Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Ebből a hsz-odból korábban csak az 1-7-et válaszoltam meg. Most a 8-11-hez írok, s majd a válaszod megérkezte után térek vissza az egészhez ismét.
8. Azt kértem itt korábban Tőled, hogy "ha ezt a 2. idézetet megtalálod a másik idézethez hasonló szószerintiséggel ... az ószövetségben, akkor jelentkezz, s akkor ítéld el állításomat..." (591.).
Ezt az "első idézethez hasonló szószerintiséget" várom Tőled, de nem érkezik meg azóta sem. Amiatt nem érkezhet meg, mert nincsen ilyen az ószövetségben, hanem csak tartalmi megfelelés. Tartalmi azonosságra szuper az, amit idéztél
("A napszámos bére ne maradjon Nálad másnap reggelig"),
sőt, írok én is ezt a mondanivalót tartalmazó másik igét Neked és a topikolvasóknak is:
"Megehetitek pedig azt ..., mert jutalmatok az Néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért" (4.Mózes 18,31.).
De az 1. Tim.5,18-ban két szinte szószerinti idézet hangzik el az "Írás"-ból. Az elsőt megtalálhatod az ószövetségben szinte teljesen így, szó szerint, a másodikat csak az üzenet tartalmában találod meg az ószövetségben, de az első idézethez hasonló szószerintiséggel CSAK az újszövetségben (ott 2 helyen is)!
Döbbenetes, hogy milyen lassan érted meg ezt a pontot a Benned lévő zsigeri ellenkezésed miatt.
Elsőre nem vetted észre, hogy itt kettő idézet van.
Másodjára pedig nem vetted észre, hogy az első idézethez hasonló szószerintiséget kértem Tőled, s nem tartalmi megfelelést! Mert gyakran idézi az újszövetség az ószövetséget tartalmában is, és szószerintiséggel is. Jézus is így tett felváltva, és Pál is tett így gyakran. Azonban itt szószerintiséggel kezdte Pál, s ugyanúgy is folytatta.
Ezt értsd meg, és lásd, és ne erőlködj feleslegesen!
9. Pál itt szintén szinte szó szerint idézi a Zsoltárokból a 68,19-et. Abszolúte nem szükséges idecitálni tehát a targumot, mert szinte szó szerinti az idézet Károlinál is, annak ellenére, hogy Ő az ószövetséget latinból (azaz már egy fordításból) fordította.
Tehát Pál maradt a zsidó ószövetségnél. Ellenben idézett görög költőket...
10. Persze, hogy nem ismerték el sok helyen Pált. Ez nem csoda, ezt Ő maga is többször megtapasztalta az életében, s erről ír is bőséggel az újszövetség.
Ez a topik is fényes bizonyítéka ennek.
Ez nem von le azonban abból semmit, hogy Pál az összes pogány apostolaként ír magáról, s Feléjük egységesen is szolgált, és gyülekezetek felé egyenként is (2.Kor.11,28.), de mind felé ugyanazt a "saját" evangéliumát szólva. Ő ezt tudatosan megkülönböztette másokétól, s az összeegyeztetést Istenre, a Szent Szellemre bízva (Filippi 1,18.).
11. Már az is nagy eredmény Tőled, ha egyszerűen hajlandó vagy érdemben elolvasnod azt, amit írtam Neked. Itt is végre rájöttél, hogy Júdás nem Péterről ír, ahogyan Te állítottad az elején, hanem összességében "Jézus apostolai"-ról, többes számban.
Nagy vehemenciádban azzal is meg akartál vádolni, hogy én aszontam, hogy Júdás itt Pálról ír. Egyszerűen számomra döbbenetes, hogy a sima szavakat mennyire nem fogod fel, s elferdítenéd a szándékaid szerintiekre, hiszen én sehol sem írtam ilyet, hanem csak annyit, amennyit Júdás leírt.
Egyszerűen döbbenetes számomra, hogy a legegyszerűbb dolgokban is mennyire meg kell küzdeni Veled azért, hogy ne forgasd ki, és ne ferdítsd el a másik, Veled esetleg egyet nem értő ember szavát, annak az egyszerű értelmét.
Szóval:
Júdás Jézus apostolairól ír a 17. versben.PONT.
Nincsen semmi más odaírva, azaz minimum a 12-t kell alatta érteni. Teljesen felesleges lenne Pál személyét külön belemagyarázni, emiatt én sem tettem, és soha nem is fogom. Ha Júdás mégis beleértette Pált, akkor azt majd a mennyben megmondja Nekünk. Addig maradjunk egyszerűen a szavainál.
Azt vedd észre tehát, hogy ezt a 11. pontot amiatt írtam, mert Takarító az egész Ige ihletettségi szintjét kezdte el feszegetni. Azaz nem csak Pál írásaiét.
Emiatt én nem csak Pálról szóltam benne, sőt, elsődlegesen nem Őróla.
Azt "látom", hogy nem látlak, s emiatt is bátorkodtam volt kérdezni a hogyléted felől. Jó egészséget akartam kívánni Neked ugyanis- ismét.
Pál megértéséből vagy meg nem értéséből, s ezzel párhuzamosan az elfogadásából, vagy az el nem fogadásából indult ki a vita itt - is. Azért írom, hogy itt IS, mert ez Péter és az Apcsel (és Pál) beszámolója szerint is ez már a kezdetektől fogva téma volt.
Nekem az nagyon örvendetes, hogy Te mindig tovább kívántál annál látni, ami a sematikussá váló, "frontvonalak" mentén zajló merev szembenállások és elutasítások mögött van. Emiatt örülök annak, ha tartalmilag ugyanazt látod Pálnál a szeretet himnuszának leírásában, amit én látok. Emiatt örültem annak is, amikor Nemocap és Ansz múlt év nyarán és őszén a szeretetről hozzám hasonló véleményt írtak le egy-egy topikban. Akkor Ők nem a páli szeretet himnuszból, hanem az Igéből magából, mint egészből indultak ki, de az írásaik tartalma számomra teljesen elfogadható volt. Emiatt örültem annak is, amikor Te tavaly ősz elején felvetetted a félelem és a szeretet kapcsolatát a HGY-s topikban, s váltottunk akkor erről néhány érdemi szót, számomra nagy megelégedéssel.
Azonban vannak olyanok, akikkel ezen Ige alapján sem fogsz "találni közös pontot találni a beszélgetésekhez", mert más és más tartalmat értenek a szeretet fogalma alatt.
Mindegy, azt lásd, hogy ez nem új dolog, már közel 2000 éve folyik vita Pálról, hát miért ne bírálnák a "ritka ihletett"-nek általad is mondott "szeretet himnuszát" is?
Tegyék, ez a vehemencia már nem lep meg senkit, csak azokat, akik sem az egyháztörténelmet nem ismerik, sem magát az Igét nem tanulmányozták e régi vita hátteréről.
Én is úgy vélem, hogy Pál szeretethimnusza ritka ihletett ige, még ha a többi levél teljes ihletettsége vita is ebben a topikban. Egyébként szerintem takaritonak is vannak érdekes felvetései, igazából azért írtam csak ide, mert gondoltam, talán ezzel az igével lehetne közös pontot találni a barátságosabb beszélgetéshez a vitafelek között.
Én nem vitázom már :) Amit érzek, amiről bizonyságom van, arról felesleges vitáznom, amiről nincs tapasztalatom, nem érzem, arról szintén felesleges vitáznom.
Látom, igencsak sokmindent sikerült távollétem alatt is tévedned az elmúlt napokban. Egyre komolytalanabbá fog válni a topikod színvonala, ha továbbra is alaposabb ige- és (egyház)történelmi ismeretek nélkül fogsz itt írni egyes igei dolgokról.
Nekem van még néhány témám Veled, amiket megbeszélek, de megdöbbent az, hogy közben milyen szintű felszínesség árad más témákban Belőled. Ha minden - mások felé is elejtett - tévedésedet elemezném, akkor eltérnénk a topikod eredeti céljától, s valami ilyenre lehetne keresztelni az új címét:
"Takarító evangéliuma".
Én maradok a 4 ismert evangéliumnál, s továbbra is azokat igyekszem minden napon érteni, s az életembe befogadni. Ha Te azokban egyes elsőre ellentmondásosnak tűnő dolgokat azonnal "tévedések"-nek mondasz, akkor az a Te dolgod, s mutat egy alap hozzáállást Isten Igéjéhez. Azt, amire Jézus utalt az emmauszi tanítványoknak:
- restséget, azaz lustaságot az alaposabb tanulmányozásához,
- balgatagságot, ami a restségből fakadóan Isten Igéje felé vesztes-, azt meg nem értő állapot.
Persze "csak" Jézus szerint...
Na nézzünk 2 dolgot:
1. Az időszámítás kérdése Jánosnál:
Jánosról tudni kell, hogy i.sz. 100 körül írta meg az evangéliumát, s ekkorra már a többi evangélium készen volt. Ezt Efézusban írta az egyháztörténelem adatai szerint, ahol a gyülekezet vezetőjeként is ténykedett, s élt később a közeli Pathmosz szigetén is, római száműzetésben (ahol a Jelenések könyvét írta).
Magyarán János a másik 3 evangélium készítésétől teljesen különböző korban élt! Ekkor ugyanis
- már készen volt a 3 korábbi evangélium,
- azokat Ő ismerte, emiatt számos dolgot kiegészíteni kívánt benne az Ő írásával, azokat és Jézus üzenetét így teljessé téve,
- már csak Ő volt életben az eredeti apostolok közül,
- Pál is meghalt már több évtizede,
- már nem állt a zsidók temploma,
- határozatlan ideig megszűnt a zsidók szellemi identitásának emiatt az alapja,
- ezt jelzi az is, hogy ekkor már Javnéban működött a zsidóság szellemi központja, de a lényeg, a templom (és az abban zajló összes szükséges szertartás!!!) nélkül,
- a zsidók sokáig kiűzettek Jeruzsálemből, oda vissza nem térhettek.
Tehát János korában megszűnt a zsidók korábbi önálló szellemi léte, elkezdődött egy meghatározatlan ideig tartó diaszpóra időszak, amit Jézus is jelzett előre (pl. a templom lerombolását előrevetítve). Sőt, az egyház is túl volt az első nagyobb válságán (Páltól való tömeges elszakadás, éppen a János akkori lakhelyéhez közel eső térségben, majd újbóli helyreállásuk, valszeg immár János segítségével is). Mindeközben nem jött vissza látható módon Jézus sem, akinek visszajövetelét tömegesen várták már Pál idejében is, s (jó esetben azóta is) folyamatosan a keresztények.
Tehát:
- az ószövetségi zsidó identitás alapjai nagyrészt megszűntek,
- a keresztények is átéltek már egy nagy szellemi (de szükségszerű) válságot,
- a keresztényeket gyakran fizikailag is üldözték már évtizedek óta,
- Jézus nem jött még vissza,
- s mindeközben a gyűlölt római birodalom csak állt és állt, látszólag rendíthetetlenül.
Ez volt János korában a realitás. Emiatt Ő felváltva utal a zsidó gyökerekre is, s a kora realitásaira is. Jelzi azt külön, hogy a nappal 12 órából áll (Ján. 11,9.), de jelzi ezzel azt is, hogy van az éjjelnek is 12 órája.
Ez az időszámítási különbség volt az alap a zsidók és a rómaiak között. A rómaiaknál a jogrendszerükben is ezt vették alapul, azaz a maihoz hasonló, éjféltől éjfélig tartó időszakot. Azaz, ami a zsidóknál nulla óra volt, az a rómaiaknál 6 óra. Emiatt 6 óra eltérés volt náluk az időszámításukban.
Mivel János már olyan korban élt, amiben az első 3 evangélium írásához képest minden átalakult, s csak Róma maradt látszólag változatlan, emiatt Ő számításba vette már a zsidó időszámítás mellett a rómaiak időszámítását is a rómaiakra tartozó dolgokban. Emiatt Ő, amikor Jézus római jogon álló perét leírja, akkor a többi evangéliumhoz képest újabb elemeket is leír, s náluk nagyobb alapossággal jeleníti meg azokat, de utalva arra, hogy ez két külön valóság. Emiatt jelzi a többi evangéliumtól eltérően külön leírva azt, hogy mi volt a zsidó és a nem zsidó neve Pilátus törvénytevő helyének (Mozaik/Kőpadolat - Gabbath), s emiatt használja itt a római birodalom jogrendje időszámításának a megjelölését, a 6 órát. A zsidó időszámítást használja olyan esetben, amikor Jézus nem római környezetben van (pl. Ján. 4,6.).
Magyarán János korára már megszűnt a zsidó időszámítás jogalapja, azt egyre inkább felváltotta a római birodalom időszámítása. A római jogi perre emiatt írta már a római időszámítást, s ez emiatt már az ún. Pilátus aktákkal is összhangban volt.
Róma állt, a zsidóság önálló szellemi identitása már nem. A (közel)jövő már rómáé volt, s látható, hogy az időszámításuk a távoli jövőben is megmaradt.
2. József (és Mária) családfái.
József és Mária is Dávid király leszármazottai voltak. Dávid leszármazottait a messiási prófécia miatt mindig precízen nyilvántartották a zsidók. József vér szerint Jákób fia volt.
Azonban a Talmud írói beszámolnak arról, hogy Mária Héli fia volt. Mivel Mária a vér szerinti atyjának örököse volt, emiatt a férje - a korabeli zsidó szokásoknak megfelelően - neveztetik meg az örökösének. Ha nem ment volna férjhez, akkor Mária lett volna megnevezve, de az örökösödő leányokat elvevő férfiak az apósuk fiaként is fel lettek jegyezve.
Emellett feljegyezték azt is, hogy József vér szerinti apja, Jákób korábban halt meg Hélinél, s ez még az eljegyzésük előtt történt. A közeli viszonyban álló e két család esetében Héli az életének a hátralévő részében Jákób halála után Józsefnek egyben nevelőapja is volt, majd a nevelt fia és a vér szerinti lánya házassága után már az apósa (is) lett Józsefnek.
Alapvetően amiatt esel gyakran tévedésekbe, mert lusta vagy arra, hogy jobban utánanézz a dolgoknak, s könnyebb Neked tévedéssé minősítened egy általad egyelőre meg nem értett eltérést, minthogy igyekeznél annak jobban utánanézni, hátha mégis van valami valós oka annak a különbözőségnek?
Mondom, Jézus szerint az Igével szembeni restség balgatagságot hoz az emberre. Te sajnos a restséged mellett a különbözőségeket tévedésnek minősítve fel is fuvalkodsz az evangéliumokat lejegyzők írásai fölé, ahelyett, hogy rájönnél, hogy nem a 4 evangélium, hanem Te magad szorulsz korrekcióra!
Alázatra, és odaszánásra, azok jobb megismerésére.
Az a vicc, hogy ezen a két, meg nem értésből fakadó tévedéseden kívül számosat olvasok itt nap mint nap a topikodban (Tőled is), s közben meg ott van számos korábbi is, amiket szintén leírtál. Vajon meddig vagy képes ezt fokozni a belátás helyett?
Én azt mondom Neked, hogy ideje annak, hogy elgondolkozz azon, hogy az Ige sokkal mélyebb megismerést kíván, mint ahogyan Te közelítesz ahhoz!
Szerintem félreértetted a szeretet himnusza lényegét, sőt Pál írásának filozófiai értelmezését is sok helyen, bár az egészet nézve több igazságod van..
Pál mivel nem ismerte fel igazán a szeretet jelentőségét, ezért a korintuszi levélben megfogalmazott himnuszával két dolgot csinál.
1. lealázza azt akiben nincs szeretet, és semminek minősíti
2. akiben van, azt meg az engedelmességre hajló jellemvonások felé próbálja hajlítani
3. Pál igazán a farizeusi múlt alapján a megfélemlítéshez értett, tehát a kárhoztatáshoz. Ez leveleiből is látszik. Ha a szeretetet megértette volna, akkor a kárhoztatás helyett a megtartás felé hajlottak volna a tanításai.
Továbbá.
Ha értette volna a szeretet mibenlétét, akkor tanácsot tudna adni azoknak, akikben nincs szeretet, hogyan juthanak szeretetre.
Jézus ezt tanításaiban megtette. Ha ugyanis felismerjük mennyire korlátozza a szeretet feltámadását az, hogy javaik szerint vagy hierarchia pozicióik szerint csoportosítjuk értékelhető és megvetendő emberekre az atyafiakat, korlátozásokat teremtünk előítéleteinkkel, és elidegenítjük tőlünk az értéktelennek minősített csoportokat és a bele sorolt atyafiakat. Ha tehát fel akarjuk támasztani a szeretetet, akkor szüntessük meg ezeket az anyagi javak szerinti értékelést egymás között, a hierarchiai pozíciók alapján történő megkülönböztetést, és fedezzük fel milyen hamis szempontok alapján válasszuk még szét az atyafiakat tisztelereméltó és nem tisztelendő atyafiakra. Tanuljuk meg értékelni az EMBERT, ne pedig a vagyonát, pozícióját vagy befolyását véve értékelésünk alapjául.
Önmagában egy költő kifejezése a szeretet mikbenlétét illetően. Azonban a korinthusi levél többi részével összekapcsolva
1. nem illik közéjük
2. ezzel a himnusszal hiteti el a levél többi fejezetének emberi rendeléseit.
A korinthusi levél nagyjából a gyülekezeti rend szabályait igyekszik kialakítani, a feleségek, az úrvacsora, az önmegtartóztatás, az adományok, és isten ajándékainak szétosztására és kezelésére vonatkozó szabályait.
Mert ezek a rendelések teljes mértékben a saját rendelései, amelyek betartatása egyedül a szeretet ezek fölé rendelésén keresztül oldható meg.
A szeretetre hivatkozva évszádos módszer, hogy az embert önkéntes engedelmeskedére rábírják. Pál célja nem a szeretet magasztalása volt, hanem ennek az engedelmeskedésnek a feltétel nélküli elérése.
Például
A "mindent hisz" máris a hit ellenőrzésének a feleslegességét lopja az ember szívébe, és megnyitja a vakhitek előtt az utat. Ha igazán szeret valaki valakit, nem hagyja, hogy minden félrevezetést elhiggyen.
A "mindent eltűr" beletörődteti az embert a kihasználásába, sorsába, elnyomásába a nélkül, hogy megoldást próbálna keresni rájuk.
A "minden tudomány" és "minden ismeret" megvetése szeretet hiányában, egy eszközt vet meg, amellyel a szeretetlenség éppen elkerülhető lehetne, azaz amellyel pont a tudatlanságból és félreértésekből származó konfliktusok elhárítását tenné lehetővé.
sőt a teljességgel való összevetéssel eleve haszontalanná teszi és elöröltetésre ítéli, lényegében a tudomány felesleges voltát próbálja érzékeltetni.
eza fajta himnunsz a Páli környezetben az ismert kereszténymagatartást eredményezi, az igazságtalanságokba való belenyugvás, a hit által kitalált írásmagyarázatok feltétel nélküli elfogadása, az értelem hiábavalóságának elismerése, stb.
Érdekes felvetés a szeretet himnusza és Pál más vallásfilozófiai értelmezését tekintve, hisz összehasonlítási alappal bír a neki tulajdonított szövegek tekintetében...., bár nem bújhat "önmaga" mögé , sem más korrigálók Pál árnyékába...., amikor is idézetei visszacsengnek régebbi költők és gondolkodók írásaiból....
Mindenesetre a lényeg, hogy semmilyen hit, sem a prófétálás, nyelveken való szólás, de mégcsak a tudomány sem nélkülözheti a szeretetet, mert ez az ember fő megnyilvánulásának célja!
Függetlenül a kereszténység értetlen hozzáállásától, a történelem során nagyon sok értelmes embert adott Isten az emberiségnek. Akiket hol kiüldöztek, hol kiátkoztak, hol megégettek, de ezekért sok esetben volt maga a kereszténység és az őt képviselő egyház a felelős. Voltak akiknek igazságát pont az istentagadó ateisták ismertek el, nem lévén alternativ megoldás az istennel kapcsolatos kérdések megértésére.
Azzal együtt, hogy vajon külön külön vagy együttesen az ember mennyire akar kapcsolatot Istennel, és milyen Istennel, felvetheti hogy egyáltalán van-e a kapcsolatnak értelme. Ahogy látom, nem kényszeríti a maga dolgait az emberre, ha valaki azonban keresi van lehetőség a kapcsolat értelmének a felmérésére.
Milyen baráti kapcsolat az, ha az egyik fél mindent megtesz a másikért, de a másik csak önmagát veszi figyelembe? Milyen szobrász mester-tanuló kapcsolat az, ahol a tanuló nem veszi figyelembe a mester által tanított szobor készítésének fundamentumait? Elporlik a szobra az első huzatra.
Egyáltalán arra van szüksége az embernek, amit az Isten tudna nyújtani?
Mit szeretnénk? Luxusvillát? Ferrarit? Pénzes pozíciót? Rangot, hatalmat? Mit szeretnének általában az emberek?
Amit Isten tud nyújtani az elsősorban egy megváltozott élet egy új értékrenddel. Amiben az ember értékesebb mint a javai, a szellemi és lelki élet értékesebb mint a hatalom, a bölcsesség nagyobb kincs mint egy vaskos bankszámla.
A kereszténységnek ez nem kellett. De kinek kell egyáltalán?
A mester és a tanítvány....., milyen szakmában is?
A Kung-Fu a harcművészet része......, mint a Japán Karate és perifériái!
Magam is részese lehettem anno és tudom mi az, tapogatom a felszinét....
Nos kiváncsi lennék arra a csecsemőre, hogy miképpen nőne fel oktatás és segítség nélkül, hogyan tanulna meg enni, inne, felismerni, írni, olvasni, beszélni és istenségeken gondolkodni, persze hitre jutva az üdvösség felé száguldani?
Mert ugye erre mondanánk, hogy nem befolyásolt és megvezettetett a vallások teológiáinak ideafilozófiáitól! /???/
Nos az élet megértéséhez Istenre van szükség?
Az ember idáig eljutott a XXI. századra.... Hol látod, hogy Isten vezette eleddig az emberiséget, akár a tudományokban, művészetekben, de a gyógyítások terén is?
Sajnos Pál neve alatt fémjelzett ideafilozófiai-teológiai értelmezések szándékossan félremagyarázott és mellécsúsztatott tanításokat hírdetnek a keresztények.....
Nos te hogyan érted meg az Istent, mert ugye egy Istent értesz és nem gondolatiságát?
Ha a sorsunkat mi emberek alakítjuk, mint ahogyan azt kifejtetted, akkor miért is keressük az Istent?
Belső szoba alatt én sem a rejtőzködést értettem, hanem a befolyások alatt kialakított szellemvilágunkat..., hisz a lényeg, hogy azt a meghitt helyett mivel rendezed be....
Te Istent érted? Hogyan, ha személyesen mégcsak nem is ismered, avagy tévedek és mégiscsak van kapcsolatod vele?
Istenben az Atyát, emberekben meg a jóságot, a könyörületet, a békességet a megértést, az elfogadást és a segítséget kell keresni.
Ám mi van ha mást találsz?
A sorsok nincsenek megírva. Mi alakítjuk sorsunkat, az látszik erősen idegen hatalomnak, amit a többi ember ír, és kényszerűen érinti életünket.
A belső szoba alatt nem az elbújást kell érteni, hanem hogy nem befolyásol senki. Menj akkor az erdőbe ha szimpatikusabb.
Isten törődéséről azok is bizonyságot tudnak tenni, akik nem is értik őt. A kapcsolatot valahogy el kell kezdeni, ha éppen érdekel. Ha nem érdekel, akkor persze ott van az embernek a saját tervei, vagy azok tervei, amiket éppen végrehajt.
Igen értelek én és azt a sok sok hívőt...., aki már ki sem mer lépni önmagából, a belső szobájú életéből....
Ha van Isten az nem titkon lát, hanem nyiltan...., főleg milliárdokban számolva, személyre szabatoltan képzelve, hogy Isten éppen őreá néz és törődik vele....
A sorsok mintha meg lennének írva, a történelme, drámája és boldogulása, gyötrelmeik, de nevetéseik is a családoknak, egyéneknek....., meg a temetések és a halálnemekhez vezető mélységi utak....
Az Atyát kell keresni, avagy az emberekben a jóságot, a könyörületet, a békeséget a megértést, az elfogadást és a segítséget, ha kell?
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jõ
A "hozzám jő" kijelentést ne úgy értsd, hogy elmész Jeruzsálembe.
Ésa 54,13:
És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége
Jeremiás 31,34:
És nem tanítja többé senki az õ felebarátját, és senki az õ atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az õ bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem
János 16,13:
De mikor eljõ amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem õ magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek
A hegyi beszédben megtalálni a boldogság tanításának emlékezetbeli magvait. Azon el lehet indulni.
Bölcsességet és gyógyulást kaphat az, aki kéri
Az emberek betegek a romlottságtól lesznek. De nem a gyógyításért lesznek azok.
pl.Az Atya – Fiú, Mester - Tanítvány kapcsolat. Mindnyájan Istentől tanítottakBoldogság tanítása, azaz a boldogtalanság megszüntetéseSzeretet tudománya, azaz az összeütközések és az elidegenedés megállításaBölcsesség és megértés tanítása, azaz a tudatlanság és félreértés megszüntetéseA sötétség hatalmából világosságra térésSzabadulás a foglyoknak, az emberi hatalmak megkérdőjelezéseGyógyulás a betegeknek, megtérés az egészség romlottságának az útjárólBékesség tanítása megszünteti a konfliktusokat, az ellenségeskedéseketIgazság beszéde feltárja a hamisságokat, tévhiteketAz ember nagyobb érték mint a vagyon és a hatalombónusz:FeltámadásÖrök élet
Úgy van. Ezért kell származása, szerzőség helyett a tartalom értelmességét vizsgálni.
Jézus azt mondja, megismerni a tudományról, hogy Istentől van-é. Ha tehár emberi erőlködések, mi több visszaélések és kihasználások kerülnek elő, szükséges megvizsgálni min alapulhatnak, tévedésen, félreértésen, vagy esetleg a széndékos félrevezetés gyanúja is felmerül.
Tanításról lévén szó az igazságát és értelmét kell meglátni. Ezért tűnik majd egész másnak az evangélium, ha leverjük róla Pál apostol tanításai által rárakott évezredes port.
de az evangéliumok nem hoztak újat, sem mást mint, értelmezések sokaságát....
A próféták korabeli gyüjteménye alatt te mit értesz, avagy melyik írásokat takarhatja?
Sajnos senki nem tudja például azt, hogy Péter, Pál, Jakab, Júdás leveleit az írta e, akinek a neve szerzőként van megemlítve, de ez érvényes minden evangéliumra, apcselre és jelenések könyveire is!
Timótheus zsidó származású volt...., mi mást találhatott, avagy ismert volna meg, mint a zsidó-görög vallásfilozófiai különbségeket....
A próféták korabeli gyüjteménye alatt semmiképp nem szabad azt érteni, amit ma a bibliában ószövetség alatti gyüjteményként lehet találni. Maga az ószövetség az is egy válogatás.
Hogy Péter milyen prófétai írásokra gondolt, azt nem szabad azonosítani a mai válogatott ószövetségi prófétai iratokkal.
Pál véletlenül sem a Péteri anyagra hivatkozott, hanem a Timótheus által megismert anyag teljességére, amely alapján nem húzhat senki egyenlőségjelet a Timótheusnál megismert anyag, a Péter által említett prófétai könyvek és a mai bibliában szereplő prófétai könyvek között. Pál a teljes Timótheus által megismert iratokról beszél, ez nem jelenti azt, hogy Timótheus a zsidók összes prófétai könyvét megismerte vagy birtokolta volna.
De lényegében tekintve a Mózes törvényeit és Izrael történelmére vonatkozó anyagról beszélnek, mindketten, Péter és Pál is.
Arról az anyagról, amelyet egyébként az evangélium hivatott leváltani.
