Úgy esett, hogy az USA jövendő elnöke interjút adott a Times és a Bild című újságoknak és ebben szokásához híven mindeddig szokatlan kijelentésekre ragadtatta magát Németországgal kapcsolatban. Többek között bírálta a Bundsmuttit és ennek keretében migránspolitikáját katasztrofálisnak nevezte. Ebben egyébként tökéletesen igaza is volt.
A német sajtóban pedig lőn sírás, rívás és fogaknak csikorgatása. Őszintén szólva, mi, magyarok némi kárörömmel figyelhetjük, amint a németek is megtapasztalják, milyen az, mikor Amerika beleugat a belügyekbe. Mi már tudjuk. Kíváncsi vagyok, elküldik-e Goodfriend barátunkat a berlini követségre.
Az összlibsi felháborodás fáklyavivői természetesen azok a német lapok voltak, melyek eleddig folyamatosan zengték a Bundesnadrágkosztüm dicsőségét és lelkesen propagálták a migránsok mindenirányú jótékony hatását a teutonok földjén. Ennek kapcsán a Die Welt című újság is szükségesnek látta megnyilvánulni, méghozzá magának Ulf Poschardtnak, a főszerkesztőnek közleménye által. A fényestekintetű főszerkesztő nem találta elégnek a tiltakozást, receptet is adott hazájának a Trump-éra túléléséhez:
Bill kajánul vigyorgott. Arcáról le lehett olvasni, hogy mit gondolt ("Mondtam neked Hillary, hogy elég az a kudarc, ami a konyhában és az ágyban ér. Nem kell neked ennél több")
Ponttosan. Eről van szo. És álltalában akik a témával foklalkoznak, azokat nem érdekkli az sem, ha hejesírási hiba van egy-egy mondattban, mivel nem ez a lényeg.
Fórumozás közben az ember nem kér fel senkit nyelvi lektorállásra.
A hejesírási hibák egyébként aszt a célt szolgállják, hogy a balliberálisok is hozzá tudjanak valamihez érdemben szólni.
Sőt, attól is, ha szandéksan festi vele valaki a mondókáját, mint itt alant Bozon.
Miért ne hasznalhatná a helyesírási hibát valaki árnyalásra, ha egyszer a lényegi érthetőséget nem sérti, és miért teheti meg calaki, hogy teljesen helyesen ír és szánfékosan a köznyelvtől eltérően fogalmazva teszi értgetetlenné azt?
Aristo
