Így már értem az asz a tagot. :)
Azt akartam a haikuba beleírni (én is magyarázom :) hogy a lélek akkor röppenhet fel pillangóként, a testet levetve, ha a pihe a mérleget mélyre nyomja az utolsó mérlegelésnél, ahol minden eldől, ilyenformán az tényleg életmérleg.
De lehet abban igazad, hogy valami hibádzik ebben a haikuban, mert este én is belekeveredtem a három sorába, hogy akkor most minek is kell röppennie. (ezt jól érezted)
"írtál valamit, amiből az ’asz a tagot’ nem igazán értettem."
"Á, 'asz a tag' már nekem sem fér bele.:)" = Á, az asztag (az a verstag) már nekem sem fér bele.
Mármint az aratós képek felsorakoztatásába, ill. a haikuba. Nem voltam/vagyok megbékélve a szöveggel, ezt próbáltam elmondani, kerek meg megáll, de valahogy nehézkes... Mindegy. Köszönöm kedves szavaid.:)
(mérlegelés)
pilleként röppen
tollpihe mázsás súlya:
üdv a léleknek.
Jó ez a vers, de nekem mintha valami hiányozna, ami beirányozza: ami a haikuzásra, az alkotásra, vagy valami olyasra utalna, amiben mérlegelsz, amiben mérlegelésre van/lehet szükség. Így túl nyitott - hangsúlyozom, nekem - és leragadok a pihe-mázsa ellentétnél, meg a kérdésnél, hogy ugyan miért, mitől is oly súlyos...
Talán a címben jelenhetne meg, ilyenformán: Haiku-mérce vagy Életmérleg, Élet-egyenleg; talán a szövegben: pilleként röppen/ tollpihe mázsás súlya:/ üdv a költőnek vagy üdve lelkednek... Nem tudom. Az is lehet, fölöslegesen fontoskodok, és úgy jó, ahogy van...:)
Ez nem kapcsolódik szorosan egyik ferdítenivalóhoz sem, de írtál valamit, amiből az ’asz a tagot’ nem igazán értettem. A többit, ha jól értettem, értettem :). A rendeződő fénykéve képe igazi mestermunka, és a legjobb! értelemben. A súlytalanság gondolata pedig meglelkesített, sikerült továbbgondolni:
(mérlegelés)
pilleként röppen
tollpihe mázsás súlya:
üdv a léleknek.
Ez a második bájos, volt valami hasonló történet a tulipánokról még az oviban, amit nagyon szerettem. :) Jó csavarintás a harangvirág! Tényleg, léteznek hagyományos gyerekhaikuk, vagy ez csak mostanság dívik az aprónép kreativitásának előcsalogatására?
Lilith kérdésére: a "templom" szó egyáltalán nem szerepel az eredetiben, csak annyi, hogy "harang". Nyilván egy buddhista templom melletti nagy haranglábról van szó, ami alá be lehet állni. Viszont szerepel az eredetiben a napszak megjelölése: esti záporról van szó.
Csakcsendben: az európai harangok valóban nagyobbak, de azért akad nagy harang Japánban is, pl. Nara-ban láttam egy hatalmasat... A buddhista szertartás része a szútrák kántálása közben a gong megkondítása. Ezenkívül a kolostor kapujában is szokott lenni egy harang, amelyet mindig ugyanabban az időben szólaltattak meg.
Egy hírhedt Zen sztori szerint egy fiatal (< 16 éves) szerzetesnövendék feladata volt egy kolostorban a kapunál lévő harang megkondítása. Egyszer éppen a harangot kellett volna megütnie (egy nagy fakalapácsot használtak erre a célra), amikor egy csinos lányt pillantott meg az utcán. A kolostor főnöke észrevette a dolgot, fölkapta a kalapácsot, és olyan erővel megütötte a fiút, hogy az belehalt a sérülésébe. Állítólag a fiú szülei belenyugodtak az esetbe. No comment.
Jöhetnek kicsit más megközelítések. A különböző kulturális háttér úgyis időnként alakítja a ferdítéseket. Például ez a csöngők / harang / harangláb dilemma. Vagy az újban a teaház és a hozzáfűzödő plusz jelentés.
Mivel a másik honlap (cat.xula.edu/issa/) nem akart működni, ezért barangoltam egy kicsit, és találtam egy másikat itt (http://sakuo3903.blogspot.com/2005_04_01_sakuo3903_archive.html). Ha ezt megnézitek, van hozzá rajzolt illusztráció is, bár nekem az olvasottak alapján más.
Eredeti Issa assari to asa yûdachi no ochaya kana
Életrajzi háttér: 53 éves – egy évvel később lesz apa – amikor elveszi Kikut és elhatározza, hogy visszamegy szülőfalujába. Búcsúzóul végiglátogatja a Bousyu kerületet / negyedet és kiad egy ’emlékkönyvet’ visszavonulása alkalmából.
A blog tulajdonosának hozzáfűzött megjegyzése: Ochaya nem egy teázó üzlet, hanem az a szoba, ahol várakozni szoktak a prostituáltak meglátogatása előtt. (Lehet, hogy magába a házba is innen nyílik a bejárás?)
Ugyancsak ő Issa japánról modern japánra így ferdítette: karuku fure asano syu u no tyamise kana
Angol fordítás – ezzel a másik helyen is találkoztam: with a light touch morning's cloud burst...tea shop könnyű érintésével megjött a reggeli felhőszakadás… teaház
Az én megjegyzésem: Eredetileg azért választottam, mert eszembe jutott egy pöpec japán teaszoba, ahol két órácskára ki lehet pottyani az időből különféle teakülönlegességek mellet és tudtommal más profilja nincs.
Érdekelne az Issa-japán és a modern japán verzió, Zoli, ha Te is erre jársz és szerinted is érdekes.
Á, 'asz a tag' már nekem sem fér bele.:) Így is volt egy olyan érzésem, ha nem is izzadságszagú, mégis, olyan 'mester-munka' (a lehető legrosszabb értelemben: szóval olyan iparos tákolmány) íze van a szövegnek... Egy haiku legyen könnyed... A súlytalansága sújtson...
Lehet, hogy neked nincs ott csend, nekem azért lehet...:) Lássuk csak:
Égszakadásban
templomharang-búra óv...
Beborít csendje...
Arra gondoltam (magyarázom a bizonyítványom:), hogy egy olyan meihes-féle kondulás után indul be az égzengés... Egy harang se szól mindig, sőt többnyire, ha belegondolsz, nem is szólnak, csak időközönként ugye... De hát nekünk akkor harang a harang, ha jó nagyot szól... Pedig akkor is az, ha, mint a nap nagy részében, nyugton, csendben van...
Az óvást akartam kiemelni. Hogy véd esőtől, zajtól, bajtól. Egy harangnak, egy szentélynek-templomnak lehet némi ilyes funkciója is...
Szóval értem, amit te mondasz, de az egy másik idő, helyzet, esemény, perspektíva. Szerintem.:) A haikud annak az élethelyzetnek megfelelő. És azt tökéletesen ki is fejezi.:) Az enyém meg, urambocsá', másról mesél.:)
Ha már szóbajött, valahogy úgy képzelem, a japán harangok inkább csengők, tehát kisebbek, finomabb hangúak, mint a mieink... Javítsatok ki, ha tévednék. És az is érdekelne, vajon ott mihez igazítják a harangszót, - napszakokhoz, szertartásokhoz, órához, mihez...?
Persze, hogy lehet! Visszatérhettek korábbi(ak)hoz, írhattok be többet is, csak a tagolás miatt zárójeleztem a Haiku topikban, szerintem előzékenyebb, könnyebben áttekinthető - nekem legalábbis - , ha egy hozzászólásban legföljebb három hai van, ha csak témában nem kapcsolódnak egymáshoz A másodikod egész közel áll Zoliéhoz, ő hozzád képest dinamikusra hangszerelte az egyesszám második személyű megszólítással, a tiéd csendesebb képjelentés, szavakban nagyon pontosan visszaadja az érzetet. Az eredeti mondtaszerkezethez viszont Zoli áll közelebb.
