Keresés

Megcsapolva

 

Ittál a véremből

És én hagytam...

A mester-maszkba

Belefagytam.

Lemásoltál volna,

Mint egy értékes lemezt.

Esküszöm jót akartam

És esküszöm nem ezt!

Mentális vámpírok eledele voltam.

 

Csend van...

A tarkóm beheged.

Hazudtál.

Kihúztam nevedet.

Ásó és szita

 

Van itt még egy talpalatnyi hely,

Ahol meghúzhatom magam

És a határt

Mindenki másnak?

Van egy darabka föld,

Amit felderíthetek?

Egy szeglet,

Ahol ők nem ásnak?

Légzőgyakorlatok

 

Barlangomban sűrű a köd,

Az illúziók párolognak.

Megcsillan egy álomszilánk

A múlt cseréptörmeléke közt:

Boldog vagyok!

 

Zihálva habzsolom a káoszt,

Hogy ne alvadjon meg a vérem.

Mit a kvarkok tánca rám oszt,

Küzdelmemért az a bérem.

Néha kevés...

 

Hályogom van, mégis látok;

Lényem része ez az átok.

Átadtam elmém egy bábnak,

Amit senki sem hisz valóságnak.

Elhazudják.

 

Gyertyám majd a körmömre ég

És száraz szemmel figyelem

Ahogy besurran

A küszöb alatt,

Hóna alá kap

És elragad

A holt lelkektől elhízott vég.

Ki tart velem?

emlékszem,

megöltem.

 

 

Kedves Molly én sem

magamért reszketek,

nehéz lesz itt hagyni

három szép gyermeket,

bár kettő már felnőtt,

egy tizenhat éves,

hogy mondjam el Nekik,

hogy az élet véges?

Itt van a Párom is,

kivel szépen élek,

hogy mondjam el azt,

már nem sokáig élek.

Köszönöm a vigaszt,

sokat segítettel,

köszi hogy a bajban

támogatóm lettél.

azt hiszem ezentúl

ritkán leszek vendég,

de megírom biztos,

ha rosszabbul lennék.

Most még sok dolgom van,

ebben a világban,

tudod mennyi gond van,

egy nagyobb családban!

Fogadd szeretettel,

hálás köszönetem!

Bízom az Istenben,

meghagyja életem.

Ám ha nem, hát akkor,

Kíméletes legyen!

Én nem értem szeppencs, Testünk majd elszórják, Vagy férgeké lesz majd Ha a lelkünk kivált. Itthagyjuk a testet, Isten elé állunk. Én nem félek szeppencs Saját halálomtól. Tudod, mitől félek? Párom hogy elhívják, Letelik ideje Előbb, mint az enyém, S nekem maradnom kell Félbevágva élve! Mert előbb kell átlépje A halál kapuját.

Kórus: "Ne szállj perbe énvelem" Szemem megtellt könnyel Mellkasom elszorult, És megtellt a szívem. "Én kegyelmes Istenem" Tisztán énekeltem, De reszkettem belül Rámszakadt az Isten "Mert meg nem igazul Teelőtted lelkem, Elkárhoztathatsz engem." Rámszakadt az Isten szeretete.

Mi lesz velünk, ha az óra itt ér? Nem menekülhetünk, mindünket utolér. Mi lesz veled, ha az óra itt ér? Urunk elé állsz majd, mint mindnyájan, testvér. A halál kapuját át kell lépnünk Mint tette Krisztusunk, aki meghalt értünk. Előttünk ment, nincsen mitől félned Mert Isten szeretet, ki hazavár minket. Tudod te is, csak vándorok vagyunk Hogy beteljesítsük, mivel megbízattunk. Szeppencs, testvér, fordulj Istenedhez, S én is kérem érted, könnyítse meg terhed.

Mért írod?

Nem értem!

Nem értem,

miért nem?

Vége a dalnak,

a szavak

meghalnak,

Egyszercsak

nem jövök,

semmibe

merülök,

szétszórnak

a szélben,

így akartam

régen!

nem marad

utánam,

csupán csak

egy mondat,

Hol volt,

hol nem volt,

most érte

harangoznak!

 

nem értem

Mollly fáj a lelkem,

mert küzdök egy kórral,

Mollly ég a belsőm,

mégsem oltom borral.

Mollly mi lesz vélem,

Ha eljön a óra?

Most tudtam meg éppen

Nem várhatok jóra!

Tán az Urat  kérjem,

térjek nyugovóra?

Ernyedjen el testem?

Illanjon el lelkem?

Cserbe hagyjak mindent,

mit eddig szerettem?

Próbálok harcolni,

de tudom elbukom!

Próbálok küzdeni,

de elbukok tudom!

Mollly segíts nékem!

Imádkozzál értem!

Mollly segits nékem!

Imádkozzál vélem!

Miért e sok bánat?

Miért e fájdalom

Bántottak netán,

És nem volt irgalom?

 

Szomorú olvasni,

ahogy rágod Magad!

Kínokat, vágyakat

villant meg a szavad.

 

Ne legyél szomorú,

lesz még aki szeret!

Ne öljön meg a bú,

hisz itt vagyunk Veled!

 

 

 

Talán

 

ha a csobogó víz kimerült

elszállt már a barna

kék szemű lány elszenderült

leszek megint balga

 

Engedj, Nogan, engedj! Sötét, bús magányod Feloldani engedd! Szólni nekünk hozzád Meghallgatni téged Nincs szavunk és fülünk Ha ajtóid véded, Sötét hallgatással! Megérintenélek, Hogy magányod oldjam, De ha zárva szíved Karom visszabágyad! Poéta, mondd, mi bánt? Mi a szörnyű titok, A méreg, ami rág Mi, drága barátom?

Viszket, zsibbad és rothad az agyam,

Valahogy betegnek érzem magam.

Üres arcok bólogatnak rám...

 

Barlang-magányomban feketedik belem,

És senki nem tud szót érteni velem.

A közönytől összenő a szám...

Átkozott levél!

Elviszi a szél!

Ne várj rá!

Ne kérdezd,

mért nem jő?

Csak érezd,

egyszer ideér,

illatos, édes

szerelmes

gyötrelmes,

fájdalmas,

összegyürt,

áldott és

ÁTKOZOTT levél!

 

Van hogy nem jön,

mindhiába,

mehetsz érte,

Ázsiába.

A gondolat,

néha béna,

Szavalnál,

de ajkad néma.

Majd hirtelen

feltörnek,

érzések,

és kérdések,

vétségek,

és kétségek,

ne szomorkodj,

itt vagyunk,

néha halkan

kuksolunk,

itt vagyunk

csak hallgatunk!

Tompán bizsereg egy fájdalomideg,

A hátamon elrohan a gyorsléptű hideg.

Izzadtságot vezet a verítékárok,

Még mindig egy átkozott levélre várok...

Originál nem változol

Te, az örök provokátor

Ki tagadod a tiszta szerelmet

Követed vakon vágyát a testnek.

 

Gyanítom, hogy nem vagy ilyen,

Csak a szád jár, te magad nem

Rendetlenkedsz házon kívül

S vágyad tán otthon is kihűlt. :))

Oh, Mollly, oh, Mollly

Nem tudok most nyomakodni:DDDDDDD(((((((((((((
Nincs idõ, Te drága tündér,

Lehajolni  a szerelemért:((((((((((((DDDDDDDDDD

Körbefordult az óra

kismutatója

de nem néztetek feléje sem

gépi üzenőhelyünknek.

Nem volt semmi izgalmas, vagy érdekes

amit leírni érdemes?

Azért majd keltsetek hullámokat

gondolataitokkal

Hogy tudjam: nem kergetek árnyakat.

 

 

 

Reggel van.

béna

az írói véna

nincs téma

sem egy béka

sem kék kréta

falnak támasztott

létra.

Figyelmem léha

csapong néha

hát,

nem egy héja...

 

:)

Jó reggelt.

 

 

 

-nou-

-no-u-

-n-ou-

-n-o-u-

-mondd!-

-lökd-

-súgd!-

-csak-

-itt-

-csak-

-nekem-

-csak-

-most-

-no-ne-

-no-ná-

-no-hát-!

-no-csak-,

-ni-csak-!

-i-csak-!

-csak-!

-ak-!

-k-!

--!

-!

!

 

szep 'ncs)

szepp

zsebb

legzsebb)

 

ninin)

 

nin-csen Tma?

nin-csen hol nap

süti be a régi ó-n'kat?

kinin ízű z'űrös fajzat

+ s  e értette a szón 'katt..

Nem is tudod kedves Nogan Milyen öröm, te is itt vagy Féltem már, ketten maradunk És a szerelmen marakszunk Original a könnyelmú És Molly, a hűséges szívű Perlekedésük csupán a téma Mert nincsen itt más poéta!

Dalolj, csak dalolj!

Szép ajkadról az ének!

Dalolj, csak dalolj!

A bátrak sose félnek!

Dalolj csak dalolj!

Halljuk azt a trillát!

Dalolj csak dalolj!

Dalold le a csillárt!

Dalolj csak dalolj!

Öntsed ki a szíved!

Dalolj csak dalolj!

Együtt írunk Véled!

Milka kutya volt az Nogan

nem rúgás az az eb farán.

Csupán reklám, lila fösték,

mert a Bimbó,kipurcant rég.

 

Ólomföstékre ment rája,

és levedlett a bundája,

Kopasz marha lett belőle,

nem mehetett legelőre.

 

Éhen pusztult, meztelen,

nem legel már fesztelen,

fölhúzták a dombtetőre,

s elásták a temetőbe.

 

Hogyha látsz egy lila ebet,

ne üssél reá bélyeget,

ha lilát kékkel kevered,

már Milkaeb se lehet!

Nekem ez tán az első hely

hol ajkam rimet szólni mer

Születtek eddig is gondolatok,

melyek azt mutatják én milyen vagyok

de eltűntek, csak bennem élnek tovább

nem hagytam sehol sem nyomát

azoknak a dolgoknak amiket nem merek

megosztani csak olyanokkal akik idegenek

akik nem marnak belém

nem fordulnak mosolyogva felém

hogy utána visszangot verjen hátamon

amint kacagnak bánatomon

esetleg örömömön, ha van

valami szép, valami olyan

ami felszárítja a dohot

kiűzi az összes pókot

lelkem félhomályos pincéjéből.

 

 

 

 

 

Én sem vagyok itt rég,

mint egy kósza vendég,

beköszönök néha,

vagy tegnap,

vagy épp ma,

amikor van téma.

Fűzfapoétának,

mellétek szegődtem,

volt hogy kicsit sírtam,

vagy sokat röhögtem,

olykor nyöszörögtem.

Örülök hogy vagytok,

és fejemre csaptok,

ha a rímem kattog,

És velem zokogtok,

és velem kacagtok.

Mint egy kósza vendég,

beköszönök néha,

veletek maradok,

mert a világ léha,

van is bőven téma!