E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. 2 Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: 3 „Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. 4 Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. 5 Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. 6 A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. 7 Mindig nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. 8 Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” 9 Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre.
11 Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppen úgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.
13 Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.
15 Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.
19 Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.
29 Gondolatai, mint a tenger végtelen, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.
34 Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.
A Wikipédiából.
Az eredeti mű és a fordítások:Szent Jeromos ismerte a héber eredetit, de nem fordította le, hanem a Vetus Latina szövege került a Vulgatába. Ismeretes volt még szír nyelvű fordítás is, hosszú ideig a keresztények csak ezeket használták. Végül 1896-ban a kairói karaita zsinagógában megtalálják az eredeti héber szöveg kétharmadát Kr. u. 11. és 12. századi kéziratokban. A katolikus egyház a görög nyelvűt kanonizálta, mert az a teljes írás. A szaktudósok viszont a héber töredék szövegből indulnak ki és azt egészítik ki a görögből.
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 107,1.1Krón;16,7) 2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? (Zsolt 105,27-41) 3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. (5Móz 27,1-14) 4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, 5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. 7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. (2Móz 14,11.12) 8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) 9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon. (2Móz 14,21.22) 10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből. (2Móz 14,8.23-28) 11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük. (2Móz 14,28) 12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét. (2Móz 15,1-21) 13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát! (2Móz 15,24;17,2) 14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. (4Móz 11,4.1Kor;10,6) 15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. (4Móz 11,31.32)
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt. (2Móz 32,4-6) 20Felcserélték az ő dicsőségüket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. (1Sám 24,10)
Mindent el szoktam olvasni tegnap az az 30-án olvastam, igaza van!
Nem a kéréssel van a baj , az megy mindenkinek !
2 Timótheus 3: 2 Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok.
15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
1 (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.) (1Krón 15,19;25,5) 2 Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.
4 Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához. (Zsolt 123,3.4)
6 A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk.(2Móz 16,31.5Móz;32,28)7 A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. (Zsolt 86,13;141,7) 8 Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem. (Zsolt 42,8) 9 Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.(Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11)
12 A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? (Zsolt 6,5) 13 Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?
1 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.) . (Zsolt 85,2-4)
4 Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait. . (Józs 2,9-24)5 A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed! 6 Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!” (Zsolt 31,19)7 Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül: (5Móz 32,3; Zsolt 29,2) 8 Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli. (Dán 5,21.1Sám;2,7; Dán 2,21) 9 Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön.(Zsolt 60,5; Jób 21,22-29)10 Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.
1 (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük! 2 Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek. 3 Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek. 4 Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli. 5 A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik. 6 A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak. 7 A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság. 8 Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal. 9 Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.
11 Így szólnak: „Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?”
14 Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.
16 Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott, 17 míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.
1 (A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, 2 zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel!
4 Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet! 5 Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között! 6 A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk!
8 Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét! 9 Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.
11 A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre. 12 Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál. 13 Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam: 14 ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.
16 Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!
18 Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr !!!!!!!
1 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) 2 Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. 3 Te meghallgatod a kéréseket, 4 ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. 5 Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. 6 Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. 7 Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad.
12 Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; 13 pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; 14 a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!
A 2 = 1 = +1 új = 1 gyökérből 2 szín bizonyíték !ÁMEN.
8 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.(Zsolt 108,2-7)9 Ébredj fel, lelkem; citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! (Zsolt 5,4) 10 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked. (Zsolt 108,4) 11 Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket. (Zsolt 36,6) 12 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged !
3 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem. (Zsolt 138,8.1Sám;16,1.13;23,17) 4 Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.(Zsolt 61,8)5 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. (Jak 3,6.8)Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard. 6 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! (Zsolt 108,6.7)
1 Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! (Zsolt 33,1) 2 Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
4 Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.(Zsolt 24,1.2)
6 Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket! (Zsolt 100,37 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.(Zsolt 79,13)
10 Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. (4Móz 14,22.34; Zsid 3,17)
1 (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) 2 Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, 3 belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. 4 Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. 5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom. 6 Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. 7 De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! 8 Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. 9 Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. 10 Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. 11 Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. 12 Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. 13 A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. 14 De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! 15 Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, 16 nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
21 Szívem megtört a gyalázattól. Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. 22 Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
31 Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
1 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) (Én 5,16) 2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? (Máté 27,46; Márk 15,34) 3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. (Jób 19,7) 4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. (1Kir 9,3) 5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. (Zsid 1,8) 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.(Zsolt 107,6)
8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. (Zsolt 109,24.25
9 „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” (Zsolt 42,4) 10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.(Zsolt 71,6)
14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.(Máté 27,22)
18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, 19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.(Zsolt,22 8. 9.)(Ján 19,23.24)
21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! (Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.) 22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!(Zsolt 58,7)
9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt 134,1.2) 10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1Móz 6,17;8,1-3) 11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21)
1 (Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? . (Mik 7,8;Zsolt 118,6)
3 Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom..(Zsolt 3,6.7) 4 Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. (Zsolt 23,6;42,2.3)
6 Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. (Zsolt 116,13.14)7 Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) 8 Szívem ezt sugallta: „Keresd tekintetét!” Uram, a te arcodat akarom keresni.
10 Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne.(Ésa 49,15.16)11 Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton!(Zsolt 25,4.5.9)
13 De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában.(5Móz 29,19-20)
1 (Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.(2Sám 23,1;2Móz 19,5)
4 Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan. 5 Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.(Ésa 18,18)
6 Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi, Jákob Istene. (2Kir 19,35-37; Zsolt 76,4-7)
7 Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! (Zsolt 118,19)
8 Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
10 Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya. (Zsolt,24 8.)
1 (Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, 2 zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel , 3 és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.
5 Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted.
1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. 5 Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 6 Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.
Jelenések könyve22. fejezet:12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. 13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
5 Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok. (Ján 3,31)
12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: (Ján 1,18;1Ján 2,5
18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Ján 15,2;1Ján 5,6)
Aki tehát az érzékeink számára felfoghatatlan. Szép kis tudomány – mondhatná bárki -, olyanról beszélni, akiről semmi biztosat nem mondhatunk, akire nincsenek is megfelelő szavak.Tudományos értelemben véve a teológia és a személyes hit között nincs közvetlen kapcsolat. Az erős személyes hit nem garancia a teológia művelésére, és fordítva:. elvileg személyes hit nélkül is lehet a teológiát művelni, ha valaki legalább gondolatkísérletként elfogadja annak axiómáit, és megfelelő alapossággal és módszerességgel jár el Az ember a történelemben találkozott Istennel, mert Isten a tér-idő meghatározott pontjain önszántából feltárulkozott előtte ,kinyilatkoztatás!
Ugyanakkor személyes hit nélkül a teológia művelésének nem sok értelme van,hiszen ennek a tudománynak az a célja, hogy intellektuálisan megalapozza és megerősítse az élő hitet; képessé tegyen minket arra, hogy a hitet másoknak átadjuk, elmagyarázzuk, a hittel kapcsolatos kérdéseikre válaszolni tudjunk.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vigyél minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.
13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be.14 Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok. 15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. 16 Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi.
Alfa és ómega (Α - Ω) a klasszikus (jonikus) görög ábécéelső és utolsó betűje, következésképpen az első és az utolsó, a kezdet és a vég, valamint a teljesség szimbóluma.
A jelenések könyvében az Atyaistent (1,8; 21,6), illetve Jézus Krisztust (1,12-18, 2,8; 2,13) jelöli, annak kifejezésére, hogy Isten, illetve Jézus öröktől fogva van és örökké él, ő az ősforrás és a végcél. Az ábécé első és utolsó betűje annyit is jelent, hogy annak minden betűje. Az alfa és ómega tehát a sorozat egészét is jelenti, így magát a teljességet.
Jelenések könyve1. fejezet :8 „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki el jő, a Mindenható.A bevezető látomás. 9 Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. 10 Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, 11 megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.”János megbízatása.17 Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18 és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.
1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. 5 Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 6 Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.
Jelenések könyve22. fejezet:12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. 13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
1 Bár testvérem volnál, és szoptad volna az anyám emlőjét! Ha utcán lelnélek, ott megcsókolnálak, akkor nem vethetne meg érte senki. 2 Magammal vinnélek és bevezetnélek anyámnak házába, és tanítgatnál, én meg itatnálak fűszerezett borral, gránátalma-musttal. 4 Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, ne zavarjátok, ne ébresszétek föl szerelmemet, amíg maga nem akarja.* rész 2,7.
A VŐLEGÉNY 6 Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. 7 Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.
FÜGGELÉK
Egy bölcsnek mondása7 Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!
Két kis gúnydal8 Van egy kis húgunk, még kicsi, melle sincs. Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik? 10 Fal vagyok, és a melleim, mint a tornyok, ezért nyertem meg a szeme tetszését.
BEVEZETÉS A BÖLCSESSÉG KÖNYVÉHEZ 14 Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.
A KAR 1 Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg!
A VŐLEGÉNY 1 Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettőzött sorokban?
A KAR 2 Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek. 5 A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz. 6 Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod. * Zsolt. 45,14.
A VŐLEGÉNY 7 Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem!
A MENYASSZONY 10 Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán. * rész 2,16.12 Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon!
A 2 = 1 = +1 új = 1 gyökérből 2 szín bizonyíték !
