Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Bocs, hogy ilyen messze nyúlok vissza,de emlékeztem, hogy láttad te ezt a Nóra 2.-t és ma reggel "szembejött" velem egy cikk ezzel kapcsolatban, talán érdekes lehet:
Ezzel a kiállítással is kacérkodom, érdekel a téma, de az ár húzós....
Néhány évvel ezelőtt a Természettudományi Múzeumban volt egy nagy kiállítás a váci, Fehérek templomában fellelt múmiákkal, az nagyon érdekes volt.
És örömmel mondom,hogy az általad említett egri kiállítást is láttam, néhány éve húsvétkor. Maga a pincerendszer is érdekes és nekünk egy nagyon jópofa középkorú férfiember jutott idegenvezetőként,aki viccesen, humorosan adta elő a mondandóját,időnként megnevettetve a társaságot.
Erről a sóletfesztiválról még soha nem hallottam, érdekes lehetett. Bevallom őszintén, én csak ilyen Globus konzervsóletet ettem, az ízlett, hát még az igaz, az milyen jó lehet.... :) Flódnit mintha ettem volna már cukrászdában, úgy emlékszem,elég tömény édesség.
Régen jártam az Operett felé, ez a Kálmán Imre-szobor nem rémlik, átellenben a Thália előtt levő érdekes Hofi-szobor annál inkább!
Eger városában a Város a város alatt című kiállítással már hosszú évek során szemeztem, de vagy kevés volt az idő a városban, vagy ott jártunkkor kint meleg volt, miközben lent 12 fok az állandó hőmérséklet, ezért legutóbb azzal a céllal jártunk Egerben (meleg ruhát bekészítve), hogy ezt soroljuk legelőre. Óránként indul az idegenvezetős túra (egyénileg nem is járható), és bizony tényleg el kél a melegebb ruha, ennek ellenére bizony voltak rövidnadrágban, pólóban is. Korlátozott számban lehet takarót bérelni. A pince kb négy km hosszú, ebből kb 700 méter látogatható, kisebb leágazásokkal. A török megszállás alatt épült, azóta többször került megerősítésre, ma már múzeumként üzemel. Bor mutatóban, mert hogy mégis csak ez volt az eredeti funkciója és cseppkövek. Sok mindenért érdemes Egerbe látogatni, de most ezt szerettem volna kihangsúlyozni :)
Igen, ez praktikus ötlet, én is szerettem volna, mert jó társaságban lett volna igazán kellemes. Sajnos, senkit nem sikerült rábeszélnem. AZ vagy könnyebbség volt, hogy az idő nagyon kellemes volt, némi szemerkélő esőtől eltekintve.
Szeretem a sólettet és a flódnit is, Raj Ráheléből tavaly ettem a pozsonyi pikniken. Mi általában felezünk mindent, így többfélét is megtudunk kóstolni.
Európában Prága után Budapesten ez a hatalmas gyűjtemény, a Király utcában, ahol előtte a Body kiállítás kapott helyet. Azt olvastam, hogy elismert tudósok, orvosok, antropológusok és régészek közreműködésével állt össze a tárlat, ami híradások szerint világszenzációnak számít.
Érdekesen vezet be a síron túli világba. Néhány termen át bepillantást kaphatunk a különböző korok, vallások, földrészek temetkezési szokásaiba, a halált követő, kísérő szertartásokba.
Külön bontja a természetes mumifikálódást – amik az időjárás, jég, fagy, oxigénhiány, forróság, egyéb természeti környezet hatására konzerválódtak -, illetve a szakrális célokkal, mesterséges módon elősegített mumifikálódást, pl az ókori egyiptomi testek, dél-amerikai kosármúmiák, vagy - a törzs nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy szintén dél-amerikai - akik a legyőzött ellenség fejét zsugorították, le volt írva az eljárás, de nem értettem meg.
Nagyon sok, a kiállított térben szereplő képi/materiális anyaggal már lehetett találkozni a national geographic műsoraiban, rendre külön köszönetet mondtak a szervezők a segítségért. A termek némelyikében le lehetett ülni, ez jól esett, mert a sok lassú gyaloglástól a hátamat éreztem. Illetve ami még jó volt, hogy a belépéskor mindenki kezébe nyomtak egy audio guide-t, ami kiváltotta a hosszú transzparensek olvasását, hallgatva kényelmesebb. Érdekes volt, de a belépő ára véleményem szerint túlárazott 3800/4400 Ft (hétköznapi/hétvégi). Kb ½ 1-2 órás időtöltés, mi bőven hagytunk idő.
Nemrég jöttem meg a Sóletfesztiválról, ott jártam, nézelődtem, kóstolgattam és jól éreztem magam. Kellemes hangulatú, jól szervezett utcai rendezvény, érdemes volt megnéznem. Többféle sólet volt, és azzal a szándékkal mentem ki, hogy legalább két fajtát megkóstolok. Az izraeli változattal meg is tettem, egészen csöppet, kellemesen csípős volt, és krumpli is főtt belé. Megkóstoltam volna a magyart is, de kénytelen voltam rájönni, hogy már én sem vagyok a régi. Negyven évvel ezelőtt másfél nap alatt megettem a Globus konzervet, most viszont egy tányértól is tökéletesen jóllaktam. Ilyenkor bosszant igazán, hogy egyedül mentem, ha valaki velem jön, szépen elfelezzük, mind a sóletet, mind az élményt.
Volt még flódni is, nagyon guszta, de meg sem próbáltam. A pékségnél kissé haboztam, mert csodás kalácsillat volt, majdnem kísértésbe estem, de mint mondtam, addigra jóllaktam.
Sok volt a fiatal, érdekes módon jó néhány keleti látogatóval is találkoztam. A fiatalok közül jó néhányan bőröndöt gurítottak, lehet, hogy valami ifjúsági szálló volt a környéken?
Az ételpultok előtt hosszú volt a sor, de a kiszolgálás gyors és udvarias. Néhány emléktárgyat is vásárolhatott, aki ezt akarta. Magában az utcában jó egynéhány cukrászda is található.
Miután a környéken volt egy Star Wars modell és makett kiállítás és vásár, persze hogy nem mulasztottam el, hiszen kőhajításnyira volt egymástól a kettő. Egész érdekes volt, bár bevallom, a figyelmem időnként megoszlott a tárgyak és a kissé korhadt padló között.
Ezt nem részletezem, csak a filmsorozat rajongóit érdekelné.
Egy kicsit sétáltam a környéken, és az Operett Színház előtt egy szobrot láttam. Még bőven volt hely mellette a padon. Érdekelt, ki volt ez a vendégszerető úriember, Mint kiderült, Kálmán Imre, és ezt stílszerűnek találtam.
Szerencsém volt, mert csak akkor kezdett el esni, amikor már rászántam magam a hazaindulásra. Igaz, akkor sem nagyon.
Szóval az ember eltervezi a múzeumlátogatásokat, aztán az ember unokatesója meg végez:),így két olyan kiállítást is láttam,amit nem terveztem,de egyáltalán nem bántam meg. (A Frida Kahlo és a sorozatgyilkosos még várat magára,de szándékom szerint nem marad el!)
Az első nem tervezett Kodály Zoltán egykori lakása a Kodály köröndön, ami múzeumként látogatható, előzetes telefoni vagy e-mailes bejelentkezés után. Unokatesóm nagy szervező, így jutottunk el ide. Kezdésként meg lehet nézni egy kb. 30 perces dokumentumfilmet Kodályról, amiben maga a mester is megszólal és az életét is végig veszik, ez jó alapot ad a kiállítás megtekintéséhez. Az ebédlő, a szalon és a dolgozószoba eredeti berendezésekkel, csodás cserépkályhákkal, műalkotásokkal, Kodály által gyűjtött bokályokkal örvendeztet meg. A valamikori hálószoba pedig Kodállyal kapcsolatos időszaki kiállításoknak ad helyet. Sok a tárgyi dokumentum, pl. Kodály jegyzetei, levélvázlatok, a frakkja, plakátok a művei előadásairól, néhány érdekes fénykép Kodályról (pl. amerikai tartózkodása alatti fürdőzés egy vendéglátójánál medencében - rózsaszín úszósapkában:)
A másik terven felüli a Várkert Bazár Déli palotájában az Új világ született - Európai testvérháború (1914-1918) c. állandó kiállítás. Unokatesóm magyar-töri szakos ált. iskolai tanárnő,így még érdekesebb volt vele végigmenni. Alaposan végigveszik a "nagy háború" előzményeit, következményeit, szereplőit, rengeteg idézet, korabeli tárgy és enteriőr segít belehelyezkedni az adott korszakba. Megelevenedik például Ferenc József dolgozószobája (itt egy érintőképernyőn végig lehet venni a császár egy átlagos napjának napirendjét - koránkelő és rendkívül kötelességtudó, szorgalmas hivatalnok volt), Erzsébet királyné is megidéződik, pamlagon ülve, előtte nagytestű kutyája. Bemehetünk egy lövészárokba, láthatunk aknavetőket, beolvasztásra váró harangokat. Foglalkoznak a nők szerepével a háború alatt. Megelevenedik nagyon élethűen egy gázálarcot viselő ló és lovasa (engem ez fogott meg a legjobban, furcsa módon riasztó, ahogy az állatokat is "bevonjuk" a konfliktusainkba), volt még vöröskereszttel jelölt hírvivő kutya, gázálarcos gyermek, korabeli gyerekjátékok, orvosi műszerek, hadikórházi imakönyv stb. Felidézték Tiszta István alakját valamint az ő Károlyi Mihállyal vívott pisztolypárbaját. Még Rudolf trónörökösről is szó esik, habár ő ugye nem érte meg a világháborút.
Augusztus 20-at én is otthon töltöttem. Két program is lett volna a közelemben, de én sokalltam a pluszokat. Nem, az ország tortáját nem kóstoltam, az Ízek utcáját nem látogattam meg, amúgy is meleg volt, hát még egy csomó tűzhely mellett! A tavalyi Pöttyöst megkóstoltam, de nagyon nem ízlett, száraznak és unalmasnak találtam.
Hát nagyon szép tartalmas programod volt és nagyon jól tudod leírni is, élvezet volt olvasni! Köszi :-) Én aug.20-át a magam lusta módján itthonlevéssel ünnepeltem, piszok meleg volt,nem nagyon mozdultam ki a lakásból.
Esetleg kóstoltál-e ország tortáját? (a cukormenteset esetleg?) Én még nem, de egy-két helyen elég lehúzó kritikát olvastam róla, mondjuk ez nem jelent semmit,attól még lehet jó,ha valakiknek nem ízlik.
Tegnap ellátogattam a Mesterségek Ünnepére. Bíztam abban, hogy kissé kevesebben lesznek, mint az ünnepek alatt. Nem is tévedtem, elég könnyen lehetett nézelődni,
A kiállítás ezúttal a szövés-fonás köré épült, sok ilyen tárgyú kiállítást láttam, sok olyasmit, ami számomra érdekes újdonság volt. Ezek egyike a kártológép volt, ilyet még nem láttam. Bevallom, amikor eleinte megnéztem, azt hittem, egy túlméretezett kutya – illetve macskakefe. Illetve két kefe. Ezek egyikéről a másikára fésülgették a birkagyapjút, ezzel a szennyeződések jó részét is eltávolították. Aztán kártológépre került, amit ott láttam, az egy házi használatra szánt apróság volt, viszont remekül működött. Az innen kikerült, immár egyirányba fekvő szálakat már lehetett fonni.
A szomszédban egy nő kenderszálból szőtt lepedőt, de a munkája mellett ráért beszélgetni. Azt mondta, hogy a kenderszál újból divatba jött, aminek nagyon örül. Én is.
Jó pár szövőszéket láttam, érdeklődve néztem őket. Pár évvel ezelőtt próbálkoztam szőnyegszövéssel, de nem állíthatom, hogy túl jó voltam benne. Itt viszont láttam olyan szövőkeretet, amit szívesen kipróbáltam volna. Elég széles volt a keresztszál, legjobban egy lapos cipőfűzőre hasonlított, a hosszanti szintén. Két oldalon szögek volta beverve, arra kellett kifeszíteni. Legjobban egy iskolás korombeli papírfűző játékra hasonlított.
Nézelődtem egy gubacsapónál, ismét elkezdték ezt a régi mesterséget. Ezek már nem az ismert hosszú szőrű gubák voltak inkább télikabátra hasonlítottak, bármelyiket szívesen felvettem volna.
A mellette lévő asztalon egy kalapos állított ki. Ötödik generációs mester, aki évente megrendezi a kalaposok ünnepét, és van egy kalapmúzeuma is Balmazújvárosban. Ő az egyetlen, aki pásztorkalapokat gyárt, méghozzá hiteleseket. A pulton volt egy könyv is, ebben mutatja be pl. a gulyások kalapviseletét. Meg kell adni, a gulyás, aki a kalapot viselte, szintén figyelemre méltó volt, roppant markáns egyéniségnek tűnt.
Nem messze ettől szembejött velem a kalap egyik viselője, csikósnak véltem. Fehér bőgatya, fekete szűr, kalap és csizma. A mellette lévő férfinak nem tudtam a mesterségét, de mezítláb járt. Később több látogatónál is észrevettem. A kavicsos részeken nem lehetett túl kellemes, de az ő dolguk. A szövőszék lábítóját mindenki így nyomkodta, ez természetes.
Sajnos, elég meleg volt, bár a Duna felől mindig fújt egy kis szél. Észrevettem, hogy minden, árnyékban lévő vízszintes felület padként szolgálhat és ezt is tette.
Igaz, voltak székek is, főleg a színpad előtt. Persze, hogy ott is elücsörögtem, főleg, mert egy zenekar kellemes melódiákat játszott. A programból megállapítottam, hogy a Kóló délszláv zenekar volt az, nagyon megtapsolták őket. Hallgattam volna tovább is, de kisütött a nap, és én valamivel hűvösebb helyet kerestem.
A tizedét sem tudom felsorolni, amit láttam-hallottam, csak egy-két újabb részt említek meg. Az egyik kínai standnál teakóstoló volt, érdekes, csöpp pohárban adták az italt. Egy fiatal
kínai lány töltötte, kecses kis kannából aprócska poharakba. Megtanultam, hogy a pohár kifelé hajló szélét kell két ujjal megfogni, így nem süti a kezet. Az íze is egész jó volt.
Több késes is kiállított, de a szokott kovácsműhelynél ezúttal nem fokosokat, hanem baltákat állítottak ki, ezek nem minden esetben a faaprítást szolgálhatták.
Olyan jegyet váltottam, amivel a Nemzeti Galériába is be lehetett jutni. Pirulva ismerem be, hogy egy kicsit csaltam, mert nem ácsorogtam a tűző napon, várva, hogy sorrakerüljek, hanem beslisszantam egy mellékbejáraton. Mint kiderült, a kiállítók itt vehették át az ebédjüket, és alighanem rólam is ezt hitték.
Egyébként a sort kivárók a Frida Kahlo kiállításra tartottak, én viszont inkább a történelmi képeket nézegettem, abból sem sokat. Jó néhányat már ismertem albumokból, de volt néhány újdonság is. Például egy mindössze sarut viselő fiatalember szobra, aki egy éktelen nagy pallosra támaszkodik. A lába előtt heverő, nagyméretű, szakállás-bajszos fejből ítélve,
Dávidhoz és a néhai Góliáthoz volt szerencsém. Feltűnt még egy Csók István festmény, is, templomi úrvacsoravételt festett meg, azért tetszett, mert a fekete-fehér színek rengeteg árnyalatát tartalmazta.
Még nézegettem egy kicsit, de ennyi kép és szobor között az ember gyorsan telítődik. Újra kimentem, a szomjúság ellen egy tokaji borból készült hosszúlépéssel védekeztem, majd sikerült csodás helyet találnom a kút párkányám, árnyékban, és időnként egy-két hűsítő vízcseppet is fújt rám a szél. Egyébként is jó hely volt, mert előttem egy kovács gyártotta a kis díszpatkókat, nem messze tőlem pedig egy tárogatós játszott.
A kút egyik figurája egy solymászt ábrázol,akinek egy kutya fekszik a lábánál. Nos, egy anyuka felemelte a kislányt, hogy simogassa meg a kutya lábát. Akkor vettem észre, hogy ez a mancs is szép fényesre kopott.
Ekkorra már elfáradtam, indultam hazafelé. Hazaérve gyors zuhany, és máris jobban éreztem magam. Az igaz, hogy a nap hátralévő részében úgy éreztem, hogy rosszul csavarozták be a lábaim, de megérte!
A változatosság kedvéért egy újabb darab, ami a párkapcsolatok útvesztőjéről, buktatóiról, örömeiről szól. Rezes Judit és Szabó Győző közös darabja, egy párkapcsolati játék, saját megélt történetekkel, tánccal és zenével. Van ebben játékosság, hódítás, szenvedély, ragaszkodás, összetartozás és szabadság iránti vágy, hűség és eltévelyedés, visszatalálás, újraindulás, az érzelmek és helyzetek széles spektruma. Kendőzetlenül. Azt kellett megállapítom, hogy Rezes Judit sokkal jobb nő (különösen a megjelenése, stílusa, mozdulatai) és kiforrottabb színész, mint Szabó Győző akár férfiként, akár színészként, még ha ismertebb is.
Évek óta telt házzal megy Csányi Sándor által játszott A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? – című darab a Tháliában és oda nem sikerült jegyet szerezni, most szabadtéri előadás során láttam.
Egy amerikai stand up-os írta a darabot, melyben a nő ott hagyja a férfit és kap két hét gondolkodási időt, hogy találja ki, mit rontott el a közös életük során.
És akkor ő elkezdi a hangos merengést férfi és nő kapcsolatáról, sok sarkosított, kiélezett helyzeten, sztereotípiákon át. Hol setén sután tépelődősen teszi ezt, hol simán átmegy hím sovinisztába, de mindvégig lázasan fejti a rejtvényt, hogy mit gondolhat a nő. Örökzöld téma, csontig lerágva, ennek ellenére tökéletes kikapcsolódás, sok nevetéssel.
Egyetértek, ezért tervezem péntekre a látogatást, akkor még sincsenek annyian. Az árak tényleg az égig érnek, nem is hiszem, hogy két teli szatyorral ballagok haza.
Szeptemberben lesz borfesztivál is, szintén a Várban, de ott aztán végképp sokallom a belépőt, úgyhogy nem biztos, hogy elmegyek, még akkor sem, ha kedves, hangulatos rendezvény.
Ne add fel A Mester és Margaritát! Én másodszorra is elolvastam - közel 20 év különbséggel - és míg az első alkalommal szinte semmi nem maradt meg és nem értettem az egészet, másodszorra igencsak élveztem! Azt hiszem, írtam erről a Milyen könyvet olvasol éppen?-ben.
Meg arra is, hogy A Mester és Margarita népszerűsítése Horgas Eszter szívügye volt, életem során háromszor ugrottam a könyvnek, de ezidáig bejezetlenül került vissza a polcra és nem adtam fel :)
Szeretném megnézni, csak nagyon messze van a lakásomtól. Azért megnézem, csak legyen egy kicsit hűvösebb. A Mesterségek Ünnepén pont elég meleg lesz, csak nem szeretném kihagyni.
