Keresés

Pár napja találtam rátok,

ezért még nem vagytok barátok,

de ismerősök, kik kedvesek,

borongósak, érzelmesek,

ami jó mivel a világban

oly kevés érzelem-virág van

mely tiszta és nem mérgezett

a föld amiből érkezett.

 

Itt ülök és várok,

hátha rám találtok.

Itt ülök és nézek,

hátha megigéztek!

Itt ülök és látom,

már nincsen barátom!

Itt ülök és hallom,

rég elhalt a hangom!

Itt ülök és félek,

Ti rám sose néztek!

Itt ülök,és kérek,

Ó én balga lélek,

még mindíg remélek?

Egyszer révbeérek!

Akkor majd felállok,

és nagyot kiáltok!

Nyíljatok virágok!

Jöjjetek barátok!

És többé,

nem várok, nem nézek,

nem látok, nem félek

nem hallok, nem kérek

Csak veletek ÉLEK!

Érzelmek viharában ülök,

szétfeszítik fejem.

egyszerűen nem értem

miért teszik ezt velem.

Barátság, szerelem,

irigység és vágy

gondolat-késével mindenki

szomszédja szívébe vág.

 

 

 

 

 

Állati pech

 

A kertben lila kutyák ültek,

De nem a hidegtől kékültek.

Más volt furcsa színük oka:

Egy erős láb, egy pontos boka.

 

A csatát bánta három borda,

Sírt volna, ha látja Korda.

Barom kutya későn futott,

Hegyes bakkancs neki jutott.

 

 

Leteszem lelkem-e neten,

mely egyre szebb , mert

embereket szerethetek.

Kellemes versek mellett,

Veletek lehetek,s lehelek

egy egy verses levelet.

kedvem egyre remekebb,

mellettetek nevetek, de

csepp nedv elcseppen

szemem mellett, elered,

s egyenesen lepereg.

Szeretek Benneteket

Engedjetek be mert,

ezt kerestem, s

megleltem e helyen!

szeretnémha

 

szeretném ha minden átkom

elbukna egy vizesárkon

szeretném ha tőlem az ég,

fŰ' - etlenül adná színét

szeretném ha téged a vágy

húzna hozzám

és nem az ágy)

szeretném ha '

szeretném őt

hogyha hagyná

némha erőd

 

Beszélj,

ne hallgass!

Beszélj,

beszélj!

Mondd,

hogy igaz volt, 

mondd,

hogy szeszély.

ne mondd,

hogy rossz,

ne mondd,

hogy fáj,

mondd azt,

hogy szép volt

mondd azt,

hogy kár!

elszállt az érzés,

elmúlt a nyár.

 

 

 

 

Szeretném egy mozdulattal

kékre varázsolni a borús eget,

szeretném, ha intésemre

virágokkal telne meg a rét,

szeretném, ha szavamtól

nyugalmat lelne a háborgó lélek.

De sajnos így tenni nem tudok.

Maradok némán.. Hallgatok.

 

 

 

 

Most meg nincsenek itt! Nem értem!

A szinek nem tudom hogy kerültek bele. Nem szándékosan!

 

Apám nyomorékon

tengette életét,

Két lába amputálva,

bénultan éldegélt.

Ágyhoz kötötten

néha kínjába sírt,

És csapkodott,

és vádolt,

és káromolt,

béna volt.

A halált várta,

kiabált,

ordibált,

Könyörgésre

emelte kezét,

látom álmomban

esdeklő szemét.

szép barna szemét.

álmomban néha

megcsillan arcán,

kisfiús mosolya.

Elment már messze,

s elvitte magával,

kínjait, fájdalmát,

lelkem nyugodalmát.

Itt állok árván,

fájdalmak árján,

próbálom feledni,

s lelkembe temetni,

egyetlen apámat,

de megőrjít a bánat!

 

/Ez igaz, Apám január 4.-én meghalt!/

Szerettem őt nagyon, mint anyja és testvére

S vonzott, ártatlan lányt, ki férfit nem ismert.

Tudta jól az álnok, és visszaélt vele

Ivott, hiszen tudta, hogy szenvedek tőle.

 

Nem gyűlölöm őt ma, csak maradt a harag

A sírját ápolom: kötelességtudat.

Éngeszteltem érte, szegény öngyilkosért

S hiába az imák, szívemben tüske ég.

 

 

 

Hol sütött a nap, csak ott jöhetnek fel csillagok,

hol égett gyertya lángja,csak ott ülhet meg a sötét

hol elvonult zápor, ott emlékszik sóvárogva a táj,

ki szeretett, csak az tud gyűlölni igazán.

 

 

 

 

A választ megtalálod néhány oldallal odébb, de most ide másolom:

 

Molly ki mindenkit tisztel,
Nem játszik senki szívével,
Szereti a Hazát, Istent,
Csodálja az embereket.

 

Szíven találja a zene,
Másik ember tekintete,
Vers, színdarab, egy kismadár,
Várrom, erdő, vagy egy virág.   Keményen villan a szeme,

Ha a kérdés a becsület,
Igaztalanságot ha lát,
Vagy magyarok szörnyű sorsát.

Sérti a szó: "nincs tisztesség"

Mert jól tudja, hogy van hűség,
Mert bár férfi után fordul,
Csak társa karjába ájul. ;)

Szélvészként kél a haragja
(Például Markó Bélára;)
S a verset most abbahagyja,
Mielőtt politizálna.

ennél jobban nem tudok bemutatkozni, original. Összeállt a kép? :)

Előzmény: originalqszi (1071)

Ki vagyok én? Hiszen nem tudod,

Ki volt ő, kihez e vers szólt!

Régi barát, kérő, árnyék,

Ki rámtört tisztaságomért

 

Alig hogy védekezhettem,

De megvédett a nagy Úristen!

Tudta hogy a szívem vérét szívja

Megöl engem, hogy magát pusztítja

 

Ő volt kit meg sem nevezek,

Kire csak rossz emlékek vezetnek

Ellenségem és a kérőm,

Isten irgalmából nem szeretőm!

 

Megbocsátanék, mindent megtettem!

De a szívem még meg van kötözve

Nem szabadultam meg tőle még

Amíg köt a harag, köt az emlék.

 

Rózsaszín felhőkön szálltunk mi ketten

de te egy perc után nem voltál mellettem

döntöttél, s letetted lábad a földre

otthagytál engem egyedül, meggyötörve

azóta abban az egy percben élek

nem is élek.. inkább csak remélek.

A boldogságban ott van az öröm,

a sok szép évet én megköszönöm,

Jó volt Véled fellegekbe szállni,

és a földön kézenfogva járni.

Hol van az andalgás,elfogyott az út!

bár csókra szomjazol, kiapadt a kút!

Jó volt egykor Véled csillagokba járni,

Gyere vissza kedves, én itt foglak várni!

Sajnálom. Gondolataim kuszasága sokszor meglátszik a gombok bősz ütögetése során is...

5. sor. nem "a", hanem "ha"

;)

Van, hogy egy állapot benned ragad örökre

életedet észrevétlenül osztod monoton körökre

melyeket aztán szüntelenűl rósz napról napra

egyre mélyebben temetkezve magadba

s a véletlen elér hozzád egy napsugár

ez nem tudod többé értékelni már

lassan elhalványul az igazi élet emléke

és nem hiányzik a boldogság égkékje...

 

Ridegség? Csak állapot,

van hogy nincs rá semmi ok,

ám magadba hordozod!

Ridegség? Csak néma vád,

nem oldja fel semmi vágy!

irgalom nem vár reád!

Ridegség? Nagyon figyelj!

Mert ellene tenni kell!

Ne érjed be ennyivel!

 

Rideg voltál, mint valaki rég, kihez e szavak szóltak,

Rideg voltál, pedig egyszer rég nem létezett holnap.

Rideg voltál, pedig nem értheted, miként Ő sem értett:

miért fáj mindez,s fog kicsit mindig, amig csak élek.

 

 

 

Nem engedte el a versem a gép. Úgyhogy csak a végét olvashatjátok.

     Ahogy elnézem magasztos magasságokba emelkedett a topic. Dr. Réthy tiszteletére és emlékére következzék egy kocsmaiáda, kissé naturálisabban.

Jól tudom egyedül, nem minden a szépség,

Bár már mások is megmondták,

Pénzre érzékenyül el a Blondee-népség,

Jöjjön később a bizonyság!

Ki vagy Te mondd, ki másokon átgázolva,

öklödet rázva,örjögőn anyázva vágtasz?

Ki vagy Te mondd, ki embert megalázva,

ártatlant űzve, bőszen kardot rántassz?

Ki vagy Te mondd, ki vagy Te mondd?

Egy elferdült lélek, vagy csak bolond!?

Kezembe akadt egy fésű Tőled, kit nem nevezek meg Hogy, ezt még hogy nem dobtam el, összes többi emlékeddel? Holt vagy, de a harag még él S ha sírod is látogatom Nem a megbocsátás nem ez, Pedig bizonnyal szeretném. Hiába mondattam misét, Hiába az érted mondott imák A szívem nem szabadult meg A haragtól azért, miket tettél.

Kísértetek pedig járnak Holtak, és eleven árnyak Kit szemedből nem vethetsz el, hiába kísérletezel! Kísért hangja, kísért arca, Elsüllyednék, ha megtudná! Pedig nincs miért szégyellnem, Ellene mindent megtettem.

Mindegyik egy rész belőlem hogy dobnám ki, nem tehetem! Megtagadnék egy emléket Vagy azt, kire emlékeztet! Van, mit nagy dobozokba Éppen ezért süllyesztek el, Hogy reád ne emlékezzek! Rád, akit meg sem nevezek.

Ártatlan szép kékszemű angyal A legszebb szép szőke lenhajjal Mosolya átjár minden szívet Ki néki árt, bizonnyal megfizet!

A tárgyak kőrbe vesznek,

béklyós rabbá tesznek,

majd hozzád ragadnak,

lelkedhez tapadnak,

polcodon maradnak,

gyüjtögetsz magadnak.

Kidobnád, nem lehet!

Vinnék a lelkedet!

Plüssmacik, levelek,

nippek, kütyühegyek,

apróságok, vackok,

óboros palackok.

Tárgyak vesznek körbe,

benne állsz e kőrbe,

s nézel körbe-körbe,

s már a hátad görbe,

nem szabadulsz tőle,

gyüjtessz nyakra-főre,

lomtár lesz belőle.

Tárgyak kőrbe vesznek,

Mind a tiéd lesznek,

jól hozzád  tapadnak

s megmaradnak magnak!

Ne aludj el  kérlek a síromon,

Ne mosolyogj, ha rólam álmodsz,

Ne lebegjen előtted szemem,

Ne kelljen tetemet temetnem!