A fordítós film valós színeket produkál, vetíthető. Magyarul diafilm. A negatívon minden tónus fordított, minden szín heylett a komplementere van, pozitív másolatot kell róla csinálni a vetítéshez. (Ez történhet elektronikus úton is, ez esetben egy DVD a végeredmény.) A negatív filmnek állítólag nagyobb a felbontása, mint a fordítósnak.
15m kb. 3,5 perc 18 kocka/mp-vel, kb. 2,5 perc 24 kocka/mp-vel. (A televízió 25 kocka/mp-vel működik, szóval ha videomásolatot is akarsz róla, akkor az utóbbi használata javaslott.)
Magyarországon csak Kodak filmek kaphatók super-8 formátumban. Németországban van néhány más, kisiparilag kazettázott filmanyag is.
A super-8-as kameráknál arra kell ügyelni, hogy a gép fénymérője tudja kezelni a modern nyersanyagokat. Régen ugyanis csak kétféle film volt, 40ASA-s és 160ASA-s, és sok egyszerűbb kamera nem is volt beállítható semmilyen más fajta filmhez. (A beállítást egyébként a kazetta egy kivágását letapogató bütyök végzi.) Ma viszont már ilyen érzékenységű filmeket nem gyártanak. Valahol a neten láttam egy listát azokról a kamerákról, amelyek tudják a mai anyagokat kezelni, de most így hirtelen nem találom. További figyelmet igényel, hogy néhány ezek közül a kamerák közül nem tud 24 kocka/mp-vel felvenni, merthogy régen -takarékossági okokból- a legtöbb filmes 18 kocka/mp sebességet használt. És ha találtál egy olyan eladó kamerát, ami tudja a modern filmeket is kezelni, és tud 24 kocka/mp sebességgel felvenni is, akkor fogsz szembesülni azzal, hogy a fénymérőjébe olyan mercury-elem kellene, amilyet már több mint tíz éve nem gyártanak, és még át kell bütykölni valahogy a ma kapható gombelemekhez (erről lentebb írtam már). Ide tartozik még, hogy régebben voltak hangos kamerák, melyek olyan filmet használtak, amelynek az oldalára a fényérzékeny emúzió mellett vékony magnószalag volt ragasztva. Na ez az a fajta film, amit ma már nem gyártanak, s noha a hangos kamerákba a némafilm kazetta is betehető, a hangfelvevő szerkezet, mivel nyersanyag hiányában hasznavehetetlen, nem értéknövelő tényező egy használt kamera adásvételénél. (Sőt, véleményem szerint értékcsökkentő, mert feleslegesen növeli a gép méretét és súlyát.)
Sokat hezitáltam (dsc, mov. stb)és rájöttem hogy a keskenyfilmen szeretnék megörökíteni egy pár dolgot a mostani világból a későbbi generációk számára ezért szeretnék egy kicsit belemélyedni a filmezésbe (időhiány miatt nem profi szinten csak annyira hogy normális felvételek szülessenek) és lenne egy pár kérdésem a hozzáértő fórumozókhoz mert én teljesen tudatlan vagyok ezen a téren.
Milyen gépet érdemes (super8) beszerezni (gondolok itt a film utánpótlás és előhívás adta nehézségekre)? Mit nézzek egy gépnél (nehogy befürödjek úgy hogy működik de használhatatlan)?
Olvastam a Kodak filmekről esetleg van más gyártmány is?
Hány perc anyag fér egy 15m -es filmre?
Miben különbözik a fordítós film a negatív filmtől?
A kaccemát sem egyszerű befűzni sötétben. Sajnos a tavarisoknak nem volt annyi eszük, hogy ne vágjanak egy lyukat a közepén, mert ha nem vágtak volna, akkor csak a fölső részét kellett volna sötétben összerakni, az alsót már lehetett volna villanyfénynél. De nem. Hülyék ezek.
Más volt az értékrend. A kultúra is támogatva volt, a világirodalom színe-java jelent meg az Olcsó Könyvtár (OK) sorozatban 3-4Ft-ért, vagyis egy kiló kenyér vagy nem egész egy liter benzin áráért, most azért hol van ilyen? A "szakizmus" tényleg divatban volt, nem menekülésképpen, hanem annak bizonyságaképp, hogy az embereknek volt szabadidejük (ugye 8 óra munka, és utána jött a következő műszak, túlórázni az sem tudott, aki esetleg akart), és a megélhetési költségek nem emésztették fel a teljes fizetésüket. Az meg, hogy népszerűek voltak a műszaki hobbik, a korszellem maga. Persze néha besegített a hiánygazdaság vagy bizonyos dolgok magas ára is. Persze ez ma sincs másképp, nézd meg most mondjuk egy garázskompresszor árát: 26000 Ft körül van. Én meg vettem 2000-ért a méhben (!) egy nagy villanymotort, teherautó-bontóból egy légtartályt, verseny utcai bolháról ezresért egy kompresszorhengert, a volt melóhelyem kukájából (!) egy teljesen jó motorvédőkapcsolót, s némi maradék vasanyag meg egy napi munka hozzáadásával max a feléből megvan ugyanaz, sőt, nem ugyanaz, jobb, mert a 26e-s kompresszor egy olaj nélküli fos, amit nem lehet szünet nélkül öt percnél tovább üzemeltetni, az enyim meg tök jól eljárt már egy napig is. Ami most hiányzik az ilyesmihez, az a szabadidő. (Én is akkor csináltam, amikor épp munkanélküli voltam.)
Azt hiszem a diktatúra külső elnyomása alatt nőttek igazán nagyra az őrültek. Az emberek nagy része talán fel sem fogta a külső korlátoltságot, vagy felfogta és eltunyulással reagált rá, viszont nagyon sokan elmenekültek valamibe: elektronika, fotó, film, stb. Ezek pedig (hogy miért azt nem tudom...) nemhogy szabadok voltak, de támogatottak is! Szerintem nagyon sok mai szaki, vagy mai szaki apja/nagyapja ott, akkor "tört meg" tulajdonképpen. Szerintem a szakizmus, a fizikai kúltúra (értem ezalatt amit mi is csinálni akarunk) és a nemfizikai kúltúra (na itt már gondok voltak) az ellenszere az elnyomásnak. Egy barátom kint volt Spanyolországba egy évet, ahol mindenféle papirok nélkül könyvtárbairatkozhatott, DVDket, könyveket kölcsönözhetett 0 azaz nulla pénzért. Ő mondta, hogy ezek a tengerpartiak rájöttek, hogy a szegénység ellenszere bazzeg nem a TB, meg az M0-ás, hanem a kúltúra! Azóta egyre többet agyalok ezen...
No és a jóhír:
FOMAPAN 21R 100/21° Kazettába töltve! :)
Öröm és boldogság, jee! Megszenvedtem, mire kettévágtam, feltekercseltem (duplatekercs), aztán kazetta egyik felébe be, másikba lídert be, aztán a végén összeragasztani. Most már csak le kell exponálnom és hívnom és ha összejön minden, miénk a világ :)
Viszont azt hiszem nem úszom meg a Kaccemák vásárlását, mert Agfachrome-kaziba kínok kínja volt tölteni, na jó, igy visszagondolva nem is volt olyan szörnyű...de hát az első :)
Én kamera szempontból a németeket tartom ásznak, hiszen egy nizo vagy bauer gép verhetetlen!!! a Leicina special-ról nem is beszélek. Ezek a 20 éves gépek mai napig kifogástalanul működnek és a mechanikájuk is lenyügöző! A legfontosabb, hogy könnyű szervizelni őket, mint a japán vagy a keleti gépeket. Én mind a három típust használom és a csúcs nekem a Bauer 715 XL és a Nizo 6080. A Leicina special meg nagyon strapabíró, tiszta fém ezért nehéz is kicsit, de imádom. A profi melókhoz pedig a Beaulieu 7008 Pro-t használom. Szinte nehéz választanom... :)
A németek a mai napig elsőhelyen vannak a profi filmkamerák (arriflex) gyártása terén, én jobban is szeretem mint a Panavision-t, bár az amerikaiak ezt kedvelik jobban. Nem is nagyon tudok japán filmes kamerát mondani, ők átáltak a digitre teljesen.
Super 8-ban is azt tapasztalom, hogy jobban muzsikálnak a nyugati gépek, egyszerűen megbízhatóbbak!
Valóban a 60-as 70-es évek nem egyenlő az ötvenes évekkel, de akkor is diktatúra volt, amit én nem szeretek tökmindegy milyen ideológia alatt fut.
Én inkább az USA-t választanám ha lehetne úgy a 60-as 70-es évek megfelelnének néhány hétre... Kezelhetőség szempontjából a korabeli nyugati termékek, az olcsók is szerintem szinte mindig jobbak voltak - néhány kivétellel - mint a keletiek. Ezzel együtt én is bírom ezeket a cuccokat, hiszen pl. mostanában vettem zorki fényképezőgépet (50 éves) zenitet is stb. Szóval nem lehet engem elfogultnak nevezni.
A nosztalgia/retro akkor igazán jó, ha már nem vagyunk benne abban a korszakban, hanem kiemelünk dolgokat belőle, más közegbe helyezzük! :))
Szerintem elveszhetett a leveled! Én épp most váltottam levelet Olexel, tök jó arcnak tűnik, profi kameraszervize van Ukrajnában, a neppelés csak mellékes neki. Sajnos azonban $35 körül van egy csomag-postaköltség, és valahol Dnepropetrovskban lakik (Kievtől keletre), úgyhogy személyesen felkeresni sem tűnik gazdaságosnak, inkább csak kisebb dolgokban érdemes gondolkodni... én filmkettévágó miatt kerestem, az még eljönne egy nagyobb borítékban, de az éppen nincs neki, mert nem minden van neki, amit a weblapjaira kipakolt.
Fiatal lehetsz... diktatúra az ötvenes évek elején volt. A hatvanas-hetvenes évek már tök konszolidált volt, aki nagyon akart (és volt meghívólevele), akár nyugatra is utazhatott. Hiánycikkek azok tényleg voltak, de azért egy kávégumit kivágni, vagy egy csapot megbőrözni már akkor sem számított nagy kunsztnak, szívni csak az olyan looserek szívtak, mint pl. szegény apám, aki, miután közölték vele a Keravillban, hogy márpedig a PCL86-os tévélámpa az kérem hiánycikk, akkor egy hónapig tartott, mire rájött, hogy odasompolyogjon egy gelkás szakihoz, és némi kenőpénzért beszerezze tőle "számla nélkül".
Azt pedig erőteljes túlzásnak tartom, hogy a kodak brownie lényegesen jobb lett volna, mint a Quarz-2, vagy hogy a Revue 16 lényegesen jobb lett volna, mint az Admira-16, netán hogy a Chinon 722 vagy Bauer C3 vagy éppen egy Kodak M28 lényegesen jobb lett volna, mint a LOMO Aurora 215. Persze, voltak nagyon szuper nyugati kamerák, és idehaza általában ilyenekkel találkozni, mert az alapfunkciósok közül inkább a sokkal olcsóbb szocialista gyártmányokat forgalmazta a kereskedelem (már csak azért is, mert a hiánygazdaságban a legfőbb hiány mindig a konvertibilis valutából volt, márpedig idehaza hébe-hóba forgalomba kerültek "tőkés import" termékek is). Ha megnézed mondjuk az ebay kínálatát, rá fogsz jönni, hogy ott is az egyszerű masinákból fogyott több.
Én Magyarországon nem mennék vissza a 60-as 70-es évekbe. Akkor diktatúra volt egy működésképtelen rendszer - persze voltak előnyei is (pl.: mindenkire kiterjedő ingyenes eü ellátás, teljes foglalkoztatottság stb. elismerem.) De egy kávégumi beszerzése vagy egy sima csaptelep megszerzése vagy bármi ami éppen hiánycikk volt megkeserítette az emberek életét.
Javaslom Kornai: A hiány című művének tanulmányozását...
Ha jobban megnézitek nyugaton, USA-ban milyen sokan filmeztek - szinte minden családban lehet találni egy régi kamerát - látható, hogy ez nem kevesek hobbija, hanem mindenki által használt elérhető technológia volt. Amíg ők Canonnal, yashicával stb. nyomultak, az ittenieknek maradt a lada meg ezek. Persze ezek sem rosszak (nekem teccenek is), de nem érik el a velük egykorú japán és nyugati technológiát.
A kazettázás csak nem lehet olyan bonyolult, filmvágóm van, filmet majd veszek tőled, a többi az én dolgom. vagy ha nagyon nem megy veszek újabb adag kodakot vagy pedig legfeljebb a quarz ds8-as kamerámat járatom fomával.
Nem is érné meg. A kodak most valami 4800 a Soosnál. A foma mondjuk kijön 1800-ra. Ha mondjuk csak 1000 Ft-val akarnád olcsóbban adni, mint a kodakot, akkor 2000 Ft-ból kéne kihozni a kazettát, meg a kettévágással járó élőmunkát, ez nem reális.
Azt kalkulálgatod-e már, hogy a fomának milyen árai lesznek nálad, vagy ez majd csak márciusban derül ki?
Jó meglátás... bár én azonban asszem a hatvanas években lettem volna fiatal. Jópofa lehetett, ahogy sorra váltak valóra és a széles tömegek számára hozzáférhetővé olyan régi álmok, mint a házilagos hangrögzítés, keskenyfilmezés, távolbalátás... közben olcsó volt a könyv, teljes volt a foglalkoztatottság, feldurrantották Gagarint majd Armstrongot... egy olyan korban bizony nehéz lehetett nem optimistán tekinteni a jövőbe.
Magyar ipar :) Most másszunk el a super8 témától..hehe..szóval nekem untiguntalan előjön az, hogy régen bizony jobban éreztem volna magam. Olcsó ORWO film, napi 2 mozielőadás, stb... persze mindig rájövök, hogy akkor is 30 évvel azelé vágytam volna, meg 30 év múlva is idefogok ("hjaaj, indexfórum, fomafilm....blabla :)"...
Repesek a kiváncsiságtól, holnap...ő...azaz ma reggel érkezik meg a filmvágó, remélem filmvág :) Csá!
A standard eljárás a szén-tetrakloridba mártott szarvasbőrrel való végigtörlés. Ez portalanítja, és a zsugorodástól, kiszáradástól is védi a filmet. Utána nejlonzacsiba vele, mellé egy kis silcagel vagy itatóspapír, és utána száraz hűvös helyen eláll (pl. spejz).
A feelinghez persze hozzátartozik a film egyfajta szakadtsága, egyúttal azonban törekedni szeretnék arra, hogy minél jobb állagban maradjon meg, na ez jó kis ellentmondás. Ráadásul vetítéskor jön be a por a vetítőbe.
A por a keskenyfilm legnagyobb ellensége!!
Csináltam egyébként egy primitív digitalizálást, simán vetítés vetítővászonra + digifelvevő oszt mehet. A villódzás sajnos maradt, de ez is gondolom valahogyan orvosolható. Egész jól visszaadja a filmes hangulatot.
Azért köszi... de én közben már meg is riparáltam. Most itt duruzsol mellettem, hát nem egy hifideck, de legalább nem kínai. Tudom, tudom, könnyű engem boldoggá tenni... de az én szívemnek kedvesek a szocialista ipar efféle emlékei. A mai tinédzserek el sem tudják képzelni, hogy itt minden volt hazai gyártmányban, szórakoztató elektronika, pc klón kompjuter és perifériák, gépjárművek és szerszámgépek, szövő- és fonógyár, Vörös Csillag Ruhagyár, bőrgyár, magnó- és videokazetta, zsebszámológép, fényképezőgép, színes film, vetítőgép, vekkeróra... alig pár év alatt nyomtalanul eltűntek ezek a dolgok, mintha sosem lett volna az a világ. Rém furi.
