az a legnehezebb, masokert mindig konnyebb kiallni. (en amugy ilyen ugralos tipus vagyok, most is egy peticiot keszitek elo parkolasugyben, a zuram mar teljesen kivan, hogy nem tudok megulni a seggemen terhesen sem :) plusz vedd hozza hogy szules utan kozvetlenul az ember megvaltozott allapotban van, bebibluz meg minden, ezert sebezhetobb es kiszolgaltatottabb.
van betegjogi képviselő minden kórházban, és ombudsmanhoz is lehet fordulni, ha előbbi nem lenne valamiért kooperatív. számomra is érthetetlen, hogy hogyan tudtam így meghunyászkodni és nem szólni semmit :( ha valamiért, akkor azért szégyellem magam, mert mások védelmében nem tettem meg. mert egyébként tök büszke vagyok arra, hogy mindig kiálltam pl. a nők jogaiért, a legváltozatosabb ügyek mellé álltam oda (vagy éppen az élükre), ma is egy a nők egyenjogúságát, autonómiáját szem előtt tartó, független női újság főszerkesztője vagyok, és basszus, amikor a saját esetemről van szó, minden lenullázódott, mintha nem is én lennék :( csak egy szájhős.
ááá nem is az volt a bajom, hogy nem csinált semmit, mert azt én is felfogtam, hogy nem nagyon lehet mit, hanem hogy amik bennem voltak, azokról nem számolt be. ha azért, mert nem látta, az gáz ha azért, mert szar az ultrahangja, bár ő jó, de emiatt mégse látta, az gáz ha látta és nem mondta, az ambuláns lapomra nem írta le, az is gáz
Azert az orvosod vedelmeben, a fenyegeto vetelesnel itt sem csinalnak semmit, azt mondjak, ha elmegy a baba, elmegy akkor is ha fekszel egesz nap, ha meg megmarad, maratont is futhatsz, akkor is megmarad. Persze elmondhatta volna mi van, tudom milyen szornyu, nekem az elso babam elhalt 9 hetesen, muteni kellett, a fiammal meg 11 hetesen elontott a ver, eppen igy. (es egy uh-t sem tudtam kicsikarni, mindenki azt mondja hogy varjak, egy het mulva kiderul hogy el-e vagy sem) szoval az emberi hozzallas rengeteget szamit.
Az elozo szulesednel is, tenyleg nem lehetett konnyu ami tortent, nem is ertem az ilyesmit. Ilyenkor amugy meg ha utolag is, nincs egy ombudsman akinel bejelentest tehetsz ezek miatt? (nem ismerem a magyar korhazi dolgokat alaposan) Rajtad mar nem segit, de a tobbi anyukan talan ha valtozik a hozzaallas... Csak peldakent leirom hogy en hogy jartam, meg nekem is szofosasom van :) : Engem a fiam 6 hetes koraban mutottek es egyaltalan nem segitett a korhazi szemelyzet abban hogy megmaradjon a tejem, sot ugy alltak hozza, hogy 6 hetest minek mar szoptatni, mar tul nagy ahhoz, ez az en hobortom, minek akarom lefejni a tejet, ugysem fogadja el cumisuveg utan soha a mellet, stb., szoval allandoan basztattak erte (bocs a kifejezesert). Persze az orvosokat zavarta hogy a gyogyszeradasnal utana kellett nezni mennyi ido alatt urul ki a szoptatas szempontjabol, a novereket meg az, hogy amig nem tudtam felkelni a hasi sebbel, nekik kellett (volna) elmosni a fejot (nem is csinaltak, a szobatarsaim segitettek). De ahogy hazakerultem, felhivtam a korhazi ombudsmant, bejelentest tettem mindezek miatt, kivizsgaltak az ugyet, felelossegre vontak 1-2 embert, en meg kaptam egy bocsanatkero levelet a korhaz vezetesetol. Azzal mondjuk nem sokra megyek, de hatha nem fordul majd elo ez massal. Es a fiam, aki ugye sosem fogja ujra elfogadni a mellet, ket evig szopott :)
ahhh... ha az én előzményeimet nézed, simán megy ám az a harmadik is... nekem a cukrozás-inzulinozás mellett is az volt szerintem a legkönnyebben viselt terhességem. egyszerűen imádtam terhesnek lenni... a műtét utáni lábadozást is akkor viseltem a legjobban... talán mert már tudtam, hogy mire számíthatok. ja, és a klinikán láttam először frissen született bébit, ugyanis ott mikor le akartam venni a szemüvegemet mikor toltak be a műtőbe, akkor rámszólt vicceskedve a műtősnő, hogy: Miaz, nem akarja látni rögtön a gyerekét? én meg csak csodálkoztam, hogy tényleg rajtam maradhat??? :o)))))) Így aztán láttam pucéran, mázasan, véresen, ahogy elvitték megmérni, törölgetni... stb. :o))))
"na akkor begyulladt a sebem, kinyitották és még hetekig nyomogatták ki belőle a váladékot, eközben a spinális érzéstelenítés mellékhatásaként elviselhetetlen fejfájásom lett, napokig tartott és csak remegtem mint egy kocsonya az ágyban... na nem sorolom tovább, horror. és ezek persze csak a legenyhébb szövődményei és lelki hatásai a császárnak,"
ez tényleg horror ami veled történt. nagyon sajnálom, hogy ilyen tortúrán kellett átesnetek, de nem minden császárnak vannak ilyen következményei!!!
nekem pl. egyik császáromnak sem voltak következményei. az első (altattak) 3 órával ébredés után álltam az ágy mellett, míg áthúzták, fitt azért nem voltam, de tudtam mozogni és másnap már a baba-mama szobában voltam és én láttam el a gyereket. második császárnál (spinál) két órával a műtét után lezuhanyoztam egyedül(!) a szülésznő ott állt mellettem szükség esetére (állítólag 12 órát feküdni kellene, nem tudom mit csinált az anesztes, hogy nem kellett). Ültem az ágyban, ölemben a gyerekkel, úgy toltak át az örzőbe, másnap szintén baba-mama szobában voltam. Ez mindkettő a Margitban volt. Aztán a kórházreform miatt a SOTE II-re kerültem, na itt tényleg nem volt szabad mozogni spinál után és itt lett is postspinális fejfájásom, egy hétig a fejem nem az enyém volt, de ezen kívül semmi szövődmény, aznap délután már hozták szoptatni a babát az intenzív örzőbe (ott minden császáros ide kerül) és másnap szintén baba-mama szoba.
(és megint nem vitatkozni szeretnék, csak megmutatni a másik oldalt is.)
Tök igazad van, nem tudhatom, milyen volt a konkrét szituáció akkor, ott, csak annyi infó alapján mondtam el az érzéseimet, amit te leírtál. és ez csak az én reakcióm lett volna egy ilyen kijelentésre, valószínűleg ÉN nem azt éreztem volna, hogy de szerencsés vagyok, hogy megmentettek, hanem, hogy még utórezgésként egy kicsit ijesztgetnek azzal, hogy "mi lett volna ha". de ez az én személyes hüjeségem... elnézést, nem akartalak ám megbántani... az biztos, hogy az első alkalommal nem volt erőm, bátorságom elégszer kérdezni, adott esetben vitába szállni, egy végletekig alárendelt szerepbe kormányoztam magam, amit most, a második alkalommal szeretnék elkerülni...
két császár után pedig már én se szaroznék, dalolva kérném a harmadikat... :) (izé, ez még titkos az apuka előtt is, de nagyon szeretnék ám harmadik gyereket:)
Ismét mondom, hogy nem vitázni akartam veled, csak kiegészíteni a másik oldallal.
Az, hogy szétrepedt a méhfal szerencsére nem okozott semmi problémát, mert a császár közben egyébként is felvágták volna :o)... így már kevesebbet kellett vágni :o)) Utána született még egy fiam, ő már program császár lett (kétcsászáros előzménnyel már nem xaroznak az orvosok) és semmi sem történt, pedig ott is beindult a szülés és voltak már összehúzódásaim rendesen, mire a műtőasztalra kerültem.
Az orvosomat viszont kérlek, ne minősítsd, mert a konkrét viszonyunkat és a beszélgetés helyzetét nem ismered. Ez akkor és ott nagyon helyénvaló volt, hogy elmondta. Csak azért írtam le, mert a hegszétválás miatt ez is bekövetkezhet. Ezért írtam a végére, hogy sok a történetben a feltételes mód. Egy szülésben sok minden bekövetkezhet. Egyiknek sem kell bekövetkeznie, de kizárni sem lehet. Ezért kell minden kockázatot mérlegelni.
Szerintem mi innen nem tudjuk megítélni, hogy egy orvos vagy egy szülésznő miért ad egyikünknek-másikunknak ilyen vagy amolyan tanácsot, ezért magát a tanácsot sem bírálhatjuk, hogy az okos vagy buta tanács-e.
Minden eset más, dönteni a szülő nőnek kell azután, hogy minden lehetőséget felvázoltak neki. Van olyan is, hogy valaki annyira megbízik az orvosában vagy a szülésznőjében, hogy kérdés nélkül elfogadja a döntéseiket és van aki kérdez, kér, máshogy dönt és ezt a döntését elfogadtatja az eü személyzettel is, de ezek mind az ő döntései...
köszi a kérdést, abszolút pihenek, fekszem az ágyban, azért is van időm ilyen sok betűvel beteríteni szegény topikunkat... :))))))))))) de délután már hazamegyek a "szanatóriumból" a fiúkkal, és akkor már nem kell tovább hosszú regényeket olvasni tőlem, mert az én kisfiam úgyse fogja hagyni :) nekem ugyan csak 2,5-ös a szemem, de levetették a szemüveget rólam - igaz, a császárból nem is akartam látni semmit :) de mondjuk a gyerekem fenekét, amikor megmutatták talán élesebben láthattam volna arra az egy pillanatra :)
Abszolút egyetértek, valami ilyesmit akartam én is mondani. Ha van valós indok, akkor hülye leszek a gyerek és a saját életemet veszélyeztetni. De automatikusan bemondani, hogy ha egy császár volt már, akkor a másodiknak is annak kell lennie, ez számomra azt jelenti, hogy az illető orvos - kényelmi okok miatt vagy azért mert rövidlátó fajta - nem hajlandó foglalkozni a konkrét esettel. nem akarja az én terhességemet konkrétan kísérni, és a velem konkrétan előforduló jelenségekre találni választ akkor, amikor szükséges.
akkor most elmondom, az én császárom hogy történt... reggeli szófosási inger :) én is néztem a statisztikákat az első szülésemkor, és olyan kórházat választottam, ami bababarát, és a császár kis százalékban fordul elő, és még egy csomó szempont játszott, hogy ne legyen beöntés, gátvédelem viszont annál inkább, azonnal szoptathassak, hamar hazaengedjenek, ne adjanak a gyereknek se cukros vizet, se tápszert, se cumit, legyen kéznél szoptatási tanácsadó, stb. ez lett volna az István Kórház. amikor kiderült, hogy a kisfiamnak egy ritka agyi rendellenessége van, a klinikán minket ultrahangozó orvos melegen ajánlotta, hogy császárom legyen, mert az szerintük nagyobb védelmet nyújt a szülés során a gyereknek, nem léphet fel mondjuk oxigénhiányos állapot, ami összeadódva az alap problémával súlyos következményekkel járhat. az Istvánban ehhez képest megnyugtatott az orvosom, hogy ha a szülés problémamentesen indul be, és nincs jele előzetesen annak, hogy komplikációk léphetnek fel, akkor a világ legtermészetesebb módján hozhatom világra a gyerekemet. de ha ragaszkodom hozzá, akkor az esetre való tekintettel a császár is mehet, nem állnak útjába. na ez szimpatikus volt, hogy van választási lehetőségem, és vannak érvek, ellenérvek konkrétan az én esetemre szabva. de sajnos a 34. héten olyan fájásaim voltak, hogy bekerültem a Baross utcai klinikára, ahol "visszanyomták" ugyan a gyereket, de haza vagy a jó kis barátságos kórházamba vissza nem engedtek, és 36 hetesen végül elfolyt a magzatvíz, és bár tök máshogy terveztem, egy híresen sok császárt csináló kórházban én magam is császáros anyuka lettem. nem tudom, hogy tényleg indokolt volt-e a császár, amikor elindult a szülés éjjel kettőkor, nem mertem azt mondani, hogy én talán megpróbálnám természetesen, ők meg már vágtak is, az ottani gyakorlatnak megfelelően. és utána minden szar volt. a gyerekem nem adták oda, csak másnap délután, nem tudták megmondani, milyen szúrások vannak a kézfején, merre járt, amíg nem láttam, a tejem nem indult be, nem segítettek, helyette a cukrosvizet nyomatták volna, amikor nemet mondtam, mondván az előtej elég lesz, amíg beindul az igazi, ordítottak velem, hogy azt akarom, hogy a gyereknek leessen a vércukra és kómába essen??? aztán tényleg leesett állítólag neki, demonstratíve megtömték tápszerrel, aztán besárgult, és én a császár miatt annyira gyönge voltam, hogy csak sírni tudtam, a híres öntudatos anyuka, akinek gondoltam magam, egy fülét-farkát behúzó nyuszivá vált :( még egy pszichiáter-dúla ismerősünknek is be kellett jönnie hozzám, hogy megnyugtasson. végre hazajöttünk, na akkor begyulladt a sebem, kinyitották és még hetekig nyomogatták ki belőle a váladékot, eközben a spinális érzéstelenítés mellékhatásaként elviselhetetlen fejfájásom lett, napokig tartott és csak remegtem mint egy kocsonya az ágyban... na nem sorolom tovább, horror. és ezek persze csak a legenyhébb szövődményei és lelki hatásai a császárnak, én tökre szerencsésnek érzem magam, hogy végül minden oké lett és egy pillanatig se gondoltam azt, hogy rosszabb anya lennék, mint mások, amiért így alakult. ( és az Iván nem mellesleg 2 hónapja hagyta abba a szopást, 27 hónaposan:) aztán itt van most a második terhességem. újra az Istvánban kezdtem, és nem tudtam elképzelni mást, mint hogy ott szüljek, annál az orvosnál, akinél előzőleg akartam. csak sajnos igencsak megrendült benne a bizalmam, amikor nem mondta el, hogy mi az oka annak, hogy a 8. héten elöntött a vér és csak jött, mint a niagara... egy sima szonográfus világosított fel, hogy 1. ikerterhességről van szó, a másik embrió elhalt 2. van egy hatalmas bevérzésem, 5x2 centis 3. van egy a normálisnál 3x nagyobb ciszta a petefészkemben 4. van 3 miómám (amik voltak is, de nagyon kicsik, mostanra meg már nem nagyon kicsik) és hogy ezek alapján máshol már befektettek volna a kórházba, míg én akár maratont is futhattam volna mert senki nem mondta, hogy ez súlyosan vetélés közeli állapot, amiben vagyok. így hát orvost és kórházat váltottam. talán meglepő, de visszamentem a klinikára. DE: 1. olyan orvost választottam, aki nem feltétlenül "beavatkozáspárti", viszont mindenre nagyon gondosan odafigyel 2. tudom, hogy ha komplikáció lépne fel, ami azért az első trimeszter történései után nem zárható k egyáltalán, akkor a legjobb helyen lennék (itt van PIC pl, a legjobb, míg koraszülés esetén az Istvánból elvinnék a gyereket én meg malmozhatnék ott egyedül, míg kiengednek) 3. és végül: tudom, hogy mire számíthatok rosszfejségileg, de már fel vagyok vértezve, ha tetszik, meg vagyok kissé keményedve, és tudok nemet mondani, ha olyasmit akarnak, amit én nem akarok. persze meglephet egy kategorikus nem az orvosomtól, mivel még konkrétan nem beszéltünk arról, hogyan akarok szülni, de ha nagyon gáz, akkor megint váltani fogok.
Én is kontaktlencsében szültem, -5,5 most már inkább -6 os dioptriával :))) (százszor jobb volt, mint az első, akit még szemüvegben. Mondjuk még az is jobb, mint vaksin, mert hallottam, hogy van ahol levetetik :S)
szerintem elsosorban korrekt tajekoztatas kell es utana a szulo no dontse el maga milyen kockzatokat vallal be. En attol akadok ki mindig, hogy ha vaki erosebben rovidlato, akkor automatikusan csaszar - ez csakis es kizarolag Magyarorszagon van igy, sehol mashol a vilagon! Mashol a terhesseg alatt elkuldik a kismamakat szemeszhez, aki ellenorzi a szemfeneket.. es ha tul sok er van megszakadva, azt meg is tudja forrasztani (kicsi mutet, lezerrel), igy garantaljak hogy nem lesz semmi gond a szemfenekkel a kitolas alatt. Magyarorszagon ehelyett rengetegszer hallottam, ismerosoktol is, hogy -5-6-os szemmel automatikusan csaszaroznak (ami meg nem is eros rovidlatas, nekem -8.5 van, termeszetesen szultem, kontaktlencseben es a kovetkezot is igy tervezem) Szoval szerintem ha van bizonyitott indok (tenyleg kicsi a medence, nagyon alacsony sulyu a kismama, a baba harantfekveses vagy mint egy ismerosomnel faros es raadasul torokulesben ul, szules kozben leesik a gyerek szivhangja), akkor csaszarozzanak, megmentik vele az anya es a gyerek eletet. De mondvacsinalt indokokkal ne automatikusan. Itt azt mondjak, a 10-15%-os csaszararany a jo. Interneten meg lehet nezni minden korhaz csaszar-aranyat (persze viszonylagos, ahol pl en szulok, ott csak problemas esetek vannak, mast fel sem vesznek, itt persze 20% koruli a csaszar) es ez alapjan is lehet valasztani.
A legújabb elmélet szerint a hosszantartó vajúdás előbbre hozhatja a shub-ot. Ezért ajánlják újabba az epidurális érzéstelenítést az SM-s kismamáknak.
Azt talán nem írtam, hogy a császár inkább ajánlott, de lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam.
Viszont nekem a neurológusom most is azt mondta, hogy ne legyen hátba bökés sem a vajúdás, sem a műtét alatt, mert nem jó, ha belepiszkálnak a gerincembe. A Dél-Pestiben még ezt az álláspontot képviselik.
Azzal mindenképpen számolnom kell, hogy lehet shubom szülés után, mint ahogy volt is.
Én is írtam anno bele : ) én az első gyerekem császárral szültem, farfekvés miatt, a másodikat simán, majd a harmadikat megint császárral, szintén farfekvés miatt (de vajúdtam vele is több órát).
az én információim szerint a hegszétválás nagyon-nagyon ritka. de létezik, nem is akartam az ellenkezőjét állítani... nagyon sajnálom, hogy veled megtörtént :(((( ugyanakkor a császármetszésnek is megvan a kockázata, számos súlyos szövődménye lehet, és akár halállal is végződhet. (Persze ez utóbbi szintén nagyon-nagyon ritka.) de az tuti biztos, hogy sokkal több nő szülhetne természetesen, mint amennyinek megengedik, ha már volt egy császármetszése.
azért nem volt valami szimpatikus az orvosod, hogy a hepiend után még meglebegtette, hogy ha vajúdtál volna, meg is halhattatok volna... szerintem ez tök felesleges megjegyzés volt, és részben szerintem öngazolás...
Ez egy nagyon nehéz probléma kör. Nekem egy kolléganőm első gyereke faros volt, császárral szülte. A másodikat normál úton, gond nélkül, és a harmadikat is megszülte normál úton, de ott szétvált a heg, és műteni kellett.
amellett, hogy javarészt igazad van szerintem is abban, amiket írsz, azért hozzátenném, hogy én a második gyereknél (első császár volt) vajúdtam, aztán a fájások kezdtek elmúlni. Szülésznő - nem kicsi tapasztalattal a háta mögött - császárt javasolt, majd utána a dokim is egyetértett vele. Császár közben, mikor a méhemhez hozzáért a doki, hirtelen szétrepedt a heg. Én ebből csak annyit vettem észre, hogy nagyon sokat szivattyúztak... utána mondták, hogy valószínűleg vajúdás közben ugyanez történt volna és akkor nem biztos, hogy akár én, akár a gyerek túléljük a szülést/születést... tudom, sok benne a "ha" meg a "valószílűleg" meg a "lehet"...
még egy kérdés: mit okozhat a természetes szülés az SM-eseknek? én úgy tudtam, maga a szülés semmit, az utána következő pár hónapban jöhetnek shubok... de persze ebbe olyan mélyen nem ástam bele magam... szóval tényleg van valami, ami miatt a császár inkább ajánlott - a szklerózis multiplexeseknek, vagy konkrétan neked? de csak ha nem kérdezek olyat, ami már az indiszkréció kategóriájába esik...
sway szerintem butaságokat beszélt ez a szülésznő. létező kockázatok, amiket említett, DE: mindenféle vizsgálat (mondjuk ultrahang vagy akár manuális) honnan veszi, hogy a te csípőd mire képes vagy sem? Kb. a középkorban mondtak ilyeneket, hogy a menyecskének nem elég széles a csípeje, nem fog ez nagy, egészséges fiút szülni... és a hegszétválást sem lehet így megjósolni előre. ehhez is kell ultrahang minimum, de nem most, hanem inkább röviddel a szülés előtt. De van olyan orvos is, aki azt mondja, a hegnek nincs jelentősége, amíg a szülés során a kismama nem érez éles, szúró fájdalmat, érdemes próbálkozni. az nem valami bíztató, hogy az orvosod nem tudta anno megmondani, miért is került sor a császárra, de ha továbbra is megbízol benne, akkor szerintem maradj nála és készülj a természetes szülésre. aki eleve elkönyveli, hogy már csak császár lehet, annak az is lesz... persze könnyen beszélek, nekem is császárom volt és még nem tudom, mit hajlandó a mostani orvosom bevállalni, de most úgy készülök, hogy természetesen fogok szülni. nem fogok a kardomba dőlni, ha - indokolt esetben - másképp alakul a legvégén, de pl. vajúdni mindenképp szeretnék (a hegszétválás a kitolási szakaszban jellemző vagy utána). mindenképp beszélj még más orvossal és szülésznővel is, hogy ki mit mond, az nagyon függ az intézménytől is, én pl. tudom, hogy sajnos híresen császárbarát kórházban praktizál az orvosom, az ottani szakemberek szinte mind egy követ fújnak és ha lehet, császároznak.
Ma találkoztam egy szülésznővel, beszélgettünk a szülés módjáról. Mondtam, hogy az előző császárral végződött és hogy a lányomat szeretném természetes úton megszűlni. Gyakorlatilag lebeszélt. Azt mondta, hogy rizikós, mert lehet, hogy azért akadt el a szülés, mert túl szűk és csontos a medencém és a gyerek nem tudott beilleszkedni. Ez most is megtörténhet + az erőlködéstől szétnyílhat a heg, na meg persze a klassz szklerózis multiplexemnek se tenne jót.
Érdekes, az orvosom, akinél nem kevés pénzt hagyok ott, rám bízza a döntést, nem mondd semmit pro és kontra. Nem az lenne a dolga, hogy felvázolja a lehetőségeket és akár lebeszéljen a természetes szülésről, ha az kockázatos lehet?
Igaz, ő soha nem adott épkézláb magyarázatot arra, hogy miért nem sikerült az előző, én mindig magamat hibáztattam, mert úgy éreztem, hogy feladtam és nem bírtam végigcsinálni.
Most meg már arra sem emlékszik, hogy mi volt annó. Persze, hogy is emlékezne, hisz annyi szülése volt már. Mégis, kicsit csalódott vagyok.
Más.
Éreztetek már olyat a szokásos mocorgáson kívül, hogy a gyermek "remeg" odabent? Ma úgy éreztem, hogy rázkódik mintha hidegrázása lenne. Igaz, csak rövid ideig tartott.
Sziasztok Lányok! Ma voltunk 4D-s ultrahangon, és nagyon super volt, nem gondoltam volna. :) Viszont szokás szerint egy pillanatra sem állt meg, úgyhogy szép felvételünk nincs, csak olyan mozgós. :) 1,398 kg és 28+5 napos vagyok. Hát nem aprózza el a kicske. :) Ez nagyon jó élmény volt, és most nagyon örülök hogy minden okés is vele. Linda mi sem tududnk dűlőre jutni a névvel, már lassan ott tartok hogy 2 neve lesz, amiért szintén nem vagyok oda. Holnap lesz a szülésfelkésszítő tanfolyamon a babakelengyés óra, kiváncsi vagyok miket fognak mondani, mert listám az már van pár. Ti hogy álltok a beszerzéssel? Én szeretnék legkésőbb március közepére mindent a helyére rakni.
Noncsi: nekem a fiammal szülés után nőtt nagyon nagyot a mellem, tejbelövelés után. Terhesség alatt nekem olyan sokat nem változott, bár már akkor is nőtt egy kicsit. Én mindent annyi fokon mostam, ami rá volt irva, babás mosószerrel, aztán vasaltam.
Nevek: nekünk lány nevünk nagyon hamar volt már a fiamnál is, most azt "hoztuk" tovább. Fiú név most úgy lett, hogy bizonyos szempontok alapján én összeszedtem 15 nevet, és a férjem elé tettem, hogy válasszon. Ha nem talál neki is keresnie kell 15-t, amiben nem lehet olyan, amit már korábban kizártunk. Meglepő módon talált neki tetsző fiú nevet :DD
Linda: a Csongor nekem is nagyon tetszett, meg a Csanád volt a másik, de azt meg apja zárta ki.
Na akkor nem vagyok ezzel egyedul :) En is talaltam meg rizsecetet is meg minden foldi jot, de naturt.... na de komolyan elmegyek meg egyszer mikor mar virgoncabb leszek es megegszer raszanok akarmennyi idot, hogy atvizsgaljam a kinalatot ujfent :)
keresd a "premier prix"-k kozt az ecetespolcon, tehat legalul. Az Auchannak van a "Pouce" markaval pl, vagy a diszkont reszen is. es igen, vinaigre d'alcool blanc.
