E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) 2 Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. 3 Te meghallgatod a kéréseket, 4 ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. 5 Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. 6 Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. 7 Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad.
12 Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; 13 pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; 14 a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!
A 2 = 1 = +1 új = 1 gyökérből 2 szín bizonyíték !ÁMEN.
8 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.(Zsolt 108,2-7)9 Ébredj fel, lelkem; citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! (Zsolt 5,4) 10 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked. (Zsolt 108,4) 11 Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket. (Zsolt 36,6) 12 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged !
3 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem. (Zsolt 138,8.1Sám;16,1.13;23,17) 4 Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.(Zsolt 61,8)5 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. (Jak 3,6.8)Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard. 6 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! (Zsolt 108,6.7)
1 Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! (Zsolt 33,1) 2 Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
4 Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.(Zsolt 24,1.2)
6 Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket! (Zsolt 100,37 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.(Zsolt 79,13)
10 Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. (4Móz 14,22.34; Zsid 3,17)
1 (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) 2 Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, 3 belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. 4 Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. 5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom. 6 Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. 7 De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! 8 Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. 9 Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. 10 Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. 11 Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. 12 Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. 13 A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. 14 De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! 15 Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, 16 nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
21 Szívem megtört a gyalázattól. Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. 22 Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
31 Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
1 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) (Én 5,16) 2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? (Máté 27,46; Márk 15,34) 3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. (Jób 19,7) 4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. (1Kir 9,3) 5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. (Zsid 1,8) 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.(Zsolt 107,6)
8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. (Zsolt 109,24.25
9 „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” (Zsolt 42,4) 10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.(Zsolt 71,6)
14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.(Máté 27,22)
18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, 19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.(Zsolt,22 8. 9.)(Ján 19,23.24)
21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! (Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.) 22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!(Zsolt 58,7)
9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt 134,1.2) 10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1Móz 6,17;8,1-3) 11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21)
1 (Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? . (Mik 7,8;Zsolt 118,6)
3 Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom..(Zsolt 3,6.7) 4 Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. (Zsolt 23,6;42,2.3)
6 Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. (Zsolt 116,13.14)7 Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) 8 Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni.
10 Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.(Ésa 49,15.16)11 Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!(Zsolt 25,4.5.9)
13 De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.(5Móz 29,19-20)
1 (Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.(2Sám 23,1;2Móz 19,5)
4 Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. 5 Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.(Ésa 18,18)
6 Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi, Jákob Istene. (2Kir 19,35-37; Zsolt 76,4-7)
7 Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! (Zsolt 118,19)
8 Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
10 Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya. (Zsolt,24 8.)
1 (Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, 2 zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel , 3 és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
5 Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. 5 Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 6 Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.
Jelenések könyve22. fejezet:12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. 13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
5 Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok. (Ján 3,31)
12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: (Ján 1,18;1Ján 2,5
18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Ján 15,2;1Ján 5,6)
Aki tehát az érzékeink számára felfoghatatlan. Szép kis tudomány – mondhatná bárki -, olyanról beszélni, akiről semmi biztosat nem mondhatunk, akire nincsenek is megfelelő szavak.Tudományos értelemben véve a teológia és a személyes hit között nincs közvetlen kapcsolat. Az erős személyes hit nem garancia a teológia művelésére, és fordítva:. elvileg személyes hit nélkül is lehet a teológiát művelni, ha valaki legalább gondolatkísérletként elfogadja annak axiómáit, és megfelelő alapossággal és módszerességgel jár el Az ember a történelemben találkozott Istennel, mert Isten a tér-idő meghatározott pontjain önszántából feltárulkozott előtte ,kinyilatkoztatás!
Ugyanakkor személyes hit nélkül a teológia művelésének nem sok értelme van,hiszen ennek a tudománynak az a célja, hogy intellektuálisan megalapozza és megerősítse az élő hitet; képessé tegyen minket arra, hogy a hitet másoknak átadjuk, elmagyarázzuk, a hittel kapcsolatos kérdéseikre válaszolni tudjunk.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vigyél minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.
13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be.14 Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok. 15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. 16 Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi.
Alfa és ómega (Α - Ω) a klasszikus (jonikus) görög ábécéelső és utolsó betűje, következésképpen az első és az utolsó, a kezdet és a vég, valamint a teljesség szimbóluma.
A jelenések könyvében az Atyaistent (1,8; 21,6), illetve Jézus Krisztust (1,12-18, 2,8; 2,13) jelöli, annak kifejezésére, hogy Isten, illetve Jézus öröktől fogva van és örökké él, ő az ősforrás és a végcél. Az ábécé első és utolsó betűje annyit is jelent, hogy annak minden betűje. Az alfa és ómega tehát a sorozat egészét is jelenti, így magát a teljességet.
Jelenések könyve1. fejezet :8 „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki el jő, a Mindenható.A bevezető látomás. 9 Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. 10 Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, 11 megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.”János megbízatása.17 Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18 és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. 5 Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 6 Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.
Jelenések könyve22. fejezet:12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. 13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
1 Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlőjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki. 2 Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fűszerezett borral, gránátalma-musttal. 4 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja.* rész 2,7.
A VŐLEGÉNY 6 Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. 7 Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.
FÜGGELÉK
Egy bölcsnek mondása7 Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!
Két kis gúnydal8 Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik? 10 Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését.
BEVEZETÉS A BÖLCSESSÉG KÖNYVÉHEZ 14 Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.
A KAR 1 Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg!
A VŐLEGÉNY 1 Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettőzött sorokban?
A KAR 2 Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek. 5 A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz. 6 Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod. * Zsolt. 45,14.
A VŐLEGÉNY 7 Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!
A MENYASSZONY 10 Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán. * rész 2,16.12 Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!
A KAR 1 Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!
A MENYASSZONY 2 Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.
A VŐLEGÉNY 4 Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy! 5 Fordítsd el tőlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. 6 A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. 7 A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. 9 De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyet lenne, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.
A VŐLEGÉNY 1 Húgom, mátkám, máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt; egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt. Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!
A MENYASSZONY 2 Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja):
A VŐLEGÉNY 2 Nyisd ki az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm! Mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a fürtjeimet.
A MENYASSZONY 3 Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra? Lábamat megmostam, s most beszennyezzem? 4 Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, erre megremegett a bensőm. 5 Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek. Kezemről, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére.7 Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik. 8 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, hogyha rátaláltok az én szerelmemre. Mit mondjatok neki? Hogy a szerelembe belebetegedtem.
A KAR 9 Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, asszonyoknak gyöngye? Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, hogy úgy kérlelsz minket?
A MENYASSZONY 10 Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik ő akár tízezer közül is. 11 A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete.13 A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla.
1 Fiam, ha vétkeztél is, többé ne tedd, régebbi bűneid miatt pedig imádkozzál. 2 Mint a kígyó elől, menekülj a bűntől, mert megharap, hogyha közelébe kerülsz. Fogai olyanok, mint az oroszláné, elrabolja velük az ember életét.
4 Palotákat rombol az erőszak s kevélység, így a fennhéjázó háza összeomlik. 5 Ha Istennek fülébe jut a szegény imája, akkor nem késik az ítélete. 6 Aki gyűlöli az intést, az a bűnös nyomában jár, aki az Urat féli, az a szívére veszi.
8 Aki idegen pénzen építi a házát, a saját sírhalmához hordja a köveket.
11 Ura érzékeinek, aki megtartja a törvényt, a teljes bölcsesség az Isten félelme. 12 Sok semmit sem tanul, mert nincs tehetsége, de van tehetség, amely keserűséggel jár.
16 Balgával beszélni súlyos úti poggyász, de a bölcs ajkán kellemes hang csendül.
1 A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember. 2 Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni.
4 Aki erőszakkal keresi igazát, olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni. 5 Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél. 6 Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár. 7 Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre.
A VŐLEGÉNY2 Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között.
A MENYASSZONY 4 Bevezet a bornak házába, fölöttem lebeg zászlaja, a szerelem. 5 Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egészen beteg vagyok! 6 A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.* rész 8,3. 8 Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon!
A MÁSODIK ÉNEK7 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok
meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja! * rész 3,5. 8,5.
A MENYASSZONY2 Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál. * rész 4,10. 5 Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói. 6 Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam. 7 Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
A KAR8 Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
12 Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából. 14 Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
1 (A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) 2 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 3 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 4 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 5 Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, 6 az alvilág kötelékei gaz vagy. 8 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 9 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 10 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 11 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 12 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 17 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
20 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 21 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.25 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 26 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz ikörülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak