utána az összes igazságra a hívőket, s jelenti ki majd Nekik a továbbiakban Jézust.
Így lehet csak teljes hívő életet élni, minden más csak részleges Jézus szerint.
Ha például azt mondja valaki ne ölj, megkérdezed miért. A válasz azért, mert akkor megköveznek. Erre gondolok, amikor a törvénynek erőt tulajdonítok, sőt van valaki aki azt végrehajtja. Ha azonban nincs büntetés, sem végrehajtó nem jön, akkor a cselekedetek megítélése nyílván nem mehet a törvény alapján, tehát a törvényre való bármilyen hivatkozás értelmét veszti.
A lakás példád azért nem stimmel, mert a szerződésben benne volt foglalva az is, hogy mi van akkor, ha az ügyfél megszegi a szerződést, például nem fizet. Vagyis pont a büntetés az, ami a példából kimaradt. Tehát nem a szerződésszegésért veszti érvényét a szerződés, hanem mert lejárt a szerződés, és az isten országának a hirdetése veszi a kezdetét. A szerződés megszünte pedig azt jelenti, hogy a lakás lebontódik. Nem kerül más ügyfél kezébe, vagyis a Mózesi törvény nem kerül más nép kezébe, hanem érvényét veszti. A Mózesi törvény esetében ez azt jelenti, hiába cselekszenek a törvény szerint, Isten áldásai nem jönnek rájuk, hiába cselekszenek a törvény ellen, Isten átkai nem jönnek rájuk.
Izrael pedig nem volt FOLYAMATOS szerződésszegő. Voltak áldott időszakok, amikor békesség és jólét időszakát élték át, olyankor a törvény szerint és igazságot cselekedtek. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert egy Pál apostoli gondolatot sugall, hogy a törvényt nem tudja senki betartani. Pedig be tudták, be is lehetett és nem is volt nehéz a törvény szerint járni. Isten NEM ADOTT az embernek eleve teljesíthetetlen feladatot, hiszen ez már a tisztességes szerződés kötésének a tényét is megkérdőjelezné.
Itt még egyszer figyelem, a törvény értelme a büntetés elve. Ha nincs büntetés, a törvény értelmét veszti.
Kissé vitáznék ezzel. A törvény, amit Isten adott, sosem veszti el sem az értelmét, sem a hatályát. A zsidókkal kötött szövetségre igaz az, amit mondasz, hiszen a szövetség alapgondolata az volt, hogy a nép magatartásától függően fog Isten velük bánni. A törvény a szerződés lényegi pontját jelenti, mivel éppen az az iránytű, vagy útjelző, amihez igazodni kellett (volna). Azért, mert a szövetség az egyik fél folyamatosnak mondható szerződésszegése, illetve egy jobb lehetőség/szövetség hatályba lépése miatt megszűnt, a szerződés alapját képező törvény nem változott meg. (ha veszel egy lakást, de nem tudsz időben fizetni, és ezért érvényét veszti az adásvételi szerződés, a lakás még nem fog megváltozni, vagy értelmetlen lenni)
Folytatva a törvény, bűn, büntetése, megbocsátás gonodolatot, miért mondja Jézus, hogy betölteni jött a törvényt nem pedig eltörölni?
Minden esetben, amikor egy szerződés felbontására kerül sor, a szerződés szabályainak megfelelően ki lehet elégíteni az ügyfeleket, be lehet tölteni a szabályok által szabott feltételeket.
Isten felbontotta Izraellel a Mózes által megkötött szövetséget, amelynek ideje Keresztelő Jánosig tartott. Ezért mondja Jézus:
Lukács 16,16:
A tö
rvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.
Hogyan lehet betölteni tehát egy éppen felbontás alatt levő szerződést?
A törvény be nem tartása következtében például a bűnösök egy részét betegséggel verte meg az Isten. Mivel a szerződés határideje lejár, a betegség nem terjedhet a szerződés határidején túl. Aki tehát elfogadta, Isten elvette a válláról az általa adott betegség terhét.
Minden törvény által megbüntetésre került betegség, baj, átok megverés elvétethetett azoktól akik ezt kérték. Jézus pedig az Isten képviseletében erre fel volt hatalmazva, és hirdette Isten bocsánatát.
A törvényből tehát egy jottányit nem engedett elveszni, minden károsult kifizetésre került. Itt még egyszer figyelem, a törvény értelme a büntetés elve. Ha nincs büntetés, a törvény értelmét veszti. Jézus pedig bűnök bocsánatát hirdette, amiket a törvény büntetésre ítélt, azokat a terheket szüntette meg.
Ha pedig a Mózes által megkötött szerződés megszünt, az azt jelenti, hogy ha valaki betartja Mózes törvényeit nem részesül Isten áldásaiban, amit a törvény megígér, ha pedig valaki nem tartja be Mózes törvényeit nem részesül Isten átkaiból, amit a törvény büntetésképp kirendelt.
Kérdés: hogyan gyógyíthat az Isten a pogányokon, ha a pogányok nem az általa osztott átok következtében lettek betegek, hanem saját romlottságuk következtében?
Itt válaszolok reggeli telefonüzenetedre, mivel email címed nem publikus: sajnos nem tudok segíteni az ügyben, mert már nem látok el moderátori teendőket, mióta az új fórum működik és az új moderátorokat sem ismerem.
Úgy láttam a HGY-s topikban, hogy pl. Prklht igencsak hiányolja napok óta a "pálistákat" e topikból, s türelem tanusítása helyett inkább félreérti a távolmaradás okát. Emiatt úgy látom, hogy pl. a magam napirendjét le kell adnom e topiknak, lévén talán én írtam mostanság ide a legtöbbet:
1. Az elmúlt 3 napban nem írtam sehova semmit, mert a gyülekezetünkben 3 nap alatt (pélntek, szombat, vasárnap) 4 istentiszteletet tartottak. Ebből én 3-on vettem részt, a szombati elsőt egy nagypályás bajnoki meccsel cseréltem fel, amin én hátvédként játszottam (jelentem alássan, nyertünk 5:0-ra, gólt nem rúgtam - sajnos.).
2. Hétvégéken egyébként sem nagyon szoktam írni, merz van egy szép családom, benne 3 nagy kamasz gyermekkel és kedves szerető feleségemmel, akik igényt tartanak e napok alatt a családfő személyes, s nem csak virtuális jelenlétére is!
3. Ezen felül - amíg még értelmét látom, s kapcsolódik a témához - a magam részéről igyexem nem hagyni egyetlen szálat sem leesni, amelyet időközben megnyitottatok. Azonban nálam a válaszokhoz idő kell, mert igyexem a másik szavait érdemben átrágni, s így válaszolni, hogy megkapja a Neki járó tisztességet.
4. Emlékezetem szerint az alábbi témákban várhattok Tőlem választ:
Takarító, a topikgazda:
- a Biblia hitelességét alátámasztó írásomra reagált, amit még viszonozni kívánok Felé,
- valamint a nagyobb átfogó írásunk,
- egy-két kisebb megjegyzés megvitatása.
Prklht:
- A Biblia hitelességéről szóló 11 pontban összefoglalt vitánk, amire 8-11-el adós vagyok, valamint az általa időközben megválaszolt 1-7-re adandóakkal,
- A "kígyó" szerepéből kiindult vitánk,
- Mártha hite,
- A hit és a cselekedetek viszonya, s arra korábban írt aszem 9 pont,
- Az axiómája feletti vitánk folytatása.
5. Ma este eldől, hogy elutazom e a héten külföldre munka ügyben, vagy sem. Ha holnap nem folytatom, akkor távollétem miatt csak a jövő héten hallottok tőlem bármit is érdemben.
Egyébiránt remélem, hogy összejött a találkozótok, s remélem, hogy nem mosta el egy zápor, s jól érezhettétek magatokat!
Hogyan tette érvénytelenné Jézus a Mózesi törvényt?
Pál apostol szerint:
1 Kor 15,56
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
Miben téved Pál?
A törvény határozza meg a gonosz cselekedetek közül melyiket tartja bűnnek, és milyen súlyos lehet a büntetése. Ha tehát nincs büntetés, akkor a törvény teljesen értelmetlen szabályrendszer, amelynek nincs hatalma. A törvény ereje tehát a BÜNTETÉS, nem pedig a bűn ereje a törvény. A bűn egyébként is nem a törvény által erős, nem a törvény nemz az emberben bűnös dolgokat, hanem az ember gonoszsága az ami egyébként a törvény által elítélhető bűnöket teremt. A trövény nem nemzi a bűnt, hanem a büntetés kilátásba helyezése által megfélemlítési módszerrel igyekszik MEGAKADÁLYOZNI a bűnt. A bűn ereje tehát nem a törvény, hanem az ember gonoszsága.
Lássuk Jézust. Ha tehát Jézus MEGBOCSÁTÁST hirdetett azoknak, akiket a törvény egyébként büntetés alá helyezett volna, akkor lényegében hatástalanította a törvényt. Nem csoda, hogy a farizeusok és a törvénytudók próbálták leginkább elveszejteni, hiszen a hatalmuk alapjait rengette meg, ami nem másban állt mint a BÜNTETÉSBEN, amelyre Mózes felhatalmazta őket a törvény végrehajtásán keresztül. Ha tehát a kegyelem ideje jött el, akkor életünk alapja nem lehet a törvény, amely egyébként is a különböző büntetések mértékére és végrehajtására utaló megbízások rendszere, hanem például a szeretet.
A kegyelem és a megbocsátás nem a bűnre vonatkozik, ahogy Pál gondolta, hanem a büntetésre és annak elengedésére. Ha pedig nincs büntetés, érvénytelen a törvény.
A farizeusok felbontják az írást, és hamis tanítást vezetnek le belőle:
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
Folytassuk élőben, én megyek talira, ha tehetem, majd csak összejön a dolog.
Hogy Isten nem tiltja, de bizony tiltja. Ne is mondd, hogy én is keresném (nem is mondtad), ha tanulok, nem azért tanulok, mert keresem.
Aki keres ott, az bizony tiszteli azt, azért keres ott. Aki mesternek ismeri el, akit olvas, aki így néz rá, ezért hallgatja, stb. az bizony mint tiltottat tenne, ha érvényes lenne rá a második parancsolat.
De nem a parancsolat szegését vágom hozzád. Hanem azt, hogy ott keresel, nem parancsolat miatt, hanem, hogy ott keresel. Miért? Szerintem, mert szegény vagy, és egyebek, ahogy írtam rólad, élveznéd a szellemi élményeket, mindegy, milyen szellemtől, csak legyen. Ebben van köztünk nagy különbség, nagyon nagy.
Azt meg ne véld, hogy elzárnám magam, ha van szellemek megítélése, van szellemi hatás is. De, hogy ott keressek? Nem! De elzárva nem vagyok, sőt, el sem zárkózom, élményeim is voltak, ismereteim-tapasztalataim is vannak, párszor írtam már magamról. Egyáltalán nem vagyok elzárkózva ilyesmitől, cseten, IRC-n, élőben beszélgettem is jó sokat, sőt, volt afféle mindenhol kereső, aki zen mesternek tartott (ducklin, meg tán Olrtran is) Csak éppen nem tisztelem azokat. Márpedig a nagy figyelem, az bizony tisztelet is.
Te meg lehet, hogy nem nagy figyelemmel vagy, hanem csak jót keresel. Ami neked jó. Készítettél egy szeretnivaló Őt, és Őt keresed, és véled megtalálni itt is, ott is. Meg amott is, ott, ahol Ő soha nem lenne, ahova soha nem megy. Mert neked mindegy, csak Rá találj.
Sokféleképpen lehetne mondani. A lényeg, engem szegénynek mondasz, és el sem tudod képzelni, hogy is vagyok. Ha magadat képzelnéd helyembe, te vesztenél sokat. De rólam nem tudsz (csodálatos módon, vagy nem is?)
Én meg úgy vélem, sokkal jobban tudom, te hogy vagy.
Igaz, lélekben, értelemben nem vagyok előtted, más életet élünk, te tele vagy szépséggel, én műszaki vagyok, hozzád képest kevés igénnyel, eléggé más értékrenddel. Fentebb hát szellemi dolgokról beszéltem, nem lelkiről.
És mivel ilyen szép a lelked, a lelkednek tetsző szellemit keresed. Pedig Jézus egész mást mondott, szellem általi szegénységről, magunk lelkének megutálásról, stb. beszélt. Te ezt egyszerűen átléped, lelked szerint akarod ítélni a szellemet, így vesztesz. Ahogy az első ember is vesztett. Látta, hogy a tiltott jó is eledelre, kívánatos is a bölcsességért, stb. Hát evett, noha nem kellett volna. Meg is nyíltak a szemei. Oszt mit látott? Hogy meztelen, hogy ez ciki. Pedig vágyta a bölcsességet, jó és rossz tudását.
Te könnyen vagy szabálytalan, én meg nem, én bízom Benne, hogy amit nem kéne, azért nem kéne, mert az valamilyen módon, de biztosan rossz nekünk. Én Úr alatt élek, nekem uram Ő. Ha uram, elviselem, ha valamit nem tudok, nem mondja meg. Mert tudom, tapasztaltam, élem, hogy szeret engem. Ha nem is köt az orromra mindent. Elviselem a tiltását, rendelkezését, stb. Mert szeret, mert jobbat akar nekem,mint én maganak, és mert jobban is tudja, hogy kell, mint én. Mert bizodalmam van Hozzá.
Te nem urat találtál, hanem téged kiteljesítőt, nem úr, aki nem tilthat, akinek nem lehetnek titkai, stb.
Mondhatnám egyszerűbben is, egy kérdéssel: Mit gondolsz, én miért tartom sokkal-sokkal hatalmasabbnak a szellemet? (Nem Isten szelleméről beszélek.)
No mindegy, kifejezni úgysem tudom magam, fórumra meg nem is való, tán majd élőben.
E topicban is befejeztem a magamról való írogatást, ha kell, máshol teszem.
Nocsak, szinte ugyan azokat kívánjuk cserfának:)))
Nagy öröm lenne számomra, ha Jézusban keresnéd az utat Istenhez. Igaz, ma nem divat az ilyen "kirekesztő" megközelítés, hogy csak Ő az Út (na meg az Igazság és az Élet), de attól még igaz!
Jó, beszéljünk róla élőben, ha úgy alakul. Ha úgy alakítjuk.
Isten nem tiltja, hogy keressem Őt mindenfelé, akár hindu iratokban. A hinduk is emberek valahol, ha egy kisgyerektől lehet tanulni - ahogy szoktad mondani -, hát lehet a más hiten lévőtől is. Nem bántasz, mondjuk szomorúság, az van, mert úgy vélem, Isten dolgaitól zárod el magad tévedésből. De azt is gondolom, hogy az Ő kegyelméből élünk mindketten, és ugyanúgy gyönyörködik benned, mint bennem, úgyhogy a legjobbakat kívánom neked. (És lehetségesnek tartom, hogy belássam az igazadat, adja meg az Úr mindkettőnknek a bölcsességet és alázatot, ámen.)
Elismerem, nem használ nekem, ha dicsekedem. Nem minden dicsekvés, ha az is van benne. Jogos, illő, amit teszek. Kérlek, vizsgáld meg, ha elővontak egy embert, hogy vizsgálgassák, ki ő, még a Bibliában is megfelelt erre. Jézus is kérdezte, mi rosszat is tett? És hivatkozott tetteire, életére. Korántsem minden dicsekvés, amit írok.
Aztán kipróbáltam, hosszú ideig úgy voltam, hogy nem írok magamról, rosszabb volt. Most kipróbálom, írok, és néha egész komoly, soha nem tapasztalt áldásban részesülök (közösségben, nem magam találom ki). Szóval, ha van dicsekedés is az írásaimban, kevés az, és megkapom érte a magamét, igazságosan, mert az nem használ. De van jogos állításom is magamról.
Emellett akik olvasnak, némelyikük örömmel olvas, saját, és Istene dolgait látja igazolva. Azaz úgy vélem, jól teszem, jobban teszem, hogy így írogatok, mintha hallgatnék.
Veled kapcsolatban
Nem az élet szeretetét, sem a halálét nem említettem neked. Hanem a magad életét. Hogy te szeretsz érezni, szellemit érzékelni, és nem zavar, milyen szellemét. Ebben mi roppant módon különbözünk. Én sokáig reménykedtem benne, megszereted annyira azt a Szellemet, és Akit Ő vizsgál, Akiről szól, hogy más szellemi élményeket elhagysz, hátat fordítasz. Mert Isten féltőn szerető Isten! Féltékeny, már az második parancsolatban ez áll. Te pedig ide írtad a minap, szívesen veszel másmilyen (más hiten levő) szellemi élményt is. Nem ezekkel a szavakkal, de írtad. Mert a más vallások, hitek szellemi élményei is létezők ám, és erősek.
Lehet, hogy megint elforgatod, másról szólsz válaszodban.
Az is lehet, hogy te mondod rám, én forgattam el (dehogy forgattam el, hogy te a szívedben forgatsz buddhista, meg egyéb dolgokat, ez szegénységed, és vágyad, aki Istené (ha a Biblia igaz), ilyesmivel ugyan nem él, betölti őt Isten Szelleme, ha nem Őt vegye, Rá éhezzen, és maradjon tiszta).
Nem fogunk mi erről sokat beszélni, mert nem tartom lehetségesnek, hogy elismerd igazamat, sem azt, visszafordulnál.
De írtam, mert valami szegénynek, meg alávalónak (hadd ne részletezzem) állítasz be e fórumon, és erre egyszer, vagy kétszer szólnom kellett. Nem magamért írtam, mert akikkel közösségben vagyok, egyáltalán nem ilyennek tartanak. Érted írtam.
Mert te jutottál oda, hogy szegény létedre kérkedsz, neked nyílt mindenfélére az érdeklődésed, mert Istentől keveset kaptál igazit, hát kipótolod szabálytalan, nem tanácsolt úton. Oda jutottál, engem cikizel, miért maradok hűségesnek, akár éhesnek is, de disznók ételéből nem eszem? Érted szóltam, nem magamért!
Ide jutottunk, és szerintem élőben erről még beszélhetünk, de a fórum nem erre való. Sajnálom, hogy ennyit is írtam, hogy bántalak, mert valószínűleg bántalak. De mást nem tehettem, nem tudok, nem jut eszembe semmi.
