De ki a fene nem tudta ezt a forgatókönyvet előre....aki Gyurcsány figyelte, annak ez egy egy ismeretlenes egyenlet volt....amelynek van megoldása és pont ez....ami van....
a médiatörvény tervezete már rég nem a Rubicon. A Rubicon nem az, amikor a hatalomba beszabadult jogtipró nyakazásba vagy a nyakazás jogcímét a törvényen kívülre, sajátmagához delegáló törvény megalkotásába fog, hanem az a kis vízhozamú, alig észrevehető határfolyó, amelyet a hatalomhoz közeledve a törvény tilalma ellenére Gaius Iulius először átlép, a törvény és a köztársasági intézmények tisztelete és a diktátori tervek nagyszerűsége között habozva, megjegyzem, őt igazoló világhódító sikerek, nem pedig a nemzetet degeneráló hipokrita rombolás és fülkeforradalmi felhatalmazás nyomán.
A Rubicon még csak nem is az, amikor valaki nyilvánvalóvá teszi, hogy az az alkotmány, melynek alapján hatalomra jutott s melyre felesküdött, üres papír, a múlt béklyózó öröksége és az európai alkotmányossági és jogbiztonsági alapelvek sutba dobandók. Nem, ilyesmire Gaius Iulius soha nem vetemedett - valószínűleg nemcsak azért, mert bátor férfiak megakadályozták benne, hanem azért is, mert az efféle turpitudo elképzelhetetlen volt a római szenátusban.
A Rubicon tehát az első törvénytipró lépés a köztársaság jogrendjének lerombolása felé eshetőlegesen vezető úton, nem a tobzódás teljessége.
De szakadjunk el az analógiától, hisz nincs olyan méretű árkus papír, melyen Gaius Iulius és Orbán Viktor lényegük szerint megférnek egymással.
A bocsánatkérés immoralitásáról: a bocsánatkérésnek semmi morális tartalma nincs, nem reparál semmit a társadalomban, legföljebb a te tudatotban, érdemtelenül, ameddig ki nem mutatod, hogy mi volt az a levezetési, értelmezési hiba a gondolatmenetedben, amely hibás következtetésre vagy hibás ítéletre vitt. A publicisztika nyelvi fordulata nélkül a bocsánatkérés is csak egy publicisztikai fordulat, tét és haszon nélkül.
És persze megalapozottságáról sem beszélhetünk.
Az nem megalapozottság, hogy a korábbi lekiállapotod és ítéleted mellé állítod a jelen lelkiállapotod reprodukcióját, meg nem mutatva, hogy miért vezetett hibás következtetésekhez amaz, és miért helyes a mostani álláspontod. Semmi más, mint a szövegeid szerkezetének és ítéleteid minőségének, előfeltevéseid állékonyságának, levezetéseid koherenciájának objektív kritikai felülvizsgálata az, ami megmentheti a lelkedet - már ha igényt tartasz az ilyesmire, amiképpen az bocsánatkérésed tényéből, ha nem is tartalmából, kitűnhetnék.
"A fecsegő ... zaklat mindenütt - gyűléseken, tanácsokban, törvény előtt, odahaza, úton, hajón, szekéren, lakomán; bánatban a bánatot kettőzve, örömben az örömet fertőzve, mint valami tudj'isten honnan kerekedett felleg vagy ború. Ha utazol, fejed nem szédül úgy a rázástói, mint a fecsegőtől; tengeren való hajózáskor gyomorfelforgatóbb, mint a tengeri betegség. Ha: gyalogszerrel vagy, ékesszóló útitársad pótolja a járművet, a fecsegő még a kocsin is csak a te válladat nyomja. Lakomán a fecsegő merő bosszúság ... - kedvességétől nem hallgathatod a citeraszót, az előadást nem nézheted, szót sem válthatsz más vendéggel. Színházban a szomszédját gyötri, törvény előtt elveszejti az igaz ügyet - vagy mert véget nem érő locsogó beszédével halálos undort kelt a bíróban, vagy mert az efféle embemek nem hisznek, még ha igazat mond is ... Tolakodó üdvözleteivel ront be az otthonokba, kiles az utcasarkon, kísér, egyetlen lépésre nem tágít, ragacsosabb, mint a kátrány, és folyton-folyvást döng valamit a föletekbe. Éjt nappallá téve ott ül a betegágynál, s jobban megkínozza a beteget, mint maga a kór, nemritkán a halált is sietteti. Pihensz - ő megzavarja nyugtod, dolgozol - ő nem hagyja bevégezni, amit elkezdtél. A csata forrpontján, a veszélyek legsűrűjében, mikor sürgős segítségre volna szükség, ő hasztalan mesékkel traktál. Megesik, hogy álmában is történeteit mondja, hallgatni akkor sem bírván. Minden nép egybehangzó véleménye szerint a hálószobában csendl1ek illik lennie, ez mintegy a nyugalom temploma, de a fecsegő fecsegésével két .• ségbeesésbe kergeti még a vele egy ágyban fekvőt is, tőle elhessen a pillákat lehúzó álom, s kit az álom már elnyomott, felriad. " Erasmus
egyszer majd elmúlik, de 1-1,5 év biztosan kell hozzá. addig kitart a magánnyugdíjpénztáraktól lenyúlt zsozsó.
Egy megfontolt bocsánatkéréssel tartozom az olvasóimnak és itt az olvtársaknak.
Nem tudom, hogy a kormány becsődölteti-e Magyarországot, vagy éppen megmenti, netán szerencséje lesz, pontosabban nem tudom, hogy ezen outputok különféle kombinációi különféle közpolitikai területeken hogyan alakulnak. Egyelőre az sem látszik, hogy volna bármilyen közpolitikai koncepció bármilyen területen.
De: végigolvasva és átrágva a médiatörvényt: hogy a végtelenségig pofátlanok, az nyilvánvaló.
Szerintem is rettenetes ez a széthúzás, ellenségeskedés, sokkal jobb lenne szépen megérteni és szeretni egymást, de addig reménytelen, míg olyan átokfajzatok a topiklakók, mint kivi, nscatto, gyuri, marcony campfan stb. hogy dögölne meg valamennyi.
Te így beszélsz az órán is a gyerekkel? Vagy csak rajzolni szoktatok némán? (Az volna a jobbik eset.) Emberek megdöglesztésére irányuló igénybejelentés volna a közszereplés? Szerinted ez összefér a kerékpáros kultúrával?
Ha pedig már ezen a topikon közszerepelsz, fölhívom becses közszereplői figyelmedet arra, hogy ebben a fórumrovatban csak Babarczy Eszter használja az infantilis, idétlen „topiklakók” kifejezést.
Az én álláspontom a következő: a „topiklakóknak” már csak azért sem lehet álláspontjuk, merthogy topiklakók nem léteznek. A fórumon nickek jelennek meg, megjegyzéseket tesznek, szövegeket közölnek, ám ami nem jelent közösségi, még kevésbé lakóközösségi létet. Míg aki „topiklakókat” vizionál egy vitafórumon, az – adott esetben – szükségképpen igényli a „topiklakók” (némelyikének) megdöglesztését is.
1) A tanár nem közszereplő (még a rajztanár sem az!), lehet persze közszereplő is, de nem attól, hogy tanár.
2) Az adatlapodon közvetlenül közöltél magadról adatokat: rajztanár, biciklizik. Én erről beszéltem, s noha a weblapodat is az adatlapodon közölted, a weboldalt (kellő érdeklődés híján) nem olvastam el.
3) Milyen közszereplő az, aki „csak” a nevét nem adja a közszerepléséhez?
Hajós András közszereplő és biciklista, ám róla tudjuk, mennyiben közszereplő, és tudjuk, hogy biciklistaként is közszereplő, érdekképviselő. Te viszont ki a búbánat vagy? Fikanicknek látszol. Ami egyáltalán nem baj, csak mondom, talán nem árt, ha tudod, minek látszol itt a „köz” szemében.
4) Tévedsz, a közszereplőnek egyáltalán nem kötelessége olyasmit közölni magáról, amit nem akar közölni magáról. A közszereplés nem magánszereplés, még kevésbé szimpla magamutogatás, hanem a közszereplő – benne van a nevében – a közzel kapcsolatos, mondják így is: közérdekű kérdésekben nyilvánul meg. Ha tud. Ha nem tud, akkor irkál mindenfélét, fecseg (női antológiában) arról, hogy néki mennyire „hetykén” és mennyire „előre” néznek” a „bimbói”, beszél arról (valamely fórumon), hogy szerinte mennyire áll vagy nem áll a másik magánembernek a magánakármije, beszél a betegségéről, családja faji determináltságáról és így tovább, a végtelenségig. Na most még mielőtt elkezdenél mindezen vitázni, ismételten leszögezem: szerintem nem baj, hogy te is valahogy így fórumozol, csak mondom: nem ez a közszereplés. Sőt nem is tartozik szükségképpen a közszerepléshez a magántárulkozás, vagyis esetleg akkor, ha annak van valami közérvényű vonatkozása. De, hidd el, az, hogy te biciklizni is szoktál, nem rendíti meg a magyarországi közgondolkodást! Legalábbis egyelőre.
5) Pontosan tudom, a rajztanár főként képekben tájékozódik (biciklizés közben még inkább képekben), ezért most megpróbálok néked fogalmilag segíteni: „ez a topik” az Index-fórum egyik rovata. Te az Index-fórumon regisztráltál egy nicket s hozzá egy adatlapot, amely nyilvános (bárki által hozzáférhető, megtekinthető) adatlapon olyan adatokat közöltél magadról, amelyeket nem voltál köteles közölni, sem mint magánember, sem mint rajztanár. Tehát, ha problémát okoz, hogy a Polidilin nézegetik a nyilvános adatlapodat, akkor két megoldás kínálkozik: vagy regisztrálsz egy másik „közszereplő” nicket, és aztán azzal „közszerepelsz” a Polidilin, vagy: módosítod a vizus nicked adatlapját! Megteheted.
Vagy pedig – ha már egyszer rajztanár vagy – rajzold le, szerinted mi a különbség (vs. azonosság) a „közszolgálat” (rajztanár, tornatanár stb.), illetve a „közszereplés” fogalma között! Ha ezt megtennéd, már sokkal érdekesebben zajlana ez a közérdekű párbeszéd!
Vizus, mint közszereplő, ( tanár) természetesen rengeteg mindent közöl magáról weblapján, ha helyenként "nem is a legjobb érzésekkel" ( helyenként meg jókkal), de ugye egy közszereplőnek ez kötelessége. Azonban ez a topic itt másról szól. Polidili - Babarrczy Eszter és hívei valamint kevésbé hívei eszmecseréje mindenféle dolgokrúl!
Természetesen magam sem a topik nem létező „alcímét”, hanem a vizus nick adatlapját idéztem. Vizus nick mutatkozott be (nyilván önszántából!) úgy, hogy ő „rajztanár és biciklizni is szokott”.
Ha ez a bemutatkozás érdektelen, vizus nick vajon miért közölte, amit önmagáról, önszántából közölt? (Költői kérdés.)
… nem azt mondtam, hogy ne tegyék, csak megállapítottam: Pixyék megtették; morálisan legitimálták és legitimálják azt az embert, aki a protonáci szövegét nem hajlandó visszavonni. Ha vicces volnék, azt mondanám, Babarczy inkább vona, mint visszavona, de nem mondom, mert ennyire tán’ még én sem vagyok szellemes.
Nem vagyok szellemes, miközben menthetetlenül öregszem, egyre gyakrabban jut eszembe már csak a „lépcsőházban” az, ami hamarabb is eszembe juthatott volna.
az értelmiség ne politizáljon, hanem alakítson világképeket, fejezzen ki értékeket, és támogassa a demokratikus döntéshozatalt - hát pont ez az, amit a magát hű de függetlennek tartó értelmiség nem csinált, és ennek vagy te egyik díszpéldánya, kedves Eszter. Mikor annak idején a színpad közepére penderültél az Írószövetség balhéjakor és veretes szavakkal magyaráztad, hogy te miért nem lépsz ki onnan, már látszott, hogy hova jutsz. illetve hova juttok mindannyian. Mindannyian, akik remekül elsajátították azt a bizonyos egyrészt-másrészt stratégiát, ami mindent megmagyarázhatóvá és érthetővé tesz, lett légyen szó a Nappali Holdról, Döbrentei Kornélról vagy Bayer Zsoltról. Nem vettétek észre, de ti legitimáltátok azt a csürhét, amelyik most éppen habzó szájjal készül mindannyiótok feje vételére. Mindenesetre nem gratulálok hozzá, de megérdemlitek.
Azt írja Pixy széles nagylátással: „nem vettétek észre”. Miközben ő sem vette, veszi észre, hogy a csürhe-legitimáló „kedves Esztert” meg ő legitimálja a fórumon.
Pixy persze értette. És most is érti. És azóta Babarczy már nem csupán közvetve „legitimálja” a neonyilas csürhét, hanem direkt propagandát folytat mellettük, ám ami egyáltalán nem zavarja Pixyt abban, hogy „leüljön” Babarczyval „egy asztalhoz” a fórumon, s a „jókislány” szimpla marhaságaira bezzegjen szimplán:
Tudom, mikor annak idején írtam neked, hogy a jókislányságoddal és a tökéletesen középen állásoddal mit fogsz elérni, nem hitted el. Most már elhiszed.
Tehát: Pixy nem Babarczyról beszél, hanem hozzá beszél. Ami nem föltétlenül baj, nagyon az ízlésem ellen való, ám ez semmi különöset nem jelent, nyilván én vagyok túl szigorú, így inkább arról beszélek, hogy ezek a nickek egyszerűen nem vehetők komolyan.
Több ízben a fejemre olvasták: nem vagyok kooperatív, nem „beszélgetek” senkivel úgy, ahogyan egy fórumon „illenék”.
Nem „mintha”, hanem valóban! Azzal a korrekcióval persze, hogy a szövegeimnek a „kinyilatkoztatásokhoz” semmi közük. De tessék megmondani: hogyan lehetnék „együttműködő”, közvetlen, hogyan akarhatnék „eszmét cserélni” ilyen gyönge nickekkel? Írjam én is, hogy „kedves Eszter”? Mire föl, miért írnám? Merthogy szebb jövőre vágynék? Nem vágyom rá!
Pixy azért hörög, mert Babarczy „legitimálja” Bayerékat, miközben Pixy Babarczyt „legitimálja”, s nyilvánvalóan azért nem közvetlenül a Bayerékat, mert a Bayerék nem állnának vele szóba, míg ez a szerencsétlenül igyekvő, „eszmecserére”, sikerre, népszerűségre, barátkozásra, figyelemre, elismerésre, miegyébre ácsingózó „jókislány” mindenkivel szóba áll(na), aki hajlandó legalább leköpni őt. Vagyishogy egyik sem különb a másiknál, egymás szemére hányják, amit maguk is megtesznek (vagy éppen csak tennék, ha tehetnék), nincsenek elveik, nincs emberi tartásuk, egy-két talmi jó szóért (de akár „rossz” szóért is!!!) képesek hátat fordítani saját maguknak, akaratuknak, képesek szóba elegyedni, „eszmét cserélni” bárkivel, lekedvesezni akár a legádázabb ellenségeiket is.
Tessék megmondani: mi „beszélgetni” valóm lehetne az ilyen emberekkel!? Nincs hozzájuk szavam, ám amitől véleményem még lehet róluk.
Próbáld ki! Én gyűlöllek téged. Te ne viszonozd a gyűlöletemet, sőt, miként az okos filozófus kategorikus imperatívusza diktálja: szeress! Ha sikerül a szereteteddel lerombolnod bennem a gyűlöletet, akkor Spinoza okos ember volt.
Nos, nagyon úgy tűnik, nem sietős a dolog, nincs túljelentkezés a szeretet manifesztálására. Vagyishogy a spinozai gyűlöletrombolás azt jelenti ugyebár, hogy én ne gyűlöljem, akit egyébként sem gyűlölök, ellenben dicsérgessem, méltányoljam Babarczy Eszter bűbájos „igyekezetét” (írjon ő amúgy bármekkora marhaságot), míg mások ezenközben a lomposomra nyomulnak „szarkasztikusan”, elmebetegnek nyilvánítanak, illetve különféle nickeken ugyanezt teszik, és persze csakis a spinozai gyűlöletrombolás jegyében! Továbbá közlik, hogy a lenézés a nők legnagyobb fegyvere, a „porig alázás” a gyűlöletrombolás leghumanistább és leghatásosabb módja. Női agyvelőből kipréselve:
Ez nyilván egy fikázó nick szövege. Világos. Na de. A fórumozás nem arról szól ám, hogy jelen vagyok, elolvasom a hozzászólásokat, legalább azokat, amelyek az én „IRL” cselekvéseimet minősítik, majd nem szólok rá semmit. Nem ez a fórumozás. Hanem épp ellenkezőleg: nagyon is véleményezem a dolgot. Mert, ha nem véleményezem, akkor nem fórumozok értelemszerűen. Hanem véglegesen távozom értelemszerűen. Ilyen egyszerű. Tehát Babarczy hallgatólagosan, ámde egyetértéssel nyugtázta az idézett hozzászólást, szerinte is a lenézés a nőgender legnagyobb fegyvere, magyarán: Babarczy Eszter (mint „kisdarab”, „folyékony nőiség”) porig alázással harcol a macsógender „erőszakosan nyomulós stílusával szemben”.
Azt mondják, legyen az emberből fele férfi, fele nő. Mindenütt! A parlamentben is, a kormányban is, a mindenhol is… Tudniillik annakidején a férfi egyenjogúvá tette a nőt, ám ez egyáltalán nem elég a nőnek, a nő egyenrangúvá is szeretne válni! Méltán. És ezért legyen mindenütt minimum 50 %-ban nő! És ami általában is jó volna mindenkinek, az egész társadalomnak, szinte kompletten, hiszen a nőiség (különösen a „folyékony nőiség”) az agresszív, nyomulós stb. maszkulinságnál igazabb, progresszívebb, emberibb tényezője a világnak.
Rendben van. Fontos a feminizálódás. Ezért a nők ne csupán egyenjogúak legyenek, hanem egyenrangúak is! Például a vitafórumon. Ahol a nickek 50 %-a (de inkább több, mint a fele) legyen nő! Szerintem is! Nehezen megoldható, de egy orwelli szisztémában elképzelhető. És?! Akkor? Hogyan tovább? A nők a „legnagyobb fegyverükkel” fognak itt harcolni? Orrba-szájba néznek le, aláznak porig mindenkit? Így válnak egyenrangúakká? A vitafórumon mit jelent a Sándor Klára-i kvótarendszer? Kötelező legyen két nő mellé két férfit is erőszakosan „lenyomulnunk”? Haladó gondolat, kétségtelen, magam hajlok is rá, és már csak azért is, mert az egyedül üdvözítő feminizálódás diadalra juttatásáért bármit megteszek!
Minden különösebb kérkedés nélkül kijelenthetem: én itt genderileg már most is egálban állok! Ez számszakilag kimutatható tény. Szörnyű erőszakot teszek, iszonyú rombolást végzek két nő (Babarczy, P. Szűcs) mellett két férfi (Almási, Esterházy) intellektuális bázisán, sőt ezúttal, fórumos Pióker Ignácként, túl is teljesítem a Magyar Bálint-i normát, az alábbi nick ugyanis – őszinte bemutatkozása szerint – egy originális hímgender:
( A megélhetési civilek ( anyagi - szociális megélők) világa is megérne pár mondatot a fenti idézet tükrében, de ezzel már végképp eltávolodnék a kompetencia-területemtől)
… amíg egyedül vagy egy feladatra, el tudod látni becsülettel, hited, képességeid szerint. Aztán lesznek beosztottjaid, akiknek már lesz bizonyos hiányuk-többletük a feladatellátásban, neked plusz feladatként jelentkezik ezek kezelése, váltanod kell, egyre újabb helyzetekben találod magad, egyre több erő kell, hogy korábbi hited megmaradjon, újabb képességeid minősége elérje a korábbiak szintjét…
Jól van. Akkor most próbáld meg a fentieket lerajzolni! Vagy elbiciklizni. Esetleg rajzoltasd le a tanítványaiddal! (Aki tanítani sem tudja, az a biciklitanár.)
Milyen a „hínármező”? Vizu-álisan. Hogyan úszol benne?
Azért kérdezem, mert a „kompetencia-területed” alapján hínármezőben kínálják magukat az egyéni boldogulás útjai, és hogy te ettől nem akarsz eltérni. Én viszont azt tanácsolom, ne hínármezőben úszva (vs. biciklizve) keresd az egyéni boldogulás útjait, merthogy azok nem ott kínálják magukat! Hanem pl. a Horváth Mihály téri kocsisoron (ha létezik még), érdemes volna oda kibiciklizned, igen, ott kínálják magukat a gyönyör-boldogulás útjai, és ott aztán lehet tekerni, lehet pumpálni, ami belefér! Gumival is, gumi nélkül is! Saller persze kell hozzá, mert nincs az a gumi, amely ne épp a legrosszabbkor lukadna ki…
Ha rajztanár vagy, tedd föl ide valamely festményed, grafikád másolatát! Készíts egy Babarczy-portrét! Lehet hagyományos is, de követheted például Joseph Beuys stílusát (vö. Babarczy: A ház, a kert, az utca, 127. oldal). Legyen a címe, mondjuk: Kisdarab nő hínárban biciklizve!
Vízibiciklizve.
Vizubiciklizve. Sötéten habzó mocsárbiciklizve. A kisdarab nő hínárosan „női folyékonyságban” pedálozik, s vízitandemen követi őt az Almási-Esterházy kritikuspáros.
Voltaképpen mindegy, csak rajzolj valamit! Rajzolj le egy „szociális megélőt”! Milyen az? Népzenész? Vagy már annyi sem? Milyen színű a bőre? Mire célozgatsz verbálisan? Rajzold le! Te vagy a kompetens rajztanár, nem én! P. Szűcs Julianna pedig a kompetens esztéta. Képzőművészeti esztéta. Ezért ő abszolúte kompetens annak megítélésben is, hogy Babarczy Eszter leiskolázta-e Susan Sontagot, vagy sem. Szerinte (mint kompetens főszerkesztő szerint) leiskolázta. Már, hogy hol? Azt nem tudni, sem a kompetens főszerkesztő, sem annak kompetens szerzője nem tudja megmondani.
Mindegy, a lényeg, hogy te rajzolj! Szerintem itt is sokan megtekintenék valamely kompetencia-művedet!
Rajzold le a magyar feminizmust! Milyen az? P. Szűcs Juliannás? Mert azt értem, hogy Almási professzor egy marha, bőszülten állítja, Babarczy Eszter „hazavágta” Richard Rortyt, merthogy ez az értelmiségi lényege: hazavágni! Porig alázni! És még akkor is, ha nem tudjuk bebizonyítani, hogy Babarczy hazavágta Rortyt. Sőt annál inkább! Legalább mondjuk, hogy hazavágta! Jó, de ezt a félhülye-macsó szöveget P. Szűcs néni vajon miért közölte? P. Szűcs Julianna (a nevéből ítélve) nőgender. Vannak még itt nők? Liberális nők? Ha vannak, tőlük kérdezem: ezért akarják feminizálni a mocskos-maszkulin világot? Hogy a feminizálás után a nők legyenek a macsók? A nők vágják haza a nőket is, a férfiakat is, a Susanokat is, a Richardokat is? Vagy hogyan gondolja ezt konkrétan P. Szűcs Julianna főszerkesztő asszonynő?
Babarczy Eszter olyan, mint a Beatles-filmben a szippantó lény, amely mindent és mindenkit beszippantott már, végül – más nem lévén – tenmagát is beszippantotta.
Babarczy hazavágta Rortyt, hazavágta Sontagot, hazavágott mindent és mindenkit, majd fogta, és (a HVG-ben) hazavágta saját magát is. Ezen a fórumon pedig, ha lehet, még inkább hazavágta magát.
Hadd kérdezzem meg fifti-fiftileg (P. Szűcs Juliannától és Almási Miklóstól egyszerre): kinek jó ez? A nőknek általában? Babarczynak konkrétan? Kinek?
Néma a dicsőséges „szürkeállomány”. Agyilag nullák, senkik, csak átkozódni, szitkozódni, fenyegetőzni, redvásozni képesek. Akkor hát helyettük… ha valaki megmondaná, mit miért csinálnak ezek?
Vagy legalább te, ha mondjuk le tudnád rajzolni…
Ha mást nem, azt, amint szimbolisztikusan, dadaisztikusan: zöld-hínármezőben úszik az elitértelmiségi szürkeállomány.
Két hosszabb (tegnapelőtti és tegnapi) hozzászólásra válaszolok, így az én szövegem is hosszabb lesz, de nem választom ketté, mert a két hozzászólás szervesen függ össze.
Azt látom, hogy Babarczy -e mozgások hátterét kívánja átláthatóvá, ismerté tenni. Csakhogy! Mivel e topik lakói mindenkinél sokkal okosabbak, mindenkinél sokkal többet tudnak a világ dolgairól, (v.ö. Bukfenc mindent tud!) nem igazán értékelik igyekezetét...
Babarczy Eszter „igyekezetét” Almási professzor már értékelte. Sőt túl is értékelte, ugyanis Almási szerint Babarczy nem csupán igyekvő, hanem „művelt, originális, unikális jelenség”, Verebes szerint: „nagyon okos nő”, illetve itt egy redvásozó szájú liberál-nick szerint olyan „bájos, kedves, helyénvaló és jókedvben teremtett” hölgy, aki egyszersmind „morális és intellektuális” hulla.
Mi kéne még ennél is több?!
Honnan veszed, hogy szegény Eszterkének nem értékelik az „igyekezetét”? Eszterke netán akkor volna maradéktalanul boldog, ha minden hozzászólásban megsimogatnák az ő okos kisnői buksiját, hogy „jól van, Eszterke, megint ügyes voltál, Eszterke, szépen igyekeztél, Eszterke!”, vagy hogyan képzeled ezt konkrétan?
Korábban idéztem Eszterke egyik jellemző „igyekezetét”:
Kétségtelen, Eszterke ezt jól összeigyekezte, de kérdezem: mit tett vele „átláthatóvá”? Babarczy Eszterke megvilágító erejű igyekvése szerint Orbán vagy elindul, vagy nem. Jó, de hidd el nekem, ekkora átlátásra minden bukfenc képes! Még a legbukfencebb bukfenc is.
Minthogy azonban mindenki vakon meg van győződve arról, hogy Babarczy Eszter nem más, mint egy szerény de jelentős tudat, aki rendesen ellátja kötelességét ( okít, tanít, publikál, gyermeket nevel, stb.) és ezzel megkeresi csekély megélhetését, senki nem veszi észre, hogy ezt az egész racionálisan megszervezett tömeget, amit közönségesen államnak vagy nemzettnek nevezünk, egy látszólag személytelen, láthatatlan, de iszonyatos hatalom mozgatja, melyet senki nem tud feltartóztatni. Ezt a szörnyű hatalmat többnyire az irigység a szerezni vágyás a féktelen rivalizálás, a nagyravágyás tartja életben.
Tényleg?! Senki nem veszi észre? Csak Babarczy Eszter veszi észre? Hol élsz te? Járkálsz néha az utcán? Utazol villamoson? Olvasol újságot, hallgatod a rádiót, nézed a tévét? Nyilván nem, és különösen nem figyeled az ún. „Mari nénik”, „Józsi bácsik” betelefonálós műsorait, mert, ha csak minimálisan volnál tájékozott, nem állítanád, hogy egyedül Babarczy Eszter „veszi észre”: „a szörnyű hatalmat többnyire az irigység, a szerezni vágyás, a féktelen rivalizálás, a nagyravágyás tartja életben”.
Túl azon, hogy az állítás – ebben a formájában, ennyire primitíven fogalmazva – nem jelent semmit, sőt nem is igaz, túl ezen, minden „Mari néni” így vélekedik a hatalomról, méghozzá kivétel nélkül mindegyik! Hidd el, nem Frizu néni az egyetlen „Mari néni” az országban! Sőt Babarczy is a többi „Mari nénitől” hallotta (a fodrásznál, a hajszárító búra alatt filozofálva), hogy a hatalom „iszonyatos” és „szörnyű”.
Marx írja szellemesen: „Ne a vallásban keressük a zsidó titkát, hanem a valódi zsidóban keressük meg a vallás titkát”. Magam is röstellem a dolgot, de muszáj hozzátennem – mielőtt megint elkezdenének itt szarházizni, ótvartetűzni, redvásoni –, Marx szövegösszefüggésében (A zsidókérdéshez) a „valódi zsidó” fogalma történelemfilozófiai metafora. Ami azt jelenti, hogy nem az „irigység, a szerezni vágyás, a féktelen rivalizálás, a nagyravágyás” (az antiszemitáknál: a „haszonleső, kufárkodó zsidó”) rontja el a polgári rend eredendően jóságos-szépséges hatalmát (Babarczynál: a „mi kapitalizmusunkat”), hanem ellenkezőleg: minden kárhozatos „zsidó tulajdonság” a kapitalizmus (tágabb összefüggésben: a pénzrendszer) lényegéből fakad. Magyarán: nem a zsidó (Döbrenteinél a „szakállas bácsi”) csinálja (vs. rontja el) a kapitalizmust, hanem a kapitalizmus (mint olyan) csinál mindenkiből „zsidót”. Hangsúlyozom: végső soron mindenkiből (hát, hacsak nem az történik, hogy Orbánék, Usztyicsék közvetlenül cserélik el nyereg alatt puhított lófiléjüket CBA-kumiszra stb.).
Tehát Orbán is „valódi zsidó”. Állítja Marx. Én pedig azt állítom, hogy Marx doktornak van igaza, nem a sok-sok Frizu Mari néninek, és még akkor is ezt állítom, ha Almási doktor netán az összes Mari nénit originális és unikális jelenségnek tekinti. Mert szerintem külön-külön sem, együtt sem unikálisak! Ismétlem: azt az originális bölcseleti tézist, mely szerint a hatalom általában (illetve aktuálisan) „iszonyatos” és „szörnyű”, bárki ki bírja izzadni kiskanálnyi agyvelejéből, igen, még ama dicső háziasszonyi teendők végzése közben is, bárki. Nem föltétlenül kell hozzá az „okító, tanító, publikáló, gyermeket nevelő” Babarczy Mari néni női okossága.
A tőke működési szisztémáján alapuló polgári hatalmi rendet a tőkelogika törvényszerűségei „tartják életben”. Vagyis a „többnyire” szó megint csak arra jó (mint a „szerintem” stb.), hogy legyen kibúvód. Publicisztikai egérút. Szellemi sumákság. (Jó tanítványa vagy az „okító, tanító” Frizu Mari néninek.)
Az érdemi vizsgálódás éppen ott kezdődik, ahol a „többnyire” és a „nem többnyire” viszonyát elemzed. Noha ti „csupán” erre nem vagytok képesek. Se te, se a Babarczy. Se a Babarczy, se te. Összeolvadt Setebabarczy (a cseresznyefa alatt). Jól gondolom? Ha nem, akkor így: sete a Babarczy. Suta. Intellektuálisan is sete-suta. Miközben „okít, tanít, publikál és gyermeket nevel”. Filozofálni viszont éppen a gyereknevelés miatt nem ér rá, ami pedig egy külön (unikális) bölcseleti paradoxon:
Azóta alszik a gyerek, Weöres-Almási koedukált parafrázissal szólván: unkális filozófusnő őrzi az álmát, merthogy hat esztendő telt el az idézett hozzászólás óta, ám babarczyeszternek egyetlen érdekes filozófiai vitaindítványa nem volt.
Vagy volt?
Ha volt, akkor tessék idézni! Bárki megteheti. Nem arról kell szavalni, hogy a filozófus mennyire elfoglalt családanya, jaj-jaj, óh, jaj, ugyanis a filozófusnak nem ez a specifikuma, hanem viszont lehet az unikálisan érdekes Babarczy-téziseket sorolni!
Almási professzor is csak állítja, hogy Babarczy originális; nem bizonyítja. Almási szerint Babarczy „leiskolázta Susan Sontagot”, miközben ennek nyoma nincs textuálisan. Sehol. Nyilván azért nincs, mert az originális tudósnő „leiskolázás” előtt elment. Lefektetni a gyereket. És azóta se jött vissza. Illetve visszajött, csak aztán megint elment. De akkor már véglegesen. Ami azt jelenti, hogy nem véglegesen, ámde éppen ez az!!! Ez is a leiskolázás egyik unikális formája! Babarczy leiskolázza a kóborapácákat, miközben azon szörnyülködik, hogy „a hatalmat többnyire az irigység, a szerezni vágyás, a féktelen rivalizálás, a nagyravágyás tartja életben”.
A gyerek pedig alszik, mint a bunda. Mert az unikálisan kötelességtudó családanya publiját teríté az ő két szemére; / Aztán álommézet csókolt ajakára, / Akit Alma-borból gyüjte éjtszakára; / Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén / Tiszta nyál csordult ki fia szája végén.
Egy szóval sem állítottam, hogy rosszak vagy olvashatatlanok lennének fogalmazványaid. Nos, hát sajnos nem azok, mert mint már korábban írtam egy igen éles elme alapos munkájának eredményei. (Az éles elmét akkor is kikérted magadnak…
… nem állítottam, hogy rosszak vagy olvashatatlanok lennének a fogalmazványaid… Igen, valóban meg vagyok győződve, hogy a fórumozásod túladagolt, érdektelen, fölösleges, szükségtelen, indokolatlan, felejthető.
Már csak azért is unalmas, mert valójában írásaidat eszelősen olvasom, és tök mindegy, hogy egy korábbit vagy egy frisset kezdek el. Komolyan, nem vicc, tényleg. Ezért nem is volt olyan nagy meglepetés, mikor Babarczy egy boldogtalan pillanatában visszavágott.
Ebből egy szót sem értek, beleértve „Babarczy boldogtalan pillanatát” is.
Miért eszelősködsz itt Babarczy helyett? Miért olvasod azt, ami unalmas? Vagy: miért nem olvasod inkább Babarczy Eszter könyvét, az még unalmasabb?! Látod, én kérdés nélkül is megmondom, miért olvastam el. Azért, mert érdekelt, Almási professzor mi alapján állítja, hogy Babarczy Eszter „művelt”, „bátor”, „unikális”, „originális” tehetség. Untam a könyvet, de érdekelt a kérdés, így hát elolvastam, s én pontosan ezért nem tartom magam eszelősnek (már, ha nem haragszol érte).
Szó nincs bosszúról. Vagyishogy te vagy a primitív, mert egyszerűen nem érted: Babarczy hozzászólása nem az én szilárd férfiségemet, hanem az ő „folyékony nőiségét” minősíti. Mert akinek effektíve van (vagy lehet) dolga az én konkrét répámmal, az tudja, hányadán áll (vagy nem áll) vele, amúgy pedig senkinek semmi köze a dologhoz. Egyszerűen buta ember vagy, ha nem érted: a bosszú akkor volna indokolt (esetleg), ha Babarczy nem egy fórumos szöveg félreértése (félrehallása?), hanem „személyes tapasztalat” alapján állítana rólam valami dehonesztálót.
Nem arról beszélek, hogy én ne volnék bosszúálló (mert lehet, hogy az vagyok, lehet, hogy nem), viszont, ismétlem, egyszerűen ok nincs a bosszúra: Babarczy „szerencsétlen lépése” a saját fejére hullott vissza (jókora képzavarral). Sőt még csak nem is erről van szó igazából, hiszen Babarczynak nem a „szerencsétlen lépése”, hanem az idióta gőgössége rogyott a fejére, ugyanis, ha csak ennyit ír: „bocseszka minden olvasótól, hülyeséget írtam, szerencsétlen lépés történt részemről!”, nos, akkor mindez már rég nem volna napirenden, miként az esetlegesen visszavont „szebbjövős cikk” sem.
Mikor Macduff megtudja, hogy Macbeth meggyilkolta feleségét és a gyermekeit, úgy dönt, hogy ő magát a zsarnokot öli meg. (Tett ilyet veled Babarczy Eszter?)
Valamit félreérettél. Nem gyilkoltam meg a feleségemet, most is itt ül mellettem épségben, egészségben és buzgón olvassa, amit írok. Vagy netán én volnék Babarczy felesége? Professzori szőr álljon a hátamon jó magasra, ha értem a paradigmát.
A konkrét kérdésre a konkrét válasz: Babarczy Eszter nem tett velem semmit. Nem ismerem személyesen, nem vele foglalkozom, hanem a kérdésem a következő: milyen alapon állítja Almási Miklós, hogy Babarczy Eszter „leiskolázta Susan Sontagot”?
Babarczy Eszter – bevallása szerint – az emberekben (illetve egy részükben) „megrökönyödést” keltett. Bennem még azt sem. Régóta ismerem Babarczy szövegeit, így egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy már egészen a neonyilas disznószarig bűzlött le az ő (Esterházy által megcsodált) „folyékony nőisége”.
Szerintem itt van a kutya gyökere elásva! Miért gondolod, hogy Babarczy Eszterről kizárólag azért lehet valakinek rossz véleménye (akár nagyon rossz véleménye is), merthogy gyűlöli? Jó, tegyük föl, gyűlölöm Babarczy Esztert, tegyük föl! Akkor is, miért gondolod, hogy a rossz véleményem fakad a gyűlöletemből, és nem fordítva? Ami persze csak föltételezés, mert a valóság a következő: nem vagyok érintett Babarczy neonyilas dumáját illetően. Nem vagyok sem zsidó, sem cigány, sem „nigger”, sem „buzi” (némelyek szerint hülyebuzi vagyok, de az más), vagyis nincs okom a személyes gyűlöletre, ha midőn Babarczy Eszter faji gettók fölállításában vizionálja a szebb jövőt. Én biztosan nem kerülök etnikai szögesdrótok közé, mert hidd el, vagyok annyira magyar, mint a Sinkovits, Navracsics, Usztyics, Deutsch, Schmitt, Schmidt, Rogán, Áder, Szájer, Dörner, Bayer, Harrach… sőt (hogy egy intimitást áruljak el) pontosan annyira vagyok magyar, mint madzagos földim, a Csurka Pista. Vagyok annyira árja, mint a Csoóri, mint a Farkas Flórián, vagyok annyira heteroszexuális, mint a jobbikosok némelyike… szóval nincs bennem direkt indulat. Esetleg a minősített ökörséggel szemben. Volna. Ha volna. De még a baromságra se haragszom igazából, ami pedig azt jelenti, hogy Almási professzort, P. Szűcs Juliannát s a nagyon alany-állítmányi Esterházy Pétert addig fogom itt buzerálni a „művelt” és „bátor” Babarczy neonyilas dumája miatt, amíg: vagy vissza nem vonják a szöveget (jobb híján ők, tökfejke üdvöskéjük helyett), vagy: amíg ki nem tiltanak a fórumról. Más egyébnek nincs értelme szerintem, engem ugyanis roppantul nem érdekel, hogy Orbán elindul-e majd a lenini úton, vagy sem.
Honnan veszed, hogy nékem te vagy az egyetlen „szenvedélyem”? (Még a nejem sem az egyetlen, noha néki notóriusan ezt hazudom: a kézilabda, a kutya, a bicikli, az írás, Theodorakisz, Marx, József Attila… nem az igazi, hanem csakis ő a valódi és egyetlen szenvedélyem. Minden férjnek ezt tanácsolom. Bejön. Nyilvánvalóan nem hiszik el, de bejön! Még virágot sem kell vinned hozzá.)
A „bármifajta bölcsesség” szóösszetétel pedig nem jelent semmit.
Egyébként nem bölcselkedem. Azt mondtam, hogy a neonyilas dumájú Babarczy a zsák, Állományjavító és Pixy a foltja. Vagy fordítva, amaz a folt, ezek a zsákjai, voltaképpen mindegy, én ugyanis distanciáról beszélek, vagyishogy tény: Gördülő Kő és Triste, bizony, nem varrták rá magukat a barna gárdazsákra. Legalábbis egyelőre.
Nagyon fontos: nem azt mondtam, hogy ne tegyék, csak megállapítottam: Pixyék megtették; morálisan legitimálták és legitimálják azt az embert, aki a protonáci szövegét nem hajlandó visszavonni. Ha vicces volnék, azt mondanám, Babarczy inkább vona, mint visszavona, de nem mondom, mert ennyire tán’ még én sem vagyok szellemes. (A virtuális répám tehát egy mellék-karotta-íz a „kisdarab nő” nagydarab szájában, nincs bölcseleti jelentősége.)
Nem tudom, hogy okos-e volt-e a Spinoza, azt viszont tudom, hogy az idézett szöveg intellektuálisan nulla.
Továbbá: nincs bennem gyűlölet. Nem én ártok Babarczy Eszternek, hanem ő árt saját magának azzal, hogy rácuppant aktuálisan egy virtuális hímtagra, s egyáltalán nem akar lecuppanni róla (ti., ismétlem, csak ennyit kellett volna írnia: „bocs, begurultam, hülye voltam”, vagy valami hasonlót). De, ha gyűlölném is Babarczy Esztert, akkor sem kívánnánk mi ketten „kölcsönös szeretettel” gyűlöletet „rombolni”. Sem ő, sem én. Te jól ismered Babarczy Esztert, olykor egy fáról cseresznyéztek, kérdezd meg tőle: így van-e!?
Nem gyűlölöm Babarczy Esztert. Hogy ő gyűlöl-e engem? Könnyen elképzelhető. Az is elképzelhető, hogy nem, csak kurvára idegesítem, nem tudom, nem is érdekel, megmondom őszintén. A fórumozás nem a szeretetről, gyűlöletről, nem a személyes viszonyulásokról, kapcsolatokról, hanem a fórumon megjelenő konkrét szövegekről szól. Aki személyes kapcsolatra vágyik, szólítsa meg privátim azt, aki iránt vonzódik valami miatt (hogy egyem a hülye gusztusát), nagyjából erre van rendszeresítve a nick adatlapján az „Email”-gomb; megnyomod az egereddel, és már küldheted is a magánlevelet a „kedves topiklakónak”!
Míg engem konkrétan az érdekel, hogy mi bizonyítja Almási Miklós állítását, mely szerint Babarczy Eszter „leiskolázta Susan Sontagot”? Ez érdekel. Függetlenül attól, hogy szeretném-e, vagy gyűlölném-e Babarczy Esztert, ha ismerném személyesen is.
Nem tartozik szorosan ide, mégis megjegyzem: ha Babarczy Eszter személyesen ismerne, biztosan szeretne. A privát kapcsolatrendszerem nem túl kiterjedt, ám annál intenzívebb, vagyis ha akarom, hogy szeressen valaki, akkor az a valaki biztosan szeretni fog. Egyszerűen nem tehet mást. Aminek persze az az „ára”, hogy kevés halandó szeretetét igénylem.
Szerintem az emberek ott basszák el, hogy a szeretetet, a rokonszenvet nem minőségi, hanem mennyiségi mutatókkal mérik. Azt ritkán hallani, hogy én nagyon szeretek valakit, föltétel nélkül szeretek valakit, engem „semmiért egészen” szeret valaki, míg azt annál inkább, annál gyakrabban, hogy engem mindenki szeret, engem sokan szeretnek és így tovább. És itt van ráfázva rendesen. Nem tudom, Spinoza okos-e volt, vagy nem-e volt okos, ám hogy hülyeséget mondott, az egészen biztos. A szeretet nem torpedóromboló, de még csak nem is gyűlöletromboló eszköz. A szeretet, olyan, mint a levegő, ha van, természetes, ha nincs, fuldoklik az ember. Nem tudom, Spinoza okos filozófus volt-e, ám hogy hülyeséget mondott, az kétségtelen. Merthogy egyáltalán nem kell a gyűlöletet lerombolni! Ha nem volna gyűlölet, elpusztulna az emberiség. Míg Babarczy Eszter (szerintem) abba „pusztul bele”, hogy képtelen igazán szeretni (nagyon nincs ezzel egyedül!!!), miközben retteg a gyűlölettől, egész odáig menően, hogy a szimpla ellenszenvet is a lénye, sőt a léte ellen irányuló rettentő gyűlöletként fogja föl, éli meg. És amin nem lehet változtatni (csak a pszichiáterek hazudják, hogy lehet, mert ők ebből élnek). Aki nem hidegfejű racionalistának, hanem „szerencsétlen lépésekkel” botorkáló indulattömegnek született, az nagyjából így is fog meghalni, de hát nincs ennek különösebb jelentősége, hiszen: kiterítenek így is, kiterítenek úgy is…
Próbáld ki! Én gyűlöllek téged. Te ne viszonozd a gyűlöletemet, sőt, miként az okos filozófus kategorikus imperatívusza diktálja: szeress! Ha sikerül a szereteteddel lerombolnod bennem a gyűlöletet, akkor Spinoza okos ember volt.
És lásd, még segítek is neked a gyűlöletrombolásban (a magam módján persze):
Szóval. Segítek: ha a primitívségemre, a megőrülésemre célozgatsz, azt én, sajnos, nem tekintem a spinozai szeretet jelének, nem tekintem a gyűlöletrombolás eszközének, hanem viszont épp ellenkezőleg: tekintem a részedrőli „kölcsönös gyűlölet” obligát megnyilvánulásának. Vagyishogy próbálj meg módosítani a terminológiádon, hátha úgy majd sikerül egymásba szeretnünk! Kölcsönösen. Spinozailag.
A várhatóakat? A Manyup-ok bezúzását elsősorban a tagok támogatása avagy ellenzése dönti el. Ha az érdemleges megtakarítással avagy érdemleges folyamatos befizetéssel rendelkezők a rendszerben maradnak, akkor a lakosság tetszóleges százaléka bekaphatja.
A különadókat támogatók az áremeléseket támogatják, az is egy vicc.
Egyéb várható intézkedések? Megemeljük a napsütéses napok számát, szabályozzuk a csapadékot, 10 cm-rel megnöveljük az átlagos női mellméretet? Merthogy azokban az egyébként elhanyagolható dolgokban mint árfolyam, kockázati felár, kamatmarzs, befektetések és tsai igen csehül állunk.
Azt persze egyetlen percig sem gondolom, hogy elsöpri a népharag az aktuális kormányzatot, csak annyit látok, hogy most van itt a pillanat ismertségre avagy támogatottságra szert tenni nem túl bonyolult politizálással is. Azaz pl. egy LMP-szerű képződménynek Orbán és Matolcsy jóvoltából elérkezett a nagy pillanata, amikor fura figurák gyülekezetéből ismert és népszerű politikussá válhatnak. (A naiv énem persze azt is gondolja, hogy pusztán becsület és tisztesség mián is megeshetne, hogy a közel 400 versenyzőből feláll egy a kényelmes székből és megszólal.)
Persze, hogy nem latom. Meg nem is fontos. Azokkal, akik nyolc even keresztul napi jelleggel orbanoztak, elcsevegsz, ugyanakkor meg kifogasokat emelsz abbol a szempontbol, ha valaki sokaig gyurcsanyozna. Egy debreczenijozsef szintu firkasztol talan ez elvarhato, de te miert mennel le erre a szintre?
...csak szólok, hogy már nem sokáig lehet mindent egy laza gyurcsányozással elintézni. Már ha valaki ad magára.
Ha nyolc evig meg lehetett elni az orbanozasbol es a rettegesbol es az igy tevokre nem mondtak azt, hogy nem adnak magukra es te is beszedbe elegyedtel veluk, akkor nem latom, hogy a lenti kifogasod most miert annyira fontos es szamottevo?
Mert nem volt kifogásom, mindössze annyi, hogy nem a parlamentben hangzott el konszolidáltabb stílusban.
Most sem állítottam semmit az őszödi beszédről, csak te hoztad szóba, fogalmam sincs miért.
Pusztán arról van szó, hogy amikor Orbán még tavasszal azt mondta, megvédi a manyupokat, bőszen egyetértettek vele ugyanazok, akik most egyetértenek a kifosztásával.
Amikor 1 éve azt mondta, nem ért egyet az egykulcsos adóval, mert hiányzik belőle a szolidarítási elem, akkor lelkesen tapsoltak neki azok, akik most az ellenkezőjének.
További lelkes és kellemes tapsolást kívánok neked is, csak szólok, hogy már nem sokáig lehet mindent egy laza gyurcsányozással elintézni. Már ha valaki ad magára.
Akkor jo. Biztos csak en nem olvastam azokat a beirasaidat, amelyekben az oszodi beszed utan jelezted ebbeli kifogasaidat. Majd ha lesz ra idom, megkeresem oket. Esetleg segithetnel is ebben. Elore is koszonom!
Éltem már olyan korban amikor az emberek tapsoltak valaminek, aztán pár pillanat múlva egyetértettek annak ellenkezőjével is, és nem kényszerítés hatására.
