Ajjaj! Biztos kihagyom, ugyanis akkor lesz a Művészetek Palotájában az Újra Megszólal, a régi elektromos hangszerek bemutatója, koncertekkel egybekötve, mint írtam róla korábban, sőt viszek is egy "csokitortát".
De, azért jobban szól Motion Sound-dal féllezli volta ellenére is az XB.
Soxor leírtam már, egy billentyűsnek ugyanolyan joga van a saját alapjához mint egy gitárosnak, ahol ez evidencia. (Viszont többször hallottam gitárzenekart alap nélkül játszani, hogy csak bedugták a dzsekkjeiket a stageboxba. Ha jó zenészek voltak, így is jól szóltak)
Egyből előny a lezlinél, hogy egy külön, önálló dobozból szól, ráadásul a MS hangkarakterét igencsak a 147-es akusztikájához igazították. Crossover=800Hz
1: egy vacak monitor, vagy egy kis billentyűkütyü helyett a MS lényegesen jobban szól, még a lezlitlen szintimódban is, csak alul, kétutasan.
2: azért egy csöves előfok szépen vastagítja a hangot, akár torzításig vezérelhetően.
3: az a magastölcsér tényleg forog, mégha méret/súlycsökkentésből kisebb körívet is jár be mint a nagytölcsér
4: A dobrotor effekt is megteszi.
5. mindezt belülről kimikrofonozottan és összekeverve ki a külső PA-ba, nagyon jó hangzást ad.
Az XB-k hangját is lényegesen javítja. Persz az előbbiekből a legtöbb bármilyen lezli esetében érvényes.
Érdekes, hogy nem mindig megy a tallózás->feltöltés->kép szövegbe húzása többeknek. Volt hogy nekem sem. Max 512 kb képméretet enged, de 640/480-nál nagyobbat nem.
Még mindig Suzuki... :) Viszont ügyesen tekeri a srác, és szépen pörögnek a Motion Sound lacik a háttérben. Ha jól emlékszem, valakinek közületek volt/van egy Motion Sound KBR-M-je (tehtube mesteré a 3D-s verzió, azt tudom). Hogy pörög? Jó a szund?
A fenti linken, még a Leslie alól is kiszólt az XK-2 jellegzetes hangja, ami teljesen megegyezik az XB-1-ével. Szerintem 1222 €-val nem szólna jobban az XB-1, a KBR-M-mel.
Az elmúlt bő egy évben szépen megsokasodtak a Hammondos házivideók:
Joey 1-2, Rhoda 1-2, Dennerlein, Mike Sponza Band, Főnix 1-3
Az az érdekes, hogy pár előadótól jön egyre több. Joey 4, Rhoda 8, Smith 3, Dennerlein 6. Pedig úgy megnéznék egy Holmes/McGriff párost, Earl Grantot, Daviseket...
En inkabb megvennem az LP-t, ha esetleg Neked nem kell mar igy hogy bedigizted.
Szolj ha elado... Earland-tol nekem vagy 15 lemezem van, esetleg tudok cseret is adni....
Újabb darabbal gyarapodott a Charles Earland gyűjteményem! Ha valakit érdekel, készítek róla biztonsági másolatot szívesen :) Fincsi kis blueslemez, LP-ről bedigizve 192-es mp3-ba. (Muse MR5156)
Sziasztok. Egy kis ízelítő a szeptember 9-i régi elektromos hangszereket bemutató napból. Egy zanzásított Hammond ismertető, ami a kiadványban foxerepelni:
HAMMOND ORGONA
Laurens Hammond (1895-1973) a Cornell University egykori hallgatója, későbbi neves villamosmérnök már 1920-ban feltalálta a világ akkori leghalkabban ketyegő zsebóráját és a máig használatos, vörös és zöld lencséjű, térbeli hatású 3D szemüveget is. Hammond Clock Company nevű cégével évekig egy sajátos bridge kártyajátékautomatát gyártott, amelyből a korabeli leírások szerint több mint tízezer példányt adott el. Hammond nem tudott zenélni, így talán érdekes, hogy összes szabadalma közül pont a „tonewheel-organ” nevű elektromos hangszertalálmánya tette világhírűvé. Egy kisméretű, de különleges hangzású elektromos orgona megalkotásának ötletét a közeli templom orgonistájától vette, aki a kísérletek során is sokat segített Hammondnak megtalálni és kidolgozni a legmegfelelőbb hangszíneket. A szinkronmotorral meghajtott közös tengelyen forgó, kilencvenegy darab fogazott szélű, pénzérme nagyságú „hangkerék” keltette indukció hatására, az elektromágneses hangszedők segítségével, négy kilométer hosszúságú kábelrengeteg közvetítésével szólalt meg az elektromos orgona. Hammond az Amerikai Találmányi Hivatalban 1934. január 19-én „Electrical Musical Instrument” néven jegyeztette be új hangszerét. 1935-ben a „Model A” nevű hangszert már sorozatban gyártották, amelyet az „E” változat, majd az úgynevezett „spinet organ” követett. 1937-ben „novachord” néven egy 169 elektroncsövet rejtő, brutális hangszert épített, amely azonban túlzottan komplikált szerkezete miatt különösebb sikerre nem számíthatott. A Hammond Organ Company 1955-ben mutatta be legendás „B-3” majd „C-3” modelljét, amelyek már perkusszív hangok megszólaltatására is képesek voltak. A „touch response percussion control” valóban forradalmasította az orgonajátékot, így az új hangzás már nemcsak a jómódú polgári családokat és a templomi orgonistákat, de egyre inkább a világhírű jazz muzsikusokat is érdekelte. Hamarosan piacra dobták azt az „A-100” modellt, amely hangversenyünkön is megszólal. A kétszer öt oktávos billentyűzethez húzóregiszterek is tartoztak, melyekkel az alaphangot és annak felhangjait lehetett változtatni, keverni. A könnyebb játék és a gyorsabb hangszínváltás elősegítésére inverz színű hangszínváltó billentyűkapcsolókkal két állítható regisztercsoportot és kilenc rögzített beállítást lehetett kiválasztani. A két oktávos lábpedál, a dinamikus hangerőpedál, a mechanikus vibrátó és a koppanó-lecsengő hangot generáló „percussion” egészítette ki az orgona jellegzetes hangját. Ha a Hammond orgonáról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk Don Leslie-ről (1911-2004) sem, aki az orgonák hangzásához nélkülözhetetlen, a hangot forgató, lebegtető kétrotoros hangszekrényt kísérletezett ki és épített meg. A hangszerhez kötődő önálló műfaj legnagyobb előadói, Wild Bill Davis, Jimmy Smith, Jack McDuff, Booker T.Jones, majd az őket már a rock korszakában követő tanítványaik, mint Keith Emerson, Jon Lord, Rick Van Der Linden legendává tették a Hammond orgonát, amely napjainkban ismét reneszánszát éli.
Fogarasi János
Fogarasi János 1935-ben született Budapesten. Külföldi rádióadókat és egykor féltett hanglemezeket hallgatva már az 1950-es években elhatározta, hogy ő is jazzmuzsikus lesz. Hosszú felkészülés után az 1960-as évektől kezdve egyre gyakrabban lépett fel koncerteken és jazzklubokban is. Pege Aladár együttesében zongorázott, majd rövid ideig megfordult olyan ismert beatzenekarokban is mint a Metro vagy a Mini. 1974-1980 között a Csík-Fogarasi-Jávori Trió tagja volt, majd 1980-tól az Olympia együttesben játszott Horváth Charlie-val. 1983-1990 között az Atléta Trió tagja volt, 1990-től napjainkig zenetanár. Magyarországon a Hammond orgona talán egyetlen hiteles előadójaként tartják számon.
Van egy Modern Drummer 2003 felvételem. Ott is a legjobb a szemüveges, könyvelőféle fazon.
Igen, láthatóan jól érezte magát a hangzásnak is köszönhetően Joey. Nincs úgylátszik hozzászokva hogy így a fülébe szóljon, meg hogy lássa is.
Kissé túlsúlyos a művészúr. Sajna ez azért már behatárolja a játékát. A szólókban még kiengedi magát, de az intróknál, kíséretek során, tehát többnyire a bal tenyere tövével támaszkodik az alsó manuál fakeretére és úgy basszusozik egy pici láb rápuffogtatással. Szünetben meg már jobbkézzel is támaszkodik az orgona szélére.
Nehezére esik igencsak a mozgás. Érdemes összevetni a "csinos :-)" Jimmy Smith-el, Tony Monacóval.
Mivel az emberek 99%-a nem ismeri a Leslie-t, márcsak azért is érdemes "bemutató üzemmódban" elhelyezni. És valóban így néz ki jól.
Szobában, ahol visszaverődik a hang, én is a falsarok felé forgatom a hátulját, mert úgy egyenletesebb a forgás. Előre fordítva túl agresszív már.
Színpadon azonban ahol messze vannak a falak pont az ellenkezője áll fenn. Előre elvész a hangja, hátulról nem veri vissza semmi. Megfordítva dupla hangerejű és hátulról meg maga a réselt dobozfal veri előre a hangot. És így egyenletes.
Annyit még a sportcsarnokbeli koncertről, hogy biztos vagyok benne, hogy inspiráló a dobos srác jatéka a többieknek. Annyira változatos, több műfajt körbejáró alapokat hozott. Például mikor a swing lüktetésbe duplázot bele valami hard rock szerű érzülettel, és persze a remek kávás pergő játék.
Joeyban azt figyeltem meg egyrészt, hogy a dalok végén a tus elött nagyon figyeli a lezlit, megvárja míg felpörög... vagy csak szimplán gyönyörködik benn :-)
Cső, a lezli - akárki akármit mond - impozáns látvány volt. Különüsen mielött a színpadra léptek, és minden be lett kapcsolva, a diszkrét fények mellett ahogy pörgött, szóval ez a maga minden bizarságával együtt is csodás kép volt.
Joey játékát előben nem láttam sokszor, de a felvételek alapján azt már tudom, hogy amikor végkép nincs ötlete, jöhetnek a kvintes arpeggiók. Kicsit talán kényelmes volt a játékstílusa a koncerten, és ezért lett változatos, pont a lazaság miatt.
Akkor mar szeretnem megragadni az alkalmat, hogy megint egy kis reklamot csinaljak a boltomnak!:-)
Ezek a lemezek, ha akar cd formatumban is LP-rol, mind megrendelhetok postai utaon is Kecskemetrol a Victor Audio lemezbolttol! www.victoraudio.hu
A listan ezek nincsenek rajta mind, mert eme LP-k a magangyujtemenyemet kepezik, de megoldhato rola az archivalas.
Csak megjegyzem, hogy ilyeneket nem lehet netrol letolteni, plane nem ilyen minosegben, mint amiket ezek a sokszor 40-50 eves lemezek kepviselnek:-)
Szoval a Hammond kultura en is orulnek ha divat lenne ujra.....akkor vegre jo iranyba mennek, es nem a "Kozso-Gyozike" vonal lenne az elvonalbeli sok sok tompa embernek....de lehet ez csak alom...
Én a magam részéről örülnék ha divatot csinálnának a Hammondból, valahogy úgy mint a hatvanas évek közepén Amerikában. Legalább lenne mire ismét menni, lenne sok új zenét venni. Persze megjelennek most is Hammondos felvételek módjával, tőlünk nyugatabbra, délebbre. De kissé a legtöbb erőtlen. Joey nagy sztár, nekem Tony még nagyobb, de legjobban Jimmy Fostert kedvelem. Megy tőle mindennap a 386 leslieoverdrive-on. Na jók még a gospelesek is, csak ide nem nagyon jutnak el.
Lehet hogy fogyott a vége felé a közönség, előlről nem láttam, de hatalmas ováció volt amit felvettem. A koncert országos és nemzetközi viszonylatban is kíváló volt.
Joeynek is adtam a tavalyi A38-as videóból, meg kapott egy Laurenstől eredő LP/CD kopit. Direkt mást, nem az általa is művelt bebopos stílust, hanem a Jimmy Smith előtti swinges iskolát, amikoris a Hammondot tartották a szegény ember bigbendjének.
Az egyik LP Wild Bill Davis-től a Live At Count Basie's volt, a másik Jackie Davistől a The Park Plaza, ami a hivatalos diszkográfiában bent sincs. Mondták hogy Joey-nak hatalmas gyűjteménye van. Hát ezek a lemezek nem voltak meg neki, nagyon örült neki.
Valoban, mondasz valamit.... A kozonseg hiaba volt mennyisegi, de hogy tudtak e mi ez....!?
Vittem egy karton cd-t arulni, csupa Hammond-os zenet, jazz-t foleg, es rairtuk, hogy Hammond. Szerintetek hanyat adtam el? Csak egy darabot sajnos....azt is ugy, hogy eppen ajanlottam az illetonek, hogy ez az orgonista olyan, akitol sokat tanult Joey is....
Szoval nem ismertek a regi nagy neveket, (Jimmy McGriff, Larry Young, Richard Groove Holmes, Don Patterson, Jack McDuff....etc)
Ez van, kicsiny hazankban meg sok mindennek fejlodnie kell.....
Mindenesetre jo volt annyi embert latni rajta, es frenetikus volt a koncert is maga!
Olyan szolok voltak, beindulasok, csikorgasok, hammond-os fogasok...hogy meg most is megborzongok ha eszembe jut:-)
Valóban remek koncert volt. Veszprémi viszonylatban különösen.
Viszont a létszámról annyit, hogy legtöbben elővételi jegyet vettek és nem Joey-ra, merthogy ő beugró ember volt valami betegség miatt.
Én magam nem örülnék, ha divatot csinálnának a Hammondból. A túl nagy látszám pedig ezt jelentené.
Ha észrevettétek, fogyott is közönség létszáma a dalok között. Szerintem páran csak annyit értettek a dologból, hogy orgona koncert, aztán csodálkoztak, hogy a 16 lábas sípsor mégsem került be egy estére a sportcsarnokba...
