Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Évek óta telt házzal megy Csányi Sándor által játszott A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? – című darab a Tháliában és oda nem sikerült jegyet szerezni, most szabadtéri előadás során láttam.
Egy amerikai stand up-os írta a darabot, melyben a nő ott hagyja a férfit és kap két hét gondolkodási időt, hogy találja ki, mit rontott el a közös életük során.
És akkor ő elkezdi a hangos merengést férfi és nő kapcsolatáról, sok sarkosított, kiélezett helyzeten, sztereotípiákon át. Hol setén sután tépelődősen teszi ezt, hol simán átmegy hím sovinisztába, de mindvégig lázasan fejti a rejtvényt, hogy mit gondolhat a nő. Örökzöld téma, csontig lerágva, ennek ellenére tökéletes kikapcsolódás, sok nevetéssel.
Egyetértek, ezért tervezem péntekre a látogatást, akkor még sincsenek annyian. Az árak tényleg az égig érnek, nem is hiszem, hogy két teli szatyorral ballagok haza.
Szeptemberben lesz borfesztivál is, szintén a Várban, de ott aztán végképp sokallom a belépőt, úgyhogy nem biztos, hogy elmegyek, még akkor sem, ha kedves, hangulatos rendezvény.
Ne add fel A Mester és Margaritát! Én másodszorra is elolvastam - közel 20 év különbséggel - és míg az első alkalommal szinte semmi nem maradt meg és nem értettem az egészet, másodszorra igencsak élveztem! Azt hiszem, írtam erről a Milyen könyvet olvasol éppen?-ben.
Meg arra is, hogy A Mester és Margarita népszerűsítése Horgas Eszter szívügye volt, életem során háromszor ugrottam a könyvnek, de ezidáig bejezetlenül került vissza a polcra és nem adtam fel :)
Szeretném megnézni, csak nagyon messze van a lakásomtól. Azért megnézem, csak legyen egy kicsit hűvösebb. A Mesterségek Ünnepén pont elég meleg lesz, csak nem szeretném kihagyni.
Múlt pénteken a nagy meleg dacára ebéd után felkerekedtem és elmentem a Vendéglátóipari Múzeumba "Jucikát" nézni (meg ami még sikerül). Végül is 3 tárlat "fért belém" illetve az agyi kapacitásom ennyit bírt. Természetesen még vissza fogok menni a többi miatt, mert alapvetően nagyon kedves,hangulatos múzeum, 5 percre a munkahelyemtől, akár egy rövidebb pénteki munkaidő letelte után is beiktatható.
Az emeletre kell felkaptatni a Mit vásárolt Jucika... kiállításra. A bejáratát egy életnagyságú kutyaszobor őrzi (talán vizsla?), már csak ezért is szimpatikus a múzeum:) Érdekes volt végignézni a reklám, a hirdetések alakulását az 50-es évektől a 80-as évekig. Először didaktikus, optimista, vonalas hirdetésekkel, mondhatnám propagandával találkoztam,aztán ahogy változott a politikai helyzet,úgy változtak a reklámok is. Meg kell mondjam, nosztalgiát is ébresztett bennem a kiállítás, mert a 70-es,80-as évek a gyerek- és ifjúkoromra esnek és az akkori ikonikus reklámokra jórészt emlékszem már. (Valahogy az az érzésem,hogy akkor talán egyszerűbb volt a világ?...) A kiállított tárgyak közül is rengeteg ismerőst találtam, a porszívót, a Sokol rádiót, a kávéfőzőt, a Márka üdítős üveget, stb. Érdekesek voltak a visszaemlékezések arról,hogyan készültek a reklámfilmek, szép gesztus volt megemlékezni Sass Istvánról is.
Ugyanezen a szinten található az IBUSZ … mert úton lenni jó! c. kiállítás. Erről nem is tudtam,de ha már itt voltam, megnéztem ezt is. Ugyan én soha nem utaztam IBUSZ-szal,de a székházuk a Felszab téren volt, s én a Felszab térre jártam 2 és fél évig dolgozni az egyik Klotild-palotába. Ez is nagyon érdekes volt, nem is gondoltam volna, milyen régi cég ez. Pl. a jogelődje 1904-ben rendezte meg Magyarországon az első bikaviadalt az állatkerti tó leeresztett medrében. Szerencsére portugál módi szerint, azaz nem a bika haláláig tartott a viadal. Buszmodellek, korabeli bőröndök, IBUSZ-os ajándéktárgyak, utazási számlák (1984-ben egy Japánba történő utazás 115.000 ft körüli összegbe került), na meg egykori utasok és munkatársak beszámolói színesítik a kiállítást.
A harmadik dolog,aminek befogadására még képesnek éreztem magam, az a Krúdy Gyula emlékkiállítás, ("Nekem soha nem volt otthonom") egykori lakásának két szobájában. Az első szobában végigveszik,hol lakott Budapesten Krúdy, szállodákban, albérletekben és utoljára Óbudán. A másik szobában pedig azokat a műintézményeket (kocsmákat, kávéházakat, ivókat, kisvendéglőket) mutatják be - Krúdy idézetekkel - ahol gyakran megfordult. Érdekes de egyben szomorú élete volt az írónak és vele a családjának is... Sajnáltam az első házasságából született gyerekeit és feleségét. Egyébként nem sokat olvastam még Krúdytól. Most gyorsan körbenéztem a könyvespolcaimon és két kötetét találtam, ezeket se mostanában vettem elő: A vörös postakocsi, Egy krónikás könyvéből.
Még bőven maradt a Vendéglátóipari Múzeumban megnéznivalóm, biztos sort kerítek még rájuk.
Nemrégiben rászántam magam némi rendezgetésre, ami mindig hosszadalmas, mert mielőtt kidobnám, legalábbis belekukkantok a régi újságokba. Így került a kezembe a Magyar Hírlap 2005 április 23 szombati száma, amiben őszinte örömmel fedeztem fel, hogy az akkoriban folyó a Nagy Könyv versennyel foglakozik. Százötven magyar és külföldi regényt sorol fel, zanzásítva a tartalmukat. Egyet-kettőt idemásolok, csakis és kizárólag üdítőnek szánom a meleg időre.
Austen Jane: Büszkeség és balítélet.
Sok a házasítandó lány, de kevés a megfelelő kérő.
Durrel Gerard: Családom és egyéb állatfajták.
Olyan állatokat is lehet szeretni, amiket nem lehet megenni.
Tolsztoj Lev Nyikolajevics: Háború és béke.
Minden oroszt név szerint megismerünk, aki résztvett a napóleoni háborúkban.
Verne Jules: Nemo kapitány.
Korlátlan tengeralattjáró-háború.
Christie Agatha: Tíz kicsi néger.
Ha tíz szereplőből mind a tíz áldozat, akkor ki a gyilkos?
Tamási Áron: Ábel a rengetegben.
Egy gyerekkor vége a hatalmas hegyek között, székely humorban bővelkedve.
Szabó Magda: Az ajtó.
A szolgáló a ház ura.
Jókai Mór: Fekete gyémántok.
Gyönyörű történet a kapitalizmusról.
Befejezem, noha még sok van hátra.
Gondolom, sejthető, hogy ezt az újságot nem dobtam ki.
Igen, néha én is átfestem az erkélyen a korlátot, és szívesen csinálom. Igaz, ez nem nagy munka, de így is rájöttem, hogy a legkisebb méretű festőhenger milyen praktikus holmi!
Ott akkor kisebb lehet a felület is, amit ápolni kell. De ez tényleg a tulajdonos dolga. Amúgy néhány évente festjük a kerítést, faházat, kutyaházat és egyebet, azokat kifejezetten szeretem, olyan jó kis rehab tevékenység, meg beszélgetünk is közben, szóval nem terhes, meg hát más a mennyiség is.
Jut eszembe, ez most kb lentebb olyan volt tőlem, amikor kollégámnak beszélek valami íróról vagy színészről, akinek akár a múltja, akár a párkapcsolatai zavarosak, és azt mondja nekem biztosan nem élnék vele együtt, de még nyaralni sem mennék; nem hát, elég ha olvasom vagy látom. :)
Valószínű, hogy így van, de ez már legyen a tulajdonos dolga. Én csak gyönyörködöm benne, ha épp arra vonatozok. Hétvégi háznak nézem, sok van a környéken.
Nagyon szépen ezek a rönkházak, egyik ismerős ilyet építtetett, belül is a fa látszódik, kellemes meleg hangulatú, főként télen. Viszont gyakori ápolást igényel, főleg ahol éri az uv sugár, meg a csapadék. Ilyenkor körbeállványozzák, csiszolás, olajjal kenés, szóval munkás, ahhoz, hogy szép maradjon.
Ha már benne vagyok, a vasút mentén láttam egy épülő rönkházat is, olyat, amit többnyire az amerikai filmekben látni. Remélem, ha egy hónap múlva újra arra járok, újra megszemlélhetem.
Szeretem Arany Jánost, úgyhogy örülök annak, amit írtál. Ami a nicknevemet illeti, az első macskámtól kölcsönöztem. Ő pedig közvetlenül Benedek Istvántól, közvetve Kosztolányi Dezsőtől kölcsönöztem. Benedek István macskáját hívták Csimpolyának, és ő is szürke cirmos és fehér volt, akár az enyém. Amikor nevet választottam, a kolléganőm azt mondta, hogy próbáljak valami olyat kitalálni, ami nem túl gyakori. Sikerült.
Nem vagyok biztos abban, hogy hivatalosan kisvasútnak, illetve erdei vasútnak számít-e. Én annak tartom, de nem vagyok szakember, csak szeretek rajta utazni. Diósjenőről és környékéről sokan járnak Vácra dolgozni, Vácról meg Pestre, és a két vonat alkalmazkodik egymáshoz.
Köszi szépen a kedves reakciókat az én lelkesült irományomra... Olyan jó ilyen lelkesültséget érezni és ilyen odaadó múzeumi dolgozóval találkozni..... Kíváncsi leszek Magdolnna élményeire is majd a PIM-ben.
A Csimpolya által írt kisvasúti utazásról meg az jut eszembe, hogy most szabadságom kezdetén baráti társaságban egy fél napot Nagyirtás-pusztán töltöttünk el. Már akkor is k... meleg volt, de érdekes módon kicsit feljebb a hegyek között nagyon kellemes volt az idő. Járt a szél és nyolcágra sütött a nap, és az is előfordult, hogy mindeközben frissítő zápor esett, amiben nagyon jó volt kicsit megázni. A kisvasút úgy jön ehhez, hogy van egy nagyirtás-pusztai állomása is, felsétáltunk megnézni (mi kocsival kanyarogtunk fel a szállóig-fogadóig, az is csodás volt, a hűvös fák közt kanyarogni az utakon felfelé). Én jártam már 1995 őszén is itt fenn,szintén egy - másik - baráti társasággal, akkor még ez a mostani szálló még nem volt, bérelhető,fűthető faházak voltak, ott töltöttük az éjszakát, és egy kellemes étterem-fogadó, ahol én szarvassültet ettem áfonyával és desszertnek palacsintát..... Sokat sétáltunk az őszi erdőben és felfedeztük az elhagyatott kisvasút síneit. Örömmel tölt el,hogy mára helyreállították.
(Bocsánat, hogy megemlítem, de Csimpolyáról mindig Arany János jut eszembe... nem tudom, hogy a nicknevét vajon tőle kölcsönözte-e? :)
ha megbeszéled a masinisztával, hajlandó szinte bárhol megállni,
A Szob - Márianosztra útvonalon meg egy forrásnál áll meg, ahol lehet a kiránduláshoz vizet vételezni :) Egyszer meg telefonáltunk, hogy tudna-e pár percet várni, mert elvétettük az utat és nem értük volna el az indulás időpontját.
