A csipkedés, harapdálás a kutya kifejező eszköze arra, h elmondja: szeret! Ezt csinálják a fajtatársaikkal is. Embere válogatja, h ki mennyire tűri ezt. Én hagytam a kutyámat kutyául kommunikálni, merthogy mégsem ember... A vendéget pedig illik tiszteletben tartani, és, ha olyan vendég jön, aki nem kedveli a kutyus közeledését, akkor inkább el kell zárni a kutyikát egy szobába addig, ameddig a vendégség tart.
Szerintem a gyengébb szívűeknek elég magában egy csapat liba is. Pesti gyerekként a barátnőmnél egyszer jól megijesztettek. Csak hamar rájöttünk, hogy igazából nem csíp meg. :) Onnantól kikísérleteztük, hogy milyen távolságból férünk meg mindannyian az udvaron.
Az a kutya tolakodó, és nem szólnak rá a háziak. A legkisebb fiunk fél a kutyáktól, mert a saját udvarunkon megkapta a szomszéd kutyája 2 éves korában. Ezt általában a legtöbb kutyatartó megérti, és visszaparancsolja a kutyáját, amikor a gyerek mögém lép. Az a család nem érti meg, szerintük bizonyára vicces, hogy a gyerekem feszengve ül, ölében a kutya fejével. Vagy még rosszabb, ha azt hiszik, hogy ezzel segítenek. Pedig a gyerek igyekszik, van a házban egy cuki kis westie, akit már meg is simogat a gazdája noszogatására. De az kistestű kutya és nem tolakodó, hanem illedelmesen ül a popóján, amíg a nénivel beszélgetünk.
A csípkedés szerintem szintén rosszul nevelt kutyára lehet csak jellemző, de legalábbis nincs olyan kutya a környezetünkben, aki ezt megengedné magának vagy a gazdái neki, pláne nem vendégekkel. :/
Egészen pontosan mit művel az a vizsla, amivel kivívta a nemtetszésedet?
Anyukámat csipkedte egy vizsla. Ezért az anyukám utálta szegény kutyát. Pedig a kutyiknál a csipkedés a szeretet jele... Szóval a te vizslád mit csinál?
Pont szegény kutyákat én nem szeretem. De nem az ő hibájuk, hanem az eszetlen magyar kutyatulajdonosoké. Amelyik kutya jól nevelt azzal tökre ki tudok jönni, van az ismerősi körömben olyan, akit szeretek, de sajnos olyan is, amelyik miatt nem szívesen megyek én vendégségbe (neveletlen vizsla). :)
Egyszer láttam élőben az Evergladesben (Florida), egy méterre álltam tőle, és épp nászruhában is volt, teljes pompában a pelyhes farktollaival, ami miatt majdnem kiirtották őket kalaptollnak (kócsagtollas kalapok). Amerikában két nő nevéhez fűződik, hogy védettek lettek, ők kezdtek el lobbizni a lemészárlásuk ellen.
