Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Újat nemigen mondasz, s érveid se nagyon vannak. Ezért is vadultam el innen. Most mégis válaszolok, mert van öt percem.
1. A törvény maga is a szeretetben teljesedik be, Jézus szerint. Ha tehát a szeretet vezérel Krisztusra, a törvény pedig a szeretetre, akkor a törvény Krisztushoz is utat jelent.
2. Sokaknak ma is elkelne egy nagy adag törvény. Igen sokan akarnak lopni és ölni.
3. "Az igazi feladat a hamisságok és szeretetlenségek feltárása." - No persze, meg ezer más feladat: Isten szeretni, parancsait megtartani, a felebarátot szeretni, magunkat megalázni stb. Nem emelhető ki egy közülük, hogy elnyomd vele a többit.
4. "Mózesi törvények nincsenek már érvényben" stb. - Pál sem mondta, hogy érvényben vannak.
Néhány dolgot mondanék, mielőtt még a törvény Krisztusra vezérlő mesterré válna, ahogy a farizeus Pál képzeli.
1. Nem a törvény vezérel bennünket Krisztusra, hanem a szeretet.
2. A Mózesi törvényeken már régen túl vagyunk ki akar gyilkolászni meg lopkodni?
3. Az igazi feladat a hamisságok és szeretetlenségek feltárása.
4. Mózesi törvények nincsenek már érvényben, főként azért mert Istennek az Izraellel kötött szövetségének szabályaiként adattak, mésfelől azért, mert Jézus az evangéliumot adta helyette.
Ehhez kapcsolódóan hadd tegyek rendbe még 1 közkeletű tévedést. Nem az a képmutató (bibliai értelemben), aki másképp él, mint amit kívánvatosnak tart. Hanem az, aki előadja, hogy úgy él, mint amit kívánatosnak tart, közben még sem. Azaz a diszharmónia cselekedet és tanítás között egy szintig zökkenő mentesen hidalható át az őszinteséggel, s ebben a milliőben működik Jézus vérének megtisztító ereje. De még a bűnös sem képmutató, ha a szentség szükségességéről beszél. Ami persze kevés úgymond az üdvösséghez, de még sem képmutató. Azaz egy paráznaságban élő ember is beszélhet arról, hogy szentségben kell élni, nem lesz képmutató addig, míg a bűneit nem titkolja el. Ugyanis ekkor valóságos képet mutat be önmagáról. Ez persze az üdvösséghez kevés, de csak a képmutatás vádjának elhárítására alkalmas.
Nyuig, én a tartalmat szoktam nézni, s az érthet így is. Olykor én sem olvasom át a készenk gondoltat, s inkább sietve elküldöm, aztán meg nézek nagyokat, hogy "jajj, ezt én írtam, ezzel a grammatikai szinttel"?!
1. Nem azt gondoltam, hogy tetszik nem tetszik alapon dobáljunk ki ezt azt a Bibliából. Megértésről beszélek, és ha benne valami tévedés, nem szabad isten szavaként kezelnünk.
2. Tekintély alatt nem csak elöljárókat és írásmagyarázókat kell érteni, hanem maga a Biblia is írott tekintélyként működik, ha pusztán tiszteletből, megértés nélkül fogad el az ember belőle elveket.
3. Teljesen igazad van, igyekszem magam is a megértésére. A legfontosabb amire eddig jutottam, hogy az út az igazság keresése, amelyben a szeretet vezérel és a legfontosabb a talált igazságok megértése, amiely igazi változást hoz a cselekedeteinkben.
4. Pál levelein kívüli levelekkel nem nagyon szoktam foglalkozni, ami igazi kerékbetörést jelent az evangéliumon az Pál tanításai. Ezért foglalkozom azzal.
Nem szükséges mindenkinek a felebarátja legyen az ember, hiszen nem találkozol a világon mindenkivel. Én az ember környezetének a megértéséről beszélek, amiben él, tehát a család, a kollégák, a rokonok, az ismerősök esetéről, akiknek életében a saját meg nem értésem egészen biztos konfliktusokat és bánatot tud teremteni.
A Tórát szerintem ismerem annyira, hogy a lényegét megértsem. Persze hogy komolyabb írástudók elő tudnak hozni olyan hivatkozásokat, amelyeket eddig esetleg nem vettem figyelembe, de soha nem változtatták meg a Tóra lényegét, ami a szövetség, a törvény a szolgaság és a büntetés az elhajláskor. Egy Tóra leporolás mindig egy megbontott szövetség felélesztésének a kísérletével gyanús.
Én úgy látom változatlanul, hogy Isten igazságán kívül bármely másnak az "igazságát" amiatt látja el az Ige tulajdonos szerkezetű jelzővel, mert csupán részigazság, hiszen az Igazság teljessége maga Isten, s csak az lehet Isten igazságának a birtokosa, aki Isten teljességében van. Úgy látom ebben az értelemben fogalmaztad meg Te is az első bekezdésedet."
Ezt nem vitattam. Az én állításom az volt, hogy amennyiben részigazságként is kezeljük, attól az még nem áll szemben a teljes igazsággal. Azaz nem lehet a farizeusok igazságáról ab ovo elítélően nyilatkozni. Miután a keresztény igazsága több kell legyen, mint a farizeusoké (inkluzíve!). Jelesül, ha a farizeusok már-már rögeszmés szinten igyekesztek betartani a törvényt, akkor a keresztény sem élhet törvénytelen életet. Sőt erre még rá is tett Jézus egy lapáttal, pestiesen szólva. No persze ez nem kell, hogy kárhoztató módon élje meg a keresztény, mert hisz éppen, hogy van reménység! Épp ellenkezőleg, még inkább Istenre kell hagyatkoznia, látva önnön korlátait. Azaz inkább ösztönzőleg értelmezze (joggal) és őszinteségre (világosságban járásra) sarkallja tudván, hogy a Jézus vére jobbat beszél, mint az Ábel vére.
Hogy nem látod, hogy Izrael igazsága a Róma levélben nem az a fajta igazság, amit a Mátéban Jézus a farizeusok igazságaként (és betöltendőként!) jellemez? A törvény igaz és jó, pont. A törvény betöltése jó. A törvény betöltése alól senki sem kapott felmentést Krisztusban sem. Hanem Jézus Krisztus igazsága - azaz törvénybetöltése - tulajdoníttatik a hívőnek. Amiben, ha erőtlenek is vagyunk testben lévén, erősek vagyunk és megállunk Isten ítélete előtt a Jézus vére miatt, amennyiben őszinteségben élünk. Őszintén vállalva fel korlátainkat Isten, önmagunk és emberek előtt, akár ekképpen is bizonyságot téve Róla. Izrael igazsága ehelyütt pont ugyanúgy áll szemben Isten igazságával, mint a pogányok igazsága. Mert ha a zsidó betölti hitből a törvényt, vagyha pogány tölti be, egyremegy. Szintén, ha egy zsidó törvénytelenül él, vagy egy pogány, egyremegy. Egészen mást tárgyal a Róma levél ezeken a pontokon, mint amit Jézus a farizeusok igazságaként betöltendőként jellemez. Ugyanis itt a megigazulásról van szó. S bizony én sem állítottam sehol, hogy a farizeusok igazsága olyan, ami megigazulást eredményezne. Ha csak nem képes valaki betölteni maradétalanul a törvényt. Mely kitétel azért fontos - noha tudjuk, hogy Jézuson kívül erre senki sem volt képes -, mert valóságos lehetőség és igazolja a törvény jó és tökéletes voltát, rámutatva a törvény funkciójára (ti. a bűn ismerete és Krisztusra vezérlő mester). Tehát, ahogy mondani szokták: a farizeusok igazságának betöltése szükséges, de nem elégséges feltétele a megigazulásnak. Szerencsénkre ezt már Jézus betöltötte, így nekünk nem szükséges újra és újra meg-megigazulnunk, de ösztönző erőként ott kell legyen továbbra is. Ezért azt mondom: távol legyen, hogy elvessük, mint hazugságot a farizeusok igazságát csak azért, mert nem az un. teljes igazság, hanem részigazság. Ha így tennénk, a keresztények igazsága is csak fabatkát érne, mert bizony a mi igazságismeretünk is csak legfeljebb akkor lesz teljes, mikor szemtől szembe állunk a Feltámadottal.
Természetes létezik hamis igazság, abban az értelemben, ahogy írod. Azaz, hogy "megfertőztetett emberi kigondolásokkal". De rossz hírem van minden büszke keresztény számára, főleg, kik felekezetükre méltán, vagy méltatlanul büszkék: majd minden teológia, tanítás, prédikáció "megfertőztetett emberi kigondolásokkal". Nem beszélve a sok "prófétáról" és (nekem) újabban "apostolról" a pünkösdi-karizmatikus felekezetekben. Rengeteg ilyen fertőzés van. Hogy messzire ne menjek, Kenneth Hagin a szerinte a prófétai hivatalnak "adott" szellemi megnyilávulásokról, prófétaként, tanított olyan blődlit, amit már mindenképpen túlhaladottnak tekintethetünk. (Hagin egy idevágó könyvében a tudomány beszédét a jelenre és múltra, a bölcsesség beszédét a jövőre vonatkoztatva határozta meg.) Én - pusztán emiatt - nem fogom az egészet a hamis igazság kategóriájába sorolni, jól lehet a hamis próféták sorsa ismert az ókori Izraelben. (Megjegyzem: ehhez képest igen vakmerő "próféták" vannak manapság. :-() Tehát azért, mert részigazság valami, sőt akár konkrét tévedést tartalmaz valami, nem szükségszerűen áll szemben a teljes igazsággal. Az ocsú és búza elválasztására pedig egyfelől ott a Biblia, másfelől pedig képezni kell és lehet az embereket addig, míg az érzékeik nem lesznek gyakorlottak a különválasztásra (Zsid. 5,14). Idetartozik az is, hogy amennyiben a farizeusokat elvetjük, mert úgymond csak részigazságuk van, akkor innentől érthető, hogy a keresztények miért farizeusoznak le okkal, ok nélkül mindenkit, ki másik felekezethez tartozik. Mert hisz nekik is csak részigazáguk van, s nyilván "miénk a teljes, de legalábbis teljesebb igazság". Holott még ez a teljesebb igazság is csak részigazság, alighanem tele "fertőző emberi kigondolással", amiképp nyilávvaló, hogy mi is farizeusoai leszünk a majdan utánunk következőknek, kik még teljesebb igazsággal fognak bírni, s a végén mindannyiunkat jól le fog farizeusozni Maga a Legteljesebb Igazság, oszt jó napot! Mer' oly' büszkék vagyunk, hogy nekünk mink van, hogy észbe se vesszük, hogy nem mi szereztük azt, hanem csak úgy kaptuk. Ugyanis a farizeusok igazságának ekképpen történő elvetésének ez az eszkalációja. Elismerem, nem szükségszerű, de az út végén mégis csak e kelepcével kecsegtet e "fertőző emberi kigondolás".
Tehát fenntartom. A farizeusok igazsága betöltendő, és Jézus Krisztus által be is töltött feltétel, s nem vethető el azért, mert a farizeusokról - képmutatásuk miatt - egyébként méltán vagyunk rossz véleménnyel.
Én úgy látom változatlanul, hogy Isten igazságán kívül bármely másnak az "igazságát" amiatt látja el az Ige tulajdonos szerkezetű jelzővel, mert csupán részigazság, hiszen az Igazság teljessége maga Isten, s csak az lehet Isten igazságának a birtokosa, aki Isten teljességében van. Úgy látom ebben az értelemben fogalmaztad meg Te is az első bekezdésedet.
E látásom miatt én sem mondtam a keresztények igazságát már önmagában teljességnek, de azt állítom, hogy több a farizeusok igazságánál, és meg van a lehetősége annak, hogy Krisztus teljességére eljusson a hívő keresztény.
Azt azonban változatlanul állítom, hogy a farizeusok igazságát amiatt látta el Jézus tulajdonos jelzővel, mert nem csupán részben van benne már a törvényből is megismerhető igazságszint, hanem amiatt is, ami miatt ezt "Izrael igazságaként" Pál a Róma 10,1-3-ban szembeállította Isten igazságával, s a pusztán a kor Izraele igazságában élők nem tartatnak meg (9.26-27.).
Pál itt Izrael igazságát Isten igazságát nem ismerő, annak nem engedelmeskedő igazságként mutatja be. Mivel Pál korábban farizeus volt, s itt szerintem Izrael igazsága a Jézus által használt "farizeusok igazságát" érti, hiszen a korának a meghatározó, a törvényhez leghűbb vezető csoportja volt, s elsősorban Ők határozták meg akkoriban "Izrael igazságát".
A szembefordulás okát is leírja a 9,30-33-ban, ami ugyanaz, amire én utaltam, Isten igaz törvényének nem teljes hitből- (szív, lélek, erő, elme), hanem csupán rutin cselekedetekből való követése. A mózesi rendelések közül ezt a teljes odaszánást és a felebaráti szeretetet együttesen Jézus elegendőnek tartotta ahhoz, hogy a törvény szellemi igazságával, az abban rejlő valódi szellemi minőséggel, tartalommal valóban azonos lehessen a "Izarel/farizeusok igazsága", s így örök életre elegendő lehessen. Azonban a kor Izraelében sokak lénye csak részlegesen volt odaszánva Isten és az Ő törvénye mélységeinek megismerésére és követésére, emiatt a másik részük besötétült - belül (Márk 7., Máté 15.),, az igazságukkal együtt, ami így már nem volt elegendő az örök élethez.
Az Ige következetesen beszél végig a tulajdon jelzővel ellátott igazságok közül többek között a
- "törvény"-, az "igaz-", "Sion-", "Isten igaz igazságáról", de
- beszél az "emberi kigondolásokkal" (Préd.7,29.) "megfertőztetett, elhervadt" igazságról is (pl. Ézsaiás 64,5.). Ez utóbbi már nem "részigazság", hanem megromlott igazság, ami a hamis és az igaz elegye, nem azonos a Sionnak adott igazsággal,
- és a mindezek alapján keletkezettek együtteséről, az Úr elé ítéletre álló ember szintén saját tulajdonú igazságáról (1.Sám 26,23.).
Az igaz és a hamis igazság között van tehát átmenet, ilyen átmenetet ír le Jeremiás az 51,6-10-ben, amikor Isten kijövetelre szólítja fel a romló Babilonból az Izraelnek adott igazsággal együtt Izarel népét, s az Istennek a dolgát, igazságát újra kívánja Velük beszélni - nem Babilon hatása alatt, hanem - Sionon! Mindez megvalósult már egyszer Ezsdrásék vezetésével, és meg fog valósulni még Izrael esetében később is, de érvényes ez a felszólítás bárkire, aki egyelőre Babilonban maradva akarja egyszerre "gyógyítgatni" a gyógyíthatatlant, az ítélet alatt lévőt, Babilont, s nem a Sionra akar menni már első felszólításra a Neki adott igazsággal együtt újra beszélni Istennel a dolgait!
Mindebből én változatlanul úgy látom, hogy Jézus amiatt látta el tulajdon jelzővel a farizeusok igazságát, mert Ők részben bizony "megfertőztették, elhervasztották" az Izraelnek adott igazságot, s így együtt szólt szerintem az igazság szintjükről, ahogyan az Igében korábban más helyen is más "tulajdon" igazságokról szóltak. A farizeusok igazsága tehát szerintem nem a törvény igazsága, hanem annak egy részét és kovászt, hamisságot, s emiatti fertőzést, hervadást együttesen tartalmazó "igazság". És ezt a megfertőztetett, elhervasztott hamisságot és részigazságot igazította- és teljesítette ki Jézus a beszédeiben.
A farizeusok igazsága tehát erkölcsi értelemben bizony részeiben szembeállítható az Igazsággal, mert már benne volt a megfertőzés és a hervadás is, s nem csak a valóban benne fellelhető számos részigazság.
1. Jézus nem nézte kutyának az asszonyt. Ez a pogányok szinonimája volt abban a korban.
Azt fejezte ki ezzel, -mint sok más helyen,- hogy csak a zsidókhoz szólt a küldetése.
"A farizeusok igazsága magyarán szerinted is csupán részigazságok gyűjteménye."
Nem. Én azt mondtam, hogy aligha több a "mi" (keresztények) igazságunk, azaz ha az övék rész, miénk is valójában, semmi okunk kérkedni. Hogy több részt ismernénk a teljesből, mellékes.
Állításom az volt, hogy a farizeusok igazsága, igazság, a tulajdon igazság pedig mindannyiunk sajátossága, nem csak a farizeusoké. Tehát a farizeusok igazsága nem szembeállítható erkölcsi értelemben az Igazsággal. Sőt, ha valaki cselekszi a törvényt maradéktalanul, él az által. Ennyire nem részigazság.
1. Láthatod, nem óhajtok élni a válogatás jogával, sok dolgot kidobtam volna már, amiről az évek alatt kiderült, hogy csak én nem értettem azt. És ezt a történetet éppen nem kéne kidobni, ugyanis pontosan illeszkedik Jézus tanításába és gyakorlatába, gondolok pl. a Bethesda tónál történt gyógyításra. A humanista Jézusképbe persze nem illeszkedik. Tulajdonképpen én sokkal inkább ennek tulajdonítom a kereszténység mai állapotát, mintsem Pál tanításainak. Kidobósdi ügyben amúgy is óvatosnak kell lenni, a szövegkutatás elég komoly szinten van ahhoz, hogy tudjuk, hol történt utólagos módosítás a szövegeken. Tehát legfeljebb nagyon-nagyon korai hitelességproblémát vethetsz fel, de akkor szembe kell nézned azzal, hogy ugyanezen emberek Jézus szemtanúi és egyetlen hiteles lejegyzői.
2. Tekintély ügyben nálam nem kell ütnöd a vasat, tőlem elég távol áll a tekintélyek tisztelete. Jézus tanitásait azonban kifejezetten nehezen érthetőnek tartom, megélni pedig még nehezebbnek. Némely parancsolatát pedig közel lehetetlennek. Ennek problémás voltát pedig Serenic jogosan jelezte. Még ha abban igazad is lenne, hogy a Páli gyakorlatba ültetést elveted, a felvetett kérdéseire (mármint Serenicnek) nem tudtál vagy akartál írni.
3. Jogos a visszaviccelődés, de azért jól jönne ide egy kis Jézus tanítás értelmezés, ha már Pált teljesen szétszedted megelőzőleg.
4. Bocs, de mind Péter, mind Jakab elég komolyan félre lett már téve, és megelőlegezem, János sem húzná soká nálad, ha kicsit megkapargatnánk a tanításait.
Szeretet és megértés témájában pedig ennél a Pál vs Jézus témánál sokkal jobban klappol a Ki a felebarát topik, ahol azért elég komoly érvek hangoztak el azügyben, hogy nem lehet mindenki mindenkinek felebarátja. Persze arra törekedhetsz, hogy te mindenki felebarátja legyél. Sok sikert hozzá, de szerintem ehhez kevés az emberi lélek.
Ami még piszkálja a csőrömet, hogy megkérdezzem, hogy miközben az ÚSz-et valamilyen szinten minden bizonnyal olvastad, mennyire vagy otthon a Tórában? Azért kérdem, mert noha én is úgy vélem, hogy Jézus hozott újat a Tőrvényhez képest, talán meglepne, hogy tanításai milyen komoly mértékben megvannak már az ÓSZ-ben, csak le kellett porolni, és helyre tenni azokat.
Köszönet a jó szóért, sokan vannak akik inkább rosszat szólnak.
Két dolgot említenék meg, inkább közös gondolkodásként.
Egyik, hogy az ószövetség és a Mózesi törvények megszüntetésének jeleit maga Jézus cselekedetei is igazolják. Azokon könyörült, akiket a törvény megátkozott, vagy megkövezett volna és szigorúan kijelentette a Mózesi törvény, hogy meg ne szánja a szeme az embernek, se ne könyörüljön rajta, sőt, ha a törvényt be akarja tölteni akkor az ő keze vesse rá az első követ. És hogy el ne térjen a törvény ítéletétől se jobbra se balra.
Másfelöl állandóan arra hivatkozott Jézus, hogy megmondatott a "régieknek", hogy például ne ölj. Nem mondaná hogy régi, ha nem avult volna el.
Továbbá. Kijelenti, hogy a törvény Keresztelő Jánosig volt, onnantól pedig az Isten Országa hirdettetik.
Továbbá. Nem maradhat érvényben semmilyen büntetést támogató szövetség, amikor bocsánatot hirdető szövetségről beszélünk.
Továbbá. Ha érvényben lenne a Mózesi törvény, akkor Isten átkai és áldásai a mai napig is érvényesülnének Izraelben. De ezek elmaradtak Jézus idejétől fogva.
Másik, hogy Jézus tanításai hoztak újat, ez pedig a szeretet tudománya
De sajnos az evangéliumban kevés maradt fenn ezekből, inkább csak morzsákban lelhető fel, de a jelentősége óriási. Pont a képmutató, hazug, és erőltetett megoldások elhárításáról is lehetne beszélni, meg mind azokról a dolgokról, amelyek gyökerei mind máig az elidegenedésnek és az elhidegülésnek az atyafiak között. Vannak akik az elidegenedés ellen többet tudtak tenni a történelemben, mint maga Pál apostol.
Isten pedig nem érthetetlen egyáltalán, meg lehet őt érteni, csak meg kell ismerni. Azért mondta Jézus keressétek az ő igazságait, persze hogy azért, hogy megértsétek.
Nos általánosságban egyetértek írásoddal...., sokmindenben jól érzékeled a dolgokat....., de Isten dolgait mi azért nem tudjuk, eszével nem gondolkodhatunk, sem nem fűrkészhetjük akaratát....
Ami meg le lett írva, az nem más, mint egyféle pont, ahonnan el kellett inulni egy népnek azokon a tanulságos ösvényeken, amikből sok sok tapasztalatot nyerhettünk....
Nos én nem tudok arról, hogy az Izraellel kötött szövetséget felbontotta volna Isten....., ehhez talán egy élő szavahihető személy kellene.... és nem irodalmi főhősök szerkesztett szavai...., amiket mégcsak ellenőrizni sem lehet, hisz eredeti irat nincsen..., de ha Él Isten...., akkor talán Őt kellene, mint érintettet megkérdezni....!
Jézus semmi újat nem hagyott ránk, ami ne lett volna már ismert régtől fogva...., új parancsolatot sem adhatot, mert parancsszóra szeretni, hogyis mondjam érdekből, megfélemlítésből lehet...., de őszintén soha!
Úgy éreztem kielégítő válaszokat adtam már ezekre, de szívesen megfogalmazom mégegyszer.
1. Amikor Jézus kutyának nézte az asszonyt és csak a hite miatt segített neki, nem is tetszett nekem ez az igehely. Ebből az a fontos következtetés, hogy nem veszek a Bibliában minden leírást készpénznek. És szívesen adok a kezetekbe egy lehetőséget, hogy azt mondhassátok: megválogatom, hogy mit fogadok el a Bibliából. Mert ezt kettős vonallal magam is aláhúzom, maga topic is erről szól.
2. Jézus tanításait csak úgy tartom megvalósíthatónak a gyakorlati életben, ha az ember lépeseket tesz a tanítás megértésében. Minden igazság, amit az ember megismer és nem ért meg, a gyakorlati életben is vakvágányra kerül.
Egyénenként fel kell fedeznünk, mik azok a téves nézetek, tekintély alapon elfogadott hitelvek, gyülekezeti elöljárók által megszabott erkölcsi értékek és szabályok, amelyek akadályozzák életünk, atyánkfiaink, Isten, az írás megértését. Magunknek kell elkezdeni keresni az igazságot ahhoz, ahogy magunk tudjunk különbséget tenni igaz és hamis között. Ne tekintélyek tegyék ezt meg helyettünk.
Hasonlót válaszoltam Serenicnek a következő hozzászólásomban:
3. Nyaktiló ügyben nem tudok segíteni, de különböző egyéb, különösen inkább kertészkedéssel kapcsolatos szerszámok ügyében ajánlhatom az OBI áruházat.
4. Jézus tanítványainak, tanúinak, megemlékezőinek elmondásait nem szoktam félresöpörni, különösen szeretem azonban Pál apostol önjelölt írásainak beszédeit takarítgatni.
Egy spirituálsi, vagy misztukus vallás ceremóniái lehet hogy adnak sprituális élményeket, de azoknak köze nincs Isten szeretetéhez. Tehát korántsem spirituális és ceremóniális szeánszokon elérthető tapasztalatokra hivok bárkit is, hanem a hétköznapi életben megélhető tapasztalatokra, ahol lehet úgy viselkedni másokkal, hogy életünk alapja immár a szereteten és a megértésen nyugszik, nem a javak gyüjtögetésén, és erőszakos befolyások segítségén.
A farizeusok igazsága magyarán szerinted is csupán részigazságok gyűjteménye. Én azt tettem ehhez hozzá, hogy ebben szerintem benne van az Ő kovászuk, azaz az ember képmutatása, ahogyan minden Istent csak részben megismert eszmerendszerben, és szerintem ilyen értelemben ír erről az újszövetség.
Az is tény, hogy a farizeusok teljesebb igazságot, "tudományt" adhattak volna a rájuk bízott, általuk Istent megismerni, s a mennybe bejutni kívánóknak.
Szerintem a rájuk bízott tudományból (az ószövetségi írások, s azok tanulmányozhatósága) kovácsolt "igazságuk" nem merített kellően, azaz már a rájuk bízott tudomány lehetőségeit sem használták ki megfelelően!
Emiatt a hegyi beszédben Jézus számos olyan dolgot mond, amire biza a farizeusok maguk is rájöhettek volna magából a rájuk bízott tudományból, azaz beilleszthették volna az igazságaik közé. Erre írtam a 10. parancsolat és a paráznaság és a "ne ölj" parancsolat kapcsolatát, valamint a szívből származó Istenkövetést, a körülmetélt szívet, hiszen a szívbőli követés fontosságát némelyek tudták közülük, s a legnagyobb parancsolat részeként a legfontosabbnak tartották. Nem véletlenül Jézus ezt a megvallást már nem egészítette ki, ezt elegendőnek mondta, de bizony kiegészítette a hegyi beszédben a többi ószövetségi alapigazságot, mivel azokat ott a farizeusok igazságának részeként értelmezte egyenként!
Magyarán voltak Jézus korában is akik tudták, érezték Jézus nélkül is, hogy mi a legfontosabb, az örök élethez szükséges alapigazsága az ószövetségnek, míg más írástudók és farizeusok alapvetően maradtak hiányosak az eléjük adott ószövetségi lehetőségekhez képest - is! Emiatt örülök annak, hogy Te is elismered azt, hogy Jézus a hegyi beszédben bizony rosszul értelmezett "farizeusi igazságokat" is elemzett. Márpedig ami rosszul van értelmezve, abban kovász van. Mivel Jézus a hegyi beszédben a farizeusok igazságát elemezte, emiatt a rosszul értelmezett részekben benne volt a kovász, mivel rossz értelmezése miatt nem igazság, hanem hamisság áradt belőle.
Az írásod többi részével egyetértek, de nem nagyon fogom folytatni ide az írást (és máshová sem), mert ez a topik szerintem meddő marad. Ha akarod, még válthatunk erről több szót, de sztem a lényegét kibeszéltük.
Azért én nem értelek. Eleddig annyira sok felhozott érvet egyszerűen ignoráltál, legalább annyit mondhattál volna, miért teszed, tán inkorrektek voltak mind azok az érvek? Az, hogy számtalanszor írtuk, nem érted sem Pált, sem Jézust, legalább figyelmeztetőleg kellett volna hasson, hogy talán alaposabb tanulmányozásra lenne szükséged, vagy még inkább, az értelmezési módszered meglehetősen hiányos, az azzal levont következtetések célt tévesztenek. Mondjak példákat? - Érdekes lenne, ahogy Jézus a szeretet jegyében lekutyázott egy bajban levő asszonyt. (És nem, nem ér, hogy utána segített, mert először egyszerűen levegőnek nézte, és utána a hite miatt segített rajta, nem emberségből) - Válaszolnod illenék Serenic felvetéseire, miszerint miképp látod megvalósíthatónak a gyakorlati életben Jézus parancsait? - Ehhez rögtön kapcsolódik egy gyakorlati problémám: nem tudom, segíteni tudnál-e beszerezni nekem egy megbízható, magam által is használható nyaktilót, mert engem a fejem nagyon sokszor megbotránkoztat. Tudom, pont a fejet nem említette Jézus, de logikusnak látszik az általánosítás. Segítenél? (A nyaktilót utánam megörökölhetnék más rászoruló tanítványok, akiknek még szüksége van). Malomkőkereskedés is érdekelne, bár azt hiszem, kivételesen arra nincs szükségem, inkább a fejemmel kezdem Jézus követését. Bár némi dilemma, hogy utána hogyan fogom a fejem elvetni magamtól... - No és nem válaszoltál arra sem semmit, hogy gondold el, Jézus szolgálatának, életének voltak szemtanúi (testvérek, apostolok, egyéb tanítványok). Több bibliai könyv az ő bizonyságuk lejegyzése, köztük Jézus tevékenysége, valamint szavai, arról nem beszélve, hogy talán ezeknek a tanúknak volt némi közvetlen fogalma arról, hogy Jézus maga hogyan éli az életét, nem csak szócsavargattak egy elefántcsonttoronyban. Namost, ha te ezeknek a tanúknak a beszámolóját söpröd félre, akkor arra igencsak jó okot kéne adjál, az eddigi érveid számomra igencsak harmatosnak tűnnek ekkora merészséghez. A "megtapasztalás", és "megértés" önmagában erre igencsak nem ad alapot, mert ha nem tudnád, mindenféle vallás, még a sátáizmus is képes adni spirituális élményeket, komplettnek tekinthető rendszert, ennél több kell a hitelességhez. A keresztények számára ez a "több" pont a tanúk szava, melyet te szépen félreteszel, ezzel kiütve saját kezedből is a hitelesség egyetlen fegyverét, legalábbis a vitaporondon.
"Sajnálom, hogy nem olvastad eléggé figyelmesen a topiknak ezt a vitaszálát."
Nagyban fogadtam volna rá, hogy megint felteszed a régei lemezt, miszerint nem kontextuában értelmezek valamit. El kell keserítselek. Nem érdekel a kontextus, a vitaszál. Egyetlen általam lényegesnek vélt elemet vettem ki a hozzászólásodból, abban mutattam rá tévedesdre. Kizárólag azért szólítva meg téged, mert egy közkeletű tévedést írtál le. Ezt a javítást függetlenítettem a kontextustól, mert ez egy önmagában is létező tévhiedelem.
A farizeusoknak pedig semmivel sem volt kevesebb részigazságuk abban az értelemben, ahogy használod. Ugyanis az emberi történelemben kizárólag egyetlen személy birtokolta a teljes igazságot, aki maga az Igazság, a názáreti Jézus Krisztus. Minden egyéb (benne az egyház is) csak részigazságokat birtokol, tükör által homályosan. Bizony, még az egyház is, merthogy folytonosan fejlődik Annak megismerésében, aki elhívta. Persze legalább van tükrünk.
No tetáh! A farizeusok igazságát Jézus nem részigazságként jellemzte. Ez tény. Hogy te részigazságként jellemzed, az is tény. A kettő között pedig különbség van. Jézusnak jellemzően nem a farizeusok tanításával volt baja, hanem viselkedésükkel. A tanításukat kiigazította ugyan, de jelesül éppen a Hegyibeszédben (itt hangzik el, hogy a mi igazságunknak több kell lenni, mint a farizeusok igazásgának) fejti ki Jézus, hogy azok a maguk helyén bizony igazságok voltak. Itt nem arról van szó, hogy "rosszul értelmezték" (rendben, az is), hanem inkább, hogy nekik ez adatott, de eljött most a teljesség. Azaz például helye van a válás utáni újraházasodásnak (Mózes szerint), de Jézus ennél többet hozott. Alapjaiban nem értelmezték ezt rosszul, mert szabadon lehetett válni, igazságosan. Helye van a bosszúállásnak az embert ért sérelem miatt (mert így igazságos), de Jézus (az Őrá való tekintettel) mondja azt, hogy a jogunknak (ami tehát van) ne szerezzünk érvényt. Alapjaiban ezt sem értelmezét rosszul, legfeljebb céltévesztésről lehetne beszélni, mert a bosszúállás áll a mai napig, a keresztény csak lemond róla, de attól még van, Aki bosszút áll. Tehát ezek mind jellemzően olyan dolgok, melyekben Jézus kifejezetten elfogadta a farizeusok tanítását, csak közölte, ő ennél továbbmutatót hozott. Ahogy nekem a perhez fűződő jogaimat nem csorbítja az, hogy eltekintek a pertől. Ha pereskedek jól teszem, ha Jézus miatt mégsem, még jobban. Hasonlóan a házasság is. Pál szerint, aki megházasodik nem vétkezik, de aki nem házasodik meg az Úr miatt, annak még jobban van dolga. Jézus kifejezetten parancsolta a farizeusok kortársainak, hogy amit azok mondanak, megtegyék. Nem azért tette ezt, mert valami részigazságot akart betöltetni az Őbenne hívükkel, hanem azért, mert alapvetően az igazságról tanítottak, csak épp ezen igazsogok tanítása kevés az üdvösséghez. Ezért is mondja nekik, hogy tanulmányozzák az Írásokat, mert azt hiszik, abban van az örök életük, miközben az Írások tesznek bizonyságoit Róla. Ez is hasonló. Teljesen igazuk volt a farizeusoknak abban, hogy tanulmányozták az Írásokat, és helyesen gondolták, hogy az Írások, annak tanulmányozása kapcsolatban van az örök élettel. Más kérdés (igen, lényeges kérdés, de mégis más), hogy nem ebben a cselekedetben van az örök élet.
Valóban, Pál feltárja, hogy a farizeusok nem ismerték meg Isten igazságát. Amikor találkoztak a megtestesült Igazsággal. Ekkor már, ezen a ponton, inkább ragaszkodtak az atyai hagyományokhoz. No de ezzel távolról sem csak a farizeusok vannak így, hanem mindenki, aki elutasítja Jézus Krisztust. Mert mindaz, aki elutasítja ragaszkodik a tulajdon igazságához. Így az itt szereplő "tulajdon igazság" nem jellemezhető a "farizeusok igazságával". Pál nem is azt írta. Szerintem nem is ok nélkül. Tehát továbbra is tartom: az, amit a farizeusok igazságának nevezünk, nem áll szemben az igazsággal. Az pedig, amit tulajdon igazságként jellemzünk, nem csak a farizeusok sajátossága, hanem minden emberben megvan az erre való hajlam, ami tulajdonképpen az ősbűn.
A TÍZ parancsolat, mivelhogy a Mózesi törvény része, nincs érvényben.
És nem azért nem ölünk, mert a Mózes törvényeiben ezt megparancsolta Izraelnek az Úr, hanem mert szeretjük az atyánkfiait.
Nem függ minden Istentől, ez egy alapvető félreértés.
Az hogy mi hogyan viselkedünk egymással, segítünk egymáson vagy ártunk a másiknak, tőlünk függ, nem az Istentől. Ezért küldött az Isten prófétákat, hirdetőket, netán belátnánk, hogy ha gonoszságainkban veszteglünk, akkor az egész emberiségnek csak a rovására vagyunk.
Mózes parancsolatai már attól sincsenek érvényben, hogy nem vagyunk Izraeliták, akiknek adta Isten a törvényt. De velük is felbontotta Isten a szövetséget, hogy új szövetséget köthessen, nem Izraellel, hanem mindenkivel, aki cselekedni akarja Isten akaratát.
Jézus egy tanítást hagyott ránk meg egy új parancsolatot, hogy egymást szeressük.
A kettő együtt teszi ki az evangélium lényegét, amely abban áll, hogy világosságot hoz a sötétségben ülőknek, szabadulást a foglyoknak, gyógyulást a betegeknek.
Ragaszkodhatunk a sötétségünkhöz, a kötöttségeinkhez, egészségtelen, romlott életünkhöz, amelynek eredménye a betegség lesz és nem a győgyulás. De ezek nem Mózes törvényeinek a be nem tartása miatt esink rajtunk, hanem saját bigottságunk teszi ezt velünk.
A megtérés nem egy hit, ahogy Pál apostol beállítja, hanem egy megváltozott élet. Az evangélium erről szól.
A TÍZ Parancsolat érvényben van szerinted???, mert az is Mózes által látott napvilágot, függetlenül attól, hogy azt Isten írta volna....
Szerintem Mózes törvényei irányadó paragrafusok voltak egy nép részére...., ami változhatott idővel..., a fejlődés nem állhatott meg akkor se, ma sem!
Isten országa, mi is ez?
Isten a világmindenség teremtője, minden tőle függ, az övé minden nép és nemzet a biblia szerint, vagyis az össznépi játék...., akkor minek hírdetni egyféle istenített keresztes országlást?
Szeretném ha elmondanád, hogy mi az az új törvény, amit be kell tartani és az hol van megírva és mitől melyik nincs érvényben Mózes törvényének passzusai?
Néhány szó a törvény és az evangélium közötti különbség megítéléséhez, mert sok keresztény úgy gondolja írásmagyarázóik okfejtései alapján, hogy az evangélium nem más, mint a Mózesi törvények, megerősítése.
Nem.
A Mózesi törvények nem csak a tízparancsolatból álltak, hanem egyéb parancsolatokból és egyéb rendelkezésekből, végezetül az ezen parancsolatok és rendelkezések megszegésére vonatkozó büntetések összességéből. A parancsolatok és rendelkezések száma hírük szerint 613 darab volt. Ha valaki azt állítja, hogy a Mózesi törvények érvényesek, akkor azt is állítja, hogy mind a 613 parancsot és rendelést be kell tartani. Vagy pedig milyen alapon szelektál? Tízet betartunk hatszázat nem?
A Mózesi törvények Istennek az Izraellel kötött szerződésének az alapszabályait tartalmazza, ami szerint élnie és cselekednie kell, továbbá rendelkezik afelől, hogy ha Izrael nem cselekszik a szerződésben foglaltak szerint, akkor ilyen meg olyan átkok és büntetések fogják érni Isten részéről.
1. Legfontosabb, hogy Isten a szerződést Izraellel kötötte, a pogányokra tehát nem vonatkozott sem akkkor, sem most.
2. Csak Jézusig volt érvényben, mert az Isten Országának hirdetése alatt már nem fér bele a tanításba a bűnösök megkövezése, beteggé tétele, megátkozása és szolgaságba hajtása. Ha pedig nincsen büntetés minek a törvény, amely eleve azért jött, hogy mértéket szabjon minden gonosz cselekedetnek és büntesse?
3. Ha valaki most valóban betartja Mózes összes törvényét nem fogja Isten sem megjutalmazni, sem megáldani a törvényben meghatározottak szerint
4. Ha valaki semmit nem tart be Mózes törvényeiből nem fogja Isten megbüntetni, vagy megátkozni a törvényben meghatározottak szerint.
Ezt jelenti, hogy Mózes törvényei ma nincsenek érvényben.
Az evangélium ezzel szemben nem a Mózesi törvények meghosszabbítása, érvénybe léptetett módosításokkal, vagy a törvény megerősítése.
Az evangélium új szerződés, új parancsolattal. A szeretet és megértés az evangélium első és legfontosabb parancsolata, hogyan tudod szeretni felebarátodat mint magadat, ha semmit nem teszel a megértése érdekében?
Az atyafiak szeretetéből persze származik, hogy nem ölöd meg őt, nem lopod meg, nem teszel ellene hamis tanúbizonyságot, de ez nem azt jelenti, hogy a Mózesi törvények támadtak fel. Minden ország törvényei, nem csak a Mózes törvényei, polgárai jólétének és érdekének védelmében születtek, nyílván egy bizonyos szinten megegyeznek azokkal az elvekkel, amelyek a szeretetből is fakadnak. De a törvény a büntetésre van, az evangélium pedig a megbocsátásra.
Szöges ellentmondásban áll a kettő. Aki az evangéliumot hirdeti, miért beszél Mózesről?
Ha nem a törvények határozzák meg a gonosz cselekedetek közül mi az amit elítél és milyen mértékben, akkor hogyan ítéljük meg a gonosz cselekedeteket?
Ez az evangélium másik nagy jelentősége.
Az embert helyezi fölébe a törvénynek, nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Minden ember meg fogja tudni mondani, mi az, ami neki gonosz, vagy ő igazságtalannak talál. Itt válik fontossá az, hogy ha valaki a szeretet szerint akar élni, akkor értse meg azokat, akiknek jót akar cselekedni, értse meg azokat hogy mi nekik a gonosz vagy mit tart igazságtalannak. Nem a törvényeket kell bújni, hanem meg kell ismernünk egymást.
A keresztények sajnos nem képesek erre a megértésre, mert írástudóik visszaállítják szemléletükbe a törvényeskedést mindenféle biblikus formában. Ezért válnak képtelenné arra, hogy az emberekkel igazságot vagy jót tudjanak cselekedni. A legfőbb hivatkozási alapuk Pál apostol, aki korábban farizeus volt, és ahelyett, hogy Jézus tanításait érvényesítette volna a Mózesi törvények megreformált változatával alapított vallást.
Tudod, annyi minden elhangzott már ebben a topikban emberek meg nem értése miatt arról, hogy a Biblia itt meg ott "téved", hogy óhatatlanul is reagáltam erre a megjegyzésedre, mondván, nehogy valaki is aztat higgye, hogy még most is a bélásokat kell dobálnia ahhoz, hogy "vezetést" kapjon.
Sajnálom, hogy nem olvastad eléggé figyelmesen a topiknak ezt a vitaszálát.
Itt nem arról írt sem Takarító, sem én, hogy volt-e a farizeusok igazságában igazságtartalom, vagy sem. Mert volt benne, hiszen az Istentől Izraelnek adott Igaz törvényt kívánták betartani, ami akár sikeres is lehetett volna összességében, s így betölthették volna ezen igazságokat. Van igazságtartalom szinte minden eszmerendszerben, s emiatt Pál is idézett görög költőktől önmagukban igaznak bizonyuló, megálló állításokat.
Azonban a farizeusok igazsága részigazságok és hamisságok elegye volt, mert elsősorban nem a szívükkel követték az Urat, hanem az elméjükön, a megszerzett tudásukon keresztül - valódi szeretet nélkül. Emiatt nem tudtak helyesen rangsorolni fontos kérdésekben (korbán vagy a szülők tisztelete, mitől szent az áldozat, önmagában, vagy az oltártól, özvegyek és árvák ügye szívből, szombatnapi jócselekedettel megtörni a szombatot, hiszen a szombat van az emberért, s nem az ember a szombatért, stb...) s ezen kicsinek tűnő kovászok miatt az egész igazságuk megromlott, hiszen ezek lettek volna a lényegesek Isten előtt.
Mert irgalmat Istentől Jakab szerint csak az irgalmasok kapnak, azok, akik a hitük mellé megfelelő jó cselekedeteket ragasztanak.
Emiatt Pál a farizeusokat Isten igazságát nem ismerőknek és saját-, nem Isten igazságával rendelkezőknek mondja (Róma 10,3.). A Máté 5,20-ban szereplő "farizeusok igazsága" kifejezésben Jézus ugyanerről a farizeusok saját(os), "tulajdon igazságáról" beszél, ami nem azonos Isten igazságával, hanem csak tartalmaz abból részeket, de ahhoz való hozzátétele és abból való elvétele miatt csupán a "farizeusok igazsága" marad, amibe bizony belekerülnek a képmutatásuk, a "kovászuk" miatt hamisságok is. Azaz a farizeusok igazsága nem az ószövetségi igazságoknak egy szűkebb verziója, hanem az Isten igazságától külön álló "tulajdon igazságuk", ami egy eszmeredóndszer volt, a részigazságok és a képmutatás miatti hamisságok eszmerendszere.
Emiatt tárgyalja Jézus a Máté 5-ben és 6-ban alaposan azt, hogy a legkisebb parancsolattól kezdve a nagyobb parancsolatokat is milyen rosszul értelmezték a kora farizeusai, s milyen hamis "igazságot" csináltak belőle! Hiszen előttük volt a kívánság szintjét is bűnként kijelentő 10. parancsolat, de mégsem vették figyelembe a "Ne paráználkodjál", Ne ölj" parancsolatoknál, pedig azokkal is kapcsolatban van a 10. parancsolat! A Máté 5 és 6 nagy része az ószövetségből is kikövetkeztethető lett volna, de a farizeusok igazsága Jézus szerint nem megfelelően vette figyelembe ezeket az alapigazságokat.
Emiatt tudott Jézus eredményesen az ószövetségben az első követ a bűnösre rávető tanúkra megfogalmazott figyelmeztetéssel a parázna nőhöz hasonlóan bűnös farizeusokat meginteni. Ez nem jelentette ott feltétlenül azt, hogy minden odacsődülő farizeus valóságosan is megcsalta a feleségét, de azt biztosan jelentette, hogy gondolatban igen! Márpedig a 10. parancsolat már ezt is tiltotta, de a farizeusok csak Jézus tanítása után kezdtek erre rájönni, mert azt addig a bensejükbe tudták rejteni a meg nem cselekvése révén. De Isten a szívek vizsgálója, s Jézus valszeg sok általuk megkívánt (vagy el is csábított) nő nevét írta le a porba.
A farizeusok igazsága tehát a 10. parancsolatot pl. a paráznaság kapcsán már séróból nem vette figyelembe, pedig az ott volt Mózestól fogva! Emiatt nem szabad a farizeusok igazságától elválasztani a képmutatásuk miatt belekerült kovászt, hiszen éppen emiatt a kovász miatt megromlott "igazságaikat" értelmezte újra, javítgatta ki Jézus a Máté 5-ben és 6-ban.
Nem csoda, ha Jézus fel is hívja a figyelmüket arra, hogy ne azzal törődjenek, hogy külsőleg ne kövessenek el bűnt, azaz ne a kívűlről látható cselekedeteiket igazítsák csupán Istenhez, hanem azzal törődjenek, hogy a bensejüket mossák meg, mert az van rakva ragadománnyal és gonoszsággal (Luk. 11,39-41.), s Isten azt is látja és elsődlegesen bizony azt vizsgálja.
Emiatt, Ők hiába voltak az ószövetségi igazságok ismerői, annak az igazságszintnek sem léphettek az útjára, hiszen azon utoljára az ószövetségben a próféták közül Keresztelő János járt (Máté 21,32.). Az ószövetségi "igazság útja" sem azonos teháta farizeusok igazságával, mert a farizeusok igazsága bizony tartalmazza a képmutatásuk kovászát is. Emiatt az ószövetségi igazság utolsó képviselője megtérésre szólította fel a farizeusokat, és mindenkit, akik a farizeusok igazságát vallották (ugyanúgy Máté 21,32.)!
Emiatt írtam azt a 869-ben, hogy a farizeusoknak az igazsága "elferdítetté" vált. Ennek okaként azt írtam le ott, hogy az Istentől kapott "igazat elrontották, elferdítették a kigondolásaikkal (Préd.7,29.)". Így jött létre egy Istentől különböző bölcsesség (mert erről beszéltünk itt először Takarítóval a Jak.3,15. alapján), egy Istentől különböző, emberek tulajdonát képező igazság (Róma 10,3.).
Magyarán azt, amit igazként kaptak elferdítették, elrontották olyannyira, hogy a lényegét rontották el, lényegében Istennek az ember iránt tanusított gondoskodó szeretetét, irgalmát vették ki belőle, s nem az emberre kívántak gondot viselni a "melyik nagyobb elv" (pl. kell-e szombatnapon körülmetélkedni, ha az előírt 8. nap szombatra esik. Ebben az esetben pl. jól látták meg, hogy a szombatot megtörhetik ezzel, mert a körülmetélkedés az elsődlegesebb. De sajnos nem jöttek rá, hogy a tízparancsolat alapján a szülők támaogatása elsődlegességet élvez a templom számára rendelt ajándéknál.) alapján, hanem csak rossz sáfár módjára őrizgették a mennybe vezető tudomány kulcsait (Luk. 11,52.), de nem tették hozzá a szívük odaszánását, s így nem hozták ki a törvényből a rájuk bízott és lehetséges maximumot a gazdájuk, s így a maguk számára is, s a környezetük számára - ami egy jó sáfár dolga lenne.
Jézus tehát a farizeusok igazságát a Máté 5-ben és 6-ban már az ószövetségi igazság útjával is szembesítette, s rámutatott arra, hogy (Mózes, Jeremiás és más ószövetségi szerzőkkel összhangban), ezeket az Istentől kapott igazságokat akkor is a szívben kellett volna megőrizni, és biza így más lett volna az eredmény, mások lettek volna az akkori "farizeusok igazságai" is! Jézus tehát szembeállította a részigazságokat tartalmazó farizeusok igazságát már az ószövetség igazságával is, nemhogy az újszövetség későbbi parancsolataival!
Ezt tette Jézus előtt Keresztelő János is, a farizeusok igazságán nevelkedettt néppel, és bizony az újszövetség mellett Flavius is leírja, hogy valóban az egész nép döntött János felszólításáról, s arról, hogy megtér-e a valódi ószövetségi igazság alapján a bűneiből teljes szívéből, vagy sem?
Ugyanazt az elementáris hatást érte el János, amit Ezsdrásék az új államalapításkor (Neh. 8,9.), hiszen Ezsdrásék is Jánoshoz hasonló mélységgel ismerték és cselekedték meg az ószövetségi igazság útját, s így adták a nép elé döntésre, nyilvános bűnvallásra és megújított szövetségre. Ezsdrásék a Jézus kora farizeusainak az igazságát bizony részeiben szintén elítélték volna, ahogyan Keresztelő János is, és maga Jézus is tette. Amiatt, mert benne volt a kovász.
