Isten szavunknál Rédey úr alaposan mellélőtt. Mivel a hettita emlékekből előkerült egy istanu nevezetű felsőbbrendű lény neve. A hivatásosok kaptak egy szép balegyenest.
"A motívumok értékelése során azonban indokolt az óvatosság: egyes népek körében jól dokumentálható az idegen eredetű tárgyak kultikus tisztelete, és az idegen eredetű motívumok beépítése saját hitvilágukba. [...]
E példák arra figyelmeztetnek, hogy a buddhista/manicheista motívumok jelenléte a korai magyarság körében nem feltétlenül jelenti ezen vallások alapjainak ismeretét. Egy motívum terjedhet divatjelenségként is." (Klima László)
Végkövetkeztetés:
fantáziálásra hajlamos, totálisan képzetlen emberek ne boncolgassanak -- a konyhaasztalukon -- bonyolult nyelvészeti kérdéseket, ha pedig megteszik, akkor alternatív topikokban a helyük.
Mintha a magyarságnak lenne, ami germagyarság, bármilyen ilyen kapcsolata is? Nincs.
Divat? He? Menj inkább alterkodni, a szokással szemben nincs divat anno, azt egyből felakasztják, a divat elveszi a szabadságot, a suebadaságot, a sippeséget. Nem kell libcsin gondolni a múltat.
Lehet egy Bolgár-kipcsákot megölt egy Germagyar, tőle mondjuk vett el, mi faszt, mondjuk egy Mekkomed szobrot, vagy kit, ha lehet ott belőle szobort csináléni, megölt egy kretényt, elvett egy ilyen kis Jézus szobrot, majd egy buddhistát, és elkezdett mint egy gyerek velük kungfusat játszani.
Menj inkább alterkodni a libcsi történelemhamisítás topikba!
Nyelvészeti? Hol? Jah az nyelvészet amit a magyar ideológusok és ezoterikusok csinálnak ama nagy és bazi drága épületekben?
És még van pofájuk németül lenni. Hát igen, biztos nagy tudomány, merthát az pejoratv. Vajon van ebben bármi értelmes is, hogy még csak azt se tudják, hogy mi a magyar, ami germagyar?
Valszeg az egészet meg lehetne cáfolni.Valszeg nem több mint amit Carni mond, egy szinten lehetnek.
Nylevészet? :D:D:D Te jó ég ez a nyelvész nem akarja felfogni, hogy egy nyelvésznek nyelvi ügykeben kuss a neve, csak a törzsui ember beszélhet.
Már megint ott vagyunk, hogy ha valami nem bizonyítható kétséget kizáróan attól még nem lesz a te állításod igaz.
Továbbra is tanácsolom, hogy menj az alternatív nyelvészet topickba és a germagyarokkal vitatkozz. Kíváncsi vagyok miben tudtok megyegyezni a koronáról.
Ez nem alternatív, hanem a valós. Dehát ilyenek ezek a libcsák Kipcsákok, a valóságot, a törzsit el akarjáj venni az embertől, hogy aztán ne legyen alapja, és ha a lánya arcára savat önt, akkor tévképzete van, és nem törzsiesen cselkedett a régi szokásjog alapján és amit megkövetelt a nyelv.
Libcsi rémuralom! Törzsi(a nyelvi) fordulat és törzsi forradalom!
körül – ‘minden oldalon vagy több oldalon, illetve oldalra, kört alkotva ‹névutóként és igekötőként›’: a ház körül, körülnéz. Kapcsolt szavak: körött, köré, körébe. A szócsalád tagjai a kör- alapszó származékai ablativusi -l, locativusi -tt, illetve lativusi -é raggal. Az alapszó ősi örökség a finnugor korból: zürjén kor (‘abroncs, gyűrű’), votják kuri (‘gyűrű’), finn keri (‘környék, kerület’), észt keri (‘kis kerék’).
Mit kell szegény Carnit támadni,most a magyar nem finnugor? Ezek a finnugor szavak a sker-ker tőből kell eredjenek,tehát közük van a cirkushoz és a koronához,tehát nincs köe a magyarhoz,mert az geu tőből ered,mint a konyul és még más.
"Korcsolya jöhetett a "karcol - horzsol" gyökből is."
"Korcsolya - görbedő, hajlóúton mozgás"
korcsolya – ‘‹régen› gerendaszerkezet hordók pincébe lebocsátására’: borkorcsolya; ‘ hamarabb jelent meg a szó ebben az értelemben.
Konkrétan te sem tudod, csak találgatsz össze vissza, de mi fogadjuk el minden szavad, mert jobb vagy mint a nyelvészek.
A Korona vírus meg a Corona sör nem ugrik be kétséget kizáró bizonyításnak? Hoztunk ide neked eleget.
Attól, hogy hülyeségeket beszél, még helyesen beszél.
a legnevetségesebb dolog ez a tárgyra vonatkoztató izé, mert az nem nyelv, egy nyelv tőből beszél.
A különféle indogermán nyelvek, mondjuk a szláv és a germán a hangváltozások mellett még képes lehetett megérteni egymást, mert tőből beszéltek 2000 éve. A nem modern nyelvek, vagyis nyelvek, amik hasonlók voltak anno képesek voltak egymást megérteni, mert gyökeik voltak. Valszeg egy thrák és egy germán is inkább gyöknyelven beszélt egymással 2000 éve.
A modern nyelvtelenség azt hiszi, hogy van egy szó, ami tárgyat kell, hogy jelöljön, és ennek van képzete, miközben a gyöknek van képzete. 21. században a nyelvi vagy törzsi fordulat után ez a tárgyból vagy tárgyra vonatkoztató magyarázat elavult.
Vannak jelenségek, mint a merev szó a mar tőből, mert a hulla maródik, pusztul, tehát merevedik, ez a tárgy perspektívájából, egy perspektívájából van magyarázva, de gyök alapján.
Az egész olyan, mint amikor most megvannak állapítva színek, és azt hiszik az emberek, hogy az realitás. Nem nem az, hanem a szó a realitás, nem szín. Amíg nem volt szó a színre, nem is létezett. Ma mindenféle hullámokat tulajdonítanak a színeknek, egyértelmű realitásnak veszik, a nyelvtől függetelenül, valami számítógépesdolgoknak, amit a gép ért meg.
Nyelvi szinten ugyanez a helyzet. Természetesen a nyelvben van egy megismerés, sokkal fejltebb (fajultabb), mint a mai, mert az ősi látásmód jobb. Ha a nyelvből kiveszik a gyököt, viszont még magát se lesz képes korrigálni, egy ideológia lesz, mert a mai az, átírások után, nem a természetben lévő fogalmak szerint.
Korcsolya jöhetett a "karcol - horzsol" gyökből is.
karom - karmol - karcol: szóbokrából.
székelyeknél: korcsia
A karom az indogermán geu, ger tőből ered, ker, kar+am germán képző.
Ehhez a tőhöz jön még a karvaly is, ami nem:
karvaly – ‘sólyomféle ragadozó madár’. Alighanem ótörök eredetű: türk karguj, kazár kirgij (‘héja’); ezek egy ‘szürke’ jelentésű ótörök tőből erednek. A szó belseji v másodlagos elem a régi adatokban gyakori karuul, karul, karol formák tanúsága szerint. A szóvégi j ⇨ l(y) változást nehéz magyarázni.
A germán krawian ige vagy krawil a karvaly, a ker tőből, markolni, kaparni, tehát a kar tőből, ami a karom.
A horzsol a germán hri tő, ebből jön a harmat a harmi, illetve ebből jöhet még a korom is.
A karám és a karmol egy jó kérdés, a gótban a krimmjan jelenti, hogy karmol, illetve azt, hogy karámozik, ami a germán hrama.
Mint mondtam: sker, ker: her, hor vagy szekr
geu: keu, konyul, illetve kör(kivételekkel)
keu: hu tő, mint a hegy (kivételről nem tudok)
Szlávban: nincs h, a g az g marad, a k az k marad, ami érdekes, mert ez egy zátemnyelv, ezért z-vé kéne hogy váljon, tehát ez egy kivétel a z szabályból.
kúp – ‘mértani test kör alappal és csúcsos palásttal’; ‘hasonló alakú, végbélbe adott gyógyszer’: végbélkúp. Származéka: kúpos. Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát szlovén kup (‘csomó, rakás’); ez rokona a kupac előzményének. A ~ szót mértani jelentésével a nyelvújítók ruházták fel. Lásd még kupak.
Miért lenne a kú szláv, ha a germán germagyar nyelv.
A kupak a huba párja. Én a Pepsi hubáját veszem le. Tehát a kúp csakis a geu tőhöz mehet, a germánban is van kúp itt, és idejön a kupa és koponya is.
A kupak párja a nem germagyar kazal.
Miért szláv a hiba:
hiba – ‘melléfogás, vétség, mulasztás’. Származékai: hibás, hibázik, hibáztat, hibátlan. Szláv eredetű szó: szlovén hiba, szlovák chyba (‘fogyatékosság, tévedés’).
A hiba a hu tőhöz illene? Mi a hobeln? A homorúságokat kivenni. Talán inkább hobeln helyett enthobeln lenne a jó.
Ha Carni itt felhozná a halom szót megérthető lenne, mert az indogermán kel és az indogermán keu között nem tisztázott a kapcsolat. A hal kiemelkedés, ragen, és a hegy is az a haugja, a hu tőből.
Milyen jó már a gyöknyelvészet, mi? Ezzel meg lehet cáfolni, azt amit eddig vettek, mert, általában kivetéleket nem számolva(norwég guva, gúvaszt, göb, gömb):
"nem lehet tagadni a szóbokrok alapját képező közös jelentéshalmazokat."
De igen. Azt próbáljuk bebizonyítani a "bohóckodásunkkal", hogy a szóbokraid nem bizonyító erejűek, mert:
1. rengeteg átvett, idegen eredetű szót teszel bel példának, amelyek nem bizonyító erejűek.
2. Rengeteg szót kihagysz, ami kilógna a logikádból, tehát a szóbokraidra nem lehet ez alapján szabályt felállítani.
3. Nem lehet hasonló vagy rokon értelműre jelentésekre visszavezetni a szavaidat, mert nem néztél utána, vagy csak szimplán erőltetett, vagy annál is roszabb a magyarázat.
Ezek alapjában cáfolják az egész gyöknyelvészetedet.
golyó – ‘gömb alakú kisebb tömör tárgy’: agyaggolyó, golyóscsapágy; ‘tűzfegyver lövedéke’: puskagolyó, ágyúgolyó. Származékai: golyós, golyóz(ik). Bizonytalan eredetű szó; talán az olasz coglion (‘here’) régi nyelvjárási coio alakjából származik; a k ⇨ g hangmegfelelésre példa a kunyhó–gunyhó alakpár. Bár e nézetnek vannak hangtörténeti nehézségei, támogatja az, hogy a ~ legkorábbi előfordulásai ‘here’ értelműek.
A golyó egy indogermán szó, mégpedig árja, egy jövevényszó, mert a germánban kulló, Kugel. Általában a geu-ból keu lesz, tehát kony,ku tő.
Természetesen igaza van Carninak, monduk a cheh hýbatiszóval, hogy miért legyen az cseh?
Ez a geu egy képzéséből ered, ami a germánban is g marad.
A hiba szó, miért ne lehetne a germagyar hu tőből eredő?
Alapszavakból és elvont gyökökből épült fel legelőször ragozó nyelvünk, amiből új szavakat képeztünk. Értelmes vita tárgya lehet, hogy mely szavak jönnek szótőveiken/fiktív tőveiken/gyök-eiken keresztül egy alapjelentésből, de nem lehet tagadni a szóbokrok alapját képező közös jelentéshalmazokat.
De legalább ne adnál gyenge pontokat, mert sok a baromság. Nem fiktívek amúgy, nekem valósak(füst példa, árt-irigy példa), a 21. századi ember csak így beszélhet.
Ha mondjuk felállítanál egy hu tőt és vennéd bele:
huppan: hüpfen
hepaj: mert germánban jan-os ige, huppjan
hu+m: hom, homorú
humpeln: hömpölyög, hamp(krümmen)
Senki se mondana semmit se, ha még a horogot, vagy a húr is idevennéd, habár az a sker, ker tőből van, de mégis megegyezik a jelentése.
Természetesen nem lenne oktalan felvetés, ezt a hu tőt,germán hú tő, összefüggésbe hozni a huny, hánykolódik szavakkal, amik a germán hnei, hneikó.
Természetesen nem minden geu-s tő változik k-ra a germánban, ilyen a göb, gömb szavak, ezek a szlávban is megtalálhatók, mint guba és gomba. Közös örökség az indogermánból. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy a grmagyarban mind a kettő eredendő lehet.
Hát legalább a kende-kündü és a kenzé esetében eltaláltad, mert mindegyik az indogermán gen tőre megy vissza, a kenéz egy gót szó ahogy a kende is, a kende, kindins, bár ezt wulfila a helytartóként használja.
Most komolyan, nem kell hülyének nézni Carnit, mert részben igaza van.
Több indogermán tő van, mint a sker-ker, geu-keu, ger-ker.
ezek mindegyike biegen, drehen.
Ebből jön a szekér is, sker, csupán a gyök, ahogy a szekrény is, ami a germán skrenja. Ilyen szó még van a szlávban is, pont ebben a formában(valszeg germán).
De pár szabály: sker, ha megmarad, akkor szekér, vagy szekrény, ha az s eltűnik akkor h, mint húr, vagy hurok, hurkol.
geu-ből keu, mint kunyhó vagy kád, konyul.
A keu-ból olykor lesz heu, olykor megtartja a k-t, még a germánban is.
Vannak kivételek, mint a gömb, ami a germán gaump és a geu-ra megy vissza.
Szóval a korcsolya a kör-ből ered, mert a kör a geu tőből jön, amiből a germánban konyul lesz, ebből jön a kád, a kanyar, ami igen germános, ar képzővel, a kunyhó is.
Alapvetően innen lehet tudni, hogy a kupak szláv, mert magyarul h-val lenne.
A keu-ból jön a homorú és a hömpölyög szavak, amik magyar mert germagyarok.
A kuksol és a kucorog indogermán, mert itt a germán hocken van, de persze a szlávban hiányzik a kunkori szó, ami a hinken.
Kivétel még a gúvaszt, vagy gubbaszt, mert a szlávban nincs benne, csak a germánban és a litvánban.
"Hát az "űz" és az "üzekedik" hogy is jön ide?? Ők miért maradnak ki a játszmádból??"
Mert totál máshonnan ered.
ŰZ, (1), áth. m. űz-tem, ~tél, ~ött, par. z. – 1)Ű v. ü! biztató avagy fenyegető hangon üvöltve hajtja, kergeti, sürgeti, sietteti, futtatja pl. a barmot. Ily ü! ü! hangon kiáltoznak a dunai hajóvontatók, midőn lovaikat megindítják, vagy sebesebb menésre biztatják. Űzi hajtja a lovat, ökröt.
Ez igének gyöke a természeti indulathang ű v. ü, melyből öz képzővett lett üöz, öszvehúzva űz. Egyezik vele a héber úcz, (pressit, ursit) és magyar uczu, uszu.
Ismerem, szépen leírják, hogy a gyököket valóban létező nyelvi elemnek tekintsük, szükségük van a képzőkre is, mert azzal nyeri el a szó az értelmét.
Tehát nem létezőnek tekinti.
Helyette pl. ilyenekkel kalkulál:
Passzív tő (fiktív tő) Származékszavakban élnek, önállóan nem, csupán toldalékosan fordulnak elő.[2] Úgy ismerhető fel, hogy mi a szótő, ha a tövet és a toldalékot más szavakban is fel tudjuk ismerni. Például: for-dul – mor-dul; for-dít – boly–dít; for-og – kavar-og; for-gat – takar-gat
Azt el kell mondani, hogy a forog és a ferde két külön tőre, gyökre megy vissza. A forog az indogermán spereg, ebből jön a pereg is, a forog a germános változata.
A képzések germánok-indogermánok:
ford: d jelen és kausatív képző.
Az og a germán-indogermán og, és az og már az indogermánban is megvolt a sper gyökhöz.
A gat az og és az ít vagy od kausatívképzés együttese. Ez az összetétel a germánban figyelhető meg:
bővül, bewen, bewel+og beweleg vagy belgan, ami bővülog, abből jön a balgi, bővülegi, bővülegő, majd egy et-val, vagy od-val, bulgidó, vagyis bővüleget vagy bővülgedő, ami dühöt jelenet a bő tőből kiindulva.
Az og kifejezhet gyakori történést is, de mozgást is, mert talán ez a go, geh.
Tő van, mert én nem vagyok hajlandó máshogy beszélni, mint:
Ha kinyitom a Pepsit, jön a füst.
Van az irigy és van az árt, az indogermán er tőből, az árt, artjan azt jelenti, hogy megmozgat, felbőszít, kimozgat a germán nyugalomból, ezért az irigy erre következik, tehát ő ártottan van.
Ha kiindulok a bő tőből akkor nekem a bővüleget a düh lesz, és ily módon is beszélek a 21. században, a nyelvi vagy törzsi fordulat után.
Mondjuk azt, hogy egy felnőtt embernek többen, többször, udvariasan és kevésbé udvariasan szólnak, hogy találjon magának egy alternatív nyelvi topikot, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel (pl. a germagyar specialista Hihoha nickkel) szépen meg tudnád beszélni a gyöknyelvészet minden szépségét...
...és ez az ember továbbra is itt erőlteti a badarságait.
Bernát az import egy kereskedelmi fogalom, behozatalra.
Nem feledve, hogy Prágában volt a legnagyobb rabszolga-piac a környéken, és ahol a "türkök arannyal fizettek".
Azaz vitéz elődeik hurcoltak is meg vásároltak is hatalmas rabszolga tömegeket szolgálatukra -- importálták őket az országba -- akik végül a kora Árpádkori magyarság döntő mértékben EU-s karakterét adták. De akik nyelvükben hamar jó magyar emberek lettek és segítettek nekünk pl. a központi részek szlávságának gyors nyelvi beolvasztásában.
Ne libcsiskodj! A múltkor akartam egy könyvet olvasni, ami az Árjákról szólt, és az árja fajt akarta megcáfolni, az egyok legfőbb érv az volt, hogy a Magyarok mongol nyelvet beszélnek(hát perzse), mégis úgy néznek ki mint az Európaiak, mert rabszolgák.
Viszont a magyar nyelv indogermán nyelv, germagyar, így a tézis helytelen, nem is olvastam tovább.
egyértelműen amit B. Berci tol az egy libcsi propaganda. a libcsi propaganda meg újraértelmezésre kerül, mert a magyar nyelv germagyar.
Én most ezt olvasgatom: természetesen a faj-ról, mint egy leszármazás helytelenül gondolkodik, mert én a régit vallom, de ő azt mondja, hogy a türok kerültek be Európába, mint rabszolgák, tehát épp az ellentétes dolog történt, türk rabszolgák áramlottak be Magyarországra.
Nem én akarok minden mást beletuszkolni, hanem te.
A sok más szó igazolja, hogy a vezet germán szó, és a két másik indogermán formához nincs köze.
Szereted Carnit védeni, akkor tehát el kell fogadni, hogy van gyök, vez-ész a gyök. Ha van ész, ami nem török szó, hanem germán wis(áru-vesz, őr-vár,üget-evicél), akkor a vezet az ész-hez köthető, és germán lesz.
Pedig logikus, ha van germán üget-evickél és jövevényszó út, egy tőből, akkor nem lehet ez a vezet, úgy hogy van a germagyarban az ész germán szó, és jól láthatóan az ész-vez tőből és annak variánsaiból szavak, ráadásul ez tötékeletes, aki mást mond az egy libcsi, mert nem akarja a vezet szót az észhez kapcsolni, tehát libcsiskodik.
Már mondtam, hogy az indogermánban három vezet van.
Van az egyik, ami inkább visz, uedh tőből, valószínűleg a finnugorban ez van benne.
Van az uegh tőből, ez a wag, ez az üget a magyarban, ahogy az evickél, és ebből jön a jövevényszó utu, út, ez az út nem magyar. Szlávban képeznek egy vozit-ot belőle, de ennek a formái a magyarban az üget és az evickél.
Van akkor az aues tőből, ami az észlelni, ebből jön a ész szó, a wis, wit, Witz, ebből jön a wita szó, mint vitázni, vagyis azt tárgyalni, amit észlel az ember, vagy észleltetni, ahogy az észel a germán witul. A waitan és a wizan egyben azt is jelenti, hogy vezekelni. Van képezve belőle wisida is, ami a vezető, wisida, mint a szabad vagy a garázda, da főnévképzővel.
Valószínű, hogy akkor van t-vel is képezve. Persze witód egyben jogot is jelent.
A witian parancsolnit is jelent. A vezér pedig a Weiser lenne.
A magam részéről én a vizsgálódásba még a vét és a veszekedik szavakat is bevonnám, mert még ezt is jelenti.
Tehát ez alapvetően egy teljes szóbokrot alkot, különféle alakokkal, de egy tőből, és sokszor csak a tő változik, a formák keverednek.
Ez igen egyértelmű lenne, hogy ez az, ráadásul ez igen illiberális-filozófikus, sőt tökéletes, alkotni se lehetne jobbat, mint amit a természet létrehozot.
Ezek alapján a vezetni annyi mint észt tenni, vagyis észleltetni.
