Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Mégegyszer hangsúlyozom, nem fontos, nem kell az Isten meglátni, ha nem akarod.
Mondom, hogy nem kötelezett uralkodói rendszerről van szó, amelyet a vallások szeretnek felállítani egy földi képviselet, egyház, szabályozó gyülekezeti rend igazolására.
Figyeltél arra, amit mondtam? A jutalom és büntetés nem az igazság eszköze, hanem az engedelmeskedésre kényszerítés eszköze. Miért hivatkozol olyan módszerre, amely eleve egy tömeges befolyásoló eszközként lett időtlen idők óta divatba hozva?
Azt gondolod, hogy aki a szabadság Istene az rabszolgaságot vár el?
Azt gondolod, hogy a bölcsesség Istene támogatja a butítást?
Azt gondolod, ha nem értjük meg őt, és mindenféle istenképet faragunk róla, attól még ő olyanná válik?
Vagdalkozol olyan istenképek ellen, amilyeneket különböző vallások állítottak fel hamisságukban, és nem akarod megismerni az igazat.
Az igazival senki nem tud kapcsolatba léptetni. Sem ceremónia, sem beavatás, sem vallási gyakorlat, sem vizkeresztség vagy meditációs technika. Azt mindenkinek magának kell megtalálnia.
Boldogok a tisztaszívüek, mert megláthatják Istent?
Ki a tisztaszívű, avagy van erre meghatározás?
Miért fontos Istent meglátni, avagy a jó tetek indítékaként felfogni jutalmazásként az Istenség felségességének Oscardíjas jelenéseit?
Miért kell Istent tudni minden pillanatunkban, hisz attől függetlenül kellene tennünk a jót és nem rettegnünk, félnünk és kacsingatni minden rezdüléseink fegyelmezéseként, avagy kérkedni cselekedeteinkkel?!
Egyszerűen nincs itt semmi elírás, mert benne nem enyhébb és súlyosabb vétekekről van szó, hanem mindegyik felsorolt véteknek az azonos lényegéről (az 1.Ján. 3,15-ben és a szövegkörnyezetében szintén ez az elv van leírva), magáról a másik semminek tekintése miatt annak megsemmisítéséről, ami tartalmilag ugyanazt jelenti mindben fizikailag külön megtett cselekedet nélkül is - gyilkosságot, a másik megsemmisítését.
Mindnek az az eredője emiatt, hogy ítélet alá fog esni, s mindnek a gyehenna lesz a vége. Az utolsó példa a végeredményt mutatja, az elsők pedig csak azt közlik, hogy ítélet alá fog esni. De egyértelmű mindből, s főképp a legelső példából, hogy ugyanazt az ítéletet fogja kapni, amit addig kapott a legelsőnek leírt ószövetségi minta, a "Ne ölj" parancsolat áthágója:
jogalapot képzett a cselekedete, s emiatt jogosan megölték, s ment a gyehennára, a pokol tüzébe, mint gyilkos.
Emiatt nem a földi bírósági ítélet a lényeg, hanem a megtett cselekedet alapján a mennyei főbíróság, "szanhedrin" által kimondotté, aminek a vezetője Jézus.
Ugyanaz a büntetés tehát ugyanolyan tartalmú bűnért.
Arról valóban tárgyaltunk, hogy a szívben is meg ítélendőnek tartod a gonoszságot, nem csak a cselekedetekben. Arról én tudok is.
De a kérdés most arról szól, hogy a lehülyézésért Jézus az örök tűzre ítél valakit. gyilkosságért pedig csak a földi bíróság elé való állításra. Enyhébb vétekért súlyosabb büntetés. Itt véleményem szerint egy evangélista baki van, aminek nincs köze Jézus valódi mondanivalóihoz.
Istent nem az emberekkel való kapcsolat helyett kell keresni. Kettő: nem kell.
A vallások mozognak a jutalom és büntetés kategóriáiban, hogy engedelmességre kényszerítsék a tömegeket. Ez alól a biblikus kereszténység sem kivétel.
Azonban Isten más. Azért beszélek annyit Jézusról, mert általa meg lehet ismerni azt, akiről szó van, még ha az evangélisták sok helyen pontatlanul, vagy hibásan adják vissza a tanításokat és történteket akkor is. A kereszténység egyáltalán nem azt az Istent írja le, amelyet Jézus is bemutatott. Arról Pál apostol tehet, és nem is állja meg a helyét.
Tehát valóban nem arról van szó, hogy az Isten azért lenne, hogy helyettünk tegyen meg dolgokat. Ha azért mi hagyjuk a gondolkodásunkat megromlani, mi teremtünk balgaságokat környezetünkben, hiába akarjuk Istenre kenni. Ha megértjük az életet, van lehetőségünk arra, hogy ne a balgatagságok seregét hozzuk létre cselekedeteinkkel, hanem megtapasztaljuk az életet a maga teljességében.
Mellékesen megtalálják Istent sokan a Bibliai ismeretek, Buddha, Korán, Tóra vagy a kereszténység nélkül is. Erre orrolnak a keresztények, pedig Istennek mindenütt kedves az, aki őt tiszta szívvel keresi. Isten világosság, nem pedig vallás, vagy parancsolatok gyüjteménye.
Jézus mondta: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.
Részletesen leírtam a Máté 5-6. fejezetek elemzését az 500-as hozzászólásokban, amikben kifejtettem, hogy milyen kapcsolatban van a 10. parancsolat az előtte álló "Ne ölj, Ne paráználkodj" parancsolatokkal, s a kívánság a bűnnel. Ez alapján Jézus a gonosz kívánság megszületését a gonosz cselekedet megtételével azonosította - gyilkossággal, paráznasággal, valós, megtett cselekedet nélkül.
Na ezt Te nem ismerted el anno, most minek írjak hát újból erről, ha ezt a sima összefüggést nem látod!? És teszem hozzá, ezt a sima összefüggést nem látták évszázadokon a farizeusok sem, s azt hitték, hogy Ők nem paráznák és nem gyilkosok, ha "CSAK" a szívükben paráználkodnak, s gondolnak, mondanak a másiknak gonoszat, de fizikailag nem ölik meg, nem kefélik meg a másik asszonyát!
Nem így van, mert Isten a szívek vizsgálója, s az alapján fog cselekedni, nem a kifelé mutatott farizesui kovász, a képmutatás alapján. Azaz olyan paráznának fogja minősíteni a "CSAK" a szívében félrekefélgetőket, mint a sicc! És ugyanez a tartalma a lehülyézésnek, a másik semmibe vevésének - megsemmisítése anélkül, hogy fizikailag megsemmisítené az ember a másik embert.
Veled tárgyaltam én ezt akkor is, nem mással. Mit tegyek még?
Nem találom az ez írányban kifejtett véleményedet. sem nem emlékszem arra, hogy ilyen témában mi értekeztünk volna már. Nem mással tárgyaltatok ez ügyben?
Tehát a kérdés:
Máté5,21-22:
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére
Ezen a helyen Jézus szavának az lett beállítva, mintha azt hirdetni, hogy minél enyhébb vétket követ el az ember, annál súlyosabb ítéletben lesz része:
1 a gyilkos bírósági ítéletre való
2. aki haragszik már az is
3. aki azt mondja az atyafira ráka (te szemét) az már főbíróságra való
4. aki csak azt hogy bolond, az már az örök gyehenna tüzére.
Ezt Máté elírta, vagy azt gondolod, hogy igazságos ítélete ez Jézusnak?
Azt lásd azonban, hogy az emeberk szívében lezajló gondolatokat, folyamatokat Jézus mindig látta, s mindig tudta, hogy az egyes emberben megjeleő hit az immár elegendő hit, vagy még mindig nem az. Ezt látva kérték Tőle a tanítványai is, hogy "növeld a mi hitünket". Növelte tovább Jézus, de mégis elbuktak a Jézus mellett maradás első vizsgáján előszörre a Getsemane kertben, és az azt követő órákban.
Mária hitét már nem kellett tovább növelnie, mert Mária Jézust csupán immár látva már elfogadta Őt, azaz elérte azt, ami a későbbi gyümölcsök megterméséhez elegendő volt, s tudott immár maga is megállni hitben, s maga abban tovább növekedni később Jézus nélkül, de a Szent Szellem által tovább vezetve.
Mindezt látta Jézus a szívében, s emiatt nem beszélt külön Mária hitéről, mert azt Mária már láthatóan megteremte az Ő feltámadottként elfogadásával. Ellenben beszélt külön Tamásnak Tamás belé vetett hitéről, mert azt Tamás láthatóan feltételekhez kötve kívánta megteremni.
Jézus tehát amiatt engedte el Máriát békességgel, mert a hite látható volt kimondatlanul is, nem kellett azt úgy építgetni, mint Tamásét a megjelenése után fizikai érintéssel is.
Nem kellett tehát Jézusnak külön "magyarázatot" fűznie Máriának, hiszen
- egyrészt fűzött hozzá 3 éven át bőven magyarázatot azzal, hogy a törvényt a "mennyivel inkább" elv alapján számos alkalommal az elsődleges célja érdekében áthágta,
- másrészt fűzott hozzá 3 éven át bőven magyarázatot azzal, hogy a több évszázada meglévő törvényt nem hágta át az elsődleges céljának teljesítési szándékán kívül.
Mária tudta és látta mindezt, s ismerte a mózesi rendeleteket, s látta ahhoz 3 éven át Jézus viszonyulását. Emiatt Ő is tudta, hogy immár szükségtelen megérinteni Jézust, hiszen Jézus küldetésének a lényegét már megnyerte a szívében, bensejében.
Úgy tűnik, nehéz elképzelned egy értelmes kapcsolatot az Istennel?
Ki beszél csüngésről? A csecsemő csüng az anyján.
Nem kötelező vele kapcsolatot kialakítani, Mester nélkül is el vannak sokan. A levágott virág is sokáig bírhatja a váza vízében, és lehet hogy természetesnek tűnik a számára.
Nagyon szeretném, ha nem hinnéd, hogy szándékos belekötés vezérel engem, amikor hozzászóltok, Te, Nemo, vagy Semsei, akiket tisztelek egyébként tudásuk alapján. Hanem egyszerűen nem értek egyet az elhangzott nézettel.
A hitetés alapjáról magyarázni a feltámadott test érintésének lehetőségét azért utasítom vissza, mert ha valóban ez lett volna célja Jézusnak, akkor a magyarázat másképp hanzgott volna, valahogy így: "Elég néked asszony a te hited, ne illess engem!". Az indokként azonban mást nevezett meg azt, hogy még nem ment fel a mennyei Atyához. Például azért, amiért nem lehetett a törvény idejében illetni néhány dolgot, ami a Szent Sátorba bement, az Úr elé. Vagy másért, de nem a hit feltétlen érvényesítésének érzékelése végett.
Ennek megértéséhez sincs szükség "kitalált elméletre", hanem csak Isten akaratának a megértésére, s arra, hogy mi Isten elsődleges célja az Ő Igéje átadásával? Mert nem a szabályok, hanem az Ő elsődleges akaratának a megismerése a lényeg.
Jézus azt mondta, hogy azért jött, hogy megtartsa az embereket, s nem azért, hogy elveszítse Őket. Márpedig a megtartáshoz az volt a szükséges, hogy higyjenek Ő benne, s megcselekedjék a hit első cselekedeteit ("térjetek meg, vegyetek vízkeresztséget Jézus nevében a bűneitek bocsánatára, majd ez után veszitek a Szent Szellem ajándékát" Apcsel. 2,37-38.).
Tehát az első a hitre jutás volt, ami az alap volt. Ezt kellett elsőként elérni, s ez volt a célja Jézusnak, hogy a benne lévő hit által megtartsa az embereket, s ne elveszítse.
Máriának elegendő volt az, hogy meglátta Jézust, s ezzel hitre jutott abban, hogy feltámadt, s valóban Ő az, aki előtte áll (Ján. 20,16.). Nem volt szüksége tehát a hitre jutásában arra, hogy áthágjon egy mózesi törvényt, egy meghalt, de még meg nem dicsőített testet megérintsen. Jézus látta, hogy a küldetésének a fő célját, az üdvözítő hitre jutást Máriánál elérte, emiatt nem engedte meg, hogy a fő cél érdekében áthágja egy mózesi rendeletet.
Tamás Máriával ellentétben maga állított fel olyan korlátot (nem elegendő látnom, meg is akarom érinteni a teste valódiságát) a hitre jutásában (addig "semmiképpen el nem hiszem" Ján. 20,25.), ami ellenkezett Mózes törvényével, de Ő ennek ellenére mégis így gondolkodott.
Jézus más alkalommal is kinyilvánította azt a fő elvet, hogy nem az ember van a mózesi törvényekért, rendelkezésekért, (pl. a szombatért), hanem a mózesi törvények, rendelkezések (pl. a szombat) vannak azért az emberért, hogy az ember megtartasson Istenben való hitben. Ezt részben látták a farizeusok is a "mennyivel inkább" elv alapján, s ez alapján rangsoroltak betartani szükégesebbnek egyes törvényeket, rendeleteket mások ellenében. Érzékletes példa erre az, amikor egy fiúgyermek születésekor a 8. nap szombatnapra esett, akkor azon a szombaton megtörték a szombatot, de megtartották a fontosabbnak gondolt körülmetélkedési rendeletet. De vétettek más esetekben, s erre Jézus többször felhívta a figyelmüket (pl. a "korbán"-nal kapcsolatban). Lényegében a helytelen gyakorlataik miatt maradt fenn a konfliktusuk mindvégig a mózesi rendelteket máshol és más elv alapján szintén egy "mennyivel inkább" másik rendelet, elv miatt áthágó Jézussal.
Lényegében Tamás szívét is egy mózesi rendelet ellenében metélte körül Jézus azzal, hogy megengedte a hitre jutása érdekében azt, hogy áthágjon egy mózesi rendeletet. Mert bizony Jézus elsődleges célja az emberek hitre jutással való megmentése volt, s látható, hogy "mennyivel inkább" fontosabbnak tartotta ezt a mózesi rendeletek ezt feledő, s így vak betartásánál.
Tamásnál ez szükséges volt az elsődleges jézusi cél érdekében, Máriánál nem. Jézus tehát csak szükséges esetben, helyes "mennyivel inkább" látások alapján hágta át a mózesi rendeleteket, szükségtelenül, feleslegesen, helytelenül nem.
Ezekhez a dolgokhoz miért kell egy Istent keresni?
Ha önmaunkba keressük a konfliktus forrását, és megtaláljuk másokba is a motívációkat, sőt mások is ráhangolódnak az önmegismerés, az ember megismerésének fontos tényezőihez, akkor sok probléma megoldást is nyerne! Nem?
Kutatni szenvedéseink és boldogtalanságunk után szerintem fontos tevékenység. Lehetőség nyílik általa, hogy az ember megértse azokat a folyamatokat, amelyek megnyomorítják és megrontják az emberi életet.
Nos nem mindenki szenved vagy boldogtalan. De ha a megértés hiányzik az életéből önmaga lehet forrása mások korlátozásának, és olyan összeütközéseknek, amelyek a boldogtalansághoz és a fájdalomhoz vezet.
Ha rájövünk arra, hogy a legtöbb összeütközés, konfliktus és ellenségeskedés oka félreértés, szándékos félrevezetés, vagy tévedés, akkor kézenfekvőnek látszik a megoldás kideríteni az igazságot. Egy konfliktust meg lehet úgy szüntetni, hogy az elmérgesedett helyzetben egymást ölik az ellenfelek, úgy is, hogy kiderítik az igazságot és a félreértés megszűnik. De ha megértéssel kezeljük eleve az eseményeket, akkor még a konfliktus keletkezése előtt csinálhatunkm olyan változatait a folyamatoknak, aemlyeknek nem szenvedés vagy sérelem lesz az eredménye.
Problémáink megoldására számtalan gondolatrendszer, vallás, hitrendszer, megváltó kínál megoldást. Az ezekhez való csatlakozás különböző előírások, szabályok és törvények követésére bírja rá a csatlakozott tagokat. Az új értékekhez való alkalmazkodás általában gondolkodás nélkül kívánja meg az előírások és szabályok elfogadását, hogy a tudatlanok is csatlakozhassanak. Ám ez csak konzerválja a tudatlan és megértésképtelen állapotot, a cselekedetek megítélése, az igazság és hamisság közötti különbségtétel az elfogadott minták és előírások alkalmazása alapján történik korántsem úgy, hogy a lezajlott eseményt, vagy a megtörtént cselekményt megértse az ember. Megkezdődik a jó és rossz szétválogatása, de nem egy önálló értelmes kutatás és a helyzet megismerése alapján, hanem előre elkészített mintákhoz való igazodás, igazítás segítségével. A gondolkodást tehát az ember háttérbe szorítja, értelmi tevékenysége így lassan elfonnyad.
Mindaddig reménytelen az élet és az Isten megértéséről beszélni tehát, amíg az elme foglya különböző előítéleteknek és értékeknek, amelyeket hit által vett át vallási, ideológiai, családi vagy politikai tekintélyektől.
Ha azonban az ember keresni kezdi az igazságot, ami azzal kezdődik, hogy felülvizsgálja a tekintélyek alapján hosszú évek alatt elfogadott és beléidegződött hagyományokat, újraértékeli a már régen megszokott hiteket, elveket és szabályokat, talán ezektől mentesen újra feltámadhat olyan gondolkodás, amely már rugalmasan követni tudja az élet változásait, döntései és értékelései az élet közvetlen megismerése és tapasztalatai alapján történik, és így alkalma nyilhat az embernek az élet vagy az Isten megértésére is.
Istent kell é nekünk keresni, megtalálni, miért, mire föl és van e értelme, ez pedig miben áll? Isten mit tud tenni az Őt keresőknek, egyáltalán tesz e valamit és ezt miért teszi?
A Bibliai ellentmondásokat mindig egy kitalált elmélettel lehet csak egybefoglalni, amelyre viszont nincs Biblai alátámasztás.
Például János evangéliumban Jézus a feltámadása után nem engedi meg Máriának hogy a testéhez érjen, mert azt mondja neki, hogy még nem ment fel az Atyához. Tamásnak viszont még mennybemenetele előtt megengedi, hogy a testéhez érintse ujjait, hogy megtapogassa, és higgyen. Ezt csak azzal lehet feloldani, hogy Jézusnak feltámadása után két mennybemenetele volt, egyszer Máriával való találkozás után, egyszer pedig Tamással való találkozása után.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére
Ezen a helyen Jézus szavának az lett beállítva, mintha azt hirdetni, hogy minél enyhébb vétket követ el az ember, annál súlyosabb ítéletben lesz része:
1 a gyilkos bírósági ítéletre való
2. aki haragszik már az is
3. aki azt mondja az atyafira ráka (te szemét) az már főbíróságra való
4. aki csak azt hogy bolond, az már az örök gyehenna tüzére.
Ezt Máté elírta, vagy azt gondolod, hogy igazságos ítélete ez Jézusnak?
A bibliában nincsen tévedés, de vannak benne első látszatra ellentmondásnak tűnő dolgok, amelyekre az azt tanulmányozó hívő megkaphatja a választ kellő odaszánással és szelídséggel.
Aki felfuvalkodik szelídség és odaszánás (Luk. 24,25-27.) helyett a biblia ellenében, az az ellentmondásosnak tűnő dolgokat soha nem fogja megérteni, hanem vagy lobogtatni fogja tévedésként, vagy csak egyszerűen elfordul attól. Majdnem így jártak az emmauszi tanítványok is!
Te több ilyen "tévedést" próbáltál itt lobogtatni (pl. Jánosnál a Pilátus előtt levő jézusi időpont, vagy József nemzetségi táblázata), de kaptál Tőlünk ezekre kellő magyarázatot. Ha Téged ez nem elégített ki, akkor az a Te dolgod, mi megtettük a magunkét - szolgáltunk egy kérdező felé.
A bibliával határozott célja van Istennek, amely cél megismerésére odaszánás és szelídség kell a tanulmányozásakor. Az odaszánáshoz Isten maga rendelt egy egész napnyi időt Izraelnek is (nem véletlenül tehát!), a szelídségre, alázatra pedig amiatt volt szükség, mert bizony Izraelnek Isten mondta a szavakat közvetlenül számos esetben, s nem ember, s abban Isten igazsága volt emiatt közvetlenül, s nem emberé.
Azt lásd, hogy az igazság egy személy - maga Isten. Emiatt csak az valóban igazság, amit Ő kijelent és megerősít. Tehát különbség van az "igazságosság-jogszerűség" és maga az "igazság" között, mert ez utóbbi maga Isten.
Emiatt, ha Te valamit nem találsz "igaz"-nak az Igében, s azt a Te gondolatmeneted alapján tévedésnek minősíted, akkor a bibliával ellenkezel. Ezt Te is beismered, azaz nem ez a gond, hanem az, hogy valójában Neked van-e igazad, vagy sem?
Én vallom tehát Veled szemben, hogy Neked a bibliai ellentmondásokat tévedésnek minősítésében nincsen igazad, mert én az egész bibliát igaznak úgy tapasztaltam és értettem meg, hogy abban csak feloldható ellentmondások találtam, feloldhatatlanokat (azaz tévedéseket) nem.
Én eddig Tőled egyetlen olyan bibliai ellentmondást sem hallottam ugyanis, amely ne lenne feloldható, s így könnyen megérthető, az egészbe immár beilleszthető.
Ne tévesszen meg tehát az, ha egy idő óta nem írnak ide pálisták, mert ennek az az oka látásom szerint, hogy elegük lett az ideírás meddőségéből. Nekem is számos korábbi írásod van a fejemben, amire könnyedén válaszolnék, mégpedig Veled szemben, de egyszerűen nem nagyon látom az eddigiek alapján értelmét.
Tehát látásom szerint ide most már csak időnként fog egy-egy pálista benézni, mivel megtapasztalták többen a vita-előzmények meddő jellegét.
Nyilván a téma nem arról a területről folyik, amely nam tartozik ránk Isten (végeláthatatlan, felfoghatatlan,stb) dolgai közül.
Elég dolgunk van azzal, amit megjelentett és megjelent nekünk, ha figyelünk rá.
Teljes mértékben aláírom a Szent Lélektől való kenetés, újjászületés stb egyéb megfogalmazásban használt, és a hétköznapi keresztény életében megtapasztalt módját.
Van egy pont ami hibázik a dologban, mégpedig amikor szeretné megértetni az emberrel az igazság dolgait. Ugyanis a keresztény rögtön megtérése után a keresztény elöljárókba és tanítókba vetett bizalom alapján elfogadja isteni kinyilatkoztatásnak a teljes Bibliát, amely viszont tartalmaz tévedést, pontatlanságot és hiányosságot.
Nem arról van szó, hogy az ilyen bibliai nézetekhez ragaszkodó keresztényt elfelejti az Isten. Hiszen gondja van rá, tehát akár jelek és csodák segítségével is megpróbálja segíteni, jelezve persze továbbra is számára azt, hogy szeretete el nem múlt. Erről a szeretetről nap mint nap bizonyságot tud tenni a leresztény.
Még ha nem is akar tovább lépni az igazság keresés útján.
Ám gondold át mindazokat a nézeteket, amiket meg nem értés nélkül hit által fogadtál el, mert a Bibliába bele van írva. Mindaddig, amíg meg sem hajlandó az ember vizsgálni, hogy estleg az igazság odaát van, addig nehezen tudja a Szent Lélek tovább vezetni. Pedig nem kell a Bibliától elszakadni, elegendő a továbblépéshez Jézus tanításaira jobban odafigyelni. Jobban mint Páléra.
Figyeld meg azt a módszert, ahogy egy biblikus keresztény ellenem vitázik. Nem törekszik a megértésre, hanem összeveti a mondanivalómat a Biblia igehelyeivel és ha eltérést talá, elveti a mondandómat. Ezt persze nem csak velem, de a Szent Lélek vezetésével szemben is megteszi, magyarul saját maga teszi feleslegessé a Szent Lélek vezetését. Minél komolyabban veszi alapul a Biblia igehelyeit, annál feleslegesebb az isteni vezetés. Nem az elvetéssel van baj, hanem hogy ezt megértés hiányával teszi, hit által. Ezzel a módszerrel fel sem engedi tárni, van-e tévedés, hiba, hiányosság az általa ragaszkodással kezelt könyvben.
Figyeld meg ez ugyanaz a módszer, amivel a farizeusok és törvénytudók Jézus beszédeivel szálltak szembe. Állandóan a Tórára hivatkoztak.Nem látsz benne rokonságot? A rokonság alapja az, hogy meg nem értés nélkül hit által fogad el az ember szabályokat, előírásokat isteni ihletésként vagy parancsként, akkor aztán senki nem tudja ebből kimozdítani, maga Isten sem. Jézus életéből vehetünk erre rengeteg példát, ott pedig maga az Isten próbálta meg kimozdítani őket a tévedésükből.
Márpedig az evangéliumban sokkal nagyobb bölcsesség és erő van, mint amiről ezek a Páli keresztények gondolhatnak.
