Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
A holtnak hívéssel csak spekulálsz, a küldetéssel kapcsolatban igazad van, bár Samaria helyzete érdekes volt, mert áttelepítés miatt idegen népek hozták a saját isteneik tiszteletét, de meg kellett tanulniuk a törvény előírásait is kénytelen kelletlen.
Nem én hazudok, hanem Te nem ismered az előírásokat. Mivel holtnak hihették, így a lehető legmesszebb elkerülték, hogy megőrizzék rituális tisztaságukat.
Jézus valóban kiélezi a kontrasztot, mivel a rabbik szerint számáriában a víz mocskosabb, mint a disznók vére, ő pedig ott inni kért.
Jézus azonban nem ment el hozzájuk, hanem a rövidebb út okán, keresztül haladt országukon. Szövetséget pedig nem ismert el:
Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;
Kend azt írta: "a zsidók számára útnak előírt törvény, hosszú idő alatt sem vezette el őket a szeretethez. [...] Ha, egy úton senki sem jár az nincs is." - Ez azonban nominalista filozófiánál nem több. Ugyanezzel a logikával Illés idejében sem volt törvény, mert körülbelül olyan sokan követték a benne foglaltakat, ahányan a zsidók közül Jézushoz csatlakoztak.
A szillogizmus a vitai logika lecsupaszított változata, ami elől már nem lehet kitérni. Én most nem a hitet akarom a logika béklyóiba szorítani (távol legyen), hanem inkább "ellenfelemet" rászorítani arra, hogy ismerje el tévedését. Minden általam használt eszköz olyan érv volt, amelyet Takarítónak vagy el kell fogadnia, vagy meg kell cáfolnia, de kitérnie előle nem szabad. Végső esetben rábizonyul, hogy az ő jézusa nem az evangéliumokból ismerhető meg (történeti és teológiai jelleggel), hanem Takarító személyes kijelentéseiből. Nekem ez a vitai végkimenetel is elegendő.
Tisztelt Nemo!
Hagyjuk a következtetéseket. És beszéljünk az útról: a zsidók számára útnak előírt törvény, hosszú idő alatt sem vezette el őket a szeretethez. ( A keresztényeket sem Jézus, - sajnos, ez tény. ) Ha, egy úton senki sem jár az nincs is. Sőt tévedett Morus Tamás is. Mert az út attól válik azzá, hogy valaki jár rajta.
Egyetlen zsidó sem talált el a törvény által Jézushoz, ők arra voltak kíváncsiak, miben más tanítása a többiekétől. Tanítványait maga hívta el, de még ők sem értették meg. A törvény elégtelenvolta pedig többször kiderül mondandójából, de leginkább a gazdag ifjú esetében.
Tehát ellenvetésem alapjában van, és nem magyarázat más következtetésére.
Értem én a tételekből levezetett igazságot. A baj ezzel máshol van. A matematika igen jól leírja környező világunkat, azonban nem mindent. Amikor a hitről beszélünk, sokak számára jó segédeszköz ismét, mikor axiómákat, tételeket állítanak fel, majd ebből vonnak le további következtetéseket.
Jelenesetben nincs főtétel, altétel, melléktétel. Ezért alapjaiban tévedés az az alapállás, mikor arra hivatkozol, hogy a törvény, a szeretetre irányul. ( Takarító már ezt kifogásolta! –helyesen. ) A törvény egyik tétele hivatkozásod, amelyet Jézus megerősít, sőt kibővíti úgy, ahogy az nincs benne, és azt nem olvasták addig ki belőle. Másrészt azonban maga Jézus lépi azt túl, azaz mond ellent nem csak a farizeusi értelmezésnek, de a szószerinti olvasatnak is, és a szeretetet helyezi az első és egyetlen helyre.
Mert ez: Ne törj házasságot, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat
Egyik (legfőbb) parancsolat alá rendelte a többit, ez így teljesen rendjén is van.
Megpróbálom ujabb oldalról megmagyarázni a továbbiakat.
A törvény félelmet szül, hiszen a büntetéstől való félelem miatt játszod el, hogy szereted a felebarátod mint önmagadat. A törvény olyan szeretethez vezet, ami képmutatás, mert félelem van mögötte. A büntetéstől való félelem miatt nem ölöd meg az atyádfiát, a büntetéstől való félelem miatt nem lopod meg, viszont úgy élsz, mint aki szereti az atyjafiát. Ez az ószövetség.
Amit Jézus hirdetett, azonban az önkéntes. Nem félelemből tartja be az ember az ő tanításait, hanem mert igaza van. Jézusnál az igazság vezet szeretetre, nem a törvény betartatása.
A törvény félelmet szül, az igazság pedig szeretetet.
A törvény a büntetéshez vezet, az igazság pedig Krisztusra vezérlő Mester.
utóirat. Nehogy azt gondold rólam, hogy bosszantalak! Értem az okfejtéseidet, csak a feje tetejéról a talpára szeretném állítani.
Tudtommal Jézus úgy adott kétféle szeretet parancsot, hogy egyet isten felé, másikat pedig embertársaid felé irányította.
Azt gondolom erről, hogy a szeretet mindkét esetben mégis ugyanaz, mert hogyan szerethetném az istent akit nem látok, ha az atyámfiát sem szeretem, akit pedig látok?
Ha a kisbetűs szeretet alatt a törvényekkel korlátozott szeretetet érted, akkor megpróbálom az egységet abban megállapítani, hogy ez a korlátozott, kisbetűs szeretet rögtön nagybetűssé válik, ahogy korlátozásaitól felszabadítod. Valójában arra gondolsz, hogy ugyanarról van szó, csak korlátozott (kisbetűs) vagy szabad (nagybetűs) formájában?
lásd az irgalmas szamaritánust esetét: a törvény szerint semmi közük nem volt hozzá, a szeretet parancsát pedig nem olvasták ki ebben a helyzetben
Hazudsz Isten Törvényéről, aszerint ugyanis volt közük hozzá és cselekedniük is kellett volna, Jézus még élezi is a kontrasztot azzal, hogy a szamáriainak volt legkevésbé evidens a parancs, mert őket a zsidók (tudtommal) nem ismerték el a szövetség részének, Jézus azonban azzal, hogy hozzájuk is elment, nyílvánvalóan igen.
"Mond nekik tévedés: ha így lett volna, akkor a zsidók követték volna Jézust."
Ezzel ugyan semmit sem érne el ellenem: hiszen én olyan szillogizmust tettem, amelynek altétele az ő, Takarító egyik állítása volt. Tehát ha mégis a kend által mondottakat veri a fejemhez (de nem hiszem: tán meg sem érti), bármikor mondhatom: Csakugyan, mert a te tételed, melyet beleépítettem a szillogizmusba, hamis. Nem igaz, hogy a szeretet Krisztushoz vezet. Ellenkezőleg: a szeretet maga Krisztus (és következményesen az is, amit Tőle kapunk, mellyel aztán másokat is szerethetünk), nem pedig afféle ember által kiizzadható erény vagy érzelem.
De azt is mondhatom neki rövidebben: Az út attól még út, hogy senki nem jár rajta. S azt is: Voltak zsidók, akiket igenis a törvény vezetett Krisztushoz. Tehát ők máris megjárták az említett utat. A kendtől javasolt ellenvetés tehát ezer sebből vérzik.
"nem a szeretet van alávetve a törvénynek, hanem a törvény a szeretetnek." - Ezt én sem tagadtam. Éppen hogy a törvény főparancsolata az, amely végül elvezet a szeretethez. De a törvénynek megvan az a Jézus által kimondott haszna, hogy a szeretetben foglalható össze.
"Nem azért kell szeretni bárkit is, mert a törvényben Mózes megparancsolta Izraelnek." - Ennek semmi köze a vitához, semmi ilyesmit nem mondtam.
"Ha nem építed fel, szeretnéd ha büntetést helyeznének kilátásba?" - Nem, viszont most teljesen mindegy, mit szeretnék én, s csak az a fontos, hogy a törvény a szeretethez vezet-e. Jézus szerint igen, sőt Pál is mond ilyet Timóteusnak.
"Amikor ragaszkodsz a szeretet törvényként való beteljesítésére, ragaszkodsz az egész törvény parancsolataihoz is. Azokban miért nem vagytok következetesek?" - Ne rohanj annyira. Nem ragaszkodom "a szeretet törvényként való beteljesítéséhez," csak ahhoz, hogy a törvény a szeretethez vezet. Értsd meg, ha akarod: nem tartom a szeretet kizárólagos elérési útjának a törvényt. S ha van kedved, próbáld meg végre az imént vázolt szillogizmusomat sorra keríteni és megcáfolni, különben itthagylak.
Megpróbálom másképp megvilágítani, hogy nem a szeretet van alávetve a törvénynek, hanem a törvény a szeretetnek. Nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért.
Te például azonnal szereted az atyádfiát, amikor rádparancsolnak?
Nem azért kell szeretni Istent mert rád van parancsolva. Nem azért kell szeretni bárkit is, mert a törvényben Mózes megparancsolta Izraelnek.
A törvényt Isten ennek biztosítására adta Izraelnek, hogy éljen, mégpedig azáltal, hogy kiirtotta közülük azokat a törvény által, akik megszegték a parancsot. Ha nem kellett volna kiírtani, akkor nem lett volna parancsba sem adva, sem törvénybe foglalva.
Most azonban törvény nélkül jelent meg a szeretet.
Ez körülbelül ugyanaz, hogyha felépítesz egy házat, amiben lakj, akkor azt szívesen építed. Rád kell neked parancsolni ahhoz, hogy felépítsd a házad, hogy éljél valahol? Ha nem építed fel, szeretnéd ha büntetést helyeznének kilátásba?
A törvény és a büntetés elválaszthatatlan.
Amikor ragaszkodsz a szeretet törvényként való beteljesítésére, ragaszkodsz az egész törvény parancsolataihoz is. Azokban miért nem vagytok következetesek? Válogattok? Van legalább 613 parancsolat és rendelés Mózesnél, ami ebből a fő parancsolatból származik. Miért nem tartjátok be ti törvénytudók?
Itt egyszerű szillogizmusról van szó. A főtétel az, hogy a törvény a szeretetre irányul (utat jelent, oda vezet, abban lesz teljessé). Ezt Jézus tanítja. Az altétel az, hogy az szeretet Krisztushoz vezet. Ezt nem én állítom, sem a Biblia, hanem maga Takarító, ennélfogva őellene bármikor felhasználhatom, még ha ebben a rövid formájában nem fogadom is el. (Ad hominem érvelés.) A konklúzió pedig az: Tehát a törvény Krisztushoz vezérel.
Ha tehát Takarító fenntartja, hogy Jézus idézett szava igaz, és hogy saját idézett tétele igaz, akkor azt is vallania kell, amit Pálban ő elítél: hogy a törvény Krisztushoz vezérel. Más kérdés, hogy Pál ezt nem úgy értette, ahogy valószínűleg ő (és kend is), de ez nem meglepő: Takarító értelmezései enyhén szólva is sajátosak.
Fődolog az, hogy egy egyszerű szillogizmust nem képes követni, hanem mindenféle kibúvókat keres és sablonos teológiai jelmondatokat vet a bibliai érvek ellen. Kend pedig váltig őt védi: nem is vártam mást Ansz logikai "képességeinek" ismeretében.
Sajnálatosnak tartom azt a makacsságot, ahogy próbálják nem megérteni szavaid.
Logikai bukfenceket vettnek pusztán azért, hogy közös szellemi-frontjukkal megtörjék gondolatmeneted.
Egyetlen példát kiragadva melletted, (úgysem értik:)
’szeretet vezérel Krisztusra – a törvény szeretetre – akkor a törvény Krisztushoz is utat jelent’.
Mond nekik tévedés: ha így lett volna, akkor a zsidók követték volna Jézust. De senki, még a mai felekezetek sem olvassák ki a szeretetet az írásokból, csak a benne kimutatott parancsokat. Éppen ebben rejlett Jézus igazsága, miközben a zsidók a törvényből parancsolatokat olvasták ki, - mint a mai hívők - addig Jézus a szeretetet, lásd az irgalmas szamaritánust esetét: a törvény szerint semmi közük nem volt hozzá, a szeretet parancsát pedig nem olvasták ki ebben a helyzetben / pedig benne van /. Nem csoda, hiszen követőik ma sem okultak, csak a parancsokat követik, szeretet nincs bennük. Ezért akiben szeretet van, nincs szüksége törvényre, sem Krisztusra, mert az elég.
Egyébként én figyeltem rád, sokszor-sokszor inkább, mint te rám. Szégyellhetnéd magad, hogy ekkora figyelmetlenséged mellett még mást vádolsz saját fogyatékosságoddal, vagy megvetéseddel!
Ha pedig gyalázatnak veszed, hogy leírom, ami van, ne viselkedj gyalázatosan. Értsd, az igazságot nem lehet alávetni a mondanivalódnak. Ha te mindenáron a mondanivalódhoz ragaszkodsz, igazság, érvek, Isten ellenére, és közben úgy teszel, mintha vitáznál, mintha másra is kíváncsi lennél, mintha fórumra írnál, akkor te hazudsz, megtévesztesz, képmutató vagy. Akkor nem az gyaláz téged, aki ezt szemedre veti, hanem te gyalázod magadat (nem is szeretnék a helyedben lenni).
Máshogy is lehetne mondani ezeket: a cél nem szentesíti az eszközt. Jó lenne, ha ezt megértenéd. Jó lenne, ha felhagynál azzal, mindenki minden érvén átlépsz, megbecsülnéd az ide írókat, mert sok órát feccöltek bele, hogy tévedéseidet megmutassák. És te rútul kihasználod őket, anélkül, hogy bármi haszna lenne az igazságnak. Jó lenne hát, ha végre belátnád és elismernéd tévedéseidet, aminek persze az lenne a természetes következménye, hogy felhagynál azzal, amibe fogtál, amit képtelenség bizonyítani (pláne a te szinteden), stb.
Te nem becsületesen "vitázol", te csak azért mímeled a vitát, hogy ellenfeleid kérdéseit kifigyelhesd, és a melléd állók érveit elhappolhasd. Nem vita ez, nem az igazságot keresed, csak a saját elméleteidet szeretnéd kiművelni, utadról le nem térsz, akármi is az igazság. Nem vita ez, hanem csak játék, sőt, rosszabb, gonosz, sötét szándékú igyekezet, plagizálással, manipulálással fűszerezve.
Ennyivel tartoztam neked, de ne félj, nem fogom hozzád hasonló érzéketlenséggel, céltudatossággal ismételgetni ugyanezt, szóltam párszor, elmondtam, amit akartam, így nincs mit újat mondanom, hát nem is szólok egy ideig.
1. Egyet értek. Bár tudnék rá magyarázatot, és épp ez rejlik a topic címében.
2. Mit mondjak. Valahogy el kell kezdeni. Nálam is hosszú ideig tartott, amíg végre elfogadtam Istentől azt a vezetést, hogy nem kell mindent készpénznek venni a Bibliában ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Elegendő volt talán mustármaggal kezdeni az első tanítványok esetében. Majd csak kinő a mustárfa, eltelt immár 2000 év.
3. Éppen a megértés tud egyedül segíteni, hogy megkülönböztesd az igazat a hamistól. Jézus által használt példa a "maga sem tudja miképp" nem a balgaság és tudatlanság elismerését hivatott szolgálni, hanem a törődés és aggodalmaskodás elvetése a növekedés felől. Valahogy ahogy Máté ezt úgy fogalmazza, hogy ne munkálkodjatok és ne aggodalmaskodjatok mit hoz a holnap, csak keressétek Isten országát. A magnak nem azt kell tudnia miképpen növekedik, hanem van más dolga.
4. Ha belegondolsz, pont a törvénytelenségek gyökere a szeretetlenség és meg nem értés. Ennélfogva a szeretet és megértés az ember legnagyobb kincse, ideje gyüjtögetni.
A körülmetélés azért rossz példa, mert a törvény betartására, a Tóra szívbe írására utal és ez Pál kedvenc eljárása. Én inkább a köszív cseréje hússzívre példánál maradnék, mert a keménységünket csak a szeretettel lehet megváltoztatni.
Tehát nem a "törvény" íródik a szívbe, hanem a szeretet és igazság.
A törvény nélküliség nem egyértelműen a törvény ellenesség. A törvény nélkül nincs büntetés, ezt jelenti. Ha van törvény van büntetés.
Ha például elveszed a BTK-t és nincs szeretet valóban itt a pusztulás. De nem erről van szó.
1. Ahhoz képest, hogy olyan könnyű Jézust megérteni, igazán kevés emberrel találkozom, akit Jézus tanítványának tarthatnék, akár keresztény színű az illető, akár sem.
2. A cimke teljesen érdektelen. Ha viszont immár kollektíve mind a 12 apostol ellen találtál valamit, akkor be kell ismerjed, hogy Jézus szolgálatát totális kudarcnak találod legalábbis tanítványok kinevelésében.
3. Én meg azt mondom, hogy a megértés édeskevés. De ha már növényeknél tartunk, érdekes idehoznom, amit Jézus a példázatban mond az Isten országáról: "a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen". Hát, nem épp a megértést emlegeti ezen a ponton.
4. A büntetés persze, hogy kellett. De eszköz volt, és nem cél. Ott tévedsz hatalmasat, hogy azt hiszed, hogy a megértés és a szeretet elég a Törvény helyett. Holott lesz feltámadás és lesz ítélet (jutalom és büntetés), most meg tart a hosszútűrés. Az Isten Királysága nem egy általunk felépített utópia, hanem bennünk Isten uralma.
Nem állítom, és ne add a számba, hogy én a Tórát (Mózes törvényét) írnám a szívbe. Én azt vallom, hogy újjászületéskor Isten körülmetéli a szívet, ami az új szövetség láthatatlan, ám valóságos jele, ahogy az ÓSZ-é a volt a körülmetélés, és Isten a törvényét az újjászült ember szívébe írja. Isten törvénye az Isten rendje, maga az Igazság. Isten pedig továbbra sem a törvénytelenség Istene, a szeretet és az igazság nem szétválaszthatók Istenben.
1. A kézlevágás nem illik a parasztember mondandómhoz, miért mondod? Az írástudót nem üti el az autó?
2. Az apostolok. De Jézus mondta nekik, hogy legyenek tanúik szerte a világban. Azon kívül tanítványságot jelölt meg követésében nem apostolságot. Na most miért nevezték ki magukat apostoloknak? Összeültek, azt mondták egymás között, Jézus szerint ne hívjuk magunkat Mesternek. Legyünk akkor Apostolok!
3. A megértés kell, és a hit önmagában édeskevés. A virág példám is erről szól.
4. A törvény valóban a nép életére adatott, de azon a módon, hogy halállal, büntetéssel és átkokkal tisztította ki a gonoszt közüle!
(Emlékszel: "Így tisztísd ki a gonoszt közüled")
A "kitisztítás" nélkül semmit nem ért volna.
Arról már beszéltem, hogy nem a Tórát kell a szívbe írni, hanem a szeretetet. Jézus nevében se írd a Tórát a szívbe, hiszen a Mózesi törvény tekintettel a szövetség megszüntével régen elavult. Írd az igazságot a szívbe ne a törvényt.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták
Nem a törvénytől függ a szeretet, hanem a törvény függ a szeretettől. Ráadásul a Mózesi törvény csak Izraelnek adatott, nem a világnak. Az evangélium adatott a világnak, de nem azért, hogy Mózest hirdessék általa.
A törvény azért adatott Izraelnek, hogy megbüntesse a megszegőit. Különben semmi értelme nem lenne, de már párszor erről beszéltem.
Állítod, hogy "nem azt mondtam, hogy te "a szeretetet nevezted tévedésnek".
Akkor ott mire gondolsz, amikor Isten szeretetéről meg a felebarát szeretetéről szól Jézusi parancsokra hivatkozásnál ezt mondod rám: "De te ezt sommásan "tévedésnek" nevezed". Azt próbáltam kifejteni, hogy lásd a törvény Páli értelmezését neveztem tévedésnek.
Dehogy fogom elmagyarázni! Azok után, ami mindent műveltél a veled vitázók érveivel (leginkább semmit), igazán kíváncsi vagyok, hogy a saját gondolkodásod belső ellentmondásait hogyan kezeled!
1. Hogyne. Paraszt emberek rendszeresen vágják is le tagjaikat. :)))
2. Miért, Péter nem volt apostol, akit (a többiekkel együtt) Jézus arra választott, hogy hiteles tanúja legyen?
3. Állítottam én, hogy a megértés nem kell? Azt állítottam, hogy önmagában édeskevés. Segítek: az 1. pontodbeli virágodról nagyszerűen megértem, hogy öntözni kell, hogy kihajtson. Én azonban mit sem törődök vele, hogy kihajtson, ezért mégsem öntözöm meg.
A Törvényt eszerint hihetetlenül nem érted. A Törvénynek nem az a célja, hogy büntessen, hanem hogy a nép éljen általa. Ehhez szükséges eszköz a büntetés. A Törvény végső soron Isten rendje. Ez nem is változott meg, csak Jézus jóvoltából újjá lehet születni, így nem a kőtábla kényszere van érvényben a hívőknek, hanem a szívbe írt Törvény belső indíttatása.
Nem látsz te semmit. Jézust pedig egyáltalán nem ismered. Érted? Nem érted? Mindegy.
A te módszered, csak úgy kijelentesz dolgokat, érv nem hat rád, tévedéseidet nem ismered be, csűrsz, csavarsz, hajlasz, nem vitázni, nem keresni, csak idenyilatkoztatni jársz ide. Te csak mondod, csak mondod, amihez kedved, ingered van, ahogy szoktad. Egész kivirágoztál nagy igyekezetedben, ami abból áll, rengeteget mondasz, tán egész kis része igaz, és ott a remény, ha a rengeteg kis része is valami, akkor Pál hamis, te nyertél, te mondtál valamit.
Nem, amibe belekötöttél a biliaiak nézeteiből, semmi nem úgy igaz, ahogy te írod. Érted? Nem érted? Mindegy, te képtelen vagy vitázni, én is megpróbáltalak, én tanúsítom rólad.
Próbáljon veled dűlőre jutni más, én nem. Te szó szerint ezt mondtad: "Tévedés. A törvény a büntetésben teljesedik be és nem a szeretetben." - Mi mást neveztél ezzel tévedésnek, mint amit én előző írásomban hozzátettem Pál állításának jézusi alapra helyezése céljából, azaz hogy a törvény nagy parancsolata, összefoglalása a szeretet? Azaz Jézust magát helyezted a tévedés szégyenpadjára.
Utólag hasztalan próbálod ezt elkenni, és azt a kibúvót magad elé kaparni, hogy "Nem a szeretetet neveztem tehát tévedésnek, hanem azt a Páli gondolatot, hogy a törvényt tekintsük Krisztusra vezérlő mesternek, a szeretet helyett." Mert saját írásod első mondata tanúskodik ellened, s vele Jézust hazudtolod meg (immár nem először).
Hozzáteszem: én legutóbb nem azt mondtam, hogy te "a szeretetet nevezted tévedésnek" (olvasd újra, mit is mondtam, ha valamit el akarsz érni ellenem), így mikor egy ilyen állítás ellen védekezel, csak saját magadról állítasz ki újabb figyelmetlenségi bizonyítványt. Jól mondta Cserfa: aki veled leáll vitázni, nem jár el etikusan, mert mihelyt összecsap valaki veled, már a földön heversz, és a fekvő embert nem szabad bántani.
Arról pedig nem tudnék udvariasan vitázni veled, hogy mi mindent össze nem hordasz rólam többes szám második személyben, írásaim megtekintése nélkül, pusztán ráolvasással: "Én válogatok a Bibliából? Ti válogatjátok ki Pált meg Mózest, csakhogy kikerüljétek az evangéliumot. [...] Ne mondjátok, hogy Jézus is és Pál is Mózest hirdette, mert nem azt hirdette. [...] Ti forgatjátok Mózesre vagy Pálra amit ő tanít nem én." No hiszen, gyors vagy a szólásra, de lassú a gondolkodásra, mint eddig oly sokszor. Sose mondtam olyat, hogy Jézus "Mózest hirdette," s azt kifejezetten tagadtam, hogy Pál "Mózest hirdette." Te mégis rámfordítod e vádat, ezzel magadat ásva el mint hebehurgya és felületes vitázót.
Válaszolj, amit akarsz, azzal legalább a te neved lesz fönt a topikban.
