lehet én is csak azért vagyok ilyen mert "nincs rendben" az a bizonyos dolog amiről én beszélek, ha "normális" lennék lehet én is olyan "tróger" lennék... (amúgy meg nem lennék olyan tuti - bár ezzel most hirtelen ellent is mondok magamnak - egyszerűen mert nem olyan nevelést kaptam, mert anyám rendesen nevelt, foglalkozott velem... végül is mondhatom: rendes ember lett belőlem - ilyen szempontból, amúgy meg selejt lettem:((((
csak azt nem tudom miért én nekem kellett ilyenné lennem???
Hidd el, hogy azok a férfiak vannak kevesebben, akik így gondolkodnak, mint te.
Vagy én mindig rosszakkal akadok össze?
Pedig én úgy érzem, hogy bennem megvannak ezek a tulajdonságok.
Mondjuk, ha megbántanak, kieresztem a tüskéimet.
Meg annyiszor átvertek már, hogy az első jelre gyanút fogok, és kétségbeesek, pedig lehet, hogy nem volt igazam.
erre nem tudok mit mondani (illetve tudné mit, csak per pillanat nem most, majd lehet máskor igen)
... p.s.: pl. van egy lány akit ismerek; helyes, szép, okos(jó tanuló...stb), tökéletes alakja van, de ennyi...de amennyire ismerem; (nem nagyon) de ahhoz épp eléggé hogy mégis aztmondjam: nem valami nagy szám, egyszerűen a gondolkodásmódja, "belsője" nem igazán tetszik; ahogy észrevettem eléggé idealista felfogású, sokkal "vonzóbb" számomra ha vki a földön jár, és ha nem is néz ki úgy mint Pamela Anderson - akitől mongyuk kiráz(na) a hideg - de kedves, őszinte, figyelmes, jószívű stb.
Ezekszerint a legrosszabb férfi megtalálta a legrosszabb nőt. :-((( Mert én is úgy érzem, nálam mindenki jobb.
Én is találtam vkit, aki iránt így éreztem és egész életemben képes lettem volna erre, de kevés voltam neki és elérhetetlen marad örökre; tudom hogy kedvel, meg jóban vagyunk, de semmi több nem lehet ebből; hisz van szeme és vannak elvárásai, és ha vkinek van választási lehetősége akkor nyilván a neki legmegfelelőbbet, legjobbat választja és nem engem.
Biztos észreveszed, hogy alig kellett változtatnom a szövegen.
DE becsületből (gyerek) tudom engem választana, és mellettem marad, de akkor is bűntudatom lenne hogy NÁLAm 1000x jobbat érdemelne - őszintén szólva nálam mindenki jobbat érdemel.
Hogy lehet problémám? Tulzottak az elvárásaim. Mert egy kapcsolatban akkor érzem jól magam, ha mindazt megkapom, amit leírtam. Igaz, hogy én is igyekszem ugyanezt nyújtani.
A férfiak többségének nagyon számít a külalak, és egy formás popsiért gondolkodás nélkül odadobnak mindent, mi szerintem érték lehet.
"Sokkal fontosabb a testiségnél, hogy mellette állj, hogy számithasson rád, hogy figyelj arra, ha valami bántja, ha nem érzi jól magát. Becsüld, és tiszteld! Soha ne érezze, hogy elhanyagolod, hogy nem fontos neked. Sose bántsd meg saját örömödért! Tudjál megtenni olyasmit érte, amit magadért nem biztos, hogy megtennél. (persze nem mindig, de legalább néha)
Törődj vele! Okozz neki örömet. Szeress vele lenni. Ne érezze azt, hogy nyűg a nyakadon. "
én találtam vkit aki iránt így érzek és egész életemben képes is lennék erre (ebben 100%-ig biztos vagyok - életemben ebben az egy dologban tisztán látok) de az általam említett okok miatt ez elérhetetlen marad örökre; tudom hogy kedvel, meg nagyon jóban vagyunk, de semmi több nem lehet ebből; hisz van szeme és vannak elvárásai, és ha vkinek van választási lehetősége akkor nyilván a neki legmegfelelőbbet, legjobbat választja; nálam mindenki jobb - mint mindenkinek - magyarán semmi esélyem sincs;
DE mégha vmilyen csoda folytán engem választana, akkor is bűntudatom lenne hogy NÁLAm 1000x jobbat érdemelne - őszintén szólva nálam mindenki jobbat érdemel
de amit írtál az jól esett!!! :) - ezek után azt nem értem neked hogy lehet problémád, ha ilyeneket tudsz és érzel!?
Ha gondolod, beszéljük meg ezt mélben... (lehet, hogy kicsit lassan reagálok, esetleg csak holnap, mert épp most installálom újra a gépemre az összes szoftvert)
Annyira reménytelen helyzet szvsz nincs. Ha én nem vagyok egyedül... Persze vannak dolgok, amiket én sem szeretek nyilvánosan reklámozni.
Kedves Ismeretlen2x
Olvastad az 59-es hozzászólásomat?
Ott egy férfitől idézek, hogy mikor jó társ, egy társ. És magam is így gondolom.
Mi van ebben, amit te nem tudsz megvalósítani?
Elárulok neked egy titkot. A nők egy része (nem tudom mennyien, de vannak) nem is élvezi a szexet. Már konkrétan azt, amit annak hívunk.
Hanem azért szeret szeretkezni, mert érzi a szeretett férj ölelését, közelségét, mert beszívhatja az illatát, mert átjárja a melegség, az összetartozás érzése, plusz érzi azt, hogy kell a szeretett férfinek, szükség van rá, valaki nőnek nézi, és kívánja őt, csak őt, és ez nagyon fontos. Az, hogy az ölelés beteljesedik-e, majdnem mindegy, hisz annyi más úton lehet örömöt okozni.
Sokkal fontosabb a testiségnél, hogy mellette állj, hogy számithasson rád, hogy figyelj arra, ha valami bántja, ha nem érzi jól magát. Becsüld, és tiszteld! Soha ne érezze, hogy elhanyagolod, hogy nem fontos neked. Sose bántsd meg saját örömödért! Tudjál megtenni olyasmit érte, amit magadért nem biztos, hogy megtennél. (persze nem mindig, de legalább néha)
Törődj vele! Okozz neki örömet. Szeress vele lenni. Ne érezze azt, hogy nyűg a nyakadon.
Soknak tűnik, és van még több is, de ha szeretsz valakit ez magától jön. És ami a legfontosabb, viszonozni fogják!
Minden ember "meghálálja", ha törödnek vele.
Tudom, hogy a nők közt van ilyen. Férfit eddig azt az egyet találtam, akitől idéztem, de ő foglalt. :-(((
Úgyhogy fel a fejjel.
Lehet nem hiszed, de azt sokkal könnyebb nélkülözni, mint a lélek tisztaságát.
igen, rengeteg szarházi alak van aki veri az asszonyt és még sorolhatnám h milyen dolgokat csinálnak egyesek - persze ezeket sokan ismerik - és addig én meg.....csak sóvároghatok hogy ez csak egy rossz álom és majd 1x felébredek végre, és kiderül h minden máshogy alakult, de ez nem történhet meg, mert ami 1x megtörtént az már nem fordítható vissza
"azt, hogy miben lenne részed, soha nem fogod megtudni, amíg ki nem próbálod"
pont a "megcáfolhatatlan indokok" miatt kipróbálni se tudom
azt, hogy miben lenne részed, soha nem fogod megtudni, amíg ki nem próbálod. egyre több olyan pasit látok a neten, aki meg van győződve a saját retteneteségéről, anélkül, hogy erre megcáfolhatatlan indoka lenne. perszte lehet, hogy pont te vagy az, akinek tényleg van. de attól, hogy nem vagy személyesen knight rider, még nem biztos, hogy az árokparton fogod végezni egyetlen gyengéd érintés után sóvárogva. néha az az érzésem, hogy teljesen hazavágják a ffiak (meg a nők) önbizalmát a baywatch jellegű sorozatokkal. ha nagyon el vagy keseredve, menj be egy kocsmába és nézd meg, milyen pasik tántorognak haza hajnali kettőkor, hogy megverjék az asszonyt elalvás előtt. amit eddig leírtál, az engem nem győz meg arról, hogy reménytelen eset lennél, inkább az az érzésem, hogy valamiért nagyon görcsölsz. ez persze ugyan olyan rossz érzés, ugyanúgy átéled, mintha bizonyított dolgok lennének, csak én nem vagok biztos benne, hogy nem szellemekkel harcolsz magadban.
nincs rejtély, ezen segíteni nem lehet, nem is kérem/kértem ezért
nézd annyira ciki kimondani is: ezért még1x
szted mi baja lehet annak aki se nem ferdehajlamú, se nem impotens és mégse mer közeledni a lányokhoz... (és a külső most felejtsük el, tfh. normális külsőm lenne - mint ahogy nincs - akkor se mernék, mert akkor is csak elutasításban, megvetésben, szánalomban, ja és kiröhögésben lenne részem)
Teljesen mindegy, hogy szeretném-e visszakapni.
Mindegy, mert nem fogom. Sose volt az enyém, ugyanis.
Már ha emberről lehet ilyet mondani. Mert hogy az ember nem tulajdon, szerintem.
De minek a múltról beszélni, ha változtatni úgysem tudunk rajta?
Urológián jártál már?
Pszichiáternél?
Elég rejtélyes amit írsz.
Potencia problémát elég sokféle dolog okozhat, akár lelki eredetű is, azért emlegettem az átert.
Ha meg egyéb - "csak" gyereked nem lehet...
Akkor meg végképp nem értelek.
Ettől még nyugodtan lehet párosan élni.
Szerinted engem ki néz nőnek?!
Ne vicceljünk már!
Bocs! Ha van valami a lábad közt, akkor minden adottságod megvan, hogy férfi legyél. A többi rajtad múlik. (Ha nem vagy beteg)
Sose tudhatod!
Ismerek egy lányt. Teherbe esett véletlenül. El akarta vetetni, de nem volt rá képes. Az apának nem kellett a gyerek. De volt egy másik ember, aki már pocakban elfogadta, és már a gyerekszobát rendezi be.
Ilyen is van.
Egyébként nem tudom, mi bajod lehet, így nehéz megértenem a helyzetedet.
Én esélyt kaptam, aztán valahogy mégis tönkrement.
Csak azon búslakodom, miért nem sikerült 16 évesen befejezni. :-((
Jó anya sem vagyok, sajnos. De társnak egyenesen katasztrófa. Teljes, és totális kudarc.
Tanárnak asszem jó vagyok, bár még nem sokat próbáltam. Most otthon vagyok.
Háziasszony, nem számít? Gondolod te! De nem minden férfi így gondolja. :-(((
Félreértettél. Csak magammal szemben nagyok az elvárásaim.
Nem szoktam őrületbe kergetni a kölyciket. Remélem ők is így gondolják. :-)))
nekem az a bajom hogy: ESÉLYT SE KAPTAM RÁ HOGY RENDES ÉLETET ÉLJEK!!!
ki tudja milyen apa, szülő lennék? - lehet hogy rossz; de lehet hogy jó; de őszintén szólva annyi esélyem van arra hogy ez kiderüljön mint féllábú matróznak megnyerni a segberúgóversenyt (tudom közönséges példa DE SAJNOS IGAZ:(
"tökéletes" nincs
ha JÓ ANYA és TÁRS vagy, akkor sztem az már nagyon jó és sztem ez a két dolog az elsődleges; utána jöhet a többi: utána figyelhetsz arra is hogy JÓ tanár legyél hisz ez is a dolgod (ha nem vagy tökéletes háziasszony? na bumm, nem dől össze a világ)
SZVSZ nem kell "megmenteni" a világot, csak JÓl kell csinálni a dolgokat...
a tökéletesre törekedés túlzásba vitele mindent megmérgezhet: én tudom mert az én anyám is ilyen ha az ő elvárásairól van szó velem szemben - hülye példa tudom, de ha 2,5 órát porszívóznék a szobánkban ő akkor is 10 hibát találna benne: itt por-ott kosz stb.
hülyeség; a túlzott maximalizmus ártalmas: belerokkanhat az ember fizikailag és lelkileg egyaránt + ez kihat másokra (a környezetedben levőkre leginkább) !!!!
p.s.: a Pusztító c. filmet láttad? (Stallone)
"ketlem azonban, hogy - amellett hogy maximalis tiszteletem es nagyrabecsulesem a tietek - az altalam felvazolt helyzet igy a forum keretein belul orvosolhato lenne"
Valószínüleg nem. De a semminél többet teszel érte, ha megpróbálod.
"tulajdonkeppen nem allitom 100%-os bizonyossaggal, hogy valoban ki akarok kerulni ebbol a korbol."
Jól érzed így magad? Ha igen, akkor miről beszélünk? De ha nem, akkor magadnak tartozol annyival, hogy megpróbáld. Csak a saját örömödre, ne a máséra.
"valoban valtoztatasra van szukseg, de valami hiba miatt balul sul el, nagyobb kart okozva ezzel."
"helyzetjelzest adtam, latjatok hogy mi a veg, s ha meg nem tartotok itt, akkor panikra semmi ok. igaz ha itt tartotok, akkor sincs, mert akkor mar a panik nem racionalis cselekves."
Ha ez már a vég, akkor mi sülhet el balul, nagyobb kárt okozva?
Szeretnél így élni egy életen át? Mert ha nem, akkor most kell elkezdeni a változtatást, mert minden nappal egyre nehezebb. A halogatásnak soha nincs jó vége.
lehet, hogy hülye a kérdés, de azért:
miért vagy te ilyen acélosan, metálkékesen hiperlogikus?
mi a fenét élvezel az életben, ha semmit sem kockáztatsz? ( mert én szinte csak ezt, imádok a penge élén balettozni.)
ha valami távol tartana tőled, akkor első látásra ezek a alcatras-i önvédelmi rendszerek. lehet, hogy egyszerűen nem éri meg becserkészni téged???
másrészt el tudom képzeli azt is, hogy ha valaki bejut, már soha többé nem kívánkozik a külvilágba, de ez csak tipp, és nagyon szubjektív.
(ezért aztán bocsánat, ha megbántottalak.)
ps: öreg vagyok már ahhoz, hogy pasizni járjak ide, de mint vén nyanya, már megengedhetek ilyen beszóláokat, ezért ne értsd félre :-)
Köszi!
no, akkor nincs is olyan nagy gond. pillanatnyi depresszio talan, el fog mulni. amugy ha a gyereked olyan mint en, akkor tenyleg igaz lehet az, hogy csak azert kotodik hozzad, mert nyomod neki a zset. mas esetben nem tudom elkepzelni, en pedig valoszinuleg meglehetosen ritka allatfaj vagyok.
igen, a 2. pontra gyanakszom en is, az elmebetegseg fogalma valoban tulmutat a jelen helyzeten, mivel a problemat meg tudom fogalmazni, felismerem. kerdes, hogy hatekonyan tudom-e kezelni, avagy sem.
ketlem azonban, hogy - amellett hogy maximalis tiszteletem es nagyrabecsulesem a tietek - az altalam felvazolt helyzet igy a forum keretein belul orvosolhato lenne.
tulajdonkeppen nem allitom 100%-os bizonyossaggal, hogy valoban ki akarok kerulni ebbol a korbol. mi a varhato hozam? tokearanyos-e a megterules? mekkora annak az eselye, hogy a helyzet rosszabb lesz a jelenleginel, teszem azt, rajovok hogy igen, valoban valtoztatasra van szukseg, de valami hiba miatt balul sul el, nagyobb kart okozva ezzel.
ezek olyan kerdesek, amelyek nagy valoszinuseggel nem valaszolhatok meg ugy, hogy annak eredmenye megnyugtato legyen, igy inkabb csak maradjunk annyiban szerintem, hogy helyzetjelzest adtam, latjatok hogy mi a veg, s ha meg nem tartotok itt, akkor panikra semmi ok. igaz ha itt tartotok, akkor sincs, mert akkor mar a panik nem racionalis cselekves.
Szerintem te már túl vagy azon az állapoton, amiben most én vagyok.
Te már kieresztetted a tüskéidet, hogy ne bánthassanak ők téged.
Ez egy ördögi kör, nagyon nehéz belőle kijönni. Gondolom.
A 2.-ra tippelek. Sérültél lelkileg. (az elmebeteg túlzás! :-))
Őszinte leszek, én nem szeretnék idáig eljutni.
Próbáljunk meg kihúzni téged a magad ásta gödörből?!
